Rész

 1 1|   kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni.
 2 1|   öreg fa tartott árnyékot, a fák alatt pirosra terített asztalok
 3 2|      rémlett, mintha a füvek, fák õt is ösmernék és integetnének
 4 2|  bokrok köszöntötték, az öreg fák is hajladoztak. Néhol behasadt
 5 2| egy-egy völgy ékelõdött be, a fák félre látszottak szaladni,
 6 2|   keringõzött rajta. Messze a fák között, az erdõ szélén megjelent
 7 2|        Egy kis szellõ fújt, a fák, melyek csodaszörnyeknek
 8 2|       földeket, a növények és fák leveleit, s olyan szomorú
 9 2|       a bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott, a
10 2| szénpajták háta mögé, leült a fák alá s rágyújtván egy kassai
11 2|       csöpp szellõ se fújt, a fák levelei nem mozdultak, a
12 2|       volna. Valahol messze a fák közt harkály kalapácsol.