Rész
1 1 | fõtisztelendõ Vidovics János úr, aki éneklõ kanonok volt
2 1 | feltüzelte a fantáziákat.~- Nagy úr lehet - mondogatták a törzsvendégek. -
3 1 | kijátssza a szegényeket. Hát úr az ilyen? Szökik a szegények
4 1 | kezûrõl beszélt.~Mliniczky úr, aki mint a legnagyobb igényû „
5 1 | eltûrte volna Mliniczky úr (bár az epe már forrt benne),
6 1 | elõérzettel, hogy Mliniczky úr vagy legyet, vagy hajszálat
7 1 | ételben.~- Jaj, tekintetes úr, tekintetes úr! Mért olyan
8 1 | tekintetes úr, tekintetes úr! Mért olyan nyugtalan, lelkem
9 1 | nyugtalan, lelkem tekintetes úr!~Csak magát Mliniczkyt hívták
10 1 | neve szerint volt Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~Mliniczkynek
11 1 | szerint volt Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~Mliniczkynek
12 1 | Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~Mliniczkynek szikráztak
13 1 | haragudjék, édes tekintetes úr.~- Haragszok, borzasztóan
14 1 | némi világot hozott Kovik úr. Megtudta valahol, hogy
15 1 | Csak? - jegyzé meg Druzsba úr. - No, ez nem sok.~- Ej,
16 1 | tovább a doktor.~Druzsba úr felfortyant:~- Ez szemtelenség!
17 1 | kellene még - vélte Mliniczky úr -, hogy egy burgzsandár
18 1 | a dolgot, Druzsba tanár úr mindennap azzal a gondolattal
19 1 | nem volt még ott, Druzsba úr odaintette Jahodovskát s
20 1 | hagyja - szólt közbe Druzsba úr komolyan, némi árnyalatával
21 1 | az érett barack. Druzsba úr szeretett volna beleharapni.~-
22 1 | burgzsandár? - folytatá Druzsba úr.~- No, hát miért jár? -
23 1 | bökte ki végre a professzor úr.~Jahodovska felkacagott,
24 1 | szörnyülködék Druzsba úr.~- Csak hadd beszéljék,
25 1 | Hogy gondolja azt, Druzsba úr? Az isten szerelméért, mit
26 1 | Én anya vagyok, Druzsba úr, semmi egyéb, és anya akarok
27 1 | megszûnik.~Druzsba tanár úr egy októberi vasárnapon
28 1 | Engedje meg a fõtisztelendõ úr, hogy kérdést intézzek a
29 1 | Lehetséges az? - kérdé Druzsba úr elképedve.~- A legtisztább
30 1 | annál inkább szólt Druzsba úr azoknak, akikkel a törzsvendégek
31 1 | egész had. Csak Druzsba úr hiányzott. Kati, a kis szolgáló (
32 1 | volt) mondta, hogy Druzsba úr elment arra délután kétszer
33 1 | került.~Druzsba professzor úr ezekben az idõkben csodálatos
34 1 | gyömöszölhetõ.~Druzsba tanár úr több ilyen verset elkonfiskált;
35 1 | semmi az, mosolygott a tanár úr szomorúan. Az vessen követ
36 1 | kiáltott fel Druzsba úr, a nagy feltalálók pátoszával. -
37 1 | megbotránkoztatja.~- De igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? -
38 1 | nem tudja.~Druzsba tanár úr a fejét rázta.~- Nem ez,
39 1 | járt-e nálunk Lermer tanár úr? A feleségem rám támad:
40 1 | keresne nálunk Lermer tanár úr? A következõ reggel aztán
41 1 | úrnak, mire Lermer tanár úr felkiált: „Nini, az én cvikkerem!”
42 1 | fölötte - nyugtatá meg Druzsba úr jószívûen -, de most egyelõre
43 1 | Kutorai - kiáltott fel Druzsba úr bánatos fuvolahangon. -
44 1 | kedves Kutorai!~Druzsba úr ereiben fölpezsdült a vér,
45 1 | délutáni feketére.~Mliniczky úr megállította. - Hollá, Druzsba!
46 1 | gondolkozott és morgott Mliniczky úr.~Nagy fejcsóválások között
47 1 | a Jézus Krisztus, tanár úr!~- Mindörökké, Kutorainé
48 1 | urát az utcára.~Druzsba úr megdermedt a csodálatos
49 1 | lelkem, tekintetes tanár úr, mi szokott az ilyennek
50 1 | csak az lehet, hogy vagy az úr unta meg az asszonyt, vagy
51 1 | rokonszenvesebb Druzsba úr elõtt is, a csõcselékhez
52 1 | ellenben undorító. Druzsba úr visszafordult nagy léleknyugalommal,
53 1 | világot próbálni.~A zsandár úr foga is csirkére vásott.~-
54 1 | be nem dughatta Druzsba úr, de a szemére se tehetett
55 1 | naplemente után.~Druzsba úr lábai a földbe gyökereztek,
56 1 | világon) - maga Druzsba úr is elinalt, mégpedig ugyancsak
57 1 | sebesült Druzsba Tivadar úr volt, a halott a papagáj.
58 1 | csináltak.~*~Druzsba tanár úr nemsokára visszatért a „
59 1 | másik alkalommal Mliniczky úr tálalt fel különös megfigyelést.~-
60 1 | valamit, de mit?~Druzsba úr is meghallotta és motoszkált
61 1 | egy másik rózsa.~Druzsba úr majdnem azt kezdte hinni,
62 1 | fürkészõn mélyeszté a Druzsba úr szelíd, szinte szomorú arcába,
63 1 | egyszersmind kiigazítá Druzsba úr, miközben behunyta a szürke
64 1 | ember legjobban.)~Druzsba úr mellett egy üres szék volt,
65 1 | asztalon, hogy a Druzsba úr bal karja alatta maradt
66 1 | kéjes, hogy a professzor úr belebágyadt, feje lankadtan
67 1 | Mert lássa, Druzsba úr, kedves komámuram - folytatta
68 1 | gondol - jegyzé meg Druzsba úr, kikapcsolva az ezüstmalacot
69 1 | mondott, lelkem Druzsba úr.~- Hát igenis, igenis haboztam
70 1 | visszatorolni, ráütött a Druzsba úr kezére.~- Ej, menjen! Mit
71 1 | simogatta meg a Druzsba úr arcát, kinek szíve hangosan
72 1 | és megszorítá a Druzsba úr megütött kezét. - Nem, nem
73 1 | voltam maga iránt, Druzsba úr. Oh, ha belém látna Druzsba
74 1 | ha belém látna Druzsba úr (és most már szemérmesen
75 1 | ha belém látna...~Druzsba úr elérzékenyült, jóságos szürke
76 1 | dolgai után látott. Druzsba úr visszakapcsolta a malacot
77 1 | szõttek-fontak a Párkák, mert Druzsba úr e naptól kezdve lázas buzgalommal
78 1 | de mégis gyûlt, Druzsba úr kihúzta az embernek az utolsó
79 1 | a ráma szépsége. Druzsba úr átjárogatott Pestre és gusztálta
80 1 | megneszelte - mondogatta Druzsba úr, a vadász bosszúságával,
81 1 | fantaszta - förmedt rá Druzsba úr, de azért láthatólag gondolatokba
82 1 | zsebkendõk, édes doktor úr, rendesen úgy vesznek el,
83 2 | Második rész~Druzsba úr jelentéséből kivett hiteles
84 2 | dolog volt, mert Druzsba úr itt-ott kiszállhatott botanizálni.~
85 2 | regia - kiáltott fel Druzsba úr élénken. - Hallja, Kutorai?
86 2 | istentelent! - dühöngött Druzsba úr. - Nem került még hurokra?~-
87 2 | annál nehezebb lett. Druzsba úr bölcsen elmélkedék errõl:~-
88 2 | fortyant fel Druzsba úr bosszúsan magyarul, Kutoraihoz
89 2 | volt?~- Ösmertem, tanár úr, magnus asinus fuit.~- Úgy
90 2 | csukának kellemetlen.~Druzsba úr nem volt ilyen tréfás hangulatban,
91 2 | összekötözni valahogy.~Druzsba úr kifizette a kárvallottat,
92 2 | ez.~- És hol lakik a báró úr?~- Zsámban.~- Ohó! - nevetett
93 2 | nevetett fel Druzsba úr kedélyesen. - Miféle emberek
94 2 | vagyunk, gondolta Druzsba úr, de látván, hogy ilyen adatokkal
95 2 | tudományra. A pénztárnok úr ugyanis foghártya-gyulladásban
96 2 | vagy a pénztárnok, Võneki úr dühbe jön s az asztalra
97 2 | intelligencia sugárzott.~Druzsba úr bemutatta magát és kísérõjét,
98 2 | és kísérõjét, Wildungen úr viszont bemutatta két vendégét
99 2 | végzett - csodálkozék Druzsba úr fennhangon), megnevezte
100 2 | eleget, sõt idõsb Wildungen úr egy tósztot is mondott Zsám
101 2 | idõsb Wildungen.~Druzsba úr, meghatva a tószt által,
102 2 | hazát siratja, de Druzsba úr megint ráförmedt: „Hallgasson,
103 2 | Majd végigment Druzsba úr az összes kormányzati hibákon
104 2 | vonatkozó eszmék, Druzsba úr átvitte a beszélgetést hivatalos
105 2 | sóhajtott fel Druzsba úr csalódottan - szörnyen kevés.~-
106 2 | benne? - mosolygott Druzsba úr.~- Egy mindenesetre van -
107 2 | kastély? - kérdé Druzsba úr feszült érdeklõdéssel.~-
108 2 | királyi rezidencia.~Druzsba úr csodálkozott, letette a
109 2 | pazarlás láttára.~Druzsba úr megelégedetten simogatta
110 2 | csak németül tud.~Druzsba úr szemkarikái kitágultak,
111 2 | batárban az excellenciás úr is, elhozta a kastély kis
112 2 | otthon - nevetett Druzsba úr.~- Nos tehát, az excellenciás
113 2 | Nos tehát, az excellenciás úr ott maradt néhány napig
114 2 | kiáltott fel Druzsba úr ijedten. - Hiszen akkor
115 2 | dörömbölésre, mint a sír.~Druzsba úr elszomorodott.~- Az én utasításom
116 2 | menedékházául. Beláthatja báró úr, hogy minden áron be kell
117 2 | végén! És mit gondol, báró úr, mi az a személy és miért
118 2 | szeppent meg Druzsba úr s borzadva gondolta el,
119 2 | lefeküdni, kivált Druzsba úr volt nagyon elfáradva s
120 2 | leányka reggelizett. Druzsba úr a következõ párbeszédet
121 2 | kicsike gúnyosan.~Druzsba úr figyelmes lett. A gyermekek
122 2 | regia, gondolta Druzsba úr.)~- A liliomot odaadta Gyurinak. „
123 2 | Magának hoztam, mérnök úr.” Gyuri pedig elvitte a
124 2 | Róza kisasszony, hogy Gyuri úr azon idõ alatt a kastélyban
125 2 | összetört, elcsapta.~Druzsba úr megborzongott.~Most már
126 2 | udvariasan.~- Köszönöm, báró úr, menjünk.~Elhagyták a telepet
127 2 | kastélyuk, uram!~Druzsba úr fölfalni látszott a szemeivel.~-
128 2 | az egész tagon, Druzsba úr pedáns ember, fölásta a
129 2 | lóbázta a virágát.~- Báró úr - szólt Druzsba, midõn magukra
130 2 | tudok - ismétlé Druzsba úr csendesen -, és soha semmit
131 2 | ment le a bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott,
132 2 | legyen oly jó, kedves Bihács úr.~Bihács úr eltávozott, a
133 2 | kedves Bihács úr.~Bihács úr eltávozott, a füle mellett
134 2 | báró ezt diktálta:~- „Egy úr érkezik ma a kastélyba,
135 2 | aztán? - csodálkozék Druzsba úr.~- Nos, hát a galamb elszáll
136 2 | az, hogy így van.~Druzsba úr még mindig habozott.~- De
137 2 | galambja - segítette ki Druzsba úr.~Azzal átvette a madarat,
138 2 | a dolgát, addig Druzsba úr is végezni akart. Komoran,
139 2 | Micike!~Útközben Druzsba úr lecsatolta óraláncáról a
140 2 | pacsit adott érte a Druzsba úr nagy tenyerére.~- Nem tud
141 2 | nem tud - mondta Druzsba úr jóságosan.~- Hát mit tud?~-
142 2 | gyermek.~De már erre Druzsba úr se tudott megfelelni és
143 2 | az egyik szót, de Druzsba úr már meg sem nézte, melyiket,
144 2 | visszatartotta.~- Tekintetes tanár úr - szól, merészen eleibe
145 2 | szarvakhoz?~Druzsba tanár úr zavartan, de mégis szigorúan
146 2 | belülrõl, németül.~Druzsba úr belépett, szíve hangosan
147 2 | nyújtaná az egyiket.~Druzsba úr rémülten tántorodott hátra.~-
148 2 | öregúr, kit eddig Druzsba úr nem vett észre.~- Bligi
149 2 | Köszönöm - nyöszörögte Druzsba úr, még mindig zsibbadtan a
150 2 | öregúr, nevetve a Druzsba úr megrökönyödésén -, csak
151 2 | lihegõ virág, hahaha!~Druzsba úr, kikerülendõ az egyik kutyát,
152 2 | Köhögnek a növényeink.~Druzsba úr csodálkozva nézett a major
153 2 | kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. -
154 2 | ereszté vendégét.~Druzsba úr rátette kezét az ajtókilincsre,
155 2 | nincs másképp.~Druzsba úr nem felelt, vakon, gépileg
156 2 | ide-oda hadonászva, a Druzsba úr hóna alatt, annak a karját
157 2 | azon ugrott ki.~Druzsba úr idegességéhez most az undor
158 2 | bõrével volna behúzva.~Druzsba úr az elõbbi undorból a legnagyobb
159 2 | javította ki magát Druzsba úr, megszeppenve észrevevén,
160 2 | kellemetlenül érintette Druzsba úr idegeit, kivel immár túlságosan
161 2 | de bizonyos, hogy Druzsba úr a megkonfundált fejével,
162 2 | Ön tréfál - mondá Druzsba úr csendesen, de amellett gyanakvó
163 2 | talán egy karambolt?~Druzsba úr balsejtelmekkel, bizonytalan
164 2 | egy pohár borért.~Druzsba úr lankadtan roskadt a székbe.
165 2 | az esetben mégis Druzsba úr engedett, felkelt s odább
166 2 | pad kínálkozott. Druzsba úr leült az egyikre, elbódult
167 2 | tündérmesében olvasná Druzsba úr. Egyik szebb, mint a másik.
168 2 | messze a padtól, ahol Druzsba úr ült, egy másik hasonló padhoz
169 2 | gouvernante képében.~Druzsba úr nézte, nézte, de félig-meddig
170 2 | különben is ideges professzor úr került, csodálatos káoszba
171 2 | körülmény, hogy Druzsba úr azonnal letett arról a gondolatról,
172 2 | már látta a hatot Druzsba úr, a hetediktõl se ijedne
173 2 | kötelet s ugatni kezd Druzsba úr felé.~- Az az úr ül amott -
174 2 | Druzsba úr felé.~- Az az úr ül amott - jegyzé meg az
175 2 | maga, keresztapám!~Druzsba úr hirtelen felkapta fejét
176 2 | nem hiszünk neki.~Druzsba úr fölélénkült, arcán a boldogabb
177 2 | szebb lett és leült Druzsba úr mellé.~- Hanem hát, hogy
178 2 | Krakkóból? - folytatá Druzsba úr. - Micsoda új csoda ez megint?~-
179 2 | hogy ide jöjjek.~Druzsba úr arca kellemetlenül rángatózott
180 2 | vagyok, tra-la-la-la.~Druzsba úr szemöldjei egész a homloka
181 2 | legyezik a komornáim?~Druzsba úr ijedten és mohón fordítá
182 2 | mindig a kapu elõtt?~Druzsba úr a fejével intett, szepegve,
183 2 | nagyhatalmú excellenciás úr, innen nem messze van egy
184 2 | kedvességén.~De Druzsba úr se nem nevetett, se nem
185 2 | vagyok a barátnéja.~Druzsba úr fölszisszent és felugrott,
186 2 | Sipsirica hallgatott.~Druzsba úr megragadta a kezét.~- Gyere
187 2 | vágott közbe Druzsba úr indulatosan.~Hátravetette
188 2 | Úgy? - szólt Druzsba úr jéghidegen és élesen. -
189 2 | hagyjon el így!~De Druzsba úr úgy tett, mintha nem hallotta
190 2 | kiáltott fel:~- A tekintetes úr tehát él még?~Druzsba úr
191 2 | úr tehát él még?~Druzsba úr erõtlenül, bágyadtan roskadt
192 Epil| azelõtt is mindig különös úr volt.”~Egy reggel, éppen
193 Epil| lesz ön elégedve.~Druzsba úr megfordult és amint megpillantá
194 Epil| szomorú sorsáról és Druzsba úr abnormis viselkedésérõl.
195 Epil| festmény ábrázol. Lermer tanár úr votum separatumot adott,
196 Epil| Ez ellenében Krug tanár úr a paralysis progressiva
197 Epil| konferencián (melyre Druzsba úr nem jelent meg) felolvasták,
198 Epil| ellenveté Lermer tanár úr, a cvikkerjével játszadozva -,
199 Epil| fekete és minden excellenciás úr fehér. Világosságnál azonban
200 Epil| háza elõtt, ahol Druzsba úr lakott.~Egy finom öltözékû
201 Epil| lakott.~Egy finom öltözékû úr ment fel a lépcsõkön s minthogy
202 Epil| vár a kapu alatt.~Druzsba úr csodálkozott és valami balsejtelem
203 Epil| áldott jó ember, Druzsba úr, de ne féltse õexcellenciáját,
204 Epil| igaz - hagyta rá Druzsba úr gyámoltalanságba esve és
205 Epil| kocsi ment-ment, Druzsba úr behúzódott a jobb szögletbe
206 Epil| vagyunk - mondá az idegen úr. - Ah, ön elaludt?~- Nem,
207 Epil| elgondolkoztam - szólalt meg Druzsba úr, letargiájából fölrázatva.~
208 Epil| idõnk van, uram.~Druzsba úr nem felelt semmit, szelíden
209 Epil| ismerõs fej. Nini, Mliniczky úr. Nini, Kovik úr. Amott meg
210 Epil| Mliniczky úr. Nini, Kovik úr. Amott meg az éneklõ kanonok
211 Epil| Amott meg az éneklõ kanonok úr.~Nem lehet feladatunk kiszínezni
212 Epil| részét:~...A t. képviselõ úr interpellációja két részbõl
213 Epil| megrohanásra. A sok elõkelõ úr a fényes cilinderekben valami
|