Rész
1 1 | mosoly jelent meg ajkán.~- Az én vendégeim nem szoktak kimaradni.
2 1 | küldte õtet múzeumba az én barátocskámnak, a Pulszkynak,
3 1 | tányért.~- Nem kell, egye meg. Én rendet akarok és tisztességet
4 1 | komámasszony, maga is öreg már, én is öreg vagyok, de az ördög
5 1 | ki, kart karba fonva; az én Jahodovsky komám örömmel
6 1 | is, hogy nõül akar venni. Én még nem láttam belülrõl.~-
7 1 | nekem nagy lányom van s én csak õérte élek. Õt nevelem.
8 1 | is megfújom, ahova leül. Én anya vagyok, Druzsba úr,
9 1 | akarok lenni végleheletemig. Én nem létezem, csak a gyermek.
10 1 | kedvetlenséggel.~- Nincs szerencsém. Én egyébiránt Kovik doktor
11 1 | Mindjárt gondoltam, mert én nem vagyok méltóságos.~Ezzel
12 1 | És kicsoda?~- Bizony én nem vigyáztam meg.~- Misztifikáció! -
13 1 | elhervadjon gonoszul. De hát én nem mozdulhatok az üzletbõl,
14 1 | álljon, ha kell. Hadd legyek én az áldozat. Hiszen én csak
15 1 | legyek én az áldozat. Hiszen én csak õérte élek. Én úgyse
16 1 | Hiszen én csak õérte élek. Én úgyse számítok semmit. Manusek,
17 1 | szolgálatkész, mint egy Mungo. Ma én fizetek, barátaim, engedjétek
18 1 | egyszeri korcsmárosék. Ha én innám, én fizetném meg neked
19 1 | korcsmárosék. Ha én innám, én fizetném meg neked a bor
20 1 | tanár úr felkiált: „Nini, az én cvikkerem!” Hát nem tudom
21 1 | Mily tévedésben van ön! Én nem járok a „Pává”-ba többé.~-
22 1 | járok a „Pává”-ba többé.~- Én azt nem tudhattam - mentegetõzik
23 1 | magának szemrehányást. De én ad personam élénk lelkiismereti
24 1 | furdalást érzek. Mert ha én odajárnék, akkor a tanulók
25 1 | tanulnának. A kötelesség hív, és én nem fogok kitérni a kötelesség
26 1 | elõl. A kötelesség hív, és én megyek. Félrelököm a kevélységet
27 1 | tudja varrni különbet.~- No, én még sohase láttam rajta
28 1 | Hidd meg, hogy el fog adni, én tudom azt.~Sipsirica behúzta
29 1 | szót az asszony. - Hiszen én is sajnálom. Hiszen nem
30 1 | fáj, tessék elhinni. De én anya vagyok. Mindenekfölött
31 1 | feleség elnézte volna, mert én szerettem Manuseket (gyöngén
32 1 | a nénije Krakkóba... Az én Ludmilla testvérnéném. Gyermektelen
33 1 | csakugyan csodálatos. És én, ami engem illet, Jahodovska...
34 1 | engem illet, Jahodovska... én, én Jahodovska, megteszem
35 1 | illet, Jahodovska... én, én Jahodovska, megteszem azt...
36 1 | beadom a derekamat, azaz én magam gyûjtök arra a képre,
37 2 | ezt szereti. Õ abból él, én annak élek.~Nemsokára bejött
38 2 | ez nem isten ujja, akkor én nem vagyok Druzsba Tivadar.)~-
39 2 | Hát hol hálunk meg?~- Az én uramnál, vagy mi a fene -
40 2 | dühbe jön s az asztalra üt: Én nem szoktam hazudni, kikérem
41 2 | szabódott a leülésre nézve.~- Én csak pedellus vagyok, kérem
42 2 | pirult ennél a témánál.~- Én már nem vagyok se ijedõs,
43 2 | mentegetõzött a pap -, én már csak vén vagyok.~- Ej,
44 2 | ijedten. - Hiszen akkor én se nézhetném meg?~- Semmi
45 2 | Druzsba úr elszomorodott.~- Az én utasításom pedig arra szól,
46 2 | be kell jutnom.~- Hiszen én belátom, de ha nem lehet,
47 2 | és miért tartják ott?~- Én azt hiszem, és általában
48 2 | fejéért sem állnék jót...~- Az én fejemért? - szeppent meg
49 2 | ha az õ fejét levágnák.~- Én bizony nem bánnám, ha valami
50 2 | selypíté a kisebbik leány.~- Én is szeretném - mondta a
51 2 | ne fogja el a hangokat.~- Én tudom, Micike. Mikor tegnapelõtt
52 2 | gondoltam, hogy nekem adja és én viszem a mamának. De ha
53 2 | mélyreható tekintettel.~- Én mindent tudok - felelte
54 2 | pirosság váltotta fel.~- Én mindent tudok - ismétlé
55 2 | mellé,~Mikor legény lettem, én híttam õket;~Most, hogy
56 2 | kis taligám,~Te vagy az én tápláló dajkám.~Addig-addig
57 2 | vagy Párizsba, mit tudom én...~- Dehogy. A galamb azokból
58 2 | Kutorai. Ön itt marad, én pedig tovább megyek végzetes
59 2 | mert mondtam. Tudom is én, mért mondtam? És ha tudom
60 2 | Mindenemet szétadtam, valamit én is csak magammal vihetek
61 2 | Amit szükségesnek tartok, én mondom meg. Ön mindent megnézhet,
62 2 | kidülledt szemekkel.~- Én? Dehogy.~- Hogyan, ön nem
63 2 | komornák lakószobái, az én barlangom is arra van, meg
64 2 | azt, ami önnek tetszik. Én azzal a nyíltsággal beszélek,
65 2 | elkergette a macskát. - Én majd elszaladok egy pohár
66 2 | levette nyakáról a legyezõt.~- Én vagyok a szellõ - mondá
67 2 | felelték az ernyõvivõk.~- Én vagyok a kényelem - szólt
68 2 | meghajtotta magát tréfásan.~- Hát én mi vagyok? - kiáltá most
69 2 | hadonászva nagy szelesen. - Én ülök a Minerva lábainál
70 2 | Minerva lábainál a könyvvel. Én a bagoly vagyok.~- Látjuk -
71 2 | Lehetséges-e? Te vagy?~- Én vagyok, ragyogok. De hol
72 2 | festve.~- De hisz akkor én nem vagyok megbolondulva?~-
73 2 | Krakkóból? Mit keresnék én Krakkóban?~- Édesanyád azt
74 2 | Az a hercegkisasszony én vagyok, tra-la-la-la.~Druzsba
75 2 | napsugárka”! Nem vagyok én gyerek, hogy te is bolonddá
76 2 | nem látta az imént, hogy én vagyok itt az úrnõ, hogy
77 2 | vagyok itt az úrnõ, hogy én ültem a baldachin alatt,
78 2 | baldachin alatt, hogy az én arcomat legyezik a komornáim?~
79 2 | védekezel? Jó. Mindegy. Én azért mégse hiszem, hogy
80 2 | csak szerencsétlen. És én fogadalmat tettem a keresztségnél,
81 2 | Rab nem vagy azért. És én kiviszlek innen, ha az ördöggel
82 2 | rám, éjjel és nappal, az én cselédeim egyszersmind az
83 2 | cselédeim egyszersmind az én õreim. Beláthatja, hogy
84 2 | hiszen maga jót akar nekem: én még akkor se mennék innen
85 2 | innen el, ha mehetnék, mert én itt boldog vagyok, keresztapa.~-
86 2 | firtassa, hogy miért, de én maradok, punktum.~- Utolsó
87 Epil| mégse lehet mind igaz.~- Én meg most már nem félek -
|