Rész

 1 1   |     kiszolgálat.”~A házikó bizonyos Jahodovska nevû lengyel asszonyé volt,
 2 1   |           mind nem ért semmit, mert Jahodovska igen tisztességes asszony
 3 1   |       meghozzák a bizonytalanságot. Jahodovska beérte az õ törzsvendégeivel,
 4 1   |        sehogy se akarnak kimaradni.~Jahodovska kevélyen emelte fel fejét
 5 1   |    bolondságot beszélnek - mondotta Jahodovska -, amit jobb nem hallani
 6 1   |            ártatlanság - jegyzé meg Jahodovska -, oly fehér lelkû, mint
 7 1   |              kis sipsirica! Hallja, Jahodovska, hány éves most a sipsirica?~-
 8 1   |         múlt tizenöt éves - felelte Jahodovska.~Felpattant erre a szomszéd
 9 1   |          nem jól neveli a leánykát, Jahodovska komámasszony, szándékosan
10 1   |          Itt vagyok, keresztapuska.~Jahodovska mosolyogva állt meg a háttérben
11 1   |           meguzsonnálhatna.~Eleinte Jahodovska se ismerte, tõlünk kérdezgette,
12 1   |            azt? - kérdezte pajkosan Jahodovska, mert dacára a nagy testének,
13 1   |       Késõbb, úgy látszik, megtudta Jahodovska, hogy kicsoda, mert szembetûnõ
14 1   |           azonfelül jó vendég, mert Jahodovska alig gyõzte neki hordani
15 1   |        pedig ügyes ember is volt és Jahodovska szívesen vitte neki a fröccsöket,
16 1   |           pénzbe kerül. De mindegy, Jahodovska megérdemli, hogy ne közönséges
17 1   |             korcsmárosnénak nézzék. Jahodovska több annál!~Egyszer arra
18 1   |  figyelmeztette Druzsba tanár, hogy Jahodovska nagyon is szívesen és sokat
19 1   |       talált semmi kivetni valót. - Jahodovska hálás a papagájért, hálás
20 1   |             hálás a rózsákért, mert Jahodovska finom lélek.~Föl sem vette
21 1   |             késõbb észrevette, hogy Jahodovska a legszebb húsokat a Herkulesnek
22 1   |           már nem járja. Disznóság! Jahodovska ostoba asszony! Mit akarja
23 1   |          Hogy nem szégyenli magát a Jahodovska?~De ezt még csak mind eltûrte
24 1   |              Minden szem odanézett. Jahodovska kiszaladt a konyhából s
25 1   |           Ez impertinencia, hallja!~Jahodovska elpirult, kibeszélte magát
26 1   |        aztán a sipsiricát küldte rá Jahodovska. A sipsirica rámosolygott
27 1   |             ember? És mit akar vele Jahodovska? Ez is egy valóságos rejtély.
28 1   |             mentesíteni.~- Tudja-e, Jahodovska, kedves komámasszony, mit
29 1   |      városban?~- Ugyan mit? - kérdé Jahodovska kíváncsian, mert nagyon
30 1   |               Hagyja csak a kakast, Jahodovska, hagyja - szólt közbe Druzsba
31 1   |          azaz beszéljünk a tyúkról, Jahodovska lelkecském.~- Miféle tyúkról? -
32 1   |              hát miért jár? - kérdé Jahodovska hányiveti hangon, hullámos
33 1   |           ki végre a professzor úr.~Jahodovska felkacagott, egész lénye
34 1   |            a tanár megkönnyebbülve.~Jahodovska tiltakozón emelte fel karjait.~-
35 1   |         Kegyed nemesen gondolkozik, Jahodovska. Kegyed példátlan anya és
36 1   |             de csak leheletszerûen, Jahodovska!~A szállongó pletyka hát
37 1   |           szájról szájra kelt, amit Jahodovska mondott, nem gyõzték mondogatni
38 1   |             hogy a palacsintát sütõ Jahodovska mellett legyeskedjék, s
39 1   |       szózat, egyszerre hátba üti a Jahodovska, szül. Globa Franciska neve.~-
40 1   |             nem a tavalyi szemével. Jahodovska most is csinos volt és takaros,
41 1   |        madár a páva. Aranyat tojik. Jahodovska tízezer forintot tett be
42 1   |          nem látták a sipsiricát és Jahodovska személyesen hozta el neki
43 1   |             szemöldökeit összehúzta Jahodovska, s szemeit, melyeknek élénk
44 1   |         mellett egy üres szék volt, Jahodovska leült egy pillanatra s karját
45 1   |           volt, mégis melegítette a Jahodovska karja, mintha izzó kályhacsövet
46 1   |           pillanatot, mint a sors. (Jahodovska szemei könnybe lábadtak.)
47 1   |         esze...~- Maga kitûnõ anya, Jahodovska, aki mindenre gondol - jegyzé
48 1   |             És én, ami engem illet, Jahodovska... én, én Jahodovska, megteszem
49 1   |         illet, Jahodovska... én, én Jahodovska, megteszem azt... igenis,
50 1   |             engem? Mondtam valamit, Jahodovska?~- Semmit se mondott, lelkem
51 1   |         nevenapjára... gloriolával, Jahodovska, ahogy Szent Veronika van,
52 1   |           több afféle jó asszonyok.~Jahodovska elkacagta magát, mint aki
53 1   |             érdemlem meg - folytatá Jahodovska és megszorítá a Druzsba
54 1   |   kavicsokon.~- Kuc, kuc - nevetett Jahodovska. - No, maga szeles, összetörte
55 1   |      összetörte a tányéromat!~- Ah! Jahodovska - nyöszörögte Druzsba halkan,
56 1   |        összetört valamit... valamit Jahodovska. Egyszer, de nem mondom
57 1   |           csak egy példányban volt, Jahodovska. Csak egy példányban...~
58 1   |          Topánfalvy hozzá is fogott Jahodovska megörökítéséhez - amibõl
59 1   |    láthatólag gondolatokba mélyedt.~Jahodovska nem messze állt tõlük, beszélgetésbe
60 1   |                 Arról beszélgetünk, Jahodovska, hogy miért nem jár most
61 1   |       ácsorgott csütörtöki napokon?~Jahodovska vállat vont s közömbösen
62 2   | életnagyságban Jahodovskát.~Õ volt, Jahodovska volt. Szakasztott abban
63 2   |            egyszerre csak kezdett a Jahodovska körüle forogni õrült sebességgel,
64 2   |         hizlalásban levõ gyermek, a Jahodovska megjelent arcképe nem lehet
65 Epil|            utána egy hordár hozta a Jahodovska arcképét, vászonnal letakarva.~-
66 Epil|            Pává”-nak.~Lótott-futott Jahodovska, majdhogy százfelé nem szakadt.
67 Epil|           kitalálhatta. Az anyja? a Jahodovska? Hiszen imádja, hiszen reszket