Rész
1 1 | vállat vonva.~- Ej, hisz mi is azok vagyunk, mindennap
2 1 | gutaütésben.~Nem tudom, mi lehetett ez. Pöffeszkedés-e
3 1 | kis Johankát, míg végre mi is így neveztük.~A sipsirica
4 1 | arcocskáját. Megfoghatatlan, mi volt rajta, ami az embert
5 1 | törzsvendégeket. „Ni, hogy megnõtt a mi leányunk, a sipsirica, s
6 1 | aztán udvarló is kell, ugye? Mi?~A sipsirica buta pofácskát
7 1 | selyma, mintha nem is tudná, mi az az udvarló.~- Még eddig
8 1 | Kérdezem tõle: tudja-e, mi az udvarló? S õ azt feleli,
9 1 | mintha azt kérdeztem volna, mi a kétpúpú teve? Bravó, kis
10 1 | legnagyobb élvezetnek?~- Hogy mi a legnagyobb élvezet? -
11 1 | papagájt. Örült neki a leány és mi is örültünk, mert most már
12 1 | amivel többet ad neki, azt a mi szeleteinkbõl gazdálkodja
13 1 | Globa Franciska neve.~- Mi volt ez? - kérdé, ijedten
14 1 | találkozott.~- Tudja-e, mi az újság? Most hirdették
15 1 | megjegyezte:~- Jobb, ha mi tubákolunk, mintha a király
16 1 | a király tubákol, mindig mi, alattvalók prüszkölünk.~
17 1 | Manusek forradalmi lélek, a mi vérünkbõl való vér. Aznap
18 1 | kénytelen is vagyok vele. De mi hasznom is lenne belõle,
19 1 | Hogy nem iszol. Mert akkor mi is úgy tennénk, mint az
20 1 | maradt. Lássa meg az ember, mi lesz a kis gubóból! Egy-két
21 1 | De igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? - kérdé
22 1 | csütörtökön volt selyemben. Mi van ma? Szombat. Igen, igen,
23 1 | mindig csak csütörtökön. De mi az ördög jut eszembe? (Mliniczky
24 1 | Mindörökké, Kutorainé asszony. Mi történik ott?~Csinos, gömbölyû
25 1 | Elkergeti az urát. Hát mi van abban? Az övé a ház,
26 1 | meg volt lepetve.~- És hát mi az oka, nem tudja?~- Hogy
27 1 | az oka, nem tudja?~- Hogy mi az oka? - kérdé Kutorainé
28 1 | lelkem, tekintetes tanár úr, mi szokott az ilyennek oka
29 1 | mafla egy zsandár!~- Hát mi történt?~- Az Isten tudja.
30 1 | forintot tett be tegnapelõtt a mi takarékpénztárunknál könyvecskére.~
31 1 | gloriolával festetjük le, mi törzsvendégei, a nevenapjára...
32 1 | nem tudja, mikor, hova és mi okból tûntek el.~ ~
33 2 | megy Druzsba Tivadar, a mi barátunk, ismerõsünk, a
34 2 | meg?~- Az én uramnál, vagy mi a fene - felelte kevélyen.~
35 2 | hazudni, kikérem magamnak; mi mind a ketten élünk, ha
36 2 | vagyok, kérem alássan.~- Mi meg csak föld alatti vakondokok
37 2 | kilométernyire innen, közel a mi bányánkhoz.~- Lakik benne
38 2 | És mit gondol, báró úr, mi az a személy és miért tartják
39 2 | már úgyse lehet. Azonfelül mi magunktól semmit se tudunk
40 2 | szabadságról, de azt se tudja, mi fán terem. Azt hiszi, a
41 2 | végzetes utamon. Isten tudja, mi vár rám, Kutorai. Fegyvert
42 2 | körülnézett, nem látott senkit.~- Mi volt ez? - hebegte összerázkódva -
43 2 | hátraugrott.~- Az ördögbe is, mi baja van? - csodálkozott
44 2 | No, ugye kecses kis zug, mi? Megenni való bolondság,
45 2 | Megenni való bolondság, mi? És az van benne, hogy az
46 2 | a fenség hálószobája.~- Mi? Hogy? Kié? - kapkodta a
47 2 | kurtán a major domus.~- Mi végbõl? - kérdé Druzsba
48 2 | szellõ - mondá nevetve.~- Mi vagyunk az árnyék - felelték
49 2 | magát tréfásan.~- Hát én mi vagyok? - kiáltá most egy
50 2 | közönybe merülve várta, mi fog történni. Hisz csak
51 2 | aztán mit tudja õ, hogy mi hát az igaz. Akkor minden
52 2 | tudod-e, Sipsirica, hogy ez a mi kastélyunk?~- Ehhez? - nevetett
53 2 | domus. - De teringette, mi történt önnel? Hisz ön egészen
54 Epil| szemöldjeiket:~- Hja, ha mi szólhatnánk, szólnánk. De
|