Fejezet

 1 I   |                 keselyű.~Némely napokon aztán elnémultak a vadászkürtök,
 2 I   |                 a gubernátor színe elé, aztán térdre vetvén magát, csak
 3 I   |                Marjunkára az udvarbíró, aztán a gubernátor felé fordult.~-
 4 I   |               tinta volt, a többi betût aztán csak a fekete tintájú kalamárisból
 5 I   |              szaporán, hány férfi kell, aztán menjetek a pokolba!~Az asszonyok
 6 I   |                eleinte csak susogva, de aztán mind élénkebben, nagy gágogással,
 7 I   |             mintha mélyen gondolkoznék, aztán a szívére tette kezét s
 8 I   |               Kétségkívül.~- Hisz akkor aztán több jutna egyitekre egy
 9 II  |      kamasz-évek gyönyörûségeit is. Itt aztán ittak, ettek, pajkoskodtak,
10 II  |     magaviseletet. Ez az egyik. Mármost aztán a szolgák nem mernek semmi
11 II  |                 a másik. A harmadik meg aztán az a sok vidám bohóság,
12 III |               egy kastélyos kisasszony. Aztán folyton pecsenyét eszik
13 III |                 éjjeli állomást, amikor aztán reggelre kelve fölbontják
14 III |             hogy »itt vagyok, olvadok«. Aztán jött a színek szerinti beszéd:
15 III |     megcsipkedte a szép kis Vuca állát, aztán így szólt volna õsz bajszát
16 III |                nemzetes nagyuram!~Ennek aztán nem bírt ellentállni Rostó,
17 III |                anyó! Vendégek vannak! - Aztán a jöttek felé fordult: -
18 IV  |                 a sötét századokban is.~Aztán ezek az akkori burgerek
19 IV  |                Fekete bivaly«-ba.~Akkor aztán leszállította az árakat.
20 IV  | kellemetlenségben. Úgy is élt és hízott aztán a besnyõi klastromban, mint
21 IV  |              szobáit nyitotta ki nekik, aztán megterített, majd a konyhában
22 IV  |           oláhul, beszélgettem vele. Az aztán a helyes teremtés. Az is,
23 IV  |     fölcsillámló szemekkel.~Így történt aztán, hogy reggel, mikor bejöttek
24 IV  |              fölépítette a fogadtatást, aztán, mint a gyerek, megint összeseperte
25 IV  |              bántak velem így.~De ezzel aztán ki is adta az utolsó csöpp
26 IV  |             parancsol a királynak?~Erre aztán úgy összevesztek, hogy Rostó
27 IV  |             akadályozni a rosszat.)~Így aztán hajnalban csakugyan megindult
28 IV  |               fiú, melyik a leány.~Erre aztán mindnyájan elkezdtek kacagni,
29 V   |              elbánt az idő. A kőművesek aztán, akik más gazdák alatt újra
30 V   |         nézzenek, mit csináljanak.~Most aztán, még föl se ocsúdtak, honnan,
31 V   |               az én karomba, mert odább aztán átvesznek tõlem a legyezõ-vivõk.~
32 VI  |           sarkán egyszerre villámlanék.~Aztán kitárultak a belső ajtó
33 VI  |                 meglenni nehéz, a többi aztán könnyen megy.~- Mit tegyek
34 VI  |               Szelistyének a férfiakat. Aztán menjetek ebédelni. Mi majd
35 VI  |          székely menyecske.~- Ebéd után aztán mit tegyünk?~- Természetesen
36 VI  |                bolond vagyok - dörmögte aztán magában -, mert nincs rajtam
37 VI  |           nézegette.~- Az a baj - szólt aztán -, hogy a király haragra
38 VI  |                kezem rá.~- De ne legyen aztán disznóláb - jegyzé meg Korják,
39 VI  |                Rostó uram mellett. Mire aztán odavitték a tálat, a fõkóstolómester
40 VI  |                ceremóniához tartozott), aztán kijelenté:~- Habet saporem.~
41 VI  |              elevenen.« No persze, hogy aztán összeszedték sütnivalójukat
42 VII |               valami sültet helyette. - Aztán hozzátette, a pajtásokhoz
43 VII |                Igenis, fölséges uram.~- Aztán, ha végeztél, jelentsd meg
44 VII |                összekapaszkodik, amivel aztán simán és lovagiasan van
45 VII |             megkóstolja a kétféle bort, aztán így szól hozzám: »Nem jól
46 VIII|                a cigánynak »ácsi more«, aztán fölemelve a hangját, a beállott
47 VIII|               nem volnál közöttük - így aztán, meglehet, minden jóra fog
48 VIII|                átsuhan a rozsok fölött. Aztán még a lélegzetöket is visszafojtották,
49 VIII|      márványkövekkel rakott padozathoz.~Aztán fölkelt, két-három határozott
50 X   |     szusszantott, mint egy beteg medve, aztán így szólt:~- Az onnan van,
51 XI  |               végre eltalálta a hangot.~Aztán egy rántással lehúzta az
52 XI  |                a szívedet egészen.~Erre aztán elmondta a menyecske, hogy
53 XI  |        leghosszabbat, kitépem, a többit aztán megolvassuk, és ahány szál
54 XI  |                 beborította elöl-hátul, aztán így eltakarva, mintha valami
55 XII |             ember kend, Rostó bátya! Ez aztán valami.~- Hej, uram, hátra
56 XII |              mert a király pecsétje az.~Aztán feltörte, elolvasta, mire
57 XII |                erdõt ízes fácánokért, s aztán becsalogatni Szelistyére,
58 XII |           délceg ifjak növekedtek… Ezek aztán összeházasodtak, menyecskék
59 XII |         válasszon«.~Innen sarjadzott ki aztán az a szokás, hogy a szép