Fejezet
1 IV | Kelempász korcsmárosa, az ifjú Korják Vencel, akinek az üzlete
2 IV | Miután hasztalan imádkozott Korják az Úristenhez, Kulifintyóhoz
3 IV | mondott, de nem is értette Korják. Micsoda bárányt és micsoda
4 IV | Majd belebolondult szegény Korják útközben hazafelé ebbe a
5 IV | nagy költség arra bírták Korják Jánost, hogy ezzel a végsõ
6 IV | tetszik? - hebegte a szegény Korják ijedten: azt hitte, fogságra
7 IV | kérem alásan.~- Bolond kend, Korják. Bizonyosan õk lesznek.
8 IV | hiszen nem bolond ember Korják, tudja õ a módját megadni.~
9 IV | csodája lészen itt eljövendõ!~Korják uram szinte megrémült. Mi
10 IV | egyszerre:~- Egy szóra, Korják! Ide, ide, vendéglõs! Siket
11 IV | és a bor se fogyott ki a Korják pincéjébõl, de már minden
12 IV | volt elegendõ.~Hízott a Korják lelke, arca sugárzott az
13 IV | mosolya a napfényt is.~Az öreg Korják anyó is ott totyogott-tityegett
14 IV | szemtelenséget megkeserüli Korják!« össze nem rogy az asztal
15 IV | kellemesebb.« Szóval, inkább a Korják javára dõlt a gutaütés.
16 IV | Ne mondja! - lihegte Korják fölcsillámló szemekkel.~
17 IV | bejöttek a fölöstökömhöz, Korják uram megint egy-egy rózsát
18 IV | királynak van föltartva.~Korják oláhul felelt vissza, ami
19 IV | kirügyezett és virágozni kezdett.~Korják be nem érte, hogy a vendéglõje
20 IV | Vucának, de annak csak a Korják kellett, nagy durcásan lehajigálta
21 IV | másrészt attól is tartott, hogy Korják ellenszegül.~Végre nagy
22 IV | kegyelmed - kérdé ünnepélyesen Korják -, hogy visszahozza õt nekem?~-
23 IV | hörögte Rostó, a kezét Korják felé nyújtva.~- Úgy, ahogy
24 IV | ahogy visszakapom.~Erre meg Korják kapta vissza a kezét, s
25 IV | dobni Korjákot a szobából, Korják pedig Rostót a vendéglõbõl,
26 IV | palatinushoz megy, a másik (Korják) azt hajtotta, hogy Szilágyi
27 IV | semmi rosszra).~Azonban Korják is velök megy a szekéren
28 IV | helyett kocsisnak (mert Korják bátor ember és meg tudja
29 IV | fölpántlikázott fogata Veszprém felé. Korják ült a bakon, pörge kalapban,
30 IV | harangozás - biztatta õket Korják, hátrafordulva. (Egész csinos
31 V | vagyunk - sóhajtott föl Korják. - Éppen jókor jövünk, a
32 V | Egyszer-kétszer vissza is nézett Korják felé, nevetgélt rá, hunyorgatott
33 VI | vagy mi… - hozakodott elõ Korják a dolog kényesebb oldalával,
34 VI | elmosolyodott ezen a mûveleten, amit Korják uram jó jelnek vett.~- Nem
35 VI | kend? Ugyan ki csalná meg?~Korják uram nevetett, ahogy egy
36 VI | bolondokat? - pattant föl Korják. - Itt van mindjárt a mai
37 VI | villám cikázott át a szemein. Korják észrevette ezt a zöldes
38 VI | is - felelte rejtelmesen Korják. - Mert nem igaz egy ilyen
39 VI | aztán disznóláb - jegyzé meg Korják, kedélyesen megrázva a finom,
40 VI | az asztalhoz - jegyzé meg Korják, aki mint budai ember érdeklõdött
41 VIII| volt, elkiáltotta magát:~- Korják János!~Bizony meghallotta
42 VIII| Bizony meghallotta volna Korják János uram a föld alatt
43 VIII| szertartás is megtörténjék.~Korják átfogta a Vuca nyakát szerelmesen.~-
44 VIII| levegõben. A túl boldog Korják hálás pillantást vetvén
45 VIII| elveszít mindkettõnket.~Korják zavarba jött, fejet csóvált,
46 IX | De a legjobban elrémült Korják uram, lassú reszketegség
47 IX | jól érezte magát, mert hát Korják uram is ott állt a lõcshöz
48 X | szelistyei asszonyok és Korják várták az audienciát. De
49 X | Kend igen derék ember, Korják, én megszerettem becsületességét,
50 X | hozzá az ezüst kardot is.~Korják nem állta tovább, sírni
51 X | diplomát a nemességrõl.~- Korják de Várpalota! - folytatá
52 X | királyé - rebegé Várpalotai Korják uram.~- No, no, nemzetes
53 XII | verekedések voltak a helyekért. Korják uram kénytelen még egy szárnyat
|