Fejezet

 1 I   |        akkor dőlt a csata diadalra, mikor a naptányér a mennybolt
 2 I   |             olyan vidám dolog volt, mikor az udvarbíró, Sándor Benedek
 3 I   |       puskaporos mozsaraikhoz, mert mikor az ország kormányzója az
 4 II  |           nem becsüli magát eléggé, mikor ilyenbe ugrik bele.~- Hogy
 5 II  |          még minden a régiben volt, mikor a király a Drágffy Anna
 6 II  |             kiszaladt a csodájukra, mikor ma déltájban bevonultak
 7 II  |            volt palatinust, úgyhogy mikor néha az asztal alá bújva
 8 II  |       kobakjainkban összevéve.~- És mikor érkeznének meg az asszonyok? -
 9 III |            is ajándékozza a király.~Mikor megvolt a legszebb szõke,
10 III | vasárnaponkint az oláh templomokat, mikor a kiöltöztetett fehérnépek
11 III |        kelmébõl.~Valami is volt az, mikor felöltözködtek! Rostó uram
12 III |           beszélek én, hogy »csak«, mikor azt is mondhatnám: »megint«.
13 IV  |         volt ebben a régi világban, mikor minden ház megnyílt a vendég
14 IV  |          bámész csőcselék között, s mikor a hóhér negyedszer is suhintott
15 IV  |            beszél a ló a báránnyal, mikor a hegedû húrjait a vonóval
16 IV  |          szempillanatban született, mikor az esthajnali csillag kibúvik;
17 IV  |          nézni még a félholtnak is!~Mikor már nem fért a vendég bent,
18 IV  |             csak akkor lett õkelme, mikor megérkezett az elõhívott
19 IV  |        éjfél utánig ott mulatott, s mikor végre hajnalban (piros pünkösd
20 IV  |           Értesz engem? Ott voltam, mikor vetkõzött. No, ugye értesz
21 IV  |         történt aztán, hogy reggel, mikor bejöttek a fölöstökömhöz,
22 IV  |            Úgyhogy csak éjfél felé, mikor már eloszlottak a vendégek,
23 IV  |            csak akkor ébredtek föl, mikor már a tüzes napsugár kezdte
24 V   |  sarkantyúdarab kifordul a földből, mikor a kertet kapálják, vagy
25 V   |           Bizony már öreg dél lett, mikor végre tülkölt a toronyőr.~
26 V   |        csodálkozunk az asszonyokon, mikor a lovak is megtorpantak
27 V   |            csak akkor sikított föl, mikor a huszárok elöl-hátul fölemelték
28 VI  |         fenyõk illatát a kertben. S mikor meglátta magát a tó tükrében,
29 VI  |       utánasettenkedik valaki, csak mikor mellette állt az ember,
30 VI  |           kis Vuca nevetgélt rájuk. Mikor pedig a karzaton a muzsikusok
31 VI  |      úgynevezett amabilis confusio, mikor a szõlõnedv színes párákká,
32 VI  |             a pillanatból véve föl, mikor Mátyás a világra jött. A
33 VII |         király már föl akart kelni, mikor Vojkffy intett a szemhunyorításával,
34 VII |             A király felelni akart, mikor belépett a kancsókkal elküldött
35 VIII|  észrevehetõ hullámzás támadt, mint mikor lágy szellõ átsuhan a rozsok
36 VIII|       egyenesen az istállók felé, s mikor már közel volt, elkiáltotta
37 VIII|            megremegett a föld, mint mikor hadi csapatok és ágyúk közelednek
38 IX  |        reszketegség fogta el inait, mikor egy szempillanat alatt mindent
39 IX  |             ne egyen libapecsenyét, mikor a közember fekete kenyeren
40 X   |             az öregeket fárasztani, mikor mi is itt vagyunk! Így a
41 X   |            Csak reggel, induláskor, mikor a sátrat fölszedték, nyílott
42 X   |           súgja a szándékait.~- Hát mikor a király parancsol rá valakire
43 X   |          kapott rajta két kézzel, s mikor a király új hivatalát is
44 X   |             pajkos mosoly játszott, mikor Mujkó eltávozott. Gondolta
45 XI  |            hanem csak egy bohó fiú.~Mikor megnyílt az ajtó, megsuhogott
46 XI  |      Sírásra illegette a száját, de mikor már künn volt a haj, édesdeden,
47 XII |        épített itt magának házikót. Mikor még a remeteség nyugalmas,
48 XII |           õket a pénz. De hogyisne, mikor a király szakácsa fõz a »
49 XII |       szcénákon ment még keresztül.~Mikor hazaért a Szily István csapatja
50 XII |    szempontjából.~De mit ér mindez, mikor a király mégse jött…~Egyszer
51 XII |         világeseményekbõl ez a név.~Mikor már Bécsben székelt õfelsége,