Fejezet

 1 II  |            király egy napon elfogatja az õ nagybátyját, a mindenható
 2 II  |             rabja annak a tudatnak, hogy õ király. Õ nem lehet se finnyás,
 3 II  |                 tudatnak, hogy õ király. Õ nem lehet se finnyás, se
 4 II  |                 király nagyobb úr, de az õ szavából se lesz mindenikbõl
 5 II  |                  vagy azt, hogy elég, ha õ látta, majd teszen tanúságot
 6 III |              urát, egyszerû vargaembert. Õ is jól járt, mert nem kell
 7 III |             Rostó kevély volt arra, hogy õ szakértõ az asszonyokban,
 8 III |           ezeknél csalókább szemeket: ha õ néz velük, sötétzöldek,
 9 III |         viselkedjék a király házában, az õ színe elõtt.~Az öreg furfangos
10 III |          tényállást elejétõl végig, hogy õ a szebeni gróf prefektusa,
11 IV  |              haszna volt, hogy unalmában õ maga is megtanult hegedülni.~
12 IV  |               bolond ember Korják, tudja õ a módját megadni.~Míg a
13 IV  |                 megrémült. Mi történt az õ vendéglõjével? Ez már nem
14 IV  |                király, hogy itt vagyunk? Õ maga küld értünk. Jó jel
15 IV  |            György jobbágya vagy, és csak õ disponálhatna veled. Azonfelül
16 V   |              pedig az egész kollekció az õ érdeme. Bizony neki is juthatott
17 V   |               mart a harmatos arcokon az õ selyma szemük.~Felhasználták
18 V   |               fejem?~Gergely Anna beült; õ megkapta otthon az öreg
19 V   |                  ha azok nem félnek, hát õ se fél. Beugrott, mint egy
20 VI  |         beleszerettem a kis oláh lányba, õ se volt irántam idegen,
21 VI  |                 többet. Majd másképp fog õ beszélni Szebenben errõl
22 VI  |              király beszélt, mindig csak õ, a többi ember úgy tûnt
23 VI  |              király sohase felejti, hogy õ király, az rendesen nem
24 VI  |                  Vojkffy (látszott, hogy õ is tapintatlan ember, mert
25 VII |           elmondják neki Budán, írja meg õ taljánsága az utókornak,
26 VII | szemhunyorításával, hogy hát isten neki, õ ugrik bele a veszedelembe.~
27 VII |             kiálták unisono. - Beszéljen õ.~- Vojkffyból nem lesz diplomata -
28 VII |        kilencedik. Király a király, elsõ õ választ egyet, marad hát
29 VII |           Egyitek se - mondá a király. - Õ, a kocsis kapja. Aki így
30 VII |         kijelentette, persze tótul, hogy õ a Herkópáternek se hajt
31 VIII|               menyecske gondolt, az után õ maga is eleget epedezik.11~-
32 VIII|                  uram a föld alatt is az õ hívó hangját, de miután
33 VIII|                nem engem. Úgy nem király õ, ahogy én nem vagyok az.~
34 VIII|                 megértvén, mit beszél az õ Jánosa, halotti sápadtság
35 X   |     fiatalemberke« olyan retteneteset az õ Korjákjának, amitõl az zokogni
36 X   |                  Nem tudom elhinni, hogy õ a király.)~Egy apród lépett
37 X   |               Isten ülteti a szívekbe, s õ az égben lakozik.~- Hát
38 X   |           megbízottja a népek fölött. Ha õ tesz valamit, az az Isten
39 X   |                 Isten akarata? Hiszen az õ akarata az elõbbi volt. -
40 X   |                  szólítá meg õfelsége az õ utolérhetetlen modorával -
41 X   |          kontyodra került, hadd kerüljön õ maga is a papucsod alá.
42 XI  |                 pirosság borította el az õ arcát is). Mert akitõl én
43 XI  |                   fájt az én kezemnek az õ megriadt kis szívének lüktetõ
44 XI  |               szívesen elvenné és akihez õ is hozzámenne, hanem hát
45 XI  |          asszonyomtól múlt húsvétkor, és õ mit üzent vissza a székállónak,
46 XI  |                  önkéntelenül odaszaladt õ is a hajhoz, és tûrte, szemeit
47 XII |                 mesterségét, hogy amióta õ fõz, a cívisek még jobban
48 XII |                   hogy õszig mindeniknek õ maga (a szebeni gróf) kerít
49 XII |             leánygyerek született, annak õ volt a keresztapja, s már
50 XII |                 el is feledkezett már az õ paradicsomkertjérõl, pedig