Fejezet
1 I | Mit?~- Hogy adjon nekik te Nagyságod férfiakat.~- Hát
2 I | ez mulatságos. S ezek a te asszonyaid, Gyurka? Nagyon
3 I | hogy nem panaszkodhatol, te lurkó.~Az urak mindnyájan
4 II | szebeni ispánnal.~- Ah, te is itt vagy, Dóczy? Hát
5 II | vannak áthatva.~- És azok a te asszonyaid? Miféle asszonyok
6 II | óvatos bolondhoz, aminõ te vagy? Ez már fölfordított
7 III | hát mindenben azt tedd te is, leányocskám, amit nem
8 III | változott.~Ah, orton, orton! Te minden ruhadarabok közt
9 III | minden poézise benned van, te irigy kendõcske, mely fölszíttad
10 IV | szakállát és így felelt:~- Te ne beszélj fiam, kivel beszélnél
11 IV | beszélj fiam, kivel beszélnél te? Hanem hadd beszéljen a
12 IV | özvegyasszony. Szólj már, no, láttál te valaha ilyen szépségeket?
13 IV | Elpirulsz? Nézz a szemembe, te János! Neked tetszik az
14 IV | Vucának híják, hallotta a te hegedûd hangját; mintegy
15 IV | dacosan.~- Hallgass, béka! Te a Dóczy György jobbágya
16 IV | jut eszedbe az ilyesmi? A te formás bokáidra bilincset
17 IV | Ébredjetek föl, tyúkocskák, te is, kis csirke!~Kinyitották
18 V | merem mondani. Hát nem tudod te, kinél vagy most? Nem félsz,
19 VI | csak nem vagy menyecske már te is?~- Pántlika lóg a haján,
20 VI | termébe meztelen karddal: »Te vak és gonosz vagy, király -
21 VI | nekünk hagyjátok a tért, te azonban, mint király, részt
22 VII | csalódom az emberemben, Guthy, te állsz az igazsághoz legközelebb,
23 VII | csak olyanformán, hogy te balra keresed, holott jobbra
24 VII | fölséges uram.~- Ugyan miért, te? - támadt rá a király.~-
25 VII | barátom, nem oda Buda. A te lovagiasságod nagyon is
26 VII | punktum. Ugye, Lancelot? Te gyanúsan nevetsz, öreg,
27 VIII| komolyságot -, most pedig te válassz, másik szép szomszédnõm!~
28 VIII| hát mindenben azt tedd te is, leányocskám, amit nem
29 VIII| Addig tudakozódni fog.~- Te következel most, Gergely
30 VIII| én jutottam eszedbe, mert te az enyémben már dél óta
31 VIII| jobbágya volt Vuca.)~- Oh, te szamár, te szamár! - kiáltá
32 VIII| Vuca.)~- Oh, te szamár, te szamár! - kiáltá Rostó Mihály. -
33 IX | vethetek a szemedre semmit, te se az enyimre. Hát kelj
34 IX | Vojkffyt tolta elõre.~- Te jobban beszélsz csehül,
35 IX | etc.~Bonum mane Dóczy!~Ibi te viros admitto; feminae a
36 IX | viros admitto; feminae a te missae pulchrae insignesque
37 IX | Szelistyeienses esse narrantur. Doceo te, nosmet Szelistye venatum
38 X | dézsmálással, a tizedekkel. Te pedig - fordult most Vucához -
39 X | illetõleg a csörgõ-sipkája a te kontyodra került, hadd kerüljön
40 XI | király nem harap. És ha te jó volnál, el is felejthetnéd,
41 XI | különben tovább is, ahogy te akarod. Hát jó lesz-e? Mi?~
42 XII | sáfárjára.~- Ím, halljad, te vén salabakter, ki engem
43 XII | szélére juttattál, hogy te ezt szárazon el nem viszed.
44 XII | A kutyák nyalják föl a te véredet, ha nem fordítasz
45 XII | azonképpen lehet csak, ha én is, te is nyakunkba vesszük ez
46 XII | képüket:~- Azt gondolod, te szamár, hogy a tied az a
|