Fejezet

 1 I   |      akkoriban a szebeni ispán az öreg Dóczy Mihály, a Hunyadi
 2 II  |        elkopott már, megmondta az öreg Gara: »Vagy vassal, vagy
 3 II  |    mártotta a szegény Prónay uram öreg fejét azzal a küldetéssel.~
 4 II  |         mert nem állhatja azt meg öreg ember sem -, de hogy mit
 5 III |      fehérnépek együtt vannak.~Az öreg Rostó kevély volt arra,
 6 III |     házában, az õ színe elõtt.~Az öreg furfangos góbé sokáig gondolkozott,
 7 III |     öltöztek ki a mi asszonyaink. Öreg Budavárban (már akkor is
 8 III |          Budavárban (már akkor is öreg volt) a fõkapunál útjokat
 9 III |          õsz hajú, fehér szakállú öreg urat, láthatólag meglepte
10 III |         korcsmáros kiáltására egy öreg anyóka tipegett-tapogott
11 IV  |          nótába temette, midõn az öreg Rostó jött a szelistyei
12 IV  |      szállt ide három személy egy öreg úrral - felelte nem minden
13 IV  |          a vendégek közt, amin az öreg Korjákné átjárhatott a tálakkal,
14 IV  |         mosolya a napfényt is.~Az öreg Korják anyó is ott totyogott-tityegett
15 IV  |           Hát azt mondja, hogy az öreg úr, aki a királyhoz hozta
16 IV  |      vagyok - kiáltá harsányan az öreg prefektus, kidugván bozontos
17 IV  |           Nem adhatom - felelt az öreg haragosan. - Abból nem lehet
18 IV  |         mécses: sírni kezdett.~Az öreg Rostó jó szívû ember volt,
19 V   |          a láthatáron.~Bizony már öreg dél lett, mikor végre tülkölt
20 V   | virágbokrétáját.~A menet végén az öreg Rostó bandukolt, nem minden
21 V   |       beült; õ megkapta otthon az öreg góbétól a tanácsot; Mária
22 VI  |    tántorogva lépegetett előre az öreg.~Az asszonyok láttára sajátszerű
23 VI  |   elengedjük szónoklatodat, derék öreg, ki floskulusok, similék
24 VI  |           a többi is - felelte az öreg, anélkül, hogy csak hunyorított
25 VI  |  ünnepélyesen:~- Tiszteletreméltó öreg és ti, szelistyei asszonyok!
26 VI  |         királyt teszi bolonddá az öreg Rostó, hogy õk szelistyeiek.
27 VI  |        kimondtuk hát az áment, az öreg Rostó is beleegyezett, ámbár
28 VII |    Lancelot? Te gyanúsan nevetsz, öreg, no, iszen, én se vagyok
29 VII |          funkcionáriusok közt. Az öreg fõasztalnokmester már beleunt
30 VIII|          Annának eszébe jutott az öreg góbé tanácsa: »minthogy
31 VIII|          homokszemei pedig már az öreg uzsonna idejét pergették.~-
32 VIII|          visszafojtották, csak az öreg Rostó, aki vörös volt az
33 VIII|          az ajándék? - hebegte az öreg, de ezt már csak a közelülõk
34 IX  |  megsértette volna.~- Keljen föl, öreg, ne csináljon komédiákat;
35 X   |           azóta nem látott még az öreg Bakony olyan mozgalmas képet
36 XII |      violával is…~Maga Rostó uram öreg napjaira odaköltözött Szelistyére,
37 XII |          csak azért is eljött, ha öreg volt, ha lázas, hogy mielõtt