1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2458
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1001 IV | Az a Bakony. Ott laknak a híres zsiványok.~A túlsó
1002 IV | laknak a híres zsiványok.~A túlsó oldalon, messze, messze,
1003 IV | oldalon, messze, messze, ahova a szem már alig ér, kék selyemszövet
1004 IV | selyemszövet látszott kiterítve a rétségeken. Rostó uram mondta:
1005 IV | rétségeken. Rostó uram mondta: Az a Balaton. Ott laknak a vízi
1006 IV | Az a Balaton. Ott laknak a vízi tündérek.~De az is
1007 IV | fûzfabokrok szegtek be. Köröskörül a rétek tele fehér marmanccsal.
1008 IV | tele fehér marmanccsal. A kis falu tornyában megkondult
1009 IV | falu tornyában megkondult a harangszó: »Ni, már itt
1010 IV | harangszó: »Ni, már itt a misére harangoznak.«~- De
1011 IV | Egész csinos kocsis volt a strucctollas kalapban, piros-zsinóros
1012 IV | piros-zsinóros kék dolmányban.)~A patakban, mely elszaladt,
1013 IV | gyerekek fürödtek, lubickoltak; a ruhácskáik, kis leányszoknyák,
1014 IV | csomócskákba voltak lerakva a parton, bokrok tövén; a
1015 IV | a parton, bokrok tövén; a mamájok künn várta a parton
1016 IV | tövén; a mamájok künn várta a parton a csöppségeket, korholván
1017 IV | mamájok künn várta a parton a csöppségeket, korholván
1018 IV | öltöztetni kezdte.~- Ej - mondá a Vuca elgondolkozva -, mégis
1019 IV | öltöztetni, mindeniket abba a ruhába, amelyikbe kell.
1020 IV | mirõl ösmeri meg, melyik a fiú, melyik a leány.~Erre
1021 IV | meg, melyik a fiú, melyik a leány.~Erre aztán mindnyájan
1022 IV | mindnyájan elkezdtek kacagni, még a kocsis is visszafordult
1023 IV | erõvel férjhez akar menni!… A kutya érti az asszonyfajtát,
1024 V | V. FEJEZET~A »GYEHENNÁRIUM«~A várpalotai
1025 V | FEJEZET~A »GYEHENNÁRIUM«~A várpalotai kastély egy dombon
1026 V | dombon állt, ugyanott, ahol a mostani kormos kastély terpeszkedik,
1027 V | idejében, különös vegyüléke a gótikus és román stílnek,
1028 V | már régen elbánt az idő. A kőművesek aztán, akik más
1029 V | divat szerint barokkot. A régi kastély tehát eltűnt
1030 V | örökre, bár azt mondják, hogy a falak alul egészen ugyanazok.
1031 V | ugyanazok. De mit ér az? Ha a leányzó meghal és más leányzó
1032 V | palotája denique eltűnt, a gyűrűt tartó holló, mely
1033 V | gyűrűt tartó holló, mely a homlokzaton pompázott, elevenen
1034 V | Sok egyéb is megváltozott. A fölséges Bakony is odább
1035 V | Bakony is odább van már (a favágók tábora megfutamította).
1036 V | sarkantyúdarab kifordul a földből, mikor a kertet
1037 V | kifordul a földből, mikor a kertet kapálják, vagy ha
1038 V | pityke csillan meg. Hátha a szép Gergely Anna pruszlikjáról
1039 V | valamelyik szögletében kitolja a fejét egy-egy mogyoróvessző.
1040 V | megint valami. Hátha ennek a vesszőnek az ötszázadik
1041 V | ötszázadik apja termette azokat a suhogókat, amikkel Mátyás
1042 V | amikkel Mátyás megfenyegette a szakácsát: »palotai pálca,
1043 V | az máj nélkül tálalta föl a csukát - mert hát korrupció
1044 V | nem bír sem az idő, sem a kőmívesek, sem a favágók.~
1045 V | idő, sem a kőmívesek, sem a favágók.~Elég szomorú dolog
1046 V | egyébiránt, hogy azokról a nagy oligarchákról, akik
1047 V | annyit loptak, hogy nemcsak a népnek nem maradt semmije,
1048 V | népnek nem maradt semmije, de a szegény Dobzse László királynak
1049 V | se szól, az mind titok, a diszkréció lapulevele alá
1050 V | húzódva avult el, csak éppen a szegény Pogra Andrásról
1051 V | Pogra Andrásról őrzötte meg a krónika, hogy egy csukának
1052 V | krónika, hogy egy csukának a mája elsikkasztódott a keze
1053 V | csukának a mája elsikkasztódott a keze között.~Szerencse azonban,
1054 V | Pogra András uram még azon a napon, amikor a szelistyei
1055 V | még azon a napon, amikor a szelistyei asszonyokat várták,
1056 V | várták, semmit se tudott a századokra kiható szégyenéről,
1057 V | volna (hiszen azért jó, hogy a jövőbe nem lát be a halandó),
1058 V | hogy a jövőbe nem lát be a halandó), s olyan kedvteléssel
1059 V | várnának Palotán. Volt ott a rotyogó tepsikben és fazekakban
1060 V | fazekakban minden, ami jó van a világon, még talán tengeri
1061 V | ne pangjon, hogy minden a maga idején tétessék a kasztrólokba,
1062 V | minden a maga idején tétessék a kasztrólokba, a rurákba,
1063 V | tétessék a kasztrólokba, a rurákba, a serpenyőkbe,
1064 V | kasztrólokba, a rurákba, a serpenyőkbe, őrt állítottak
1065 V | serpenyőkbe, őrt állítottak a toronyba, aki híradással
1066 V | aki híradással legyen, ha a szelistyei asszonyok szekere
1067 V | asszonyok szekere föltűnik a láthatáron.~Bizony már öreg
1068 V | lett, mikor végre tülkölt a toronyőr.~Nagy nyüzsgés-mozgás,
1069 V | Jönnek, jönnek!~Kiki tudja a maga szerepét. Hamar, hamar!
1070 V | egyiknek még öltözni kell, a másiknak el kell foglalnia
1071 V | másiknak el kell foglalnia a helyét a díszteremben »Mujkó
1072 V | kell foglalnia a helyét a díszteremben »Mujkó őfelsége«
1073 V | Mujkó őfelsége« körül, a harmadik a kaput fogja kinyitni,
1074 V | őfelsége« körül, a harmadik a kaput fogja kinyitni, de
1075 V | kell. Az apródok álljanak a lépcsőkhöz, a parazol-tartók
1076 V | apródok álljanak a lépcsőkhöz, a parazol-tartók az első udvarnál
1077 V | első udvarnál lesznek, ahol a kocsi megáll. A legyező-tartók
1078 V | lesznek, ahol a kocsi megáll. A legyező-tartók a bal bejáratnál.
1079 V | megáll. A legyező-tartók a bal bejáratnál. Hamar urak,
1080 V | Az erdélyi szekér végre a várkastély külső, magas
1081 V | Korják. - Éppen jókor jövünk, a naptányér az ég közepén
1082 V | naptányér az ég közepén jár.~A lovak szerszámai, a sok
1083 V | jár.~A lovak szerszámai, a sok karika, csörgő és sallang
1084 V | suhogása miatt nem lehetett a szíveik hangos dobogását
1085 V | kétségkívül elfogta őket a szorongatás érzete. Félelem
1086 V | szorongatás érzete. Félelem a nagy bizonytalantól.~- Most
1087 V | bizonytalantól.~- Most már csak a kaput nézze kend - figyelmezteté
1088 V | lándzsás őr. Nyilván ott a kapu is.~- Hát menjünk isten
1089 V | uram -, egyrészt, mert maga a király üzent utánunk, másrészt,
1090 V | utánunk, másrészt, mert én a szebeni gróf képiben vagyok
1091 V | És íme, csakugyan, amint a kocsi odaért, a két õr leeresztette
1092 V | csakugyan, amint a kocsi odaért, a két õr leeresztette a lándzsáját.~
1093 V | odaért, a két õr leeresztette a lándzsáját.~Rostó uram kevélyen
1094 V | Rostó uram kevélyen nézett a környezetére.~- No, mit
1095 V | mondtam, ebugatta?~Ugyanabban a percben, mintha valamely
1096 V | láthatatlan kéz intézne mindent, a kapu megcsikordult sarkaiban,
1097 V | kitárult hívogatón.~Gyi, no! A lovacskák közömbösen átmentek
1098 V | lovacskák közömbösen átmentek a dobogón (mit tudják õk,
1099 V | ismét gyorsan bezáródott a kapu, s ott voltak az udvaron,
1100 V | vagy mit is beszélek - a paradicsom-kert közepén.
1101 V | paradicsom-kert közepén. Mert a várkastély elõrésze tele
1102 V | hogy majd beleszakadt az a kis tüdejük.~Ah! Mi minden
1103 V | ezeregyéj pompája, ragyogása. A virágpadok mellett színes
1104 V | véthettek szegények?) Hát még az a sok ember! Tarkabarka szolgasereg,
1105 V | uram õkelme úgy lekapta a maga kalapját, mintha nem
1106 V | kalapját, mintha nem is a szebeni gróf képiben volna
1107 V | gróf képiben volna itt. A háttérben kopjás testõrök
1108 V | sorfalat, villogott, csillogott a kopják hegye a perzselõ
1109 V | csillogott a kopják hegye a perzselõ verõfényen.~Az
1110 V | se tudták, hova veszítsék a szemüket. Persze a katonák…
1111 V | veszítsék a szemüket. Persze a katonák… mégis a legérdekesebbek
1112 V | Persze a katonák… mégis a legérdekesebbek a katonák.
1113 V | mégis a legérdekesebbek a katonák. Csak a félénk Schramm
1114 V | legérdekesebbek a katonák. Csak a félénk Schramm Mária kereste
1115 V | félénk Schramm Mária kereste a karókat, a rettenetes karókat.
1116 V | Mária kereste a karókat, a rettenetes karókat. Mert
1117 V | rettenetes karókat. Mert a király házánál karókra szokták
1118 V | házánál karókra szokták szúrni a fejeket. Így van a mesékben.~
1119 V | szúrni a fejeket. Így van a mesékben.~De mit csodálkozunk
1120 V | csodálkozunk az asszonyokon, mikor a lovak is megtorpantak a
1121 V | a lovak is megtorpantak a szokatlan látványtól. Az
1122 V | csatlós odaugrott, megfogta a kantárját.~Mire egy nagyorrú,
1123 V | ezüst buzogányt tartott a kezében, a szekérhez lépett
1124 V | buzogányt tartott a kezében, a szekérhez lépett s tisztességtudóan
1125 V | tisztességtudóan megemelinté a fövegét Rostó uram elõtt.~
1126 V | õkegyelme szintén sietett a csalmáját föltenni, hogy
1127 V | tetszik.~S ezzel elhajítván a kis buzogányt, mit egy utánaálló
1128 V | kapott föl, odanyújtá kezét a kis Vucának, aki a kocsis
1129 V | kezét a kis Vucának, aki a kocsis mellett ült háttal,
1130 V | idõk szokása szerint, amint a szoknyáit összefogná a fürhécen
1131 V | amint a szoknyáit összefogná a fürhécen való átlépés alkalmából,
1132 V | átlépés alkalmából, fölemelte a derekánál, egyet fordított
1133 V | derekánál, egyet fordított rajta a levegõben, s hopp, leperdítette
1134 V | levegõben, s hopp, leperdítette a földre. Ugyanezt cselekedte
1135 V | másik két lakáj vagy mi. A szegény édes teremtések
1136 V | se szóltak, csak pihegtek a kezeik közt, mint a madárkák
1137 V | pihegtek a kezeik közt, mint a madárkák a macskák szájában,
1138 V | kezeik közt, mint a madárkák a macskák szájában, ámultak,
1139 V | és fehér gyöngyvirág volt a bokrétában.~Átvették, bizony
1140 V | ismerõsen mosolyogtak rá. Virág a virágnak nem lehet idegen.~-
1141 V | idegen.~- Menjünk - mondá a nagyorrú -, a király már
1142 V | Menjünk - mondá a nagyorrú -, a király már vár benneteket!~
1143 V | parazol-tartó lakáj lépett most ki a sorból, s az asszonyok baljára
1144 V | ernyõ zöld bordázatát, hogy a napsugarak szelídebben érjék
1145 V | napsugarak szelídebben érjék a híres szelistyei asszonyok
1146 V | asszonyok orcáit.~Megindult a menet. Jaj, istenem, de
1147 V | lépegettek az ernyõk alatt.~Elöl a nagyorrú legényke ment,
1148 V | félek, hogy elájulok.~Utána a kis Vuca jött, kényesen,
1149 V | riszálósan, mint otthon a kecskék után. Egyszer-kétszer
1150 V | nevetgélt rá, hunyorgatott a szemeivel, miközben gyerekesen
1151 V | gyerekesen lógázta jobb kezében a virágbokrétáját.~A menet
1152 V | kezében a virágbokrétáját.~A menet végén az öreg Rostó
1153 V | Azzal már nem menne tönkre a király… Egyébiránt folytonosan
1154 V | folytonosan rémületben tartotta a Vuca pajkos magaviselete,
1155 V | eleget integetni rosszallást a bozontos szemöldeivel, ha
1156 V | nyalka legények voltak a parazol-vivõk, s ugyancsak
1157 V | hamisak is lehettek, mert a szemüket úgy odaszegezték
1158 V | amennyit az ernyõ tompított a napsugarak falánk csipkedésén,
1159 V | csipkedésén, éppen annyit mart a harmatos arcokon az õ selyma
1160 V | selyma szemük.~Felhasználták a rövid utat, nemcsak szemhizlalásra,
1161 V | nagyon kellenek már azok a férfiak Szelistyére?~A szép
1162 V | azok a férfiak Szelistyére?~A szép Schramm Mária dehogy
1163 V | kérdezzen… Úgy szédül velem a világ a melegtõl.~- Ha elájulsz,
1164 V | Úgy szédül velem a világ a melegtõl.~- Ha elájulsz,
1165 V | az ernyõ-vivõ -, tedd meg a kedvemért, hogy mostan ájulj
1166 V | odább aztán átvesznek tõlem a legyezõ-vivõk.~Mária elmosolyodik
1167 V | legyezõ-vivõk.~Mária elmosolyodik és a nagy körme hegyét beakasztja
1168 V | hegyét beakasztja pajkosan a fogába (mert tud az asszony
1169 V | Csak lesse!~Közben-közben a buzogányos vezetõ is visszafordul,
1170 V | kezd beszédet.~- Félsz-e a királytól, húgom?~Gergely
1171 V | asszonyka, vigyázz, mert mire a nap leszáll, még sok szívet
1172 V | szívet ellophatsz.~Megint a buzogányos fordult vissza.~-
1173 V | beszélnek magyarul.~Most a kastély ívei alá értek.
1174 V | értek. Az oszlopok alatt a három parazolos inas meghajtotta
1175 V | eltûnt.~Az egyik elsurrant a nagyorrú mellett s halkan
1176 V | föls…~- Csitt! Kösd meg a nyelvedet. Elragadók.~-
1177 V | ilyen, várat építtetek oda a jövõ télen.~- És én leszek
1178 V | télen.~- És én leszek benne a várnagy, nemde, uram?~-
1179 V | bízni, Czoborra asszonyt…~A parazol-vivõket nyúlánk
1180 V | legyezõ volt mindeniknek a kezében. Száz pávaszem és
1181 V | két apródszem nézte most a bájos arcokat… Dülöngélt,
1182 V | röpködött, csendergett a legyezõ, hûs szellõt csalva
1183 V | legyezõ, hûs szellõt csalva ki a fülledt, rekkenõ hõségbõl.
1184 V | igaz volnál, és szídd ki a fölösleges forróságot az
1185 V | arcokból, részegedj meg a rózsáktól, lengesd meg,
1186 V | lengesd meg, rezgesd meg a csitri hajszálakat, melyek
1187 V | melyek alul lemaradtak a kontyokból és varkocsokból,
1188 V | hogy külön ingerkedhessenek a férfiszemekkel…~Így mentek-mendegéltek
1189 V | Így mentek-mendegéltek a folyosón, a visszhangos,
1190 V | mentek-mendegéltek a folyosón, a visszhangos, zig-zugos boltívek
1191 V | zig-zugos boltívek alatt a második udvarba, ahol egy
1192 V | lépcsõ vezetett az emeletre.~A lépcsõnél hat zsinóros huszár
1193 V | ide be kell ülni - rendelé a nagyorrú.~- Ebbe a házikóba? -
1194 V | rendelé a nagyorrú.~- Ebbe a házikóba? - kérdé Vuca. -
1195 V | Én nem ülök.~Rostó uram a lábával toppantott.~- Fürj
1196 V | vagy most? Nem félsz, hogy a király nyomban leütteti
1197 V | király nyomban leütteti a fejedet?~- Ugyan, minek
1198 V | megkapta otthon az öreg góbétól a tanácsot; Mária se ellenkezett,
1199 V | is egészen magához tért a legyezéstõl. Ezt látván
1200 V | akkor sikított föl, mikor a huszárok elöl-hátul fölemelték
1201 V | huszárok elöl-hátul fölemelték a palankin rúdját, és vinni
1202 V | rúdját, és vinni kezdték a magasba, mint valami könnyû
1203 V | ejtsék!~Az emeleten volt a nagy lovagterem, mindenféle
1204 V | fegyverekkel körülrakva, a közepén az aranyozott trónszék.
1205 V | aranyozott trónszék. Ott fogadja a király a szelistyei asszonyokat.~
1206 V | trónszék. Ott fogadja a király a szelistyei asszonyokat.~
1207 V | asszonyokat.~Csönd honolt fönn a királyi szoba táján, mint
1208 V | királyi szoba táján, mint a templomban vagy a kriptában.
1209 V | mint a templomban vagy a kriptában. A léptek ünnepélyesen
1210 V | templomban vagy a kriptában. A léptek ünnepélyesen kongtak-bongtak
1211 V | ünnepélyesen kongtak-bongtak a márványköveken.~Rostó uram
1212 V | hogy elõre tolakodhassék.~A nagyorrú totum fac megszólította:~-
1213 V | Gondolom - felelt az a mellét ütögetve.~- Pedig
1214 V | Beszéljen veled, ecsém, a mennydörgõs ménkû! Nem a
1215 V | a mennydörgõs ménkû! Nem a lábakhoz küldött engem az
1216 V | küldött engem az én uram, a szebeni gróf, ha hallotta
1217 V | gróf, ha hallotta az úr a hírét, akinek egyébiránt
1218 V | hírét, akinek egyébiránt a képében vagyok itt. A fejhez
1219 V | egyébiránt a képében vagyok itt. A fejhez jöttem én. Hát ahhoz
1220 V | tartom magamat.~- Ösmeri tán a királyt?~- Nem én. Sohase
1221 VI | FEJEZET~MUJKÓ KIRÁLY ÉS UDVARA~A folyosóról egy előterembe
1222 VI | testőr állt kivont karddal. A négy kard egyszerre mozdult
1223 VI | villámlanék.~Aztán kitárultak a belső ajtó szárnyai, s szemkápráztató
1224 VI | környezetben látható lett a király alakja, aki aranyozott
1225 VI | kócsagtollas bíbor föveggel a fején - drágaköves kardját
1226 VI | kardját keresztbe fektetve a térdein. A többi nagyurak
1227 VI | keresztbe fektetve a térdein. A többi nagyurak födetlen
1228 VI | nagyurak födetlen fővel álltak a trón körül félkaréjban.~
1229 VI | Ah, sok volt egyszerre ez a látomány! Még Rostó uramnak
1230 VI | hullámzás, mozgás támadt, a csodálkozásnak némi nesze,
1231 VI | színpompában tündököltek a mentéken, a kardokon és
1232 VI | tündököltek a mentéken, a kardokon és a fövegek forgótartóin.~
1233 VI | mentéken, a kardokon és a fövegek forgótartóin.~A
1234 VI | a fövegek forgótartóin.~A király mosolyogva intett
1235 VI | kár. Állva sokkal szebbek a délceg termetükkel. Asszonyt
1236 VI | termetükkel. Asszonyt elcsúfít a térdelés. Mintha a tulipán
1237 VI | elcsúfít a térdelés. Mintha a tulipán éppen a harangjában
1238 VI | Mintha a tulipán éppen a harangjában törne ketté.~-
1239 VI | Keljetek föl - mondá a király nyájasan.~Rostó Mihály
1240 VI | és elkezdte szavalni azt a bizonyos latin beszédet,
1241 VI | latin beszédet, amelybe a palatinusnál belesült. Ott
1242 VI | mondatig jutott el, itt már a harmadiknál belezavarodott,
1243 VI | vidék szomorúsága, árvasága. A gazdátlan földek, melyeken
1244 VI | altató dalt.~- Elég - szólt a király jóságos hangon. -
1245 VI | behatóan kívánságtokat és a nyomorúságot, amit a folytonos
1246 VI | és a nyomorúságot, amit a folytonos háborúk teremtettek;
1247 VI | leszállt trónjáról és egyenesen a nők felé tartott. Csinos
1248 VI | rubin-gombok ragyogtak, a sárgás csizmák rózsái helyett
1249 VI | lóhere-levelek. Hát még a mente-csat, az öv, mind
1250 VI | közt megért vagy tíz falut a külső burkolatja.~Gergely
1251 VI | válogatja, fölséges uram!~A király sarkon fordult, ahogy
1252 VI | sarkon fordult, ahogy szokás a cerclenél, és Schramm Máriához
1253 VI | Schramm Máriához intézte a szavait magyarul:~- Mint
1254 VI | hogy Szelistyén annyiféle a népviselet?~- Csak németül
1255 VI | fölség - válaszolá félénken, a szemét lehunyva.~- Szász
1256 VI | Szász vagy? - tudakolá a király is németül.~- Igen.~-
1257 VI | akkor az égben - jegyzé meg a király nevetve -, mert oda
1258 VI | nevetve -, mert oda csak a tisztakezûek jutnak el.~
1259 VI | Vucához közeledett, akinek a katrincája már útba igazította,
1260 VI | kell megszólítani. Denique a királysághoz is gyakorlat
1261 VI | már te is?~- Pántlika lóg a haján, fölséges uram - szólt
1262 VI | fölséges uram - szólt közbe a közelálló Rostó Mihály.~
1263 VI | az öreget egy fõúr (talán a horvát bán lehetett, ha
1264 VI | horvát bán lehetett, ha nem a bosnyák király) azzal a
1265 VI | a bosnyák király) azzal a halk figyelmeztetéssel:~-
1266 VI | figyelmeztetéssel:~- Tanulja meg kend a mórest. A királynak csak
1267 VI | Tanulja meg kend a mórest. A királynak csak az felelhet,
1268 VI | megszégyenülve húzta be a fejét a dókájába.)~- Van-e
1269 VI | megszégyenülve húzta be a fejét a dókájába.)~- Van-e valami
1270 VI | valami kívánságod? - faggatta a király Vucát.~- Hogy minél
1271 VI | mondták már azt nekem otthon a pásztorok is.~- Igazi mezei
1272 VI | Igazi mezei virág - fordult a király Rostó uramhoz. -
1273 VI | odahaza?~- Egyre-másra ilyen a többi is - felelte az öreg,
1274 VI | csak hunyorított volna is a szemével.~Õfelsége hosszabb
1275 VI | kinek arca szinte világolt a kevélységtõl.~Ezalatt a
1276 VI | a kevélységtõl.~Ezalatt a fõurak némán, tiszteletteljesen
1277 VI | úgy néztek rájuk, mint a szentképekre szokás.~Annál
1278 VI | reverencia mellett, hogy messze a terem balszögletében egész
1279 VI | csomó alsóbbrendû ember, a felszolgáló személyzetbõl.
1280 VI | személyzetbõl. Ilyenek ezek a mai cselédek. Köztük volt
1281 VI | mai cselédek. Köztük volt a nagyorrú legényke is, aki
1282 VI | nagyorrú legényke is, aki a menetet vezette odakünn.~
1283 VI | Valami bolondos kép lógott a teremnek abban a szögletében.
1284 VI | lógott a teremnek abban a szögletében. Egy asszonyságot,
1285 VI | asszonyság hátát ábrázolta a festmény. Azt nézegették
1286 VI | festmény. Azt nézegették azok a kópék odaát.~A nagyorrú
1287 VI | nézegették azok a kópék odaát.~A nagyorrú magyarázta nekik:~-
1288 VI | nevû festõ is künn harcolt a Szentföldön, aki állítólag
1289 VI | ördöggel állt szövetségben. A király értesülvén neje megöletésérõl,
1290 VI | hozzá: »Én többször láttam a királynét Visegrádon és
1291 VI | megsebesíté egy szaracén nyíl, és a király is odaugratott a
1292 VI | a király is odaugratott a haldoklóhoz, az így szólt
1293 VI | haldoklóhoz, az így szólt a körülállókhoz: »Nyissátok
1294 VI | körülállókhoz: »Nyissátok ki a táskámat és adjátok a benne
1295 VI | ki a táskámat és adjátok a benne levõ vásznat a királynak«.
1296 VI | adjátok a benne levõ vásznat a királynak«. A király megtekintvén
1297 VI | levõ vásznat a királynak«. A király megtekintvén a festményt,
1298 VI | A király megtekintvén a festményt, felkiáltott: »
1299 VI | többé mégsem láthatom.« A haldokló a félkönyökére
1300 VI | mégsem láthatom.« A haldokló a félkönyökére emelkedett: »
1301 VI | emelkedett: »Ne aggódj, király, a képet akaszd föl belsõ termedbe,
1302 VI | neked valaki igazat mond, a királyné asszony arccal
1303 VI | fog felétek fordulni.«~- A királyné természetesen nem
1304 VI | félóra elõtt.~- De igen. A legenda azt mondja, hogy
1305 VI | legenda azt mondja, hogy a kép az Endre tanácstermében
1306 VI | dalmát zárdából szerezte), a kép úgy maradt, ahogy van,
1307 VI | megbõszült köznemes rohant föl a király termébe meztelen
1308 VI | meglakolsz« mire megfordult a kép, s Gertrudis arccal
1309 VI | Gertrudis arccal nézett a királyra és a köznemesre,
1310 VI | arccal nézett a királyra és a köznemesre, ki úgy megijedt
1311 VI | köznemesre, ki úgy megijedt erre a csodalátványra, hogy hanyatt-homlok
1312 VI | hanyatt-homlok rohant ki a palotából.~- Az ördögbe
1313 VI | volnék, Budára vitetném ezt a képet, egyenesen a belsõ
1314 VI | vitetném ezt a képet, egyenesen a belsõ tanácsterembe.~Mire
1315 VI | tanácsterembe.~Mire elmosolyodott a nagyorrú legényke és így
1316 VI | barátom. Vagy nem igaz a képhez fûzõdõ babona, és
1317 VI | elhurcoltassék. Vagy pedig igaz a kép ördöngössége, és akkor
1318 VI | kép ördöngössége, és akkor a tanácsosaimat kellene minduntalan
1319 VI | kellene minduntalan kidobálni a terembõl, amiért nem akarnak
1320 VI | akarnak igazat mondani - vagy a képet, mely nem akar megfordulni.~
1321 VI | megfordulni.~E pillanatban a hermelinpalástos király
1322 VI | hermelinpalástos király egyenest a beszélgetõk felé tartott,
1323 VI | beszélgetõk felé tartott, mire a nagyorrú néhány lépést eléje
1324 VI | elégedve fölséged? - kérdé a király halkan.~- Egészen
1325 VI | királynak csak meglenni nehéz, a többi aztán könnyen megy.~-
1326 VI | mindenekelõtt ígérd meg Szelistyének a férfiakat. Aztán menjetek
1327 VI | menjetek ebédelni. Mi majd a szomszédos teremben eszünk
1328 VI | félénkek egy kicsit.~- Az a csöpp oláh leány olyan bátor,
1329 VI | tigriskölyök.~- Sokkal szebb a székely menyecske.~- Ebéd
1330 VI | elvonultok és nekünk hagyjátok a tért, te azonban, mint király,
1331 VI | Mujkó. Ez már vele jár a királysággal. Az ebéd végén
1332 VI | valami ajándékot.~- De ha a legnagyobb aranytálat választja
1333 VI | Hát elviszi.~- De hát a választott férjjel mi történik?~-
1334 VI | osztogatna az uralkodó, a nagyorrú legott el is hagyta
1335 VI | nagyorrú legott el is hagyta a termet, a király pedig beült
1336 VI | legott el is hagyta a termet, a király pedig beült a trónusba
1337 VI | termet, a király pedig beült a trónusba s így szólott ünnepélyesen:~-
1338 VI | asszonyok! Meggyõzõdtünk úgy a veletek való beszélgetésben,
1339 VI | hívünknek, Dóczy Györgynek, a szebeni grófnak, és abbeli
1340 VI | abbeli ígéretünket, hogy a legelsõ fogolyszállítmány
1341 VI | hajlandók maradván.~Leszállott a trónjáról és méltóságos,
1342 VI | úr maradt ott, bizonyosan a fõasztalnokmester, aki e
1343 VI | S ezzel levezette õket a földszintre, ahol már terítve
1344 VI | földszintre, ahol már terítve volt a nagy ebédlõ-teremben, ezüstre-aranyra.
1345 VI | Virágok illatától volt terhes a levegõ, s száz lakáj sürgött-forgott
1346 VI | sürgött-forgott az asztal körül.~A nagyorrú hamarább hagyta
1347 VI | ellenállhatatlan csatangolási vágy; ki a levegõre, a szabadba… Nagy,
1348 VI | csatangolási vágy; ki a levegõre, a szabadba… Nagy, kerek arcán
1349 VI | szabadba… Nagy, kerek arcán a megelégedés sugárzott. Érezte
1350 VI | megelégedés sugárzott. Érezte a fiatalság édes bizsergését
1351 VI | tele tüdõvel szívta be a fenyõk illatát a kertben.
1352 VI | szívta be a fenyõk illatát a kertben. S mikor meglátta
1353 VI | S mikor meglátta magát a tó tükrében, kopottas, egyszerû
1354 VI | ruhájában, szinte tombolt a lelke: De jó, de pompás
1355 VI | lelke: De jó, de pompás ez a kis szabadság! Mintha szárnya
1356 VI | Mintha szárnya volna az a ruha.~- Milyen bolond vagyok -
1357 VI | magában -, mert nincs rajtam a ruhám, elhitetem magammal,
1358 VI | vagyok én, s futkosok ide-oda a saját palotámban, mint egy,
1359 VI | saját palotámban, mint egy, a csínyekben pákosztás bohó
1360 VI | között lépegetett végig a külsõ udvaron, észre sem
1361 VI | látom, hogy bennfentes itt a királyi cselédség között;
1362 VI | Tagadhatatlan, van itt a házban egy kis hatásköröm.~-
1363 VI | egyszerre bizodalmam támadt a kívánságom iránt.~- Mi volna
1364 VI | hoztam, ott fognak ebédelni a királyi asztalnál, a fõrangú
1365 VI | ebédelni a királyi asztalnál, a fõrangú urak közt.~- Miért
1366 VI | fõrangú urak közt.~- Miért ne? A király nem veti meg, szívesen
1367 VI | szívesen ülteti asztalához a szegény embert is.~- Kivált,
1368 VI | hogy én is ott legyek, a szolgák közt, csak a lakáj-ruhát
1369 VI | legyek, a szolgák közt, csak a lakáj-ruhát kellene rám
1370 VI | föladni.~- Hm - felelte a nagyorrú -, hiszen nem éppen
1371 VI | hozakodott elõ Korják a dolog kényesebb oldalával,
1372 VI | kikotorászván két tallért a zsebébõl, körülnézett elõbb,
1373 VI | odapottyantotta egyenként finoman a nagyorrú zöldes zekéjének
1374 VI | zöldes zekéjének zsebébe.~A nagyorrú elmosolyodott ezen
1375 VI | nagyorrú elmosolyodott ezen a mûveleten, amit Korják uram
1376 VI | Észre se vesznek engem a sok lakáj között.~A nagyorrú
1377 VI | engem a sok lakáj között.~A nagyorrú habozni látszott,
1378 VI | habozni látszott, kivette a két tallért és nézegette.~-
1379 VI | tallért és nézegette.~- Az a baj - szólt aztán -, hogy
1380 VI | baj - szólt aztán -, hogy a király haragra lobban, ha
1381 VI | százszor?~- Megcsalják? A királyt? Mit mond kend?
1382 VI | Az lehetetlen - mondá a nagyorrú meggyõzõdéssel.~-
1383 VI | Korják. - Itt van mindjárt a mai eset. A szelistyei asszonyok.
1384 VI | van mindjárt a mai eset. A szelistyei asszonyok. Úgy
1385 VI | mint ahogy szelistyei az a torony vagy ez az ugrókút.
1386 VI | egyik háromszékbõl való, a másik Fogarasból, a harmadik
1387 VI | való, a másik Fogarasból, a harmadik Nagyszebenbõl.
1388 VI | harmadik Nagyszebenbõl. Csak a királyt teszi bolonddá az
1389 VI | azért fordultam az úrhoz.~A nagyorrú összeráncolta homlokát
1390 VI | homlokát s villám cikázott át a szemein. Korják észrevette
1391 VI | szemein. Korják észrevette ezt a zöldes fényt s ösztönszerûleg
1392 VI | s ösztönszerûleg elkapta a tekintetét. Volt valami
1393 VI | haragot lövelltek, abból a félelmetes fénybõl, melytõl
1394 VI | Úgy segéljen, nem merek a szemeibe nézni, úgy szúrnak,
1395 VI | nézni, úgy szúrnak, mint a csalán.~- Nagyon kinyitotta
1396 VI | kocsis gazda - mosolyodott el a nagyorrú.~- Bizony kinyithatom
1397 VI | vagyok.~- Hát mi?~- Én vagyok a »Kelempász madár« korcsmárosa
1398 VI | madár« korcsmárosa Budáról.~A nagyorrú meg volt lepetve,
1399 VI | akkor miért bújt volna ebbe a libériába?~- Egy kis sora
1400 VI | égben nõ, ifjú uram, de a hazugságok gyökerei mind
1401 VI | hazugságok gyökerei mind úgy a ház táján, a napi élet körül
1402 VI | gyökerei mind úgy a ház táján, a napi élet körül tenyésznek.
1403 VI | Az ördög hordja alájuk a trágyát. Hát pünkösd szombatján
1404 VI | beszállnak ezek az asszonyok a vendéglõmbe. Mi tagadás
1405 VI | szamár létemre beleszerettem a kis oláh lányba, õ se volt
1406 VI | beleegyezett, ámbár még tartok a fintáitól, mert székely
1407 VI | rendben van idáig - de még a leányt el kell, azt mondja,
1408 VI | leányt el kell, azt mondja, a királyhoz vinni. Most légy
1409 VI | magamban, ki nem bírom otthon a nagy bizonytalanságot, hát
1410 VI | nagy bizonytalanságot, hát a kocsis helyett én jöttem
1411 VI | fáta? Kezdem már érteni a dolgot…~- Azért szeretnék
1412 VI | ifjú uram - ellenkezett a korcsmáros. - Egy hónapos
1413 VI | Egy hónapos rózsánk volt a minap az ablakban, cserépben,
1414 VI | ablakban, cserépben, hát a szegény anyám tévedésbõl
1415 VI | szegény anyám tévedésbõl nem a vizes kancsóból öntözte
1416 VI | kancsóból öntözte meg, hanem a terpentinesbõl. A rózsának
1417 VI | hanem a terpentinesbõl. A rózsának nem lett semmi
1418 VI | kihajítottam az utcára.~A nagyorrú elgondolkozott.~-
1419 VI | elgondolkozott.~- Ösmeri a királyt? - kérdé kisvártatva.~-
1420 VI | egy kicsit ferdén tartja a fejét.~- Hát lássa, abból
1421 VI | lakájruhában bejöhessen, mert a lakájok mind ösmerik egymást,
1422 VI | hanem ha nálam akarja hagyni a két tallérját, én elvállalom,
1423 VI | elvállalom, hogy vigyázok a mátkájára és rögtön értesítem,
1424 VI | Becsületére mondja?~- Itt a kezem rá.~- De ne legyen
1425 VI | Korják, kedélyesen megrázva a finom, kicsiny kezet.~Már
1426 VI | régebben megkondult volt a harang a rezidencia bal
1427 VI | megkondult volt a harang a rezidencia bal tornyán,
1428 VI | tornyán, mely összehívta a vendégeket az ebédlõbe;
1429 VI | most egyszerre megdördültek a mozsarak is a kapunál, annak
1430 VI | megdördültek a mozsarak is a kapunál, annak jeléül, hogy
1431 VI | köztük.«~- Igen - felelte a nagyorrú -, ma pompás ebéd
1432 VI | hánytorgatván elméjében a hallottakat. Hm, tehát Dóczy
1433 VI | György uram be akarta csapni a királyt, a jó bolondot,
1434 VI | akarta csapni a királyt, a jó bolondot, aki mindent
1435 VI | legyen úgy, színleg elhiszi a király - de olyan gondot
1436 VI | de olyan gondot akaszt a nyakába, hogy arról koldul
1437 VI | szepegésben tarthassam.«~A nagy ebédlõ tündéri fényben
1438 VI | fényben úszott, már túl voltak a levesen a vendégek, amikor
1439 VI | már túl voltak a levesen a vendégek, amikor a nagyorrú
1440 VI | levesen a vendégek, amikor a nagyorrú belépett, nehány
1441 VI | Az asztal szinte görnyedt a billikomoktól, az arany,
1442 VI | virágtartóktól és tálaktól. Elöl a király ült, mellette jobbról
1443 VI | Schramm Mária, szemben pedig a kis Vuca nevetgélt rájuk.
1444 VI | nevetgélt rájuk. Mikor pedig a karzaton a muzsikusok rárántottak
1445 VI | Mikor pedig a karzaton a muzsikusok rárántottak egy
1446 VI | egyre ne billegesse magát a taktus szerint, miközben
1447 VI | taktus szerint, miközben a pántlikás varkocsa sziszegve
1448 VI | vagy tokaji aszút töltött, a másik, aki legyezgette.~
1449 VI | jöttek sorba az ételek - a káptalan se gyõzné azokat
1450 VI | pompával történt. Az ételeket a kukták hozták az elõterembe,
1451 VI | Minden fogásnál fölállt a fõasztalnokmester, egy sáfrányszín
1452 VI | egyik huszártól átvette a tálat és a királyhoz járult
1453 VI | huszártól átvette a tálat és a királyhoz járult vele, hogy
1454 VI | asztal végére mutatott, ahol a fõkóstolómester ült Rostó
1455 VI | mellett. Mire aztán odavitték a tálat, a fõkóstolómester
1456 VI | aztán odavitték a tálat, a fõkóstolómester kivett egy
1457 VI | csemcsegett egy kicsit (mindez a ceremóniához tartozott),
1458 VI | maga az illetõ zászlósúr a tálat a királyhoz, ki most
1459 VI | illetõ zászlósúr a tálat a királyhoz, ki most már bátran
1460 VI | még uralkodó nem félt úgy a méregtõl, mint a mai napon
1461 VI | félt úgy a méregtõl, mint a mai napon I. Mujkó király
1462 VI | minden tál ételt elvitetett a fõasztalnokmesterrel (aki,
1463 VI | legyen mondva, kertész volt a kastélyban) a fõkóstolóhoz,
1464 VI | kertész volt a kastélyban) a fõkóstolóhoz, Antonio Valvasori
1465 VI | mindenféle bolondos históriákat a híres Lyrilla királynéról,
1466 VI | megbetegedett, mindig kiadta a rendeletet: »Ha pedig meghalnék,
1467 VI | rendeletet: »Ha pedig meghalnék, a két doktorom velem temettessék
1468 VI | összeszedték sütnivalójukat a gyógyításnál. De végre mégis
1469 VI | parancsolt, megtörtént, nyugszik a szép királyné a jó puha
1470 VI | nyugszik a szép királyné a jó puha orléansi földben,
1471 VI | módon ugyan, de csöndesen a két doktor közt.~- Okos
1472 VI | Okos asszony volt - felelte a fõkóstoló -, s a kollégák
1473 VI | felelte a fõkóstoló -, s a kollégák is jól jártak:
1474 VI | sírokban feküsznek.~Ezalatt a fõpohárnokmester egyre töltögette
1475 VI | fõpohárnokmester egyre töltögette a király billikomát. Ezt már
1476 VI | akadjon, aki ne sajnálná a jó bor ízét megrontani.~
1477 VI | Szebenben errõl az ebédrõl, a hosszú téli estéken a disznótorokban.~
1478 VI | ebédrõl, a hosszú téli estéken a disznótorokban.~Az bizonyos,
1479 VI | Az bizonyos, hogy csak a király beszélt, mindig csak
1480 VI | beszélt, mindig csak õ, a többi ember úgy tûnt föl,
1481 VI | holott egy jó ebédnek az a karaktere, hogy mindenki
1482 VI | amabilis confusio, mikor a szõlõnedv színes párákká,
1483 VI | tarka gondolatokká válik a koponyákban.~Pedig a szõlõnedv
1484 VI | válik a koponyákban.~Pedig a szõlõnedv jó volt, de hát
1485 VI | engedte érvényre jutni az a nagy udvari illedelem -
1486 VI | elég mulatsága telhetett a nézegetésben. Istenem, ennyi
1487 VI | csillog némelyik, mint a tükör, ha sebesen forgatják.
1488 VI | sebesen forgatják. De maga a terem se kutya! A mennyezet
1489 VI | De maga a terem se kutya! A mennyezet a kék égboltot
1490 VI | terem se kutya! A mennyezet a kék égboltot ábrázolta,
1491 VI | kék égboltot ábrázolta, a szférákkal és csillagokkal,
1492 VI | szférákkal és csillagokkal, abból a pillanatból véve föl, mikor
1493 VI | pillanatból véve föl, mikor Mátyás a világra jött. A falakat
1494 VI | mikor Mátyás a világra jött. A falakat körös-körül velencei
1495 VI | voltak üvegbõl az ablakai, a többi szobákban lakkos vászonból,
1496 VI | porfir-márványból faragott pad övezte a falakat, melyre arannyal
1497 VI | szõtt párnákat raktak, mert a kõ Mátyás idejében is kemény
1498 VI | idejében is kemény volt.~Ezeken a padokon üldögéltek egy csoportban
1499 VI | igazi királlyal - szóval a Gyeennárium aranyifjúsága.~
1500 VI | volt megbotránkoztató, mert a zene elnyomta a diskurzust.~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2458 |