1-500 | 501-792
Fejezet
1 I | a felsoroltakból egy sem az, ami hiányzott, valamint
2 I | akkoriban a szebeni ispán az öreg Dóczy Mihály, a Hunyadi
3 I | szebeni gróf is örökösen az ő szolgálatában szorgoskodék,
4 I | Mihály!«, s ő összeboronálta az ezeret. »Még ezeret, Mihály«
5 I | összefogdostatta, hogy elmehessen az új ezer. Mert sok vér kellett
6 I | tartotta, hogy ez jó üzlet az Isten számára. Hogy az Isten
7 I | üzlet az Isten számára. Hogy az Isten mit tartott róla,
8 I | észlelhető eredmény, csak az, hogy azóta déli tizenkét
9 I | számolhatok be, mert azok az Isten titkai. Hiszen, hogy
10 I | példát mondjak, már maga ez az eset, amit most elbeszélek,
11 I | akkor is mindenki szidta az államot és most is csak
12 I | zergék után elmászkáltak az urak egész a Strungu dracului-ig,
13 I | ott vadászat mindenféle: az áfonyabokrok közül, melyek
14 I | oraculum fuit. Úgy is, mint az ifjú király nagybátyja,
15 I | megszerezte, úgy is, mint az összes hatalom depositariusa,
16 I | szállóige gyanánt, hogy: »Az igazság szép dolog, jó dolog,
17 I | de akinek hatalma van, az nem szorult rá.«~Nem sokat
18 I | sokat törte magát utána, az igaz, de azért alapjában
19 I | nagyravágyó ember, de benne van az okos államférfi is.~A mulatságon
20 I | általuk. Akkor még nem állott az uralkodás a puszta unalmas
21 I | kellemetlen dolgok közé.~Az is olyan vidám dolog volt,
22 I | vidám dolog volt, mikor az udvarbíró, Sándor Benedek
23 I | Szelistyéről - felelte az udvarbíró.~- Hol van az
24 I | az udvarbíró.~- Hol van az a Szelistye?~- Az én birtokom -
25 I | Hol van az a Szelistye?~- Az én birtokom - jegyzé meg
26 I | meg a fiatal Dóczy György, az újonnan kinevezett szebeni
27 I | megjárnák ínség idején.«~Az egyik, körülbelül a legidősebb,
28 I | türelmesen hallgatta, s hol az egyik lábára állt, hol a
29 I | megunta, és ráparancsolt az udvarbíróra:~- Ugyan állítsa
30 I | rivallt rá Marjunkára az udvarbíró, aztán a gubernátor
31 I | gubernátor felé fordult.~- Az asszonyok nem hoztak semmit,
32 I | asszonyok lakják a falut, a pópa az utolsó férfi, meg a harangozó,
33 I | röstelkezve fordult volt az ablak felé, mintha a vidéket
34 I | szavára elõállott.~- Ami az igazat illeti, kegyelmes
35 I | panaszkodom.~- Vagyis bõvelkedsz az asszonyokban - nevetett
36 I | panaszkodhatol, te lurkó.~Az urak mindnyájan mosolyogtak
37 I | parázna szemekkel nézegették az oláh menyecskéket, akik
38 I | jelenteni Szilágyinak, hogy az ebéd elkészült, és hogy
39 I | vagy hogy más dolga van, az eddig elkészült ételeket
40 I | vendég helyesnek találta az idõpontot a tálaláshoz,
41 I | lázas sürgés-forgás támadt az egész várban. Komornyikok,
42 I | pedig a kapukhoz rohantak az elõre elhelyezett puskaporos
43 I | mozsaraikhoz, mert mikor az ország kormányzója az asztalhoz
44 I | mikor az ország kormányzója az asztalhoz ült, nagyot dördülnek
45 I | a mozsarak, hadd hallja az egész vidék és hadd érezze
46 I | hadd érezze meg rázkódással az anyaföld is, hogy õnagysága
47 I | is, hogy õnagysága most az általa produkált terményeket
48 I | hát nagy megtiszteltetés az az anyaföldnek.~Szilágyi
49 I | nagy megtiszteltetés az az anyaföldnek.~Szilágyi egy
50 I | etyepetyét vélt érezni, s intett az apródnak, hogy tálalhatnak,
51 I | fogni a fennforgó kérdést.~- Az asszonyoknak - szólt az
52 I | Az asszonyoknak - szólt az udvarbíróhoz - van valami
53 I | Gubernator promisit.«~Az udvarbíró pedig tolmácsolta
54 I | köntöse után kapkodni, hogy az akkori idõk szokása szerint
55 I | canis mater! - dühösködött az udvarbíró. - Mentek el onnan,
56 I | aztán menjetek a pokolba!~Az asszonyok fölkeltek, összebújtak,
57 I | Ostobaság! - pattant fel az udvarbíró. - Hiszen a háromszáz
58 I | serdületlen leánygyermekek és az elaggott asszonyok.~- Kétségkívül.~-
59 I | istenem! - sóhajtott fel az elsõ sorból egy koromfekete
60 I | Hát olyan nagy baj lenne az? - vágott közben önkéntelenül
61 I | feddé õket fejcsóválva az udvarbíró. - Adjatok valamit
62 I | udvarbíró. - Adjatok valamit az Istenre is! Ne legyetek
63 I | visszavonja, amit ígért.~Az asszonyok megszeppentek
64 II | végzet könyve. Ebbe meg az volt beírva, hogy az ifjú
65 II | meg az volt beírva, hogy az ifjú Mátyás király egy napon
66 II | király egy napon elfogatja az õ nagybátyját, a mindenható
67 II | asszonyokról gondoskodnék. Az asszonyok jól csinálták
68 II | pópa rosszul járt közbe az Úristennél, nem tudván kieszközölni
69 II | a kis Mátyást fogolyból, az pedig viszonzásul fogollyá
70 II | királynak ez volt talán az egyetlen igazságtalan tette,
71 II | fantáziájába fogózzék.~Hanem maga az ifjú király, mert kemény
72 II | csakhamar sajnálni kezdte az esetet. Álmatlan éjszakáin
73 II | titkos bánatot olvasott az édesanyja szemében.~A sors
74 II | egy napon kezébe került az a könyv, amit a nagybátyja
75 II | Balthazár diákkal vezettetett az állami ügyekrõl. Kérelmek,
76 II | amit a kormányzó mondott, az végre is annyi, mintha a
77 II | Györgyhöz, tudja meg apróra az ügy mibenlétét - mert a
78 II | idõre esett ez a kiküldetés. Az apró ügyek elsuttyannak
79 II | elkopott már, megmondta az öreg Gara: »Vagy vassal,
80 II | Szóval, uborkaszezon volt az udvarnál, s ilyenkor valódi
81 II | paskvillus verseket írt, persze az Újlaki megbízásából, ilyen
82 II | száz asszonynak.~Röpködtek az elmésségek, persze vaskosak,
83 II | alatt, amelyekbõl egykor az iskolák fognak épülni.~Igaz,
84 II | fölséged, ha összeszedi az országból a vak embereket
85 II | legkedvesebb palotás hölgye. Az nagy casust csinált ebbõl.
86 II | ne higgyen, anyácskám, az udvari embereknek. Hiszen
87 II | hát munkaerõt kérnek oda az asszonyok.~- Szemérmetlen
88 II | de nem sírhat. A király az igazi rab, rabja annak a
89 II | mások a dolgok, mert csak az egyik oldalukat nézhetitek.
90 II | földnek termése legyen, akkor az elõttetek okos cselekedet,
91 II | elõttetek okos cselekedet, de ha az asszonyok magoknak kérik
92 II | kérik a férfiakat, akkor az elõttetek szemérmetlen csúfság.
93 II | királynak kedvét szegte ebben az ügyben, s bár Prónay Balázs
94 II | szikrázó vidám hangulatban az egyik teremben találkozik
95 II | bizony még mindig várják az ígéretet - felelte Dóczy
96 II | nevezetességû három ránc.~- Hát az nem oly könnyû dolog, amilyennek
97 II | Bánffy azt meséli, hogy az asszonyok éppenséggel nem
98 II | katonákat, zsoldosokat. De hát az legyen-e a hadi érdemek
99 II | Vagy küldjem letelepíteni az idegen fajbeli foglyokat?
100 II | mag esik a barázdára vagy az útra, sokat fölcsíp a madár,
101 II | A király nagyobb úr, de az õ szavából se lesz mindenikbõl
102 II | mindenik szavából lesz kalász, az még a kisebbik baj, nagyobb
103 II | kisebbik baj, nagyobb baj az, hogy némelyikbõl még kalász
104 II | Most is mi nem történt. Az ördög se gondolt rá. Pünkösdkor
105 II | módja szerint, gyakran magát az ifjú királyt is földhöz
106 II | délelõtt érkezett, csak az egy Báthory Pista vágtatott
107 II | Szólítsak egyet? - kapott mohón az eszmén Rozgonyi Gergely,
108 II | szeretett bölcselkedni. - Az eset elvégre is nem a közönségesekbõl
109 II | megtalálták a gazdasági udvaron, az ólaknál, ahol állítólag
110 II | a mestersége. Nem szabad az udvari bolondot úgy képzelni,
111 II | kutyaugatást, a macskák nyávogását, az Erzsébet nagyasszony palotahölgyeinek
112 II | palatinust, úgyhogy mikor néha az asztal alá bújva megszólalt
113 II | asztal alá bújva megszólalt az exnádor hangján, mindenki
114 II | lábával tette föl a fejére. Az efféle produkcióktól persze
115 II | felette el voltak ragadtatva az urak.~- No, bolond - szólítá
116 II | fordulni. Kérdezze meg fölséged az esztergomi érsektõl.~- Hahaha! -
117 II | érsektõl.~- Hahaha! - kacagtak az urak. - Nem is volna rossz!
118 II | azokat sorba morzsolgatva az ujjaival, ami rendes szokása
119 II | pillanatokig tartott nála.~- Az érsekek - jegyzé meg vidáman -
120 II | felelni érsek úr is, amit az elõdje egykor: Nolite timere
121 II | contradico. És hagyján. Az óvatos érsek nem abnormitás.
122 II | dolog. Ha mi állnánk szemben az asszonyokkal, mint fõurak,
123 II | parancsoljuk a jó magaviseletet. Ez az egyik. Mármost aztán a szolgák
124 II | tehát nem szivároghat ki az a hír, hogy az urak nem
125 II | szivároghat ki az a hír, hogy az urak nem szépen viselték
126 II | fesztelenül találnánk mulatni, az akkor a szolgák rovására
127 II | másik. A harmadik meg aztán az a sok vidám bohóság, tarka
128 II | És mikor érkeznének meg az asszonyok? - kérdé Vojkffy
129 II | díszruháink itt Palotán nincsenek. Az pedig baj azért, mert ti
130 II | születés elõkelõsége és az alacsony származás közt
131 II | egy jó szabó betömhesse. Az embereinknek okvetlen mutatniok
132 II | turpisságot. Hiszen tudjátok, hogy az asszonyokban, még az úgynevezett
133 II | hogy az asszonyokban, még az úgynevezett ostobákban is,
134 III | KOLLEKCIÓ~Téves hitet szórtak el az írók, a színpadok és a régi
135 III | vagy Gara úr néha kiment az istállóba a lovakat és a
136 III | ugyanazon krispinben járt fel az udvarhoz, mely bizony meg
137 III | gálaruha változott sűrűn az egyes királyok alatt, rendesen
138 III | rétségek füve mindig csak az marad, ami volt.~Egyes divatdolgokat,
139 III | volt.~Egyes divatdolgokat, az igaz, fölkapott a kisnemesség
140 III | Egy kis szelíd talpnyalás az egész. A megboldogult Hunyadi
141 III | viselte így.5~Hát igen. Az egész ország úszott a lojalitásban,
142 III | úszott a lojalitásban, és az oligarchia is átcsapott
143 III | egyik végletből a másikba. Az imént még lenézték a Hunyadi-családból
144 III | is titkolták, de amióta az a nagybátyját elfogatta
145 III | is tud a kis király? Hisz az akkor más.~A budai udvarnál
146 III | rest, kiadta a rendeletet az embereinek, hogy hajkurásszanak
147 III | házasság után vette magához az urát, egyszerû vargaembert.
148 III | hozzá egy szép feketét!~- Az a legkönnyebb. Csak sorba
149 III | kell vennem vasárnaponkint az oláh templomokat, mikor
150 III | fehérnépek együtt vannak.~Az öreg Rostó kevély volt arra,
151 III | volt arra, hogy õ szakértõ az asszonyokban, s csakugyan
152 III | s csakugyan sorba vette az oláh templomokat. Mert ott
153 III | szelistyei lakosnak, mert az apja a havasalföldi vajda
154 III | anya, aki szülte!~Hát még az a fölséges dióbarna szeme,
155 III | annyira föl volt birizgálva az ambíciója, hogy nem pihent
156 III | melyik a legtöbbet érõ?~- Az, amit nagy ünnepélyeken
157 III | eszik és cukros süteményeket az úton. Hát mi jó is lehetne
158 III | még ezenkívül a világon?~Az okos Gergely Anna, mielõtt
159 III | viselkedjék a király házában, az õ színe elõtt.~Az öreg furfangos
160 III | házában, az õ színe elõtt.~Az öreg furfangos góbé sokáig
161 III | minthogy a nagyurak mindenben az ellenkezõjét teszik annak,
162 III | amit nem akarsz, aminek épp az ellenkezõjét cselekednéd,
163 III | nehezen epedezve, hanem az utolsó éjjeli állomást,
164 III | szemvakító nagy kincsek. Az új ruhák, amiket az utolsó
165 III | kincsek. Az új ruhák, amiket az utolsó reggel fölvesznek,
166 III | kelmébõl.~Valami is volt az, mikor felöltözködtek! Rostó
167 III | csat volt a cipõcskéin is. Az aranyos sárga haját csepesz7
168 III | takarta el féloldalt, mely az arcot félkör-alakban vette
169 III | körül s egész vállig lenyúlt az alsó fodraival.~A kis Vuca
170 III | is igen tudják, mi volt az orton. Azok a szép asszonyok,
171 III | nem igen lesznek többé. Az ortont csak õk támaszthatnák
172 III | támaszthatnák föl, pedig az orton nincs is eltemetve,
173 III | feledékenysége takarná. Az orton nem volt más voltaképpen,
174 III | mostani kalap eltitkol. Az orton megkötési módja mindig
175 III | nõi öltözék is kifejez. De az orton azontúl is fecsegett.~
176 III | fecsegett.~Másképp kötötte az ortont a matróna (elöl lógott
177 III | Egyebet jelentett, ha az orton lejött a homlokra (
178 III | homlok szabadon maradt, az a tetszeni vágyás, ha az
179 III | az a tetszeni vágyás, ha az orton hanyagul lecsúszva
180 III | látni engedett valamit, az akkor annyi, hogy »itt vagyok,
181 III | orton; hozományt jelzett az özvegynél, ha csipkével
182 III | akik nagy parádé alkalmával az orton vagy a csepesz fölé
183 III | ahogy a vizes korsó, amibõl az ember a szomjúság ellen
184 III | támadt körültük, tele van az utca ilyen helyen léhûtõkkel.
185 III | begombolkozva -, elég baj az, hogy nincsen idehaza.~-
186 III | végre a janitor kinyitotta az ajtót, hogy bemehetnek.~
187 III | meglehetõsen akadozva elmondta az egész tényállást elejétõl
188 III | a szebeni gróf mutatónak az ide mellékelt vászonnépséget
189 III | kihaltnak látszott (pedig csak az imént harangozták el a delet
190 III | Látszott rajta, hogy nem hitt az egyszerû szónak, kijött
191 IV | A korcsma nem is annyira az idegeneknek kellett, mint
192 IV | századokban is.~Aztán ezek az akkori burgerek kemény gyerekek
193 IV | sokáig táplálkoztak. Még élt az emlékezetekben és hagyományokban
194 IV | határozatnak, de ez már az ő privát dolga, arról a
195 IV | olyan semleges helyen, ahol az ember egy kis lármát csaphat.
196 IV | De egy elég lett volna az egész városnak. Kettőt nem
197 IV | teremtette pofon, hogy annak az egyik szeme menten kiugrott.
198 IV | A Kelempász korcsmárosa, az ifjú Korják Vencel, akinek
199 IV | ifjú Korják Vencel, akinek az üzlete szintén meglehetősen
200 IV | főzött, nem ért semmit. Az egész város szerelmes maradt
201 IV | Akkor aztán leszállította az árakat. No, ez meg éppen
202 IV | ártalmas volt. Mert ez is csak az elõkelõbb voltát nevelte
203 IV | hasztalan imádkozott Korják az Úristenhez, Kulifintyóhoz
204 IV | Kulifintyóhoz apellálta az ügyét, elzarándokolt Besnyõre.~
205 IV | és miként beszéljem rá az embereket, hogy vendéglõmbe
206 IV | tanácsba, míg végre otthon az édesanyja ki nem találta.~-
207 IV | találta.~- Ej, no, fiam. Hát az bizony a muzsika lesz. Mert
208 IV | a muzsikaszót, benézett az ablakon s látta, hogy a
209 IV | szempillanatban született, mikor az esthajnali csillag kibúvik;
210 IV | fölhagyjon - melybõl csak az a haszna volt, hogy unalmában
211 IV | méla nótába temette, midõn az öreg Rostó jött a szelistyei
212 IV | megterített, majd a konyhában az ebédfõzésnél lábatlankodott,
213 IV | nagy zörgést-csörgést hall az étkezõterembõl. Rohan ki,
214 IV | udvari tiszt kopogtatja az asztalt a pecsétes gyûrûjével,
215 IV | tudom, hova valók, de éppen az imént szállt ide három személy
216 IV | hadnagyokkal beszélt, egyre nyílt az ajtó, csikorgott a sarkában,
217 IV | szinte megrémült. Mi történt az õ vendéglõjével? Ez már
218 IV | nem istentõl való, ez csak az ördögtõl lehet. Ha tízfelé
219 IV | robogással a grádicsokon, az egyik vén szolgálót befogta
220 IV | szelistyeiek bejöttek, hogy az ebédhez telepedjenek, már
221 IV | hely a vendégek közt, amin az öreg Korjákné átjárhatott
222 IV | is köztük, vadászkürttel az oldalukon.~Persze. Hiszen
223 IV | boldogok voltak, akik künn az udvaron vagy a ház elõtt
224 IV | Korják lelke, arca sugárzott az örömtõl, diadaltól, szeme
225 IV | a mosolya a napfényt is.~Az öreg Korják anyó is ott
226 IV | totyogott-tityegett a vendégek közt, de az asszony mindig asszony marad,
227 IV | mint a fia, hanem csak az alkalmat, hogy fizessen,
228 IV | üzenettel:~- Tisztelteti az ifiasszony az ifiasszonyt
229 IV | Tisztelteti az ifiasszony az ifiasszonyt és kéreti, hogy
230 IV | ifiasszonyt és kéreti, hogy tessék az üres asztalokat és székeket
231 IV | bizonyosan elnáspángolja vele az üzenethozót, ha a kövér,
232 IV | éppen rovásokat keresgélt az asztalfiókban, el nem vörösödik
233 IV | skarlát-posztó, s azzal az üvöltõ kiáltással: »Ezt
234 IV | Korják!« össze nem rogy az asztal alá.~- Jaj! - kiáltá
235 IV | Vizet! Vizet!~Ráborult az urára, megfogta a fejét,
236 IV | õkelme, mikor megérkezett az elõhívott Koszta Konstantinus,
237 IV | kiszivárgott a vendégek közé az eset, általános lett a vélemény: »
238 IV | lett a vélemény: »Úgy kell az irigy kutyának! Íme, a szegény
239 IV | Mert hát kapós ember lesz az holnap a társaságokban,
240 IV | nagy rugó. A léhák istene. Az örökkévaló isten. Zeusz
241 IV | tallérokban, aranyakban az asztalra a mai nagy bevételt,
242 IV | A hegedûd - igazítá ki az anyóka -, ahogy a Kulifintyó
243 IV | oláhul, beszélgettem vele. Az aztán a helyes teremtés.
244 IV | aztán a helyes teremtés. Az is, amit látsz rajta, az
245 IV | Az is, amit látsz rajta, az is, amit nem látsz. Értesz
246 IV | te János! Neked tetszik az a kis fruska. De mit is
247 IV | Bivalyhoz. Hát azt mondja, hogy az öreg úr, aki a királyhoz
248 IV | szálljanak. Látod, mégis csak jó az, ha a bárány a lóval beszél.
249 IV | mondani? Ahá, tudom már. Az jár az én eszemben, édes
250 IV | Ahá, tudom már. Az jár az én eszemben, édes fiam,
251 IV | ló beszéljen a báránnyal. Az a lány szerencsét hozna
252 IV | beszélj vele. Azt egyenesen az Isten hajította ide. Az
253 IV | az Isten hajította ide. Az a babonás elõérzetem van,
254 IV | hogy mer különbséget tenni az én kedves cselédkéim közt;
255 IV | kedves cselédkéim közt; az a királynak van föltartva.~
256 IV | miután férfiakat mennek kérni az asszonyok õfelségéhez, hát
257 IV | csak mégis visszafordult az ajtónál; talán meg is lehetett
258 IV | Legalább egyelõre nem. Most az elsõ dolog a királyhoz való
259 IV | neki oda azt a kosarat!~De az »édes mákom« a romlatlan
260 IV | percben be nem szakítja az ajtót a Verona szolgáló
261 IV | csatlós ugrik le habzó lováról az udvaron és egyenesen a szelistyei
262 IV | vagyok - kiáltá harsányan az öreg prefektus, kidugván
263 IV | kidugván bozontos fejét az ablakon.~- Kend nem asszony -
264 IV | félvállról a csatlós.~- Az asszonyok is itt vannak.
265 IV | János (vígan petyegette az ujjait), ez nagy dolog.
266 IV | csodálatos módon fejlõdött, mint az Amarilis királyné cseresznyefája,
267 IV | Rostóékat a szobáikban, ezúttal az anyjával együtt és újból
268 IV | Nem adhatom - felelt az öreg haragosan. - Abból
269 IV | mégysz, és azt már csak az Isten tudja, hogyan fog
270 IV | dühöngött a prefektus, az ökleit felemelve.~- Vasaltasson
271 IV | elé, majd megmondom neki, az »igazságosnak«, hogy miért
272 IV | De ezzel aztán ki is adta az utolsó csöpp bátorságát -
273 IV | a mécses: sírni kezdett.~Az öreg Rostó jó szívû ember
274 IV | meg. Hogy is jut eszedbe az ilyesmi? A te formás bokáidra
275 IV | pipereboltost, hogy nyissa ki az üzletet, mindenféle csipkét,
276 IV | csináljon vele. Ösmerte az oláh vért, milyen konok.
277 IV | Korjáknak, hogy a leány az övé lesz, ha az szépen,
278 IV | a leány az övé lesz, ha az szépen, minden ellenkezés
279 IV | pedig Rostót a vendéglõbõl, az egyik azzal fenyegetõzött,
280 IV | köttetett meg a végleges béke az anyó közvetítésével (mert
281 IV | csiklandozni és pirosítani az orcáikat.~- Kikiriki! -
282 IV | mosollyal, s kidörzsölték az álmot ujjaikkal. Hess, Majmuna
283 IV | Hess, Majmuna tündér, eredj az erdõbe!~Hej, csakugyan gyönyörû
284 IV | Rostó uram magyarázta: Az a Bakony. Ott laknak a híres
285 IV | rétségeken. Rostó uram mondta: Az a Balaton. Ott laknak a
286 IV | laknak a vízi tündérek.~De az is szép vidék volt, ahol
287 IV | harangoznak.«~- De ez csak az elsõ harangozás - biztatta
288 IV | mihasznák, még megfáztok!« Az egyik ki is ugrott és öltöztetni
289 IV | elgondolkozva -, mégis okos lehet az az öregasszony.~- Mért gondolod,
290 IV | elgondolkozva -, mégis okos lehet az az öregasszony.~- Mért gondolod,
291 IV | akar menni!… A kutya érti az asszonyfajtát, én ugyan
292 V | boltíveivel és kevély tornyaival. Az épület más volt Mátyás idejében,
293 V | de ezzel már régen elbánt az idő. A kőművesek aztán,
294 V | fiziognómiát adtak neki, az akkori divat szerint barokkot.
295 V | egészen ugyanazok. De mit ér az? Ha a leányzó meghal és
296 V | és más leányzó veszi föl az alsószoknyáit, azért az
297 V | az alsószoknyáit, azért az előbbi leányzó még sincs
298 V | Anna pruszlikjáról való? Az elhagyatott kert valamelyik
299 V | Hátha ennek a vesszőnek az ötszázadik apja termette
300 V | nincsen száma«, amiért az máj nélkül tálalta föl a
301 V | maradt. Azzal nem bír sem az idő, sem a kőmívesek, sem
302 V | egy falatka írás se szól, az mind titok, a diszkréció
303 V | kiható szégyenéről, mert az elkedvetlenítette volna (
304 V | és ambícióval főzte meg az ebédet, mintha három királynét
305 V | herkentyű is.~Hogy pedig az étel meg ne romoljék, ki
306 V | nyüzsgés-mozgás, szaladgálás támadt az egész palotában.~- Jönnek,
307 V | szerepét. Hamar, hamar! Az egyiknek még öltözni kell,
308 V | kaput fogja kinyitni, de az előbb megpróbálandó, hogyan
309 V | megpróbálandó, hogyan kell. Az apródok álljanak a lépcsőkhöz,
310 V | lépcsőkhöz, a parazol-tartók az első udvarnál lesznek, ahol
311 V | bejáratnál. Hamar urak, hamar!~Az erdélyi szekér végre a várkastély
312 V | jókor jövünk, a naptányér az ég közepén jár.~A lovak
313 V | bezáródott a kapu, s ott voltak az udvaron, vagy mit is beszélek -
314 V | énekeltek, hogy majd beleszakadt az a kis tüdejük.~Ah! Mi minden
315 V | Ah! Mi minden volt itt! Az ezeregyéj pompája, ragyogása.
316 V | amelyekben meglátta magát az ember, egy kis házikónál
317 V | véthettek szegények?) Hát még az a sok ember! Tarkabarka
318 V | mindenféle színekbe öltözve. S az mind õrájuk látszott várni.
319 V | hegye a perzselõ verõfényen.~Az asszonyok azt se tudták,
320 V | mesékben.~De mit csodálkozunk az asszonyokon, mikor a lovak
321 V | a szokatlan látványtól. Az ostorhegyes fölágaskodott
322 V | hogy viszonzásul levehesse.~Az elõbbi ekkor így szólott:~-
323 V | kis csizmában, apró kardok az oldalukon. Meghajtották
324 V | lépett most ki a sorból, s az asszonyok baljára állva,
325 V | állva, mindenik fölemelte az ernyõ zöld bordázatát, hogy
326 V | volt… amint ott lépegettek az ernyõk alatt.~Elöl a nagyorrú
327 V | valami bajod? - kérdezte az ernyõ tartója.~- Jaj, úgy
328 V | virágbokrétáját.~A menet végén az öreg Rostó bandukolt, nem
329 V | tisztesség nem jut, pedig az egész kollekció az õ érdeme.
330 V | pedig az egész kollekció az õ érdeme. Bizony neki is
331 V | hátra fordult. Csakhogy az sohase azért fordult hátra,
332 V | szemüket úgy odaszegezték az asszonyokra, hogy amennyit
333 V | asszonyokra, hogy amennyit az ernyõ tompított a napsugarak
334 V | mart a harmatos arcokon az õ selyma szemük.~Felhasználták
335 V | dehogy felel erre, csak az ajkait harapdálja.~- Jaj,
336 V | lelkem - csintalankodik az ernyõ-vivõ -, tedd meg a
337 V | kedvemért, hogy mostan ájulj el az én karomba, mert odább aztán
338 V | pajkosan a fogába (mert tud az asszony kötekedni, ha félholt
339 V | Nem loptam én semmit.~Az ernyõ-tartó párja odahajolt
340 V | kastély ívei alá értek. Az oszlopok alatt a három parazolos
341 V | meghajtotta magát és eltûnt.~Az egyik elsurrant a nagyorrú
342 V | Sohasem hittem volna.~- Ha az egész Szelistye ilyen, várat
343 V | a fölösleges forróságot az arcokból, részegedj meg
344 V | ahol egy lépcsõ vezetett az emeletre.~A lépcsõnél hat
345 V | toppantott.~- Fürj nem vagy, az bizonyos, de hogy liba vagy,
346 V | Ugyan, minek volna neki az én leütött fejem?~Gergely
347 V | beült; õ megkapta otthon az öreg góbétól a tanácsot;
348 V | valahogy el ne ejtsék!~Az emeleten volt a nagy lovagterem,
349 V | fegyverekkel körülrakva, a közepén az aranyozott trónszék. Ott
350 V | bátya?~- Gondolom - felelt az a mellét ütögetve.~- Pedig
351 V | Pedig jobb volna, ha csak az asszonyokat bocsátanók be.~-
352 V | a lábakhoz küldött engem az én uram, a szebeni gróf,
353 V | szebeni gróf, ha hallotta az úr a hírét, akinek egyébiránt
354 V | be kegyelmed és vezesse az asszonyokat.~ ~
355 VI | tisztelgésre; olyan volt az, mintha az ég négy sarkán
356 VI | tisztelgésre; olyan volt az, mintha az ég négy sarkán egyszerre
357 VI | uramnak is sok volt, hát még az asszonyoknak! Zavarodottan,
358 VI | tántorogva lépegetett előre az öreg.~Az asszonyok láttára
359 VI | lépegetett előre az öreg.~Az asszonyok láttára sajátszerű
360 VI | félrecsúszott mente lánca. Az opálok, smaragdok, rubinok
361 VI | vetette magát, úgyszintén az asszonyok. Ej no, szinte
362 VI | palatinusnál belesült. Ott az ötödik mondatig jutott el,
363 VI | melyeken nincsenek barázdák, az elátkozott falu, melynek
364 VI | lóhere-levelek. Hát még a mente-csat, az öv, mind végigrakva szikrázó
365 VI | férjhez menni?~Lángba borult az arca és hangja elhalt, susogva
366 VI | szavait magyarul:~- Mint van az, hogy Szelistyén annyiféle
367 VI | Igen.~- Neked sincs urad?~- Az égben van - felelte kenetesen.~-
368 VI | felelte kenetesen.~- Mi volt az urad?~- Cserzõ varga.~-
369 VI | Cserzõ varga.~- Nincs is az akkor az égben - jegyzé
370 VI | varga.~- Nincs is az akkor az égben - jegyzé meg a király
371 VI | vagy, kicsike?~- Azt csak az apám tudná megmondani.~-
372 VI | Mire nyomban oldalba lökte az öreget egy fõúr (talán a
373 VI | mórest. A királynak csak az felelhet, akit megszólít.~(
374 VI | könnyen megválhatna tõled az ember?~- Tudom bizony, mondták
375 VI | ilyen a többi is - felelte az öreg, anélkül, hogy csak
376 VI | méltóztatott érdemesíteni az öreget, kinek arca szinte
377 VI | meg merte volna szólítani az asszonyokat, úgy néztek
378 VI | Szentföldön, aki állítólag az ördöggel állt szövetségben.
379 VI | odaugratott a haldoklóhoz, az így szólt a körülállókhoz: »
380 VI | felkiáltott: »Valóban királyi nõm az, de mit tevél, szegény Drumont,
381 VI | föl belsõ termedbe, ahol az embereket fogadod, és ha
382 VI | legenda azt mondja, hogy a kép az Endre tanácstermében volt
383 VI | idõn át; egyszer azonban az aranybulla alapján, valamely
384 VI | rohant ki a palotából.~- Az ördögbe is - szólt egy másik
385 VI | oda. Átkozottul csinosak az asszonyok. Csak félénkek
386 VI | Csak félénkek egy kicsit.~- Az a csöpp oláh leány olyan
387 VI | fejedelmi szeszélybõl.~- S az ajándékok?~- Hát igen, Mujkó.
388 VI | vele jár a királysággal. Az ebéd végén azt fogod nekik
389 VI | meglássuk. Vagy elveszi az illetõ, akit választ, vagy
390 VI | mintha parancsokat osztogatna az uralkodó, a nagyorrú legott
391 VI | elvonult, utána húzódván az egész udvara.~Csak egyetlen
392 VI | szavakat intézé Rostóhoz és az asszonyokhoz:~- Õfelsége
393 VI | száz lakáj sürgött-forgott az asztal körül.~A nagyorrú
394 VI | nagyorrú hamarább hagyta ott az elfogadó termet, elfogta
395 VI | fiatalság édes bizsergését az erekben, zömök testalkata
396 VI | zömök testalkata duzzadott az erõtõl, tele tüdõvel szívta
397 VI | szabadság! Mintha szárnya volna az a ruha.~- Milyen bolond
398 VI | pákosztás bohó fiú. Pedig mit ér az álruha, ha mindenki tudja,
399 VI | csak mikor mellette állt az ember, akkor rezzent össze.~-
400 VI | Egy-két szavam volna az ifiúrral, vagy minek tiszteljem?~-
401 VI | Jól mondta, barátom. Ugye, az erdélyi kocsis?~- Igenis,
402 VI | erdélyi kocsis?~- Igenis, az erdélyi kocsis. Egy szívességre
403 VI | kis hatásköröm.~- Éppen az. Amellett olyan becsületes,
404 VI | kívánságom iránt.~- Mi volna az?~- Hallom, hogy az asszonyok,
405 VI | volna az?~- Hallom, hogy az asszonyok, akiket hoztam,
406 VI | se mondtam, ha haragszik az úr.~- Most már csak mondja
407 VI | jelnek vett.~- Nem sokból áll az egész, és lássa, nekem mégis…
408 VI | tallért és nézegette.~- Az a baj - szólt aztán -, hogy
409 VI | szokás.~- Hát mindenki.~- Az lehetetlen - mondá a nagyorrú
410 VI | lelkem, mint ahogy szelistyei az a torony vagy ez az ugrókút.
411 VI | szelistyei az a torony vagy ez az ugrókút. Az egyik háromszékbõl
412 VI | torony vagy ez az ugrókút. Az egyik háromszékbõl való,
413 VI | a királyt teszi bolonddá az öreg Rostó, hogy õk szelistyeiek.
414 VI | szelistyeiek. De nehogy elmondja az ifiúr valakinek, amit én
415 VI | szülte, azért fordultam az úrhoz.~A nagyorrú összeráncolta
416 VI | tekintetét. Volt valami ezekben az átható szemekben, ha haragot
417 VI | félelmetes fénybõl, melytõl az állatok is megreszketnek.~-
418 VI | királyi palotában semmi. Még az se, hogy én kocsis vagyok.~-
419 VI | kis sora van annak. Mert az igazság az égben nõ, ifjú
420 VI | van annak. Mert az igazság az égben nõ, ifjú uram, de
421 VI | napi élet körül tenyésznek. Az ördög hordja alájuk a trágyát.
422 VI | szombatján beszállnak ezek az asszonyok a vendéglõmbe.
423 VI | irántam idegen, kimondtuk hát az áment, az öreg Rostó is
424 VI | kimondtuk hát az áment, az öreg Rostó is beleegyezett,
425 VI | Eszerint mátkája kendnek az oláh fáta? Kezdem már érteni
426 VI | Azért szeretnék ott lenni az ebédlõteremben, hogy lássam,
427 VI | eszik meg.~- Nem úgy van az, ifjú uram - ellenkezett
428 VI | hónapos rózsánk volt a minap az ablakban, cserépben, hát
429 VI | ezentúl. Utoljára kihajítottam az utcára.~A nagyorrú elgondolkozott.~-
430 VI | összehívta a vendégeket az ebédlõbe; most egyszerre
431 VI | kapunál, annak jeléül, hogy az ebéd megkezdõdött.~- Õfelsége
432 VI | megkezdõdött.~- Õfelsége most ül az asztalhoz - jegyzé meg Korják,
433 VI | budai ember érdeklõdött az udvari ceremóniák iránt,
434 VI | hozzátette gondolatban: »Az én szegény Vucám is ott
435 VI | palack bort.~S azzal sietett az ebédlõ felé, hánytorgatván
436 VI | bámészkodó szolga közé elegyedve.~Az asztal szinte görnyedt a
437 VI | görnyedt a billikomoktól, az arany, ezüst virágtartóktól
438 VI | háta mögött két apród állt, az egyik, aki édes ürmöst vagy
439 VI | legyezgette.~Azután jöttek sorba az ételek - a káptalan se gyõzné
440 VI | nehézkes pompával történt. Az ételeket a kukták hozták
441 VI | ételeket a kukták hozták az elõterembe, ott huszárok
442 VI | huszárok vették át tõlük, akik az ebédlõbe vitték.~Minden
443 VI | aki Vuca mellett ült, s az egyik huszártól átvette
444 VI | nem parancsol, vagy pedig az asztal végére mutatott,
445 VI | Akkor újra visszavitte maga az illetõ zászlósúr a tálat
446 VI | jó bor ízét megrontani.~Az ebéd voltaképpen feszes
447 VI | beszélni Szebenben errõl az ebédrõl, a hosszú téli estéken
448 VI | estéken a disznótorokban.~Az bizonyos, hogy csak a király
449 VI | mamlasz, holott egy jó ebédnek az a karaktere, hogy mindenki
450 VI | mindenki egyszerre beszél. Ez az úgynevezett amabilis confusio,
451 VI | nem engedte érvényre jutni az a nagy udvari illedelem -
452 VI | kitalálta. Rostó uramnak és az asszonyoknak egyébiránt
453 VI | födték, s annyi Vucát látott az ember, ahányfelé nézett.
454 VI | ahányfelé nézett. Hát még az ablakok! Tiszta színüvegbõl,
455 VI | volt. Itt is csak ennek az egy teremnek voltak üvegbõl
456 VI | teremnek voltak üvegbõl az ablakai, a többi szobákban
457 VI | festett selyemfátyolból voltak az ablakok.~Körös-körül porfir-márványból
458 VI | vagy, amit úgy is tudunk, az igazi nagyurak az igazi
459 VI | tudunk, az igazi nagyurak az igazi királlyal - szóval
460 VI | kötnivaló - csodálkozik Mujkón az ifjú Báthory István.~- Meg
461 VI | felejti, hogy õ király, az rendesen nem elég ember.~-
462 VI | csinálja a királyságot, az asztal alatt ellenben plebejus
463 VI | lábát. Nézd, hogy irul-pirul az asszonyka.~Bánffy vállat
464 VI | hát mi sohase ebédelünk? Az én gyomromban már harangoztak.~-
465 VII | PARABOLÁI~Egyenként surrantak el az oldalajtón, csak az irigy
466 VII | surrantak el az oldalajtón, csak az irigy Báthory ragaszkodott
467 VII | irigy Báthory ragaszkodott az eszméjéhez, s leejtvén pecsétgyűrűjét,
468 VII | s a különböző lábak közt az asztal alatt megkeresse
469 VII | Azzal Báthory is eltűnt az oldalajtón a »Mária-terembe«,
470 VII | a »Mária-terembe«, mely az úgynevezett Mária-ablakok
471 VII | Mária-ablakok miatt neveztetett így. Az ablakok ólomkarikákba elhelyezett,
472 VII | hagyományos lovagiasságát ápolta az ifjú király, és ahol Drágffy
473 VII | feledve lett a hideg leves. Az evés voltaképpen csak robot,
474 VII | hogy a bor jobban csússzék.~Az elsõ kortynál magához intett
475 VII | egy komornyikot.~- Végy ki az üveges almáriumból egy arany
476 VII | borral, és vidd ki hamar az erdélyi kocsisnak, mert
477 VII | add át titkolózva, hogy az az ember küldi, akinek a
478 VII | add át titkolózva, hogy az az ember küldi, akinek a két
479 VII | válasszon közülök, de úgy, hogy az edény is az övé marad.~-
480 VII | de úgy, hogy az edény is az övé marad.~- Igenis, fölséges
481 VII | végeztél, jelentsd meg nekünk az eredményt.~Az urak ettek-ittak
482 VII | meg nekünk az eredményt.~Az urak ettek-ittak és találgatták
483 VII | értelmét. Mátyás szerette az ilyen beszélgetéseket s
484 VII | Drágffy szólt elõször:~- Az arany kancsó a közönséges
485 VII | nagy tisztesség. Érdemes az embernek kiereszteni érte
486 VII | embernek kiereszteni érte az eszét.~- Ej, iszen nem is
487 VII | van esze a kocsisnak, hogy az arany kulacsot választja.~-
488 VII | tokajitól. Mert nagy úr a szív az emberben, nagy úr az ész
489 VII | szív az emberben, nagy úr az ész is, de a gége az igazi
490 VII | úr az ész is, de a gége az igazi oligarcha.~Egyik így
491 VII | cserépkancsóba, a jó bort pedig az arany edénybe és megtartja
492 VII | arany edénybe és megtartja az arany edényt a jó borral.~
493 VII | Zajos derültség lett ennek az okoskodásnak a honoráriuma,
494 VII | fejével.~- Ha nem csalódom az emberemben, Guthy, te állsz
495 VII | emberemben, Guthy, te állsz az igazsághoz legközelebb,
496 VII | király háta mögött, hogy az erdélyi kocsis derék ember
497 VII | Budán, írja meg õ taljánsága az utókornak, hanem mégis csak
498 VII | dolgunkkal«, s egymást kezdték az asztal alatt döfködni és
499 VII | rá a király.~- Szelistyén az a baj - folytatta Vojkffy -,
500 VII | folytatta Vojkffy -, hogy sok az asszony és kevés a férfi,
1-500 | 501-792 |