Fejezet

 1 III |                  Egy kecskepásztornak a Vuca (Veturia) nevû hajadon leányzója,
 2 III |           ünnepélyeken a fején visel.~A Vuca nem kérdezett semmit se.
 3 III |                az alsó fodraival.~A kis Vuca ellenben fölvette a földkerekség
 4 III |                 megcsipkedte a szép kis Vuca állát, aztán így szólt volna
 5 III |                 muzsika! - kiáltá a kis Vuca, a Rostó kedvence, elragadtatva -
 6 IV  |          Bivalyba akart menni, de a kis Vuca, mert Vucának híják, hallotta
 7 IV  |              most a szívemmel is látok.~Vuca arca kigyúlt, mint a fáklya,
 8 IV  |               ezt a kislányt feleségül.~Vuca fölugrott a székrõl, ki
 9 IV  |     bosszankodás is került napközben. A Vuca és a vendéglõs közti szerelem
10 IV  |              együtt és újból megkérte a Vuca kezét.~- Nem adhatom - felelt
11 IV  |                következõ pontozatokban:~Vuca elmegy a király elé a másik
12 IV  |       öltöztetni kezdte.~- Ej - mondá a Vuca elgondolkozva -, mégis okos
13 V   |               eresztenek? - vetette föl Vuca.~- Azt már nem tehetik -
14 V   |              hogy elájulok.~Utána a kis Vuca jött, kényesen, riszálósan,
15 V   |       folytonosan rémületben tartotta a Vuca pajkos magaviselete, s nem
16 V   |                Ebbe a házikóba? - kérdé Vuca. - Nem vagyok én fürj. Én
17 V   |                 legyezéstõl. Ezt látván Vuca, ej mit, ha azok nem félnek,
18 VI  |              Mária, szemben pedig a kis Vuca nevetgélt rájuk. Mikor pedig
19 VI  |            atillás, õsz hajú ember, aki Vuca mellett ült, s az egyik
20 VIII|               kerül a sor, kicsike!~Ah, Vuca! A kis Vuca fog most választani.
21 VIII|                kicsike!~Ah, Vuca! A kis Vuca fog most választani. Minden
22 VIII|                az igazi eredeti kölyök.~Vuca megigazította a selyem pestimánt
23 VIII|       szólította föl Mujkó választásra.~Vuca némán szegezte le szemeit,
24 VIII|               de mennyire meghökkent, a Vuca után a sietõ fényes urakat
25 VIII|          megtörténjék.~Korják átfogta a Vuca nyakát szerelmesen.~- És
26 VIII|          tudtával annak a jobbágya volt Vuca.)~- Oh, te szamár, te szamár! -
27 VIII|            ugyanaz az ember volna ez?~A Vuca elkacagta magát és kedélyesen
28 IX  |              kastély balszárnyába, csak Vuca ült fel az üres szekérre,
29 X   | elérzékenyüléstõl, mint egy kis gyerek.~Vuca megijedt, nem értvén magyarul,
30 X   |               az ajtó bezáródott, a kis Vuca ugrálva ment elöl, mint
31 XII |               eltitkolnak, mert azalatt Vuca annyira kitanulta a mesterségét,