Fejezet
1 I | állapodtatok meg? - sürgeté õket Sándor Benedek uram. - No,
2 I | Asszonyok, asszonyok! - feddé õket fejcsóválva az udvarbíró. -
3 II | embereknek. Hiszen ismerheti õket. Mindent hamisan látnak
4 II | hogy megcsipkedte volna õket õkegyelme - mert nem állhatja
5 III| a prefektus uram kísérte õket Budára. Dóczy nem is látta
6 III| Budára. Dóczy nem is látta õket, mert azt tanácsolta neki
7 IV | nõkkel, én fektettem le õket. A két nagyobbik özvegyasszony.
8 IV | úr, aki a királyhoz hozta õket bemutatni, a Bivalyba akart
9 IV | is itt vannak. Én hoztam õket. Mit parancsol velünk õfelsége?~-
10 IV | elsõ harangozás - biztatta õket Korják, hátrafordulva. (
11 IV | csöppségeket, korholván õket: »Gyertek már ki, mihasznák,
12 IV | Rostó uram.~- Hogy fel tudja õket öltöztetni, mindeniket abba
13 VI | asszonyok!~S ezzel levezette õket a földszintre, ahol már
14 VI | csalán.~- Nagyon kinyitotta õket, kocsis gazda - mosolyodott
15 VII| maga is szívesen szította õket.~- No, hát melyitek érti
16 VII| Egy kicsit megtáncoltatjuk õket, s ezzel punktum. Ugye,
17 VII| Sebaj, urak - csitítgatá õket Bánffy. - Hisz a király
18 IX | fent az emeleten fogadom õket az agancsos teremben.~Leírhatatlan
19 IX | Még ma útnak szeretném õket indítani.~- Akár e percben
20 IX | rájuk nézni.~Megtekintvén õket a király, kedvetlenül mondá
21 IX | legszebb férfiaknak lehetne õket tartani. Nézze csak meg
22 IX | megtisztítjátok, kiöltöztetitek õket Dóczy György költségén,
23 XI | hajfonatokhoz, föloldotta õket, azután szépen kifonta,
24 XII| sorsukban, ami összefûzte õket. Együtt jöttek Erdélybõl,
25 XII| királyi szeszély lökte be õket a mai helyzetükbe.~Locsogtak,
26 XII| gyarapodnak, hogy szinte fölveti õket a pénz. De hogyisne, mikor
27 XII| meghagyás szerint kitelepíté õket Szelistyére, adván nekik
28 XII| Házasodni pedig nem engedte õket, csak a csinosabb asszonyokkal
|