Fejezet

501 VII |            kevés a férfi, Palotán pedig az a baj most, hogy sok a férfi
502 VII |               hogy sok a férfi és kevés az asszony.~A királyt nem érintette
503 VII |                  sõt érdeklõdve fordult az urakhoz.~- Az bizony igaz,
504 VII |        érdeklõdve fordult az urakhoz.~- Az bizony igaz, de nem lehet
505 VII |           király (s Vojkffynak elborult az arca) - mert nagyon okos
506 VII |         föllépése. (Vojkffynak kiderült az arca.) S én az ilyen embert
507 VII |                 kiderült az arca.) S én az ilyen embert sohasem használom
508 VII |                használom követnek; mert az olyantól mindenki tartózkodik
509 VII |               lesz a praetendens.~- No, az igaz. Hát akkor mégse lázadok
510 VII |              csizmákat kis lábakra.10~- Az én tervem igen egyszerû.
511 VII |             lovag létedre nem gondoltál az asszonyok akaratára, holott
512 VII |             asszonyok akaratára, holott az is beletartozhat valamelyest
513 VII |                 a rabláshoz csak rabló. Az asszonyok az én fedelem
514 VII |                csak rabló. Az asszonyok az én fedelem alatt vannak.
515 VII |                 asszony se törik el, ha az ember az ujjával megérinti.
516 VII |                se törik el, ha az ember az ujjával megérinti. Azért
517 VII |               Azért hát nincs kifogásom az ellen se, ha a tánc hevében
518 VII |                 nem veszi a képetekrõl. Az asszonyok férfiakat jöttek
519 VII |                Báthorynak szólt, akinek az anyja tudvalevõleg nagy
520 VII |               Csodálkozva néztek rá. Mi az ördög! Az arany kulacs van
521 VII |                 néztek rá. Mi az ördög! Az arany kulacs van a kezében.~-
522 VII |               Petrovay. - Elmondom neki az üzenetet, meghallgatta komolyan,
523 VII |                 van ez a dolog, mert ha az arany kancsót fogadnám el
524 VII |                 karcos borral, minthogy az arany kancsó bizonyosan
525 VII |                 fejemet, márpedig éppen az, aki küldi, tudhatja legjobban,
526 VII |               bort átöntötte egy tálba, az arany kancsó borát beleöntötte
527 VII |             borát pedig visszacsurgatta az arany kancsóba, a cserépben
528 VII |        cserépben lévõ bort megtartotta, az aranyban levõ bort, ím,
529 VII |             kapja. Aki így gondolkozik, az derék ember, ép az esze
530 VII |         gondolkozik, az derék ember, ép az esze és becsülete. Fölvesszük
531 VII |                 a funkcionáriusok közt. Az öreg fõasztalnokmester már
532 VII |          fõkóstoló is kezdte megtagadni az engedelmességet s olaszul
533 VIII|                           VIII. FEJEZET~AZ ASSZONYOK VÁLASZTANAK~Maga
534 VIII|                elkezdett velük forogni.~Az igazi király és az igazi
535 VIII|             forogni.~Az igazi király és az igazi urak visszatérése
536 VIII|              híveink! Mielõtt elhagynók az asztalt, ezt a poharat ürítem
537 VIII|            természetesen csakis azokból az alattvalóimból, akik e teremben
538 VIII|        kijelentése nagy meglepetés volt az asztaltársaságra és nagy
539 VIII|              nõtelen személyzetbõl volt az arisztokrácia összeállítva,
540 VIII|                kijózanodtak e szavakra. Az ördögbe, ennek fele se tréfa.
541 VIII|                 fele se tréfa. Hisz itt az ember szép feleséghez juthat
542 VIII|             kitört a derültség, azt még az igazi király jelenléte se
543 VIII|                szász menyecske gondolt, az után õ maga is eleget epedezik.11~-
544 VIII|              széles asztal drágaságain, az ezüst, arany tálakon s egyéb
545 VIII|                 bors vagy só van. Nincs az az asszonyszem, akit el
546 VIII|              bors vagy só van. Nincs az az asszonyszem, akit el ne
547 VIII|                de Annának eszébe jutott az öreg góbé tanácsa: »minthogy
548 VIII|             amit nem akarsz, aminek épp az ellenkezõjét cselekednéd,
549 VIII|                 újra meg újra vizsgálná az asztalon lévõ billikomokat
550 VIII|          kacsacombot a kezével vette ki az ember és úgy harapdálta
551 VIII|               és úgy harapdálta le róla az ízes részeket. A villát
552 VIII|        sáfrányos folyadék végigcsurgott az ujjakon is, sõt a brokát
553 VIII|               ujjaira minden fogás után az eléje tett bögrébõl langyos
554 VIII|               Ez megint egy meglepetés! Az egyik elvinné az ország
555 VIII|            meglepetés! Az egyik elvinné az ország legdrágább kincsét,
556 VIII|           cserép bögrét. Hát meg van ez az asszony bolondulva?~Rostó
557 VIII|                 egyre megy a cserép meg az arany.~- Legyen a tied -
558 VIII|                kíváncsian hajolt elõre. Az még csak az igazi eredeti
559 VIII|               hajolt elõre. Az még csak az igazi eredeti kölyök.~Vuca
560 VIII|               pestimánt a derekán, mert az ülésben összegyûrõdött,
561 VIII|               ilyesmire nem. Mármost mi az ördögöt csináljon? A király
562 VIII|               terem balszögletébe, ahol az igazi király állt barátai
563 VIII|             tele gomolygó lila gõzökkel az ételek párájából és az emberi
564 VIII|         gõzökkel az ételek párájából és az emberi lélegzetekbõl, a
565 VIII|               óra homokszemei pedig már az öreg uzsonna idejét pergették.~-
566 VIII|                most a férj-választásra!~Az érdeklõdés tetõpontra hágott.
567 VIII|                is visszafojtották, csak az öreg Rostó, aki vörös volt
568 VIII|              öreg Rostó, aki vörös volt az italoktól, mint a megfõtt
569 VIII|                  ha megválasztják.~- És az ajándék? - hebegte az öreg,
570 VIII|                És az ajándék? - hebegte az öreg, de ezt már csak a
571 VIII|            király figyelmen kívül hagyá az intermezzót, s ugyanolyan
572 VIII|             ilyen köpenyegje.~Lehajlott az ortonért (ah, hunyjátok
573 VIII|            karjára.~- Én ezt választom.~Az elszörnyûködés visszafojtott
574 VIII|               annyira nesz, mint inkább az ellenkezõje, valami nehéz,
575 VIII|                A királyra nézett, annak az arcán rémület cikázott,
576 VIII|               jutottam eszedbe, mert te az enyémben már dél óta motoszkálsz.
577 VIII|           motoszkálsz. Van egy kis baj, az igaz, hanem azt majd megtanácskozzuk
578 VIII|                 szíve hangosan dobogott az izgatottságtól, érezte,
579 VIII|             talált.~Mátyás most sebesen az asztalhoz iramodott és megállt
580 VIII|         kegyeskedjék kimondani, hogy ez az ebédlõ-terem ötezer négyszögöl
581 VIII|                 kimondta a király, hogy az egész udvar az istállókkal
582 VIII|             király, hogy az egész udvar az istállókkal együtt a teremhez
583 VIII|               királytól oláhul, s amint az igent intett, felugrott,
584 VIII|              mint egy mókus, szaladt ki az ajtónak, kip-kop, kip-kop,
585 VIII|       bocskorkái a köveken, a folyosón, az udvaron.~S mit lehetett
586 VIII|           fölkerekedett Mujkó király és az egész udvari társaság, mert
587 VIII|                 Futott-futott egyenesen az istállók felé, s mikor már
588 VIII|              János uram a föld alatt is az õ hívó hangját, de miután
589 VIII|            nagyorrúra mutatott.~- Ennek az okos, derék embernek köszönhetjük.~
590 VIII|         tréfáról, idegesen rántotta meg az egyik »fõúr« rozsdavörös
591 VIII|              kanál nagyorrúra) és várta az elmaradhatatlan visszatorlást,
592 VIII|           nyugodtan végezte a teendõit, az ámuló és elérzékenyült Korjákhoz
593 VIII|                 rendje és módja szerint az egyházi szertartás is megtörténjék.~
594 VIII|                veheti el többé tõlem?~- Az istenen kívül senki többé!~
595 VIII|         fölforrt a méreg, kitört belõle az indulat.~- Tegye kelmed
596 VIII|                   Tegye kelmed bolonddá az öregapját, de nem engem.
597 VIII|           király õ, ahogy én nem vagyok az.~Mujkó látván, hogy a fölfedezés
598 VIII|                szavait, hátat fordított az összeboronált párnak és
599 VIII|            Vucát, megértvén, mit beszél az õ Jánosa, halotti sápadtság
600 VIII|                  ez a váll. Hát ugyanaz az ember volna ez?~A Vuca elkacagta
601 IX  |                 nyugtalankodni kezdett. Az érkezõ lovascsapatok dobaja
602 IX  |                 hangzott, a fölvert por az úton hatalmas fölleggé alakult,
603 IX  |             Jobbaházy Benedek.~- No, mi az? - kérdé Mátyás, eleibe
604 IX  |                  de még különösebb kegy az Istentõl, ha tüzes kardok
605 IX  |              Czudar uraimék elõtt, fent az emeleten fogadom õket az
606 IX  |                az emeleten fogadom õket az agancsos teremben.~Leírhatatlan
607 IX  |                a szemedre semmit, te se az enyimre. Hát kelj fel, jó
608 IX  |         balszárnyába, csak Vuca ült fel az üres szekérre, mint valami
609 IX  |              Volt elég beszélni valójuk az aranykulacsról, a szakácsról
610 IX  |           fénynek és bolondságnak, csak az egyszerû, csendes puritán
611 IX  |                 vezéreket, eleibök ment az elõterembe, s kétszer-háromszor
612 IX  |        kegyelmetek.~De a vezérek tudták az illedelmet s állva tettek
613 IX  |                 nem tudom. Azoknak csak az esik jól, amit erõvel elvesznek
614 IX  |              megelégednének azzal, amit az anyaföld viszonzásul a gondozásért
615 IX  |                vannak törve, s megunták az efféle kenyeret. Se nem
616 IX  |                ez. Õhozzájuk képest még az üldözött farkas is tekintetes
617 IX  |              terve, a tûzhely-alapítás. Az ember rendesen arra vágyik,
618 IX  |              lesz Szily István csapata.~Az audiencia ezzel véget ért,
619 IX  |                szokás, de a hadiéletnek az az egy titka, hogy a vezér
620 IX  |             szokás, de a hadiéletnek az az egy titka, hogy a vezér
621 IX  |           foglyokat hadd vezényelje ide az udvarba Szily hadnagy. Külön
622 IX  |                 után, csakhamar megtelt az udvar különös, marcona alakokkal,
623 IX  |               voltak szõrrel nõve, mint az õsemberek, némelyiknek szinte
624 IX  |                 szelistyei asszonyok.~- Az egész csak csalódás, fölség -
625 IX  |                ne csináljon komédiákat; az ügy, amelyben sántikál kend,
626 IX  |               kend, megoldáshoz jutott. Az udvaron háromszáz cseh katona
627 IX  |                 és elmehet a csapattal. Az asszonyok ittmaradnak. Azokat
628 IX  |                adom. Egyedüli büntetése az lesz, hogy most végig kell
629 IX  |              hallgatnia a levelet, amit az urának íratok.~Ezalatt,
630 IX  |                 Itt küldöm a férfiakat; az asszonyok, akiket küldtél,
631 IX  |                Szelistyére, és megnézem az otthon maradtakat, megítélendõ,
632 X   |                 se azóta nem látott még az öreg Bakony olyan mozgalmas
633 X   |                 máskor király. Megnyílt az éléstár és a pince, s az
634 X   |                az éléstár és a pince, s az esti szürkületnél hordót
635 X   |          táborba, s társzekerek hordták az oldalszalonnákat és másféle
636 X   |                valami fekete csapat. Mi az ördög? Csak nem kívánják,
637 X   |               meggondolatlannak tartani az intézkedését, mert a falu
638 X   |          magukat. Mégis csak szörnyûség az öregeket fárasztani, mikor
639 X   |        messzirõl is, gyönyörködhessenek az élénk, változatos tábori
640 X   |            sötétben talán szebb. (Ámbár az asszonyok világosnál sem
641 X   |           nyerítése messze elhallatszik az éjben… De mindenekfelett
642 X   |               mindenekfelett fölségesek az égõ máglyák, melyeken az
643 X   |                az égõ máglyák, melyeken az ökrök sülnek, amint egy-egy
644 X   |                éppen csak bámészkodnak. Az ökrök sercegnek a tûzön,
645 X   |             mert azon ácsorog bíró uram az asszonynéppel), szétrúgják
646 X   |               tökéletes a mostani tánc. Az járja jól, kellemesen, aki
647 X   |            sebesült lett hajnalra, mint az ütközetekben.~Mindebbõl
648 X   |                 lehet?~Találgatták: ez, az; se így nem jó, se úgy nem
649 X   |                 írásával:~»Itt mulatott az éjjel Mátyás és mindennel
650 X   |           vöröshagyma, hogy képtelenség az egész, csak boszorkányság
651 X   |                 sem, csak a gulyás, aki az ökröket, csak a kanász,
652 X   |            malacokat idehajtotta. Ezek, az igaz, itt voltak, ittak,
653 X   |                A gulyásnak.~- No, akkor az volt a király!~Igaz volt-e,
654 X   |             utóbbi verzió mellett szólt az a körülmény, hogy õfelsége
655 X   |               panaszkodék és le se ment az ebédlõbe, hanem délután
656 X   |               kiküldetést, és még abban az órában visszalovagolt Budára,
657 X   |           lásson.~A király végigkísérte az elõszobán, ahol a szelistyei
658 X   |              asszonyok és Korják várták az audienciát. De volt ott
659 X   |              pap, a budai korcsmáros és az oláh leány.~Mind a hárman
660 X   |                 Mind a hárman beléptek. Az egyház szolgája a földig
661 X   |                 Minthogy nem fogadta el az arany kulacsot, most megkapja
662 X   |           kulacsot, most megkapja hozzá az ezüst kardot is.~Korják
663 X   |             állta tovább, sírni kezdett az elérzékenyüléstõl, mint
664 X   |       fiatalemberke« olyan retteneteset az õ Korjákjának, amitõl az
665 X   |                az õ Korjákjának, amitõl az zokogni kezd, különben is
666 X   |              már nemes ember, szolgálja az országot és a királyt, ha
667 X   |              elõször szólítva titulusán az új nemest - hagyjon némely
668 X   |                tántorogtak ki. De amint az ajtó bezáródott, a kis Vuca
669 X   |                arról, hogy a házasságok az égben köttetnek?~- Többnyire
670 X   |         fölséges uram, mert a szerelmet az Isten ülteti a szívekbe,
671 X   |            Isten ülteti a szívekbe, s õ az égben lakozik.~- Hát a gügyûben
672 X   |          házasságokat, de a gügyûnek is az Isten súgja a szándékait.~-
673 X   |         valakire házasságot?~- A király az Isten fölkent megbízottja
674 X   |              fölött. Ha õ tesz valamit, az az Isten akaratából történik.~-
675 X   |           fölött. Ha õ tesz valamit, az az Isten akaratából történik.~-
676 X   |            mármost olyan esetet, amikor az Isten elülteté a szerelmet,
677 X   |             Isten elülteté a szerelmet, az kikél két szívben, és jön
678 X   |                két szívet, hogyan lehet az az Isten akarata? Hiszen
679 X   |                 szívet, hogyan lehet az az Isten akarata? Hiszen az
680 X   |                az Isten akarata? Hiszen az õ akarata az elõbbi volt. -
681 X   |            akarata? Hiszen az õ akarata az elõbbi volt. - Két akarata
682 X   |           király ilyenkor megfeledkezik az Istenrõl.~- Jó, jó, de hogyan
683 X   |                   Jó, jó, de hogyan van az, hogy az Isten szolgái ilyenkor
684 X   |                  de hogyan van az, hogy az Isten szolgái ilyenkor mégis
685 X   |               medve, aztán így szólt:~- Az onnan van, fölség, mert
686 X   |                 onnan van, fölség, mert az Isten messze van, lassú
687 X   |         közelebb - szólítá meg õfelsége az õ utolérhetetlen modorával -
688 X   |                    Annak a kis tréfának az emlékét, amit veletek csináltam,
689 X   |            elragadtatásában, s csak azt az egy kegyet kérte õfelségétõl,
690 X   |           szakítani akar, vegye le róla az eddigi nevét is, mely ez
691 X   |          megfordítva van! A nevek közül az ér többet, amellyel az ember
692 X   |            közül az ér többet, amellyel az ember a világra jött!~Mujkó
693 X   |           újólag esedezett más névért. »Az asszony végett« - tette
694 X   |                 jól van, Mujkó, meglesz az is, de mármost siess a kápolnába.~
695 X   |             megtréfáltál, imposztor, de az utolsó tréfát én csinálom
696 X   |          állítson ki Mujkónak, s legyen az új nemesnek a neve Bolondóczy. (
697 X   |              veheti, ha megtudja.)~Mire az új kanonok megeskette a
698 X   |        nagyszámú udvari cselédséggel és az unatkozó fiatal urakkal
699 X   |        idebolondít, fölbiztat, ez lesz, az lesz, s íme, holmi közemberekre
700 X   |              ilyen szépségeket.«~»Vétek az Isten ellen. Mintha sáfránnyal
701 X   |        gondolkozik: Nekem már van, mert az én kezem a leghosszabb.
702 X   |               végbement, újra fölbúgott az orgona, de a pap még ott
703 X   |                 de a pap még ott maradt az oltárnál, s minden szem
704 X   |                 oltárnál, s minden szem az ajtóra tapadt. Jön-e Gergely
705 X   |                 itt ma harmadik esküvõ. Az emberek megint összenéztek
706 XI  |                bohó fiú.~Mikor megnyílt az ajtó, megsuhogott a takaros
707 XI  |              kútnál megfog és kikérdez.~Az asszony fölemelte a fejét
708 XI  |              így felelt:~- Hiszen éppen az, éppen az… hogy nem tudom
709 XI  |                  Hiszen éppen az, éppen az… hogy nem tudom úgy venni
710 XI  |             lázas pirosság borította el az õ arcát is). Mert akitõl
711 XI  |                a kezemben tartani, fájt az én kezemnek az õ megriadt
712 XI  |            tartani, fájt az én kezemnek az õ megriadt kis szívének
713 XI  |            szeretnél-e férjhez menni?~- Az az asszony sorsa - felelte
714 XI  |         szeretnél-e férjhez menni?~- Az az asszony sorsa - felelte
715 XI  |                 kedvére is, vedd le azt az ortont a fejedrõl, hadd
716 XI  |             Ugyan ne izéljen! - felelte az asszony elmosolyodva és
717 XI  |             Aztán egy rántással lehúzta az ortont a fejérõl.~Bizony
718 XI  |                visszaadta a bátorságát. Az egyik korona szemben a másikkal.
719 XI  |                is hozzámenne, hanem hát az a baj, hogy hozománya nincs,
720 XI  |              földdel van keverve.)~- És az mind az enyém lesz?~- Hogyne!
721 XI  |              van keverve.)~- És az mind az enyém lesz?~- Hogyne! ha
722 XI  |              vannak csalódásaik.~- Hisz az nagyok sok föld lesz! -
723 XI  |             lesz is - mondá a király.~- Az Isten áldja meg fölségedet,
724 XI  |         Egyetlen mód van, ha elfogadod. Az egyik hajszáladat, a leghosszabbat,
725 XI  |              mosolygással -, de ki lesz az a szerencsétlen ember, aki
726 XI  |                szerencsétlen ember, aki az én hajamat egyenként számba
727 XI  |                 bízhat a király. Ez biz az én dolgom lesz.~Az asszonyka
728 XI  |               Ez biz az én dolgom lesz.~Az asszonyka olyan buta pofácskát
729 XI  |       Bizonyosan tudta, hogy illik neki az e fölötti csodálkozás.~-
730 XI  |                 ki? És hát soká tartana az?~- Hja bizony, lelkem, ennyi
731 XI  |        mosolygott a királyra, és miután az, kíváncsi lévén a hosszára,
732 XII |                szép pontján romokat lát az utas. Ritka pedig a rom
733 XII |                 utas. Ritka pedig a rom az erdõk vén királyában. A
734 XII |             zsivány járt sok ideig, hol az egyik elöl, hol a másik
735 XII |              hátul. Mátyás idejében még az õserdõ képét nyújtotta,
736 XII |                 volna itt emberi lakot? Az emberi nyom is csak elvétve
737 XII |               voltak a Bakony épületei. Az említett romok azonban egy
738 XII |                 háztartásra vallanak, s az ember önkéntelenül eltûnõdik,
739 XII |               itt üsse föl a tûzhelyét?~Az erdõcsõszök - mert most
740 XII |             erdõcsõszök - mert most már az erdõt õrzik az emberektõl,
741 XII |                 most már az erdõt õrzik az emberektõl, azelõtt pedig
742 XII |               emberektõl, azelõtt pedig az embereket õrizték az erdõtül -
743 XII |              pedig az embereket õrizték az erdõtül - azt beszélik a
744 XII |               idején. (Sokáig megmaradt az arcképe a palotai kastélyban,
745 XII |              két asszony kiült ilyenkor az oszlopos teraszra, hallgatni
746 XII |            oszlopos teraszra, hallgatni az erdõ zúgását, s beleszõni
747 XII |                 királyról, a terveirõl, az odajáró urakról. Egyik nagyobb
748 XII |           Korjákné nemzetes asszony is. Az urak sokat beszéltek róla.
749 XII |         odajárnak a Kelempászba (vagyis az »Arany kulacs«-ba, mert
750 XII |            vendéglõt), ha Budán vannak. Az »Arany kulacs« fölkapott
751 XII |                 egypár denevér röpül be az ivóba a kinyitott ablakokon
752 XII |              még egy szárnyat építtetni az idén a »Kulacs«-hoz. Micsoda
753 XII |                Micsoda gondolat is volt az attól a zsivány Vucától,
754 XII |             királyunktól!~Egy év múlva, az igaz, Pogra megint visszajött
755 XII |         Mordskerl kocht immer besser«. (Az ördöngös fickó napról-napra
756 XII |                szebeni gróf végignézvén az izmos legényeken, háládatosan
757 XII |                  mert a király pecsétje az.~Aztán feltörte, elolvasta,
758 XII |                után intvén Rostót, hogy az udvarbeli cselédség szeme
759 XII |                el nem viszed. Hanem, ha az én fejem legurul, a tied
760 XII | jobbágyleányokért és asszonyokért, mint az erdõt ízes fácánokért, s
761 XII |      hasonlítani a földkerekségnek erre az egyetlenegy pontjára összehalmozott
762 XII |               jutott itt - hogy otthon, az »aranyos« Prágában még Pobjebrád
763 XII |            akadt dolga elég.) No, semmi az, majd eljön máskor! Megnézi
764 XII |             megszerezte, oda csalogatta az állományhoz, hogy még szebb
765 XII |           király paradicsomkertje azzal az egy violával is…~Maga Rostó
766 XII |                 õrizõje«, aki felügyelt az uraság nevében az asszonyok
767 XII |             felügyelt az uraság nevében az asszonyok öltözködésére,
768 XII |              feleségeikkel, megkorholta az asszonyokat, ha a napon
769 XII |                  te szamár, hogy a tied az a pofa?~Bokros teendõkkel
770 XII |          viselte e világon senki. Ezzel az eggyel legalább mégis megfogytak
771 XII |              hivatalok.~Vigyázott, hogy az asszonyok szigorú téli napon
772 XII |           járjanak ki, mert elfagyhatna az orruk, hogy ne viseljenek
773 XII |                végképp nem jött.~Futott az idõ, évek után évek, a király
774 XII |             talán el is feledkezett már az õ paradicsomkertjérõl, pedig
775 XII |              paradicsomkertjérõl, pedig az most már magától is fejlõdött.
776 XII |             Marosig, a Tiszáig, amarról az oldalról az Oltig és az
777 XII |            Tiszáig, amarról az oldalról az Oltig és az Olton túl is,
778 XII |                 az oldalról az Oltig és az Olton túl is, hogy van egy
779 XII |              Aki csak legény volt, mind az a vágy tüzelte, hogy Szelistyérõl
780 XII |               pedig ország bárója volt, az is onnan akart szeretõt.~
781 XII |          kivitel« ellen, de a gyakorlat az ellenkezõt mutatta - mundus
782 XII |               Innen sarjadzott ki aztán az a szokás, hogy a szép özvegyasszonyok,
783 XII |            Öregedett, más dolgokon járt az esze, sok gondja volt, külellenséggel
784 XII |                  több baja volt azonban az oligarcha urakkal, és azokat
785 XII |               meg lehetne bocsátani, de az egész világ az »oligarchia
786 XII |            bocsátani, de az egész világ az »oligarchia békójában nyögött«.
787 XII |            kínozta, sanyargatta a népet az oligarchia - de egy kopjás
788 XII |          piszmogott velük. Ha béke volt az országban, õk voltak az
789 XII |                 az országban, õk voltak az ellenségei, de mert alig
790 XII |             király megütközve. - Elment az esze? Mit akar azzal a faluval?~
791 XII |                 hol a só. Kiszimatolták az ügynökei. Szelistyén élnek
792 XII |          csavarva.~- Ez beszél - mondá.~Az, akinek beszélni kellett -