Fejezet
1 I | János egykori hű embere és várkapitánya, aki mint szebeni
2 I | szorgoskodék, katonákat gyűjtvén és küldözvén neki a környékről
3 I | küldözvén neki a környékről és a körös-körül fekvő saját
4 I | drága harangszó nekünk, és még nimbusznak is mily keveset
5 I | Anno 1458 ősz elején nagy és fényes kíséretével Fogarason
6 I | mindenki szidta az államot és most is csak azt cselekszi.~
7 I | Balthazár diák. Fölséges, vaddal és pisztránggal teli vidék
8 I | erdőkben ott röpköd a siketfajd és a császármadár, s fölöttük
9 I | szétszéledtek a hajtók, és megpihentek a felriasztott
10 I | vadállatok erdei vackaikban és a hómezőkön, egykedvűen
11 I | Ambrosiustól, azután kérelmezőket és deputációkat fogadott, Budáról
12 I | de azután mégis megunta, és ráparancsolt az udvarbíróra:~-
13 I | Ugyan állítsa meg kend és tolmácsolja, mit hoztak?~
14 I | oktalan asszonyi állat! És egy mukkot se szólj többet -
15 I | másokat, mert kéz kezet mos, és ha a király még ezentúl
16 I | no! Ej, no. Hát persze. (És megint csak kacagott, hogy
17 I | hogy az ebéd elkészült, és hogy most kíván-e ebédelni,
18 I | szegényeknek, s a szakácsok, kukták és mindenféle pecsenyeforgatók
19 I | hadd hallja az egész vidék és hadd érezze meg rázkódással
20 I | apródnak, hogy tálalhatnak, és kezdé rövidre fogni a fennforgó
21 I | igazuk. A harcképtelenné vált és tûzhely nélküli katonákból
22 I | használni a fejedelmi többest.) És ugyan kérdezze meg - tette
23 I | kívánságtokat, szelistyei asszonyok, és azt kérdezteti, hogy hány
24 I | uram ruháját? Keljetek fel és mondjátok meg szaporán,
25 I | van?~- A pópa, a harangozó és egynéhány pendeles fiú.~-
26 I | serdületlen leánygyermekek és az elaggott asszonyok.~-
27 I | kiáltott fel Marjunka nevetve, és megvillantak a fehér fogai (
28 I | röpköd egyetlen rózsa körül, és se a darazsaknak, se a rózsáknak
29 I | megharagítjátok õnagyságát és visszavonja, amit ígért.~
30 II | mindenható Szilágyi Mihályt, és bezáratja Világos várába,
31 II | egyképpen szeretnék kiütni. És szinte hallani véljük a
32 II | Nagy király lesz abból!~És ezzel eldõlt a Mátyás sorsa,
33 II | sorsa, a nép szíve megnyílt és befogadta õt. Mert aki a
34 II | szemrehányó tekintettel. És nappal is valami titkos
35 II | csak a különbözõ tervek és ötletek, hogyan kellene
36 II | kihasználták pikáns trics-tracsra és éretlen élcelõdésre.~Kelemen
37 II | csizmákhoz, páncélokhoz és sisakokhoz valók, melyeket
38 II | országból a vak embereket és azokat küldi a szelistyei
39 II | katonái is teremjenek.~- És mit akarsz ebbõl kihozni? -
40 II | év, de talán másfél is, és még minden a régiben volt,
41 II | Hogy vannak hû szászaink és derék oláhjaink?~A megszólított
42 II | hódolattól vannak áthatva.~- És azok a te asszonyaid? Miféle
43 II | A király elgondolkozott és a homlokán összejött a történelmi
44 II | jutalma, hogy rút boszorkányok és Xantippék közé dobják a
45 II | Fölséged okoskodása bölcs és tökéletes - felelte a szebeni
46 II | olasz mestereit, tudósait és a nagyképû országnagyokat.
47 II | királyt is földhöz vágták és nem lett belõle felségsértés,
48 II | mesélni a legfrissebb országos és udvari híreket, egyszerre
49 II | palatinus uram beszélt velök.~- És mit mondott nekik a palatinus?~-
50 II | nem a közönségesekbõl való és semmi esetre se okos dolog.
51 II | dõl belõle a sok elmésség és a szikra, mint a Vezuvból
52 II | ésszel, mint a környezet, és némi figurázási ügyességgel.
53 II | ügyességgel. Holmi apró csínyekkel és többnyire kétes értékû tréfákkal
54 II | közben fölkapta a lábával és ugyancsak a lábával tette
55 II | türelmetlenül vágott közbe:~- Nos, és mit mond ehhez a rigó?~-
56 II | consentiunt ego non contradico. És hagyján. Az óvatos érsek
57 II | kobakjainkban összevéve.~- És mikor érkeznének meg az
58 II | A születés elõkelõsége és az alacsony származás közt
59 II | ostobákban is, különös tehetségek és ösztönök vannak elrejtve.
60 III | el az írók, a színpadok és a régi festők a hajdani
61 III | kiment az istállóba a lovakat és a mezőre a vetéseket megnézni,
62 III | magyar nadrág egészíté ki ezt és csalma.~Csak a gálaruha
63 III | ország úszott a lojalitásban, és az oligarchia is átcsapott
64 III | Hunyadi-családból származó királyt és ezt nem is titkolták, de
65 III | bizantinizmus. Nagy fény és kápráztató pompa vonult
66 III | járultak a legszebb kék szemek, és olyan termet, mint a szarvasé.
67 III | a szarvasé. Dóczy házat és három telket ajándékozott
68 III | követelt a kecskepásztorért és leányáért. Meg is adták
69 III | menyecske, hatalmas csípõkkel és olyan termettel, mint a
70 III | kezekkel, mint a piskóta, és olyan üde, édes arccal,
71 III | rávette a budai útra, tyúkkal és kaláccsal.~Pünkösd elõtt
72 III | hogy szép új ruhákat kap, és csengõs lovakon, kocsin
73 III | folyton pecsenyét eszik és cukros süteményeket az úton.
74 III | szólj, csak ha kérdeznek, és minthogy a nagyurak mindenben
75 III | mögöttük, tele eleséggel és egy fõzõ asszonnyal. A társzekéren
76 III | lettek, most már növények, és még isten tudja mire vihetik,
77 III | használnak a mesterasszonyok és parasztnõk, de valamint
78 III | királyné, a grófné, a kántorné és a parasztasszony. Csak a
79 III | fölszíttad a haj illatát, és elárultál némelyeket, amiket
80 III | jelentett valamit, a koron és hangulaton kívül is, mert
81 III | kívül is, mert hiszen kort és hangulatot a mai nõi öltözék
82 III | körülcsavarta széleivel a nyakát), és másképp a csintalan menyecske (
83 III | bizonyságául, hogy csinosak, és a többi meg a többi. De
84 III | vendégfogadó, a »Kelempász madár« és a »Fekete bivaly«. Hát biz
85 III | zsongás-bongás hangzott, és sûrûn voltak láthatók emberfejek,
86 III | maga is künn ült a padkán és hegedült.~- No, hova szálljunk,
87 III | bírt ellentállni Rostó, és a »Kelempász madár«-ba szálltak
88 III | kérdé kíváncsian.~- Ebédet és kvártélyt - felelte Rostó -,
89 III | lovaknak pedig istállót és takarmányt. Kapunk-e vagy
90 III | Mire lekapta a sapkáját és bekiáltott lelkendezve:~-
91 III | múlva, hogy a Szentgyörgyiék és Garáék kutyái mind odagyûltek
92 IV | Azonfelül a polgári kimenő és a feleségtelen állapot,
93 IV | Még élt az emlékezetekben és hagyományokban a nagy revolúció
94 IV | dúlt a »Kelempász madár« és a »Fekete bivaly« közt.
95 IV | lett a budai nép előtt, és a közvélemény a két szeméhez
96 IV | annak udvarát, küszöbét gyom és laboda verte föl azóta.~
97 IV | grófoknak, mindennemû bajban és kellemetlenségben. Úgy is
98 IV | kellemetlenségben. Úgy is élt és hízott aztán a besnyõi klastromban,
99 IV | Kelempász madár« aláhanyatlását és hiábavaló erõlködéseit,
100 IV | mihez fogjak, mit tegyek, és miként beszéljem rá az embereket,
101 IV | világraszóló nagy szakállát és így felelt:~- Te ne beszélj
102 IV | Korják. Micsoda bárányt és micsoda lovat emleget Kulifintyó?
103 IV | bárányokat már odaadta, és ami egyszer a barátok kezébe
104 IV | mert lószõrbõl van a vonó és birkabélbõl a húr. Hát mármost
105 IV | barna fickó a falaknak húzta és csak a tücskök hallgatták,
106 IV | lepedõkben járják a csárdást és a palotást, hogy csak úgy
107 IV | kikapja a fejét a hóna alól és lapdázik vele vagy egy órahosszat.
108 IV | három!~Meghozta a bort és csodálkozva törülgeti szemeit,
109 IV | õk lesznek. De hol vannak és mit csinálnak most?~- Ebédelni
110 IV | vendéglõs! Siket kend, vagy mi?~És mindenki a beszállott vendégek
111 IV | Jövök, jövök - kiáltozá, és majd itt tûnt fel, majd
112 IV | készített ételek párologtak.~És a vendégek mégis egyre jöttek.
113 IV | társaság tér be. Maga Losonczy és Drágffy uram is köztük,
114 IV | akikbõl a király mustrát kért, és hogy a »Kelempász madár«-
115 IV | meleg délután volt ugyan és a bor se fogyott ki a Korják
116 IV | környékbeli szomszédoktól és mégse volt elegendõ.~Hízott
117 IV | szerencse elsõ mosolyát látta és élvezte a nagy vendég-sokadalomban,
118 IV | ifiasszony az ifiasszonyt és kéreti, hogy tessék az üres
119 IV | tessék az üres asztalokat és székeket kölcsön adni, mert
120 IV | sarokba rohanni seprõért, és bizonyosan elnáspángolja
121 IV | kiáltá a Bivalyné szívettépõn és kiejtette a seprõt. - Jaj,
122 IV | milyen kapitális bora van, és a helyiség is, isten tudja
123 IV | megnézni, különösen a boltokat és bazárokat, ahol velencei
124 IV | mert oda fognak visszatérni és ott fognak vacsorálni. Egész
125 IV | alatt egyformán uralkodó. És a keresztény isten sincs
126 IV | hogy nagyváradiak vagyunk és tudunk oláhul, beszélgettem
127 IV | hogy mint kerültek ide és nem amoda, a Bivalyhoz.
128 IV | innen, feleségül venném. És mit is akartam mondani?
129 IV | pedig kettõt, egy fehéret és egy pirosat.~A két menyecske
130 IV | mondom, nemzetes uram - és most ünnepélyessé vált a
131 IV | mórikálva magát a csípõin, és beletette a kis kezét annak
132 IV | dühösködött Rostó uram, és bizonyára nagy patália támad
133 IV | nyitott ablakon át látni és hallani lehetett, hogy királyi
134 IV | habzó lováról az udvaron és egyenesen a szelistyei asszonyok
135 IV | elõtte, elõre elgondolta és fölépítette a fogadtatást,
136 IV | került napközben. A Vuca és a vendéglõs közti szerelem
137 IV | meglombosodott, kirügyezett és virágozni kezdett.~Korják
138 IV | ezúttal az anyjával együtt és újból megkérte a Vuca kezét.~-
139 IV | De én hozzá akarok menni és hozzá is megyek - felelte
140 IV | Dóczy György jobbágya vagy, és csak õ disponálhatna veled.
141 IV | most a királyhoz mégysz, és azt már csak az Isten tudja,
142 IV | utolsó csöpp bátorságát - és eltört most már a mécses:
143 IV | kezdte azt a holló haját és kérlelgette, csitítgatta
144 IV | Lesz ebbõl parádé, botrány és nagy csúfság, másrészt attól
145 IV | hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon.
146 IV | nélkül a király elé járul és ott szépen viseli magát.~-
147 IV | s gúnyosan fölkacagott, és a fogai megcsikordultak:~-
148 IV | mert Korják bátor ember és meg tudja akadályozni a
149 IV | napsugár kezdte csiklandozni és pirosítani az orcáikat.~-
150 IV | leányszoknyák, kis fiúkalapok és pitykés mellénykék külön-külön
151 IV | Az egyik ki is ugrott és öltöztetni kezdte.~- Ej -
152 IV | kocsis is visszafordult és édesdeden nevetett. Rostó
153 IV | csacsi, oh, milyen csacsi, és mégis erõvel férjhez akar
154 V | bejáróval, imponáló boltíveivel és kevély tornyaival. Az épület
155 V | különös vegyüléke a gótikus és román stílnek, de ezzel
156 V | az? Ha a leányzó meghal és más leányzó veszi föl az
157 V | korrupció akkor is volt és meg is maradt. Azzal nem
158 V | oligarchákról, akik Mátyás előtt és Mátyás alatt annyit loptak,
159 V | halandó), s olyan kedvteléssel és ambícióval főzte meg az
160 V | ott a rotyogó tepsikben és fazekakban minden, ami jó
161 V | szerszámai, a sok karika, csörgő és sallang zörgése, suhogása
162 V | gróf képiben vagyok itt.~És íme, csakugyan, amint a
163 V | Igazán olyan furcsa volt és mégis olyan lélekemelõ.
164 V | ostorhegyes fölágaskodott és nyerített. Egy csatlós odaugrott,
165 V | hozta kegyelmedet Palotán, és benneteket is, szelistyei
166 V | cselekedte Gergely Annával és Schramm Máriával másik két
167 V | át. Piros kamélia-rózsa és fehér gyöngyvirág volt a
168 V | sohase láttak ilyen szépet és különöset. (Hiszen otthon
169 V | legyezõ-vivõk.~Mária elmosolyodik és a nagy körme hegyét beakasztja
170 V | parazolos inas meghajtotta magát és eltûnt.~Az egyik elsurrant
171 V | építtetek oda a jövõ télen.~- És én leszek benne a várnagy,
172 V | a kezében. Száz pávaszem és két apródszem nézte most
173 V | azért, mintha igaz volnál, és szídd ki a fölösleges forróságot
174 V | lemaradtak a kontyokból és varkocsokból, hogy külön
175 V | Beugrott, mint egy kis mókus, és csak akkor sikított föl,
176 V | fölemelték a palankin rúdját, és vinni kezdték a magasba,
177 V | azalatt.~Rostó uram dühbe jött és kifakadt:~- Beszéljen veled,
178 V | hát lépjen be kegyelmed és vezesse az asszonyokat.~ ~
179 VI | VI. FEJEZET~MUJKÓ KIRÁLY ÉS UDVARA~A folyosóról egy
180 VI | tündököltek a mentéken, a kardokon és a fövegek forgótartóin.~
181 VI | Mihály uram fölemelkedett és elkezdte szavalni azt a
182 VI | Ösmerjük behatóan kívánságtokat és a nyomorúságot, amit a folytonos
183 VI | ki floskulusok, similék és egyéb orátori figurák és
184 VI | és egyéb orátori figurák és ékességek helyett kellemesebb,
185 VI | Ezzel leszállt trónjáról és egyenesen a nők felé tartott.
186 VI | menni?~Lángba borult az arca és hangja elhalt, susogva rebegte:~-
187 VI | ahogy szokás a cerclenél, és Schramm Máriához intézte
188 VI | Hm - dörmögte Rostó uram és megszégyenülve húzta be
189 VI | láttam a királynét Visegrádon és lefestem õt emlékezetembõl.«
190 VI | megsebesíté egy szaracén nyíl, és a király is odaugratott
191 VI | Nyissátok ki a táskámat és adjátok a benne levõ vásznat
192 VI | hogy háttal festetted meg és arcvonásait többé mégsem
193 VI | ahol az embereket fogadod, és ha vagy egyszer neked valaki
194 VI | meztelen karddal: »Te vak és gonosz vagy, király - most
195 VI | arccal nézett a királyra és a köznemesre, ki úgy megijedt
196 VI | elmosolyodott a nagyorrú legényke és így szólt halkan:~- Hagyd
197 VI | a képhez fûzõdõ babona, és akkor nem érdemes, hogy
198 VI | igaz a kép ördöngössége, és akkor a tanácsosaimat kellene
199 VI | szomszédos teremben eszünk és én gyakran benézek oda.
200 VI | Természetesen elvonultok és nekünk hagyjátok a tért,
201 VI | válasszon magának férjet és valami ajándékot.~- De ha
202 VI | Tiszteletreméltó öreg és ti, szelistyei asszonyok!
203 VI | hogy kérelmetek jogosult és kifogástalan, minélfogva
204 VI | Györgynek, a szebeni grófnak, és abbeli ígéretünket, hogy
205 VI | Szelistyén fog megtelepíttetni. És most elbocsátunk isten hírével,
206 VI | Leszállott a trónjáról és méltóságos, lassú léptekkel
207 VI | szavakat intézé Rostóhoz és az asszonyokhoz:~- Õfelsége
208 VI | akkor ott evõk lesznek és fölszolgálók.~- Persze.
209 VI | fölszolgálók.~- Persze. És azután?~- És akkor módját
210 VI | Persze. És azután?~- És akkor módját lehetne ejteni,
211 VI | Nem sokból áll az egész, és lássa, nekem mégis… nagyon
212 VI | látszott, kivette a két tallért és nézegette.~- Az a baj -
213 VI | hogy vigyázok a mátkájára és rögtön értesítem, ha veszély
214 VI | arany, ezüst virágtartóktól és tálaktól. Elöl a király
215 VI | huszártól átvette a tálat és a királyhoz járult vele,
216 VI | végre mégis csak meghalt, és amit parancsolt, megtörtént,
217 VI | voltaképpen feszes volt és unalmas. Gondolta magában
218 VI | kitalálta. Rostó uramnak és az asszonyoknak egyébiránt
219 VI | ábrázolta, a szférákkal és csillagokkal, abból a pillanatból
220 VI | nevetgéltek, szinte hangosan. És nem is volt megbotránkoztató,
221 VII | két kis fekete cipőcske és két piros csizmácska között.~
222 VII | lovagiasságát ápolta az ifjú király, és ahol Drágffy Istvánt tartották
223 VII | firenzei mester készített, és a »kerek asztal«. Hej, nagy
224 VII | ült«.~Most kilencen ültek, és nem érezték se a nagy jövőt,
225 VII | pokolba. Vigyétek el innen és hozzatok valami sültet helyette. -
226 VII | leves, a kiengesztelt barát és a szakállas asszony.9~Hozták
227 VII | színig közönséges borral, és vidd ki hamar az erdélyi
228 VII | kóstolja meg a kétféle bort és válasszon közülök, de úgy,
229 VII | eredményt.~Az urak ettek-ittak és találgatták a kulacsos üzenet
230 VII | pedig bizonyosan korhely, és megkóstolja a kétféle bort,
231 VII | bort pedig az arany edénybe és megtartja az arany edényt
232 VII | az asztal alatt döfködni és nógatni, hogy »No, hozd
233 VII | veszedelembe.~Nagy kedélyesen és tapintatosan kezdte kerülgetni,
234 VII | Vojkffy -, hogy sok az asszony és kevés a férfi, Palotán pedig
235 VII | baj most, hogy sok a férfi és kevés az asszony.~A királyt
236 VII | mert nagyon okos arca van és imponáló föllépése. (Vojkffynak
237 VII | olyantól mindenki tartózkodik és fél, hogy becsapja. Én a
238 VII | összekapaszkodik, amivel aztán simán és lovagiasan van elintézve
239 VII | játékba. A vásárhoz vevõ kell és eladó, a rabláshoz csak
240 VII | Mujkónál, hogy így történjék, és ha tetszik, Báthory úr…~
241 VII | szükségem van.« Így szólt és a tokaji bort átöntötte
242 VII | derék ember, ép az esze és becsülete. Fölvesszük a
243 VII | itt már minden állami rend és tekintély, különösen a funkcionáriusok
244 VII | már beleunt a méltóságba, és ott a király színe elõtt
245 VIII| forogni.~Az igazi király és az igazi urak visszatérése
246 VIII| ajándékot a mai nap emlékére, és válasszanak maguknak férjeket,
247 VIII| volt az asztaltársaságra és nagy szöget ütött fejükbe,
248 VIII| solymárokból, sáfárokból és a kutyafalka gondozóiból.
249 VIII| meg neki elõbbi szavait, és felszólítá:~- No, fiam,
250 VIII| kiálták innen-onnan, és síri csönd lett újra.~A
251 VIII| megnyikordult.~- Hunyd be a szemedet és mondd ki; ne félj, nem dõl
252 VIII| drágalátos marhákon, a sótartókon és paprika-tartókon, melyek
253 VIII| asztalon lévõ billikomokat és kelyheket, szeme megütõdtek
254 VIII| kezével vette ki az ember és úgy harapdálta le róla az
255 VIII| fölötte kímélte ruháit, és igen tisztán tudott enni,
256 VIII| Legyen a tied - mondá. - És most már rád kerül a sor,
257 VIII| esztendõre, járandóságait és illetményeit ez idõ alatt
258 VIII| gõzökkel az ételek párájából és az emberi lélegzetekbõl,
259 VIII| kendbõl, ha megválasztják.~- És az ajándék? - hebegte az
260 VIII| ortont, úgy, hogy meglazult és hátul lecsúszott, amint
261 VIII| visszahúzza, kioldózott a kötés és lehullt a fejérõl; a kontya
262 VIII| nézett, aki mosolygott, és intett kezével Mujkónak,
263 VIII| kezét a szép menyecskének és nyájasan súgta a fülébe:~-
264 VIII| sebesen az asztalhoz iramodott és megállt Mujkó elõtt. Ravasz,
265 VIII| Mátyás Vucához lopózott és figyelmeztette a fordulatra:~-
266 VIII| fölkerekedett Mujkó király és az egész udvari társaság,
267 VIII| mennem.~S azzal hátrafordult és a nagyorrúra mutatott.~-
268 VIII| mint mikor hadi csapatok és ágyúk közelednek messzirõl
269 VIII| elfeledkezve minden szereprõl és tréfáról, idegesen rántotta
270 VIII| Siessen kegyelmed a kapu elé és tegyen azonnal jelentést,
271 VIII| lében kanál nagyorrúra) és várta az elmaradhatatlan
272 VIII| végezte a teendõit, az ámuló és elérzékenyült Korjákhoz
273 VIII| ünnepélyesen neked adom és rendelem, hogy huszonnégy
274 VIII| huszonnégy óra alatt annak rendje és módja szerint az egyházi
275 VIII| Vuca nyakát szerelmesen.~- És senki sem veheti el többé
276 VIII| az összeboronált párnak és a fõkóstolójával kezdett
277 VIII| új veretû fényes tallért, és mutatta Vucának a király
278 VIII| A Vuca elkacagta magát és kedélyesen oldalba ütötte
279 IX | harsányan. - Palóczy László és Czudar uraimék õkegyelmeik
280 IX | tréfának. A bál, a lakodalmak és egyéb bolondságok elmaradnak.
281 IX | hermelin-köpönyeget, Mujkó, és eredj a pokolba! Ti is vetkõzzetek
282 IX | nyittassa ki a kaput Palóczy és Czudar uraimék elõtt, fent
283 IX | teremben.~Leírhatatlan a zavar és mozgás, ami erre keletkezett.
284 IX | hogy vigye be a palotába és hagyja kicsit pihenni. De
285 IX | bohókás udvar. Volt, nincs és nem is lesz soha többé.
286 IX | vagy a selyem kabadiont és húzza le a szattyán csizmákat.
287 IX | aranykulacsról, a szakácsról és sok mindenfélérõl. Ah, János,
288 IX | álmokat…~Mire Czudar Simon és Palóczy László nehéz lépései
289 IX | falak, már vége volt fénynek és bolondságnak, csak az egyszerû,
290 IX | viszontagságos csatározásokról és ostromokról, a ravasz Svehla
291 IX | garázdálkodásairól, makacs védekezésérõl és menekülésérõl.~- Volt-e
292 IX | Harmincnégy halott van és mintegy húsz sebesült.~-
293 IX | Mennyi a fogoly?~- Háromszáz és nehány.~A királyt láthatólag
294 IX | ott pihenünk hajnalig, és ott étkezünk a bográcsokból
295 IX | így van - szólt Mátyás -, és nem akarnak vendégeim lenni,
296 IX | megmosakodnának, jó gúnyát kapnának és a huszárok nem elõlgetnének
297 IX | tarts nekik egy kis beszédet és magyarázd meg atyai szándékaimat
298 IX | prefektusát legott keressék meg és küldjék a dolgozó szobájába.~
299 IX | ahol már ott találta Rostót és egyik íródeákját.~Rostó
300 IX | Rostó térdre borult elõtte és bocsánatot kért, ha megsértette
301 IX | semmi bántódása. Befogathat és elmehet a csapattal. Az
302 IX | magam megyek Szelistyére, és megnézem az otthon maradtakat,
303 X | lábainál, mint aminõt a Czudar és Palóczy zászlóaljai nyújtottak.~
304 X | király. Megnyílt az éléstár és a pince, s az esti szürkületnél
305 X | hordták az oldalszalonnákat és másféle elemózsiát.~Este
306 X | hogy ezeket is megsüssük és megegyük? Beállított vagy
307 X | vitte ki a menyecskéket és leányokat a katonákhoz.
308 X | belül áthat a muskátli- és a rezedaillat a menyecskék
309 X | vezérek voltak kedvetlenek és idegesek. A nagyuraknak
310 X | hogy együtt vacsorálnak, és nem jött el. Uram, én istenem,
311 X | mulatott az éjjel Mátyás és mindennel meg volt elégedve.«~
312 X | birkóztak a legénységgel és hallgatták a tábortüzeknél
313 X | fejfájásról panaszkodék és le se ment az ebédlõbe,
314 X | elvállalta a kiküldetést, és még abban az órában visszalovagolt
315 X | ahol a szelistyei asszonyok és Korják várták az audienciát.
316 X | rettenetes kövér ember volt és úgy szuszogott, mint egy
317 X | pap, a budai korcsmáros és az oláh leány.~Mind a hárman
318 X | ember, a vér a fejébe száll és megüthetné a guta, hagyjon
319 X | korcsmároshoz fordult Mátyás és a vállára tette kezét:~-
320 X | becsületességét, nyíltságát, és nemes emberré emelem. Minthogy
321 X | apród lépett most Korjákhoz és átnyújtott neki egy arany
322 X | arany kulacsot, egy kardot és egy diplomát a nemességrõl.~-
323 X | ember, szolgálja az országot és a királyt, ha szükség lesz
324 X | befogat számotokra a fõsáfárom és veletek megy a szakács is. (
325 X | tudták a nagy boldogságtól és örömtõl, hogyan tántorogtak
326 X | szerelmet, az kikél két szívben, és jön a király, szétválasztja
327 X | Isten messze van, lassú és nem bosszúálló, a király
328 X | király pedig közel van, gyors és bosszúálló.~A király helyeslõleg
329 X | utolérhetetlen modorával - és ne térdepelj le, nem szeretem
330 X | csináltam, különös kegyelemmel és jósággal akarom enyhíteni.
331 X | is csak azt használhatom és nevezhetem ki, aki nem bolond.
332 X | király köntöse szegélyét és újólag esedezett más névért. »
333 X | nagyszámú udvari cselédséggel és az unatkozó fiatal urakkal
334 X | tapadt. Jön-e Gergely Anna? És kivel jön? Gergely Anna
335 X | Elmúlt tíz perc, húsz perc és mégse jött. Nem lesz itt
336 X | emberek megint összenéztek és hamiskásan hunyorgattak
337 XI | felvillanyozva ugrott föl és elébe futott. Hogy ím, térdre
338 XI | akart esni, megfogta a kezét és nem engedte.~- Ülj le inkább
339 XI | le hát, ha parancsolom, és ne haragudj rám, hogy én
340 XI | Hiszen a király nem harap. És ha te jó volnál, el is felejthetnéd,
341 XI | Gyönyörködöm a rózsában, mert édes és könnyű, de nem emelhetem
342 XI | volnék, aki a kútnál megfog és kikérdez.~Az asszony fölemelte
343 XI | asszony fölemelte a fejét és így felelt:~- Hiszen éppen
344 XI | még egyszer ide mellém, és beszélgessük meg nyugodtan,
345 XI | az asszony elmosolyodva és egy szempillanatra elfeledve,
346 XI | Berecken, aki szívesen elvenné és akihez õ is hozzámenne,
347 XI | asszonyomtól múlt húsvétkor, és õ mit üzent vissza a székállónak,
348 XI | csiklandozó hajszálak közt - és hallgatta, hallgatta édesdeden
349 XI | székálló viszontagságait és jövendõ terveit.~A menyecske
350 XI | földdel van keverve.)~- És az mind az enyém lesz?~-
351 XI | fölségedet, hanem iszen akkor - és most egyszerre elsápadt
352 XI | hajamnak!~A király nevetett és a rettentõ nagy hajkévét
353 XI | többit aztán megolvassuk, és ahány szál lesz, annyiszor
354 XI | legalább meg nem csallak, és ha okos leszesz, és jó,
355 XI | csallak, és ha okos leszesz, és jó, két hajszálnak veszem
356 XI | uram. Mit gondol még ki? És hát soká tartana az?~- Hja
357 XI | csábítón mosolygott a királyra, és miután az, kíváncsi lévén
358 XI | odaszaladt õ is a hajhoz, és tûrte, szemeit lehunyva,
359 XII | pandúr. Pedig itt csak pandúr és zsivány járt sok ideig,
360 XII | öregasszonyok, kik messzebb és alaposabban látnak be a
361 XII | levelet, megnézte a pecsétjét és megemelte a fövegét, mert
362 XII | sápadtság borítá el arcát, és félelem-verejték gyöngyözött
363 XII | állatot látnánk, azt földekkel és pénzáldozatokkal és mindenféle
364 XII | földekkel és pénzáldozatokkal és mindenféle praktikákkal
365 XII | asszonyokért, azokat onnan ide és vice versa átplántálva,
366 XII | vadászni, mindeneket szépeknek és takarosaknak ítéljen, mely
367 XII | felöltöztette a cseheket és meghagyás szerint kitelepíté
368 XII | adván nekik bõven földeket és alkotván számukra Szily
369 XII | ereje mellett gyarapodhattak és jól érezhették magukat.
370 XII | a csinosabb asszonyokkal és hajadonokkal, mondván, hogy
371 XII | fehérszemélyt.~Nagy úr a félelem, és villámcsapásnál is rosszabb
372 XII | Rostóval, minden sáfárjaival és tisztjeivel, s fölverni,
373 XII | Erdélyt szép jobbágyleányokért és asszonyokért, mint az erdõt
374 XII | lázasan, egész nyáron át, és sikerült. Mire a vadász-évad
375 XII | egy óriási kigyomláláson és beültetésen ment keresztül.
376 XII | nõi arcbõr fehérségének és üdeségének megõrzésére,
377 XII | megõrzésére, mindenféle coctumokat és varázsszereket készítvén
378 XII | készítvén konyháján füvekbõl és gümõkbõl, felügyelt, hogy
379 XII | pofa?~Bokros teendõkkel és meglehetõs hatáskörrel járó
380 XII | szépekbõl újra szépek… és szállt, szállt a hír a Marosig,
381 XII | amarról az oldalról az Oltig és az Olton túl is, hogy van
382 XII | szétviszik a szépségeket és vége lesz; szigorú törvényeket
383 XII | azonban az oligarcha urakkal, és azokat meg se verte.~Pedig
384 XII | nemes grófok akárhányszor - és oh, istenem, Robespierre,
385 XII | fog megérkezni a kastélyok és várak alá…~De most még csak
386 XII | a világ legszebb leányai és asszonyai, ahonnan a háremét
387 XII | csóválta meg a fejét.~- És ezt kegyelmed eddig gonoszul
|