Fejezet

 1 I   | fiatalok, hanem mint Bánffy Pál mondá: »megjárnák ínség idején.«~
 2 I   |          kegyelmes bátyámuram - mondá akadozva -, boldogult apámuram
 3 II  |          amit rendelt.~- Úgy? - mondá a nagyasszony elborult homlokkal. -
 4 III |      kelempász, mint a bivaly - mondá Gergely Anna, aki a vendéglõ
 5 IV  |        Nem megyek a királyhoz - mondá a leány. - Azért sem megyek!~
 6 IV  |       öltöztetni kezdte.~- Ej - mondá a Vuca elgondolkozva -,
 7 V   |       lehet idegen.~- Menjünk - mondá a nagyorrú -, a király már
 8 VI  |         ketté.~- Keljetek föl - mondá a király nyájasan.~Rostó
 9 VI  |     mindenki.~- Az lehetetlen - mondá a nagyorrú meggyõzõdéssel.~-
10 VII |       Ej, iszen nem is kétség - mondá a pörge bajszú Laczkfy -,
11 VII |       Guthy Pál.~- Egyitek se - mondá a király. - Õ, a kocsis
12 VIII|        arany.~- Legyen a tied - mondá. - És most már rád kerül
13 IX  |  utóbbiakat itt fogjuk ápolni - mondá a király.~- A sebesülteket
14 IX  |       Kemény, szálas legények - mondá Palóczy László -, kezük
15 IX  |      õket a király, kedvetlenül mondá a barátainak:~- Borzasztó
16 IX  |     Most pedig írjad, Kelemen - mondá a király elfordulva Rostótól,
17 IX  |          Igen, fölség.~- Elég - mondá szelíden, s átvevén a diáktól
18 X   |     Hogy még jobban csörögjön - mondá a király kegyesen.~Most
19 XI  |    változtatni.~- Hát jól van - mondá színlelt közömbösséggel -,
20 XI  |       ha negyven falu lesz is - mondá a király.~- Az Isten áldja
21 XII |         csavarva.~- Ez beszél - mondá.~Az, akinek beszélni kellett -