Fejezet

 1 I  |           akó keresztény vér ment rá. A pápa azt tartotta, hogy
 2 I  |       hatalma van, az nem szorult rá.«~Nem sokat törte magát
 3 I  |         se szólj többet - rivallt rá Marjunkára az udvarbíró,
 4 II |      történt. Az ördög se gondolt rá. Pünkösdkor kiment a király
 5 II |        mindenki megesküdött volna rá, hogy õkegyelme beszél ki
 6 II |          nagy súlyt nem fektetett rá, mert megengedte, hogy azt
 7 IV |       tegyek, és miként beszéljem rá az embereket, hogy vendéglõmbe
 8 V  |      szinte ismerõsen mosolyogtak rá. Virág a virágnak nem lehet
 9 V  |     nézett Korják felé, nevetgélt rá, hunyorgatott a szemeivel,
10 VI | Becsületére mondja?~- Itt a kezem rá.~- De ne legyen aztán disznóláb -
11 VI |          Mondasz valamit - hagyta rá Mátyás.~- Nézzétek, nézzétek
12 VII|         Ugyan miért, te? - támadt rá a király.~- Szelistyén az
13 VII|          nevû.~Csodálkozva néztek rá. Mi az ördög! Az arany kulacs
14 X  |   helyette, királyi szavamat adom rá.~Bánffy elmosolyodott.~-
15 X  |          királyt, ha szükség lesz rá, karddal is.~- Szívemnek
16 X  |          mikor a király parancsol rá valakire házasságot?~- A
17 XI |        Mátyás szeme vágyón tapadt rá, szinte nyelte, szinte marta.~-
18 XII|         kétségbeesés dühével tört rá ama nyavalyás Michael Rostó
19 XII|         talán soha nem is gondolt rá.~Csak egyetlenegyszer villant