Fejezet

 1 I   |           félbe a tolmácsolást.~- Oh, no! Ej, no. Hát persze. (
 2 I   |       pattanásokkal a homlokán.~- Oh, jó uram, Sándor Benedek
 3 II  |          hogy »a rab nagybátyám«. Oh, gyerekek, gyerekek!~S szép,
 4 II  |     értelek, keresztény atyámfia, oh király! (Szemöldjeit felhúzta
 5 III |    közülök.~Hát még Gergely Anna! Oh, Mária, Szent József, de
 6 III |           Kelempász madár«-ban.~- Oh, no, oh no, csakugyan… Jaj,
 7 III |   Kelempász madár«-ban.~- Oh, no, oh no, csakugyan… Jaj, lelkecskéim,
 8 IV  | erõlködéseit, ekképpen szólott:~- Oh, mondd meg, atyám, mihez
 9 IV  |           föl a szelistyei nõket. Oh, istenem, de szépek! Kivált
10 IV  |         De most… most nem szabad. Oh, kedves bolondom, dehogy
11 IV  |     felkiáltott:~- Milyen csacsi, oh, milyen csacsi, és mégis
12 VIII|         idõt kérek felségedtõl.~- Oh, a kis cirkumspektus! -
13 VIII|          a jobbágya volt Vuca.)~- Oh, te szamár, te szamár! -
14 XI  |          mennyi föld jár neked.~- Oh, jaj nekem, de hiszen ez
15 XI  |     hajszál hosszát, jó lesz-e?~- Oh uram - szólt a menyecske
16 XI  |       Fölséged szánná magát erre? Oh, de jó ember!~Hanem ezt
17 XI  |        veszem némelyik hajadat.~- Oh, felséges uram. Mit gondol
18 XII |          grófok akárhányszor - és oh, istenem, Robespierre, Marat,