bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | fiúgyerekeket is összefogdostatta, hogy elmehessen az új ezer. Mert
2 I | szította ezeket a harcokat, s hogy egy akó török vér öntődjék,
3 I | rá. A pápa azt tartotta, hogy ez jó üzlet az Isten számára.
4 I | üzlet az Isten számára. Hogy az Isten mit tartott róla,
5 I | nem tudom. De bizonyos, hogy ebből a tömérdek kiontott
6 I | észlelhető eredmény, csak az, hogy azóta déli tizenkét órakor
7 I | megkondul délben a nagy harang, hogy abból a magyarok lelke sír
8 I | az Isten titkai. Hiszen, hogy példát mondjak, már maga
9 I | Ott kell kezdenem azonban, hogy Szilágyi Mihály gubernátor
10 I | vajdáknak, azzal a föltétellel, hogy azért őket a török ellen
11 I | abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak,
12 I | másoknak, most abban excellál, hogy minél többet tud elvenni
13 I | járt szállóige gyanánt, hogy: »Az igazság szép dolog,
14 I | Benedek uram azt jelenté, hogy egy asszony-deputáció van
15 I | szívesen hallgatjuk meg őket, hogy a Dóczy öcsénk jobbágyai.~
16 I | Akkoriban még szokás volt, hogy a deputációk hoznak is valamit,
17 I | hanem kérnek.~- Mit?~- Hogy adjon nekik te Nagyságod
18 I | kormányzó.~- Azt mondják, hogy ameddig nekik volt, ők nem
19 I | kaszás1 környékén járnak. Hogy ők csak kölcsönbe adták
20 I | És megint csak kacagott, hogy a könnyei csurogtak.) Férfiak
21 I | hangulatba gurulva. - Hát persze, hogy nem panaszkodhatol, te lurkó.~
22 I | be jelenteni Szilágyinak, hogy az ebéd elkészült, és hogy
23 I | hogy az ebéd elkészült, és hogy most kíván-e ebédelni, vagy
24 I | Ha Szilágyi azt mondta, hogy még nem éhes, vagy hogy
25 I | hogy még nem éhes, vagy hogy más dolga van, az eddig
26 I | rázkódással az anyaföld is, hogy õnagysága most az általa
27 I | érezni, s intett az apródnak, hogy tálalhatnak, és kezdé rövidre
28 I | Hát mondja meg kend nekik, hogy megadjuk a kívánságukat. (
29 I | asszonyok, és azt kérdezteti, hogy hány férfira van szükségetek?~
30 I | ibolyaszín köntöse után kapkodni, hogy az akkori idõk szokása szerint
31 I | is abban állapodtak meg, hogy adjon hát, amennyit adhat,
32 II | Ebbe meg az volt beírva, hogy az ifjú Mátyás király egy
33 II | igazságtalan tette, s furcsa, hogy éppen e miatt lett a titulusa:
34 II | szívébe be akar jutni, kell, hogy a fantáziájába fogózzék.~
35 II | szemében.~A sors úgy akarta, hogy egy napon kezébe került
36 II | király mondta volna.~Lõn hát, hogy a többi közt a szelistyei
37 II | felköltötte a különös bejegyzés, hogy férfiakat kérnek a királytól -
38 II | megrótták Prónay uramat, hogy nem becsüli magát eléggé,
39 II | mikor ilyenbe ugrik bele.~- Hogy nem szégyenli - mondták
40 II | épülni.~Igaz, ami igaz, hogy Prónay uramat legalább is
41 II | Hanem abban volt a baj, hogy a mérgezett nyilacskák,
42 II | szemrehányást tett a királynak, hogy milyen csúf dologba mártotta
43 II | Arról van szó mindössze, hogy egy egész vidéken elpusztultak
44 II | Mihály. Miért nem mondod, hogy a nagybátyád?~- Hát a nagybátyám.~-
45 II | nagybátyám.~- Hozzátehetnéd, hogy »a rab nagybátyám«. Oh,
46 II | jó kegyelmednek, anyám, hogy sírhat. Látja, a király
47 II | rabja annak a tudatnak, hogy õ király. Õ nem lehet se
48 II | Szelistyére férfiakat telepítenek, hogy a földnek termése legyen,
49 II | nemcsak arra kell gondolni, hogy a mezõ kalászokat hozzon,
50 II | kalászokat hozzon, hanem hogy katonái is teremjenek.~-
51 II | felelte a király szelíden -, hogy a király dolgába nehéz valakinek
52 II | termeibe.~Annyit mégis elért, hogy a királynak kedvét szegte
53 II | Erdélyben, beszélj nekünk! Hogy vannak hû szászaink és derék
54 II | kalkulusunkat. Bánffy azt meséli, hogy az asszonyok éppenséggel
55 II | a hadi érdemek jutalma, hogy rút boszorkányok és Xantippék
56 II | kevesebbet beszéljen). Mert, hogy nem mindenik szavából lesz
57 II | kisebbik baj, nagyobb baj az, hogy némelyikbõl még kalász lesz,
58 II | fölséged, ha kisülne rám, hogy szebbeket is láttam valaha.~-
59 II | palatinus?~- Hallottam, hogy megcsipkedte volna õket
60 II | meg öreg ember sem -, de hogy mit mondott nekik, azt nem
61 II | tudom. Alkalmasint vagy azt, hogy várják meg a királyt, vagy
62 II | meg a királyt, vagy azt, hogy elég, ha õ látta, majd teszen
63 II | ahogy a könyvek leírják: hogy csak úgy dõl belõle a sok
64 II | mindenki megesküdött volna rá, hogy õkegyelme beszél ki onnan,
65 II | bolond vigyorgott (látszott, hogy csak a mesterség kedvéért
66 II | Rozgonyi, a parancsot, hogy csatlós induljon a szelistyei
67 II | nem parancsolhatnák meg, hogy illedelmesen viseljük magunkat,
68 II | szivároghat ki az a hír, hogy az urak nem szépen viselték
69 II | fektetett rá, mert megengedte, hogy azt egy jó szabó betömhesse.
70 II | turpisságot. Hiszen tudjátok, hogy az asszonyokban, még az
71 II | igen, gondoskodni kell. Jó, hogy szóltál, Vojkffy. Hadd menjen
72 II(3)| Azt jelenti, hogy kopasz.~
73 III | kisnemesség is, sokszor anélkül, hogy jelentőségét tudná. Így
74 III | jutott a király tréfás szava, hogy küldjön egy kis mustrát
75 III | rendeletet az embereinek, hogy hajkurásszanak fel a széles
76 III | Rostó kevély volt arra, hogy õ szakértõ az asszonyokban,
77 III | gyönyörûséges »fátá«-t, hogy a király szemét is megbabonázza.
78 III | hosszú haja - nagy kár, hogy orton alatt van, mert ha
79 III | birizgálva az ambíciója, hogy nem pihent addig, míg Gergely
80 III | szemérmetesen a szebeni szász papot, hogy a király összes portékái
81 III | nevetgélni tudott. Tetszett neki, hogy a király elé viszik, hogy
82 III | hogy a király elé viszik, hogy sok vidéket, sok várost
83 III | vidéket, sok várost lát, hogy szép új ruhákat kap, és
84 III | nagyapjával tanácskozott, hogy miképpen viselkedjék a király
85 III | is kisütötte Rostó uram, hogy nem annyira a Budára való
86 III | utolsó reggel fölvesznek, hogy azokban vonulhassanak föl
87 III | találgatásba bolondulni, hogy melyik a különb közülök.~
88 III | élnek. De mit beszélek én, hogy »csak«, mikor azt is mondhatnám: »
89 III | valamit, az akkor annyi, hogy »itt vagyok, olvadok«. Aztán
90 III | dohogott valami olyanfélét, hogy a királynak mindig Budán
91 III | begombolkozva -, elég baj az, hogy nincsen idehaza.~- Itthon
92 III | janitor kinyitotta az ajtót, hogy bemehetnek.~A palatinust,
93 III | tényállást elejétõl végig, hogy õ a szebeni gróf prefektusa,
94 III | vászonnépséget annak a bizonyságául, hogy csinosak, és a többi meg
95 III | lelkem, lelkem, hiszen igaz, hogy a király helyettese vagyok,
96 III | helyettesíteni. Úgy rémlik nekem, hogy ez is azokhoz tartozik.~-
97 III | szúrva. Látszott rajta, hogy nem hitt az egyszerû szónak,
98 III | személyesen megnézni a csodát, hogy vendégek vannak a »Kelempász
99 III | sercegés lett negyedóra múlva, hogy a Szentgyörgyiék és Garáék
100 IV | polgárok nem tehetnek; azért, hogy a pápa makacs, nekik mégis
101 IV | s úgy teremtette pofon, hogy annak az egyik szeme menten
102 IV | mindeneket megpróbált, hogy ne hagyja magát végképp
103 IV | beszéljem rá az embereket, hogy vendéglõmbe járjanak?~A
104 IV | nem úgy érti Kulifintyó, hogy õt, Korjákot tette lóvá.
105 IV | benézett az ablakon s látta, hogy a nagy, üres szobában csak
106 IV | csárdást és a palotást, hogy csak úgy csörömpölnek a
107 IV | keringtek errõl a városban. Hogy azt mondják, a megholt arisztokrácia
108 IV | arisztokrácia tartja ott a báljait, hogy a fejét hóna alatt tartva
109 IV | bizonyos leveleért… Beszélték, hogy a megboldogult Szapolyainé
110 IV | arra bírták Korják Jánost, hogy ezzel a végsõ kísérlettel
111 IV | melybõl csak az a haszna volt, hogy unalmában õ maga is megtanult
112 IV | elméjében ma ebéd után, hogy jó volna valami más foglalkozás
113 IV | étkezõterembõl. Rohan ki, hogy talán a kutya döntött fel
114 IV | elkezdi faggatni.~- Igaz-e, hogy ide szálltak a szelistyei
115 IV | ott mészárszéket tartott, hogy jöjjön át rögtön egész háznépével
116 IV | a szelistyeiek bejöttek, hogy az ebédhez telepedjenek,
117 IV | úgy megtelt minden zegzug, hogy alig maradt annyi hely a
118 IV | futott végig a városon a hír, hogy megjöttek a szelistyei asszonyok,
119 IV | király mustrát kért, és hogy a »Kelempász madár«-nál
120 IV | hanem csak az alkalmat, hogy fizessen, hogy visszaadja,
121 IV | alkalmat, hogy fizessen, hogy visszaadja, amit a megaláztatás
122 IV | az ifiasszonyt és kéreti, hogy tessék az üres asztalokat
123 IV | fontoskodó arccal, alig várta, hogy elmondhassa a gazdáinak:~-
124 IV | Mert olyan a szerencse, hogy ha egyszer pártolni kezd
125 IV | ismeretséget kötni Rostó urammal, hogy azon a réven beszélgethessenek
126 IV | is akartam mondani? Igaz, hogy a harmadik leány, oláh leány.
127 IV | leány. Hát éppen szerencse, hogy nagyváradiak vagyunk és
128 IV | errõl-arról, elõhozódott, hogy mint kerültek ide és nem
129 IV | Bivalyhoz. Hát azt mondja, hogy az öreg úr, aki a királyhoz
130 IV | mintegy elbûvölve arra kérte, hogy ide, hozzánk szálljanak.
131 IV | én eszemben, édes fiam, hogy most már a ló beszéljen
132 IV | babonás elõérzetem van, hogy nem szabad elszalasztani.
133 IV | szabad elszalasztani. Igaz, hogy csak paraszt, de rang ide,
134 IV | mondani? Kivettem belõle, hogy nem volna irántad idegen
135 IV | szemekkel.~Így történt aztán, hogy reggel, mikor bejöttek a
136 IV | Hallja kend, vendéglõs, hogy mer különbséget tenni az
137 IV | ünnepélyessé vált a hangja -, hogy miután férfiakat mennek
138 IV | kend! Hát megveszett kend? Hogy én a kollekciómat szétszórjam,
139 IV | tudatára botolván annak, hogy nem jól beszél, hiszen nem
140 IV | hiszen nem szabad elárulni, hogy a szelistyei asszonyok gyûjtve
141 IV | lecsillapodva - nem azért jöttünk, hogy férjhez menjünk, azaz, hogy
142 IV | hogy férjhez menjünk, azaz, hogy õk. Mi férfiakat akarunk
143 IV | látni és hallani lehetett, hogy királyi csatlós ugrik le
144 IV | parancsol velünk õfelsége?~- Hogy holnap, pünkösd másnapján,
145 IV | Hát már tudja a király, hogy itt vagyunk? Õ maga küld
146 IV | összeseperte a színes kavicsait, hogy újból építsen. Nagy mulatságot
147 IV | beleélte magát ebbe a kalandba, hogy utoljára már magát is szelistyei
148 IV | kezdett.~Korják be nem érte, hogy a vendéglõje ma is tömérdek
149 IV | neki, az »igazságosnak«, hogy miért bántak velem így.~
150 IV | dehogy is vasaltatlak meg. Hogy is jut eszedbe az ilyesmi?
151 IV | verni! Hiszen megérdemelném, hogy sonica fölakasszanak.~Hanem
152 IV | rávett egy pipereboltost, hogy nyissa ki az üzletet, mindenféle
153 IV | másrészt attól is tartott, hogy Korják ellenszegül.~Végre
154 IV | frangit legem - kiegyezni, hogy a kecske is jóllakjék és
155 IV | Ünnepélyesen megígérte Korjáknak, hogy a leány az övé lesz, ha
156 IV | kérdé ünnepélyesen Korják -, hogy visszahozza õt nekem?~-
157 IV | aztán úgy összevesztek, hogy Rostó uram ki akarta dobni
158 IV | egyik azzal fenyegetõzött, hogy a palatinushoz megy, a másik (
159 IV | másik (Korják) azt hajtotta, hogy Szilágyi Erzsébethez fordul,
160 IV | kíváncsiskodék Rostó uram.~- Hogy fel tudja õket öltöztetni,
161 V | örökre, bár azt mondják, hogy a falak alul egészen ugyanazok.
162 V | szomorú dolog egyébiránt, hogy azokról a nagy oligarchákról,
163 V | Mátyás alatt annyit loptak, hogy nemcsak a népnek nem maradt
164 V | Andrásról őrzötte meg a krónika, hogy egy csukának a mája elsikkasztódott
165 V | között.~Szerencse azonban, hogy Pogra András uram még azon
166 V | volna (hiszen azért jó, hogy a jövőbe nem lát be a halandó),
167 V | talán tengeri herkentyű is.~Hogy pedig az étel meg ne romoljék,
168 V | romoljék, ki ne pangjon, hogy minden a maga idején tétessék
169 V | dobogón (mit tudják õk, hogy kihez mennek?), mire ismét
170 V | különféle madarak énekeltek, hogy majd beleszakadt az a kis
171 V | sietett a csalmáját föltenni, hogy viszonzásul levehesse.~Az
172 V | az ernyõ zöld bordázatát, hogy a napsugarak szelídebben
173 V | tartója.~- Jaj, úgy félek, hogy elájulok.~Utána a kis Vuca
174 V | minden elkeseredés nélkül, hogy neki semmi tisztesség nem
175 V | sohase azért fordult hátra, hogy õt nézze.~Szép, nyalka legények
176 V | odaszegezték az asszonyokra, hogy amennyit az ernyõ tompított
177 V | tedd meg a kedvemért, hogy mostan ájulj el az én karomba,
178 V | Bizony nem is hittem, hogy Szelistyén ily jól beszélnek
179 V | kontyokból és varkocsokból, hogy külön ingerkedhessenek a
180 V | nem vagy, az bizonyos, de hogy liba vagy, azt merem mondani.
181 V | kinél vagy most? Nem félsz, hogy a király nyomban leütteti
182 V | lépcsõt is ugrott egyszerre, hogy elõre tolakodhassék.~A nagyorrú
183 VI | mosolyogva intett nekik, hogy jöjjenek közelebb.~Még három
184 VI | fölséges uram.~- Azt kérdeztem, hogy özvegyasszony vagy-e?~-
185 VI | magyarul:~- Mint van az, hogy Szelistyén annyiféle a népviselet?~-
186 VI | faggatta a király Vucát.~- Hogy minél elõbb hazabocsásson
187 VI | kacérkodón.~- Tudod-e, hogy sokkal csinosabb vagy, mintsem
188 VI | uramhoz. - Mondhatom, öregem, hogy Szelistye nem vallott szégyent.
189 VI | felelte az öreg, anélkül, hogy csak hunyorított volna is
190 VI | volnának. Ne adj isten, hogy csak egy is meg merte volna
191 VI | nagy reverencia mellett, hogy messze a terem balszögletében
192 VI | megöletésérõl, felette siránkozék, hogy nejének egyetlen képe se
193 VI | tevél, szegény Drumont, hogy háttal festetted meg és
194 VI | igen. A legenda azt mondja, hogy a kép az Endre tanácstermében
195 VI | megijedt erre a csodalátványra, hogy hanyatt-homlok rohant ki
196 VI | babona, és akkor nem érdemes, hogy elhurcoltassék. Vagy pedig
197 VI | Mujkó. Mindig mondom én, hogy királynak csak meglenni
198 VI | azt fogod nekik mondani, hogy mindenik válasszon magának
199 VI | választ, vagy el nem veszi. De hogy elvegye, arról én gondoskodom.
200 VI | Mert csak van annyi eszük, hogy közületek választanak, akik
201 VI | beszélgetésben, mint egyébként, hogy kérelmetek jogosult és kifogástalan,
202 VI | és abbeli ígéretünket, hogy a legelsõ fogolyszállítmány
203 VI | ruhám, elhitetem magammal, hogy nem én vagyok én, s futkosok
204 VI | álruha, ha mindenki tudja, hogy ki vagyok, ama jámbor falusiakon
205 VI | udvaron, észre sem vette, hogy utánasettenkedik valaki,
206 VI | szívességre kérném, mert látom, hogy bennfentes itt a királyi
207 VI | becsületes, nyílt képe van, hogy egyszerre bizodalmam támadt
208 VI | Mi volna az?~- Hallom, hogy az asszonyok, akiket hoztam,
209 VI | akkor módját lehetne ejteni, hogy én is ott legyek, a szolgák
210 VI | Az a baj - szólt aztán -, hogy a király haragra lobban,
211 VI | haragra lobban, ha megtudja, hogy idegen tanú van jelen.~-
212 VI | bolonddá az öreg Rostó, hogy õk szelistyeiek. De nehogy
213 VI | vagyok.~- Látom, iszen látom, hogy magyar anya szülte, azért
214 VI | palotában semmi. Még az se, hogy én kocsis vagyok.~- Hát
215 VI | lenni az ebédlõteremben, hogy lássam, mi történik vele.~-
216 VI | ette meg ezzel, csak éppen hogy illat helyett kellemetlen
217 VI | lássa, abból semmi se lehet, hogy lakájruhában bejöhessen,
218 VI | tallérját, én elvállalom, hogy vigyázok a mátkájára és
219 VI | a kapunál, annak jeléül, hogy az ebéd megkezdõdött.~-
220 VI | gondot akaszt a nyakába, hogy arról koldul õkelme. »Csak
221 VI | is megteszem, amit kíván, hogy örökös szepegésben tarthassam.«~
222 VI | nótára, nem állhatta meg, hogy egyre ne billegesse magát
223 VI | a királyhoz járult vele, hogy megkínálja, meghajtván féltérdét
224 VI | elutasító mozdulatot tett, hogy nem parancsol, vagy pedig
225 VI | el elevenen.« No persze, hogy aztán összeszedték sütnivalójukat
226 VI | egyenesen kijelentette: hogy soha még fejedelmet nem
227 VI | borral; mert lehetetlen, hogy olyan megátalkodott gonosztevõ
228 VI | disznótorokban.~Az bizonyos, hogy csak a király beszélt, mindig
229 VI | ebédnek az a karaktere, hogy mindenki egyszerre beszél.
230 VI | Annyi mente, annyi drágakõ. Hogy villog, csillog némelyik,
231 VI | elnyomta a diskurzust.~- Hogy adja a királyt a kötnivaló -
232 VI | Amelyik király sohase felejti, hogy õ király, az rendesen nem
233 VI | menyecskére.~- Attól tartok, urak, hogy Mujkó király csak felül
234 VI | a menyecske lábát. Nézd, hogy irul-pirul az asszonyka.~
235 VI | élénken Vojkffy (látszott, hogy õ is tapintatlan ember,
236 VI | ember, mert nyilvánvaló, hogy a Szilágyi szakácsáról jutott
237 VII | szántszándékkal lekuporodott, hogy fölvegye s a különböző lábak
238 VII | hanem azon zsörtölődtek, hogy a leves hideg. Különösen
239 VII | csak robot, útcsinálás, hogy a bor jobban csússzék.~Az
240 VII | borral, add át titkolózva, hogy az az ember küldi, akinek
241 VII | tallért adta. Mondd meg neki, hogy ez a két kancsó példázza
242 VII | válasszon közülök, de úgy, hogy az edény is az övé marad.~-
243 VII | közönséges borral azt jelenti, hogy a bolond jár királyi ruhában,
244 VII | tokaji aszúval jelenti, hogy a király szerény mezben
245 VII | van esze a kocsisnak, hogy az arany kulacsot választja.~-
246 VII | bort, nincs annyi lelke, hogy elálljon a tokajitól. Mert
247 VII | rajta, csak olyanformán, hogy te balra keresed, holott
248 VII | összesúgtak a király háta mögött, hogy az erdélyi kocsis derék
249 VII | alatt döfködni és nógatni, hogy »No, hozd elõ már!«~De mindenik
250 VII | intett a szemhunyorításával, hogy hát isten neki, õ ugrik
251 VII | baj - folytatta Vojkffy -, hogy sok az asszony és kevés
252 VII | Palotán pedig az a baj most, hogy sok a férfi és kevés az
253 VII | mindenki tartózkodik és fél, hogy becsapja. Én a buta pofáknak
254 VII | veszi fölényes szerepében, hogy már a bõre le van nyúzva.
255 VII | de elõre figyelmeztetlek, hogy ne varrj nagy csizmákat
256 VII | kalocsai érsek. Nem mondom én, hogy egy kis pajkoskodás mindjárt
257 VII | asszonycserepeket. Jele, hogy egy asszony se törik el,
258 VII | lesznek. Intézkedtem Mujkónál, hogy így történjék, és ha tetszik,
259 VII | küldi, tudhatja legjobban, hogy a fejemre most milyen nagy
260 VII | kijelentette, persze tótul, hogy õ a Herkópáternek se hajt
261 VII | én neked olyan medicinát, hogy még a földet is harapni
262 VIII | Annyit szedtek be a jóból, hogy nemcsak a funkcionáriusok
263 VIII | arra ösztönözte Mujkót, hogy minden erejét összeszedve,
264 VIII | Mátyás gyorsan megértette, hogy mit akarhat a leány. Intett
265 VIII | titkon a szemével Mujkónak, hogy adja oda.~Mujkó király fennhangon
266 VIII | fölszólítá a fehérszemélyeket, hogy válasszanak maguknak férjeket.~-
267 VIII | selyemfátyol ortont, úgy, hogy meglazult és hátul lecsúszott,
268 VIII | lecsúszott, amint odakapott, hogy visszahúzza, kioldózott
269 VIII | intett kezével Mujkónak, hogy ne szóljon:~- Eligazítottam
270 VIII | fülébe:~- Köszönöm, galambom, hogy én jutottam eszedbe, mert
271 VIII | izgatottságtól, érezte, hogy mit kellene mondani, de
272 VIII | Anna messzirõl bámulta, hogy milyen bátor legényt választott,
273 VIII | bátor legényt választott, hogy megáll a király elõtt, mint
274 VIII | kegyeskedjék kimondani, hogy ez az ebédlõ-terem ötezer
275 VIII | kegyteljesen:~- Ezennel kijelentem, hogy ez a terem ötezer négyszögöl
276 VIII | leány, kimondta a király, hogy az egész udvar az istállókkal
277 VIII | jobban csodálkozott azon, hogy uccu, szaladni kezd erre
278 VIII | neked adom és rendelem, hogy huszonnégy óra alatt annak
279 VIII | Mihály. - Hát nem látod, hogy a király õfelsége elõtt
280 VIII | vagyok az.~Mujkó látván, hogy a fölfedezés veszedelme
281 IX | elégedjetek meg azzal, hogy egyszer volt felfordult
282 IX | meghagyta Valvasorinak, hogy vigye be a palotába és hagyja
283 IX | László -, kezük van erõs, de hogy fognak-e tudni dolgozni
284 IX | elvesznek valakitõl. Kétlem, hogy megelégednének azzal, amit
285 IX | önként ád.~- Én hiszem, hogy beválnak - vélte Czudar. -
286 IX | hadiéletnek az az egy titka, hogy a vezér ne egyen libapecsenyét,
287 IX | ezek után gondoskodol róla, hogy Szelistyére telepíttessenek
288 IX | amelyek lehetõleg biztosítsák, hogy ott megélhetvén, hasznos
289 IX | már elõbb parancsolá volt, hogy a szebeni gróf prefektusát
290 IX | Egyedüli büntetése az lesz, hogy most végig kell hallgatnia
291 IX | szépek, jelesek, de mesélik, hogy nem Szelistyérõl valók.
292 IX | Szelistyérõl valók. Tudatom veled, hogy õszkor, vadászatnak idején
293 IX | maradtakat, megítélendõ, hogy egy fészekbõl vannak-e a
294 X | ördög? Csak nem kívánják, hogy ezeket is megsüssük és megegyük?
295 X | öregbíró rendelt ki bennünket, hogy mi fõzzünk ma a vitézeknek.~
296 X | katonákhoz. Azaz a tábor szélére, hogy ha messzirõl is, gyönyörködhessenek
297 X | amibõl világosan következik, hogy amikor majd jóllaknak a
298 X | tánc kerekedik a széleken, hogy még a csillagok is leszaladnak.
299 X | aki annyira emeli a lábát, hogy meg is fricskázza a csizma
300 X | Palóczy uram napi parancsa, hogy pihenjen meg itt a tábor.
301 X | alapigazságot lehet leszûrni:~a) Hogy Mátyásnak jó bora volt Palotán.~
302 X | jó bora volt Palotán.~b) Hogy a magyarnak még a pihenés
303 X | ideg. Mátyás megígérte, hogy együtt vacsorálnak, és nem
304 X | ki a szemök, észrevévén, hogy a sátorra föl van írva krétával
305 X | nagy vizsgálat. Mi történt, hogy történt? Alabárdos õrök,
306 X | esküdöztek, mint a vöröshagyma, hogy képtelenség az egész, csak
307 X | legenda szállt szájról szájra, hogy ott volt a táborban, evett,
308 X | teremtett egyet-kettõt, hogy még másnap is arról nyilallt
309 X | mellett szólt az a körülmény, hogy õfelsége késõn kelt másnap
310 X | palatinus szükségesnek tartaná, hogy õfelsége nyomban békéltetõ
311 X | órában visszalovagolt Budára, hogy a készülõdésekhez lásson.~
312 X | de azalatt parancsolta, hogy küldjenek el a palotai plébánosért,
313 X | rege. (Nem tudom elhinni, hogy õ a király.)~Egy apród lépett
314 X | Hogyan vélekedik arról, hogy a házasságok az égben köttetnek?~-
315 X | Jó, jó, de hogyan van az, hogy az Isten szolgái ilyenkor
316 X | asszonyokat. Azért hívattalak be, hogy teérted is szeretnék valamit
317 X | hallgatott.~- Valld be no, hogy különb király volt, mint
318 X | fejét.~- Azt gondoltam, hogy miután már a kalapja, illetõleg
319 X | teletöltötte körmöci aranyakkal.~- Hogy még jobban csörögjön - mondá
320 X | kegyet kérte õfelségétõl, hogy miután most egész múltjával
321 X | bolond. Tudd meg tehát, hogy bolondnak születni szomorú
322 X | Magyar Pált, parancsolá neki, hogy egy nemeslevelet állítson
323 XI | ugrott föl és elébe futott. Hogy ím, térdre akart esni, megfogta
324 XI | parancsolom, és ne haragudj rám, hogy én vagyok a király. Jöjj
325 XI | volnál, el is felejthetnéd, hogy a király vagyok.~Ezzel átfonta
326 XI | mondana a világ, ha látná, hogy királyi fölséged…~Lopva
327 XI | lázas izzó szavak.~- Látod, hogy milyen vagy! - szóla szemrehányón. -
328 XI | Hiszen éppen az, éppen az… hogy nem tudom úgy venni fölségedet (
329 XI | bennem a vér, ha meggondolom, hogy vele beszélek.~Mátyás érezte
330 XI | beszélek.~Mátyás érezte most, hogy itt taktikát kell változtatni.~-
331 XI | megint csak arra vitte, hogy leült a szépasszony a márványpadkára
332 XI | Hiszen tudja fölséged, hogy kit - s álmatagon, szomorún
333 XI | szempillanatra elfeledve, hogy a királlyal beszél; jele,
334 XI | királlyal beszél; jele, hogy a király végre eltalálta
335 XI | távolság.~- Van is, nincs is? Hogy értsem? A királyod elõtt
336 XI | aztán elmondta a menyecske, hogy igenis van egy székálló
337 XI | hozzámenne, hanem hát az a baj, hogy hozománya nincs, s a székálló
338 XI | belemélyedt a részletekbe, hogy mit üzent neki a székálló
339 XI | is nagyon érdekes volt), hogy észre se vette a király
340 XI | okoskodj. Hiszen látod, hogy a jövõdrõl beszélgetünk.
341 XI | beszélgetünk. Hát mit is mondasz? Hogy nincsen hozományod. Ugye,
342 XI | Elgondolkodott révedezve, látszott, hogy képzelete ott jár valahol
343 XI | Persze; mert másképp hogy tudnánk meg, mennyi föld
344 XI | Én a hajamtól váljak meg? Hogy bír fölséged ilyen kegyetlenséget
345 XI | csacsi. Bizonyosan tudta, hogy illik neki az e fölötti
346 XI | nyakáról, megrázta a fején, hogy beborította elöl-hátul,
347 XI | tûrte, szemeit lehunyva, hogy a két kar hirtelen összecsukódjék
348 XII | Bakonyban senki.~Történt, hogy egy-egy ájtatos remete épített
349 XII | nyugalmas, jó foglalkozás volt, hogy hordták a falvakból a sok
350 XII | olyan bolond kedvtelése, hogy itt üsse föl a tûzhelyét?~
351 XII | világon történik.~Persze, hogy szóba jött a harmadik szépség,
352 XII | Gazdagodnak, gyarapodnak, hogy szinte fölveti õket a pénz.
353 XII | ban. Hiszen tudnivaló, hogy milyen a budai cívis, majd
354 XII | attól a zsivány Vucától, hogy a Pogra szakácsot kérte
355 XII | kitanulta a mesterségét, hogy amióta õ fõz, a cívisek
356 XII | maga után intvén Rostót, hogy az udvarbeli cselédség szeme
357 XII | vérpad szélére juttattál, hogy te ezt szárazon el nem viszed.
358 XII | vice versa átplántálva, hogy mikoron király úr megjövend
359 XII | és hajadonokkal, mondván, hogy õszig mindeniknek õ maga (
360 XII | össze innen is, onnan is, hogy a »pünkösdi mustrát«, amit
361 XII | feleséghez jutott itt - hogy otthon, az »aranyos« Prágában
362 XII | király nem jött.~Lehet, hogy elfelejtette - lehet: a
363 XII | csalogatta az állományhoz, hogy még szebb legyen a király
364 XII | és gümõkbõl, felügyelt, hogy a csehek ne végeztessenek
365 XII | Azt gondolod, te szamár, hogy a tied az a pofa?~Bokros
366 XII | hivatal volt ez, amellett, hogy igazi raritás, mert se elõtte,
367 XII | magyar hivatalok.~Vigyázott, hogy az asszonyok szigorú téli
368 XII | mert elfagyhatna az orruk, hogy ne viseljenek tág csizmát,
369 XII | Oltig és az Olton túl is, hogy van egy falu, Szelistye,
370 XII | gereblyéznek a réteken, hogy csak a királyok mernek olyanokról
371 XII | mind az a vágy tüzelte, hogy Szelistyérõl hozzon magának
372 XII | ha öreg volt, ha lázas, hogy mielõtt meghalna, lásson
373 XII | attól félt a szebeni gróf, hogy szétviszik a szépségeket
374 XII | ilyesmit mondottak:~- De kár, hogy itt senki se látja. Be nagy
375 XII | mégpedig azzal a gondolattal, hogy »válasszon«.~Innen sarjadzott
376 XII | sarjadzott ki aztán az a szokás, hogy a szép özvegyasszonyok,
377 XII | jött. Nem is tudta már, hogy Szelistye van a világon…
378 XII | királyról most fújta a hír, hogy a Boilant grófoknak azt
379 XII | szabad legyen megöletniök, hogy annak a vérében egy kicsit
|