Fejezet

 1 I  |  Szelistyéről. Akkor még nem volt annyi lakosa, se vasútja, se távíró
 2 II |    kormányzó mondott, az végre is annyi, mintha a király mondta
 3 II |       összes bolondjai se mondtak annyi szellemességet, ami tíz
 4 III|        engedett valamit, az akkor annyi, hogy »itt vagyok, olvadok«.
 5 IV |          zegzug, hogy alig maradt annyi hely a vendégek közt, amin
 6 VI |        gondoskodom. Mert csak van annyi eszük, hogy közületek választanak,
 7 VI |  billikomát. Ezt már nem tette ki annyi szekatúrának, sõt egyenesen
 8 VI |           Istenem, ennyi nagy úr! Annyi mente, annyi drágakõ. Hogy
 9 VI |       ennyi nagy úr! Annyi mente, annyi drágakõ. Hogy villog, csillog
10 VI |         velencei tükrök födték, s annyi Vucát látott az ember, ahányfelé
11 VII| megkóstolja a kétféle bort, nincs annyi lelke, hogy elálljon a tokajitól.
12 XI |           biztatá meg a király. - Annyi földet kapsz tõlem a kövér,
13 XII|   nevezetes »kollekcióra«, melyet annyi fáradsággal gyûjtött Rostó
14 XII|     minden irányába, míg ellenben annyi gyönyörût hoztak össze innen