Fejezet

 1 I  |        mennybolt közepére ért. Ah, istenem, micsoda drága harangszó
 2 I  |          egyitekre egy férfinél.~- Istenem, istenem! - sóhajtott fel
 3 I  |           egy férfinél.~- Istenem, istenem! - sóhajtott fel az elsõ
 4 III|            oda a sok vendég.~- Ah, istenem, micsoda gyönyörû muzsika! -
 5 IV |            a szelistyei nõket. Oh, istenem, de szépek! Kivált a kis
 6 V  |            Megindult a menet. Jaj, istenem, de furcsa volt, de kedves
 7 V  |       valami könnyû pelyhet.~- Jaj istenem, valahogy el ne ejtsék!~
 8 VI |          telhetett a nézegetésben. Istenem, ennyi nagy úr! Annyi mente,
 9 X  |           és nem jött el. Uram, én istenem, mi oka lehet?~Találgatták:
10 XI |          derekát a karjával.~- Jaj istenem - húzódozott Anna -, mit
11 XII|          napról-napra jobban fõz.)~Istenem, istenem, de furcsa a sors!
12 XII| napról-napra jobban fõz.)~Istenem, istenem, de furcsa a sors! Míg a
13 XII|       grófok akárhányszor - és oh, istenem, Robespierre, Marat, Danton