Fejezet
1 I | tartott róla, azt nem tudom. De bizonyos, hogy ebből a tömérdek
2 I | igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, az nem
3 I | törte magát utána, az igaz, de azért alapjában jó ember
4 I | volt, kedélyes, lágyszívű, de hirtelen haragú is. Intézkedéseiben
5 I | hiú, nagyravágyó ember, de benne van az okos államférfi
6 I | lábára állt, hol a másikra, de azután mégis megunta, és
7 I | férfi, meg a harangozó, de azok is már mind a ketten
8 I | Nagyon meg lehetnek szorulva. De hol vagy?! Ne bújj el! Adj
9 I | mintha a vidéket nézné, de a kormányzó szavára elõállott.~-
10 I | hiányoznak, kegyelmes uram, de én mégse panaszkodom.~-
11 I | udvarbíró. - Mentek el onnan, de mindjárt! Mit nyálazzátok
12 I | tanácskozának, eleinte csak susogva, de aztán mind élénkebben, nagy
13 I | faluban?~- Háromszáz.~- De abban férfi is van?~- A
14 I | adjon hát, amennyit adhat, de adja minél hamarabb.~ ~
15 II | maguk dolgát a kormányzónál, de a szelistyei pópa rosszul
16 II | nagybátyjával bánik el így. De éppen ez a szép. Ami igazság,
17 II | mert kemény keze volt, de puha szíve, csakhamar sajnálni
18 II | lesz. Utána kell járni, de tüstént. Hadd szedelõzzék
19 II | elsuttyannak a nagyok közt, de Buda most csendes volt,
20 II | hazakeríteni a némettõl. De ez a tárgy is elkopott már,
21 II | szemlátomást ellágyult.~- De jó kegyelmednek, anyám,
22 II | talán annak is fáj a szíve, de nem sírhat. A király az
23 II | elõttetek okos cselekedet, de ha az asszonyok magoknak
24 II | maradnak fönn.~Elmúlt egy év, de talán másfél is, és még
25 II | katonákat, zsoldosokat. De hát az legyen-e a hadi érdemek
26 II | idegen fajbeli foglyokat? De, uramistenem, hisz azok
27 II | kalász. A király nagyobb úr, de az õ szavából se lesz mindenikbõl
28 II | azt meg öreg ember sem -, de hogy mit mondott nekik,
29 II | egyéb hasznos embernek, de õneki a léhaság tetszett
30 II | pipiskedõ járását, szájmozgását, de mégis a legjobban imitálta
31 II | mely minduntalan leesett, de esés közben fölkapta a lábával
32 II | bûnös rigótól kérdezze, de ne terheltessék a csõszhöz
33 II | magát hirtelen elhatározni. De ez csak pillanatokig tartott
34 II | óvatos érsek nem abnormitás. De mit szóljunk egy óvatos
35 II | a szakáccsal, Kanizsay! De ezen a lakomán, jól ide
36 II | illedelmesen viseljük magunkat, de ha õk lesznek a fõurak,
37 II | délelõtt, úgy kell intézni.~- De ehhez egész nagy átalakítás
38 II | Persze - szólt a király -, de díszruháink itt Palotán
39 II | a mostani ruhátokban is, de õk nem lesznek jók a ti
40 II | meghagyta azt, nem tudom, miért. De nagy súlyt nem fektetett
41 III | csörömpölő fringiákkal. Úgy, de e régi főurak se ültek örökké
42 III | viseletéről, amit nem viseltek, de amit viseltek, arra nem
43 III | érdemesnek hozzányúlni, de nem is lehetett volna, mert
44 III | növényeit könnyű változtatni, de a véghetetlen rétségek füve
45 III | és ezt nem is titkolták, de amióta az a nagybátyját
46 III | földesúr szerint két lélek, de csak egy test, a papok szerint
47 III | papok szerint két test, de egy lélek.~Dóczy tehát nem
48 III | asszony lehet szép asszony, de minden szép asszony lehet
49 III | császár egy-egy landsknechtje, de amellett olyan pici lábakkal,
50 III | arccal, mint a harmat. Ej, de lehetett anya, aki szülte!~
51 III | Szegény Rostó Mihály uram, de sokszor gondolta: »Hej,
52 III | Oh, Mária, Szent József, de szép volt! Piros pettyes,
53 III | növény alakjában élnek. De mit beszélek én, hogy »csak«,
54 III | eltemetve, itt õgyeleg, de csak a negyedik rend asszonyainak
55 III | mesterasszonyok és parasztnõk, de valamint a turbán is csak
56 III | nõi öltözék is kifejez. De az orton azontúl is fecsegett.~
57 III | Hát hol van?~- Várpalotán, de oda nem szabad utána menni.~
58 III | beszédbe próbált ereszkedni, de milyen szemtelenek ezek
59 III | latin orációba kezdett, de mindjárt a harmadik szóba
60 III | kegyelmes uram, instálom, de mustra.~- Mustra? - csodálkozott
61 III | és a többi meg a többi. De mivel a király õfelsége
62 III | király helyettese vagyok, de nem minden ügyekben bírom
63 III | pénzügyminisztérium van, de még a Mátyás-templom telkének
64 III | felelte Rostó uram -, de a bivaly erõsebb.~- A Kelempász
65 III | felelte Rostó uram -, de a Bivalyban bizonyosan jobb
66 IV | engedelmeskedett ennek a határozatnak, de ez már az ő privát dolga,
67 IV | magoknak a polgároknak kellett.~De egy elég lett volna az egész
68 IV | Bivaly kerekedett felül, de nagyon. Annak a korcsmárosa
69 IV | mondok.~Nem is mondott, de nem is értette Korják. Micsoda
70 IV | Kulifintyónak a tanácsért, de lórul szó se volt. Hacsak
71 IV | õt, Korjákot tette lóvá. De ez esetben is bolondság -
72 IV | minden délután muzsikáljon.~De ezzel meg éppen nevetségessé
73 IV | nyargal be ebbe a bálba… De hát mindezeket csak olyan
74 IV | Nem tudom, hova valók, de éppen az imént szállt ide
75 IV | Bizonyosan õk lesznek. De hol vannak és mit csinálnak
76 IV | kancsóban három pünkösdi rózsa. De hiszen nem bolond ember
77 IV | ház elõtt kaptak helyet. De mindennek van határa. Egyszer
78 IV | ki a Korják pincéjébõl, de már minden asztalt, széket
79 IV | szelistyei nõket. Oh, istenem, de szépek! Kivált a kis fekete,
80 IV | totyogott-tityegett a vendégek közt, de az asszony mindig asszony
81 IV | futott, elkezdték locsolni, de jobban csak akkor lett õkelme,
82 IV | vért szül a közönségben.« De megfordítva történt. Amint
83 IV | helyiség is, isten tudja miért, de kellemesebb.« Szóval, inkább
84 IV | Ha férfi volnék, János!… De mit is akartam mondani?
85 IV | tetszik az a kis fruska. De mit is akartam mondani?
86 IV | a Bivalyba akart menni, de a kis Vuca, mert Vucának
87 IV | a bárány a lóval beszél. De mit is akartam mondani?
88 IV | Igaz, hogy csak paraszt, de rang ide, rang oda, szebb
89 IV | ami meglepte mindnyájukat, de Vucát legjobban.~- A király
90 IV | székrõl, ki akart szaladni, de azért csak mégis visszafordult
91 IV | neki oda azt a kosarat!~De az »édes mákom« a romlatlan
92 IV | nem lehet most semmi.~- De én hozzá akarok menni és
93 IV | nemzetes úr, akkor elvitethet, de másképp nem. Úgy vigyenek,
94 IV | miért bántak velem így.~De ezzel aztán ki is adta az
95 IV | dúlt-fúlt még egy darabig, de azután simogatni kezdte
96 IV | kisírhatod magadat kedvedre. De most… most nem szabad. Oh,
97 IV | pántlikát vásárolt Vucának, de annak csak a Korják kellett,
98 IV | szemek, hol a kék szemek, de teljesen csak akkor ébredtek
99 IV | laknak a vízi tündérek.~De az is szép vidék volt, ahol
100 IV | a misére harangoznak.«~- De ez csak az elsõ harangozás -
101 V | gótikus és román stílnek, de ezzel már régen elbánt az
102 V | alul egészen ugyanazok. De mit ér az? Ha a leányzó
103 V | népnek nem maradt semmije, de a szegény Dobzse László
104 V | a kaput fogja kinyitni, de az előbb megpróbálandó,
105 V | hangos dobogását hallani, de kétségkívül elfogta őket
106 V | fejeket. Így van a mesékben.~De mit csodálkozunk az asszonyokon,
107 V | Meghajtották magukat - de micsoda gyönyörûség volt!
108 V | Átvették, bizony átvették, de még sohase láttak ilyen
109 V | Megindult a menet. Jaj, istenem, de furcsa volt, de kedves volt…
110 V | istenem, de furcsa volt, de kedves volt… amint ott lépegettek
111 V | Anna elfintorította arcát - de még azzal is csak szebb
112 V | fülledt, rekkenõ hõségbõl. De jó, de édes! Pedig talán
113 V | rekkenõ hõségbõl. De jó, de édes! Pedig talán nem is
114 V | Fürj nem vagy, az bizonyos, de hogy liba vagy, azt merem
115 V | Nem én. Sohase láttam még. De éppen azért.~- Jól van,
116 VI | apám tudná megmondani.~- De csak nem vagy menyecske
117 VI | Valóban királyi nõm az, de mit tevél, szegény Drumont,
118 VI | volt egy félóra elõtt.~- De igen. A legenda azt mondja,
119 VI | férjet és valami ajándékot.~- De ha a legnagyobb aranytálat
120 VI | valamelyik?~- Hát elviszi.~- De hát a választott férjjel
121 VI | választ, vagy el nem veszi. De hogy elvegye, arról én gondoskodom.
122 VI | szinte tombolt a lelke: De jó, de pompás ez a kis szabadság!
123 VI | tombolt a lelke: De jó, de pompás ez a kis szabadság!
124 VI | nem éppen lehetetlenség, de…~- Nem kívánnám ingyen vagy
125 VI | iszen nem kell megtudnia.~- De mégis csak meg kellene õt
126 VI | Rostó, hogy õk szelistyeiek. De nehogy elmondja az ifiúr
127 VI | nagyorrú meg volt lepetve, de nem árulta el magát.~- Ugyan
128 VI | az égben nõ, ifjú uram, de a hazugságok gyökerei mind
129 VI | van, rendben van idáig - de még a leányt el kell, azt
130 VI | Láttam vagy kétszer, de ezer közül is megösmerném.~-
131 VI | mondja?~- Itt a kezem rá.~- De ne legyen aztán disznóláb -
132 VI | színleg elhiszi a király - de olyan gondot akaszt a nyakába,
133 VI | sütnivalójukat a gyógyításnál. De végre mégis csak meghalt,
134 VI | árnyékában, illetlen módon ugyan, de csöndesen a két doktor közt.~-
135 VI | Pedig a szõlõnedv jó volt, de hát nem engedte érvényre
136 VI | tükör, ha sebesen forgatják. De maga a terem se kutya! A
137 VII | bort és válasszon közülök, de úgy, hogy az edény is az
138 VII | emberben, nagy úr az ész is, de a gége az igazi oligarcha.~
139 VII | igazsághoz legközelebb, de mégse rajta, csak olyanformán,
140 VII | hogy »No, hozd elõ már!«~De mindenik a szomszédjában
141 VII | urakhoz.~- Az bizony igaz, de nem lehet rajta segíteni.
142 VII | tervedet, kedves Vojkffy, de elõre figyelmeztetlek, hogy
143 VII | Vojkffy önzõ nyelvbotlását. - De kedves vagy!~Mátyás a fejét
144 VII | Bohóknak szabad lennünk, de eszeveszetteknek nem. Mulatni
145 VII | eszeveszetteknek nem. Mulatni lehet, de szemtelenkedni nem. Egy
146 VII | tudom, megengedi a csókot - de a pofont, amit ezért kaphattok,
147 VII | kérni, hát meg is kapják. De ezek törvényes férjek lesznek.
148 VII | számára Lengyelországban, de a víg csengésû nevetés közé
149 VII | mert meghallják odaát. De ideje már visszatérni a
150 VII | mindig ebédeltek ugyan, de már a vége felé. Különben
151 VIII| funkcionáriusok engedetlenkedtek, de a terem is felmondta a szolgálatot,
152 VIII| is, akik otthon maradtak, de még inkább emezekét, kiknek
153 VIII| Hm, nem éppen szerény, de ugyan eltalálta szegényke.
154 VIII| akit el ne kápráztatna, de Annának eszébe jutott az
155 VIII| ember hamar megunja magát, de hamar is lebilincselhetõ.
156 VIII| ajándék? - hebegte az öreg, de ezt már csak a közelülõk
157 VIII| hogy mit kellene mondani, de egyetlen szót se talált.~
158 VIII| lélek se értette, mit akar, de mindegy; Mujkó király ráhagyta
159 VIII| alatt is az õ hívó hangját, de miután csak egy hársfa alatt
160 VIII| meghallotta, elõ is jött nyomban, de mennyire meghökkent, a Vuca
161 VIII| elmaradhatatlan visszatorlást, de még jobban csodálkozott
162 VIII| kelmed bolonddá az öregapját, de nem engem. Úgy nem király
163 IX | asszonyszemeket akartunk ünnepelni, de még különösebb kegy az Istentõl,
164 IX | és hagyja kicsit pihenni. De a legjobban elrémült Korják
165 IX | távozott a palota felé, de kisvártatva visszafordult
166 IX | Üljenek le nálunk kegyelmetek.~De a vezérek tudták az illedelmet
167 IX | László -, kezük van erõs, de hogy fognak-e tudni dolgozni
168 IX | fõztje, ahogy mondani szokás, de a hadiéletnek az az egy
169 IX | bátya - mond a király -, de a foglyokat hadd vezényelje
170 IX | küldtél, szépek, jelesek, de mesélik, hogy nem Szelistyérõl
171 X | lehetett itt máskor is, de a szomszédban nem volt máskor
172 X | messze elhallatszik az éjben… De mindenekfelett fölségesek
173 X | pecsenyeszagot a falu felé.~De ahogy a pecsenyeszagot megérzik
174 X | Bánffy elmosolyodott.~- De abból a tízezerbõl, fölség,
175 X | Korják várták az audienciát. De volt ott még egy csomó más
176 X | komoly ügyeket intézte el, de azalatt parancsolta, hogy
177 X | kamarás, ha megérkezik.~De jelentette azt maga tisztelendõ
178 X | a nemességrõl.~- Korják de Várpalota! - folytatá a
179 X | hogyan tántorogtak ki. De amint az ajtó bezáródott,
180 X | is összehoz házasságokat, de a gügyûnek is az Isten súgja
181 X | akaratából történik.~- Igen, de vegyünk mármost olyan esetet,
182 X | megfeledkezik az Istenrõl.~- Jó, jó, de hogyan van az, hogy az Isten
183 X | látszott. S úgy reszketett, de úgy reszketett, mint a nyárfalevél.~-
184 X | ha van valami kívánságod. De valahogy ne kérd el a fejemrõl,
185 X | Kinevezném egész országomat. De bolondnak is csak azt használhatom
186 X | születni szomorú dolog, de bolond gyanánt foglalkozni
187 X | van, Mujkó, meglesz az is, de mármost siess a kápolnába.~
188 X | megtréfáltál, imposztor, de az utolsó tréfát én csinálom
189 X | újra fölbúgott az orgona, de a pap még ott maradt az
190 XI | maga is el volt fogulva; de mit beszélek őfelségéről,
191 XI | rózsában, mert édes és könnyű, de nem emelhetem föl, mert
192 XI | nem kényszerítlek semmire, de ha már a többi társnõdrõl
193 XI | neked.~- Oh, jaj nekem, de hiszen ez borzasztó!… Én
194 XI | menyecske ravasz mosolygással -, de ki lesz az a szerencsétlen
195 XI | Fölséged szánná magát erre? Oh, de jó ember!~Hanem ezt már
196 XI | esztendeig bizonyosan eltart, de különben tovább is, ahogy
197 XI | Sírásra illegette a száját, de mikor már künn volt a haj,
198 XII | mert akarva, nem akarva (de talán mégis akarva) mindig
199 XII | szinte fölveti õket a pénz. De hogyisne, mikor a király
200 XII | szakácsa fõz a »Kulacs«-ban? De már azt megkóstoljuk. Tódul
201 XII | fõz.)~Istenem, istenem, de furcsa a sors! Míg a híres
202 XII | szabaddá kellett tenni, de a végén legalább megkönnyebbedve
203 XII | zerge-kisasszonyok lettek, de a király nem jött.~Lehet,
204 XII | király paradicsomkertjének«.~De a király esztendõre se jött
205 XII | emelésének szempontjából.~De mit ér mindez, mikor a király
206 XII | hozni a »kivitel« ellen, de a gyakorlat az ellenkezõt
207 XII | talán ilyesmit mondottak:~- De kár, hogy itt senki se látja.
208 XII | Szelistyén a szép asszonyok!…~De hát a király mégse jött.
209 XII | volt, külellenséggel is, de meg is verte, több baja
210 XII | még meg lehetne bocsátani, de az egész világ az »oligarchia
211 XII | a népet az oligarchia - de egy kopjás kapujú székely
212 XII | kastélyok és várak alá…~De most még csak a király piszmogott
213 XII | õk voltak az ellenségei, de mert alig volt béke uralkodása
214 XII | palatinus mosolygott.~- De iszen, fölséges uram, tudja
|