Fejezet
1 I | távíró drótja, se méhköpűje, s postakürtje. Hanem azért
2 I | Még ezer embert, Mihály!«, s ő összeboronálta az ezeret. »
3 I | ezeret. »Még ezeret, Mihály« s ő a fiúgyerekeket is összefogdostatta,
4 I | szította ezeket a harcokat, s hogy egy akó török vér öntődjék,
5 I | időzött Szilágyi ősz elején, s onnan rándulgatott ki zergevadászatra
6 I | siketfajd és a császármadár, s fölöttük magasan vijjog
7 I | futároknak híreit hallgatta meg s üzeneteket, parancsokat
8 I | karokkal türelmesen hallgatta, s hol az egyik lábára állt,
9 I | már adja vissza Nagyságod, s ha nincsenek meg, ha elestek
10 I | Teringette, ez mulatságos. S ezek a te asszonyaid, Gyurka?
11 I | fölszántatlan hevernek, s nekem semminemû jövedelmem
12 I | urak mindnyájan mosolyogtak s parázna szemekkel nézegették
13 I | vár tornyában a harang, s egy apród lépett be jelenteni
14 I | kiosztották a szegényeknek, s a szakácsok, kukták és mindenféle
15 I | még egyet kondult a harang s lázas sürgés-forgás támadt
16 I | etyepetyét vélt érezni, s intett az apródnak, hogy
17 I | zsivajban törtek ki erre s odarohantak a fõúrhoz, térdre
18 I | összebújtak, mint a libák, s maguk közt tanácskozának,
19 I | aztán a szívére tette kezét s így felelt:~- Háromszázat,
20 I | megszeppentek egy kicsit s utoljára is abban állapodtak
21 II | egyetlen igazságtalan tette, s furcsa, hogy éppen e miatt
22 II | kisnemesek: »No, hála istennek«, s napokig, hetekig, sõt hónapokig
23 II | király lapozgatott benne s azt gondolá magában: bizony,
24 II | férfiakat kérnek a királytól - s a kormányzó megígérte. No,
25 II | föl Prónay Balázs uram, s elutazván a szebeni grófhoz,
26 II | uborkaszezon volt az udvarnál, s ilyenkor valódi csemege-számba
27 II | nagy casust csinált ebbõl. S egyik asszony könnyen át
28 II | Mindent hamisan látnak s még hamisabban mondanak
29 II | Mihály már intézkedett benne, s én szentnek kívánom tekinteni,
30 II | Oh, gyerekek, gyerekek!~S szép, kéklõ szemeit elöntötték
31 II | nagyasszony kevély gúnnyal, s méltóságteljesen fölemelve
32 II | szegte ebben az ügyben, s bár Prónay Balázs uram a
33 II | kinek higgyek, vagy pedig (s pajkosan hunyorított a szemével)
34 II | fejét a sok tudományoktól s hadd élvezze a kamasz-évek
35 II | most nekünk okos tanácsot.~S elbeszélte a szelistyei
36 II | akik most Budán vannak, s akiknek idehozatala képezi
37 II | megnyugtatni a lelkiismeretedet, s arra elég flastrom egy bolond
38 II | A király elmosolyodott, s türelmetlenül vágott közbe:~-
39 II | pajtások ujjongva helyeselték, s egymásnak súgták nagy titokban -
40 III | mezőre a vetéseket megnézni, s kivált ha özvegy volt, néha
41 III | a szép vászonnépséggel, s ahhoz nem húzott se páncélinget,
42 III | akkor is, mint aminő ma, s nem is minden úrnak volt
43 III | a gálaruhákat kutatják, s így most már egészen tiszta
44 III | a nagybátyját elfogatta s a Fridrikkel szövetkező
45 III | a király kedvét keresni s közelebb férkõzni a bizalmához
46 III | Szelistyén, ha oda megy lakni s vállalja a Budára való menetelt,
47 III | szakértõ az asszonyokban, s csakugyan sorba vette az
48 III | szemekkel, mint a bogár, s olyan hajjal, mint a korom,
49 III | olyan hajjal, mint a korom, s mégis, ha a napfényen nézte
50 III | havasalföldi vajda jobbágya, s a leány már el volt szerzõdve
51 III | félkör-alakban vette körül s egész vállig lenyúlt az
52 III | élnek növény alakjában, s megint ad a természet a
53 III | hátul volt a bog a kontyon s hátul lógtak le a kendõ
54 III | uram megvakarta a fejét, s dohogott valami olyanfélét,
55 III | szebeni gróf prefektusa, s minthogy a király mustrát
56 III | vannak, mint egy-egy medve.~S ezzel térült, fordult, mint
57 III | szolgáló is mozgásba jött, s olyan sercegés lett negyedóra
58 IV | bámész csőcselék között, s mikor a hóhér negyedszer
59 IV | pallosával, odarohant hozzá s úgy teremtette pofon, hogy
60 IV | ért a krónikák szerint, s okos tanácsokat tudott adni
61 IV | muzsikaszót, benézett az ablakon s látta, hogy a nagy, üres
62 IV | rémülten futott el onnan s még víziói is támadtak.~-
63 IV | hat cigány muzsikál nekik s õk, a kísértetek, fehér
64 IV | Elbocsátotta hát a bandát, s éppen azt forgatta elméjében
65 IV | foglalkozás után látni, s keservét, sötét gondolatait
66 IV | volna hordani a borokat, s még amellett mindenki beszélni
67 IV | végigszenvedett évek óta, s legott szalasztá a Verona
68 IV | mint a skarlát-posztó, s azzal az üvöltõ kiáltással: »
69 IV | egyszer vannak vendégei, s már emiatt is halálos dühbe
70 IV | éjfél utánig ott mulatott, s mikor végre hajnalban (piros
71 IV | elcsöndesedett a helyiség, s a vendéglõsné reszketõ kezével
72 IV | leány. - Azért sem megyek!~S toppantott a lábával, mint
73 IV | Korják kapta vissza a kezét, s gúnyosan fölkacagott, és
74 IV | kalapban, a Dóczy libériájában, s szólítgatta gyakran ostorával
75 IV | szemeiket egy-egy mosollyal, s kidörzsölték az álmot ujjaikkal.
76 V | jövőbe nem lát be a halandó), s olyan kedvteléssel és ambícióval
77 V | megcsikordult sarkaiban, s két szárnya kitárult hívogatón.~
78 V | gyorsan bezáródott a kapu, s ott voltak az udvaron, vagy
79 V | mindenféle színekbe öltözve. S az mind õrájuk látszott
80 V | kezében, a szekérhez lépett s tisztességtudóan megemelinté
81 V | immár le, ha úgy tetszik.~S ezzel elhajítván a kis buzogányt,
82 V | kocsis mellett ült háttal, s azon idõk szokása szerint,
83 V | fordított rajta a levegõben, s hopp, leperdítette a földre.
84 V | lépett most ki a sorból, s az asszonyok baljára állva,
85 V | Vuca pajkos magaviselete, s nem gyõzött neki eleget
86 V | voltak a parazol-vivõk, s ugyancsak hamisak is lehettek,
87 V | vezetõ is visszafordul, s Gergely Annával kezd beszédet.~-
88 V | elsurrant a nagyorrú mellett s halkan kérdé:~- Mit szól
89 VI | kitárultak a belső ajtó szárnyai, s szemkápráztató környezetben
90 VI | fölséged - felelte õszintén.~S meghajolt féltérdével, kecsesen,
91 VI | Festegetett hát rajta, s midõn egy csatában megsebesíté
92 VI | mire megfordult a kép, s Gertrudis arccal nézett
93 VI | fejedelmi szeszélybõl.~- S az ajándékok?~- Hát igen,
94 VI | király pedig beült a trónusba s így szólott ünnepélyesen:~-
95 VI | is, szelistyei asszonyok!~S ezzel levezette õket a földszintre,
96 VI | illatától volt terhes a levegõ, s száz lakáj sürgött-forgott
97 VI | fenyõk illatát a kertben. S mikor meglátta magát a tó
98 VI | hogy nem én vagyok én, s futkosok ide-oda a saját
99 VI | dolog kényesebb oldalával, s kikotorászván két tallért
100 VI | ha nem látja-e valaki, s azzal odapottyantotta egyenként
101 VI | nagyorrú összeráncolta homlokát s villám cikázott át a szemein.
102 VI | észrevette ezt a zöldes fényt s ösztönszerûleg elkapta a
103 VI | lakájok mind ösmerik egymást, s idegent látva Izraelben,
104 VI | udvari ceremóniák iránt, s hozzátette gondolatban: »
105 VI | kerítek egy palack bort.~S azzal sietett az ebédlõ
106 VI | ember, aki Vuca mellett ült, s az egyik huszártól átvette
107 VI | felelte a fõkóstoló -, s a kollégák is jól jártak:
108 VI | velencei tükrök födték, s annyi Vucát látott az ember,
109 VII | ragaszkodott az eszméjéhez, s leejtvén pecsétgyűrűjét,
110 VII | lekuporodott, hogy fölvegye s a különböző lábak közt az
111 VII | csiszolt achát-kőből voltak, s nem bocsátották be a nap
112 VII | fölséges nyárson sülteket, s feledve lett a hideg leves.
113 VII | az ilyen beszélgetéseket s maga is szívesen szította
114 VII | saját külön dolgunkkal«, s egymást kezdték az asztal
115 VII | cáfolt rájok a király (s Vojkffynak elborult az arca) -
116 VII | Vojkffynak kiderült az arca.) S én az ilyen embert sohasem
117 VII | gyanútlanul, szívesen tárgyal, s észre sem veszi fölényes
118 VII | Legalább lecsukatlak, s ezzel is kevesebb lesz a
119 VII | cserépfilagória mögötti tisztásra, s ott a pázsiton birokra kelünk
120 VII | kicsit megtáncoltatjuk õket, s ezzel punktum. Ugye, Lancelot?
121 VII | megtagadni az engedelmességet s olaszul fenyegette a királyt: »
122 VIII| úrral esik szóbeszédjük, s ígyen szólt egyenesen a
123 VIII| az ezüst, arany tálakon s egyéb drágalátos marhákon,
124 VIII| nem ért egy-két dénárt, s melyet a táblalakájok langyos
125 VIII| mint egy iskolás leányka, s bátor, csengõ hangon felelt:~-
126 VIII| kívül hagyá az intermezzót, s ugyanolyan sorban, mint
127 VIII| fölkelt, mint egy pörgettyû, s körülhordozva csillámló
128 VIII| kontya pedig fölbomlott, s lezuhant a nagy, dióbarna
129 VIII| kidomborodó formás idomaival, s a hajerdõ sziszegve csapódott
130 VIII| lépéssel Mátyás elé toppant s kicsike kezét rátette annak
131 VIII| kérdezte a királytól oláhul, s amint az igent intett, felugrott,
132 VIII| a folyosón, az udvaron.~S mit lehetett egyebet tenni,
133 VIII| egyenesen az istállók felé, s mikor már közel volt, elkiáltotta
134 VIII| lesz hozzád férjhez mennem.~S azzal hátrafordult és a
135 VIII| kürtök rivalgása hangzott, s egyszerre megremegett a
136 VIII| borítá el a rémülettõl, s lábujjhegyre állván, mialatt
137 IX | hatalmas fölleggé alakult, s a kürt közvetlen a kapunál
138 IX | megverték Svehla vezért, s háromszáz cseh foglyot hoznak
139 IX | fölvillanyozva emelte fel a fejét, s egyszerre más lett a hangja
140 IX | hamar.« Mátyás észrevette, s meghagyta Valvasorinak,
141 IX | alatt mindent megértett, s odavetvén magát a király
142 IX | kisvártatva visszafordult s odaintvén Dersffy Miklóst,
143 IX | eleibök ment az elõterembe, s kétszer-háromszor is megszorította
144 IX | vezérek tudták az illedelmet s állva tettek jelentést a
145 IX | nagyon meg vannak törve, s megunták az efféle kenyeret.
146 IX | szívélyes búcsút vett tõlük, s megkérdezte, nem lennének-e
147 IX | király elfordulva Rostótól, s diktálni kezdte a következõket:~-
148 IX | Elég - mondá szelíden, s átvevén a diáktól a kalamust,
149 X | Megnyílt az éléstár és a pince, s az esti szürkületnél hordót
150 X | után gurítottak a táborba, s társzekerek hordták az oldalszalonnákat
151 X | szekerek tömege feketedik, s a tömérdek ló a szekerek
152 X | ökrök sercegnek a tûzön, s a szél viszi a pompás pecsenyeszagot
153 X | még ha talán tilos is, s olyan helyre tánc kerekedik
154 X | birkózott a legénységgel s úgy a földhöz teremtett
155 X | késõn kelt másnap reggel s egész nap bágyadt volt. (
156 X | el a palotai plébánosért, s jelentse a kamarás, ha megérkezik.~
157 X | Isten ülteti a szívekbe, s õ az égben lakozik.~- Hát
158 X | Szomorúnak, hervadtnak látszott. S úgy reszketett, de úgy reszketett,
159 X | kapott rajta két kézzel, s mikor a király új hivatalát
160 X | bõrébõl elragadtatásában, s csak azt az egy kegyet kérte
161 X | tréfát én csinálom veled«, s beszólítván egyik íródiákját,
162 X | nemeslevelet állítson ki Mujkónak, s legyen az új nemesnek a
163 X | jelentõsen néztek össze, s nem gyõztek sugdosni: »Ez
164 X | fölbiztat, ez lesz, az lesz, s íme, holmi közemberekre
165 X | ott maradt az oltárnál, s minden szem az ajtóra tapadt.
166 XI | a takaros rása szoknya, s vele üde szellő lopózott
167 XI | mélázó pillantást Mátyásra s felugrott, kisiklott a karjából,
168 XI | lázas fényben csillogtak, s bajusztalan ajkáról, mint
169 XI | tudom úgy venni fölségedet (s lázas pirosság borította
170 XI | tudja fölséged, hogy kit - s álmatagon, szomorún siklott
171 XI | azon a fekete hajkoronán, s csak úgy gépileg motyogta
172 XI | baj, hogy hozománya nincs, s a székálló csak olyan személyt
173 XI | azután szépen kifonta, s ott babrált, dúskált a keze
174 XII | úri háztartásra vallanak, s az ember önkéntelenül eltûnõdik,
175 XII | hallgatni az erdõ zúgását, s beleszõni abba panaszukat,
176 XII | Együtt jöttek Erdélybõl, s egy ugyanazon királyi szeszély
177 XII | bennfentes volt a nagyurak közt, s mindent hallott, megfigyelt,
178 XII | a kinyitott ablakokon át s verdesi nagy suhogással
179 XII | vesszük ez Erdélyországot, s valahol csak szép asszonyi
180 XII | sáfárjaival és tisztjeivel, s fölverni, kikutatni egész
181 XII | az erdõt ízes fácánokért, s aztán becsalogatni Szelistyére,
182 XII | falujának egész Erdélyben, s elnevezték Szelistyét »a
183 XII | szép nõ kivetõdött valahol, s hírét vette Dóczy, most
184 XII | annak õ volt a keresztapja, s már a bölcsõben gondozni
185 XII | Pobjebráddal tûzött össze - s csak nem jött, végképp nem
186 XII | ott boldog-boldogtalan, s vagy boldog lett, vagy boldogtalan,
187 XII | összes várakat uradalmaikkal s ezért cserébe csak egyetlen
|