Fejezet

  1 I   |                Mert ki tudja azt most már idegen világrészekben vagy
  2 I   |          Hiszen, hogy példát mondjak, már maga ez az eset, amit most
  3 I   |             jegyzé meg a kormányzó -, már csak azért is szívesen hallgatjuk
  4 I   |               a harangozó, de azok is már mind a ketten a két fekete
  5 I   |               adták a férfiakat, most már adja vissza Nagyságod, s
  6 I   |               fehér fogai (vagy kettõ már hiányzott is). - Nézd meg
  7 II  |            szörnyûképp megkopott volt már. Hiszen természetes is.
  8 II  |             De ez a tárgy is elkopott már, megmondta az öreg Gara: »
  9 II  |         vassal, vagy arannyal.« Nincs már errõl több mondanivaló.
 10 II  |   nevetgélések közt. - Egy ember, aki már törülközõkendõvel fésülködik.3~
 11 II  |             király. - Szilágyi Mihály már intézkedett benne, s én
 12 II  |         Szilágyi Mihály? Persze, most már csak Szilágyi Mihály. Miért
 13 II  |               el Bánffyval, mert most már én nem tudom, kinek higgyek,
 14 II  |               ünnepére. Maga a király már pünkösd péntekén kijött
 15 II  |          bolondhoz, aminõ te vagy? Ez már fölfordított világ. Hát
 16 III |      gálaruhákat kutatják, s így most már egészen tiszta tudomásunk
 17 III |               szúnyogot is megnyúzni. Már pedig nem csekély értékemelkedés
 18 III |               járt, mert megvolt most már a fundamentum. Egy káprázatos
 19 III |             vajda jobbágya, s a leány már el volt szerzõdve a következõ
 20 III |           vajda udvarába. Emiatt most már tárgyalásokat kellett megindítani.
 21 III |           perfectum. Harmadiknak most már egy gesztenyeszínû vászonszemély
 22 III |            fátyolos ortont kötött.~Ma már nem is igen tudják, mi volt
 23 III |                páváskodtak valaha, ma már csak növény alakjában élnek.
 24 III |              lettek, por lettek, most már növények, és még isten tudja
 25 III |          fejkendõ is ortonná vált, ha már a fej benne volt. Mátyás
 26 III |         asszonyaink. Öreg Budavárban (már akkor is öreg volt) a fõkapunál
 27 III |       fikom-adta! Mit csináljunk most már, kecskebéka leányocskák?~
 28 III |                 Mit hoz, bátya?~- Azt már csak a királynak mondanám
 29 III |           megfúvom, ahová leültök, ha már így megtiszteltetek bennünket.
 30 IV  |           ennek a határozatnak, de ez már az ő privát dolga, arról
 31 IV  |         bolondság - mert a bárányokat már odaadta, és ami egyszer
 32 IV  |            asztalra mutatott, amelyen már ott ázott egy vékony nyakú
 33 IV  |        történt az õ vendéglõjével? Ez már nem istentõl való, ez csak
 34 IV  |       érdekfeszültséggel. Aha! Kezdte már megérteni. A szép parasztnõk
 35 IV  |              az ebédhez telepedjenek, már akkorra úgy megtelt minden
 36 IV  |            megmozdult egész Buda. No, már azokat meg kell nézni még
 37 IV  |            még a félholtnak is!~Mikor már nem fért a vendég bent,
 38 IV  |              van határa. Egyszer csak már künn se lehetett elhelyezni
 39 IV  |               a Korják pincéjébõl, de már minden asztalt, széket összehordtak
 40 IV  |               adni, mert a vendégeink már el nem férnek a mieinken.~
 41 IV  |            nem férnek a mieinken.~Bár már a másik ifiasszony is a
 42 IV  |            egyszer vannak vendégei, s már emiatt is halálos dühbe
 43 IV  |        nagyobbik özvegyasszony. Szólj már, no, láttál te valaha ilyen
 44 IV  |            vetkõzött. No, ugye értesz már? Elpirulsz? Nézz a szemembe,
 45 IV  |           akartam mondani? Ahá, tudom már. Az jár az én eszemben,
 46 IV  |        eszemben, édes fiam, hogy most már a ló beszéljen a báránnyal.
 47 IV  |          Rostó a parancsnak. Ohó! Hát már tudja a király, hogy itt
 48 IV  |               kalandba, hogy utoljára már magát is szelistyei asszonynak
 49 IV  |              királyhoz mégysz, és azt már csak az Isten tudja, hogyan
 50 IV  |           bátorságát - és eltört most már a mécses: sírni kezdett.~
 51 IV  |        Úgyhogy csak éjfél felé, mikor már eloszlottak a vendégek,
 52 IV  |             akkor ébredtek föl, mikor már a tüzes napsugár kezdte
 53 IV  |          messze, messze, ahova a szem már alig ér, kék selyemszövet
 54 IV  |          megkondult a harangszó: »Ni, már itt a misére harangoznak.«~-
 55 IV  |              korholván õket: »Gyertek már ki, mihasznák, még megfáztok!«
 56 V   |               román stílnek, de ezzel már régen elbánt az idő. A kőművesek
 57 V   |          fölséges Bakony is odább van már (a favágók tábora megfutamította).
 58 V   |             megfutamította). Mátyásra már csak olyasmi emlékeztet
 59 V   |         föltűnik a láthatáron.~Bizony már öreg dél lett, mikor végre
 60 V   |           nagy bizonytalantól.~- Most már csak a kaput nézze kend -
 61 V   |               vetette föl Vuca.~- Azt már nem tehetik - hetvenkedett
 62 V   |          mondá a nagyorrú -, a király már vár benneteket!~Három parazol-tartó
 63 V   |              jobbra, se balra, mintha már otthon is látott volna ilyet.~
 64 V   |               negyedik parazol. Azzal már nem menne tönkre a király…
 65 V   |       csakugyan olyan nagyon kellenek már azok a férfiak Szelistyére?~
 66 VI  |               mondatig jutott el, itt már a harmadiknál belezavarodott,
 67 VI  |       közeledett, akinek a katrincája már útba igazította, milyen
 68 VI  |               csak nem vagy menyecske már te is?~- Pántlika lóg a
 69 VI  |                 Tudom bizony, mondták már azt nekem otthon a pásztorok
 70 VI  |      ajándékok?~- Hát igen, Mujkó. Ez már vele jár a királysággal.
 71 VI  |              õket a földszintre, ahol már terítve volt a nagy ebédlõ-teremben,
 72 VI  |               haragszik az úr.~- Most már csak mondja el, ha elkezdte.~-
 73 VI  |          kendnek az oláh fáta? Kezdem már érteni a dolgot…~- Azért
 74 VI  |               a finom, kicsiny kezet.~Már régebben megkondult volt
 75 VI  |               tündéri fényben úszott, már túl voltak a levesen a vendégek,
 76 VI  |            tálat a királyhoz, ki most már bátran szedett ki abból,
 77 VI  |              a király billikomát. Ezt már nem tette ki annyi szekatúrának,
 78 VI  |           ebédelünk? Az én gyomromban már harangoztak.~- Nem bánom -
 79 VII |               erdélyi kocsisnak, mert már nagyon szomjas lehet. Ugyancsak
 80 VII |          mezben van elrejtve.~- Eddig már volnánk - mosolygott Mátyás -,
 81 VII |           nógatni, hogy »No, hozd elõ már!«~De mindenik a szomszédjában
 82 VII |          bizakodott, úgyhogy a király már föl akart kelni, mikor Vojkffy
 83 VII |             fölényes szerepében, hogy már a bõre le van nyúzva. Jelentéktelen
 84 VII |           kincs a diplomáciában.~- Ha már nem lehetek is követ fölséged
 85 VII |        felelte a király -, mert egyet már kiváltottak tõlem két tallérért.~-
 86 VII |            meghallják odaát. De ideje már visszatérni a Mujkó király
 87 VII |            mindig ebédeltek ugyan, de már a vége felé. Különben is
 88 VII |         Különben is bomlóban volt itt már minden állami rend és tekintély,
 89 VII |             Az öreg fõasztalnokmester már beleunt a méltóságba, és
 90 VII |               a Herkópáternek se hajt már térdet, mert nyilallást
 91 VIII|      VÁLASZTANAK~Maga Mujkó is érezte már a fellegek tornyosulását,
 92 VIII|            megtörülte a száját, ahogy már azt a szebeni vargánék szokták,
 93 VIII|               tied - mondá. - És most már rád kerül a sor, kicsike!~
 94 VIII|              feszülten figyelt, pedig már kiállhatlan, fülledt levegõ
 95 VIII|  Pobjebrád-féle óra homokszemei pedig már az öreg uzsonna idejét pergették.~-
 96 VIII|               hebegte az öreg, de ezt már csak a közelülõk hallották.~
 97 VIII|           szóljon:~- Eligazítottam én már nehezebb dolgokat is - mondta
 98 VIII|          eszedbe, mert te az enyémben már dél óta motoszkálsz. Van
 99 VIII|             az istállók felé, s mikor már közel volt, elkiáltotta
100 VIII| szemtelenségen (különben is foga volt már a minden lében kanál nagyorrúra)
101 IX  |           érkezõ lovascsapatok dobaja már közel hangzott, a fölvert
102 IX  |            világ Palotán. Lásson most már mindenitek a szolgálatához.
103 IX  |      visszhangot adtak a komor falak, már vége volt fénynek és bolondságnak,
104 IX  |       bográcsokból a többiekkel.~- Ha már így van - szólt Mátyás -,
105 IX  |     szándékaimat irányukban.~A király már elõbb parancsolá volt, hogy
106 IX  |               ezalatt szobájába, ahol már ott találta Rostót és egyik
107 X   |           átélt komédiától, nem tudta már, mit higgyen, mit ne higgyen,
108 X   |         folytatá a király - kend most már nemes ember, szolgálja az
109 X   |            Azt gondoltam, hogy miután már a kalapja, illetõleg a csörgõ-sipkája
110 X   |               a király kegyesen.~Most már csak Mujkóval kellett beszélni,
111 X   |          kápolnában Korjákot Vucával, már akkorra ott állt, sorját
112 X   |           ekképpen gondolkozik: Nekem már van, mert az én kezem a
113 XI  |          kényszerítlek semmire, de ha már a többi társnõdrõl gondoskodtam,
114 XI  |       kiáltott föl Mátyás. - No, most már tégy valamit a király kedvére
115 XI  |                de jó ember!~Hanem ezt már incselkedõ hangon tette
116 XI  |          illegette a száját, de mikor már künn volt a haj, édesdeden,
117 XII |               erdõcsõszök - mert most már az erdõt õrzik az emberektõl,
118 XII |       szakácsa fõz a »Kulacs«-ban? De már azt megkóstoljuk. Tódul
119 XII |      mondhatta a szebeni gróf:~- Most már jöhet a király!~A fogarasi
120 XII |               hírét vette Dóczy, most már a virtus okáért is megszerezte,
121 XII |               õ volt a keresztapja, s már a bölcsõben gondozni kezdte
122 XII |               talán el is feledkezett már az õ paradicsomkertjérõl,
123 XII |    paradicsomkertjérõl, pedig az most már magától is fejlõdött. Szebbnél-szebb
124 XII |              mégse jött. Nem is tudta már, hogy Szelistye van a világon…
125 XII |          kapujú székely kúria udvarán már akkor ott szaladgált, ott
126 XII |     világeseményekbõl ez a név.~Mikor már Bécsben székelt õfelsége,