Fejezet
1 I | Szilágyi Mihály gubernátor uram Anno 1458 ősz elején nagy
2 I | udvarbíró, Sándor Benedek uram azt jelenté, hogy egy asszony-deputáció
3 I | is hiányoznak, kegyelmes uram, de én mégse panaszkodom.~-
4 I | fehérnépnek:~- Gubernátor uram õnagysága kegyelmesen teljesíti
5 I | nyálazzátok össze a gubernátor uram ruháját? Keljetek fel és
6 I | sürgeté õket Sándor Benedek uram. - No, lássuk csak, hány
7 I | pattanásokkal a homlokán.~- Oh, jó uram, Sándor Benedek nagyuram -
8 II | szedelõzzék föl Prónay Balázs uram, s elutazván a szebeni grófhoz,
9 II | mártotta a szegény Prónay uram öreg fejét azzal a küldetéssel.~
10 II | ügyben, s bár Prónay Balázs uram a szebeni ispán sürgetõ
11 II | összecsapva:~- Jaj, felséges uram, micsoda szépséges három
12 II | távollétében a palatinus uram beszélt velök.~- És mit
13 III | ember kend a talpán, Rostó uram!~Nagy, tagbaszakadt menyecske,
14 III | lovakon, maga a prefektus uram kísérte õket Budára. Dóczy
15 III | utazgatni. Szegény Rostó Mihály uram, de sokszor gondolta: »Hej,
16 III | végén is kisütötte Rostó uram, hogy nem annyira a Budára
17 III | mikor felöltözködtek! Rostó uram apró szemei valóságos bögölyszemekké
18 III | asszonyok, szép asszonyok?~Rostó uram felelt helyettük:~- A király
19 III | szabad utána menni.~Rostó uram megvakarta a fejét, s dohogott
20 III | mondanám meg - felelte Rostó uram begombolkozva -, elég baj
21 III | palatinus.~Gondolta Rostó uram: - No, csakugyan. Elmegyek
22 III | nagy úr ám Országh Mihály uram. Jó egy óra hosszat vártak,
23 III | félénken, elbûvölõn.~Rostó uram egy latin orációba kezdett,
24 III | küldöttség ezek, kegyelmes uram, instálom, de mustra.~-
25 III | kompolyodva? Nem értem.~Mire Rostó uram nagy zavarban, meglehetõsen
26 III | mit tanácsol, kegyelmes uram?~- Várják be a királyt,
27 III | tenni józan fõvel. Rostó uram tehát egyelõre szállás után
28 III | miatt.~- Hm - felelte Rostó uram -, de a bivaly erõsebb.~-
29 III | Mária.~- Hm - felelte Rostó uram -, de a Bivalyban bizonyosan
30 IV | lészen itt eljövendõ!~Korják uram szinte megrémült. Mi történt
31 IV | Maga Losonczy és Drágffy uram is köztük, vadászkürttel
32 IV | a fölöstökömhöz, Korják uram megint egy-egy rózsát nyújtott
33 IV | fátát nálunknál.«~Rostó uram rátámadt féltréfásan:~-
34 IV | Azt mondom, nemzetes uram - és most ünnepélyessé vált
35 IV | szívecskéje dobbanását, ha Rostó uram nem csap olyan nagy lármát.~-
36 IV | szoknyaránc! - dühösködött Rostó uram, és bizonyára nagy patália
37 IV | összevesztek, hogy Rostó uram ki akarta dobni Korjákot
38 IV | csakugyan megindult a Dóczy uram híres, fölpántlikázott fogata
39 IV | tréfálkozott velök Rostó uram, a fülükbe kiáltozva. -
40 IV | sötétedett a távolban! Rostó uram magyarázta: Az a Bakony.
41 IV | kiterítve a rétségeken. Rostó uram mondta: Az a Balaton. Ott
42 IV | kíváncsiskodék Rostó uram.~- Hogy fel tudja õket öltöztetni,
43 IV | édesdeden nevetett. Rostó uram pedig nagy fejcsóválva felkiáltott:~-
44 V | azonban, hogy Pogra András uram még azon a napon, amikor
45 V | tehetik - hetvenkedett Rostó uram -, egyrészt, mert maga a
46 V | leeresztette a lándzsáját.~Rostó uram kevélyen nézett a környezetére.~-
47 V | olyan lélekemelõ. Rostó uram õkelme úgy lekapta a maga
48 V | megemelinté a fövegét Rostó uram elõtt.~Minek folytán õkegyelme
49 V | benne a várnagy, nemde, uram?~- Ebre hájat bízni, Czoborra
50 V | fürj. Én nem ülök.~Rostó uram a lábával toppantott.~-
51 V | a márványköveken.~Rostó uram nagy fürgén két lépcsõt
52 V | beszélgethetne azalatt.~Rostó uram dühbe jött és kifakadt:~-
53 V | lábakhoz küldött engem az én uram, a szebeni gróf, ha hallotta
54 VI | három lépést tett Rostó uram, azután térdre vetette magát,
55 VI | király nyájasan.~Rostó Mihály uram fölemelkedett és elkezdte
56 VI | magyarul beszélek, fölséges uram.~- Azt kérdeztem, hogy özvegyasszony
57 VI | vagy-e?~- Igenis, fölséges uram.~- Szeretnél-e újra férjhez
58 VI | Embere válogatja, fölséges uram!~A király sarkon fordult,
59 VI | Pántlika lóg a haján, fölséges uram - szólt közbe a közelálló
60 VI | megszólít.~(Hm - dörmögte Rostó uram és megszégyenülve húzta
61 VI | a mûveleten, amit Korják uram jó jelnek vett.~- Nem sokból
62 VI | Ugyan ki csalná meg?~Korják uram nevetett, ahogy egy naiv
63 VI | igazság az égben nõ, ifjú uram, de a hazugságok gyökerei
64 VI | Nem úgy van az, ifjú uram - ellenkezett a korcsmáros. -
65 VI | Hm, tehát Dóczy György uram be akarta csapni a királyt,
66 VI | fõkóstolómester ült Rostó uram mellett. Mire aztán odavitték
67 VI | Gondolta magában Rostó uram: többet ér Szebenben egy
68 VII | marad.~- Igenis, fölséges uram.~- Aztán, ha végeztél, jelentsd
69 VII | magyar sehol sem, fölséges uram.~- Ugyan miért, te? - támadt
70 VII | tallérért? Jelentkezem, uram, mint lázadó.~- Legalább
71 VII | bolond embert, fölséges uram - kezdé ama bizonyos Petrovay. -
72 VIII| csönd lett újra.~A Rostó uram rozsdás hangja is megnyikordult.~-
73 VIII| asszony bolondulva?~Rostó uram a fejét csóválta.~- Hosszú
74 VIII| hangon felelt:~- Fölséges uram, én azt kívánom, adja nekem
75 VIII| meghallotta volna Korják János uram a föld alatt is az õ hívó
76 VIII| Ugyebár Dóczy György uram õnagysága kegyelmed? (Mert
77 IX | vidám lakomával. Pincemester uram, guríttasson fel néhány
78 IX | katonáknak. Kegyelmed, Jobbaházy uram, pedig nyittassa ki a kaput
79 IX | erre keletkezett. Rostó uram a fejéhez kapott, mintha
80 IX | legjobban elrémült Korják uram, lassú reszketegség fogta
81 IX | csizmákat. Rostó Mihály uram elvonult a kertbe a sûrûségbe,
82 IX | érezte magát, mert hát Korják uram is ott állt a lõcshöz dûlve.
83 IX | sebesülteket széthagytuk, fölséges uram, különbözõ helyeken, csak
84 X | volt benne részük. Bíró uram azonban, ellenkezõleg, kezdte
85 X | faluba, fogta magát bíró uram, személyesen vitte ki a
86 X | mert azon ácsorog bíró uram az asszonynéppel), szétrúgják
87 X | furcsán teljesült a Palóczy uram napi parancsa, hogy pihenjen
88 X | vacsorálnak, és nem jött el. Uram, én istenem, mi oka lehet?~
89 X | rebegé Várpalotai Korják uram.~- No, no, nemzetes vitézlõ
90 X | No, no, nemzetes vitézlõ uram - csapott át Mátyás a tréfás
91 X | ott köttetnek, fölséges uram, mert a szerelmet az Isten
92 X | van olyan eset, fölséges uram. A király ilyenkor megfeledkezik
93 X | megkaparítani.~- Kegyelem, fölséges uram, kegyelem!~- Annak a kis
94 XI | mindjárt sikítok, felséges uram - kiáltott föl ijedten.~-
95 XI | akadálynak?~- Igenis, fölséges uram.~- No, hát adok én neked -
96 XI | hosszát, jó lesz-e?~- Oh uram - szólt a menyecske ravasz
97 XI | hajadat.~- Oh, felséges uram. Mit gondol még ki? És hát
98 XII | tudott, mert Bolondóczy uram bennfentes volt a nagyurak
99 XII | voltak a helyekért. Korják uram kénytelen még egy szárnyat
100 XII | gyûjtött Rostó Mihály prefektus uram, boldogság, szerencse áradt
101 XII | Ez aztán valami.~- Hej, uram, hátra van ám a fekete leves.
102 XII | violával is…~Maga Rostó uram öreg napjaira odaköltözött
103 XII | csecsemõkbõl, akiket Rostó uram tartott egykor keresztvízre,
104 XII | mosolygott.~- De iszen, fölséges uram, tudja a kecske, hol a só.
|