Fejezet
1 I | van az a Szelistye?~- Az én birtokom - jegyzé meg a
2 I | hiányoznak, kegyelmes uram, de én mégse panaszkodom.~- Vagyis
3 II | már intézkedett benne, s én szentnek kívánom tekinteni,
4 II | nehéz. Mert kit küldhetnék én oda? A harcképtelenné vált
5 II | Bánffyval, mert most már én nem tudom, kinek higgyek,
6 III | alakjában élnek. De mit beszélek én, hogy »csak«, mikor azt
7 IV | Beszélgettem a nõkkel, én fektettem le õket. A két
8 IV | Ahá, tudom már. Az jár az én eszemben, édes fiam, hogy
9 IV | szebb egy hercegnõnél; ha én neked volnék, többet nem
10 IV | mer különbséget tenni az én kedves cselédkéim közt;
11 IV | csak a szemével fog ítélni, én most a szívemmel is látok.~
12 IV | õfelségéhez, hát itt vagyok én egynek. Adja nekem kegyelmed
13 IV | Hát megveszett kend? Hogy én a kollekciómat szétszórjam,
14 IV | asszonyok is itt vannak. Én hoztam õket. Mit parancsol
15 IV | nem lehet most semmi.~- De én hozzá akarok menni és hozzá
16 IV | csikó.~- No, azt szeretném én látni! - dühöngött a prefektus,
17 IV | kutya érti az asszonyfajtát, én ugyan nem.~ ~
18 V | utánunk, másrészt, mert én a szebeni gróf képiben vagyok
19 V | hogy mostan ájulj el az én karomba, mert odább aztán
20 V | hozzátette:~- Nem loptam én semmit.~Az ernyõ-tartó párja
21 V | építtetek oda a jövõ télen.~- És én leszek benne a várnagy,
22 V | kérdé Vuca. - Nem vagyok én fürj. Én nem ülök.~Rostó
23 V | Vuca. - Nem vagyok én fürj. Én nem ülök.~Rostó uram a lábával
24 V | Ugyan, minek volna neki az én leütött fejem?~Gergely Anna
25 V | lábakhoz küldött engem az én uram, a szebeni gróf, ha
26 V | vagyok itt. A fejhez jöttem én. Hát ahhoz is tartom magamat.~-
27 V | Ösmeri tán a királyt?~- Nem én. Sohase láttam még. De éppen
28 VI | lovag így szólt hozzá: »Én többször láttam a királynét
29 VI | csináltad, Mujkó. Mindig mondom én, hogy királynak csak meglenni
30 VI | szomszédos teremben eszünk és én gyakran benézek oda. Átkozottul
31 VI | De hogy elvegye, arról én gondoskodom. Mert csak van
32 VI | elhitetem magammal, hogy nem én vagyok én, s futkosok ide-oda
33 VI | magammal, hogy nem én vagyok én, s futkosok ide-oda a saját
34 VI | módját lehetne ejteni, hogy én is ott legyek, a szolgák
35 VI | meggyõzõdéssel.~- Ej no, hát talán én beszélek bolondokat? - pattant
36 VI | az ifiúr valakinek, amit én itt bizalmasan említettem.~-
37 VI | palotában semmi. Még az se, hogy én kocsis vagyok.~- Hát mi?~-
38 VI | kocsis vagyok.~- Hát mi?~- Én vagyok a »Kelempász madár«
39 VI | bizonytalanságot, hát a kocsis helyett én jöttem el kocsisnak.~- Eszerint
40 VI | hagyni a két tallérját, én elvállalom, hogy vigyázok
41 VI | hozzátette gondolatban: »Az én szegény Vucám is ott ül
42 VI | mi sohase ebédelünk? Az én gyomromban már harangoztak.~-
43 VII | jobbra lesz. Ha tudniillik én nem csalódom.~Még soká nevetgéltek,
44 VII | Vojkffynak kiderült az arca.) S én az ilyen embert sohasem
45 VII | tartózkodik és fél, hogy becsapja. Én a buta pofáknak adok elõnyt.
46 VII | csizmákat kis lábakra.10~- Az én tervem igen egyszerû. Kimegyünk
47 VII | csak rabló. Az asszonyok az én fedelem alatt vannak. Bohóknak
48 VII | nevetsz, öreg, no, iszen, én se vagyok a kalocsai érsek.
49 VII | kalocsai érsek. Nem mondom én, hogy egy kis pajkoskodás
50 VII | nagy bûn. Ritkán láttam még én asszonycserepeket. Jele,
51 VII | Világéletemben se láttam én olyan bolond embert, fölséges
52 VII | csak a kezem alá, majd írok én neked olyan medicinát, hogy
53 VIII| fején szokott viselni.~- Én? - kérdé Mujkó kacagva,
54 VIII| Instálom fölségedet, én ezt a bögrét viszem emlékül,
55 VIII| felelt:~- Fölséges uram, én azt kívánom, adja nekem
56 VIII| rátette annak karjára.~- Én ezt választom.~Az elszörnyûködés
57 VIII| szóljon:~- Eligazítottam én már nehezebb dolgokat is -
58 VIII| Köszönöm, galambom, hogy én jutottam eszedbe, mert te
59 VIII| Úgy nem király õ, ahogy én nem vagyok az.~Mujkó látván,
60 IX | korcsmáros! Mit kegyelmezzek én neked? Hiszen nem követtél
61 IX | kötöttünk. Két tallért adtál, én megszolgáltam: itt a mátkád.
62 IX | megszolgáltam: itt a mátkád. Én se vethetek a szemedre semmit,
63 IX | gondozásért önként ád.~- Én hiszem, hogy beválnak -
64 IX | akarnak vendégeim lenni, én szeretnék lenni a kegyelmetek
65 IX | jobban beszélsz csehül, mint én, tarts nekik egy kis beszédet
66 X | vacsorálnak, és nem jött el. Uram, én istenem, mi oka lehet?~Találgatták:
67 X | igen derék ember, Korják, én megszerettem becsületességét,
68 X | különb király volt, mint én.~Mária még jobban legörnyesztette
69 X | maga is a papucsod alá. Én ez esetben várpalotai fõpincemesteremmé
70 X | király. - Hiszen bolondnak én neveztelek ki. Ez pedig
71 X | bolondság. Kinevezhetek-e én valakit bölccsé, vagyis
72 X | imposztor, de az utolsó tréfát én csinálom veled«, s beszólítván
73 X | Nekem már van, mert az én kezem a leghosszabb. Kaparjatok,
74 XI | és ne haragudj rám, hogy én vagyok a király. Jöjj hát
75 XI | királyt bünteted bennem. Pedig én nem vagyok oka. Viselem
76 XI | õ arcát is). Mert akitõl én félek, azt én nem tudom
77 XI | Mert akitõl én félek, azt én nem tudom szeretni, akit
78 XI | akit pedig szeretek, attól én nem félek.~- Tehát félsz
79 XI | kezemben tartani, fájt az én kezemnek az õ megriadt kis
80 XI | dobogása. Téged se tartlak én fogságban, se nem kényszerítlek
81 XI | fölséges uram.~- No, hát adok én neked - biztatá meg a király. -
82 XI | Gergely Anna.~- Nem bánom én, ha negyven falu lesz is -
83 XI | de hiszen ez borzasztó!… Én a hajamtól váljak meg? Hogy
84 XI | szerencsétlen ember, aki az én hajamat egyenként számba
85 XI | bízhat a király. Ez biz az én dolgom lesz.~Az asszonyka
86 XI | egy kicsit gúnyosan.~- Én legalább meg nem csallak,
87 XII | nem viszed. Hanem, ha az én fejem legurul, a tied megyen
88 XII | azonképpen lehet csak, ha én is, te is nyakunkba vesszük
|