Fejezet

 1 I   |    szorulva. De hol vagy?! Ne bújj el! Adj hangot, Dóczy!~Dóczy
 2 I   | dühösködött az udvarbíró. - Mentek el onnan, de mindjárt! Mit
 3 II  |          saját nagybátyjával bánik el így. De éppen ez a szép.
 4 II  |            még hamisabban mondanak el. Arról van szó mindössze,
 5 II  |     nevetett.~- No, azt végezzétek el Bánffyval, mert most már
 6 II  |       mindenikbõl kalász, sok vész el abból is, soknak pedig magja
 7 II  |            beszélhetne, hallgasson el sokat.~Most is mi nem történt.
 8 II  |        csinálni a király, ide bújt el bizalmas pajtásaival, a
 9 II  |      szellemességet, ami tíz lapon el ne férne. Ritka holló a
10 II  |       produkcióktól persze felette el voltak ragadtatva az urak.~-
11 III |      KOLLEKCIÓ~Téves hitet szórtak el az írók, a színpadok és
12 III |        cape-rape ember volt, a nép el is nevezte »éhes Dóczy«-
13 III |            jobbágya, s a leány már el volt szerzõdve a következõ
14 III |            segéljen, egyet se küld el a királynak. Fogadja tanácsom.~
15 III |       sárga haját csepesz7 takarta el féloldalt, mely az arcot
16 III |            Budán, hát azért jöttek el a király helyetteséhez.~
17 III |          csak az imént harangozták el a delet a Boldogasszony-templom
18 IV  |          maiakhoz. Még nem fogyott el a virtus kenyere, amelyből
19 IV  |      babonás ember rémülten futott el onnan s még víziói is támadtak.~-
20 IV  |        adni, mert a vendégeink már el nem férnek a mieinken.~Bár
21 IV  |        keresgélt az asztalfiókban, el nem vörösödik a dühtõl ezekre
22 IV  |      volnék, többet nem ereszteném el innen, feleségül venném.
23 IV  |         falucska mellett hajtattak el, szép szõke patak partján,
24 V   |       lapulevele alá húzódva avult el, csak éppen a szegény Pogra
25 V   |           öltözni kell, a másiknak el kell foglalnia a helyét
26 V   |       kedvemért, hogy mostan ájulj el az én karomba, mert odább
27 V   |              Jaj istenem, valahogy el ne ejtsék!~Az emeleten volt
28 VI  |          az ötödik mondatig jutott el, itt már a harmadiknál belezavarodott,
29 VI  |         csak a tisztakezûek jutnak el.~Most Vucához közeledett,
30 VI  |          így szólt halkan:~- Hagyd el, barátom. Vagy nem igaz
31 VI  |         illetõ, akit választ, vagy el nem veszi. De hogy elvegye,
32 VI  |        uralkodó, a nagyorrú legott el is hagyta a termet, a király
33 VI  |  kifogástalan, minélfogva vigyétek el királyi üdvözletünket kedvelt
34 VI  |               Most már csak mondja el, ha elkezdte.~- Hát azt
35 VI  |         kocsis gazda - mosolyodott el a nagyorrú.~- Bizony kinyithatom
36 VI  |        volt lepetve, de nem árulta el magát.~- Ugyan ne beszéljen!
37 VI  |            idáig - de még a leányt el kell, azt mondja, a királyhoz
38 VI  |           kocsis helyett én jöttem el kocsisnak.~- Eszerint mátkája
39 VI  |         doktorom velem temettessék el elevenen.« No persze, hogy
40 VI  |            mondta Mátyás -, vessük el a gondját. A kerek asztal
41 VII |      PARABOLÁI~Egyenként surrantak el az oldalajtón, csak az irigy
42 VII |          Hagyd a pokolba. Vigyétek el innen és hozzatok valami
43 VII |          hogy egy asszony se törik el, ha az ember az ujjával
44 VII |          az arany kancsót fogadnám el a karcos borral, minthogy
45 VII |            cserép kancsót fogadnám el a finom borral, a bor ereje
46 VII |          bor ereje miatt veszteném el a fejemet, márpedig éppen
47 VIII|  gyönyörûséget okozott. Fogadjanak el tõlünk egy-egy csekély ajándékot
48 VIII|            az az asszonyszem, akit el ne kápráztatna, de Annának
49 VIII|   megbeszélve. Aggodalmasan indítá el szemeit a terem balszögletébe,
50 VIII|         mint a megfõtt rák, szólta el magát valahogy öntudatlanul,
51 VIII| szerelmesen.~- És senki sem veheti el többé tõlem?~- Az istenen
52 VIII|           halotti sápadtság borítá el a rémülettõl, s lábujjhegyre
53 IX  |           lassú reszketegség fogta el inait, mikor egy szempillanat
54 IX  |         neked? Hiszen nem követtél el semmi bûnt, semmi hibát.
55 X   |           vacsorálnak, és nem jött el. Uram, én istenem, mi oka
56 X   |           a komoly ügyeket intézte el, de azalatt parancsolta,
57 X   |        parancsolta, hogy küldjenek el a palotai plébánosért, s
58 X   |       emelem. Minthogy nem fogadta el az arany kulacsot, most
59 X   |            is. (Intett a kezével.) El vagytok bocsátva!~Azt se
60 X   |    kívánságod. De valahogy ne kérd el a fejemrõl, amit rajta viselek,
61 X   |        holmi közemberekre pocsékol el ilyen szépségeket.«~»Vétek
62 XI  |       szobájában.~Őfelsége maga is el volt fogulva; de mit beszélek
63 XI  |         harap. És ha te jó volnál, el is felejthetnéd, hogy a
64 XI  |           értesz engem.~- Eresszen el fölséged, könyörgöm…~Mátyás
65 XI  |           lázas pirosság borította el az õ arcát is). Mert akitõl
66 XII |            a Pogra szakácsot kérte el ajándékba a királyunktól!~
67 XII |           halotti sápadtság borítá el arcát, és félelem-verejték
68 XII |    juttattál, hogy te ezt szárazon el nem viszed. Hanem, ha az
69 XII |          király esztendõre se jött el. Dóczy külön is meghítta
70 XII |            asszonyokat, ha a napon el hagyták sülni a képüket:~-
71 XII |           komoly férfi lett, talán el is feledkezett már az õ
72 XII |      fogynak! Világ végéiglen soha el nem fogynak Szelistyén a