Fejezet

 1 III |            parancsolá a prefektusának, Rostó Mihály uramnak:~- Keressenek
 2 III |      fehérnépek együtt vannak.~Az öreg Rostó kevély volt arra, hogy õ
 3 III |                ha ember kend a talpán, Rostó uram!~Nagy, tagbaszakadt
 4 III |                néz azokba, sötétkékek.~Rostó Mihály uramnak annyira föl
 5 III |               mert azt tanácsolta neki Rostó:~- Ne nézze meg kegyelmed,
 6 III |               akkor utazgatni. Szegény Rostó Mihály uram, de sokszor
 7 III |             adni; a végén is kisütötte Rostó uram, hogy nem annyira a
 8 III |              az, mikor felöltözködtek! Rostó uram apró szemei valóságos
 9 III |             asszonyok, szép asszonyok?~Rostó uram felelt helyettük:~-
10 III |                nem szabad utána menni.~Rostó uram megvakarta a fejét,
11 III |       királynak mondanám meg - felelte Rostó uram begombolkozva -, elég
12 III |      helyettese, a palatinus.~Gondolta Rostó uram: - No, csakugyan. Elmegyek
13 III |         kecsesen, félénken, elbûvölõn.~Rostó uram egy latin orációba
14 III |           kompolyodva? Nem értem.~Mire Rostó uram nagy zavarban, meglehetõsen
15 III |             egyebet tenni józan fõvel. Rostó uram tehát egyelõre szállás
16 III |      taglejtései miatt.~- Hm - felelte Rostó uram -, de a bivaly erõsebb.~-
17 III |          Schramm Mária.~- Hm - felelte Rostó uram -, de a Bivalyban bizonyosan
18 III |                   kiáltá a kis Vuca, a Rostó kedvence, elragadtatva -
19 III |             aztán nem bírt ellentállni Rostó, és a »Kelempász madár«-
20 III |          Ebédet és kvártélyt - felelte Rostó -, a lovaknak pedig istállót
21 IV  |          nótába temette, midõn az öreg Rostó jött a szelistyei asszonyokkal.~
22 IV  |            asszonyok estefelé elmentek Rostó urammal a várost megnézni,
23 IV  |             siettek ismeretséget kötni Rostó urammal, hogy azon a réven
24 IV  |            találja a fátát nálunknál.«~Rostó uram rátámadt féltréfásan:~-
25 IV  |             szívecskéje dobbanását, ha Rostó uram nem csap olyan nagy
26 IV  |             szoknyaránc! - dühösködött Rostó uram, és bizonyára nagy
27 IV  |             elõtt Várpalotán.~Megörült Rostó a parancsnak. Ohó! Hát már
28 IV  |                 sírni kezdett.~Az öreg Rostó jó szívû ember volt, dúlt-fúlt
29 IV  |             sírt. Estefelé fogta magát Rostó, rávett egy pipereboltost,
30 IV  |               õt nekem?~- Jó - hörögte Rostó, a kezét Korják felé nyújtva.~-
31 IV  |         nyújtva.~- Úgy, ahogy elvitte.~Rostó visszavonta a kezét.~- Úgy,
32 IV  |           aztán úgy összevesztek, hogy Rostó uram ki akarta dobni Korjákot
33 IV  |         Kikiriki! - tréfálkozott velök Rostó uram, a fülükbe kiáltozva. -
34 IV  |            erdõ sötétedett a távolban! Rostó uram magyarázta: Az a Bakony.
35 IV  |                kiterítve a rétségeken. Rostó uram mondta: Az a Balaton.
36 IV  |             fiacskám? - kíváncsiskodék Rostó uram.~- Hogy fel tudja õket
37 IV  |   visszafordult és édesdeden nevetett. Rostó uram pedig nagy fejcsóválva
38 V   |             nézze kend - figyelmezteté Rostó -, ahol bejárhatnánk.~-
39 V   |             nem tehetik - hetvenkedett Rostó uram -, egyrészt, mert maga
40 V   |             leeresztette a lándzsáját.~Rostó uram kevélyen nézett a környezetére.~-
41 V   |                mégis olyan lélekemelõ. Rostó uram õkelme úgy lekapta
42 V   | tisztességtudóan megemelinté a fövegét Rostó uram elõtt.~Minek folytán
43 V   | virágbokrétáját.~A menet végén az öreg Rostó bandukolt, nem minden elkeseredés
44 V   |           vagyok én fürj. Én nem ülök.~Rostó uram a lábával toppantott.~-
45 V   |      kongtak-bongtak a márványköveken.~Rostó uram nagy fürgén két lépcsõt
46 V   |                beszélgethetne azalatt.~Rostó uram dühbe jött és kifakadt:~-
47 VI  |           egyszerre ez a látomány! Még Rostó uramnak is sok volt, hát
48 VI  |        közelebb.~Még három lépést tett Rostó uram, azután térdre vetette
49 VI  |               mondá a király nyájasan.~Rostó Mihály uram fölemelkedett
50 VI  |                szólt közbe a közelálló Rostó Mihály.~Mire nyomban oldalba
51 VI  |              megszólít.~(Hm - dörmögte Rostó uram és megszégyenülve húzta
52 VI  |               virág - fordult a király Rostó uramhoz. - Mondhatom, öregem,
53 VI  |         királyt teszi bolonddá az öreg Rostó, hogy õk szelistyeiek. De
54 VI  |        kimondtuk hát az áment, az öreg Rostó is beleegyezett, ámbár még
55 VI  |             ahol a fõkóstolómester ült Rostó uram mellett. Mire aztán
56 VI  |              unalmas. Gondolta magában Rostó uram: többet ér Szebenben
57 VI  |               egye meg, aki kitalálta. Rostó uramnak és az asszonyoknak
58 VIII|                síri csönd lett újra.~A Rostó uram rozsdás hangja is megnyikordult.~-
59 VIII|              ez az asszony bolondulva?~Rostó uram a fejét csóválta.~-
60 VIII|          visszafojtották, csak az öreg Rostó, aki vörös volt az italoktól,
61 VIII|            szamár, te szamár! - kiáltá Rostó Mihály. - Hát nem látod,
62 IX  |          mozgás, ami erre keletkezett. Rostó uram a fejéhez kapott, mintha
63 IX  |               le a szattyán csizmákat. Rostó Mihály uram elvonult a kertbe
64 IX  |            Rostót és egyik íródeákját.~Rostó térdre borult elõtte és
65 XII |             annyi fáradsággal gyûjtött Rostó Mihály prefektus uram, boldogság,
66 XII |            kezeit.~- Derék ember kend, Rostó bátya! Ez aztán valami.~-
67 XII |               rá ama nyavalyás Michael Rostó nevû aggastyán sáfárjára.~-
68 XII |               az egy violával is…~Maga Rostó uram öreg napjaira odaköltözött
69 XII |               kis csecsemõkbõl, akiket Rostó uram tartott egykor keresztvízre,