1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | szelistyei járás, 3750 lakos, 1064 ház, tsz. Nagyszeben, jb.
2 I | Mihály gubernátor uram Anno 1458 ősz elején nagy és fényes
3 I | megyében, szelistyei járás, 3750 lakos, 1064 ház, tsz. Nagyszeben,
4 I(1) | hetes számot jelenti, azaz 77 esztendőt. M. K.~
5 III | a korcsmáros, egyszerre abbahagyva a hegedülést.~- Kit keresnek? -
6 VI | Györgynek, a szebeni grófnak, és abbeli ígéretünket, hogy a legelsõ
7 I | röstelkezve fordult volt az ablak felé, mintha a vidéket nézné,
8 VI | teremnek voltak üvegbõl az ablakai, a többi szobákban lakkos
9 VI | rózsánk volt a minap az ablakban, cserépben, hát a szegény
10 XII | be az ivóba a kinyitott ablakokon át s verdesi nagy suhogással
11 II | hagyján. Az óvatos érsek nem abnormitás. De mit szóljunk egy óvatos
12 VII | akkor ez a kerek asztal. Ábrándja, álma a fiatal főuraknak.
13 IV | maraszt.~Homályos, ködös ábrándok gomolyogtak elõtte, elõre
14 II | mustrát.~*~Szántó-vetõ ember abroszából sok mag esik a barázdára
15 VII | elhelyezett, vékonyan csiszolt achát-kőből voltak, s nem bocsátották
16 VIII | feladatát.~Intett a cigánynak »ácsi more«, aztán fölemelve a
17 X | plébános lóheréje (mert azon ácsorog bíró uram az asszonynéppel),
18 IX | viszonzásul a gondozásért önként ád.~- Én hiszem, hogy beválnak -
19 I | hogy adjon hát, amennyit adhat, de adja minél hamarabb.~ ~
20 IV | megkérte a Vuca kezét.~- Nem adhatom - felelt az öreg haragosan. -
21 I | fejcsóválva az udvarbíró. - Adjatok valamit az Istenre is! Ne
22 VI | Nyissátok ki a táskámat és adjátok a benne levõ vásznat a királynak«.
23 IX | mane Dóczy!~Ibi te viros admitto; feminae a te missae pulchrae
24 X | mely török mozgolódásokról adott hírt, Szerbiában. A palatinus
25 IX | alkut kötöttünk. Két tallért adtál, én megszolgáltam: itt a
26 XII | kitelepíté õket Szelistyére, adván nekik bõven földeket és
27 I | tiszteletére, minthogy suae aetatis oraculum fuit. Úgy is, mint
28 I | vadászat mindenféle: az áfonyabokrok közül, melyek a havasok
29 V | nagy lovagterem, mindenféle agancsokkal, fegyverekkel körülrakva,
30 IX | emeleten fogadom õket az agancsos teremben.~Leírhatatlan a
31 XII | nyavalyás Michael Rostó nevû aggastyán sáfárjára.~- Ím, halljad,
32 VIII | Ez nem volt megbeszélve. Aggodalmasan indítá el szemeit a terem
33 VI | félkönyökére emelkedett: »Ne aggódj, király, a képet akaszd
34 III | sátor, kondérok, üstök, ágynemûek, ott ütötték fel a vendéglõt
35 XII | a helyen, ahol valakijét agyonütötték. Ezek voltak a Bakony épületei.
36 IX(12) | Mátyás híres ágyúja, mely később Bécs ostrománál
37 IX | menekülésérõl.~- Volt-e elegendõ ágyújuk?~- Velünk volt a Varga-ágyú
38 VIII | mint mikor hadi csapatok és ágyúk közelednek messzirõl nagy
39 IV | fölszippantó érdekfeszültséggel. Aha! Kezdte már megérteni. A
40 IV | mit is akartam mondani? Ahá, tudom már. Az jár az én
41 XI | többit aztán megolvassuk, és ahány szál lesz, annyiszor vesszük
42 VI | annyi Vucát látott az ember, ahányfelé nézett. Hát még az ablakok!
43 XII | legszebb leányai és asszonyai, ahonnan a háremét tölthetné, frissíthetné.~
44 IV | oldalon, messze, messze, ahova a szem már alig ér, kék
45 III | Még a helyet is megfúvom, ahová leültök, ha már így megtiszteltetek
46 VIII | ha megválasztják.~- És az ajándék? - hebegte az öreg, de ezt
47 VI | fejedelmi szeszélybõl.~- S az ajándékok?~- Hát igen, Mujkó. Ez már
48 III | Dóczy házat és három telket ajándékozott neki Szelistyén, ha oda
49 III | fürösztik, sõt bizonyosan meg is ajándékozza a király.~Mikor megvolt
50 III | mindig csak arra a nagy ajándékra gondolt, amit a király ad
51 IX | Úgyhogy sehogy se lett volna ajánlatos viselõs asszonynak rájuk
52 VIII | cikázott, kapkodott a fejével, ajka mozgott, mintha szavakat
53 VIII | mosoly játszott a bajusztalan ajkai körül. Anna messzirõl bámulta,
54 X | siess a kápolnába.~A király ajkain pajkos mosoly játszott,
55 XI | csillogtak, s bajusztalan ajkáról, mint színes pamut a gombolyagról,
56 III | Gergely Anna, aki a vendéglõ ajtaja fölötti mélyedésbe beillesztett
57 XII | senki.~Történt, hogy egy-egy ájtatos remete épített itt magának
58 VIII | egy mókus, szaladt ki az ajtónak, kip-kop, kip-kop, ropogtak-kopogtak
59 IV | csak mégis visszafordult az ajtónál; talán meg is lehetett volna
60 X | oltárnál, s minden szem az ajtóra tapadt. Jön-e Gergely Anna?
61 V | a kedvemért, hogy mostan ájulj el az én karomba, mert odább
62 IX | meghalok.« Gergely Anna ájultan rogyott volna össze, ha
63 II | hát ennél a könyvnél is akad még különb könyv: a végzet
64 XI | Ugye, ilyen valamit mondtál akadálynak?~- Igenis, fölséges uram.~-
65 VIII | igazi király jelenléte se akadályozhatta, olyan kacagtató volt a
66 IV | bátor ember és meg tudja akadályozni a rosszat.)~Így aztán hajnalban
67 VI | megátalkodott gonosztevõ akadjon, aki ne sajnálná a jó bor
68 XII | miatt nem jött. (Hiszen akadt dolga elég.) No, semmi az,
69 X | tesz valamit, az az Isten akaratából történik.~- Igen, de vegyünk
70 VII | nem gondoltál az asszonyok akaratára, holott az is beletartozhat
71 VIII | viszem emlékül, ha nem volna akaratja ellen.~A csodálkozás moraja
72 XII | is tették a nemes grófok akárhányszor - és oh, istenem, Robespierre,
73 VIII | gyorsan megértette, hogy mit akarhat a leány. Intett titkon a
74 IX | vivén útjuk, hódolatukat akarják bemutatni a királynak.~Mátyás
75 I | a király még ezentúl is akarna katonákat Szelistyéről,
76 XI | különben tovább is, ahogy te akarod. Hát jó lesz-e? Mi?~A gyönyörû
77 IV | most semmi.~- De én hozzá akarok menni és hozzá is megyek -
78 X | Nem merek - rebegte.~- Akarsz-e férjhez menni?~- Ahogy fölséged
79 X | Látod, tegnap nagyon sokat akartál. Rendesen nem jól járnak
80 VIII | a szemeiteket, akik nem akartok elkárhozni), félívben még
81 IX | ünnepén szép asszonyszemeket akartunk ünnepelni, de még különösebb
82 VI | aggódj, király, a képet akaszd föl belsõ termedbe, ahol
83 X | mert elõbb még Fridrikkel akaszkodunk össze.«~A király Bánffy
84 VI | király - de olyan gondot akaszt a nyakába, hogy arról koldul
85 IV | a szelistyei asszonyok, akikbõl a király mustrát kért, és
86 II | akik most Budán vannak, s akiknek idehozatala képezi a megfontolás
87 IV | holnap a társaságokban, akirõl elmondhatják: »Tegnap a
88 XI | el az õ arcát is). Mert akitõl én félek, azt én nem tudom
89 X | Mi történt, hogy történt? Alabárdos õrök, akik a sátort strázsálták,
90 II | születés elõkelõsége és az alacsony származás közt bizonyára
91 IV | Elpanaszolván a »Kelempász madár« aláhanyatlását és hiábavaló erõlködéseit,
92 VI | tenyésznek. Az ördög hordja alájuk a trágyát. Hát pünkösd szombatján
93 VI | tartott. Csinos királyi alak volt, bíboros hermelin palástjában,
94 VI | környezetben látható lett a király alakja, aki aranyozott trónszékben
95 I | vállas, csípőkben hatalmas alakok, ünneplőbe öltözve, hímzett
96 IX | az udvar különös, marcona alakokkal, akik láncokkal, szíjakkal
97 X | ütközetekben.~Mindebbõl pedig két alapigazságot lehet leszûrni:~a) Hogy
98 I | utána, az igaz, de azért alapjában jó ember volt, kedélyes,
99 VI | egyszer azonban az aranybulla alapján, valamely sérelem miatt,
100 XII | öregasszonyok, kik messzebb és alaposabban látnak be a múltakba, azt
101 II | van, fordítsuk föl, urak, alaposan egy napra. Add ki, Rozgonyi,
102 IV | Nem igen néztem, kérem alásan.~- Bolond kend, Korják.
103 VIII | természetesen csakis azokból az alattvalóimból, akik e teremben összegyûlvék.~
104 IX | ott megélhetvén, hasznos alattvalókká lehessenek.~Mátyás a mögötte
105 VII | föl.~- Minélfogva a béke áldásai közt fejtheted ki tervedet,
106 XI | mondá a király.~- Az Isten áldja meg fölségedet, hanem iszen
107 XI | Sepsi-székben, ahol a hegység alföldnek álmodja magát, mert a délibáb
108 III | a két egyforma kinézésû alház elõtt.~A »Fekete bivaly«
109 IX | óhajtok velök beszélni.~Alighogy elmentek a vezérek, boldogan
110 III | ládát, mely a társzekér alján piroslott borjúbõrös külsejével.
111 I | közül, melyek a havasok alját borítják, minduntalan előcsörtet
112 V | a fürhécen való átlépés alkalmából, fölemelte a derekánál,
113 IV | mint a fia, hanem csak az alkalmat, hogy fizessen, hogy visszaadja,
114 III | dukált, akik nagy parádé alkalmával az orton vagy a csepesz
115 XII | Dóczy külön is meghítta egy alkalommal. »Majd, majd.« Mindig csak
116 XII | nekik bõven földeket és alkotván számukra Szily István közbenjöttével
117 IX | semmi hibát. Becsületes alkut kötöttünk. Két tallért adtál,
118 I | egészen más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát,
119 I | ember, de benne van az okos államférfi is.~A mulatságon sem feledkezett
120 I | mulatságon sem feledkezett meg államfői kötelességeiről, korán reggel
121 I | akkor is mindenki szidta az államot és most is csak azt cselekszi.~
122 VII | Báthory. - Ha ugyan nem államtitok.~- A leányt.~Báthory fölugrott
123 I | kicsit s utoljára is abban állapodtak meg, hogy adjon hát, amennyit
124 I | hajba kaptak.~- Hát mégsem állapodtatok meg? - sürgeté õket Sándor
125 IV | kimenő és a feleségtelen állapot, ha csak órákra terjedő
126 XII | ha nem fordítasz keserves állapotainkon. Fordítani pedig azonképpen
127 IX | munkás kéz hiánya visszás állapotokat teremtett.~- Kemény, szálas
128 III | volt körülszegve. A vagyoni állapotot ellenben a kelme határozta:
129 I | Kelj föl, oktalan asszonyi állat! És egy mukkot se szólj
130 III | megcsipkedte a szép kis Vuca állát, aztán így szólt volna õsz
131 VI | félelmetes fénybõl, melytõl az állatok is megreszketnek.~- Úgy
132 XII | valahol csak szép asszonyi állatot látnánk, azt földekkel és
133 II | õket õkegyelme - mert nem állhatja azt meg öreg ember sem -,
134 VI | rárántottak egy víg nótára, nem állhatta meg, hogy egyre ne billegesse
135 XII | látnak be a múltakba, azt állítják:~- Itt olvasgatta meg Mátyás
136 V | rurákba, a serpenyőkbe, őrt állítottak a toronyba, aki híradással
137 I | az udvarbíróra:~- Ugyan állítsa meg kend és tolmácsolja,
138 X | neki, hogy egy nemeslevelet állítson ki Mujkónak, s legyen az
139 VII | lehet, a dilemma, amely elé állíttatik, méltó lesz a Galeotto tollára,
140 V | hogyan kell. Az apródok álljanak a lépcsőkhöz, a parazol-tartók
141 X | elõadhatja magát valami. Álljon csak meg egy percre.~A pap
142 IX | Báthory -, mert mögöttük állnak lóháton a Szily nyalka huszárjai.
143 III | szépség, mintha csak a gráciák állnának elõtte kecsesen, félénken,
144 II | egyszerû a dolog. Ha mi állnánk szemben az asszonyokkal,
145 IX | lehessenek.~Mátyás a mögötte álló Vojkffyt tolta elõre.~-
146 XII | megszerezte, oda csalogatta az állományhoz, hogy még szebb legyen a
147 III | hanem az utolsó éjjeli állomást, amikor aztán reggelre kelve
148 X | ezüst kardot is.~Korják nem állta tovább, sírni kezdett az
149 III | volt) a fõkapunál útjokat állták a lándzsás õrök:~- Mi járatban
150 VIII | rémülettõl, s lábujjhegyre állván, mialatt kis kezével befogta
151 VII | kerek asztal. Ábrándja, álma a fiatal főuraknak. Nagy
152 VII | csak egy nagy, faragott almárium, egyike azoknak a híres
153 VII | komornyikot.~- Végy ki az üveges almáriumból egy arany kulacsot, töltsd
154 XI | tudja fölséged, hogy kit - s álmatagon, szomorún siklott szeme
155 II | sajnálni kezdte az esetet. Álmatlan éjszakáin gyakran megjelent
156 XI | ahol a hegység alföldnek álmodja magát, mert a délibáb is
157 XII | királyok mernek olyanokról álmodni. Pásztorok epedõ furulyája
158 IX | bocsátottak volna le színes álmokat…~Mire Czudar Simon és Palóczy
159 IV | mosollyal, s kidörzsölték az álmot ujjaikkal. Hess, Majmuna
160 X | vagy disgratia. Még éji álmuk is szaggatott volt e különös
161 IV | kikapja a fejét a hóna alól és lapdázik vele vagy egy
162 VI | bohó fiú. Pedig mit ér az álruha, ha mindenki tudja, hogy
163 III | egész vállig lenyúlt az alsó fodraival.~A kis Vuca ellenben
164 VI | locsogott, nevetgélt egy csomó alsóbbrendû ember, a felszolgáló személyzetbõl.
165 V | más leányzó veszi föl az alsószoknyáit, azért az előbbi leányzó
166 I | hogy õnagysága most az általa produkált terményeket méltóztatik
167 I | parancsokat küldött vissza általuk. Akkor még nem állott az
168 VI | ahol sohase hall senki altató dalt.~- Elég - szólt a király
169 X | éjszakája volt, bizonyosan nem aludt semmit. Szomorúnak, hervadtnak
170 VI | beszél. Ez az úgynevezett amabilis confusio, mikor a szõlõnedv
171 IV | módon fejlõdött, mint az Amarilis királyné cseresznyefája,
172 XII | hír a Marosig, a Tiszáig, amarról az oldalról az Oltig és
173 III | annyira föl volt birizgálva az ambíciója, hogy nem pihent addig,
174 V | s olyan kedvteléssel és ambícióval főzte meg az ebédet, mintha
175 I | reggel misét hallgatott páter Ambrosiustól, azután kérelmezőket és
176 IV | fáradságosan gyûjtöttem.~Ámde a szájára csapott, tudatára
177 I | kormányzó.~- Azt mondják, hogy ameddig nekik volt, ők nem fösvénykedtek
178 X | nevek közül az ér többet, amellyel az ember a világra jött!~
179 VI | bizonyos latin beszédet, amelybe a palatinusnál belesült.
180 IX | csináljon komédiákat; az ügy, amelyben sántikál kend, megoldáshoz
181 IV | fogyott el a virtus kenyere, amelyből sokáig táplálkoztak. Még
182 IX | olyan módozatok mellett, amelyek lehetõleg biztosítsák, hogy
183 V | üveggolyók, karókra szúrva, amelyekben meglátta magát az ember,
184 II | szunnyadtak ama kövek alatt, amelyekbõl egykor az iskolák fognak
185 I | ingvállakban, tarajos főkötőkben, amelyekről üveggyöngyök csilingeltek.
186 IV | megterített asztalra mutatott, amelyen már ott ázott egy vékony
187 IV | mindeniket abba a ruhába, amelyikbe kell. Nem tudom felfogni,
188 VI | Ez egy ördöngös kép, amelynek szép legendája van.~- Ugyan!~-
189 VI | idegen, kimondtuk hát az áment, az öreg Rostó is beleegyezett,
190 VIII | Mátyás éppen felelni akart, amidõn egyszerre összerezzent:
191 I | Helységnévtár a legbecsesebbet, amije van.~Volt pedig akkoriban
192 V | virágokkal, cserjékkel, fákkal, amiken különféle madarak énekeltek,
193 V | termette azokat a suhogókat, amikkel Mátyás megfenyegette a szakácsát: »
194 II | az nem oly könnyû dolog, amilyennek gondolnátok. Mert Bánffy
195 III | mellékes volt akkor is, mint aminő ma, s nem is minden úrnak
196 II | szóljunk egy óvatos bolondhoz, aminõ te vagy? Ez már fölfordított
197 X | mozgalmas képet a lábainál, mint aminõt a Czudar és Palóczy zászlóaljai
198 III | be a királyt, míg megjön.~Aminthogy nem is lehetett egyebet
199 VIII | sóhajtott is utána, mert amire a szász menyecske gondolt,
200 VII | egyszer összekapaszkodik, amivel aztán simán és lovagiasan
201 IV | mint kerültek ide és nem amoda, a Bivalyhoz. Hát azt mondja,
202 V | ahol bejárhatnánk.~- Amott áll, ni, két lándzsás őr.
203 VII | Egyik így érvelt, a másik amúgy, két táborra oszoltak, csak
204 VIII | nyugodtan végezte a teendõit, az ámuló és elérzékenyült Korjákhoz
205 IX | proficiscemur judicando an missas easque uno nido enatas
206 VII | Hisz a király in ultima analysi annyit mond: »Tessék a férjekkel
207 III | itt szolgált Baumkirchner Andrásnál, a mostani pozsonyi grófnál,
208 V | csak éppen a szegény Pogra Andrásról őrzötte meg a krónika, hogy
209 VI | mint a szentképekre szokás.~Annál föltûnõbb volt e nagy reverencia
210 VIII | akit el ne kápráztatna, de Annának eszébe jutott az öreg góbé
211 III | hír egyrõl, valami Gergely Annáról, Málnáson, Háromszéken.
212 I | Szilágyi Mihály gubernátor uram Anno 1458 ősz elején nagy és
213 X | Mit keresnek itt, szüle, annyian?~- A palotai öregbíró rendelt
214 VI | van az, hogy Szelistyén annyiféle a népviselet?~- Csak németül
215 XI | megolvassuk, és ahány szál lesz, annyiszor vesszük a kitépett hajszál
216 II | asszonyok? - kérdé Vojkffy Antal.~- Hát körülbelül holnapután
217 I | nagy megtiszteltetés az az anyaföldnek.~Szilágyi egy kis önvizsgálat
218 VII | Báthorynak szólt, akinek az anyja tudvalevõleg nagy partit
219 IV | a szobáikban, ezúttal az anyjával együtt és újból megkérte
220 I | mondá akadozva -, boldogult apámuram csakugyan kipusztította
221 IV | Úristenhez, Kulifintyóhoz apellálta az ügyét, elzarándokolt
222 I | csoportjában, a pünkösdkor elhalt apját gyászolva.~- Bocsássa be
223 IX | Ez utóbbiakat itt fogjuk ápolni - mondá a király.~- A sebesülteket
224 VII | hagyományos lovagiasságát ápolta az ifjú király, és ahol
225 XII | frissíthetné.~A király tréfás apprehenzióval csóválta meg a fejét.~-
226 I | vélt érezni, s intett az apródnak, hogy tálalhatnak, és kezdé
227 V | kezében. Száz pávaszem és két apródszem nézte most a bájos arcokat…
228 II | Dóczy Györgyhöz, tudja meg apróra az ügy mibenlétét - mert
229 XII | uram, boldogság, szerencse áradt a gondviselés tülökszarvából,
230 IV | Akkor aztán leszállította az árakat. No, ez meg éppen ártalmas
231 IV | kezével kirakta tallérokban, aranyakban az asztalra a mai nagy bevételt,
232 X | színig teletöltötte körmöci aranyakkal.~- Hogy még jobban csörögjön -
233 VII | lévõ bort megtartotta, az aranyban levõ bort, ím, elküldte.~
234 VI | idõn át; egyszer azonban az aranybulla alapján, valamely sérelem
235 VI | királlyal - szóval a Gyeennárium aranyifjúsága.~Ezek legalább jól mulattak,
236 IX | elég beszélni valójuk az aranykulacsról, a szakácsról és sok mindenfélérõl.
237 VI | ajándékot.~- De ha a legnagyobb aranytálat választja valamelyik?~-
238 XII | leányok járnak a földön, aratnak a mezõkön, gereblyéznek
239 XII | asszonyok öltözködésére, a nõi arcbõr fehérségének és üdeségének
240 III | vasvarjú szárnyának. Olajbarna arcbõrén rózsák nyíltak, mint ahogy
241 XII | idején. (Sokáig megmaradt az arcképe a palotai kastélyban, mígnem
242 V | apródszem nézte most a bájos arcokat… Dülöngélt, röpködött, csendergett
243 V | fölösleges forróságot az arcokból, részegedj meg a rózsáktól,
244 V | éppen annyit mart a harmatos arcokon az õ selyma szemük.~Felhasználták
245 IX | termetüket, a bátor elszánt arcvonásaikat, hiszen szoborhoz lehetne
246 VI | háttal festetted meg és arcvonásait többé mégsem láthatom.«
247 VI | földben, lombos olajfák árnyékában, illetlen módon ugyan, de
248 IV | árakat. No, ez meg éppen ártalmas volt. Mert ez is csak az
249 VII | kerek asztallal, melynél Arthur király hagyományos lovagiasságát
250 VI | meg volt lepetve, de nem árulta el magát.~- Ugyan ne beszéljen!
251 IV | kalmárok, görög kereskedõk árulták gyönyörû portékáikat; mindamellett
252 VI | szegény vidék szomorúsága, árvasága. A gazdátlan földek, melyeken
253 IX | venatum autumnale ad reliquas aspiciendas proficiscemur judicando
254 III | tele eleséggel és egy fõzõ asszonnyal. A társzekéren volt sátor,
255 I | uram azt jelenté, hogy egy asszony-deputáció van még odakünn.~- Miféle
256 XII | világ legszebb leányai és asszonyai, ahonnan a háremét tölthetné,
257 III | de csak a negyedik rend asszonyainak a fején, ahol sokkal mélyebben
258 III | egyszer hiába öltöztek ki a mi asszonyaink. Öreg Budavárban (már akkor
259 VII | bûn. Ritkán láttam még én asszonycserepeket. Jele, hogy egy asszony
260 IV | menni!… A kutya érti az asszonyfajtát, én ugyan nem.~ ~
261 XII | belekonfundálódott.~A szép székely asszonyhoz »vizitákba« járt vasárnaponként
262 X | azon ácsorog bíró uram az asszonynéppel), szétrúgják annak még a
263 VI | szavakat intézé Rostóhoz és az asszonyokhoz:~- Õfelsége szívesen látja
264 IV | elmondhatják: »Tegnap a szelistyei asszonyoknál legyeskedett a lurkó.«~Hiába,
265 V | De mit csodálkozunk az asszonyokon, mikor a lovak is megtorpantak
266 II | még mielõtt a szelistyei asszonyokról gondoskodnék. Az asszonyok
267 II | elmérgesítették Prónayné asszonyomat szül. Gálfy Magdalénát,
268 XI | Palkó nevû, Málnási Jánosné asszonyomtól múlt húsvétkor, és õ mit
269 VI | asszonyságot, vagyis inkább egy asszonyság hátát ábrázolta a festmény.
270 VI | abban a szögletében. Egy asszonyságot, vagyis inkább egy asszonyság
271 VIII | vagy só van. Nincs az az asszonyszem, akit el ne kápráztatna,
272 IX | Tüzes nyelvek ünnepén szép asszonyszemeket akartunk ünnepelni, de még
273 III | valamely tökéletes szépségû asszonyszemélyeket. Mert nem kell okvetlenül
274 III | Akkor még a birtok nem aszerint számított: hány hold, hanem
275 VI | veti meg, szívesen ülteti asztalához a szegény embert is.~- Kivált,
276 IV | éppen rovásokat keresgélt az asztalfiókban, el nem vörösödik a dühtõl
277 VII | volt ez, egy nagy, kerek asztallal, melynél Arthur király hagyományos
278 IV | kéreti, hogy tessék az üres asztalokat és székeket kölcsön adni,
279 VIII | újra meg újra vizsgálná az asztalon lévõ billikomokat és kelyheket,
280 VIII | nagy meglepetés volt az asztaltársaságra és nagy szöget ütött fejükbe,
281 VI | édes ürmöst vagy tokaji aszút töltött, a másik, aki legyezgette.~
282 VII | mázos cserépkancsó a tokaji aszúval jelenti, hogy a király szerény
283 IV | mert a »Kelempász madar«-at valóságosan ostromolják
284 VII | meghallgatta komolyan, átadom neki a kancsókat, megkóstolja
285 II | intézni.~- De ehhez egész nagy átalakítás kell, a szolgákat voltaképpen
286 VI | doktorhoz, akihez egyre átbeszélgetett olasz nyelven, mindenféle
287 III | lojalitásban, és az oligarchia is átcsapott egyik végletből a másikba.
288 X | fejecskéje zavarodva a sok átélt komédiától, nem tudta már,
289 XII | Mátyás:~A szultán õfelsége átengedi a kezén levõ összes várakat
290 II | a rostánál: a kis magok átesnek rajta, csak a nagyok maradnak
291 VIII | is megtörténjék.~Korják átfogta a Vuca nyakát szerelmesen.~-
292 XI | hogy a király vagyok.~Ezzel átfonta a karcsú derekát a karjával.~-
293 XII | õserdõ képét nyújtotta, átgázolhatatlan iszalagok fonták be a faóriásokat,
294 X | viszont a vonalon belül áthat a muskátli- és a rezedaillat
295 VI | Volt valami ezekben az átható szemekben, ha haragot lövelltek,
296 II | iránti hódolattól vannak áthatva.~- És azok a te asszonyaid?
297 VI | fõasztalnokmester, egy sáfrányszín atillás, õsz hajú ember, aki Vuca
298 IV | közt, amin az öreg Korjákné átjárhatott a tálakkal, melyeken fölséges,
299 VII | hevében egyitek-másitok átkarolja, megcsókolja. Mujkó király,
300 XII | vén salabakter, ki engem átkozott tanácsaiddal, majdan fecsegéseiddel
301 VI | én gyakran benézek oda. Átkozottul csinosak az asszonyok. Csak
302 V | összefogná a fürhécen való átlépés alkalmából, fölemelte a
303 X | majd jóllaknak a vitézek, átlépik a vonalat, még ha talán
304 V | A lovacskák közömbösen átmentek a dobogón (mit tudják õk,
305 X | lépett most Korjákhoz és átnyújtott neki egy arany kulacsot,
306 VII | Ha okos a kocsis, akkor átönti a rossz bort a cserépkancsóba,
307 VII | Így szólt és a tokaji bort átöntötte egy tálba, az arany kancsó
308 XII | onnan ide és vice versa átplántálva, hogy mikoron király úr
309 XII | elõtt ne legyenek, bevonult atramentumos házába (írószoba), hol is
310 VIII | mint mikor lágy szellõ átsuhan a rozsok fölött. Aztán még
311 V | helyettesítették arannyal áttört fehér selyem-köntösökben.
312 III | a vérbélû barack hamván átütõdik a belsõ pirosság.~Csakhogy
313 V | karomba, mert odább aztán átvesznek tõlem a legyezõ-vivõk.~Mária
314 IX | Elég - mondá szelíden, s átvevén a diáktól a kalamust, odakanyarította
315 II | Hm, értelek, keresztény atyámfia, oh király! (Szemöldjeit
316 IX | Szily István csapata.~Az audiencia ezzel véget ért, a király
317 X | asszonyok és Korják várták az audienciát. De volt ott még egy csomó
318 VIII | szép feleséghez juthat sub auspiciis regis.~A király most a szász
319 IX | nosmet Szelistye venatum autumnale ad reliquas aspiciendas
320 II | dolgába nehéz valakinek avatkozni.~- Értem fölségedet - szólt
321 V | diszkréció lapulevele alá húzódva avult el, csak éppen a szegény
322 IV | szintén meglehetősen ment azelőtt, mindeneket megpróbált,
323 III | szívednek, szádnak tetszik«, aziránt kérdezte meg nagy szemérmetesen
324 III | sötétzöldek, ha más néz azokba, sötétkékek.~Rostó Mihály
325 III | reggel fölvesznek, hogy azokban vonulhassanak föl Budavárba.
326 VIII | atyai szívünkön viseljük, azokét is, akik otthon maradtak,
327 V | szomorú dolog egyébiránt, hogy azokról a nagy oligarchákról, akik
328 XII | állapotainkon. Fordítani pedig azonképpen lehet csak, ha én is, te
329 VIII | kegyelmed a kapu elé és tegyen azonnal jelentést, miféle csapat
330 III | is kifejez. De az orton azontúl is fecsegett.~Másképp kötötte
331 IV | mutatott, amelyen már ott ázott egy vékony nyakú pelikános
332 X | Mátyásnak jó bora volt Palotán.~b) Hogy a magyarnak még a
333 VI | nem igaz a képhez fûzõdõ babona, és akkor nem érdemes, hogy
334 XI | azután szépen kifonta, s ott babrált, dúskált a keze a csiklandozó
335 X | másnap reggel s egész nap bágyadt volt. (Ámbár errõl a bágyadtságról
336 IV | a lovakat.~A vászonnépek bágyadtan szundikáltak, csak egyes
337 X | bágyadt volt. (Ámbár errõl a bágyadtságról egészen mást beszéltek a
338 IV | fejedelmeknek, grófoknak, mindennemû bajban és kellemetlenségben. Úgy
339 IX | Mit szólnának a kemény bajnokok, ha egy maskara királyt
340 V | lehorgasztott fejjel.~- Nincs valami bajod? - kérdezte az ernyõ tartója.~-
341 V | két apródszem nézte most a bájos arcokat… Dülöngélt, röpködött,
342 III | aztán így szólt volna õsz bajszát sodorgatva:~- Jaj, lelkem,
343 VII | is kétség - mondá a pörge bajszú Laczkfy -, van esze a kocsisnak,
344 I | a rózsáknak nincs semmi bajuk.~- Asszonyok, asszonyok! -
345 XII | harmatos arcú, csodaszép bakfisokat pedig maguk a szüleik adták
346 IV | Veszprém felé. Korják ült a bakon, pörge kalapban, a Dóczy
347 XII | Megmért húst nem evett a Bakonyban senki.~Történt, hogy egy-egy
348 XII | kastélytól nem messze, bent a Bakonyerdõ egyik szép pontján romokat
349 IX | végét a maskarás tréfának. A bál, a lakodalmak és egyéb bolondságok
350 IV | Rostó uram mondta: Az a Balaton. Ott laknak a vízi tündérek.~
351 IV | kecskén nyargal be ebbe a bálba… De hát mindezeket csak
352 IV | arisztokrácia tartja ott a báljait, hogy a fejét hóna alatt
353 V | a sorból, s az asszonyok baljára állva, mindenik fölemelte
354 VI | mellette jobbról Gergely Anna, balról Schramm Mária, szemben pedig
355 IX | asszonyt eldugták a kastély balszárnyába, csak Vuca ült fel az üres
356 IX | a palota alatt, a község balszélén ütjük föl a sátorokat, ott
357 VIII | indítá el szemeit a terem balszögletébe, ahol az igazi király állt
358 VI | mellett, hogy messze a terem balszögletében egész fesztelenül locsogott,
359 VIII | szemeit, egyenest a terem balszögletének tartott. Minden szem rátapadt
360 IV | A »Kelempász madár«-ban bált tartanak a lelkek, hat cigány
361 IV | lefejeztetésekor ott állott a bámész csőcselék között, s mikor
362 X | holtteste körül, vagy éppen csak bámészkodnak. Az ökrök sercegnek a tûzön,
363 VI | belépett, nehány dologtalan, bámészkodó szolga közé elegyedve.~Az
364 VIII | ajkai körül. Anna messzirõl bámulta, hogy milyen bátor legényt
365 VI | egy fõúr (talán a horvát bán lehetett, ha nem a bosnyák
366 III | csücske), másképp kötötte a bánatos özvegy (körülcsavarta széleivel
367 II | nappal is valami titkos bánatot olvasott az édesanyja szemében.~
368 V | menet végén az öreg Rostó bandukolt, nem minden elkeseredés
369 II | No, azt végezzétek el Bánffyval, mert most már én nem tudom,
370 II | Teringette, a saját nagybátyjával bánik el így. De éppen ez a szép.
371 IV | igazságosnak«, hogy miért bántak velem így.~De ezzel aztán
372 IX | Kendnek nem esik semmi bántódása. Befogathat és elmehet a
373 III | nyíltak, mint ahogy a vérbélû barack hamván átütõdik a belsõ
374 IV | esetben is bolondság - mert a bárányokat már odaadta, és ami egyszer
375 VIII | ahol az igazi király állt barátai közt, karjait mellén összefonva.~
376 IX | király, kedvetlenül mondá a barátainak:~- Borzasztó kinézésük van.
377 IX | a közbejött esemény. (A barátjaihoz fordult, akik savanyú arcot
378 IV | odaadta, és ami egyszer a barátok kezébe kerül, azzal senki
379 IV | a százesztendõs besnyõi barátot is, akinek a fehér szakálla
380 XI | beszélgessük meg nyugodtan, barátságosan, hogyan gondoskodjam felõled.~
381 VI | földek, melyeken nincsenek barázdák, az elátkozott falu, melynek
382 II | abroszából sok mag esik a barázdára vagy az útra, sokat fölcsíp
383 X | lesz-e azért? Mit gondolsz? Bárcsak tehetném! Kinevezném egész
384 IV | se jött be senki: a hat barna fickó a falaknak húzta és
385 II | indítványozta Drágffy Barnabás.~- Szólítsak egyet? - kapott
386 I | minduntalan előcsörtet egy-egy barnamedve. A forrásos legelőkre szelíd
387 XII | feleséget. Ha pedig ország bárója volt, az is onnan akart
388 V | az akkori divat szerint barokkot. A régi kastély tehát eltűnt
389 III | összes színeiben, paszomántos bársony vagy brokátselyem mentékben,
390 II | díszruhába kellene öltöztetni, bársonyba, bíborba.~- Úgy van, úgy,
391 III | is ilyet hordott fekete bársonyból; a maihoz hasonló szűk magyar
392 IX | lakásán hajigálja le magáról a bársonymentét, a brokát dolmányt vagy
393 VII | Nevettek a fordulaton, mely Báthorynak szólt, akinek az anyja tudvalevõleg
394 IX | kezeiket.~- Isten hozta bátyámuraimékat. Üljenek le nálunk kegyelmetek.~
395 I | igazat illeti, kegyelmes bátyámuram - mondá akadozva -, boldogult
396 II | meg akarja tartani, amit a bátyja ígért.~Éppen rossz idõre
397 III | fiatalabb éveiben itt szolgált Baumkirchner Andrásnál, a mostani pozsonyi
398 IV | különösen a boltokat és bazárokat, ahol velencei kalmárok,
399 V | elmosolyodik és a nagy körme hegyét beakasztja pajkosan a fogába (mert
400 II | félbenmaradt véndiák, aki beállhatott volna katonának vagy egyéb
401 X | is megsüssük és megegyük? Beállított vagy negyven öregasszony.~-
402 VIII | aztán fölemelve a hangját, a beállott csöndben ekképpen szólt:~-
403 XI | megrázta a fején, hogy beborította elöl-hátul, aztán így eltakarva,
404 XII | háromszemû Wolfgangnak végképpen beborult, a »Fekete bivaly« csak
405 IX(12) | híres ágyúja, mely később Bécs ostrománál játszott nagy
406 XII | ízes fácánokért, s aztán becsalogatni Szelistyére, kit szép szóval,
407 VII | tartózkodik és fél, hogy becsapja. Én a buta pofáknak adok
408 XII | világeseményekbõl ez a név.~Mikor már Bécsben székelt õfelsége, a palatinus
409 III(5) | A bécsi udvari gyűjteményben levő
410 VII | melyek azonban (tisztelet, becsület Mujkónak) mozdulatlanul
411 VII | derék ember, ép az esze és becsülete. Fölvesszük a nemesség közé.~-
412 VI | ha veszély fenyegetné.~- Becsületére mondja?~- Itt a kezem rá.~-
413 X | Korják, én megszerettem becsületességét, nyíltságát, és nemes emberré
414 IV | ott szépen viseli magát.~- Becsületszavát adja kegyelmed - kérdé ünnepélyesen
415 II | Prónay uramat, hogy nem becsüli magát eléggé, mikor ilyenbe
416 II | szertejáró csatlósok a Szilágyi becsukatását, hogyan lélegzenek föl a
417 II | a nép szíve megnyílt és befogadta õt. Mert aki a nép szívébe
418 X | szakácsomat. Esküvõ után befogat számotokra a fõsáfárom és
419 IX | nem esik semmi bántódása. Befogathat és elmehet a csapattal.
420 III | rendesen a különféle külföldi befolyások ereje alatt, míg a hétköznapi
421 III | meg - felelte Rostó uram begombolkozva -, elég baj az, hogy nincsen
422 IX | dacára a vastag falaknak, behallatszott a meg-megújuló rivalgás: »
423 VI | jóságos hangon. - Ösmerjük behatóan kívánságtokat és a nyomorúságot,
424 X | azonban a katonaság nem volt behozható a faluba, fogta magát bíró
425 IV | nagy tenyerébe, miközben behunyta a szemeit, mintha egyszerre
426 I | hajolva, szokás szerint beiktatta abba a kérelmezõk kívánságát,
427 III | ajtaja fölötti mélyedésbe beillesztett dombormûvû mókust nézegette,
428 II | könyve. Ebbe meg az volt beírva, hogy az ifjú Mátyás király
429 V | A legyező-tartók a bal bejáratnál. Hamar urak, hamar!~Az erdélyi
430 V | figyelmezteté Rostó -, ahol bejárhatnánk.~- Amott áll, ni, két lándzsás
431 V | kastély terpeszkedik, hatalmas bejáróval, imponáló boltíveivel és
432 II | élénkebben felköltötte a különös bejegyzés, hogy férfiakat kérnek a
433 VI | lehet, hogy lakájruhában bejöhessen, mert a lakájok mind ösmerik
434 III | nem árt.~Nem könnyû volt bejutni a palatinushoz. Irdatlan
435 IV | leány dacosan.~- Hallgass, béka! Te a Dóczy György jobbágya
436 XII | nélkülözni mint támaszait.~Békében-háborúban mindig ellenségek közt,
437 XII | eléje, mely a török szultán békeföltételeit részletezi.~A sok pontozat
438 X | tartaná, hogy õfelsége nyomban békéltetõ követet küldjön a szultánhoz - »
439 X | megüthetné a guta, hagyjon békét holmi udvari szokásoknak.~-
440 III | Mire lekapta a sapkáját és bekiáltott lelkendezve:~- Anyó, anyó!
441 VI | lónak nem lehet a száját bekötni.~- Hm, csak nem ültethettük
442 XII | sikerült. Mire a vadász-évad bekövetkezett a fogarasi zergékre, Szelistye
443 XII | egész világ az »oligarchia békójában nyögött«. III. Henrik francia
444 III | kivált ha özvegy volt, néha bekukkantott a falusi parasztházakba
445 IV | senki se beszél többé.~Majd belebolondult szegény Korják útközben
446 VI | áment, az öreg Rostó is beleegyezett, ámbár még tartok a fintáitól,
447 X | Mujkóval kellett beszélni, beleegyezik-e. Hej, kapott rajta két kézzel,
448 IV | ki a hosszú úton annyira beleélte magát ebbe a kalandba, hogy
449 IX | dolgozó szobájába.~Vojkffy belekezdett a beszédbe, a király pedig
450 XII | talán mégis akarva) mindig belekonfundálódott.~A szép székely asszonyhoz »
451 XI | széket.~Míg a menyecske belemélyedt a részletekbe, hogy mit
452 XI | dolog, a megváltozhatatlanba belenyugszik a király. Sohasem szerettem,
453 VII | tálba, az arany kancsó borát beleöntötte a cserépkancsóba, a tál
454 X | oláh leány.~Mind a hárman beléptek. Az egyház szolgája a földig
455 V | madarak énekeltek, hogy majd beleszakadt az a kis tüdejük.~Ah! Mi
456 VI | benne, vén szamár létemre beleszerettem a kis oláh lányba, õ se
457 XII | hallgatni az erdõ zúgását, s beleszõni abba panaszukat, örömüket.
458 VII | akaratára, holott az is beletartozhat valamelyest a játékba. A
459 IV | mórikálva magát a csípõin, és beletette a kis kezét annak a nagy
460 VII | öreg fõasztalnokmester már beleunt a méltóságba, és ott a király
461 VI | el, itt már a harmadiknál belezavarodott, pedig olyan szépen volt
462 III | lesz minden, csak tessék beljebb kerülni.~A korcsmáros kiáltására
463 I | vetvén magát, csak úgy dőlt belőle a sok oláh szó, mint a lyukas
464 I | valóságos halmokat ejthettek belőlük, a zergék után elmászkáltak
465 II | hunyorított a szemével) küldj föl belõlük egy kis mustrát.~*~Szántó-vetõ
466 VI | villámlanék.~Aztán kitárultak a belső ajtó szárnyai, s szemkápráztató
467 III | kinyitotta az ajtót, hogy bemehetnek.~A palatinust, görnyedt,
468 VI | teremben eszünk és én gyakran benézek oda. Átkozottul csinosak
469 IV | valaki hallván a muzsikaszót, benézett az ablakon s látta, hogy
470 III | renaissance minden poézise benned van, te irigy kendõcske,
471 XI | van egy székálló legény Berecken, aki szívesen elvenné és
472 IV | az ügyét, elzarándokolt Besnyõre.~Elpanaszolván a »Kelempász
473 XII | Der Mordskerl kocht immer besser«. (Az ördöngös fickó napról-napra
474 IV | szemérmesen.~- Mit beszélsz, beste lélek? - fakadt ki a prefektus,
475 VI | Hát pünkösd szombatján beszállnak ezek az asszonyok a vendéglõmbe.
476 IV | vagy mi?~És mindenki a beszállott vendégek felõl kérdezõsködött
477 III | Aztán jött a színek szerinti beszéd: piros orton, kék orton,
478 VI | nevetett, ahogy egy naiv gyerek beszédjén szokás.~- Hát mindenki.~-
479 II | bohókás dáridó Palotán. - Beszéld meg a többit a szakáccsal,
480 XI | még egyszer ide mellém, és beszélgessük meg nyugodtan, barátságosan,
481 IV | mondani? Hát igen, amint beszélgetek vele errõl-arról, elõhozódott,
482 VI | Meggyõzõdtünk úgy a veletek való beszélgetésben, mint egyébként, hogy kérelmetek
483 VII | Mátyás szerette az ilyen beszélgetéseket s maga is szívesen szította
484 VIII | fõkóstolójával kezdett olasz beszélgetést, míg másrészrõl Vucát, megértvén,
485 IV | urammal, hogy azon a réven beszélgethessenek egy kicsit a híres asszonyokkal.
486 V | Ugyan?~- Maga inkább velem beszélgethetne azalatt.~Rostó uram dühbe
487 VI | hermelinpalástos király egyenest a beszélgetõk felé tartott, mire a nagyorrú
488 XI | Hiszen látod, hogy a jövõdrõl beszélgetünk. Hát mit is mondasz? Hogy
489 II | abból a kevésbõl is, amit beszélhetne, hallgasson el sokat.~Most
490 XII | õrizték az erdõtül - azt beszélik a romról:~- Ez volt a Mátyás
491 IV | fogjak, mit tegyek, és miként beszéljem rá az embereket, hogy vendéglõmbe
492 II | róla. Nem tesz semmit, csak beszéljenek. Hanem abban volt a baj,
493 XI | mintha valami fekete sátorból beszélne, így szólt:~- Kezdje meg
494 V | hogy Szelistyén ily jól beszélnek magyarul.~Most a kastély
495 IV | Te ne beszélj fiam, kivel beszélnél te? Hanem hadd beszéljen
496 IV | ama bizonyos leveleért… Beszélték, hogy a megboldogult Szapolyainé
497 X | tréfát én csinálom veled«, s beszólítván egyik íródiákját, a stílusáról
498 IV | is, ahol pedig sok volt a betelepített német. A korcsma nem is
499 II | megengedte, hogy azt egy jó szabó betömhesse. Az embereinknek okvetlen
500 I | piros tinta volt, a többi betût aztán csak a fekete tintájú
|