1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 XII | óriási kigyomláláson és beültetésen ment keresztül. A csúnya
502 V | nem félnek, hát õ se fél. Beugrott, mint egy kis mókus, és
503 IX | önként ád.~- Én hiszem, hogy beválnak - vélte Czudar. - Érintkeztem
504 II | bizony, illõ volna ezeket beváltani. Mert amit a kormányzó mondott,
505 IV | aranyakban az asztalra a mai nagy bevételt, így szólt a fiához:~- Tudod-e,
506 XII | szeme elõtt ne legyenek, bevonult atramentumos házába (írószoba),
507 II | csodájukra, mikor ma déltájban bevonultak fölpántlikázott szekéren.~-
508 II | mindenható Szilágyi Mihályt, és bezáratja Világos várába, még mielõtt
509 II | kellene öltöztetni, bársonyba, bíborba.~- Úgy van, úgy, kápráztató
510 VI | Csinos királyi alak volt, bíboros hermelin palástjában, arannyal
511 IV | ilyesmi? A te formás bokáidra bilincset verni! Hiszen megérdemelném,
512 VI | állhatta meg, hogy egyre ne billegesse magát a taktus szerint,
513 VI | egyre töltögette a király billikomát. Ezt már nem tette ki annyi
514 VIII | vizsgálná az asztalon lévõ billikomokat és kelyheket, szeme megütõdtek
515 VI | asztal szinte görnyedt a billikomoktól, az arany, ezüst virágtartóktól
516 III | uramnak annyira föl volt birizgálva az ambíciója, hogy nem pihent
517 IV | lószõrbõl van a vonó és birkabélbõl a húr. Hát mármost ezt meg
518 XII | helye. Zsiványok sütöttek birkát vagy tinót, egyszóval méretlen
519 X | táborban, evett, ivott, birkózott a legénységgel s úgy a földhöz
520 VII | visszatérni a Mujkó király birodalmába. Menjünk.~Hát éppen jókor.
521 VII | tisztásra, s ott a pázsiton birokra kelünk ember ember ellen;
522 X | rikoltozás, éneklés, villongás, birokrakelés, úgyhogy több sebesült lett
523 IV | másrészt a nagy költség arra bírták Korják Jánost, hogy ezzel
524 III | férfijobbágyhoz jutna. Akkor még a birtok nem aszerint számított:
525 I | számára, úgyhogy a földek birtokaimon fölszántatlan hevernek,
526 III | csekély értékemelkedés lenne a birtokain, ha a szelistyei asszonyok
527 I | körös-körül fekvő saját birtokairól, hol szálas, csontos oláh
528 XII | csak egyetlen erdélyi falu birtokát, Szelistye helységét kívánja.~-
529 I | az a Szelistye?~- Az én birtokom - jegyzé meg a fiatal Dóczy
530 IV | A KELEMPÁSZ VERSENGÉSE A BIVALLYAL~A vendéglőnek különben nem
531 IV | hozta õket bemutatni, a Bivalyba akart menni, de a kis Vuca,
532 III | felelte Rostó uram -, de a Bivalyban bizonyosan jobb bort mérnek,
533 IV | kerültek ide és nem amoda, a Bivalyhoz. Hát azt mondja, hogy az
534 IV | elõkelõbb voltát nevelte a Bivalynak.~Megpróbált a világon mindent,
535 IV | asztal alá.~- Jaj! - kiáltá a Bivalyné szívettépõn és kiejtette
536 IV | pecsenyét odaát, a fekete Bivalyt meglegyintette a szél.~Megijedtek
537 VII | mindenik a szomszédjában bizakodott, úgyhogy a király már föl
538 III | keresni s közelebb férkõzni a bizalmához különféle pretextusok alatt.~
539 II | csinálni a király, ide bújt el bizalmas pajtásaival, a Czobor-fiúkkal,
540 VI | ifiúr valakinek, amit én itt bizalmasan említettem.~- Magyar ember
541 III | udvarnál felütötte fejét a bizantinizmus. Nagy fény és kápráztató
542 XI | fontos föladatot senkire se bízhat a király. Ez biz az én dolgom
543 V | nemde, uram?~- Ebre hájat bízni, Czoborra asszonyt…~A parazol-vivõket
544 VI | képe van, hogy egyszerre bizodalmam támadt a kívánságom iránt.~-
545 III | mellékelt vászonnépséget annak a bizonyságául, hogy csinosak, és a többi
546 V | Schramm Mária közeledett bizonytalan, roskatag léptekkel, lehorgasztott
547 VI | nem bírom otthon a nagy bizonytalanságot, hát a kocsis helyett én
548 V | szorongatás érzete. Félelem a nagy bizonytalantól.~- Most már csak a kaput
549 VI | Érezte a fiatalság édes bizsergését az erekben, zömök testalkata
550 XI | No, hát adok én neked - biztatá meg a király. - Annyi földet
551 IV | csak az elsõ harangozás - biztatta õket Korják, hátrafordulva. (
552 XI | Gergely Anna pedig (mint biztos forrásból írhatjuk) bent
553 IX | mellett, amelyek lehetõleg biztosítsák, hogy ott megélhetvén, hasznos
554 IX | térdre borult elõtte és bocsánatot kért, ha megsértette volna.~-
555 I | elhalt apját gyászolva.~- Bocsássa be kend őket - jegyzé meg
556 XII | kicsiség, azt még meg lehetne bocsátani, de az egész világ az »oligarchia
557 V | ha csak az asszonyokat bocsátanók be.~- Ugyan?~- Maga inkább
558 IX | szívem, hanem csak a tündérek bocsátottak volna le színes álmokat…~
559 VII | achát-kőből voltak, s nem bocsátották be a nap izzó sugarait csak
560 X | Intett a kezével.) El vagytok bocsátva!~Azt se tudták a nagy boldogságtól
561 III | Ehhez járult a szép filigrán bocskorka, piros karmazsin bõrbõl,
562 VIII | ropogtak-kopogtak a picinyke bocskorkái a köveken, a folyosón, az
563 III | uram apró szemei valóságos bögölyszemekké híztak a gyönyörûségtõl.
564 VIII | fogás után az eléje tett bögrébõl langyos vizet öntött.~Gergely
565 VIII | egy szép kis mázos cserép bögrén, mely talán nem ért egy-két
566 X | Kinevezhetek-e én valakit bölccsé, vagyis bölcs lesz-e azért?
567 VI | kit fed.~Ilyen csendes bölcselkedések között lépegetett végig
568 II | kicsiny dolgoknál is szeretett bölcselkedni. - Az eset elvégre is nem
569 XII | volt a keresztapja, s már a bölcsõben gondozni kezdte a szépség
570 III | menyecske (hátul volt a bog a kontyon s hátul lógtak
571 III | olyan szemekkel, mint a bogár, s olyan hajjal, mint a
572 IX | hajnalig, és ott étkezünk a bográcsokból a többiekkel.~- Ha már így
573 II | tetszett jobban. Egy közönséges bohém volt, egy kicsit elevenebb
574 VII | én fedelem alatt vannak. Bohóknak szabad lennünk, de eszeveszetteknek
575 XII | most fújta a hír, hogy a Boilant grófoknak azt a privilégiumot
576 IV | az ilyesmi? A te formás bokáidra bilincset verni! Hiszen
577 III | van, mert ha kibontaná, a bokáját verné. A szemei pedig -
578 V | fehér gyöngyvirág volt a bokrétában.~Átvették, bizony átvették,
579 X | menyecskék mellére szúrt bokrétákból, amibõl világosan következik,
580 V | gyönyörûség volt! Egy-egy bokrétát nyújtottak át. Piros kamélia-rózsa
581 IV | voltak lerakva a parton, bokrok tövén; a mamájok künn várta
582 XII | hogy a tied az a pofa?~Bokros teendõkkel és meglehetõs
583 XII | floribus. Megfordult ott boldog-boldogtalan, s vagy boldog lett, vagy
584 IX | Alighogy elmentek a vezérek, boldogan a kegyes fogadtatás után,
585 III | harangozták el a delet a Boldogasszony-templom tornyában), mint valami
586 IV | fért a vendég bent, azok is boldogok voltak, akik künn az udvaron
587 XII | Rostó Mihály prefektus uram, boldogság, szerencse áradt a gondviselés
588 X | bocsátva!~Azt se tudták a nagy boldogságtól és örömtõl, hogyan tántorogtak
589 XII | s vagy boldog lett, vagy boldogtalan, mert valakin okvetlenül
590 VIII | szelistyei nõkre, kiknek boldogulását atyai szívünkön viseljük,
591 I | bátyámuram - mondá akadozva -, boldogult apámuram csakugyan kipusztította
592 VII | honoráriuma, míg a király komolyan bólingatott a fejével.~- Ha nem csalódom
593 II | mit szóljunk egy óvatos bolondhoz, aminõ te vagy? Ez már fölfordított
594 II | Ördögöt dõl. A középkor összes bolondjai se mondtak annyi szellemességet,
595 II | péntekén kijött Mujkó nevû bolondjával, a pajtások egy része szombaton
596 VI | no, hát talán én beszélek bolondokat? - pattant föl Korják. -
597 IV | most nem szabad. Oh, kedves bolondom, dehogy is vasaltatlak meg.
598 X | mindig visszaemlékeztetné a bolondra.~- Miért szégyenled foglalkozásodat? -
599 IX | már vége volt fénynek és bolondságnak, csak az egyszerû, csendes
600 IX | bál, a lakodalmak és egyéb bolondságok elmaradnak. Elsöpörte a
601 II | dolog. Következésképpen a bolondtól kell benne tanácsot kérni.
602 III | lehetett abba a találgatásba bolondulni, hogy melyik a különb közülök.~
603 V | hatalmas bejáróval, imponáló boltíveivel és kevély tornyaival. Az
604 V | a visszhangos, zig-zugos boltívek alatt a második udvarba,
605 IV | várost megnézni, különösen a boltokat és bazárokat, ahol velencei
606 VII | a vége felé. Különben is bomlóban volt itt már minden állami
607 III | bocskorka, piros karmazsin bõrbõl, melynek a szíjai egész
608 V | fölemelte az ernyõ zöld bordázatát, hogy a napsugarak szelídebben
609 VII | fölényes szerepében, hogy már a bõre le van nyúzva. Jelentéktelen
610 X | is tudatta, majd kibújt a bõrébõl elragadtatásában, s csak
611 I | melyek a havasok alját borítják, minduntalan előcsörtet
612 XI | fölségedet (s lázas pirosság borította el az õ arcát is). Mert
613 III | társzekér alján piroslott borjúbõrös külsejével. Abban voltak
614 IV | nagy tettek emlékeit csak borocska mellett lehet, olyan semleges
615 IV | se gyõzte volna hordani a borokat, s még amellett mindenki
616 IX | nem nyiratkoztak, se nem borotválkoztak éveken át, be voltak szõrrel
617 VIII | a föltartott kötényében bors vagy só van. Nincs az az
618 III | urakat megtörte, megszeppenve borultak a lábaihoz. Ohó, hát harapni
619 VI | horvát bán lehetett, ha nem a bosnyák király) azzal a halk figyelmeztetéssel:~-
620 IV | ehhez a mulatsághoz egy kis bosszankodás is került napközben. A Vuca
621 II | érdemek jutalma, hogy rút boszorkányok és Xantippék közé dobják
622 IV | jó jel. Kíván bennünket. Boszorkányos Varga János (vígan petyegette
623 X | képtelenség az egész, csak boszorkányság lehet. Mert nem volt itt
624 IV | szájára csapott, tudatára botolván annak, hogy nem jól beszél,
625 IV | konok. Lesz ebbõl parádé, botrány és nagy csúfság, másrészt
626 I | mégse panaszkodom.~- Vagyis bõvelkedsz az asszonyokban - nevetett
627 XII | Szelistyére, adván nekik bõven földeket és alkotván számukra
628 XII | is nehezen mozgott a sûrû bozótokban, ki talált volna itt emberi
629 IV | megboldogult szerb vajda, Brankovics lelke, akinek ez a büntetése
630 III | paszomántos bársony vagy brokátselyem mentékben, csörömpölő fringiákkal.
631 IX | intézkedem.~Mint a szétpattant buborék, nyomtalanul eltûnt a tarkabarka
632 IX | ért, a király szívélyes búcsút vett tõlük, s megkérdezte,
633 IV(8) | Lásd Salamon Ferenc: Budapest története.~
634 III | azokban vonulhassanak föl Budavárba. Igazi mesterek varrták
635 III | ki a mi asszonyaink. Öreg Budavárban (már akkor is öreg volt)
636 XI | volna neked, most a királyt bünteted bennem. Pedig én nem vagyok
637 II | nyomukban, hát még ha csak méz buggyanhat ki.~- Jó volna csatlóst
638 I | szorulva. De hol vagy?! Ne bújj el! Adj hangot, Dóczy!~Dóczy
639 II | mikor néha az asztal alá bújva megszólalt az exnádor hangján,
640 VII | pajkoskodás mindjárt nagy bûn. Ritkán láttam még én asszonycserepeket.
641 II | tetszik lenni, ne tõlem, bûnös rigótól kérdezze, de ne
642 IX | Hiszen nem követtél el semmi bûnt, semmi hibát. Becsületes
643 IV | is.~Aztán ezek az akkori burgerek kemény gyerekek voltak,
644 IV | mint inkább magoknak a burgereknek, mert mit csináljanak otthon
645 VII | tusakodását, ki, mint a Buridán szamara, a két szénaköteg
646 VI | megért vagy tíz falut a külső burkolatja.~Gergely Annát szólítá meg
647 VII | tartották Lancelotnak.~Egyéb bútor nem is volt, csak egy nagy,
648 V | ment, újra megkerítve kis buzogányát, melyet magasra feltartott.~
649 X | nyelven.~- Nu pot crede ca e rege. (Nem tudom elhinni,
650 IX | bozontos szakálla. A ruha cafatokban lógott rajtuk, mint a koldusokon.
651 VII | választja.~- Nem lehet tudni - cáfolja Báthory -, ha korhely a
652 VII | Vojkffyból nem lesz diplomata - cáfolt rájok a király (s Vojkffynak
653 I | kalamárisból írta hozzá, más calamussal:~»Foeminae Szelistyeenses
654 I | szegélyét csókolják.~- Ejnye, canis mater! - dühösködött az
655 III | asszonyokból.~Különben is fösvény cape-rape ember volt, a nép el is
656 IX | enatas essent -~Si non - capitis perderis.~Jó reggelt, Dóczy!~
657 II | palotás hölgye. Az nagy casust csinált ebbõl. S egyik asszony
658 VII(10) | kicsi eszközökkel akart nagy célt elérni - mely esetben persze
659 X | Ezt legalább Dóczy is célzásnak veheti, ha megtudja.)~Mire
660 VI | fordult, ahogy szokás a cerclenél, és Schramm Máriához intézte
661 VI | csemcsegett egy kicsit (mindez a ceremóniához tartozott), aztán kijelenté:~-
662 VI | ember érdeklõdött az udvari ceremóniák iránt, s hozzátette gondolatban: »
663 VI | egész udvara.~Csak egyetlen cifra úr maradt ott, bizonyosan
664 VIII | meg feladatát.~Intett a cigánynak »ácsi more«, aztán fölemelve
665 I | pincemesterek futkároztak ide-oda. A cigányok a karzatokra kászmálódtak
666 I | kászmálódtak a hegedûikkel, cimbalmaikkal, a tûzmesterek pedig a kapukhoz
667 II | Újlaki megbízásából, ilyen címmel: »A paripatik2 útja Erdélybe«.
668 VII | pihentek két kis fekete cipőcske és két piros csizmácska
669 III | ugyancsak olyan csat volt a cipõcskéin is. Az aranyos sárga haját
670 VIII | felségedtõl.~- Oh, a kis cirkumspektus! - szólt közbe egy selyma
671 XII | tudnivaló, hogy milyen a budai cívis, majd megbomlik azért, ami »
672 XII | mesterségét, hogy amióta õ fõz, a cívisek még jobban dicsérik Pográt: »
673 XII | megõrzésére, mindenféle coctumokat és varázsszereket készítvén
674 VI | az úgynevezett amabilis confusio, mikor a szõlõnedv színes
675 II | timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico. És hagyján.
676 II | omnes consentiunt ego non contradico. És hagyján. Az óvatos érsek
677 IX | odakanyarította a nevét: »Mathias Corvinus«, majd fölpillantván Rostóra,
678 X | oláh nyelven.~- Nu pot crede ca e rege. (Nem tudom elhinni,
679 XI | künn volt a haj, édesdeden, csábítón mosolygott a királyra, és
680 VIII | férjeket, természetesen csakis azokból az alattvalóimból,
681 III | legalább nem volt fényes; a családból sokszor három nemzedék is
682 VI | nézni, úgy szúrnak, mint a csalán.~- Nagyon kinyitotta õket,
683 VI | No, bizony. Talán nem csalják meg mindennap százszor?~-
684 XI | gúnyosan.~- Én legalább meg nem csallak, és ha okos leszesz, és
685 V | õkegyelme szintén sietett a csalmáját föltenni, hogy viszonzásul
686 III | páncélinget, se gyémántforgós csalmát, se brokát dolmányt. A gálaruha
687 VI | Mit mond kend? Ugyan ki csalná meg?~Korják uram nevetett,
688 VI | mégis csak meg kellene õt csalnom.~- No, bizony. Talán nem
689 XI | titokzatos elemeknek is vannak csalódásaik.~- Hisz az nagyok sok föld
690 XI | menyecske azon a nyegle, csalogató hangon, ami otthon a kukoricafosztóban
691 XII | okáért is megszerezte, oda csalogatta az állományhoz, hogy még
692 III | pedig - soha még ezeknél csalókább szemeket: ha õ néz velük,
693 V | csendergett a legyezõ, hûs szellõt csalva ki a fülledt, rekkenõ hõségbõl.
694 IV | dobbanását, ha Rostó uram nem csap olyan nagy lármát.~- Majd
695 IX | Legjobb lesz Szily István csapata.~Az audiencia ezzel véget
696 XII | Mikor hazaért a Szily István csapatja által kísért háromszáz zsebrákkal,
697 IX | Hadnagy, e foglyokat elkíséred csapatoddal Nagyszebenbe, Dóczy György
698 VIII | a föld, mint mikor hadi csapatok és ágyúk közelednek messzirõl
699 IX | Befogathat és elmehet a csapattal. Az asszonyok ittmaradnak.
700 IV | az ember egy kis lármát csaphat. Szóval a vendéglő magoknak
701 VI | pántlikás varkocsa sziszegve csapkolódott ide-oda. Mindenik asszony
702 VI | idegent látva Izraelben, zajt csapnának, hanem ha nálam akarja hagyni
703 VI | Dóczy György uram be akarta csapni a királyt, a jó bolondot,
704 VIII | idomaival, s a hajerdõ sziszegve csapódott a márványkövekkel rakott
705 IV | fehér lepedõkben járják a csárdást és a palotást, hogy csak
706 III | termettel, mint a Fridrik császár egy-egy landsknechtje, de
707 I | röpköd a siketfajd és a császármadár, s fölöttük magasan vijjog
708 VIII(11)| A korona Fridrik császárnál volt.~
709 I | Minthogy éppen akkor dőlt a csata diadalra, mikor a naptányér
710 VI | Festegetett hát rajta, s midõn egy csatában megsebesíté egy szaracén
711 VI | valami ellenállhatatlan csatangolási vágy; ki a levegõre, a szabadba…
712 IX | jelentést a viszontagságos csatározásokról és ostromokról, a ravasz
713 II | utasok, levelekkel szertejáró csatlósok a Szilágyi becsukatását,
714 II | buggyanhat ki.~- Jó volna csatlóst küldeni értök Budára - indítványozta
715 III | sötétkék kacabajkát, ezüst csatokkal, ugyancsak olyan csat volt
716 III | szövetbõl való pestimánt csavart. Ehhez járult a szép filigrán
717 XII | egész térdig kendõkbe voltak csavarva.~- Ez beszél - mondá.~Az,
718 III | virágpártát, vagy valami színes csecsebecsét a zöld egyéniségük fölékesítésére.
719 XII | bimbók nyíltak benne. A kis csecsemõkbõl, akiket Rostó uram tartott
720 XII | gümõkbõl, felügyelt, hogy a csehek ne végeztessenek nehéz,
721 XII | tisztességesen felöltöztette a cseheket és meghagyás szerint kitelepíté
722 XII | e hitvány sárgolyóbison csehekre, mint ezekre most. Még a
723 IX | elõre.~- Te jobban beszélsz csehül, mint én, tarts nekik egy
724 VI | személyzetbõl. Ilyenek ezek a mai cselédek. Köztük volt a nagyorrú
725 IV | különbséget tenni az én kedves cselédkéim közt; az a királynak van
726 X | megeskette a nagyszámú udvari cselédséggel és az unatkozó fiatal urakkal
727 II | akkor az elõttetek okos cselekedet, de ha az asszonyok magoknak
728 V | leperdítette a földre. Ugyanezt cselekedte Gergely Annával és Schramm
729 II | Bizony, mondom neked, úgy cselekszel, mintha a seregély a rigótól
730 I | államot és most is csak azt cselekszi.~Hát a vajdánál, a fogarasi
731 VI | csipetnyit, megízlelte, csemcsegett egy kicsit (mindez a ceremóniához
732 II | udvarnál, s ilyenkor valódi csemege-számba ment a Prónay útja. Dologtalan
733 III | urakétól. Ippri posztó, csemelet, fusztán, dorniki vagy tournai-i
734 V | arcokat… Dülöngélt, röpködött, csendergett a legyezõ, hûs szellõt csalva
735 III | bivaly erõsebb.~- A Kelempász csendesebb hely - vélte a szende Schramm
736 IV | ez évekig tûrte szelíden, csendesen a sors mostoha kezét. Pedig
737 VII | Lengyelországban, de a víg csengésû nevetés közé elégedetlen
738 VIII | iskolás leányka, s bátor, csengõ hangon felelt:~- Fölséges
739 III | szép új ruhákat kap, és csengõs lovakon, kocsin fog utazni,
740 III | tipegett-tapogott elõ, ropogós gyolcs csepeszben, csoszogó papucsokban, csörömpölõ
741 VIII | menyecske restelkedett, a lelógó csepesze fodrát rágicsálta zavarában.~-
742 XII | várakat uradalmaikkal s ezért cserébe csak egyetlen erdélyi falu
743 II | nagybátyját. Ilyen bolondos csereberék gyakran esnek a történelemben.
744 VIII | öntött.~Gergely Anna a kis cserépbögréhez nyúlt.~- Instálom fölségedet,
745 VII | egyszerû. Kimegyünk estefelé a cserépfilagória mögötti tisztásra, s ott
746 VII | királyi ruhában, a mázos cserépkancsó a tokaji aszúval jelenti,
747 VII | Ugyancsak tölts meg egy mázos cserépkancsót tokaji borral, add át titkolózva,
748 IV | mint az Amarilis királyné cseresznyefája, mely két óra alatt kelt
749 V | pici apród ugrott eléjük cseresznyeszín dományban, sárga kis csizmában,
750 V | növényekkel, virágokkal, cserjékkel, fákkal, amiken különféle
751 VI | kenetesen.~- Mi volt az urad?~- Cserzõ varga.~- Nincs is az akkor
752 XII | packázott a királlyal, jogokat csikart ki tõle, nyomta, kínozta,
753 IV | a tüzes napsugár kezdte csiklandozni és pirosítani az orcáikat.~-
754 XI | babrált, dúskált a keze a csiklandozó hajszálak közt - és hallgatta,
755 IV | lábával, mint valami szilaj csikó.~- No, azt szeretném én
756 XII | miszerint téli vadászatokon, csikorgó hidegben három-négy jobbágy-hajtót
757 IV | beszélt, egyre nyílt az ajtó, csikorgott a sarkában, nem volt annak
758 I | amelyekről üveggyöngyök csilingeltek. Nem voltak valami nagyon
759 IV | született, mikor az esthajnali csillag kibúvik; a többi ember nem
760 X | kerekedik a széleken, hogy még a csillagok is leszaladnak. No, ugyan
761 VI | ábrázolta, a szférákkal és csillagokkal, abból a pillanatból véve
762 VIII | pörgettyû, s körülhordozva csillámló szemeit, egyenest a terem
763 V | vagy ha egy régi pityke csillan meg. Hátha a szép Gergely
764 VI | annyi drágakõ. Hogy villog, csillog némelyik, mint a tükör,
765 V | álltak sorfalat, villogott, csillogott a kopják hegye a perzselõ
766 XI | kékes szemei lázas fényben csillogtak, s bajusztalan ajkáról,
767 XII | látja. Be nagy szerencsét csinálhatna ez Szelistyén!~Szelistyén!
768 III | Ejnye, fikom-adta! Mit csináljunk most már, kecskebéka leányocskák?~
769 IV | lesznek. De hol vannak és mit csinálnak most?~- Ebédelni akarnak.~-
770 II | egy-két görbe napot akart csinálni a király, ide bújt el bizalmas
771 X | de az utolsó tréfát én csinálom veled«, s beszólítván egyik
772 II | palotás hölgye. Az nagy casust csinált ebbõl. S egyik asszony könnyen
773 VI | király halkan.~- Egészen jól csináltad, Mujkó. Mindig mondom én,
774 X | az emlékét, amit veletek csináltam, különös kegyelemmel és
775 III | a nyakát), és másképp a csintalan menyecske (hátul volt a
776 V | Ha elájulsz, lelkem - csintalankodik az ernyõ-vivõ -, tedd meg
777 XI | észre se vette a király csintalanságát - ha egy bolond velencei
778 VI | palotámban, mint egy, a csínyekben pákosztás bohó fiú. Pedig
779 II | ügyességgel. Holmi apró csínyekkel és többnyire kétes értékû
780 VI | fõkóstolómester kivett egy csipetnyit, megízlelte, csemcsegett
781 V | tompított a napsugarak falánk csipkedésén, éppen annyit mart a harmatos
782 IV | ki az üzletet, mindenféle csipkét, pántlikát vásárolt Vucának,
783 III | jelzett az özvegynél, ha csipkével volt körülszegve. A vagyoni
784 IV | kacéran mórikálva magát a csípõin, és beletette a kis kezét
785 I | lépegetett be, csontos, vállas, csípőkben hatalmas alakok, ünneplőbe
786 III | tagbaszakadt menyecske, hatalmas csípõkkel és olyan termettel, mint
787 IV | tyúkocskák, te is, kis csirke!~Kinyitották a szemeiket
788 III | megtiszteltetek bennünket. Olyan csirkéim, libáim vannak, mint egy-egy
789 III | No, hova szálljunk, kis csirkék?~- Szebb a kelempász, mint
790 VII | ólomkarikákba elhelyezett, vékonyan csiszolt achát-kőből voltak, s nem
791 VII | vegyültek.~- Sebaj, urak - csitítgatá õket Bánffy. - Hisz a király
792 IV | holló haját és kérlelgette, csitítgatta szép szavakkal:~- No, ne
793 V | lengesd meg, rezgesd meg a csitri hajszálakat, melyek alul
794 X | hogy meg is fricskázza a csizma hegyét táncközben. Ugyancsak
795 V | cseresznyeszín dományban, sárga kis csizmában, apró kardok az oldalukon.
796 VII | fekete cipőcske és két piros csizmácska között.~Azzal Báthory is
797 VI | rubin-gombok ragyogtak, a sárgás csizmák rózsái helyett smaragdból
798 II | vaskosak, azokhoz a nehéz csizmákhoz, páncélokhoz és sisakokhoz
799 VII | megkeresse a Mujkó sárga csizmás lábait, melyek azonban (
800 IV | lefejeztetésekor ott állott a bámész csőcselék között, s mikor a hóhér
801 II | onnan, valamely különös csoda által oda jutva.~Mujkót
802 IV | törzsvendége. Micsoda isten csodája lészen itt eljövendõ!~Korják
803 II | Egész Buda kiszaladt a csodájukra, mikor ma déltájban bevonultak
804 VI | ki úgy megijedt erre a csodalátványra, hogy hanyatt-homlok rohant
805 VI | hullámzás, mozgás támadt, a csodálkozásnak némi nesze, megcsörrent
806 VI | a királyt a kötnivaló - csodálkozik Mujkón az ifjú Báthory István.~-
807 V | Így van a mesékben.~De mit csodálkozunk az asszonyokon, mikor a
808 I | kukoricacsövet, amely a határban csodára termett, szóval valami kedveskedő
809 VIII | fölemelve a hangját, a beállott csöndben ekképpen szólt:~- Kedvelt
810 VI | illetlen módon ugyan, de csöndesen a két doktor közt.~- Okos
811 III | míg a »Kelempász madár« csöndesnek, kihaltnak látszott (pedig
812 IV | mamájok künn várta a parton a csöppségeket, korholván õket: »Gyertek
813 V | szerszámai, a sok karika, csörgő és sallang zörgése, suhogása
814 X | hozta számára párnán a Mujkó csörgõ-sapkáját, egy másik apród pedig színig
815 X | már a kalapja, illetõleg a csörgõ-sipkája a te kontyodra került, hadd
816 X | aranyakkal.~- Hogy még jobban csörögjön - mondá a király kegyesen.~
817 III | brokátselyem mentékben, csörömpölő fringiákkal. Úgy, de e régi
818 III | csepeszben, csoszogó papucsokban, csörömpölõ kulcsokkal a fehér köténye
819 I | szokása szerint a szegélyét csókolják.~- Ejnye, canis mater! -
820 VII | úgy tudom, megengedi a csókot - de a pofont, amit ezért
821 IV | pitykés mellénykék külön-külön csomócskákba voltak lerakva a parton,
822 III | egyéniségük fölékesítésére. Csont lettek, hamu lettek, por
823 IV | csak úgy csörömpölnek a csontjaik.~Különbözõ borzalmas részletek
824 I | feketében állt ott a főurak csoportjában, a pünkösdkor elhalt apját
825 II | kérdezze, de ne terheltessék a csõszhöz fordulni. Kérdezze meg fölséged
826 III | ropogós gyolcs csepeszben, csoszogó papucsokban, csörömpölõ
827 VIII | Korják zavarba jött, fejet csóvált, gyanúsan méregette a daliás »
828 III | különféle pretextusok alatt.~Nem csuda, ha Dóczynak is eszébe jutott
829 III | elöl lógott a kendõ két csücske), másképp kötötte a bánatos
830 X | Így a bíró, úgy a bíró, csúfot ûzött velük, mintha õk nem
831 V | meg a krónika, hogy egy csukának a mája elsikkasztódott a
832 V | máj nélkül tálalta föl a csukát - mert hát korrupció akkor
833 XII | beültetésen ment keresztül. A csúnya asszonyokat széthordták
834 IV | csinálja nagy igyekezettel, csurgó verejtékkel. Némely babonás
835 I | kacagott, hogy a könnyei csurogtak.) Férfiak kellenek nekik.
836 VII | útcsinálás, hogy a bor jobban csússzék.~Az elsõ kortynál magához
837 III | folyton pecsenyét eszik és cukros süteményeket az úton. Hát
838 XII | odaköltözött Szelistyére, mint »Custos pulchritudinis«, »a szépség
839 II | bizalmas pajtásaival, a Czobor-fiúkkal, a fiatal Kanizsayval, Guthy
840 II | Kanizsay azt mondta egy ebédnél Czoboréknál:~- A király csodát akar
841 V | uram?~- Ebre hájat bízni, Czoborra asszonyt…~A parazol-vivõket
842 IV | megyek - felelte a leány dacosan.~- Hallgass, béka! Te a
843 VIII | csóvált, gyanúsan méregette a daliás »királyt«. Azután kihúzott
844 VI | fölakasztva valamikor (apám egy dalmát zárdából szerezte), a kép
845 VI | sohase hall senki altató dalt.~- Elég - szólt a király
846 XII | istenem, Robespierre, Marat, Danton még milyen messze vannak
847 IV | volt, dúlt-fúlt még egy darabig, de azután simogatni kezdte
848 X | sülnek, amint egy-egy nagy darabot világítanak meg a táborból.
849 I | Nézd meg csak, hány darázs él, röpköd egyetlen rózsa
850 I | egyetlen rózsa körül, és se a darazsaknak, se a rózsáknak nincs semmi
851 II | Hadd legyen egy kis bohókás dáridó Palotán. - Beszéld meg a
852 III | a structollak helyett a darutoll jött általános használatba,
853 IX | következõket:~- Mathias, Dei Gratia Hungarorum Rex etc.~
854 V | Utána jött Gergely Anna, délcegen, mint egy igazi királyné.
855 III | az imént harangozták el a delet a Boldogasszony-templom
856 I | eredmény, csak az, hogy azóta déli tizenkét órakor a világ
857 XI | alföldnek álmodja magát, mert a délibáb is játszik rajta, akit viszont
858 III | nevezte »éhes Dóczy«-nak. Egy denár haszonért képes lett volna
859 VIII | mely talán nem ért egy-két dénárt, s melyet a táblalakájok
860 XII | néma, ha estenden egypár denevér röpül be az ivóba a kinyitott
861 I | mint az összes hatalom depositariusa, akinek egyetlenegy mondása
862 I | még szokás volt, hogy a deputációk hoznak is valamit, persze
863 I | azután kérelmezőket és deputációkat fogadott, Budáról érkező
864 XII | jobban dicsérik Pográt: »Der Mordskerl kocht immer besser«. (
865 VII | mert nyilallást érez a derekában; hasonlóképpen a fõkóstoló
866 VIII | megigazította a selyem pestimánt a derekán, mert az ülésben összegyûrõdött,
867 V | alkalmából, fölemelte a derekánál, egyet fordított rajta a
868 XI | Ezzel átfonta a karcsú derekát a karjával.~- Jaj istenem -
869 X | másnap is arról nyilallt a derekuk.~Ez utóbbi verzió mellett
870 IX | visszafordult s odaintvén Dersffy Miklóst, a testõrök kapitányát,
871 II | kenetes hangján, ami általános derültséget keltett.~- Hm, értelek,
872 II | egy kis trécselés, egy kis dévánkodás e gyermeteg pásztornép egyszerû
873 II | apró tûszúrások, enyelgõ dévánkodások elmérgesítették Prónayné
874 X | a király megelégszik a dézsmálással, a tizedekkel. Te pedig -
875 IX | Istentõl, ha tüzes kardok diadalmát ülhetjük vidám lakomával.
876 I | éppen akkor dőlt a csata diadalra, mikor a naptányér a mennybolt
877 IV | arca sugárzott az örömtõl, diadaltól, szeme pedig hálásan kereste
878 II | amit a nagybátyja Balthazár diákkal vezettetett az állami ügyekrõl.
879 IX | mondá szelíden, s átvevén a diáktól a kalamust, odakanyarította
880 XII | ítéljen, mely miatt nagy dicséretit nyerhetnénk.13~Hát úgy is
881 XII | fõz, a cívisek még jobban dicsérik Pográt: »Der Mordskerl kocht
882 IV | makacs, nekik mégis kijár a dicsőség.~Élvezték is. Élvezni pedig
883 IX | király elfordulva Rostótól, s diktálni kezdte a következõket:~-
884 VII | kocsis derék ember lehet, a dilemma, amely elé állíttatik, méltó
885 VII | párosulva, drága kincs a diplomáciában.~- Ha már nem lehetek is
886 X | kulacsot, egy kardot és egy diplomát a nemességrõl.~- Korják
887 X | Fejedelmi szeszély - vagy disgratia. Még éji álmuk is szaggatott
888 II | mezején. Nem is volt más diskurálási téma, csak a különbözõ tervek
889 VI | mert a zene elnyomta a diskurzust.~- Hogy adja a királyt a
890 IV | jobbágya vagy, és csak õ disponálhatna veled. Azonfelül most a
891 III | lehetett volna, mert hiszen a díszkertek növényeit könnyű változtatni,
892 V | se szól, az mind titok, a diszkréció lapulevele alá húzódva avult
893 II | ólaknál, ahol állítólag a disznók röfögését figyelte, mert
894 VI | rá.~- De ne legyen aztán disznóláb - jegyzé meg Korják, kedélyesen
895 VI | többet ér Szebenben egy disznótor. Pedig dehogy ér többet.
896 VI | a hosszú téli estéken a disznótorokban.~Az bizonyos, hogy csak
897 II | a szolgákat voltaképpen díszruhába kellene öltöztetni, bársonyba,
898 II | Persze - szólt a király -, de díszruháink itt Palotán nincsenek. Az
899 II | menjen egy szekér Budára díszruhákért. Mujkónak azonfelül egy
900 V | kell foglalnia a helyét a díszteremben »Mujkó őfelsége« körül,
901 IV | fölkapta a »Fekete bivaly«-t, divatba hozta, persze a »Kelempász
902 III | az marad, ami volt.~Egyes divatdolgokat, az igaz, fölkapott a kisnemesség
903 IX | Az érkezõ lovascsapatok dobaja már közel hangzott, a fölvert
904 X | karddal is.~- Szívemnek minden dobbanása a királyé - rebegé Várpalotai
905 IV | volna hallani a szívecskéje dobbanását, ha Rostó uram nem csap
906 X | nemest - hagyjon némely dobbanásokat a menyecskéjének is, a király
907 II | boszorkányok és Xantippék közé dobják a megrokkant katonát? Vagy
908 IV | hogy Rostó uram ki akarta dobni Korjákot a szobából, Korják
909 XI | megriadt kis szívének lüktetõ dobogása. Téged se tartlak én fogságban,
910 V | lehetett a szíveik hangos dobogását hallani, de kétségkívül
911 V | lovacskák közömbösen átmentek a dobogón (mit tudják õk, hogy kihez
912 VIII | mint a fal, szíve hangosan dobogott az izgatottságtól, érezte,
913 XII | Waldstein grófok lomtárba dobták a múlt században.)~A két
914 V | maradt semmije, de a szegény Dobzse László királynak se, egy
915 IX | Szelistyeienses esse narrantur. Doceo te, nosmet Szelistye venatum
916 III | pretextusok alatt.~Nem csuda, ha Dóczynak is eszébe jutott a király
917 VII | kezdték az asztal alatt döfködni és nógatni, hogy »No, hozd
918 VIII | szólt, mintha csak egy méh döngése lenne:~- Három órai meggondolási
919 IV | Rohan ki, hogy talán a kutya döntött fel valamit, hát uramfia,
920 I | az asztalhoz ült, nagyot dördülnek a mozsarak, hadd hallja
921 III | jól ismervén itt Budán a dörgést, minthogy fiatalabb éveiben
922 III | uram megvakarta a fejét, s dohogott valami olyanfélét, hogy
923 VIII | férjeket.~- Férjeket? Helyes - dohogta a doktor, Antonio Valvasori. -
924 VI | megszégyenülve húzta be a fejét a dókájába.)~- Van-e valami kívánságod? -
925 VI | Antonio Valvasori olasz doktorhoz, akihez egyre átbeszélgetett
926 VI | Ha pedig meghalnék, a két doktorom velem temettessék el elevenen.«
927 II | szelíden -, hogy a király dolgába nehéz valakinek avatkozni.~-
928 XII | elfelejtette - lehet: a dolgai miatt nem jött. (Hiszen
929 II | asszonyok jól csinálták a maguk dolgát a kormányzónál, de a szelistyei
930 VIII | Eligazítottam én már nehezebb dolgokat is - mondta vidáman.~Majd
931 II | közbe Mátyás, aki a kicsiny dolgoknál is szeretett bölcselkedni. -
932 XII | világon… Öregedett, más dolgokon járt az esze, sok gondja
933 VII(10) | terveket szőtt jelentéktelen dolgokra, vagy ha kicsi eszközökkel
934 XI | bízhat a király. Ez biz az én dolgom lesz.~Az asszonyka olyan
935 IX | de hogy fognak-e tudni dolgozni e zsebrákok, nem tudom.
936 IX | keressék meg és küldjék a dolgozó szobájába.~Vojkffy belekezdett
937 VII | jönni »a mi saját külön dolgunkkal«, s egymást kezdték az asztal
938 VI | arannyal hímzett fehér dolmányán nagy rubin-gombok ragyogtak,
939 IV | kalapban, piros-zsinóros kék dolmányban.)~A patakban, mely elszaladt,
940 VI | Bizonyára szabadabb volnék bíbor dolmányomban, ha senki se tudná, kit
941 II | királynak, hogy milyen csúf dologba mártotta a szegény Prónay
942 X | akarata nem lehet egyazon dologra nézve.~Makucsek Vince nagyon
943 IV | inkább a Korják javára dõlt a gutaütés. Mert olyan a
944 V | ugrott eléjük cseresznyeszín dományban, sárga kis csizmában, apró
945 V | A várpalotai kastély egy dombon állt, ugyanott, ahol a mostani
946 III | mélyedésbe beillesztett dombormûvû mókust nézegette, vagyis
947 I | így felelt:~- Háromszázat, domnule, minden lélekre egyet.~-
948 III | posztó, csemelet, fusztán, dorniki vagy tournai-i szövet-e?
949 I | az urak egész a Strungu dracului-ig, a borzalmas horpadásig,
950 VI | nagy úr! Annyi mente, annyi drágakõ. Hogy villog, csillog némelyik,
951 VI | végigrakva szikrázó tüzű drágakövekkel. Testvérek közt megért vagy
952 VI | bíbor föveggel a fején - drágaköves kardját keresztbe fektetve
953 VIII | a hosszú, széles asztal drágaságain, az ezüst, arany tálakon
954 VIII | négy folyam, Duna, Tisza, Dráva, Száva, mind egy-egy leány
955 I | lakosa, se vasútja, se távíró drótja, se méhköpűje, s postakürtje.
956 X | úgy szuszogott, mint egy duda. A harmadik szobában is
957 XI | oda jár szilaj kedvében dudorászni. Még ezeknek a fönséges
958 VIII | közelednek messzirõl nagy dübörgéssel.~Mátyás elfeledkezve minden
959 XII | hol is a kétségbeesés dühével tört rá ama nyavalyás Michael
960 IV | azt szeretném én látni! - dühöngött a prefektus, az ökleit felemelve.~-
961 IV | asztalfiókban, el nem vörösödik a dühtõl ezekre a szavakra, mint
962 V | nézte most a bájos arcokat… Dülöngélt, röpködött, csendergett
963 X | Egész éjjel folyt a víg duhajkodás, evés, ivás, rikoltozás,
964 III | csak a fõúri asszonyoknak dukált, akik nagy parádé alkalmával
965 IV | úgyszólván örök háború dúlt a »Kelempász madár« és a »
966 IV | Rostó jó szívû ember volt, dúlt-fúlt még egy darabig, de azután
967 IX | uram is ott állt a lõcshöz dûlve. Volt elég beszélni valójuk
968 VIII | képeztek, a négy folyam, Duna, Tisza, Dráva, Száva, mind
969 IV | csak a Korják kellett, nagy durcásan lehajigálta a földre a sok
970 XI | kifonta, s ott babrált, dúskált a keze a csiklandozó hajszálak
971 XII | be a faóriásokat, még a dúvad is nehezen mozgott a sûrû
972 VI | erekben, zömök testalkata duzzadott az erõtõl, tele tüdõvel
973 IX | proficiscemur judicando an missas easque uno nido enatas essent -~
974 I | tudom. De bizonyos, hogy ebből a tömérdek kiontott vérből,
975 VII | éppen jókor. Még mindig ebédeltek ugyan, de már a vége felé.
976 VI | eszébe) - hát mi sohase ebédelünk? Az én gyomromban már harangoztak.~-
977 IV | megterített, majd a konyhában az ebédfõzésnél lábatlankodott, midõn nagy
978 IV | szelistyeiek bejöttek, hogy az ebédhez telepedjenek, már akkorra
979 VIII | kegyeskedjék kimondani, hogy ez az ebédlõ-terem ötezer négyszögöl terjedelmû
980 VI | már terítve volt a nagy ebédlõ-teremben, ezüstre-aranyra. Virágok
981 VI | Azért szeretnék ott lenni az ebédlõteremben, hogy lássam, mi történik
982 VI | kiöltöztetett mamlasz, holott egy jó ebédnek az a karaktere, hogy mindenki
983 II | Kanizsay azt mondta egy ebédnél Czoboréknál:~- A király
984 IV | kíván bennünket, még talán ebédre is ott maraszt.~Homályos,
985 VI | beszélni Szebenben errõl az ebédrõl, a hosszú téli estéken a
986 V | várnagy, nemde, uram?~- Ebre hájat bízni, Czoborra asszonyt…~
987 IV | a fülükbe kiáltozva. - Ébredjetek föl, tyúkocskák, te is,
988 IV | de teljesen csak akkor ébredtek föl, mikor már a tüzes napsugár
989 II | szemrevalók.~Mindez csak ébren tartotta volna a kérdést.
990 V | környezetére.~- No, mit mondtam, ebugatta?~Ugyanabban a percben, mintha
991 V | kifakadt:~- Beszéljen veled, ecsém, a mennydörgõs ménkû! Nem
992 X | szakítani akar, vegye le róla az eddigi nevét is, mely ez embereket
993 VII | közülök, de úgy, hogy az edény is az övé marad.~- Igenis,
994 VII | a jó bort pedig az arany edénybe és megtartja az arany edényt
995 VI | kutya! A mennyezet a kék égboltot ábrázolta, a szférákkal
996 III | hasonló szűk magyar nadrág egészíté ki ezt és csalma.~Csak a
997 II | est si omnes consentiunt ego non contradico. És hagyján.
998 X | Két akarata nem lehet egyazon dologra nézve.~Makucsek
999 VI | nagy udvari illedelem - egye meg, aki kitalálta. Rostó
1000 VI | való beszélgetésben, mint egyébként, hogy kérelmetek jogosult
1001 III | foltozva a könyökön, vagy egyebütt.4~Íróink, tudósaink, akik
|