1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1002 IX | ittmaradnak. Azokat férjhez adom. Egyedüli büntetése az lesz, hogy
1003 III | követendõ magatartást.~- Ne egyél, csak ha kínálnak, ne szólj,
1004 IX | egy titka, hogy a vezér ne egyen libapecsenyét, mikor a közember
1005 X | neki vigasztalásul a saját egyéni meggyõzõdését, oláh nyelven.~-
1006 III | színes csecsebecsét a zöld egyéniségük fölékesítésére. Csont lettek,
1007 II | Várpalotán éppen ez a nagy egyenlõség a virtus, hadd maradjon
1008 X | úgy a földhöz teremtett egyet-kettõt, hogy még másnap is arról
1009 XII | nem is gondolt rá.~Csak egyetlenegyszer villant föl a nagy világeseményekbõl
1010 IV | Jupiter alatt, Jehova alatt egyformán uralkodó. És a keresztény
1011 X | Mind a hárman beléptek. Az egyház szolgája a földig hajolt,
1012 VIII | rendje és módja szerint az egyházi szertartás is megtörténjék.~
1013 III | mindjárt vannak legyek is.~Egyik-másik beszédbe próbált ereszkedni,
1014 VII | nagy, faragott almárium, egyike azoknak a híres remekeknek,
1015 V | szerepét. Hamar, hamar! Az egyiknek még öltözni kell, a másiknak
1016 X | szekerek közt, mind nyugtalan, egyiknek-másiknak nyerítése messze elhallatszik
1017 VII | kíváncsiskodék Guthy Pál.~- Egyitek se - mondá a király. - Õ,
1018 VII | ellen se, ha a tánc hevében egyitek-másitok átkarolja, megcsókolja.
1019 I | Hisz akkor aztán több jutna egyitekre egy férfinél.~- Istenem,
1020 I | vackaikban és a hómezőkön, egykedvűen nézegethették magukat a
1021 VIII | esett ki a komolyságából. Egykedvûen mosolygott, mert egy királynál
1022 II | kormányzó kezében, akár seprõ, egyképpen szeretnék kiütni. És szinte
1023 I | Mihály, a Hunyadi János egykori hű embere és várkapitánya,
1024 X | neveztelek ki. Ez pedig egymaga nagy bolondság. Kinevezhetek-e
1025 II | ujjongva helyeselték, s egymásnak súgták nagy titokban - még
1026 X | hamiskásan hunyorgattak egymásra. Hm, no, mit akarunk még
1027 III | farkasszemet nézve szemben álltak egymással azon a helyen, ahol a mostani
1028 I | A pópa, a harangozó és egynéhány pendeles fiú.~- Hány férfit
1029 IV | õfelségéhez, hát itt vagyok én egynek. Adja nekem kegyelmed ezt
1030 XII | akkor nem néma, ha estenden egypár denevér röpül be az ivóba
1031 III | bohókás kívánsága révén egypár-száz férfijobbágyhoz jutna. Akkor
1032 VI | még több ilyen odahaza?~- Egyre-másra ilyen a többi is - felelte
1033 III | vászonszemély kellene.~Vert is a hír egyrõl, valami Gergely Annáról,
1034 V | mint otthon a kecskék után. Egyszer-kétszer vissza is nézett Korják
1035 XI | szóla szemrehányón. - Mint egyszerű legény jó lettem volna neked,
1036 VIII | Vucának a király pénzét.~- Ehol van ni, lelkem, Mathias
1037 X | nyerítése messze elhallatszik az éjben… De mindenekfelett fölségesek
1038 X | szeszély - vagy disgratia. Még éji álmuk is szaggatott volt
1039 III | epedezve, hanem az utolsó éjjeli állomást, amikor aztán reggelre
1040 II | kezdte az esetet. Álmatlan éjszakáin gyakran megjelent elõtte
1041 X | Schramm Máriának rossz éjszakája volt, bizonyosan nem aludt
1042 XII | a vackában, ide tért be éjszakára.~A palotai öregasszonyok,
1043 VI | És akkor módját lehetne ejteni, hogy én is ott legyek,
1044 I | szántóföldekre, valóságos halmokat ejthettek belőlük, a zergék után elmászkáltak
1045 V | istenem, valahogy el ne ejtsék!~Az emeleten volt a nagy
1046 VI | egyéb orátori figurák és ékességek helyett kellemesebb, eleven
1047 V | viszonzásul levehesse.~Az elõbbi ekkor így szólott:~- Isten hozta
1048 I | ebédelni, vagy késõbben? Mert ekkora nagy potentátnak több ebédet
1049 I | férfiakat kérnek a királytól.)~Eközben megkondult a vár tornyában
1050 VIII | másik pedig választ tündöklõ ékszerek, kincsek között egy semmiséget,
1051 I | Nézd meg csak, hány darázs él, röpköd egyetlen rózsa körül,
1052 VII | A vásárhoz vevõ kell és eladó, a rabláshoz csak rabló.
1053 I | serdületlen leánygyermekek és az elaggott asszonyok.~- Kétségkívül.~-
1054 V | Jaj, úgy félek, hogy elájulok.~Utána a kis Vuca jött,
1055 V | a világ a melegtõl.~- Ha elájulsz, lelkem - csintalankodik
1056 VII | nincs annyi lelke, hogy elálljon a tokajitól. Mert nagy úr
1057 IV | beszél, hiszen nem szabad elárulni, hogy a szelistyei asszonyok
1058 III | fölszíttad a haj illatát, és elárultál némelyeket, amiket a mostani
1059 III | ahol sokkal mélyebben van elásva, mintha öt század feledékenysége
1060 V | stílnek, de ezzel már régen elbánt az idő. A kőművesek aztán,
1061 I | maga ez az eset, amit most elbeszélek, se történhetett volna meg
1062 II | nekünk okos tanácsot.~S elbeszélte a szelistyei asszonyok megérkezését,
1063 IV | menyecske összenézett, gúnyosan elbiggyesztve a szájaikat, mintha mondanák: »
1064 X | mindig a kihallgatottak elbocsátása után.~- A szelistyei szász
1065 IV | is megtanult hegedülni.~Elbocsátotta hát a bandát, s éppen azt
1066 VI | megtelepíttetni. És most elbocsátunk isten hírével, hozzátok
1067 VIII | nagy, dióbarna hajtömeg - elborította egész a térdéig. Csak istennõnek
1068 III | elõtte kecsesen, félénken, elbûvölõn.~Rostó uram egy latin orációba
1069 IV | hegedûd hangját; mintegy elbûvölve arra kérte, hogy ide, hozzánk
1070 II | trics-tracsra és éretlen élcelõdésre.~Kelemen diák paskvillus
1071 XII | mindenféle praktikákkal elcsereberéljük szelistyei asszonyokért,
1072 IV | piros pünkösd hajnalán) elcsöndesedett a helyiség, s a vendéglõsné
1073 VI | délceg termetükkel. Asszonyt elcsúfít a térdelés. Mintha a tulipán
1074 I | Melyik a jobb metódus, nehéz eldönteni. Mert akkor is mindenki
1075 II | király lesz abból!~És ezzel eldõlt a Mátyás sorsa, a nép szíve
1076 IX | két szelistyei asszonyt eldugták a kastély balszárnyába,
1077 XI | felvillanyozva ugrott föl és elébe futott. Hogy ím, térdre
1078 VII | víg csengésû nevetés közé elégedetlen hangok is vegyültek.~- Sebaj,
1079 IX | vetkõzzetek le, többiek, elégedjetek meg azzal, hogy egyszer
1080 II | hogy nem becsüli magát eléggé, mikor ilyenbe ugrik bele.~-
1081 II | Jézus. Jézus egy hallal elégített ki nem tudom hány ezer embert,
1082 VI | bámészkodó szolga közé elegyedve.~Az asztal szinte görnyedt
1083 IX | mi az? - kérdé Mátyás, eleibe lépkedve.~- Gyõzelem! -
1084 IX | kihallgatáson fogadta a vezéreket, eleibök ment az elõterembe, s kétszer-háromszor
1085 III | elmondta az egész tényállást elejétõl végig, hogy õ a szebeni
1086 I | ünneplőbe öltözve, hímzett elejű ingvállakban, tarajos főkötőkben,
1087 V | három pici apród ugrott eléjük cseresznyeszín dományban,
1088 XI | ezeknek a fönséges titokzatos elemeknek is vannak csalódásaik.~-
1089 X | oldalszalonnákat és másféle elemózsiát.~Este a király gulyása néhány
1090 XII | vérszomjas parasztsereg élén fog megérkezni a kastélyok
1091 VI | háborúk teremtettek; szívesen elengedjük szónoklatodat, derék öreg,
1092 X | is, gyönyörködhessenek az élénk, változatos tábori életben.~
1093 VI | Igaz, ni - szólt közben élénken Vojkffy (látszott, hogy
1094 VII(10) | eszközökkel akart nagy célt elérni - mely esetben persze kis
1095 II | elvonult termeibe.~Annyit mégis elért, hogy a királynak kedvét
1096 X | tovább, sírni kezdett az elérzékenyüléstõl, mint egy kis gyerek.~Vuca
1097 VIII | a teendõit, az ámuló és elérzékenyült Korjákhoz fordulván:~- Íme
1098 III | társzekérrel mögöttük, tele eleséggel és egy fõzõ asszonnyal.
1099 I | abból a magyarok lelke sír elesett ősapákért?~Bizonyára mondom,
1100 X | máskor király. Megnyílt az éléstár és a pince, s az esti szürkületnél
1101 I | s ha nincsenek meg, ha elestek a harcokon, adjon nekik
1102 X | élénk, változatos tábori életben.~Kétségkívül szép látvány.
1103 II | közönséges bohém volt, egy kicsit elevenebb ésszel, mint a környezet,
1104 III | környékén nagy nyüzsgés, elevenség mutatkozott. A kinyitott
1105 XII | napon ne járjanak ki, mert elfagyhatna az orruk, hogy ne viseljenek
1106 VIII | nagy dübörgéssel.~Mátyás elfeledkezve minden szereprõl és tréfáról,
1107 XI | elmosolyodva és egy szempillanatra elfeledve, hogy a királlyal beszél;
1108 V | királytól, húgom?~Gergely Anna elfintorította arcát - de még azzal is
1109 VI | nagyorrú hamarább hagyta ott az elfogadó termet, elfogta valami ellenállhatatlan
1110 XI | Egyetlen mód van, ha elfogadod. Az egyik hajszáladat, a
1111 II | Mátyás király egy napon elfogatja az õ nagybátyját, a mindenható
1112 III | amióta az a nagybátyját elfogatta s a Fridrikkel szövetkező
1113 XII | Egyszer a törökkel volt elfoglalva, máskor a furfangos Fridrikkel
1114 IX | Kelemen - mondá a király elfordulva Rostótól, s diktálni kezdte
1115 XI | ha a király neked adja.~Elgondolkodott révedezve, látszott, hogy
1116 IV | kezdte.~- Ej - mondá a Vuca elgondolkozva -, mégis okos lehet az az
1117 IV | gomolyogtak elõtte, elõre elgondolta és fölépítette a fogadtatást,
1118 V | Anna pruszlikjáról való? Az elhagyatott kert valamelyik szögletében
1119 VIII | Kedvelt híveink! Mielõtt elhagynók az asztalt, ezt a poharat
1120 V | ha úgy tetszik.~S ezzel elhajítván a kis buzogányt, mit egy
1121 X | egyiknek-másiknak nyerítése messze elhallatszik az éjben… De mindenekfelett
1122 II | nem tudta magát hirtelen elhatározni. De ez csak pillanatokig
1123 IV | csak már künn se lehetett elhelyezni senkit. Mert kedves, meleg
1124 X | crede ca e rege. (Nem tudom elhinni, hogy õ a király.)~Egy apród
1125 VI | jó bolondot, aki mindent elhisz. Hát jó van, legyen úgy,
1126 VI | van, legyen úgy, színleg elhiszi a király - de olyan gondot
1127 VI | mert nincs rajtam a ruhám, elhitetem magammal, hogy nem én vagyok
1128 VI | akkor nem érdemes, hogy elhurcoltassék. Vagy pedig igaz a kép ördöngössége,
1129 VIII | Mujkónak, hogy ne szóljon:~- Eligazítottam én már nehezebb dolgokat
1130 VII | simán és lovagiasan van elintézve a dolog, mert utoljára csak
1131 VII | Fölvesszük a nemesség közé.~- Éljen a király!~- Csitt! Ne kiabáljatok,
1132 IX | más lett a hangja is.~- Éljenek derék vitézeink! Most pedig
1133 XII | házasodott - hanem iszen emiatt eljöhetne. Majd megint Pobjebráddal
1134 XII | elég.) No, semmi az, majd eljön máskor! Megnézi a paradicsomkertjét.
1135 XII | Némelyik csak azért is eljött, ha öreg volt, ha lázas,
1136 XII | okvetlenül megakadt a szeme. Eljöttek ide házasodni messzirõl,
1137 IV | isten csodája lészen itt eljövendõ!~Korják uram szinte megrémült.
1138 IV | elsõ dolog a királyhoz való eljutás. Ad majd nekünk a király
1139 VIII | az ember volna ez?~A Vuca elkacagta magát és kedélyesen oldalba
1140 VI | zöldes fényt s ösztönszerûleg elkapta a tekintetét. Volt valami
1141 VIII | szemeiteket, akik nem akartok elkárhozni), félívben még szebb volt
1142 V | kiható szégyenéről, mert az elkedvetlenítette volna (hiszen azért jó,
1143 V | Rostó bandukolt, nem minden elkeseredés nélkül, hogy neki semmi
1144 XII | Mátyás király vadászháza, ha elkésett éjjel, medvét keresve a
1145 VIII | felmondta a szolgálatot, elkezdett velük forogni.~Az igazi
1146 IV | kérnek. A két elõbbi tiszt elkezdi faggatni.~- Igaz-e, hogy
1147 IV | Verona pedig vízért futott, elkezdték locsolni, de jobban csak
1148 VIII | s mikor már közel volt, elkiáltotta magát:~- Korják János!~Bizony
1149 IX | Hadnagy, e foglyokat elkíséred csapatoddal Nagyszebenbe,
1150 II | némettõl. De ez a tárgy is elkopott már, megmondta az öreg Gara: »
1151 VII | mikor belépett a kancsókkal elküldött kamarás, bizonyos Petrovay
1152 VII | aranyban levõ bort, ím, elküldte.~Ámultak, bámultak, dicsérték:~-
1153 II | könnyek.~Mátyás szemlátomást ellágyult.~- De jó kegyelmednek, anyám,
1154 VI | elfogadó termet, elfogta valami ellenállhatatlan csatangolási vágy; ki a
1155 VIII | fejével bólintott. Mire ellenállhatatlanul kitört a derültség, azt
1156 IV | lesz, ha az szépen, minden ellenkezés nélkül a király elé járul
1157 VIII | annyira nesz, mint inkább az ellenkezõje, valami nehéz, zsibbasztó,
1158 X | részük. Bíró uram azonban, ellenkezõleg, kezdte meggondolatlannak
1159 XII | ellen, de a gyakorlat az ellenkezõt mutatta - mundus se expediet.~
1160 XII | országban, õk voltak az ellenségei, de mert alig volt béke
1161 XII | Békében-háborúban mindig ellenségek közt, elfelejtette a király
1162 IV | is tartott, hogy Korják ellenszegül.~Végre nagy lelki tusakodás
1163 III | nagyuram!~Ennek aztán nem bírt ellentállni Rostó, és a »Kelempász madár«-
1164 V | leszáll, még sok szívet ellophatsz.~Megint a buzogányos fordult
1165 VIII | nagyorrúra) és várta az elmaradhatatlan visszatorlást, de még jobban
1166 IX | lakodalmak és egyéb bolondságok elmaradnak. Elsöpörte a közbejött esemény. (
1167 I | ejthettek belőlük, a zergék után elmászkáltak az urak egész a Strungu
1168 XII | ládákat, meg a ravasz emberi elme minden egyéb fiókjait.~Ezt
1169 IV | következõ pontozatokban:~Vuca elmegy a király elé a másik két
1170 III | Rostó uram: - No, csakugyan. Elmegyek a palatinushoz. Ha nem használ,
1171 I | is összefogdostatta, hogy elmehessen az új ezer. Mert sok vér
1172 VI | oda Lábatlan Gergelyt - elménckedett Báthory.~Mátyás összeráncolta
1173 VI | a homlokát a tapintatlan elméncségre, mert ez eszébe juttatta
1174 XII | kérdé a király megütközve. - Elment az esze? Mit akar azzal
1175 II | tûszúrások, enyelgõ dévánkodások elmérgesítették Prónayné asszonyomat szül.
1176 II | csak úgy dõl belõle a sok elmésség és a szikra, mint a Vezuvból
1177 II | asszonynak.~Röpködtek az elmésségek, persze vaskosak, azokhoz
1178 IV | arccal, alig várta, hogy elmondhassa a gazdáinak:~- No, szépen
1179 IV | a társaságokban, akirõl elmondhatják: »Tegnap a szelistyei asszonyoknál
1180 VI | szelistyeiek. De nehogy elmondja az ifiúr valakinek, amit
1181 VII | a Galeotto tollára, majd elmondják neki Budán, írja meg õ taljánsága
1182 VII | ama bizonyos Petrovay. - Elmondom neki az üzenetet, meghallgatta
1183 V | tõlem a legyezõ-vivõk.~Mária elmosolyodik és a nagy körme hegyét beakasztja
1184 XI | izéljen! - felelte az asszony elmosolyodva és egy szempillanatra elfeledve,
1185 IV | seprõért, és bizonyosan elnáspángolja vele az üzenethozót, ha
1186 I | keselyű.~Némely napokon aztán elnémultak a vadászkürtök, szétszéledtek
1187 II | legénytanya. (Újlakiné asszonyom elnevezte Gyehennáriumnak.) Ha egy-két
1188 XII | falujának egész Erdélyben, s elnevezték Szelistyét »a király paradicsomkertjének«.~
1189 X | pedig katonasággal lehet elnyomni. Minthogy azonban a katonaság
1190 XII | ne végeztessenek nehéz, elnyomorító munkát a feleségeikkel,
1191 VI | megbotránkoztató, mert a zene elnyomta a diskurzust.~- Hogy adja
1192 X | kápolnában, atyám, mert még elõadhatja magát valami. Álljon csak
1193 I | de a kormányzó szavára elõállott.~- Ami az igazat illeti,
1194 V | alsószoknyáit, azért az előbbi leányzó még sincs többé.~
1195 I | alját borítják, minduntalan előcsörtet egy-egy barnamedve. A forrásos
1196 II | felelni érsek úr is, amit az elõdje egykor: Nolite timere bonum
1197 XII | hajszálait. Minden évben elölrõl kezdte, mert akarva, nem
1198 II | gyerekek!~S szép, kéklõ szemeit elöntötték a könnyek.~Mátyás szemlátomást
1199 IV | hajította ide. Az a babonás elõérzetem van, hogy nem szabad elszalasztani.
1200 III | ad neki, ahogy a mesékben elõfordul: »Válassz, lányom, valamit,
1201 IV | õkelme, mikor megérkezett az elõhívott Koszta Konstantinus, a budai
1202 XII | no, nem Szelistyét akarom elõhozni (ámbár ott is garázdálkodtak),
1203 IV | beszélgetek vele errõl-arról, elõhozódott, hogy mint kerültek ide
1204 I | fõztek ebben a korban olyan elõkelõ gazdánál, mint a vajda.
1205 IV | volt. Mert ez is csak az elõkelõbb voltát nevelte a Bivalynak.~
1206 II | ruháitokban. A születés elõkelõsége és az alacsony származás
1207 II | jutva.~Mujkót csakhamar elõkerítették, jött nagy ugrándozva egy
1208 VIII | is hozzám fordulnak majd elõleges megkóstolás végett.~Schramm
1209 IX | kapnának és a huszárok nem elõlgetnének nekik, a legszebb férfiaknak
1210 XII | pecsétje az.~Aztán feltörte, elolvasta, mire halotti sápadtság
1211 VII | Én a buta pofáknak adok elõnyt. A buta pofa fél siker.
1212 VI | Zavarodottan, tántorogva lépegetett előre az öreg.~Az asszonyok láttára
1213 V | közepén. Mert a várkastély elõrésze tele volt mindenféle csodálatos,
1214 IV | csak éjfél felé, mikor már eloszlottak a vendégek, köttetett meg
1215 X | A király végigkísérte az elõszobán, ahol a szelistyei asszonyok
1216 VI | UDVARA~A folyosóról egy előterembe léptek, melynek négy szögletében
1217 XII | eddig gonoszul eltitkolta elõttem.~- Elég, ha most mondom -
1218 IV | elzarándokolt Besnyõre.~Elpanaszolván a »Kelempász madár« aláhanyatlását
1219 IV | vetkõzött. No, ugye értesz már? Elpirulsz? Nézz a szemembe, te János!
1220 II | hogy egy egész vidéken elpusztultak a férfiak, a földek szántatlanul,
1221 V | Csitt! Kösd meg a nyelvedet. Elragadók.~- Sohasem hittem volna.~-
1222 X | tudatta, majd kibújt a bõrébõl elragadtatásában, s csak azt az egy kegyet
1223 III | Vuca, a Rostó kedvence, elragadtatva - gyerünk ide, ugyan gyerünk
1224 IX | pihenni. De a legjobban elrémült Korják uram, lassú reszketegség
1225 I | nándorfejérvári győzelem emlékére elrendelte. Minthogy éppen akkor dőlt
1226 II | Mert Bánffy meglehetõsen elrontotta kalkulusunkat. Bánffy azt
1227 XI | akkor - és most egyszerre elsápadt a szép asszony, keble hullámzani
1228 V | hogy egy csukának a mája elsikkasztódott a keze között.~Szerencse
1229 V | lépcsőkhöz, a parazol-tartók az első udvarnál lesznek, ahol a
1230 IX | bolondságok elmaradnak. Elsöpörte a közbejött esemény. (A
1231 VI | káptalan se gyõzné azokat elsorolni. Mindez nagy, nehézkes pompával
1232 V | magát és eltûnt.~Az egyik elsurrant a nagyorrú mellett s halkan
1233 II | kiküldetés. Az apró ügyek elsuttyannak a nagyok közt, de Buda most
1234 IV | kiszolgálására, a másikat pedig elszalasztá a Fazekas utcába a testvérbátyjáért,
1235 IV | elõérzetem van, hogy nem szabad elszalasztani. Igaz, hogy csak paraszt,
1236 IX | vállaikat, a termetüket, a bátor elszánt arcvonásaikat, hiszen szoborhoz
1237 VIII | Én ezt választom.~Az elszörnyûködés visszafojtott nesze volt
1238 XI | beborította elöl-hátul, aztán így eltakarva, mintha valami fekete sátorból
1239 IX | Nem is képzelik, mennyire eltalálták kívánságunkat. Királyi szavam
1240 XI | egy esztendeig bizonyosan eltart, de különben tovább is,
1241 X | mosoly játszott, mikor Mujkó eltávozott. Gondolta magában: »Sokszor
1242 III | pedig az orton nincs is eltemetve, itt õgyeleg, de csak a
1243 III | amiket a mostani kalap eltitkol. Az orton megkötési módja
1244 XII | Palotára, amit Korjákék eltitkolnak, mert azalatt Vuca annyira
1245 XII | kegyelmed eddig gonoszul eltitkolta elõttem.~- Elég, ha most
1246 IV | utolsó csöpp bátorságát - és eltört most már a mécses: sírni
1247 XII | s az ember önkéntelenül eltûnõdik, kinek lehetett olyan bolond
1248 X | esetet, amikor az Isten elülteté a szerelmet, az kikél két
1249 VI | mindannyiszor.~Õfelsége vagy elutasító mozdulatot tett, hogy nem
1250 II | föl Prónay Balázs uram, s elutazván a szebeni grófhoz, Dóczy
1251 VI | hagyni a két tallérját, én elvállalom, hogy vigyázok a mátkájára
1252 X | van rajta.~Mindamellett elvállalta a kiküldetést, és még abban
1253 II | bölcselkedni. - Az eset elvégre is nem a közönségesekbõl
1254 VI | vagy el nem veszi. De hogy elvegye, arról én gondoskodom. Mert
1255 XI | legény Berecken, aki szívesen elvenné és akihez õ is hozzámenne,
1256 I | excellál, hogy minél többet tud elvenni másoktól. Melyik a jobb
1257 VI | Azt majd meglássuk. Vagy elveszi az illetõ, akit választ,
1258 VIII | Térdepeljen le kend, mert még elveszít mindkettõnket.~Korják zavarba
1259 IX | az esik jól, amit erõvel elvesznek valakitõl. Kétlem, hogy
1260 XII | Az emberi nyom is csak elvétve mutatkozott. Egy-egy kiégett
1261 IV | a dicsőség.~Élvezték is. Élvezni pedig nagy tettek emlékeit
1262 IV | szerencse elsõ mosolyát látta és élvezte a nagy vendég-sokadalomban,
1263 IV | mégis kijár a dicsőség.~Élvezték is. Élvezni pedig nagy tettek
1264 II | sok tudományoktól s hadd élvezze a kamasz-évek gyönyörûségeit
1265 VIII | egy meglepetés! Az egyik elvinné az ország legdrágább kincsét,
1266 VI | választja valamelyik?~- Hát elviszi.~- De hát a választott férjjel
1267 VI | majd minden tál ételt elvitetett a fõasztalnokmesterrel (
1268 IV | meg a nemzetes úr, akkor elvitethet, de másképp nem. Úgy vigyenek,
1269 IV | felé nyújtva.~- Úgy, ahogy elvitte.~Rostó visszavonta a kezét.~-
1270 VI | tegyünk?~- Természetesen elvonultok és nekünk hagyjátok a tért,
1271 IV | Kulifintyóhoz apellálta az ügyét, elzarándokolt Besnyõre.~Elpanaszolván
1272 VII | Mert nagy úr a szív az emberben, nagy úr az ész is, de a
1273 III | kiadta a rendeletet az embereinek, hogy hajkurásszanak fel
1274 II | jó szabó betömhesse. Az embereinknek okvetlen mutatniok kell
1275 II | higgyen, anyácskám, az udvari embereknek. Hiszen ismerheti õket.
1276 XII | most már az erdõt õrzik az emberektõl, azelõtt pedig az embereket
1277 VII | fejével.~- Ha nem csalódom az emberemben, Guthy, te állsz az igazsághoz
1278 III | és sûrûn voltak láthatók emberfejek, míg a »Kelempász madár«
1279 I | hozzá mosolyogva -, hány emberre van szükségük?~Balthazár
1280 X | becsületességét, nyíltságát, és nemes emberré emelem. Minthogy nem fogadta
1281 XII | Szily István közbenjöttével emberséges extra-törvényeket, melyeknek
1282 X | nyíltságát, és nemes emberré emelem. Minthogy nem fogadta el
1283 XII | gondozni kezdte a szépség emelésének szempontjából.~De mit ér
1284 V | ahol egy lépcsõ vezetett az emeletre.~A lépcsõnél hat zsinóros
1285 XI | mert édes és könnyű, de nem emelhetem föl, mert a lehajlásban
1286 X | kellemesen, aki annyira emeli a lábát, hogy meg is fricskázza
1287 VI | haldokló a félkönyökére emelkedett: »Ne aggódj, király, a képet
1288 XII | kollációt. Vagy valaki kápolnát emelt azon a helyen, ahol valakijét
1289 IX | királynak.~Mátyás fölvillanyozva emelte fel a fejét, s egyszerre
1290 X | szolgája a földig hajolt, emezek meg térdre estek.~- Tartsa
1291 VIII | maradtak, de még inkább emezekét, kiknek látása nekünk gyönyörûséget
1292 IV | bárányt és micsoda lovat emleget Kulifintyó? Bárányt ugyan
1293 VI | csoportban ama többször emlegetett léhûtõ szolgák, vagy, amit
1294 IV | Élvezni pedig nagy tettek emlékeit csak borocska mellett lehet,
1295 X | Annak a kis tréfának az emlékét, amit veletek csináltam,
1296 IV | táplálkoztak. Még élt az emlékezetekben és hagyományokban a nagy
1297 VI | Visegrádon és lefestem õt emlékezetembõl.« Festegetett hát rajta,
1298 II | intézkedett. A királyok emlékezõtehetsége sem jobb a rostánál: a kis
1299 V | Mátyásra már csak olyasmi emlékeztet itt, ha valami csat vagy
1300 XII | voltak a Bakony épületei. Az említett romok azonban egy úri háztartásra
1301 VI | amit én itt bizalmasan említettem.~- Magyar ember vagyok.~-
1302 IX | an missas easque uno nido enatas essent -~Si non - capitis
1303 IV | lehajigálta a földre a sok encse-bencsét.~A prefektus kétségbeesetten
1304 V | amiken különféle madarak énekeltek, hogy majd beleszakadt az
1305 X | evés, ivás, rikoltozás, éneklés, villongás, birokrakelés,
1306 IV | alatt.8~A pápa ugyan nem engedelmeskedett ennek a határozatnak, de
1307 X | ilyenkor mégis a királynak engedelmeskednek?~Makucsek Vince nagyot szusszantott,
1308 VII | is kezdte megtagadni az engedelmességet s olaszul fenyegette a királyt: »
1309 VIII | nemcsak a funkcionáriusok engedetlenkedtek, de a terem is felmondta
1310 III | lecsúszva a hajból is látni engedett valamit, az akkor annyi,
1311 X | pap megállt a küszöbön.~- Engedjen meg egy kérdést, ami hirtelen
1312 IV | Hanem hasztalan volt minden engesztelés, minden ígéret, a kis fruska
1313 II | se kaparja ki. Hanem hát ennél a könyvnél is akad még különb
1314 I | meg kellene születniök, ennélfogva tehát…~Szilágyi hatalmas
1315 VIII | és igen tisztán tudott enni, ujjaira minden fogás után
1316 I | idején még nem lehetett volna ennyit írni Szelistyéről. Akkor
1317 XI | mondok valamit, szépasszony - enyelgett a király. - Egyetlen mód
1318 II | nyilacskák, apró tûszúrások, enyelgõ dévánkodások elmérgesítették
1319 VIII | jutottam eszedbe, mert te az enyémben már dél óta motoszkálsz.
1320 X | kegyelemmel és jósággal akarom enyhíteni. Hát mondd meg, ha van valami
1321 IX | szemedre semmit, te se az enyimre. Hát kelj fel, jó ember,
1322 VII | gondolkozik, az derék ember, ép az esze és becsülete. Fölvesszük
1323 VIII | az után õ maga is eleget epedezik.11~- Megkapod - felelte
1324 III | érkezést várják nagy nehezen epedezve, hanem az utolsó éjjeli
1325 XII | hogy egy-egy ájtatos remete épített itt magának házikót. Mikor
1326 XII | királyában. A zsivány nem építkezik, se a pandúr. Pedig itt
1327 IV | színes kavicsait, hogy újból építsen. Nagy mulatságot szerzett
1328 V | egész Szelistye ilyen, várat építtetek oda a jövõ télen.~- És én
1329 XII | kénytelen még egy szárnyat építtetni az idén a »Kulacs«-hoz.
1330 I | névaláírásokból; egy-egy vidám epizód tarkán szövődik a komor,
1331 VIII | A gyorsan váltakozó kis epizódok egészen felvillanyozták
1332 II | meséli, hogy az asszonyok éppenséggel nem takarosak. Hja, akkor
1333 XII | agyonütötték. Ezek voltak a Bakony épületei. Az említett romok azonban
1334 II | egykor az iskolák fognak épülni.~Igaz, ami igaz, hogy Prónay
1335 I | felriasztott vadállatok erdei vackaikban és a hómezőkön,
1336 IX | ZSEBRÁKOK~Szerencsére senkit se érdekelt ez a kis jelenet. Mindenki
1337 XI | pergett (a téma is nagyon érdekes volt), hogy észre se vette
1338 IV | kíváncsisággal, fölszippantó érdekfeszültséggel. Aha! Kezdte már megérteni.
1339 VIII | most a férj-választásra!~Az érdeklõdés tetõpontra hágott. Lassú,
1340 VI | Korják, aki mint budai ember érdeklõdött az udvari ceremóniák iránt,
1341 VII | kellemetlenül a kérdés, sõt érdeklõdve fordult az urakhoz.~- Az
1342 XII | összefûzte õket. Együtt jöttek Erdélybõl, s egy ugyanazon királyi
1343 IX | Egy telepítésrõl van szó, Erdélynek egyik vidékén, hol a munkás
1344 XII | is nyakunkba vesszük ez Erdélyországot, s valahol csak szép asszonyi
1345 XII | fölverni, kikutatni egész Erdélyt szép jobbágyleányokért és
1346 V | az egész kollekció az õ érdeme. Bizony neki is juthatott
1347 II | De hát az legyen-e a hadi érdemek jutalma, hogy rút boszorkányok
1348 VI | beszélgetésre méltóztatott érdemesíteni az öreget, kinek arca szinte
1349 III | hopmesterek nem tartották érdemesnek hozzányúlni, de nem is lehetett
1350 IV | Majmuna tündér, eredj az erdõbe!~Hej, csakugyan gyönyörû
1351 XII | üsse föl a tûzhelyét?~Az erdõcsõszök - mert most már az erdõt
1352 XII | utas. Ritka pedig a rom az erdõk vén királyában. A zsivány
1353 I | őzikék járnak inni. A lombos erdőkben ott röpköd a siketfajd és
1354 XII | az embereket õrizték az erdõtül - azt beszélik a romról:~-
1355 VIII | elõre. Az még csak az igazi eredeti kölyök.~Vuca megigazította
1356 I | háromlott egyéb észlelhető eredmény, csak az, hogy azóta déli
1357 VII | jelentsd meg nekünk az eredményt.~Az urak ettek-ittak és
1358 VIII | ösztönözte Mujkót, hogy minden erejét összeszedve, tisztességgel
1359 VI | fiatalság édes bizsergését az erekben, zömök testalkata duzzadott
1360 XI | Hiszen értesz engem.~- Eresszen el fölséged, könyörgöm…~
1361 III | Egyik-másik beszédbe próbált ereszkedni, de milyen szemtelenek ezek
1362 V | isten nevében.~- Hátha be se eresztenek? - vetette föl Vuca.~- Azt
1363 IV | neked volnék, többet nem ereszteném el innen, feleségül venném.
1364 IV | budai kilógus, aki hirtelen eret vágott rajta, mert bizony,
1365 II | pikáns trics-tracsra és éretlen élcelõdésre.~Kelemen diák
1366 VII | térdet, mert nyilallást érez a derekában; hasonlóképpen
1367 VIII | visszafojtott nesze volt érezhetõ, nem annyira nesz, mint
1368 XII | mellett gyarapodhattak és jól érezhették magukat. Házasodni pedig
1369 I | után némi etyepetyét vélt érezni, s intett az apródnak, hogy
1370 I | hallja az egész vidék és hadd érezze meg rázkódással az anyaföld
1371 II | semmi esetre se okos dolog. Ergo bolond dolog. Következésképpen
1372 VII | az asszony.~A királyt nem érintette kellemetlenül a kérdés,
1373 IX | beválnak - vélte Czudar. - Érintkeztem velök útközben, nagyon meg
1374 V | a napsugarak szelídebben érjék a híres szelistyei asszonyok
1375 III | nem annyira a Budára való érkezést várják nagy nehezen epedezve,
1376 II | kobakjainkban összevéve.~- És mikor érkeznének meg az asszonyok? - kérdé
1377 I | deputációkat fogadott, Budáról érkező futároknak híreit hallgatta
1378 IX | nyugtalankodni kezdett. Az érkezõ lovascsapatok dobaja már
1379 II | Fölséges seregély úr, ha serio erkölcsösnek tetszik lenni, ne tõlem,
1380 I | kiásott őskori edényt vagy érmet, vagy valami óriás kukoricacsövet,
1381 V | Nem loptam én semmit.~Az ernyõ-tartó párja odahajolt hozzá:~-
1382 V | lelkem - csintalankodik az ernyõ-vivõ -, tedd meg a kedvemért,
1383 V | amint ott lépegettek az ernyõk alatt.~Elöl a nagyorrú legényke
1384 III | közül melyik a legtöbbet érõ?~- Az, amit nagy ünnepélyeken
1385 IV | aláhanyatlását és hiábavaló erõlködéseit, ekképpen szólott:~- Oh,
1386 IX | Palóczy László -, kezük van erõs, de hogy fognak-e tudni
1387 III | Rostó uram -, de a bivaly erõsebb.~- A Kelempász csendesebb
1388 I | Intézkedéseiben benne van a makacs, erőszakos karakter, benne van a hiú,
1389 VI | testalkata duzzadott az erõtõl, tele tüdõvel szívta be
1390 IV | amint beszélgetek vele errõl-arról, elõhozódott, hogy mint
1391 II | pillanatokig tartott nála.~- Az érsekek - jegyzé meg vidáman - nagyon
1392 II | meg fölséged az esztergomi érsektõl.~- Hahaha! - kacagtak az
1393 XI | miért ne tegyek valamit érted is? Gyere, no, ülj le hát
1394 IV | beszéljen a bárány a lóval. Érted-e? Mert többet ugyan nem mondok.~
1395 V | Most a kastély ívei alá értek. Az oszlopok alatt a három
1396 III | megnyúzni. Már pedig nem csekély értékemelkedés lenne a birtokain, ha a
1397 II | csínyekkel és többnyire kétes értékû tréfákkal mulattatta urát.
1398 II | derültséget keltett.~- Hm, értelek, keresztény atyámfia, oh
1399 IV | vendéglőnek különben nem sok értelme volt ebben a régi világban,
1400 VII | találgatták a kulacsos üzenet értelmét. Mátyás szerette az ilyen
1401 VI | az oláh fáta? Kezdem már érteni a dolgot…~- Azért szeretnék
1402 VI | vigyázok a mátkájára és rögtön értesítem, ha veszély fenyegetné.~-
1403 VI | állt szövetségben. A király értesülvén neje megöletésérõl, felette
1404 II | Jó volna csatlóst küldeni értök Budára - indítványozta Drágffy
1405 XI | Van is, nincs is? Hogy értsem? A királyod elõtt nyisd
1406 IV | itt vagyunk? Õ maga küld értünk. Jó jel ez, gyerekek, nagyon
1407 X | gyerek.~Vuca megijedt, nem értvén magyarul, nem bírta kitalálni,
1408 IX | szívvel, mihelyt Budára érünk. Nem is képzelik, mennyire
1409 VII | igazi oligarcha.~Egyik így érvelt, a másik amúgy, két táborra
1410 VI | volt, de hát nem engedte érvényre jutni az a nagy udvari illedelem -
1411 V | elfogta őket a szorongatás érzete. Félelem a nagy bizonytalantól.~-
1412 IV | hajtotta, hogy Szilágyi Erzsébethez fordul, aki minden ilyenféle
1413 II | Magdalénát, aki Szilágyi Erzsébetnek volt a legkedvesebb palotás
1414 X | köntöse szegélyét és újólag esedezett más névért. »Az asszony
1415 IX | elmaradnak. Elsöpörte a közbejött esemény. (A barátjaihoz fordult,
1416 III | is hozzákészültek a nagy eseményekhez, melyek rájuk várnak.~Schramm
1417 II | tárgyalják egymás közt a nagy eseményt.~- Ej, no, a kis Mátyás!
1418 IX | a porba, megtört hangon esengett föl hozzá:~- Grácia a fejemnek!~-
1419 II | minduntalan leesett, de esés közben fölkapta a lábával
1420 II | közönségesekbõl való és semmi esetre se okos dolog. Ergo bolond
1421 X | Ezt a derék párt meg fogja esketni a kápolnában.~- Parancsolatjára,
1422 X | akik a sátort strázsálták, esküdöztek, mint a vöröshagyma, hogy
1423 X | X. FEJEZET~KÉT ESKÜVŐ EGYSZERRE~Se azelõtt, se
1424 II | bolondos csereberék gyakran esnek a történelemben. A nagy
1425 XI | mert a lehajlásban a korona esnék le fejemről. Hiszen értesz
1426 XI | futott. Hogy ím, térdre akart esni, megfogta a kezét és nem
1427 IX | sed non Szelistyeienses esse narrantur. Doceo te, nosmet
1428 IX | missas easque uno nido enatas essent -~Si non - capitis perderis.~
1429 II | volt, egy kicsit elevenebb ésszel, mint a környezet, és némi
1430 X | hajolt, emezek meg térdre estek.~- Tartsa egyenesen a fejét,
1431 VI | az ebédrõl, a hosszú téli estéken a disznótorokban.~Az bizonyos,
1432 XII | csak akkor nem néma, ha estenden egypár denevér röpül be
1433 IV | szempillanatban született, mikor az esthajnali csillag kibúvik; a többi
1434 X | éléstár és a pince, s az esti szürkületnél hordót hordó
1435 I | odarohantak a fõúrhoz, térdre esve elkezdtek a hosszú, ibolyaszín
1436 V | csak szebb lett.~- Meg nem esz.~Azután hozzátette:~- Nem
1437 I | horpadásig, a Negoi hegy északi oldalán.~Volt ott vadászat
1438 IV | lesznek a szemeid. Legyen eszed, Vucácskám. Holnap ilyenkor,
1439 X | egy kérdést, ami hirtelen eszembe jutott. Hogyan vélekedik
1440 IV | tudom már. Az jár az én eszemben, édes fiam, hogy most már
1441 VI | királyhoz vinni. Most légy észen, János. Gondoltam magamban,
1442 VI | én jöttem el kocsisnak.~- Eszerint mátkája kendnek az oláh
1443 VII | embernek kiereszteni érte az eszét.~- Ej, iszen nem is kétség -
1444 VIII | kezd erre a fõúr, mint egy eszeveszett, a kapu felé.~Mujkó király
1445 VII | Bohóknak szabad lennünk, de eszeveszetteknek nem. Mulatni lehet, de szemtelenkedni
1446 VII(10) | dolgokra, vagy ha kicsi eszközökkel akart nagy célt elérni -
1447 I | volt, nem háromlott egyéb észlelhető eredmény, csak az, hogy
1448 VII | Báthory ragaszkodott az eszméjéhez, s leejtvén pecsétgyűrűjét,
1449 II | egyet? - kapott mohón az eszmén Rozgonyi Gergely, csinos,
1450 II | szelistyei asszonyok is észrevehetnék a turpisságot. Hiszen tudjátok,
1451 VIII | kínos csönd - amit Anna is észrevett, csak nem bírta megmagyarázni.~
1452 X | fölszedték, nyílott ki a szemök, észrevévén, hogy a sátorra föl van
1453 XI | hajhoz sok idõ kell. Vagy egy esztendeig bizonyosan eltart, de különben
1454 I(1) | számot jelenti, azaz 77 esztendőt. M. K.~
1455 II | Kérdezze meg fölséged az esztergomi érsektõl.~- Hahaha! - kacagtak
1456 VI | gondoskodom. Mert csak van annyi eszük, hogy közületek választanak,
1457 VI | majd a szomszédos teremben eszünk és én gyakran benézek oda.
1458 IX | Dei Gratia Hungarorum Rex etc.~Bonum mane Dóczy!~Ibi te
1459 V | herkentyű is.~Hogy pedig az étel meg ne romoljék, ki ne pangjon,
1460 X | ellen. Mintha sáfránnyal etetné valaki a tulkokat.«~»Azonfelül
1461 IV | zörgést-csörgést hall az étkezõterembõl. Rohan ki, hogy talán a
1462 IX | pihenünk hajnalig, és ott étkezünk a bográcsokból a többiekkel.~-
1463 VI | nem lett semmi baja, nem ette meg ezzel, csak éppen hogy
1464 VII | nekünk az eredményt.~Az urak ettek-ittak és találgatták a kulacsos
1465 XI | megittasodott a vére, megbizsergett ettõl a gondolattól. (A székely
1466 I | kis önvizsgálat után némi etyepetyét vélt érezni, s intett az
1467 VII | a legtékozlóbb fejedelem Európában.~- Melyiket? - kérdé Báthory. -
1468 XII | asszony hajszálait. Minden évben elölrõl kezdte, mert akarva,
1469 III | dörgést, minthogy fiatalabb éveiben itt szolgált Baumkirchner
1470 IX | nyiratkoztak, se nem borotválkoztak éveken át, be voltak szõrrel nõve,
1471 IV | halálos dühbe jön, míg ez évekig tûrte szelíden, csendesen
1472 VI | is gyakorlat kell.~- Hány éves vagy, kicsike?~- Azt csak
1473 VI | ha ebéd lesz, akkor ott evõk lesznek és fölszolgálók.~-
1474 I | adni másoknak, most abban excellál, hogy minél többet tud elvenni
1475 II | alá bújva megszólalt az exnádor hangján, mindenki megesküdött
1476 XII | ellenkezõt mutatta - mundus se expediet.~Magától alakult ki ez a
1477 IX | mint valami Korják-féle exterritoriumra, ott jól érezte magát, mert
1478 XII | közbenjöttével emberséges extra-törvényeket, melyeknek ereje mellett
1479 I | szorgalmasan utána jegyzé a kérelem extractumának a végzést is:~»Gubernator
1480 I | sok látható jó származott ezekből a harcokból. A láthatatlan
1481 VIII | király semmit sem vett észre ezekbõl, nyugodtan végezte a teendõit,
1482 VI | idejében is kemény volt.~Ezeken a padokon üldögéltek egy
1483 XI | kedvében dudorászni. Még ezeknek a fönséges titokzatos elemeknek
1484 III | szemei pedig - soha még ezeknél csalókább szemeket: ha õ
1485 V | Mi minden volt itt! Az ezeregyéj pompája, ragyogása. A virágpadok
1486 II | maradjon a ceremónia Budára.~Ezidén is idegyûltek pünkösd ünnepére.
1487 VI | a nagy ebédlõ-teremben, ezüstre-aranyra. Virágok illatától volt
1488 I | kívánságát, egy kacskaringós F-et pingálván ki elõbb kezdõbetûnek
1489 V | tolakodhassék.~A nagyorrú totum fac megszólította:~- Talán maga
1490 XII | asszonyokért, mint az erdõt ízes fácánokért, s aztán becsalogatni Szelistyére,
1491 IV | két elõbbi tiszt elkezdi faggatni.~- Igaz-e, hogy ide szálltak
1492 VI | Van-e valami kívánságod? - faggatta a király Vucát.~- Hogy minél
1493 II | küldjem letelepíteni az idegen fajbeli foglyokat? De, uramistenem,
1494 XI | madarat a kezemben tartani, fájt az én kezemnek az õ megriadt
1495 IV | beszélsz, beste lélek? - fakadt ki a prefektus, szintén
1496 XII | Új tavaszból új bimbók fakadtak, szépekbõl újra szépek…
1497 V | virágokkal, cserjékkel, fákkal, amiken különféle madarak
1498 IV | Vuca arca kigyúlt, mint a fáklya, szemeit lesütötte szemérmesen.~-
1499 I | magasan vijjog a levegőben a fakó keselyű.~Némely napokon
1500 VIII | olyan fehér lett, mint a fal, szíve hangosan dobogott
1501 V | ernyõ tompított a napsugarak falánk csipkedésén, éppen annyit
|