1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
2503 XII | szépségû hajadonok, délceg ifjak növekedtek… Ezek aztán összeházasodtak,
2504 XII | évek után évek, a király ifjúból komoly férfi lett, talán
2505 IV | szelistyei nõk.~- A hegedûd - igazítá ki az anyóka -, ahogy a
2506 VI | akinek a katrincája már útba igazította, milyen nyelven kell megszólítani.
2507 VII | emberemben, Guthy, te állsz az igazsághoz legközelebb, de mégse rajta,
2508 II | e miatt lett a titulusa: Igazságos Mátyás.~Mert a Szilágyi
2509 IV | majd megmondom neki, az »igazságosnak«, hogy miért bántak velem
2510 II | ez volt talán az egyetlen igazságtalan tette, s furcsa, hogy éppen
2511 I | udvarbíróhoz - van valami igazuk. A harcképtelenné vált és
2512 VIII | királytól oláhul, s amint az igent intett, felugrott, mint
2513 VI | Hát most mindenekelõtt ígérd meg Szelistyének a férfiakat.
2514 IV | minden engesztelés, minden ígéret, a kis fruska nem tágított,
2515 II | állami ügyekrõl. Kérelmek, ígéretek voltak ebbe följegyezve.
2516 II | bizony még mindig várják az ígéretet - felelte Dóczy mosolyogva.~
2517 VI | szebeni grófnak, és abbeli ígéretünket, hogy a legelsõ fogolyszállítmány
2518 VIII | király szakácsát oda nem ígérheti. Ez nem volt megbeszélve.
2519 II | megvetõleg. - Reménylem, nem ígérted meg?~- Nem tõlem függ -
2520 III | vonult be vele; mindenki igyekezett a király kedvét keresni
2521 IV | hat cigány csinálja nagy igyekezettel, csurgó verejtékkel. Némely
2522 VIII | úrral esik szóbeszédjük, s ígyen szólt egyenesen a királyhoz:~-
2523 IV | muzsikusok.~Valóságosan ijesztõ volt éjjel, ha valaki hallván
2524 VI | meg ezzel, csak éppen hogy illat helyett kellemetlen szaga
2525 VI | ezüstre-aranyra. Virágok illatától volt terhes a levegõ, s
2526 III | konyhaablak mellé, a finom illatokat szagolni.~ ~
2527 XII | udvari«, még a füstöt is illatszernek veszi, ha a királyi kéményekbõl
2528 VI | érvényre jutni az a nagy udvari illedelem - egye meg, aki kitalálta.
2529 II | parancsolhatnák meg, hogy illedelmesen viseljük magunkat, de ha
2530 IX | De a vezérek tudták az illedelmet s állva tettek jelentést
2531 XI | Mindjárt a kezére ütök…~Sírásra illegette a száját, de mikor már künn
2532 XI | egyes szálát egymás mellé illeszted mértéknek.~Anna szeme megcsillant,
2533 VI | lombos olajfák árnyékában, illetlen módon ugyan, de csöndesen
2534 II | szolgák nem mernek semmi illetlenséget elkövetni: tehát nem szivároghat
2535 VIII | esztendõre, járandóságait és illetményeit ez idõ alatt is a királyi
2536 X | hogy miután már a kalapja, illetõleg a csörgõ-sipkája a te kontyodra
2537 III | ingerkedõn, sárga szattyáncsizma illett ehhez, a fejére pedig fátyolos
2538 IX | órában indulnak Szebenbe, illetve Szelistyére. Kendnek nem
2539 II | gondolá magában: bizony, illõ volna ezeket beváltani.
2540 V | hittem, hogy Szelistyén ily jól beszélnek magyarul.~
2541 II | becsüli magát eléggé, mikor ilyenbe ugrik bele.~- Hogy nem szégyenli -
2542 VI | felszolgáló személyzetbõl. Ilyenek ezek a mai cselédek. Köztük
2543 IV | Erzsébethez fordul, aki minden ilyenféle istentelenségnek útját vágja.
2544 II | röfögését figyelte, mert ilyenfélékbõl állt a mestersége. Nem szabad
2545 IV | Hogy is jut eszedbe az ilyesmi? A te formás bokáidra bilincset
2546 VIII | Mindenre gondolt volna, csak ilyesmire nem. Mármost mi az ördögöt
2547 XII | tenne!~Máskor meg talán ilyesmit mondottak:~- De kár, hogy
2548 IV | egy pók.~Miután hasztalan imádkozott Korják az Úristenhez, Kulifintyóhoz
2549 II | szájmozgását, de mégis a legjobban imitálta Gara László volt palatinust,
2550 V | szelistyei asszonyok! Szálljatok immár le, ha úgy tetszik.~S ezzel
2551 XII | Pográt: »Der Mordskerl kocht immer besser«. (Az ördöngös fickó
2552 X | Sokszor megtréfáltál, imposztor, de az utolsó tréfát én
2553 IX | lassú reszketegség fogta el inait, mikor egy szempillanat
2554 V | alatt a három parazolos inas meghajtotta magát és eltûnt.~
2555 XI | jó ember!~Hanem ezt már incselkedõ hangon tette hozzá, egy
2556 VIII | megbeszélve. Aggodalmasan indítá el szemeit a terem balszögletébe,
2557 IX | ma útnak szeretném õket indítani.~- Akár e percben indulhatnak,
2558 II | csatlóst küldeni értök Budára - indítványozta Drágffy Barnabás.~- Szólítsak
2559 X | asszony végett« - tette hozzá indoklásul.~- Hát jól van, Mujkó, meglesz
2560 X | mellõzés miatt.~Csak reggel, induláskor, mikor a sátrat fölszedték,
2561 VIII | méreg, kitört belõle az indulat.~- Tegye kelmed bolonddá
2562 IX | indítani.~- Akár e percben indulhatnak, fölség.~- Egy megbízható
2563 II | parancsot, hogy csatlós induljon a szelistyei asszonyokért.
2564 IX | áll, akik még ez órában indulnak Szebenbe, illetve Szelistyére.
2565 IV | ez nagy dolog. Hajnalban indulunk, mert déltájban kíván bennünket,
2566 II | megtudta a fogarasi jelenetet; informálták róla Bánffy, Rozgonyi, Kanizsay,
2567 VIII | tornyosulását, a trónus ingását. Annyit szedtek be a jóból,
2568 V | varkocsokból, hogy külön ingerkedhessenek a férfiszemekkel…~Így mentek-mendegéltek
2569 III | volt hajtva, kackiásan, ingerkedõn, sárga szattyáncsizma illett
2570 I | ünneplőbe öltözve, hímzett elejű ingvállakban, tarajos főkötőkben, amelyekről
2571 VI | lehetetlenség, de…~- Nem kívánnám ingyen vagy mi… - hozakodott elõ
2572 VIII | Halljuk, halljuk! - kiálták innen-onnan, és síri csönd lett újra.~
2573 IV | nem lát ott semmit, csak innensõ világból való hat muzsikust.~
2574 I | legelőkre szelíd őzikék járnak inni. A lombos erdőkben ott röpköd
2575 I | Bánffy Pál mondá: »megjárnák ínség idején.«~Az egyik, körülbelül
2576 IX | feminae a te missae pulchrae insignesque sunt, sed non Szelistyeienses
2577 V | nem gyõzött neki eleget integetni rosszallást a bozontos szemöldeivel,
2578 VIII | figyelmen kívül hagyá az intermezzót, s ugyanolyan sorban, mint
2579 IX | némelyiket.~A király magához intette a hadnagyot.~- Hadnagy,
2580 VI | fõasztalnokmester, aki e szavakat intézé Rostóhoz és az asszonyokhoz:~-
2581 X | hozzálátott a folyó ügyek intézéséhez.~A palatinustól gyorsfutár
2582 IX | várjanak, míg majd végleg intézkedem.~Mint a szétpattant buborék,
2583 I | de hirtelen haragú is. Intézkedéseiben benne van a makacs, erőszakos
2584 X | meggondolatlannak tartani az intézkedését, mert a falu fiatal menyecskéi
2585 VII | törvényes férjek lesznek. Intézkedtem Mujkónál, hogy így történjék,
2586 V | valamely láthatatlan kéz intézne mindent, a kapu megcsikordult
2587 II | holnapután délelõtt, úgy kell intézni.~- De ehhez egész nagy átalakítás
2588 XII | homlokán.~Majd maga után intvén Rostót, hogy az udvarbeli
2589 III | különbözik a kis urakétól. Ippri posztó, csemelet, fusztán,
2590 VIII | most sebesen az asztalhoz iramodott és megállt Mujkó elõtt.
2591 IV | Kivettem belõle, hogy nem volna irántad idegen szívvel.~- Ne mondja! -
2592 VI | kis oláh lányba, õ se volt irántam idegen, kimondtuk hát az
2593 II | meghajlott.~- A felséged iránti hódolattól vannak áthatva.~-
2594 XII | széthordták a szélrózsa minden irányába, míg ellenben annyi gyönyörût
2595 IX | magyarázd meg atyai szándékaimat irányukban.~A király már elõbb parancsolá
2596 V | királynak se, egy falatka írás se szól, az mind titok,
2597 X | van írva krétával a király írásával:~»Itt mulatott az éjjel
2598 IX | levelet, amit az urának íratok.~Ezalatt, úgy látszik, nagyszabású
2599 III | bejutni a palatinushoz. Irdatlan nagy úr ám Országh Mihály
2600 XI | pedig (mint biztos forrásból írhatjuk) bent volt ezalatt a király
2601 IX | Mathias kralu!«~- Most pedig írjad, Kelemen - mondá a király
2602 I | nem lehetett volna ennyit írni Szelistyéről. Akkor még
2603 IX | találta Rostót és egyik íródeákját.~Rostó térdre borult elõtte
2604 X | veled«, s beszólítván egyik íródiákját, a stílusáról nevezetes
2605 III | könyökön, vagy egyebütt.4~Íróink, tudósaink, akik tanulmányokat
2606 VII | kerülj csak a kezem alá, majd írok én neked olyan medicinát,
2607 III | Téves hitet szórtak el az írók, a színpadok és a régi festők
2608 XII | bevonult atramentumos házába (írószoba), hol is a kétségbeesés
2609 XII(13) | Kászoni Tamás írott krónikája.~
2610 II | diák paskvillus verseket írt, persze az Újlaki megbízásából,
2611 I | fekete tintájú kalamárisból írta hozzá, más calamussal:~»
2612 VI | menyecske lábát. Nézd, hogy irul-pirul az asszonyka.~Bánffy vállat
2613 II | alatt, amelyekbõl egykor az iskolák fognak épülni.~Igaz, ami
2614 VIII | összegyûrõdött, fölkelt, mint egy iskolás leányka, s bátor, csengõ
2615 IV | közönséges vendéglõbe, siettek ismeretséget kötni Rostó urammal, hogy
2616 II | udvari embereknek. Hiszen ismerheti õket. Mindent hamisan látnak
2617 V | mályva van.) Mégis szinte ismerõsen mosolyogtak rá. Virág a
2618 III | szállás után látott, jól ismervén itt Budán a dörgést, minthogy
2619 II | Dóczy Györggyel, a szebeni ispánnal.~- Ah, te is itt vagy, Dóczy?
2620 III | vagy Gara úr néha kiment az istállóba a lovakat és a mezőre a
2621 VIII | Futott-futott egyenesen az istállók felé, s mikor már közel
2622 VIII | hogy az egész udvar az istállókkal együtt a teremhez tartozik,
2623 III | Rostó -, a lovaknak pedig istállót és takarmányt. Kapunk-e
2624 IV | Ez a nagy rugó. A léhák istene. Az örökkévaló isten. Zeusz
2625 VIII | veheti el többé tõlem?~- Az istenen kívül senki többé!~Hatalmasan
2626 II | a kisnemesek: »No, hála istennek«, s napokig, hetekig, sõt
2627 VIII | elborította egész a térdéig. Csak istennõnek lehet ilyen köpenyegje.~
2628 I | udvarbíró. - Adjatok valamit az Istenre is! Ne legyetek olyan telhetetlenek,
2629 X | ilyenkor megfeledkezik az Istenrõl.~- Jó, jó, de hogyan van
2630 IV | fordul, aki minden ilyenféle istentelenségnek útját vágja. Úgyhogy csak
2631 X | össze.«~A király Bánffy Istvánnal konferált:~- Nem volna kedved
2632 XII | nyújtotta, átgázolhatatlan iszalagok fonták be a faóriásokat,
2633 III | ember a szomjúság ellen iszik, mindig egy helyen áll a
2634 VIII | Rostó, aki vörös volt az italoktól, mint a megfõtt rák, szólta
2635 XII | szépeknek és takarosaknak ítéljen, mely miatt nagy dicséretit
2636 IV | király csak a szemével fog ítélni, én most a szívemmel is
2637 IX | csapattal. Az asszonyok ittmaradnak. Azokat férjhez adom. Egyedüli
2638 IV | IV. FEJEZET~A KELEMPÁSZ VERSENGÉSE
2639 X | a víg duhajkodás, evés, ivás, rikoltozás, éneklés, villongás,
2640 V | magyarul.~Most a kastély ívei alá értek. Az oszlopok alatt
2641 XII | egypár denevér röpül be az ivóba a kinyitott ablakokon át
2642 IX | IX. FEJEZET~A ZSEBRÁKOK~Szerencsére
2643 XI | csodaszép hajadat.~- Ugyan ne izéljen! - felelte az asszony elmosolyodva
2644 VI | aki ne sajnálná a jó bor ízét megrontani.~Az ebéd voltaképpen
2645 VIII | szíve hangosan dobogott az izgatottságtól, érezte, hogy mit kellene
2646 VI | egymást, s idegent látva Izraelben, zajt csapnának, hanem ha
2647 IV | fel, majd ott bukkant ki izzadó üstökével, a pincébe szaladt
2648 VI | tudja, hogy ki vagyok, ama jámbor falusiakon kívül? Bizonyára
2649 III | hosszat vártak, míg végre a janitor kinyitotta az ajtót, hogy
2650 VIII | megértvén, mit beszél az õ Jánosa, halotti sápadtság borítá
2651 I | termettek vala. Hunyadi Jánosnak csak üzenni kellett: »Még
2652 XI | Gábor Palkó nevû, Málnási Jánosné asszonyomtól múlt húsvétkor,
2653 IV | költség arra bírták Korják Jánost, hogy ezzel a végsõ kísérlettel
2654 VIII | megy át egy esztendõre, járandóságait és illetményeit ez idõ alatt
2655 I | Szeben megyében, szelistyei járás, 3750 lakos, 1064 ház, tsz.
2656 II | palotahölgyeinek pipiskedõ járását, szájmozgását, de mégis
2657 III | állták a lándzsás õrök:~- Mi járatban vagytok, jó asszonyok, szép
2658 VIII | jutott belõle (jó világ járhatott a pecséttisztítókra). Mátyás
2659 X | tökéletes a mostani tánc. Az járja jól, kellemesen, aki annyira
2660 IV | kísértetek, fehér lepedõkben járják a csárdást és a palotást,
2661 II | bohóság lesz. Utána kell járni, de tüstént. Hadd szedelõzzék
2662 XII | és meglehetõs hatáskörrel járó hivatal volt ez, amellett,
2663 IV | ellenkezés nélkül a király elé járul és ott szépen viseli magát.~-
2664 III | gyöngéd, mint a hab, ahhoz járultak a legszebb kék szemek, és
2665 VII | beletartozhat valamelyest a játékba. A vásárhoz vevõ kell és
2666 VI | falu, melynek gyepén nem játszanak apró gyerekek, mert nem
2667 XI | magát, mert a délibáb is játszik rajta, akit viszont a Nemere
2668 IV | hurcolják.~- Hát bort a javából, egy, kettõ, három!~Meghozta
2669 IV | Szóval, inkább a Korják javára dõlt a gutaütés. Mert olyan
2670 I | 1064 ház, tsz. Nagyszeben, jb. helyben «.~Ötödfél-száz
2671 IV | Zeusz alatt, Jupiter alatt, Jehova alatt egyformán uralkodó.
2672 VI | megtudja, hogy idegen tanú van jelen.~- Ej, iszen nem kell megtudnia.~-
2673 IX | senkit se érdekelt ez a kis jelenet. Mindenki nyugtalankodni
2674 II | itthon is megtudta a fogarasi jelenetet; informálták róla Bánffy,
2675 IV | pünkösd másnapján, déltájban jelenjenek meg kegyelmetek a színe
2676 VIII | azt még az igazi király jelenléte se akadályozhatta, olyan
2677 VIII | egészen felvillanyozták a jelenlevõket. A jóllakott ember hamar
2678 I | harang, s egy apród lépett be jelenteni Szilágyinak, hogy az ebéd
2679 III(4) | Strassburg Pál svéd követ jelentése erdélyi útjáról.~
2680 II | is hozzácsatolta a saját jelentéséhez, Mátyás nem intézkedett.
2681 X | kamarás, ha megérkezik.~De jelentette azt maga tisztelendõ Makucsek
2682 VII | A leányt? Két tallérért? Jelentkezem, uram, mint lázadó.~- Legalább
2683 III | is, sokszor anélkül, hogy jelentőségét tudná. Így például most
2684 X | Schramm Máriával.~A fõurak jelentõsen néztek össze, s nem gyõztek
2685 VII | uram.~- Aztán, ha végeztél, jelentsd meg nekünk az eredményt.~
2686 X | a palotai plébánosért, s jelentse a kamarás, ha megérkezik.~
2687 IX | akiket küldtél, szépek, jelesek, de mesélik, hogy nem Szelistyérõl
2688 VI | mozsarak is a kapunál, annak jeléül, hogy az ebéd megkezdõdött.~-
2689 VI | mûveleten, amit Korják uram jó jelnek vett.~- Nem sokból áll az
2690 III | fehér orton; hozományt jelzett az özvegynél, ha csipkével
2691 I | nézegethették magukat a zergék a Jezere Griszovi tavában, meg a
2692 XII | csikorgó hidegben három-négy jobbágy-hajtót szabad legyen megöletniök,
2693 I | őket, hogy a Dóczy öcsénk jobbágyai.~Vagy tíz-tizenkét oláh
2694 XII | kikutatni egész Erdélyt szép jobbágyleányokért és asszonyokért, mint az
2695 VI | Elöl a király ült, mellette jobbról Gergely Anna, balról Schramm
2696 VIII | ingását. Annyit szedtek be a jóból, hogy nemcsak a funkcionáriusok
2697 XII | szebeni gróf:~- Most már jöhet a király!~A fogarasi idei
2698 VI | mosolyogva intett nekik, hogy jöjjenek közelebb.~Még három lépést
2699 VII | fontosabb volna tisztába jönni »a mi saját külön dolgunkkal«,
2700 II | riadással fogadták:~- Honnan jössz? Hol késtél annyira? Csak
2701 IV | lecsillapodva - nem azért jöttünk, hogy férjhez menjünk, azaz,
2702 I | hevernek, s nekem semminemû jövedelmem nincs azokból. A férfiak
2703 XI | székálló viszontagságait és jövendõ terveit.~A menyecske nyelve
2704 VIII | kedélyesen oldalba ütötte jövendõbelijét a könyökével.~- Bolondság,
2705 XII | még milyen messze vannak a jövendõk homályában…~Nálunk is packázott
2706 III | nézegette meg a gyönyörû jövevényeket.) Még a helyet is megfúvom,
2707 V | hiszen azért jó, hogy a jövőbe nem lát be a halandó), s
2708 XI | okoskodj. Hiszen látod, hogy a jövõdrõl beszélgetünk. Hát mit is
2709 V | föl Korják. - Éppen jókor jövünk, a naptányér az ég közepén
2710 XII | is packázott a királlyal, jogokat csikart ki tõle, nyomta,
2711 VI | egyébként, hogy kérelmetek jogosult és kifogástalan, minélfogva
2712 II | mint egy különben izmos, jóképû, félbenmaradt véndiák, aki
2713 I | harcokból. A láthatatlan jókról persze nem számolhatok be,
2714 IV | csak órákra terjedő is, jólesett ezekben a sötét századokban
2715 IV | kiegyezni, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon.
2716 X | következik, hogy amikor majd jóllaknak a vitézek, átlépik a vonalat,
2717 VIII | felvillanyozták a jelenlevõket. A jóllakott ember hamar megunja magát,
2718 VIII | aztán, meglehet, minden jóra fog kiütni.« Amint e tanácsot
2719 X | különös kegyelemmel és jósággal akarom enyhíteni. Hát mondd
2720 VI | Elég - szólt a király jóságos hangon. - Ösmerjük behatóan
2721 VII | kancsó bizonyosan nem igaz jószága annak, aki küldi, a kancsó
2722 IV | urára, megfogta a fejét, a jószívû Verona pedig vízért futott,
2723 III | is lehetett egyebet tenni józan fõvel. Rostó uram tehát
2724 III | Gergely Anna! Oh, Mária, Szent József, de szép volt! Piros pettyes,
2725 IX | aspiciendas proficiscemur judicando an missas easque uno nido
2726 IV | örökkévaló isten. Zeusz alatt, Jupiter alatt, Jehova alatt egyformán
2727 XII | mert nekem is megvan a jus gladiim (pallos-jogom).
2728 II | legyen-e a hadi érdemek jutalma, hogy rút boszorkányok és
2729 VIII | az ember szép feleséghez juthat sub auspiciis regis.~A király
2730 V | õ érdeme. Bizony neki is juthatott volna egy negyedik parazol.
2731 VI | oda csak a tisztakezûek jutnak el.~Most Vucához közeledett,
2732 VIII | Köszönöm, galambom, hogy én jutottam eszedbe, mert te az enyémben
2733 VI | elméncségre, mert ez eszébe juttatta hû várnagyát, Lábatlan uramat,
2734 XII | fecsegéseiddel a vérpad szélére juttattál, hogy te ezt szárazon el
2735 II | különös csoda által oda jutva.~Mujkót csakhamar elõkerítették,
2736 III | némi kevés zsinórral. Ezt »kabadion«-nak hívták akkor. Maga
2737 IX | brokát dolmányt vagy a selyem kabadiont és húzza le a szattyán csizmákat.
2738 III | morit-szoknyát6 kapott, sötétkék kacabajkát, ezüst csatokkal, ugyancsak
2739 IV | aztán mindnyájan elkezdtek kacagni, még a kocsis is visszafordult
2740 I | persze. (És megint csak kacagott, hogy a könnyei csurogtak.)
2741 II | esztergomi érsektõl.~- Hahaha! - kacagtak az urak. - Nem is volna
2742 VIII | se akadályozhatta, olyan kacagtató volt a kívánság. Hm, nem
2743 VIII | viselni.~- Én? - kérdé Mujkó kacagva, ujjával a saját mellét
2744 I | tehát…~Szilágyi hatalmas kacaja szakítá félbe a tolmácsolást.~-
2745 IV | odalépegetett Korjákhoz, kacéran mórikálva magát a csípõin,
2746 VI | meghajolt féltérdével, kecsesen, kacérkodón.~- Tudod-e, hogy sokkal
2747 III | a fele fel volt hajtva, kackiásan, ingerkedõn, sárga szattyáncsizma
2748 VIII | ettek, a pecsenyés tálból a kacsacombot a kezével vette ki az ember
2749 I | kérelmezõk kívánságát, egy kacskaringós F-et pingálván ki elõbb
2750 III | a budai útra, tyúkkal és kaláccsal.~Pünkösd elõtt egy héttel
2751 I | aztán csak a fekete tintájú kalamárisból írta hozzá, más calamussal:~»
2752 IX | szelíden, s átvevén a diáktól a kalamust, odakanyarította a nevét: »
2753 II | annyira? Csak nem valami kaland?~- Budáról jövök egyenest.~-
2754 IV | annyira beleélte magát ebbe a kalandba, hogy utoljára már magát
2755 X | tábortüzeknél a sok mindenféle kalandot, históriát.~- Tyûh, a kutya
2756 III | némelyeket, amiket a mostani kalap eltitkol. Az orton megkötési
2757 X | gondoltam, hogy miután már a kalapja, illetõleg a csörgõ-sipkája
2758 V | õkelme úgy lekapta a maga kalapját, mintha nem is a szebeni
2759 III | vagy a csepesz fölé még kalapot is tettek a fejükre.~Hanem
2760 II | kell gondolni, hogy a mezõ kalászokat hozzon, hanem hogy katonái
2761 III | nevezték azelõtt mókus urat a kalimpáló taglejtései miatt.~- Hm -
2762 II | meglehetõsen elrontotta kalkulusunkat. Bánffy azt meséli, hogy
2763 IV | bazárokat, ahol velencei kalmárok, görög kereskedõk árulták
2764 VII | no, iszen, én se vagyok a kalocsai érsek. Nem mondom én, hogy
2765 IV | visszaadja, amit a megaláztatás kálváriáján végigszenvedett évek óta,
2766 II | tudományoktól s hadd élvezze a kamasz-évek gyönyörûségeit is. Itt aztán
2767 V | bokrétát nyújtottak át. Piros kamélia-rózsa és fehér gyöngyvirág volt
2768 X | aki az ökröket, csak a kanász, aki a malacokat idehajtotta.
2769 X | ökörsütés okáért.~A király kanásza egy csapat malacot terelt
2770 II | be híres »Lipityke« nevû kancáján késõ este.~Nagy riadással
2771 VII | visszacsurgatta az arany kancsóba, a cserépben lévõ bort megtartotta,
2772 IV | egy vékony nyakú pelikános kancsóban három pünkösdi rózsa. De
2773 VI | anyám tévedésbõl nem a vizes kancsóból öntözte meg, hanem a terpentinesbõl.
2774 VII | komolyan, átadom neki a kancsókat, megkóstolja a kétféle bort,
2775 VII | akart, mikor belépett a kancsókkal elküldött kamarás, bizonyos
2776 II | Czobor-fiúkkal, a fiatal Kanizsayval, Guthy Pállal, Rozgonyi
2777 V | csatlós odaugrott, megfogta a kantárját.~Mire egy nagyorrú, igen
2778 III | a királyné, a grófné, a kántorné és a parasztasszony. Csak
2779 V | földből, mikor a kertet kapálják, vagy ha egy régi pityke
2780 II | onnan többé a macska se kaparja ki. Hanem hát ennél a könyvnél
2781 X | én kezem a leghosszabb. Kaparjatok, kurták, nektek is lesz.«~»
2782 VII | de a pofont, amit ezért kaphattok, Mujkó király le nem veszi
2783 IX | Dersffy Miklóst, a testõrök kapitányát, fennhangon parancsolá:~-
2784 VII | jöttek kérni, hát meg is kapják. De ezek törvényes férjek
2785 I | ibolyaszín köntöse után kapkodni, hogy az akkori idõk szokása
2786 VIII | arcán rémület cikázott, kapkodott a fejével, ajka mozgott,
2787 IX | megmosakodnának, jó gúnyát kapnának és a huszárok nem elõlgetnének
2788 X | az is, de mármost siess a kápolnába.~A király ajkain pajkos
2789 XII | sok kollációt. Vagy valaki kápolnát emelt azon a helyen, ahol
2790 IX | tekintetes úr. Nyilván õnekik is kapóra jön a fölséged terve, a
2791 IV | híres asszonyokkal. Mert hát kapós ember lesz az holnap a társaságokban,
2792 IV | kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Ünnepélyesen
2793 II(2) | A kappan régi neve - paripa-tik -
2794 III | most már a fundamentum. Egy káprázatos szõke asszonyka. Finom,
2795 VIII | asszonyszem, akit el ne kápráztatna, de Annának eszébe jutott
2796 XI | a király. - Annyi földet kapsz tõlem a kövér, sepsi fennsíkon,
2797 IV | visszakapom.~Erre meg Korják kapta vissza a kezét, s gúnyosan
2798 VI | jöttek sorba az ételek - a káptalan se gyõzné azokat elsorolni.
2799 VIII | összerezzent: künn a várpalota kapuja elõtt hadi kürtök rivalgása
2800 XII | oligarchia - de egy kopjás kapujú székely kúria udvarán már
2801 I | cimbalmaikkal, a tûzmesterek pedig a kapukhoz rohantak az elõre elhelyezett
2802 III | istállót és takarmányt. Kapunk-e vagy nem?~Mire lekapta a
2803 XI | szemeit lehunyva, hogy a két kar hirtelen összecsukódjék
2804 I | van a makacs, erőszakos karakter, benne van a hiú, nagyravágyó
2805 VI | holott egy jó ebédnek az a karaktere, hogy mindenki egyszerre
2806 VII | jövőt jelentett, színarany karaktert, ha valakiről azt mondták: »
2807 VII | arany kancsót fogadnám el a karcos borral, minthogy az arany
2808 IV | A sarkantyúik pengnek, a kardjaik csörömpölnek, valami gyönyörû
2809 VI | föveggel a fején - drágaköves kardját keresztbe fektetve a térdein.
2810 VI | tündököltek a mentéken, a kardokon és a fövegek forgótartóin.~
2811 XI | s felugrott, kisiklott a karjából, mint egy kígyó.~A király
2812 XI | hosszára, a két kiterjesztett karjához mérte hozzá a kitépett szálat,
2813 VIII | király állt barátai közt, karjait mellén összefonva.~Mátyás
2814 VIII | kicsike kezét rátette annak karjára.~- Én ezt választom.~Az
2815 XI | átfonta a karcsú derekát a karjával.~- Jaj istenem - húzódozott
2816 III | filigrán bocskorka, piros karmazsin bõrbõl, melynek a szíjai
2817 I | kormányzó mellén összefont karokkal türelmesen hallgatta, s
2818 V | hogy mostan ájulj el az én karomba, mert odább aztán átvesznek
2819 IX | nélkül a nadrágodat!~Ezzel karonfogva lendvai Bánffy Istvánt,
2820 XII | ült nagy, oroszlánfejes karszékében, hiábavaló szófecsérlés
2821 I | futkároztak ide-oda. A cigányok a karzatokra kászmálódtak a hegedûikkel,
2822 VI | nevetgélt rájuk. Mikor pedig a karzaton a muzsikusok rárántottak
2823 II | kiment a király a várpalotai kastélyába. Ez volt a pajkos legénytanya. (
2824 XII | parasztsereg élén fog megérkezni a kastélyok és várak alá…~De most még
2825 III | kocsin fog utazni, mint egy kastélyos kisasszony. Aztán folyton
2826 XII | PARADICSOMKERTJE~A várpalotai kastélytól nem messze, bent a Bakonyerdõ
2827 XII | aki egy napon lármázó, kaszákkal fölfegyverzett, vérszomjas
2828 I | A cigányok a karzatokra kászmálódtak a hegedûikkel, cimbalmaikkal,
2829 XII(13) | Kászoni Tamás írott krónikája.~
2830 V | a maga idején tétessék a kasztrólokba, a rurákba, a serpenyőkbe,
2831 II | kalászokat hozzon, hanem hogy katonái is teremjenek.~- És mit
2832 I | vált és tûzhely nélküli katonákból vagy hasznavehetetlen foglyokból
2833 X | menyecskéket és leányokat a katonákhoz. Azaz a tábor szélére, hogy
2834 II | véndiák, aki beállhatott volna katonának vagy egyéb hasznos embernek,
2835 X | kiütõben. A lázadást pedig katonasággal lehet elnyomni. Minthogy
2836 X | világosnál sem félnek a katonaságtól.) A fehérlõ sátrak szanaszét,
2837 VI | Vucához közeledett, akinek a katrincája már útba igazította, milyen
2838 III | földkerekség legcsinosabb katrincáját, karcsú dereka körül finom
2839 IV | megint összeseperte a színes kavicsait, hogy újból építsen. Nagy
2840 XI | elsápadt a szép asszony, keble hullámzani kezdett - le
2841 III | Mit csináljunk most már, kecskebéka leányocskák?~Nagy népcsõdület
2842 V | riszálósan, mint otthon a kecskék után. Egyszer-kétszer vissza
2843 IV | asszonyom minden éjjel egy kecskén nyargal be ebbe a bálba…
2844 III | nemes paripát követelt a kecskepásztorért és leányáért. Meg is adták
2845 III | szemét is megbabonázza. Egy kecskepásztornak a Vuca (Veturia) nevû hajadon
2846 I | alapjában jó ember volt, kedélyes, lágyszívű, de hirtelen
2847 XI | tart, mert oda jár szilaj kedvében dudorászni. Még ezeknek
2848 X | Istvánnal konferált:~- Nem volna kedved követségbe menni Konstantinápolyba?~-
2849 IV | bánom, kisírhatod magadat kedvedre. De most… most nem szabad.
2850 II | látszott, hogy csak a mesterség kedvéért teszi), azután megszólalt
2851 V | ernyõ-vivõ -, tedd meg a kedvemért, hogy mostan ájulj el az
2852 VII(10) | Mátyás egy másik kedvenc szavajárása, ha valaki nagy
2853 III | kiáltá a kis Vuca, a Rostó kedvence, elragadtatva - gyerünk
2854 XI | már tégy valamit a király kedvére is, vedd le azt az ortont
2855 I | csodára termett, szóval valami kedveskedő semmiséget.~- Kelj föl,
2856 X | mindenki, csak a vezérek voltak kedvetlenek és idegesek. A nagyuraknak
2857 IX | Megtekintvén õket a király, kedvetlenül mondá a barátainak:~- Borzasztó
2858 XII | kinek lehetett olyan bolond kedvtelése, hogy itt üsse föl a tûzhelyét?~
2859 V | lát be a halandó), s olyan kedvteléssel és ambícióval főzte meg
2860 IX | ünnepelni, de még különösebb kegy az Istentõl, ha tüzes kardok
2861 X | veletek csináltam, különös kegyelemmel és jósággal akarom enyhíteni.
2862 I | Gubernátor uram õnagysága kegyelmesen teljesíti kívánságtokat,
2863 IX | kezeit.~- Megszolgáljuk kegyelmeteknek jó szívvel, mihelyt Budára
2864 IX | bolond korcsmáros! Mit kegyelmezzek én neked? Hiszen nem követtél
2865 IX | elmentek a vezérek, boldogan a kegyes fogadtatás után, csakhamar
2866 VIII | mindenekelõtt fölségedet, kegyeskedjék kimondani, hogy ez az ebédlõ-terem
2867 X | elragadtatásában, s csak azt az egy kegyet kérte õfelségétõl, hogy
2868 XI | Hogy bír fölséged ilyen kegyetlenséget kigondolni? Kegyelem a hajamnak!~
2869 VIII | mindegy; Mujkó király ráhagyta kegyteljesen:~- Ezennel kijelentem, hogy
2870 XI | arca kigyulladt, szürke kékes szemei lázas fényben csillogtak,
2871 II | gyerekek, gyerekek!~S szép, kéklõ szemeit elöntötték a könnyek.~
2872 XII | Õk maguk is odajárnak a Kelempászba (vagyis az »Arany kulacs«-
2873 IX | zavar és mozgás, ami erre keletkezett. Rostó uram a fejéhez kapott,
2874 III | Pünkösd elõtt egy héttel útra kelhettek végre, nagy pompával, fölpántlikázott
2875 IX | ha megsértette volna.~- Keljen föl, öreg, ne csináljon
2876 X | mostani tánc. Az járja jól, kellemesen, aki annyira emeli a lábát,
2877 IV | grófoknak, mindennemû bajban és kellemetlenségben. Úgy is élt és hízott aztán
2878 VII | A királyt nem érintette kellemetlenül a kérdés, sõt érdeklõdve
2879 III | vagyoni állapotot ellenben a kelme határozta: a gyolcs, a tafota
2880 III | csupa drágalátos finom kelmébõl.~Valami is volt az, mikor
2881 VIII | belõle az indulat.~- Tegye kelmed bolonddá az öregapját, de
2882 VII | úgyhogy a király már föl akart kelni, mikor Vojkffy intett a
2883 II | ami általános derültséget keltett.~- Hm, értelek, keresztény
2884 VII | s ott a pázsiton birokra kelünk ember ember ellen; a négy
2885 III | állomást, amikor aztán reggelre kelve fölbontják a nagy ládát,
2886 VIII | asztalon lévõ billikomokat és kelyheket, szeme megütõdtek egy szép
2887 XII | illatszernek veszi, ha a királyi kéményekbõl jön. Mi? A király szakácsa
2888 VIII | ülõ fõkóstoló - férj lesz kendbõl, ha megválasztják.~- És
2889 III | poézise benned van, te irigy kendõcske, mely fölszíttad a haj illatát,
2890 XII | mutatott, melyek egész térdig kendõkbe voltak csavarva.~- Ez beszél -
2891 II | megszólalt a Vitéz érsek kenetes hangján, ami általános derültséget
2892 VI | Az égben van - felelte kenetesen.~- Mi volt az urad?~- Cserzõ
2893 IV | nem fogyott el a virtus kenyere, amelyből sokáig táplálkoztak.
2894 IX | mikor a közember fekete kenyeren rágódik. Itt a palota alatt,
2895 IX | törve, s megunták az efféle kenyeret. Se nem rabló, se nem katona,
2896 VI | hozakodott elõ Korják a dolog kényesebb oldalával, s kikotorászván
2897 V | Utána a kis Vuca jött, kényesen, riszálósan, mint otthon
2898 III | szép asszonyok, akik abban kényeskedtek, páváskodtak valaha, ma
2899 XI | tartlak én fogságban, se nem kényszerítlek semmire, de ha már a többi
2900 XII | a helyekért. Korják uram kénytelen még egy szárnyat építtetni
2901 VI | helyett kellemesebb, eleven képeket hoztál magaddal.~Ezzel leszállt
2902 III(5) | udvari gyűjteményben levő képen.~
2903 III | nak. Egy denár haszonért képes lett volna a szúnyogot is
2904 IX | Szomorú élet ez. Õhozzájuk képest még az üldözött farkas is
2905 XII | Mátyás idejében még az õserdõ képét nyújtotta, átgázolhatatlan
2906 VII | Mujkó király le nem veszi a képetekrõl. Az asszonyok férfiakat
2907 II | vannak, s akiknek idehozatala képezi a megfontolás tárgyát.~A
2908 VIII | melyek tömör arany szobrokat képeztek, a négy folyam, Duna, Tisza,
2909 VI | barátom. Vagy nem igaz a képhez fûzõdõ babona, és akkor
2910 X | mint a vöröshagyma, hogy képtelenség az egész, csak boszorkányság
2911 XII | napon el hagyták sülni a képüket:~- Azt gondolod, te szamár,
2912 XI | révedezve, látszott, hogy képzelete ott jár valahol Sepsi-székben,
2913 IX | mihelyt Budára érünk. Nem is képzelik, mennyire eltalálták kívánságunkat.
2914 IV | is szelistyei asszonynak képzelte.~Hanem ehhez a mulatsághoz
2915 X | kívánságod. De valahogy ne kérd el a fejemrõl, amit rajta
2916 VII | érintette kellemetlenül a kérdés, sõt érdeklõdve fordult
2917 XI | gépileg motyogta a további kérdéseit.~- Talán otthon van valakid?~-
2918 III | fején visel.~A Vuca nem kérdezett semmit se. Ostoba kis golyhó
2919 II | mintha a seregély a rigótól kérdezné: szabad-e tiltott szõlõt
2920 III | kínálnak, ne szólj, csak ha kérdeznek, és minthogy a nagyurak
2921 IV | beszállott vendégek felõl kérdezõsködött susogva, mohó kíváncsisággal,
2922 VI | beszélek, fölséges uram.~- Azt kérdeztem, hogy özvegyasszony vagy-e?~-
2923 I | szelistyei asszonyok, és azt kérdezteti, hogy hány férfira van szükségetek?~
2924 V | harapdálja.~- Jaj, ne is kérdezzen… Úgy szédül velem a világ
2925 II | akarsz ebbõl kihozni? - kérdi a nagyasszony élesen.~-
2926 VI | cselédség között; nem ötödik kerék.~- Tagadhatatlan, van itt
2927 VIII | Három órai meggondolási idõt kérek felségedtõl.~- Oh, a kis
2928 VII | még a taligának is két kereke van. Igaz lovag létedre
2929 IV | közt. Ezúttal a Bivaly kerekedett felül, de nagyon. Annak
2930 X | is, s olyan helyre tánc kerekedik a széleken, hogy még a csillagok
2931 VII | lovagiasságod nagyon is egy kereken nyikorog, pedig látod, még
2932 I | szorgalmasan utána jegyzé a kérelem extractumának a végzést
2933 II | vezettetett az állami ügyekrõl. Kérelmek, ígéretek voltak ebbe följegyezve.
2934 II | a szebeni ispán sürgetõ kérelmét is hozzácsatolta a saját
2935 VI | beszélgetésben, mint egyébként, hogy kérelmetek jogosult és kifogástalan,
2936 X | volt ott még egy csomó más kérelmezõ is, követ a havasalföldi
2937 I | szerint beiktatta abba a kérelmezõk kívánságát, egy kacskaringós
2938 I | páter Ambrosiustól, azután kérelmezőket és deputációkat fogadott,
2939 VII | olyanformán, hogy te balra keresed, holott jobbra lesz. Ha
2940 VII | tudvalevõleg nagy partit keresett számára Lengyelországban,
2941 IV | Wolfgang, ki éppen rovásokat keresgélt az asztalfiókban, el nem
2942 IV | velencei kalmárok, görög kereskedõk árulták gyönyörû portékáikat;
2943 VIII | mozgott, mintha szavakat keresne; a választottra nézett,
2944 IX | gróf prefektusát legott keressék meg és küldjék a dolgozó
2945 III | Rostó Mihály uramnak:~- Keressenek hozzá egy szép feketét!~-
2946 II | kérni. Hívjátok ide Mujkót!~Keresték négyen is, mint a tût, míg
2947 XII | ha elkésett éjjel, medvét keresve a vackában, ide tért be
2948 XII | született, annak õ volt a keresztapja, s már a bölcsõben gondozni
2949 VI | fején - drágaköves kardját keresztbe fektetve a térdein. A többi
2950 XII | Arany kulacs«-ba, mert így keresztelték újabban a vendéglõt), ha
2951 XII | Rostó uram tartott egykor keresztvízre, csodálatos szépségû hajadonok,
2952 IV | ifiasszony az ifiasszonyt és kéreti, hogy tessék az üres asztalokat
2953 X | király gulyása néhány ökröt kergetett be a katonaság közé.~- Õfelsége
2954 VIII | szemlélve.~- Jaj, szívem, talán kergetnek? - kiáltá eléje.~- Dehogy,
2955 II | ha az asszonyok magoknak kérik a férfiakat, akkor az elõttetek
2956 IV | Különbözõ borzalmas részletek keringtek errõl a városban. Hogy azt
2957 XII | õ maga (a szebeni gróf) kerít szemeknek ékes fehérszemélyt.~
2958 VI | ebéd lesz. Majd kendnek is kerítek egy palack bort.~S azzal
2959 XI | tömérdek hajaddal körül tudsz keríteni, ha minden egyes szálát
2960 IV | kezdte azt a holló haját és kérlelgette, csitítgatta szép szavakkal:~-
2961 VI | kocsis. Egy szívességre kérném, mert látom, hogy bennfentes
2962 XII | Oláhországból. Tele volt Szelistye kérõkkel örökké. Némelyik csak azért
2963 V | pruszlikjáról való? Az elhagyatott kert valamelyik szögletében kitolja
2964 IX | Rostó Mihály uram elvonult a kertbe a sûrûségbe, mint a beteg
2965 VI | szívta be a fenyõk illatát a kertben. S mikor meglátta magát
2966 VI | mellesleg legyen mondva, kertész volt a kastélyban) a fõkóstolóhoz,
2967 V | kifordul a földből, mikor a kertet kapálják, vagy ha egy régi
2968 VII | kedélyesen és tapintatosan kezdte kerülgetni, mint a macska a tejes bögrét,
2969 VII | Megállj, a kirielájszonodat, kerülj csak a kezem alá, majd írok
2970 X | te kontyodra került, hadd kerüljön õ maga is a papucsod alá.
2971 III | minden, csak tessék beljebb kerülni.~A korcsmáros kiáltására
2972 IV | elõhozódott, hogy mint kerültek ide és nem amoda, a Bivalyhoz.
2973 I | vijjog a levegőben a fakó keselyű.~Némely napokon aztán elnémultak
2974 XII | véredet, ha nem fordítasz keserves állapotainkon. Fordítani
2975 II | vezetni a maga szívébõl a keservet a másik asszony szívébe.
2976 IV | foglalkozás után látni, s keservét, sötét gondolatait egy méla
2977 IV | vidék volt, ahol mentek. Keskeny falucska mellett hajtattak
2978 II | Lipityke« nevû kancáján késõ este.~Nagy riadással fogadták:~-
2979 IX(12) | Mátyás híres ágyúja, mely később Bécs ostrománál játszott
2980 II | ami rendes szokása volt késõbb is, ha némi zavarban volt
2981 I | most kíván-e ebédelni, vagy késõbben? Mert ekkora nagy potentátnak
2982 X | körülmény, hogy õfelsége késõn kelt másnap reggel s egész
2983 II | fogadták:~- Honnan jössz? Hol késtél annyira? Csak nem valami
2984 XII | coctumokat és varázsszereket készítvén konyháján füvekbõl és gümõkbõl,
2985 X | visszalovagolt Budára, hogy a készülõdésekhez lásson.~A király végigkísérte
2986 VIII | padozathoz.~Aztán fölkelt, két-három határozott lépéssel Mátyás
2987 II | csínyekkel és többnyire kétes értékû tréfákkal mulattatta
2988 VI | megösmerném.~- Vajon? - szólt kétkedõ tekintettel. - Nos, milyen
2989 IX | erõvel elvesznek valakitõl. Kétlem, hogy megelégednének azzal,
2990 VII | eszét.~- Ej, iszen nem is kétség - mondá a pörge bajszú Laczkfy -,
2991 XII | házába (írószoba), hol is a kétségbeesés dühével tört rá ama nyavalyás
2992 IV | encse-bencsét.~A prefektus kétségbeesetten tördelte a kezeit - mit
2993 VI | kisvártatva.~- Láttam vagy kétszer, de ezer közül is megösmerném.~-
2994 IX | eleibök ment az elõterembe, s kétszer-háromszor is megszorította a kezeiket.~-
2995 VI | éppen a harangjában törne ketté.~- Keljetek föl - mondá
2996 IV | volna az egész városnak. Kettőt nem bírt ki. Minélfogva
2997 IV | özvegynek, a Vucának pedig kettõt, egy fehéret és egy pirosat.~
2998 V | a lándzsáját.~Rostó uram kevélyen nézett a környezetére.~-
2999 IV | úrral - felelte nem minden kevélység nélkül.~- Szépek-e nagyon?~-
3000 VI | kinek arca szinte világolt a kevélységtõl.~Ezalatt a fõurak némán,
3001 XI | székely vér földdel van keverve.)~- És az mind az enyém
3002 II | kellene is. Hát abból a kevésbõl is, amit beszélhetne, hallgasson
3003 VII | lecsukatlak, s ezzel is kevesebb lesz a praetendens.~- No,
3004 II | keveset (ha nem okos, még kevesebbet beszéljen). Mert, hogy nem
|