1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
3005 VI | mátkája kendnek az oláh fáta? Kezdem már érteni a dolgot…~- Azért
3006 I | harcok nélkül.~Ott kell kezdenem azonban, hogy Szilágyi Mihály
3007 XI | sátorból beszélne, így szólt:~- Kezdje meg fölséged mindjárt. Tépje
3008 I | F-et pingálván ki elõbb kezdõbetûnek a nyakán lógó kis üvegbõl,
3009 V | szóltak, csak pihegtek a kezeik közt, mint a madárkák a
3010 IX | kétszer-háromszor is megszorította a kezeiket.~- Isten hozta bátyámuraimékat.
3011 III | amellett olyan pici lábakkal, kezekkel, mint a piskóta, és olyan
3012 XI | sem, a megfogott madarat a kezemben tartani, fájt az én kezemnek
3013 XI | kezemben tartani, fájt az én kezemnek az õ megriadt kis szívének
3014 XII | szultán õfelsége átengedi a kezén levõ összes várakat uradalmaikkal
3015 IX | mondá Palóczy László -, kezük van erõs, de hogy fognak-e
3016 VII | Éljen a király!~- Csitt! Ne kiabáljatok, mert meghallják odaát.
3017 IV | volna vele, húsz helyrõl is kiabáltak egyszerre:~- Egy szóra,
3018 VIII | feszülten figyelt, pedig már kiállhatlan, fülledt levegõ volt a teremben,
3019 III | beljebb kerülni.~A korcsmáros kiáltására egy öreg anyóka tipegett-tapogott
3020 IV | vendéget.~- Jövök, jövök - kiáltozá, és majd itt tûnt fel, majd
3021 IV | velök Rostó uram, a fülükbe kiáltozva. - Ébredjetek föl, tyúkocskák,
3022 IV | asztalt a pecsétes gyûrûjével, kiáltozván: »Hej, vendéglõs! vendéglõs!«
3023 I | bárányt két fejjel, földből kiásott őskori edényt vagy érmet,
3024 III | orton alatt van, mert ha kibontaná, a bokáját verné. A szemei
3025 X | hivatalát is tudatta, majd kibújt a bõrébõl elragadtatásában,
3026 IV | mikor az esthajnali csillag kibúvik; a többi ember nem lát ott
3027 VII(10) | jelentéktelen dolgokra, vagy ha kicsi eszközökkel akart nagy célt
3028 XII | garázdálkodtak), Szelistye kicsiség, azt még meg lehetne bocsátani,
3029 VII | imponáló föllépése. (Vojkffynak kiderült az arca.) S én az ilyen
3030 VI | tanácsosaimat kellene minduntalan kidobálni a terembõl, amiért nem akarnak
3031 IV | szemeiket egy-egy mosollyal, s kidörzsölték az álmot ujjaikkal. Hess,
3032 VIII | volt a fölséges termet a kidomborodó formás idomaival, s a hajerdõ
3033 IV | harsányan az öreg prefektus, kidugván bozontos fejét az ablakon.~-
3034 XII | elvétve mutatkozott. Egy-egy kiégett hely, fekete folt a gyepen,
3035 IV | necessitas frangit legem - kiegyezni, hogy a kecske is jóllakjék
3036 IV | Bivalyné szívettépõn és kiejtette a seprõt. - Jaj, meghalt,
3037 IX | nehány.~A királyt láthatólag kielégítette ez a szám, újból megszorongatá
3038 VII | vágyakozom: a melegített leves, a kiengesztelt barát és a szakállas asszony.9~
3039 VII | tisztesség. Érdemes az embernek kiereszteni érte az eszét.~- Ej, iszen
3040 II | az Úristennél, nem tudván kieszközölni elegendõ idõhaladékot a
3041 V | Rostó uram dühbe jött és kifakadt:~- Beszéljen veled, ecsém,
3042 III | hangulatot a mai nõi öltözék is kifejez. De az orton azontúl is
3043 II | kápráztató fényt kellene kifejteni.~- Persze - szólt a király -,
3044 VII | megérinti. Azért hát nincs kifogásom az ellen se, ha a tánc hevében
3045 VI | hogy kérelmetek jogosult és kifogástalan, minélfogva vigyétek el
3046 XI | föloldotta õket, azután szépen kifonta, s ott babrált, dúskált
3047 V | csat vagy sarkantyúdarab kifordul a földből, mikor a kertet
3048 XI | fölséged ilyen kegyetlenséget kigondolni? Kegyelem a hajamnak!~A
3049 VII | rajta segíteni. Vagy talán kigondoltatok valamit? Nos, lássuk, kinek
3050 XI | kisiklott a karjából, mint egy kígyó.~A király arca kigyulladt,
3051 XII | zergékre, Szelistye egy óriási kigyomláláson és beültetésen ment keresztül.
3052 III | a szíjai egész a térdéig kígyóztak a formás lábikráin. Meg
3053 XI | egy kígyó.~A király arca kigyulladt, szürke kékes szemei lázas
3054 VI | szaga lett ezentúl. Utoljára kihajítottam az utcára.~A nagyorrú elgondolkozott.~-
3055 IX | király egy félóráig tartó kihallgatáson fogadta a vezéreket, eleibök
3056 XI | bent volt ezalatt a király kihallgató szobájában.~Őfelsége maga
3057 X | belépett, mint mindig a kihallgatottak elbocsátása után.~- A szelistyei
3058 III | Kelempász madár« csöndesnek, kihaltnak látszott (pedig csak az
3059 II | apródok, léha udvaroncok kihasználták pikáns trics-tracsra és
3060 V | semmit se tudott a századokra kiható szégyenéről, mert az elkedvetlenítette
3061 II | teremjenek.~- És mit akarsz ebbõl kihozni? - kérdi a nagyasszony élesen.~-
3062 VIII | daliás »királyt«. Azután kihúzott a zsebébõl egy új veretû
3063 II | szintén tréfásan -, csak a kiindulási pont hibás, mert a szelistyei
3064 IV | pápa makacs, nekik mégis kijár a dicsőség.~Élvezték is.
3065 VI | ceremóniához tartozott), aztán kijelenté:~- Habet saporem.~Akkor
3066 VIII | kegyteljesen:~- Ezennel kijelentem, hogy ez a terem ötezer
3067 VIII | összegyûlvék.~A királynak ez a kijelentése nagy meglepetés volt az
3068 IX | savanyú arcot vágtak ehhez a kijelentéshez.) Ne haragudjatok, urak!
3069 IX | hadnaggyal, akit kegyelmetek kijelölnek.~- Legjobb lesz Szily István
3070 VIII | kutyafalka gondozóiból. Egyszerre kijózanodtak e szavakra. Az ördögbe,
3071 XII | A palotai öregasszonyok, kik messzebb és alaposabban
3072 IV | kísértet néha odaugrik hozzá, kikapja a fejét a hóna alól és lapdázik
3073 X | elülteté a szerelmet, az kikél két szívben, és jön a király,
3074 XI | aki a kútnál megfog és kikérdez.~Az asszony fölemelte a
3075 IV | pirosítani az orcáikat.~- Kikiriki! - tréfálkozott velök Rostó
3076 VI | dolog kényesebb oldalával, s kikotorászván két tallért a zsebébõl,
3077 II | Éppen rossz idõre esett ez a kiküldetés. Az apró ügyek elsuttyannak
3078 X | Mindamellett elvállalta a kiküldetést, és még abban az órában
3079 XII | tisztjeivel, s fölverni, kikutatni egész Erdélyt szép jobbágyleányokért
3080 VII | vagyunk urak, õfelsége a kilencedik. Király a király, elsõ õ
3081 VII | kerek asztalnál ült«.~Most kilencen ültek, és nem érezték se
3082 IV | Koszta Konstantinus, a budai kilógus, aki hirtelen eret vágott
3083 VII | én tervem igen egyszerû. Kimegyünk estefelé a cserépfilagória
3084 IV | nincs? Azonfelül a polgári kimenő és a feleségtelen állapot,
3085 VIII | fölségedet, kegyeskedjék kimondani, hogy ez az ebédlõ-terem
3086 VIII | Eredj, siess, leány, kimondta a király, hogy az egész
3087 VI | se volt irántam idegen, kimondtuk hát az áment, az öreg Rostó
3088 III | magatartást.~- Ne egyél, csak ha kínálnak, ne szólj, csak ha kérdeznek,
3089 VII | tulajdonokkal párosulva, drága kincs a diplomáciában.~- Ha már
3090 XII | kit másképp, kinyitni a kincses ládákat, meg a ravasz emberi
3091 VIII | elvinné az ország legdrágább kincsét, a másik pedig választ tündöklõ
3092 XII | a kirakatban. A szépség kincstárában, ahol mindenki megfordul,
3093 VIII | ez idõ alatt is a királyi kincstárból húzván.~A gyorsan váltakozó
3094 V | mondani. Hát nem tudod te, kinél vagy most? Nem félsz, hogy
3095 I | Dóczy György, az újonnan kinevezett szebeni ispán, ki talpig
3096 X | egymaga nagy bolondság. Kinevezhetek-e én valakit bölccsé, vagyis
3097 X | gondolsz? Bárcsak tehetném! Kinevezném egész országomat. De bolondnak
3098 III | álltak meg a két egyforma kinézésû alház elõtt.~A »Fekete bivaly«
3099 IX | barátainak:~- Borzasztó kinézésük van. Félek, világul futnak
3100 III | szóba belesült.~- Sohase kínlódjék kend - szakítá félbe a nádorispán,
3101 VIII | valami nehéz, zsibbasztó, kínos csönd - amit Anna is észrevett,
3102 XII | csikart ki tõle, nyomta, kínozta, sanyargatta a népet az
3103 VI | el a nagyorrú.~- Bizony kinyithatom még jobban is - felelte
3104 IV | tyúkocskák, te is, kis csirke!~Kinyitották a szemeiket egy-egy mosollyal,
3105 IX | grófhoz, ott megtisztítjátok, kiöltöztetitek õket Dóczy György költségén,
3106 VIII | odakapott, hogy visszahúzza, kioldózott a kötés és lehullt a fejérõl;
3107 IV | szemeit, mintha egyszerre kiolvadtak volna.~- Tetszel nekem -
3108 I | bizonyos, hogy ebből a tömérdek kiontott vérből, mely oroszlánrészben
3109 I | egyszerûen félretették vagy kiosztották a szegényeknek, s a szakácsok,
3110 I | boldogult apámuram csakugyan kipusztította a férfiakat a néhai való
3111 XII | Ah, persze. Szelistyén, a kirakatban. A szépség kincstárában,
3112 IV | vendéglõsné reszketõ kezével kirakta tallérokban, aranyakban
3113 II | kormányzó számára. A nagybátya királlyá tette a kis Mátyást fogolyból,
3114 XII | pedig a rom az erdõk vén királyában. A zsivány nem építkezik,
3115 I | rendszerint hűbérül adták királyaink a havasalföldi vajdáknak,
3116 X | Szívemnek minden dobbanása a királyé - rebegé Várpalotai Korják
3117 VIII | Egykedvûen mosolygott, mert egy királynál egyre megy a cserép meg
3118 VI | históriákat a híres Lyrilla királynéról, aki ha megbetegedett, mindig
3119 XI | nincs is? Hogy értsem? A királyod elõtt nyisd ki a szívedet
3120 XI | szomorún siklott szeme végig a királyon.~- Hát azon kívül?~- Senkit,
3121 VI | Mujkó. Ez már vele jár a királysággal. Az ebéd végén azt fogod
3122 VI | megszólítani. Denique a királysághoz is gyakorlat kell.~- Hány
3123 VI | király csak felül csinálja a királyságot, az asztal alatt ellenben
3124 VI | van.~- Ugyan!~- II. Endre királyunkkal egy Drumont nevû festõ is
3125 XII | szakácsot kérte el ajándékba a királyunktól!~Egy év múlva, az igaz,
3126 VII | fenyegette a királyt: »Megállj, a kirielájszonodat, kerülj csak a kezem alá,
3127 IV | földbõl, meglombosodott, kirügyezett és virágozni kezdett.~Korják
3128 III | utazni, mint egy kastélyos kisasszony. Aztán folyton pecsenyét
3129 II | szavából lesz kalász, az még a kisebbik baj, nagyobb baj az, hogy
3130 II | Hárma-négyen is siettek õt kisegíteni.~- A szelistyei asszonyok.~-
3131 II | Kanizsay, akik Szilágyi kíséretében voltak annak idején. Bánffy
3132 I | ősz elején nagy és fényes kíséretével Fogarason járt, mint a havasalföldi
3133 IV | Jánost, hogy ezzel a végsõ kísérlettel is fölhagyjon - melybõl
3134 XII | Szily István csapatja által kísért háromszáz zsebrákkal, a
3135 III | lovakon, maga a prefektus uram kísérte õket Budára. Dóczy nem is
3136 IV | cigány muzsikál nekik s õk, a kísértetek, fehér lepedõkben járják
3137 IV | muzsikust.~Egyrészt ezek a kísérteties hírlelések, másrészt a nagy
3138 XI | pillantást Mátyásra s felugrott, kisiklott a karjából, mint egy kígyó.~
3139 IV | Holnap ilyenkor, nem bánom, kisírhatod magadat kedvedre. De most…
3140 II | Több esze van ennek a kiskörmében, mint a mi kobakjainkban
3141 IV | Adja nekem kegyelmed ezt a kislányt feleségül.~Vuca fölugrott
3142 II | hogyan lélegzenek föl a kisnemesek: »No, hála istennek«, s
3143 III | divatdolgokat, az igaz, fölkapott a kisnemesség is, sokszor anélkül, hogy
3144 II | a szememet fölséged, ha kisülne rám, hogy szebbeket is láttam
3145 III | meg kell adni; a végén is kisütötte Rostó uram, hogy nem annyira
3146 II | összeszõtt tündérek. Egész Buda kiszaladt a csodájukra, mikor ma déltájban
3147 XII | tudja a kecske, hol a só. Kiszimatolták az ügynökei. Szelistyén
3148 VI | pedig olyan szépen volt kiszínezve benne ama szegény vidék
3149 IV | megfordítva történt. Amint kiszivárgott a vendégek közé az eset,
3150 IV | szolgálót befogta a vendégek kiszolgálására, a másikat pedig elszalasztá
3151 VII | választ majd a kocsis? Aki kitalálja, egy kardot kap tõlem emlékül.~
3152 X | értvén magyarul, nem bírta kitalálni, mit mondhat a »zömök fiatalemberke«
3153 VI | illedelem - egye meg, aki kitalálta. Rostó uramnak és az asszonyoknak
3154 XII | mert azalatt Vuca annyira kitanulta a mesterségét, hogy amióta
3155 V | sarkaiban, s két szárnya kitárult hívogatón.~Gyi, no! A lovacskák
3156 VI | egyszerre villámlanék.~Aztán kitárultak a belső ajtó szárnyai, s
3157 XII | cseheket és meghagyás szerint kitelepíté õket Szelistyére, adván
3158 XI | hajszáladat, a leghosszabbat, kitépem, a többit aztán megolvassuk,
3159 IV | kék selyemszövet látszott kiterítve a rétségeken. Rostó uram
3160 XI | lévén a hosszára, a két kiterjesztett karjához mérte hozzá a kitépett
3161 V | kert valamelyik szögletében kitolja a fejét egy-egy mogyoróvessző.
3162 XII | században.)~A két asszony kiült ilyenkor az oszlopos teraszra,
3163 X | valóságos lázadás volt a kiütõben. A lázadást pedig katonasággal
3164 IV | titulusul odaragasztotta a hóhér kiütött szemét, nevezvén őt háromszemű
3165 IV | annak az egyik szeme menten kiugrott. Azóta népszerű lett a budai
3166 VII | király -, mert egyet már kiváltottak tõlem két tallérért.~- Fölséged
3167 I | elkészült, és hogy most kíván-e ebédelni, vagy késõbben?
3168 XI | királyra, és miután az, kíváncsi lévén a hosszára, a két
3169 II | napfényre bukkant, sõt a király kíváncsiságát a szokottnál is élénkebben
3170 IV | kérdezõsködött susogva, mohó kíváncsisággal, fölszippantó érdekfeszültséggel.
3171 X | csapat. Mi az ördög? Csak nem kívánják, hogy ezeket is megsüssük
3172 VI | lehetetlenség, de…~- Nem kívánnám ingyen vagy mi… - hozakodott
3173 VIII | olyan kacagtató volt a kívánság. Hm, nem éppen szerény,
3174 III | szelistyei asszonyok bohókás kívánsága révén egypár-száz férfijobbágyhoz
3175 I | beiktatta abba a kérelmezõk kívánságát, egy kacskaringós F-et pingálván
3176 VI | egyszerre bizodalmam támadt a kívánságom iránt.~- Mi volna az?~-
3177 I | kend nekik, hogy megadjuk a kívánságukat. (Szerette használni a fejedelmi
3178 IX | képzelik, mennyire eltalálták kívánságunkat. Királyi szavam köt körülbelül
3179 III | minthogy a király mustrát kívánt a szelistyei asszonyokból,
3180 X | szintén megkapod, amit kívántál, egy egész esztendõre a
3181 XII | vártak, ha valami szép nõ kivetõdött valahol, s hírét vette Dóczy,
3182 VI | tálat, a fõkóstolómester kivett egy csipetnyit, megízlelte,
3183 VI | nagyorrú habozni látszott, kivette a két tallért és nézegette.~-
3184 IV | mit is akartam mondani? Kivettem belõle, hogy nem volna irántad
3185 XII | törvényeket akart hozni a »kivitel« ellen, de a gyakorlat az
3186 VI | négy királyi testőr állt kivont karddal. A négy kard egyszerre
3187 IV | és hízott aztán a besnyõi klastromban, mint egy pók.~Miután hasztalan
3188 VI | párnákat raktak, mert a kõ Mátyás idejében is kemény
3189 II | a kiskörmében, mint a mi kobakjainkban összevéve.~- És mikor érkeznének
3190 XII | dicsérik Pográt: »Der Mordskerl kocht immer besser«. (Az ördöngös
3191 VI | aranyozott trónszékben ült, kócsagtollas bíbor föveggel a fején -
3192 III | kap, és csengõs lovakon, kocsin fog utazni, mint egy kastélyos
3193 IV | bátran -, a feleséged leszek… kocsmárosné.~- Ejnye, milliom szoknyaránc! -
3194 VIII | tartozik, tehát választhatod a kocsmárost is.~- Igaz ez? - kérdezte
3195 IV | is ott maraszt.~Homályos, ködös ábrándok gomolyogtak elõtte,
3196 IV | üres asztalokat és székeket kölcsön adni, mert a vendégeink
3197 I | környékén járnak. Hogy ők csak kölcsönbe adták a férfiakat, most
3198 I | mint a lyukas zsákból a köles.~A kormányzó mellén összefont
3199 XII | ha tehették, Szelistyére költöztek lakni a gyászév letelte
3200 IV | hírlelések, másrészt a nagy költség arra bírták Korják Jánost,
3201 IX | kiöltöztetitek õket Dóczy György költségén, ezek után gondoskodol róla,
3202 VIII | még csak az igazi eredeti kölyök.~Vuca megigazította a selyem
3203 VII | alatt - jelenté ki Vojkffy könnyed vidámsággal -, a szelistyei
3204 I | megint csak kacagott, hogy a könnyei csurogtak.) Férfiak kellenek
3205 II | kéklõ szemeit elöntötték a könnyek.~Mátyás szemlátomást ellágyult.~-
3206 III | szabású, rézsút hasított köntös fedte a felső testet némi
3207 VI | választanak, akik aranyos köntösökben vagytok.~Mindez úgy tûnt
3208 VIII | ujjakon is, sõt a brokát köntösökre is jutott belõle (jó világ
3209 VIII | ütötte jövendõbelijét a könyökével.~- Bolondság, bolondság,
3210 III | bizony meg is volt foltozva a könyökön, vagy egyebütt.4~Íróink,
3211 XI | Eresszen el fölséged, könyörgöm…~Mátyás szeme vágyón tapadt
3212 II | írva tehát a nagy királyi könyvbe: »Gubernator promisit« (
3213 II | még különb könyv: a végzet könyve. Ebbe meg az volt beírva,
3214 II | bolondot úgy képzelni, ahogy a könyvek leírják: hogy csak úgy dõl
3215 II | kaparja ki. Hanem hát ennél a könyvnél is akad még különb könyv:
3216 VIII | Csak istennõnek lehet ilyen köpenyegje.~Lehajlott az ortonért (
3217 V | Mária elmosolyodik és a nagy körme hegyét beakasztja pajkosan
3218 X | pedig színig teletöltötte körmöci aranyakkal.~- Hogy még jobban
3219 IV | nyüzsgött-rezsgett még a környék is. A vacsoránál kevély
3220 IV | asztalt, széket összehordtak a környékbeli szomszédoktól és mégse volt
3221 III | hajkurásszanak fel a széles környéken valahol valamely tökéletes
3222 I | gyűjtvén és küldözvén neki a környékről és a körös-körül fekvő saját
3223 II | elevenebb ésszel, mint a környezet, és némi figurázási ügyességgel.
3224 VI | szárnyai, s szemkápráztató környezetben látható lett a király alakja,
3225 V | Rostó uram kevélyen nézett a környezetére.~- No, mit mondtam, ebugatta?~
3226 VI | haldoklóhoz, az így szólt a körülállókhoz: »Nyissátok ki a táskámat
3227 III | kötötte a bánatos özvegy (körülcsavarta széleivel a nyakát), és
3228 VIII | fölkelt, mint egy pörgettyû, s körülhordozva csillámló szemeit, egyenest
3229 X | verzió mellett szólt az a körülmény, hogy õfelsége késõn kelt
3230 VI | két tallért a zsebébõl, körülnézett elõbb, ha nem látja-e valaki,
3231 V | agancsokkal, fegyverekkel körülrakva, a közepén az aranyozott
3232 III | özvegynél, ha csipkével volt körülszegve. A vagyoni állapotot ellenben
3233 X | a kigyúlt tábori tüzek a körültelepedett legénységgel; a háttérben
3234 III | Nagy népcsõdület támadt körültük, tele van az utca ilyen
3235 V | szól hozzá föls…~- Csitt! Kösd meg a nyelvedet. Elragadók.~-
3236 VIII | az okos, derék embernek köszönhetjük.~Mátyás éppen felelni akart,
3237 VIII | nyájasan súgta a fülébe:~- Köszönöm, galambom, hogy én jutottam
3238 XII | akinek beszélni kellett - a köszvény volt.~ ~.oOo.~ ~ ~
3239 IX | kívánságunkat. Királyi szavam köt körülbelül éppen ennyi fejre
3240 V | fogába (mert tud az asszony kötekedni, ha félholt is.)~- Ezt ni!
3241 I | feledkezett meg államfői kötelességeiről, korán reggel misét hallgatott
3242 III | csörömpölõ kulcsokkal a fehér köténye mellé szúrva. Látszott rajta,
3243 VIII | visszahúzza, kioldózott a kötés és lehullt a fejérõl; a
3244 IV | vendéglõbe, siettek ismeretséget kötni Rostó urammal, hogy azon
3245 VI | Hogy adja a királyt a kötnivaló - csodálkozik Mujkón az
3246 III | fejére pedig fátyolos ortont kötött.~Ma már nem is igen tudják,
3247 IX | hibát. Becsületes alkut kötöttünk. Két tallért adtál, én megszolgáltam:
3248 IX | szíjakkal voltak egymáshoz kötözve. Nagy, öles termetû emberek
3249 IV | eloszlottak a vendégek, köttetett meg a végleges béke az anyó
3250 II | még ott szunnyadtak ama kövek alatt, amelyekbõl egykor
3251 VIII | a picinyke bocskorkái a köveken, a folyosón, az udvaron.~
3252 X | lity-lottyot a katonáknak. Kövesse meg magát! Nem bot való
3253 III | látatlanban három nemes paripát követelt a kecskepásztorért és leányáért.
3254 III | végre eléje loccsantotta a követendõ magatartást.~- Ne egyél,
3255 X | õfelsége nyomban békéltetõ követet küldjön a szultánhoz - »
3256 VIII | Addig tudakozódni fog.~- Te következel most, Gergely Anna!~A szép
3257 II | dolog. Ergo bolond dolog. Következésképpen a bolondtól kell benne tanácsot
3258 X | bokrétákból, amibõl világosan következik, hogy amikor majd jóllaknak
3259 I | FOGARASON~A Helységnévtárban következő két sor foglaltatik Szelistyéről: »
3260 IX | Rostótól, s diktálni kezdte a következõket:~- Mathias, Dei Gratia Hungarorum
3261 VII | embert sohasem használom követnek; mert az olyantól mindenki
3262 X | konferált:~- Nem volna kedved követségbe menni Konstantinápolyba?~-
3263 IX | kegyelmezzek én neked? Hiszen nem követtél el semmi bûnt, semmi hibát.
3264 IX | elmaradnak. Elsöpörte a közbejött esemény. (A barátjaihoz
3265 V | Ezt ni! Csak lesse!~Közben-közben a buzogányos vezetõ is visszafordul,
3266 XII | alkotván számukra Szily István közbenjöttével emberséges extra-törvényeket,
3267 VI | fölséges uram - szólt közbe a közelálló Rostó Mihály.~Mire nyomban
3268 VIII | mikor hadi csapatok és ágyúk közelednek messzirõl nagy dübörgéssel.~
3269 I | rándulgatott ki zergevadászatra a közeli havasokra, melyeknek szépségét
3270 VIII | öreg, de ezt már csak a közelülõk hallották.~Mujkó király
3271 IX | egyen libapecsenyét, mikor a közember fekete kenyeren rágódik.
3272 X | lesz, az lesz, s íme, holmi közemberekre pocsékol el ilyen szépségeket.«~»
3273 I | a naptányér a mennybolt közepére ért. Ah, istenem, micsoda
3274 II | Vezuvból a láva. Ördögöt dõl. A középkor összes bolondjai se mondtak
3275 VI | sérelem miatt, egy megbõszült köznemes rohant föl a király termébe
3276 VI | arccal nézett a királyra és a köznemesre, ki úgy megijedt erre a
3277 V | hívogatón.~Gyi, no! A lovacskák közömbösen átmentek a dobogón (mit
3278 XI | jól van - mondá színlelt közömbösséggel -, ha így van a dolog, a
3279 IV | megint rossz vért szül a közönségben.« De megfordítva történt.
3280 II | Az eset elvégre is nem a közönségesekbõl való és semmi esetre se
3281 II | mondhatók szépeknek, mintsem közönségeseknek.~A király nevetett.~- No,
3282 VIII | azt majd megtanácskozzuk közösen. Ülj le ide a párnára addig!~
3283 IX | rágódik. Itt a palota alatt, a község balszélén ütjük föl a sátorokat,
3284 IV | napközben. A Vuca és a vendéglõs közti szerelem csodálatos módon
3285 VII | valami jó ötlete.~- Vojkffy köztünk a legjobb diplomata - kiálták
3286 VI | csak van annyi eszük, hogy közületek választanak, akik aranyos
3287 IV | a budai nép előtt, és a közvélemény a két szeméhez titulusul
3288 IV | a végleges béke az anyó közvetítésével (mert a haragos felek nem
3289 IX | fölleggé alakult, s a kürt közvetlen a kapunál harsant meg élesen.~
3290 V | várkastély külső, magas kőkerítéséhez ért.~- Itt vagyunk - sóhajtott
3291 VI | akaszt a nyakába, hogy arról koldul õkelme. »Csak azért is megteszem,
3292 IX | cafatokban lógott rajtuk, mint a koldusokon. Úgyhogy sehogy se lett
3293 XII | hordták a falvakból a sok kollációt. Vagy valaki kápolnát emelt
3294 VI | felelte a fõkóstoló -, s a kollégák is jól jártak: királyi sírokban
3295 III | Ezt szerezze meg kend a kollekcióba, ha ember kend a talpán,
3296 IV | megveszett kend? Hogy én a kollekciómat szétszórjam, amit olyan
3297 XII | Míg a híres nevezetes »kollekcióra«, melyet annyi fáradsággal
3298 IX | föl, öreg, ne csináljon komédiákat; az ügy, amelyben sántikál
3299 X | fejecskéje zavarodva a sok átélt komédiától, nem tudta már, mit higgyen,
3300 V | nem bír sem az idő, sem a kőmívesek, sem a favágók.~Elég szomorú
3301 VIII | azonban ezzel sem esett ki a komolyságából. Egykedvûen mosolygott,
3302 VIII | újra fölvéve a fejedelmi komolyságot -, most pedig te válassz,
3303 III | mostani pozsonyi grófnál, mint komornyik. Tudta, merre van a két
3304 I | támadt az egész várban. Komornyikok, asztalt terítõ lakájok,
3305 VII | magához intett Mátyás egy komornyikot.~- Végy ki az üveges almáriumból
3306 IV | vendégek, egy-egy fõúri kompánia, majd néhány polgár, pajkos,
3307 III | palatinus. - Meg van kend kompolyodva? Nem értem.~Mire Rostó uram
3308 V | már régen elbánt az idő. A kőművesek aztán, akik más gazdák alatt
3309 III | társzekéren volt sátor, kondérok, üstök, ágynemûek, ott ütötték
3310 I | a tálaláshoz, még egyet kondult a harang s lázas sürgés-forgás
3311 X | király Bánffy Istvánnal konferált:~- Nem volna kedved követségbe
3312 V | kriptában. A léptek ünnepélyesen kongtak-bongtak a márványköveken.~Rostó
3313 IV | Ösmerte az oláh vért, milyen konok. Lesz ebbõl parádé, botrány
3314 X | kedved követségbe menni Konstantinápolyba?~- Nagyon feszültek a viszonyok -
3315 IV | megérkezett az elõhívott Koszta Konstantinus, a budai kilógus, aki hirtelen
3316 VIII | és lehullt a fejérõl; a kontya pedig fölbomlott, s lezuhant
3317 X | illetõleg a csörgõ-sipkája a te kontyodra került, hadd kerüljön õ
3318 V | melyek alul lemaradtak a kontyokból és varkocsokból, hogy külön
3319 III | menyecske (hátul volt a bog a kontyon s hátul lógtak le a kendõ
3320 III | kutyái mind odagyûltek a konyhaablak mellé, a finom illatokat
3321 IV | aztán megterített, majd a konyhában az ebédfõzésnél lábatlankodott,
3322 XII | varázsszereket készítvén konyháján füvekbõl és gümõkbõl, felügyelt,
3323 VII | haragudott.~Reszketve kérdé a konyhamester:~- Parancsolja, fölséged,
3324 II(3) | Azt jelenti, hogy kopasz.~
3325 VI | festmény. Azt nézegették azok a kópék odaát.~A nagyorrú magyarázta
3326 V | villogott, csillogott a kopják hegye a perzselõ verõfényen.~
3327 IV | van ott? Két udvari tiszt kopogtatja az asztalt a pecsétes gyûrûjével,
3328 VI | tarka gondolatokká válik a koponyákban.~Pedig a szõlõnedv jó volt,
3329 VI | meglátta magát a tó tükrében, kopottas, egyszerû ruhájában, szinte
3330 IX | katona, egyszer hopp, másszor kopp. Szomorú élet ez. Õhozzájuk
3331 I | államfői kötelességeiről, korán reggel misét hallgatott
3332 I | több ebédet fõztek ebben a korban olyan elõkelõ gazdánál,
3333 IV | a betelepített német. A korcsma nem is annyira az idegeneknek
3334 X | Parancsolatjára, fölség.~Most a budai korcsmároshoz fordult Mátyás és a vállára
3335 IV | a parton a csöppségeket, korholván õket: »Gyertek már ki, mihasznák,
3336 IX | üres szekérre, mint valami Korják-féle exterritoriumra, ott jól
3337 VIII | király õfelsége elõtt állsz?~Korjákban fölforrt a méreg, kitört
3338 X | olyan retteneteset az õ Korjákjának, amitõl az zokogni kezd,
3339 I | mozsaraikhoz, mert mikor az ország kormányzója az asztalhoz ült, nagyot
3340 II | csinálták a maguk dolgát a kormányzónál, de a szelistyei pópa rosszul
3341 V | ugyanott, ahol a mostani kormos kastély terpeszkedik, hatalmas
3342 III | s olyan hajjal, mint a korom, s mégis, ha a napfényen
3343 I | sóhajtott fel az elsõ sorból egy koromfekete hajú fiatal menyecske, szemérmetesen
3344 III | mindig jelentett valamit, a koron és hangulaton kívül is,
3345 III | előtt, se nem lépegettek koronázási menetekben; Czobor gróf
3346 V | föl a csukát - mert hát korrupció akkor is volt és meg is
3347 III | lennie, mint ahogy a vizes korsó, amibõl az ember a szomjúság
3348 III | hangulaton kívül is, mert hiszen kort és hangulatot a mai nõi
3349 VII | jobban csússzék.~Az elsõ kortynál magához intett Mátyás egy
3350 II | Gergellyel, szóval néhány maga korú fõúrral, otthagyva olasz
3351 IV | mákom! Lökd neki oda azt a kosarat!~De az »édes mákom« a romlatlan
3352 VII | Palotán. Mondd meg továbbá, kóstolja meg a kétféle bort és válasszon
3353 II | szabad-e tiltott szõlõt kóstolni?~A király elmosolyodott,
3354 IV | hibákból is a védencének fon koszorút.~A szelistyei asszonyok
3355 IV | megérkezett az elõhívott Koszta Konstantinus, a budai kilógus,
3356 XII | Szelistyére tartásba vagy kosztra, vagy rokonhoz.~Hej, dehogy
3357 XII | nagyurak hamis gondolata kóválygott héja módra e körül…~Szemesé
3358 IX | rivalgás: »Slava Mathias kralu!«~- Most pedig írjad, Kelemen -
3359 X | hogy a sátorra föl van írva krétával a király írásával:~»Itt
3360 V | mint a templomban vagy a kriptában. A léptek ünnepélyesen kongtak-bongtak
3361 III | nemzedék is egy ugyanazon krispinben járt fel az udvarhoz, mely
3362 V | Andrásról őrzötte meg a krónika, hogy egy csukának a mája
3363 XII(13) | Kászoni Tamás írott krónikája.~
3364 IV | szakálla a térdén alul ért a krónikák szerint, s okos tanácsokat
3365 II | uram öreg fejét azzal a küldetéssel.~Mátyás elmosolyodott.~-
3366 II | ez nagyon nehéz. Mert kit küldhetnék én oda? A harcképtelenné
3367 II | hunyorított a szemével) küldj föl belõlük egy kis mustrát.~*~
3368 IX | prefektusát legott keressék meg és küldjék a dolgozó szobájába.~Vojkffy
3369 II | megrokkant katonát? Vagy küldjem letelepíteni az idegen fajbeli
3370 X | azalatt parancsolta, hogy küldjenek el a palotai plébánosért,
3371 IX | Jó reggelt, Dóczy!~Itt küldöm a férfiakat; az asszonyok,
3372 IX | egy fészekbõl vannak-e a küldöttekkel. Ha nem - fejedet veszted.~-
3373 I | férfit óhajtanátok tehát?~A küldöttséget vezetõ idõsebb asszony,
3374 I | szorgoskodék, katonákat gyűjtvén és küldözvén neki a környékről és a körös-körül
3375 IX | férfiakat; az asszonyok, akiket küldtél, szépek, jelesek, de mesélik,
3376 XII | az esze, sok gondja volt, külellenséggel is, de meg is verte, több
3377 III | alatt, rendesen a különféle külföldi befolyások ereje alatt,
3378 IV | fiúkalapok és pitykés mellénykék külön-külön csomócskákba voltak lerakva
3379 II | elkövetni Prónay által. Különbet, mint Jézus. Jézus egy hallal
3380 III | csak a posztó finomságában különbözik a kis urakétól. Ippri posztó,
3381 VII | lekuporodott, hogy fölvegye s a különböző lábak közt az asztal alatt
3382 II | valami szemmel észrevehetõ különbség, tátongó hézag. Isten meghagyta
3383 IV | kend, vendéglõs, hogy mer különbséget tenni az én kedves cselédkéim
3384 IX | akartunk ünnepelni, de még különösebb kegy az Istentõl, ha tüzes
3385 V | sohase láttak ilyen szépet és különöset. (Hiszen otthon csak mályva
3386 III | alján piroslott borjúbõrös külsejével. Abban voltak a szemvakító
3387 IX | hatalmas fölleggé alakult, s a kürt közvetlen a kapunál harsant
3388 VIII | várpalota kapuja elõtt hadi kürtök rivalgása hangzott, s egyszerre
3389 IV | rovására; annak udvarát, küszöbét gyom és laboda verte föl
3390 X | percre.~A pap megállt a küszöbön.~- Engedjen meg egy kérdést,
3391 I | érmet, vagy valami óriás kukoricacsövet, amely a határban csodára
3392 XI | csalogató hangon, ami otthon a kukoricafosztóban illeti meg a legszebb, legkényesebb
3393 VII | ettek-ittak és találgatták a kulacsos üzenet értelmét. Mátyás
3394 III | papucsokban, csörömpölõ kulcsokkal a fehér köténye mellé szúrva.
3395 IV | imádkozott Korják az Úristenhez, Kulifintyóhoz apellálta az ügyét, elzarándokolt
3396 IV | Bárányt ugyan hármat vitt Kulifintyónak a tanácsért, de lórul szó
3397 IV | Megpróbált a világon mindent, még Kulifintyót, a százesztendõs besnyõi
3398 IV | No, ne okoskodjál… ne kunkogj, szívecském, mert árt a
3399 XII | egy kopjás kapujú székely kúria udvarán már akkor ott szaladgált,
3400 II | hallani véljük a kis falusi kúriákban, amint hírül hozzák furmányos
3401 X | leghosszabb. Kaparjatok, kurták, nektek is lesz.«~»No, no,
3402 VIII | Megkapod - felelte kurtán, újra fölvéve a fejedelmi
3403 III | folyton csak a gálaruhákat kutatják, s így most már egészen
3404 XI | parasztlegény volnék, aki a kútnál megfog és kikérdez.~Az asszony
3405 VIII | solymárokból, sáfárokból és a kutyafalka gondozóiból. Egyszerre kijózanodtak
3406 III | Szentgyörgyiék és Garáék kutyái mind odagyûltek a konyhaablak
3407 XII | gladiim (pallos-jogom). A kutyák nyalják föl a te véredet,
3408 IV | vélemény: »Úgy kell az irigy kutyának! Íme, a szegény Korjáknak
3409 II | tudta utánozni a távoli kutyaugatást, a macskák nyávogását, az
3410 III | kíváncsian.~- Ebédet és kvártélyt - felelte Rostó -, a lovaknak
3411 III | megszeppenve borultak a lábaihoz. Ohó, hát harapni is tud
3412 X | olyan mozgalmas képet a lábainál, mint aminõt a Czudar és
3413 XII | szófecsérlés helyett egyszerûen a lábaira mutatott, melyek egész térdig
3414 VII | megkeresse a Mujkó sárga csizmás lábait, melyek azonban (tisztelet,
3415 VII | hogy fölvegye s a különböző lábak közt az asztal alatt megkeresse
3416 V | mennydörgõs ménkû! Nem a lábakhoz küldött engem az én uram,
3417 III | de amellett olyan pici lábakkal, kezekkel, mint a piskóta,
3418 I | hallgatta, s hol az egyik lábára állt, hol a másikra, de
3419 IV | konyhában az ebédfõzésnél lábatlankodott, midõn nagy zörgést-csörgést
3420 II | pajkoskodtak, birkóztak, labdáztak, hancúroztak a fiatalok
3421 III | térdéig kígyóztak a formás lábikráin. Meg lehetett abba a találgatásba
3422 IV | udvarát, küszöbét gyom és laboda verte föl azóta.~A Kelempász
3423 VIII | borítá el a rémülettõl, s lábujjhegyre állván, mialatt kis kezével
3424 XII | csizmát, mert szétnõ benne a lábuk. Ha pedig leánygyerek született,
3425 VII | kétség - mondá a pörge bajszú Laczkfy -, van esze a kocsisnak,
3426 XII | olyant.~Megürült ugyan a ládafia, a földbõl is sok elszaladt
3427 XI | oltárhoz vinni, akinek a ládájából a saját kezére nyithatna
3428 XII | másképp, kinyitni a kincses ládákat, meg a ravasz emberi elme
3429 III | kelve fölbontják a nagy ládát, mely a társzekér alján
3430 VIII | hullámzás támadt, mint mikor lágy szellõ átsuhan a rozsok
3431 I | jó ember volt, kedélyes, lágyszívű, de hirtelen haragú is.
3432 IV | trónjáról a budai polgárok Lajos pap vezérlete alatt.8~A
3433 VI | a szolgák közt, csak a lakáj-ruhát kellene rám föladni.~- Hm -
3434 VI | abból semmi se lehet, hogy lakájruhában bejöhessen, mert a lakájok
3435 IX | zászlósurak kiki a maga lakásán hajigálja le magáról a bársonymentét,
3436 I | Szelistyén. Csupa asszonyok lakják a falut, a pópa az utolsó
3437 VI | ablakai, a többi szobákban lakkos vászonból, olajos papírokból
3438 IX | maskarás tréfának. A bál, a lakodalmak és egyéb bolondságok elmaradnak.
3439 II | a király a Drágffy Anna lakodalmán szikrázó vidám hangulatban
3440 II | szakáccsal, Kanizsay! De ezen a lakomán, jól ide figyeljetek, urak,
3441 IX | diadalmát ülhetjük vidám lakomával. Pincemester uram, guríttasson
3442 I | szelistyei járás, 3750 lakos, 1064 ház, tsz. Nagyszeben,
3443 I | Akkor még nem volt annyi lakosa, se vasútja, se távíró drótja,
3444 III | megszerezni a szelistyei lakosnak, mert az apja a havasalföldi
3445 XII | talált volna itt emberi lakot? Az emberi nyom is csak
3446 X | a szívekbe, s õ az égben lakozik.~- Hát a gügyûben nem hisz,
3447 VI | egy félrecsúszott mente lánca. Az opálok, smaragdok, rubinok
3448 XII | földbõl is sok elszaladt a láncáról, mert szabaddá kellett tenni,
3449 VII | s ezzel punktum. Ugye, Lancelot? Te gyanúsan nevetsz, öreg,
3450 VII | Drágffy Istvánt tartották Lancelotnak.~Egyéb bútor nem is volt,
3451 IX | marcona alakokkal, akik láncokkal, szíjakkal voltak egymáshoz
3452 V | házikónál két eleven medve láncra verve. (Ugyan mit véthettek
3453 III | Fridrik császár egy-egy landsknechtje, de amellett olyan pici
3454 V | a két õr leeresztette a lándzsáját.~Rostó uram kevélyen nézett
3455 VI | Szeretnél-e újra férjhez menni?~Lángba borult az arca és hangja
3456 IV | beszéljen a báránnyal. Az a lány szerencsét hozna ránk, hát
3457 XII | Erdélyben. Ha valakinek szép lánya nõtt, ha feltûnõ, hódító
3458 VI | beleszerettem a kis oláh lányba, õ se volt irántam idegen,
3459 III | mesékben elõfordul: »Válassz, lányom, valamit, ami a szívednek,
3460 II | Hiszen természetes is. Akár lapát van a kormányzó kezében,
3461 IV | kikapja a fejét a hóna alól és lapdázik vele vagy egy órahosszat.
3462 II | szellemességet, ami tíz lapon el ne férne. Ritka holló
3463 II | ebbe följegyezve. A király lapozgatott benne s azt gondolá magában:
3464 V | mind titok, a diszkréció lapulevele alá húzódva avult el, csak
3465 XII | tömzsi gyerek, aki egy napon lármázó, kaszákkal fölfegyverzett,
3466 IV(8) | Lásd Salamon Ferenc: Budapest
3467 XI | Mi?~A gyönyörû asszony lassan, némán, gondolkozón csavarta
3468 II | értem is, nem is.~- Pedig, lássátok, egyszerû a dolog. Ha mi
3469 VIII | inkább emezekét, kiknek látása nekünk gyönyörûséget okozott.
3470 III | kellett megindítani. A vajda látatlanban három nemes paripát követelt
3471 V | asszonyok szekere föltűnik a láthatáron.~Bizony már öreg dél lett,
3472 III | hangzott, és sûrûn voltak láthatók emberfejek, míg a »Kelempász
3473 VI | arcvonásait többé mégsem láthatom.« A haldokló a félkönyökére
3474 VI | körülnézett elõbb, ha nem látja-e valaki, s azzal odapottyantotta
3475 XI | mit mondana a világ, ha látná, hogy királyi fölséged…~
3476 XII | csak szép asszonyi állatot látnánk, azt földekkel és pénzáldozatokkal
3477 IV | én most a szívemmel is látok.~Vuca arca kigyúlt, mint
3478 VI | sok volt egyszerre ez a látomány! Még Rostó uramnak is sok
3479 IX | urának íratok.~Ezalatt, úgy látszik, nagyszabású beszédet tarthatott
3480 IV | özvegyasszony. Szólj már, no, láttál te valaha ilyen szépségeket?
3481 VI | előre az öreg.~Az asszonyok láttára sajátszerű hullámzás, mozgás
3482 VI | ösmerik egymást, s idegent látva Izraelben, zajt csapnának,
3483 X | életben.~Kétségkívül szép látvány. Még így, sötétben talán
3484 V | megtorpantak a szokatlan látványtól. Az ostorhegyes fölágaskodott
3485 II | szikra, mint a Vezuvból a láva. Ördögöt dõl. A középkor
3486 X | bot. Egyszóval, valóságos lázadás volt a kiütõben. A lázadást
3487 X | lázadás volt a kiütõben. A lázadást pedig katonasággal lehet
3488 VII | Jelentkezem, uram, mint lázadó.~- Legalább lecsukatlak,
3489 VII | az igaz. Hát akkor mégse lázadok föl.~- Minélfogva a béke
3490 XII | fiókjait.~Ezt csinálták lázasan, egész nyáron át, és sikerült.
3491 III | követelt a kecskepásztorért és leányáért. Meg is adták Rostóék két
3492 XII | Szelistyén élnek a világ legszebb leányai és asszonyai, ahonnan a
3493 II | gyermeteg pásztornép egyszerû leányaival fölvidítana bennünket. Mit
3494 XII | benne a lábuk. Ha pedig leánygyerek született, annak õ volt
3495 I | azonfelül a serdületlen leánygyermekek és az elaggott asszonyok.~-
3496 VIII | fölkelt, mint egy iskolás leányka, s bátor, csengõ hangon
3497 III | csináljunk most már, kecskebéka leányocskák?~Nagy népcsõdület támadt
3498 XII | Szelistye, ahol olyan asszonyok, leányok járnak a földön, aratnak
3499 X | vitte ki a menyecskéket és leányokat a katonákhoz. Azaz a tábor
3500 IV | lubickoltak; a ruhácskáik, kis leányszoknyák, kis fiúkalapok és pitykés
3501 III | Vuca (Veturia) nevû hajadon leányzója, olyan szemekkel, mint a
3502 VIII | Korjákhoz fordulván:~- Íme a leányzót ünnepélyesen neked adom
3503 VIII | megunja magát, de hamar is lebilincselhetõ. Egy légy röpülését meg
3504 IV | Egyébiránt - tette hozzá lecsillapodva - nem azért jöttünk, hogy
|