1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
3505 VII | mint lázadó.~- Legalább lecsukatlak, s ezzel is kevesebb lesz
3506 VIII | hogy meglazult és hátul lecsúszott, amint odakapott, hogy visszahúzza,
3507 III | vágyás, ha az orton hanyagul lecsúszva a hajból is látni engedett
3508 VII | ragaszkodott az eszméjéhez, s leejtvén pecsétgyűrűjét, szántszándékkal
3509 V | a kocsi odaért, a két õr leeresztette a lándzsáját.~Rostó uram
3510 II | fején, mely minduntalan leesett, de esés közben fölkapta
3511 IV | Wolfgang, aki a Hunyadi László lefejeztetésekor ott állott a bámész csőcselék
3512 VI | királynét Visegrádon és lefestem õt emlékezetembõl.« Festegetett
3513 VI | szakácsa olyan szégyenletesen lefõzött, mirõl gúnyversek is röpködtek
3514 I | tudja még a Helységnévtár a legbecsesebbet, amije van.~Volt pedig akkoriban
3515 III | fölvette a földkerekség legcsinosabb katrincáját, karcsú dereka
3516 VIII | egyik elvinné az ország legdrágább kincsét, a másik pedig választ
3517 VI | Gergely Annát szólítá meg legelőbb oláh nyelven:~- Özvegyasszony
3518 I | egy-egy barnamedve. A forrásos legelőkre szelíd őzikék járnak inni.
3519 VI | abbeli ígéretünket, hogy a legelsõ fogolyszállítmány Szelistyén
3520 IV | találta - necessitas frangit legem - kiegyezni, hogy a kecske
3521 VI | ördöngös kép, amelynek szép legendája van.~- Ugyan!~- II. Endre
3522 IX | egyszerû, csendes puritán legény-udvar ötlött szembe.~A király
3523 XII | gróf végignézvén az izmos legényeken, háládatosan szorongatta
3524 IV | majd nekünk a király különb legényeket. Ugye, fityfirity?~Szemeivel
3525 IX | táborban van, fölség, a legénység közt - felelte Palóczy. -
3526 VIII | bámulta, hogy milyen bátor legényt választott, hogy megáll
3527 II | kastélyába. Ez volt a pajkos legénytanya. (Újlakiné asszonyom elnevezte
3528 V | Persze a katonák… mégis a legérdekesebbek a katonák. Csak a félénk
3529 X | van eggyel: a lojalitás, a legérzékenyebb ideg. Mátyás megígérte,
3530 III | minden ruhadarabok közt a legfecsegõbb. A renaissance minden poézise
3531 II | óta?~Elkezdte mesélni a legfrissebb országos és udvari híreket,
3532 X | van, mert az én kezem a leghosszabb. Kaparjatok, kurták, nektek
3533 I | Az egyik, körülbelül a legidősebb, valami Marjunka nevű, nagy
3534 III | mezõkön, ahol nekik tetszett, leginkább források mellett. Együtt
3535 II | Szilágyi Erzsébetnek volt a legkedvesebb palotás hölgye. Az nagy
3536 XI | kukoricafosztóban illeti meg a legszebb, legkényesebb menyecskét.~A hajkorona
3537 III | egy szép feketét!~- Az a legkönnyebb. Csak sorba kell vennem
3538 VII | te állsz az igazsághoz legközelebb, de mégse rajta, csak olyanformán,
3539 IX | rendesen arra vágyik, amitõl legmesszebb áll.~- Még ma útnak szeretném
3540 VI | valami ajándékot.~- De ha a legnagyobb aranytálat választja valamelyik?~-
3541 X | mint én.~Mária még jobban legörnyesztette a szép fejét.~- Azt gondoltam,
3542 II | szakítá félbe a király. - Legokosabb lett volna, ha egyenest
3543 IV | nagy lelki tusakodás után legokosabbnak találta - necessitas frangit
3544 VII | tallérért.~- Fölséged a legtékozlóbb fejedelem Európában.~- Melyiket? -
3545 III | portékái közül melyik a legtöbbet érõ?~- Az, amit nagy ünnepélyeken
3546 XII | viszed. Hanem, ha az én fejem legurul, a tied megyen elõtte, mert
3547 II | zsoldosokat. De hát az legyen-e a hadi érdemek jutalma,
3548 XII | cselédség szeme elõtt ne legyenek, bevonult atramentumos házába (
3549 IV | szelistyei asszonyoknál legyeskedett a lurkó.«~Hiába, a divat!
3550 III | parasztházakba is, egy kicsit legyeskedni a szép vászonnépséggel,
3551 I | valamit az Istenre is! Ne legyetek olyan telhetetlenek, mert
3552 V | is egészen magához tért a legyezéstõl. Ezt látván Vuca, ej mit,
3553 VI | aszút töltött, a másik, aki legyezgette.~Azután jöttek sorba az
3554 V | ahol a kocsi megáll. A legyező-tartók a bal bejáratnál. Hamar
3555 V | aztán átvesznek tõlem a legyezõ-vivõk.~Mária elmosolyodik és a
3556 VII | ember ember ellen; a négy legyõzött mehet isten hírével, a négy
3557 II | útja. Dologtalan apródok, léha udvaroncok kihasználták
3558 IV | Korják kellett, nagy durcásan lehajigálta a földre a sok encse-bencsét.~
3559 XI | nem emelhetem föl, mert a lehajlásban a korona esnék le fejemről.
3560 VIII | lehet ilyen köpenyegje.~Lehajlott az ortonért (ah, hunyjátok
3561 IV | divat! Ez a nagy rugó. A léhák istene. Az örökkévaló isten.
3562 IX | haragudjatok, urak! Nem szabad léháknak mutatkoznunk a vezérek elõtt.
3563 II | hasznos embernek, de õneki a léhaság tetszett jobban. Egy közönséges
3564 IX | megélhetvén, hasznos alattvalókká lehessenek.~Mátyás a mögötte álló Vojkffyt
3565 VII | diplomáciában.~- Ha már nem lehetek is követ fölséged uralkodása
3566 VI | nagyorrú -, hiszen nem éppen lehetetlenség, de…~- Nem kívánnám ingyen
3567 I | asszonyaid, Gyurka? Nagyon meg lehetnek szorulva. De hol vagy?!
3568 IX | módozatok mellett, amelyek lehetõleg biztosítsák, hogy ott megélhetvén,
3569 V | s ugyancsak hamisak is lehettek, mert a szemüket úgy odaszegezték
3570 V | bizonytalan, roskatag léptekkel, lehorgasztott fejjel.~- Nincs valami bajod? -
3571 VIII | visszahúzza, kioldózott a kötés és lehullt a fejérõl; a kontya pedig
3572 VI | ama többször emlegetett léhûtõ szolgák, vagy, amit úgy
3573 III | van az utca ilyen helyen léhûtõkkel. Csinos lovagok, leventék
3574 XI | hangot.~Aztán egy rántással lehúzta az ortont a fejérõl.~Bizony
3575 IX | õket az agancsos teremben.~Leírhatatlan a zavar és mozgás, ami erre
3576 II | képzelni, ahogy a könyvek leírják: hogy csak úgy dõl belõle
3577 III | Egyebet jelentett, ha az orton lejött a homlokra (ez a lemondás:
3578 IV | alatt tartva a táncosok közt lejt Hunyadi László Gara Máriával…
3579 VII | pecsétgyűrűjét, szántszándékkal lekuporodott, hogy fölvegye s a különböző
3580 II | Szilágyi becsukatását, hogyan lélegzenek föl a kisnemesek: »No, hála
3581 VIII | ételek párájából és az emberi lélegzetekbõl, a híres Pobjebrád-féle
3582 VIII | rozsok fölött. Aztán még a lélegzetöket is visszafojtották, csak
3583 I | udvarbíró. - Hiszen a háromszáz lélekben benne vannak azonfelül a
3584 V | furcsa volt és mégis olyan lélekemelõ. Rostó uram õkelme úgy lekapta
3585 I | Háromszázat, domnule, minden lélekre egyet.~- Ostobaság! - pattant
3586 IV | madár«-ban bált tartanak a lelkek, hat cigány muzsikál nekik
3587 IV | ajtót a Verona szolgáló egy lelkendezõ kiáltással:~- Hírnök a királytól!~
3588 IX | zsebrákoknak, akik szörnyûképp lelkesedhettek, mert dacára a vastag falaknak,
3589 IV | ellenszegül.~Végre nagy lelki tusakodás után legokosabbnak
3590 II | Szeretnéd megnyugtatni a lelkiismeretedet, s arra elég flastrom egy
3591 VIII | menyecske restelkedett, a lelógó csepesze fodrát rágicsálta
3592 V | hajszálakat, melyek alul lemaradtak a kontyokból és varkocsokból,
3593 III | lejött a homlokra (ez a lemondás: nem vagyok látható), ha
3594 IX | nadrágodat!~Ezzel karonfogva lendvai Bánffy Istvánt, akit legjobban
3595 III | a másikba. Az imént még lenézték a Hunyadi-családból származó
3596 III | karcsú dereka körül finom lenge szövetbõl való pestimánt
3597 V | részegedj meg a rózsáktól, lengesd meg, rezgesd meg a csitri
3598 III | Többnyire kék vagy fekete, lengyeles szabású, rézsút hasított
3599 VII | partit keresett számára Lengyelországban, de a víg csengésû nevetés
3600 III | egy Schramm Mária nevû, lenhajú özvegyasszony. A gondviselés
3601 IX | tõlük, s megkérdezte, nem lennének-e vendégei vacsora idejére?~-
3602 III | királynak mindig Budán kellene lennie, mint ahogy a vizes korsó,
3603 VII | vannak. Bohóknak szabad lennünk, de eszeveszetteknek nem.
3604 III | vette körül s egész vállig lenyúlt az alsó fodraival.~A kis
3605 V | második udvarba, ahol egy lépcsõ vezetett az emeletre.~A
3606 V | kell. Az apródok álljanak a lépcsőkhöz, a parazol-tartók az első
3607 V | vezetett az emeletre.~A lépcsõnél hat zsinóros huszár várt
3608 V | Rostó uram nagy fürgén két lépcsõt is ugrott egyszerre, hogy
3609 IV | õk, a kísértetek, fehér lepedõkben járják a csárdást és a palotást,
3610 V | rajta a levegõben, s hopp, leperdítette a földre. Ugyanezt cselekedte
3611 IX | és Palóczy László nehéz lépései alatt visszhangot adtak
3612 VIII | fölkelt, két-három határozott lépéssel Mátyás elé toppant s kicsike
3613 VI | Budáról.~A nagyorrú meg volt lepetve, de nem árulta el magát.~-
3614 IV | visszavonultak fáradtan lepihenni, azért a sokaság egész éjfél
3615 V | azért.~- Jól van, jól, hát lépjen be kegyelmed és vezesse
3616 IX | kérdé Mátyás, eleibe lépkedve.~- Gyõzelem! - kiáltá Jobbaházy
3617 IV | nagyurak, akik máskor be se lépnek egy közönséges vendéglõbe,
3618 IV | külön-külön csomócskákba voltak lerakva a parton, bokrok tövén;
3619 V | félholt is.)~- Ezt ni! Csak lesse!~Közben-közben a buzogányos
3620 IV | mint a fáklya, szemeit lesütötte szemérmesen.~- Mit beszélsz,
3621 I | menyecske, szemérmetesen lesütve a szemeit.~- Hát olyan nagy
3622 X | hogy még a csillagok is leszaladnak. No, ugyan szépen fog festeni
3623 V | vigyázz, mert mire a nap leszáll, még sok szívet ellophatsz.~
3624 IV | bivaly«-ba.~Akkor aztán leszállította az árakat. No, ez meg éppen
3625 VI | mindenkorra hajlandók maradván.~Leszállott a trónjáról és méltóságos,
3626 VI | képeket hoztál magaddal.~Ezzel leszállt trónjáról és egyenesen a
3627 IV | törzsvendége. Micsoda isten csodája lészen itt eljövendõ!~Korják uram
3628 XI | nem csallak, és ha okos leszesz, és jó, két hajszálnak veszem
3629 II | lesznek a fõurak, mi pedig leszünk a szolgák, akik tálalunk
3630 X | két alapigazságot lehet leszûrni:~a) Hogy Mátyásnak jó bora
3631 VII | két kereke van. Igaz lovag létedre nem gondoltál az asszonyok
3632 II | megrokkant katonát? Vagy küldjem letelepíteni az idegen fajbeli foglyokat?
3633 XII | költöztek lakni a gyászév letelte után, a harmatos arcú, csodaszép
3634 VI | tagadás benne, vén szamár létemre beleszerettem a kis oláh
3635 XI | oka. Viselem a koronát, letenni nem szabad, mert nehéz.
3636 IV | amikor a pápát ünnepélyesen letették Szent Péter trónjáról a
3637 IV | ne hagyja magát végképp letiportatni. Jobb bort mért, jobb ételt
3638 XI | Mint egyszerű legény jó lettem volna neked, most a királyt
3639 XI | megint csak arra vitte, hogy leült a szépasszony a márványpadkára
3640 III | helyet is megfúvom, ahová leültök, ha már így megtiszteltetek
3641 V | minek volna neki az én leütött fejem?~Gergely Anna beült;
3642 V | félsz, hogy a király nyomban leütteti a fejedet?~- Ugyan, minek
3643 I | fölöttük magasan vijjog a levegőben a fakó keselyű.~Némely napokon
3644 VI | csatangolási vágy; ki a levegõre, a szabadba… Nagy, kerek
3645 V | föltenni, hogy viszonzásul levehesse.~Az elõbbi ekkor így szólott:~-
3646 IV | halála után, ama bizonyos leveleért… Beszélték, hogy a megboldogult
3647 II | lovat patkoltató utasok, levelekkel szertejáró csatlósok a Szilágyi
3648 XI | és miután az, kíváncsi lévén a hosszára, a két kiterjesztett
3649 III | léhûtõkkel. Csinos lovagok, leventék megállottak; ahol méz van,
3650 VI | úszott, már túl voltak a levesen a vendégek, amikor a nagyorrú
3651 VI | látja kegyelmedet egy kanál levesre, titeket is, szelistyei
3652 VI | szelistyei asszonyok!~S ezzel levezette õket a földszintre, ahol
3653 III(5) | bécsi udvari gyűjteményben levő képen.~
3654 I | nyelven följegyzé a vele lévő Balthazár diák. Fölséges,
3655 VIII | kontya pedig fölbomlott, s lezuhant a nagy, dióbarna hajtömeg -
3656 V | vagy, az bizonyos, de hogy liba vagy, azt merem mondani.
3657 III | bennünket. Olyan csirkéim, libáim vannak, mint egy-egy medve.~
3658 I | fölkeltek, összebújtak, mint a libák, s maguk közt tanácskozának,
3659 IX | titka, hogy a vezér ne egyen libapecsenyét, mikor a közember fekete
3660 VI | miért bújt volna ebbe a libériába?~- Egy kis sora van annak.
3661 IV | pörge kalapban, a Dóczy libériájában, s szólítgatta gyakran ostorával
3662 IV | szívvel.~- Ne mondja! - lihegte Korják fölcsillámló szemekkel.~
3663 VIII | teremben, tele gomolygó lila gõzökkel az ételek párájából
3664 II | Pista vágtatott be híres »Lipityke« nevû kancáján késõ este.~
3665 X | tudnák megfõzni azt a kis lity-lottyot a katonáknak. Kövesse meg
3666 VI | hogy a király haragra lobban, ha megtudja, hogy idegen
3667 III | gondolkozott, míg végre eléje loccsantotta a követendõ magatartást.~-
3668 IX | Korják uram is ott állt a lõcshöz dûlve. Volt elég beszélni
3669 VI | balszögletében egész fesztelenül locsogott, nevetgélt egy csomó alsóbbrendû
3670 XII | õket a mai helyzetükbe.~Locsogtak, trécseltek a királyról,
3671 IV | vízért futott, elkezdték locsolni, de jobban csak akkor lett
3672 IV | szólj hát, édes mákom! Lökd neki oda azt a kosarat!~
3673 VI | átható szemekben, ha haragot lövelltek, abból a félelmetes fénybõl,
3674 VI | menyecske már te is?~- Pántlika lóg a haján, fölséges uram -
3675 V | szemeivel, miközben gyerekesen lógázta jobb kezében a virágbokrétáját.~
3676 I | elõbb kezdõbetûnek a nyakán lógó kis üvegbõl, melyben piros
3677 III | a bog a kontyon s hátul lógtak le a kendõ szélei). Egyebet
3678 IX | mert mögöttük állnak lóháton a Szily nyalka huszárjai.
3679 VI | helyett smaragdból formált lóhere-levelek. Hát még a mente-csat, az
3680 X | festeni holnap a plébános lóheréje (mert azon ácsorog bíró
3681 IX | meg élesen.~Majd sebesen loholt visszafelé Jobbaházy Benedek.~-
3682 X | több idege van eggyel: a lojalitás, a legérzékenyebb ideg.
3683 III | Az egész ország úszott a lojalitásban, és az oligarchia is átcsapott
3684 XII | mígnem a Waldstein grófok lomtárba dobták a múlt században.)~
3685 II | mintha a király mondta volna.~Lõn hát, hogy a többi közt a
3686 VI | vállat vont.~- Nyomtató lónak nem lehet a száját bekötni.~-
3687 V | előtt és Mátyás alatt annyit loptak, hogy nemcsak a népnek nem
3688 V | Azután hozzátette:~- Nem loptam én semmit.~Az ernyõ-tartó
3689 XI | hogy királyi fölséged…~Lopva vetett egy mélázó pillantást
3690 IV | Kulifintyónak a tanácsért, de lórul szó se volt. Hacsak nem
3691 IV | fényes társaság tér be. Maga Losonczy és Drágffy uram is köztük,
3692 IV | a muzsikát értette, mert lószõrbõl van a vonó és birkabélbõl
3693 IV | hogy õt, Korjákot tette lóvá. De ez esetben is bolondság -
3694 V | kitárult hívogatón.~Gyi, no! A lovacskák közömbösen átmentek a dobogón (
3695 VII | összekapaszkodik, amivel aztán simán és lovagiasan van elintézve a dolog, mert
3696 VII | Arthur király hagyományos lovagiasságát ápolta az ifjú király, és
3697 VII | barátom, nem oda Buda. A te lovagiasságod nagyon is egy kereken nyikorog,
3698 III | helyen léhûtõkkel. Csinos lovagok, leventék megállottak; ahol
3699 VIII | hermelinpalástos, ragyogó ruházatú lovagra, a maga egyszerû modorában
3700 V | Az emeleten volt a nagy lovagterem, mindenféle agancsokkal,
3701 III | kvártélyt - felelte Rostó -, a lovaknak pedig istállót és takarmányt.
3702 IV | királyi csatlós ugrik le habzó lováról az udvaron és egyenesen
3703 IX | nyugtalankodni kezdett. Az érkezõ lovascsapatok dobaja már közel hangzott,
3704 IV | apró gyerekek fürödtek, lubickoltak; a ruhácskáik, kis leányszoknyák,
3705 IV | olyan ember láthatja, aki Luca napján éppen abban a szempillanatban
3706 XI | õ megriadt kis szívének lüktetõ dobogása. Téged se tartlak
3707 VI | bolondos históriákat a híres Lyrilla királynéról, aki ha megbetegedett,
3708 I | belőle a sok oláh szó, mint a lyukas zsákból a köles.~A kormányzó
3709 IV | segíteni, mert a »Kelempász madar«-at valóságosan ostromolják
3710 V | fákkal, amiken különféle madarak énekeltek, hogy majd beleszakadt
3711 V | pihegtek a kezeik közt, mint a madárkák a macskák szájában, ámultak,
3712 II | Szántó-vetõ ember abroszából sok mag esik a barázdára vagy az
3713 IV | ilyenkor, nem bánom, kisírhatod magadat kedvedre. De most… most
3714 VI | kellemesebb, eleven képeket hoztál magaddal.~Ezzel leszállt trónjáról
3715 IX | õszkor, vadászatnak idején magam megyek Szelistyére, és megnézem
3716 V | én. Hát ahhoz is tartom magamat.~- Ösmeri tán a királyt?~-
3717 VI | észen, János. Gondoltam magamban, ki nem bírom otthon a nagy
3718 VI | rajtam a ruhám, elhitetem magammal, hogy nem én vagyok én,
3719 IX | maga lakásán hajigálja le magáról a bársonymentét, a brokát
3720 I | császármadár, s fölöttük magasan vijjog a levegőben a fakó
3721 V | rúdját, és vinni kezdték a magasba, mint valami könnyû pelyhet.~-
3722 XI | Olyan fönségesnek, olyan magasnak nézem, megfagy bennem a
3723 V | megkerítve kis buzogányát, melyet magasra feltartott.~Utána jött Gergely
3724 III | loccsantotta a követendõ magatartást.~- Ne egyél, csak ha kínálnak,
3725 V | rémületben tartotta a Vuca pajkos magaviselete, s nem gyõzött neki eleget
3726 II | rájuk parancsoljuk a jó magaviseletet. Ez az egyik. Mármost aztán
3727 II | asszonyomat szül. Gálfy Magdalénát, aki Szilágyi Erzsébetnek
3728 II | el abból is, soknak pedig magja sincs. Ha okos a király,
3729 X | mindenekfelett fölségesek az égõ máglyák, melyeken az ökrök sülnek,
3730 IX | háromszáz cseh foglyot hoznak magukkal. Erre vivén útjuk, hódolatukat
3731 II | hogy illedelmesen viseljük magunkat, de ha õk lesznek a fõurak,
3732 IX | csak a foglyokat hozzuk magunkkal.~- Mennyi a fogoly?~- Háromszáz
3733 IX | nekik egy kis beszédet és magyarázd meg atyai szándékaimat irányukban.~
3734 X | volt Palotán.~b) Hogy a magyarnak még a pihenés se kell, ha
3735 I | mely oroszlánrészben a magyaroké volt, nem háromlott egyéb
3736 XII | házasodni messzirõl, nagy Magyarországból, Moldvából, Oláhországból.
3737 IV | voltak, éppen nem hasonlóak a maiakhoz. Még nem fogyott el a virtus
3738 III | hordott fekete bársonyból; a maihoz hasonló szűk magyar nadrág
3739 V | nincsen száma«, amiért az máj nélkül tálalta föl a csukát -
3740 V | krónika, hogy egy csukának a mája elsikkasztódott a keze között.~
3741 X | históriát.~- Tyûh, a kutya máját! - kiáltott föl Palóczy -,
3742 XII | engem átkozott tanácsaiddal, majdan fecsegéseiddel a vérpad
3743 IV | az álmot ujjaikkal. Hess, Majmuna tündér, eredj az erdõbe!~
3744 VII | híres remekeknek, melyeket Majom Benedek firenzei mester
3745 X | ökröket, csak a kanász, aki a malacokat idehajtotta. Ezek, az igaz,
3746 X | király kanásza egy csapat malacot terelt oda.~- Õfelsége küldi
3747 X | Õfelsége küldi egy kis malacpörkölt okáért.~A falu felõl is
3748 XI | legény, Gábor Palkó nevû, Málnási Jánosné asszonyomtól múlt
3749 III | valami Gergely Annáról, Málnáson, Háromszéken. Ezt szerezze
3750 V | különöset. (Hiszen otthon csak mályva van.) Mégis szinte ismerõsen
3751 IV | parton, bokrok tövén; a mamájok künn várta a parton a csöppségeket,
3752 IX | Hungarorum Rex etc.~Bonum mane Dóczy!~Ibi te viros admitto;
3753 II | egyenlõség a virtus, hadd maradjon a ceremónia Budára.~Ezidén
3754 II | átesnek rajta, csak a nagyok maradnak fönn.~Elmúlt egy év, de
3755 VIII | azokét is, akik otthon maradtak, de még inkább emezekét,
3756 IX | Szelistyére, és megnézem az otthon maradtakat, megítélendõ, hogy egy fészekbõl
3757 VI | hozzátok mindenkorra hajlandók maradván.~Leszállott a trónjáról
3758 IV | még talán ebédre is ott maraszt.~Homályos, ködös ábrándok
3759 XII | oh, istenem, Robespierre, Marat, Danton még milyen messze
3760 IX | megtelt az udvar különös, marcona alakokkal, akik láncokkal,
3761 III | megbarnult.~Hát talált is Marginenben olyan gyönyörûséges »fátá«-
3762 VIII | tálakon s egyéb drágalátos marhákon, a sótartókon és paprika-tartókon,
3763 VII | Mária-terembe«, mely az úgynevezett Mária-ablakok miatt neveztetett így. Az
3764 VII | eltűnt az oldalajtón a »Mária-terembe«, mely az úgynevezett Mária-ablakok
3765 VI | a cerclenél, és Schramm Máriához intézte a szavait magyarul:~-
3766 X | rendelkezék õfelsége.~Schramm Máriának rossz éjszakája volt, bizonyosan
3767 I | szólj többet - rivallt rá Marjunkára az udvarbíró, aztán a gubernátor
3768 IV | Köröskörül a rétek tele fehér marmanccsal. A kis falu tornyában megkondult
3769 XII | és szállt, szállt a hír a Marosig, a Tiszáig, amarról az oldalról
3770 VII | veszteném el a fejemet, márpedig éppen az, aki küldi, tudhatja
3771 V | csipkedésén, éppen annyit mart a harmatos arcokon az õ
3772 XI | rá, szinte nyelte, szinte marta.~- Hát nem tudnál engem
3773 II | hogy milyen csúf dologba mártotta a szegény Prónay uram öreg
3774 V | ünnepélyesen kongtak-bongtak a márványköveken.~Rostó uram nagy fürgén
3775 VIII | hajerdõ sziszegve csapódott a márványkövekkel rakott padozathoz.~Aztán
3776 XI | hogy leült a szépasszony a márványpadkára a király mellé.~- Mondd
3777 X | hordták az oldalszalonnákat és másféle elemózsiát.~Este a király
3778 IV | vendégek kiszolgálására, a másikat pedig elszalasztá a Fazekas
3779 III | átcsapott egyik végletből a másikba. Az imént még lenézték a
3780 XI | Az egyik korona szemben a másikkal. Szörnyûképpen megfogyott
3781 V | egyiknek még öltözni kell, a másiknak el kell foglalnia a helyét
3782 I | egyik lábára állt, hol a másikra, de azután mégis megunta,
3783 IX | kemény bajnokok, ha egy maskara királyt találnának itt?
3784 IX | pedig szakasszuk végét a maskarás tréfának. A bál, a lakodalmak
3785 IV | Hogy holnap, pünkösd másnapján, déltájban jelenjenek meg
3786 II | se válogatós. Elõttetek mások a dolgok, mert csak az egyik
3787 I | harcokon, adjon nekik helyettük másokat, mert kéz kezet mos, és
3788 I | hogy minél többet tud adni másoknak, most abban excellál, hogy
3789 I | minél többet tud elvenni másoktól. Melyik a jobb metódus,
3790 VIII | olasz beszélgetést, míg másrészrõl Vucát, megértvén, mit beszél
3791 IX | nem katona, egyszer hopp, másszor kopp. Szomorú élet ez. Õhozzájuk
3792 X | a bágyadtságról egészen mást beszéltek a palotán belül.)~
3793 I | csókolják.~- Ejnye, canis mater! - dühösködött az udvarbíró. -
3794 IX | én megszolgáltam: itt a mátkád. Én se vethetek a szemedre
3795 VI | el kocsisnak.~- Eszerint mátkája kendnek az oláh fáta? Kezdem
3796 VI | elvállalom, hogy vigyázok a mátkájára és rögtön értesítem, ha
3797 III | Másképp kötötte az ortont a matróna (elöl lógott a kendõ két
3798 III | pénzügyminisztérium van, de még a Mátyás-templom telkének is egy része a »
3799 X | lehet leszûrni:~a) Hogy Mátyásnak jó bora volt Palotán.~b)
3800 II | nagybátya királlyá tette a kis Mátyást fogolyból, az pedig viszonzásul
3801 IV | bátorságát - és eltört most már a mécses: sírni kezdett.~Az öreg
3802 VII | majd írok én neked olyan medicinát, hogy még a földet is harapni
3803 XII | vadászháza, ha elkésett éjjel, medvét keresve a vackában, ide
3804 IX | falaknak, behallatszott a meg-megújuló rivalgás: »Slava Mathias
3805 I | mondja meg kend nekik, hogy megadjuk a kívánságukat. (Szerette
3806 IV | Korják, tudja õ a módját megadni.~Míg a hadnagyokkal beszélt,
3807 XII | mert valakin okvetlenül megakadt a szeme. Eljöttek ide házasodni
3808 IV | hogy visszaadja, amit a megaláztatás kálváriáján végigszenvedett
3809 III | Csinos lovagok, leventék megállottak; ahol méz van, ottan mindjárt
3810 VI | ember úgy tûnt föl, mint megannyi kiöltöztetett mamlasz, holott
3811 VI | mert lehetetlen, hogy olyan megátalkodott gonosztevõ akadjon, aki
3812 III | hogy a király szemét is megbabonázza. Egy kecskepásztornak a
3813 III | templomokban még a Szûz Mária is megbarnult.~Hát talált is Marginenben
3814 VIII | nem ígérheti. Ez nem volt megbeszélve. Aggodalmasan indítá el
3815 VI | Lyrilla királynéról, aki ha megbetegedett, mindig kiadta a rendeletet: »
3816 II | verseket írt, persze az Újlaki megbízásából, ilyen címmel: »A paripatik2
3817 IX | indulhatnak, fölség.~- Egy megbízható hadnaggyal, akit kegyelmetek
3818 X | király az Isten fölkent megbízottja a népek fölött. Ha õ tesz
3819 XI | megcsillant, megittasodott a vére, megbizsergett ettõl a gondolattól. (A
3820 VIII | ujjával a saját mellét megbökve.~A menyecske a fejével bólintott.
3821 XII | milyen a budai cívis, majd megbomlik azért, ami »udvari«, még
3822 VI | valamely sérelem miatt, egy megbõszült köznemes rohant föl a király
3823 VI | hangosan. És nem is volt megbotránkoztató, mert a zene elnyomta a
3824 VI | meg mindennap százszor?~- Megcsalják? A királyt? Mit mond kend?
3825 V | intézne mindent, a kapu megcsikordult sarkaiban, s két szárnya
3826 IV | fölkacagott, és a fogai megcsikordultak:~- Ami belõle megmarad,
3827 XI | illeszted mértéknek.~Anna szeme megcsillant, megittasodott a vére, megbizsergett
3828 IV | gazdáinak:~- No, szépen megcsinálták a pecsenyét odaát, a fekete
3829 VI | akkoriban, a királyt is megcsipkedõk.~- Igaz, ni - szólt közben
3830 VI | csodálkozásnak némi nesze, megcsörrent egy-egy kard, vagy egy félrecsúszott
3831 VII | egyitek-másitok átkarolja, megcsókolja. Mujkó király, úgy tudom,
3832 X | is megmaradt szándékánál, megcsókolta a király köntöse szegélyét
3833 VI | ebédlõbe; most egyszerre megdördültek a mozsarak is a kapunál,
3834 X | hogy ezeket is megsüssük és megegyük? Beállított vagy negyven
3835 VI | szabadba… Nagy, kerek arcán a megelégedés sugárzott. Érezte a fiatalság
3836 IX | valakitõl. Kétlem, hogy megelégednének azzal, amit az anyaföld
3837 X | menyecskéjének is, a király megelégszik a dézsmálással, a tizedekkel.
3838 IX | lehetõleg biztosítsák, hogy ott megélhetvén, hasznos alattvalókká lehessenek.~
3839 V | lépett s tisztességtudóan megemelinté a fövegét Rostó uram elõtt.~
3840 XII | megnézte a pecsétjét és megemelte a fövegét, mert a király
3841 VII | Mujkó király, úgy tudom, megengedi a csókot - de a pofont,
3842 II | súlyt nem fektetett rá, mert megengedte, hogy azt egy jó szabó betömhesse.
3843 IV | bilincset verni! Hiszen megérdemelném, hogy sonica fölakasszanak.~
3844 VII | ha az ember az ujjával megérinti. Azért hát nincs kifogásom
3845 II | elbeszélte a szelistyei asszonyok megérkezését, akik most Budán vannak,
3846 IV | akkor lett õkelme, mikor megérkezett az elõhívott Koszta Konstantinus,
3847 X | s jelentse a kamarás, ha megérkezik.~De jelentette azt maga
3848 XII | vérszomjas parasztsereg élén fog megérkezni a kastélyok és várak alá…~
3849 VI | drágakövekkel. Testvérek közt megért vagy tíz falut a külső burkolatja.~
3850 IV | érdekfeszültséggel. Aha! Kezdte már megérteni. A szép parasztnõk hozzák
3851 IX | szempillanat alatt mindent megértett, s odavetvén magát a király
3852 VIII | összefonva.~Mátyás gyorsan megértette, hogy mit akarhat a leány.
3853 VIII | beszélgetést, míg másrészrõl Vucát, megértvén, mit beszél az õ Jánosa,
3854 X | De ahogy a pecsenyeszagot megérzik a vonalon túl, viszont a
3855 X | megtudja.)~Mire az új kanonok megeskette a nagyszámú udvari cselédséggel
3856 II | exnádor hangján, mindenki megesküdött volna rá, hogy õkegyelme
3857 XI | fönségesnek, olyan magasnak nézem, megfagy bennem a vér, ha meggondolom,
3858 IV | Gyertek már ki, mihasznák, még megfáztok!« Az egyik ki is ugrott
3859 X | uram. A király ilyenkor megfeledkezik az Istenrõl.~- Jó, jó, de
3860 X | helyeslõleg bólintott.~- Jól megfelelt, kanonok úr!~A szolgálattevõ
3861 V | suhogókat, amikkel Mátyás megfenyegette a szakácsát: »palotai pálca,
3862 XII | közt, s mindent hallott, megfigyelt, ami nevezetes a világon
3863 XI | parasztlegény volnék, aki a kútnál megfog és kikérdez.~Az asszony
3864 XI | gyermekkoromban sem, a megfogott madarat a kezemben tartani,
3865 XI | másikkal. Szörnyûképpen megfogyott a távolság.~- Van is, nincs
3866 XII | az eggyel legalább mégis megfogytak azóta a magyar hivatalok.~
3867 II | akiknek idehozatala képezi a megfontolás tárgyát.~A bolond vigyorgott (
3868 XII | kincstárában, ahol mindenki megfordul, mégpedig azzal a gondolattal,
3869 VI | vagy a képet, mely nem akar megfordulni.~E pillanatban a hermelinpalástos
3870 VIII | volt az italoktól, mint a megfõtt rák, szólta el magát valahogy
3871 X | velük, mintha õk nem tudnák megfõzni azt a kis lity-lottyot a
3872 V | van már (a favágók tábora megfutamította). Mátyásra már csak olyasmi
3873 III | jövevényeket.) Még a helyet is megfúvom, ahová leültök, ha már így
3874 VIII | döngése lenne:~- Három órai meggondolási idõt kérek felségedtõl.~-
3875 X | azonban, ellenkezõleg, kezdte meggondolatlannak tartani az intézkedését,
3876 XI | megfagy bennem a vér, ha meggondolom, hogy vele beszélek.~Mátyás
3877 X | vigasztalásul a saját egyéni meggyõzõdését, oláh nyelven.~- Nu pot
3878 VI | lehetetlen - mondá a nagyorrú meggyõzõdéssel.~- Ej no, hát talán én beszélek
3879 VI | ti, szelistyei asszonyok! Meggyõzõdtünk úgy a veletek való beszélgetésben,
3880 XII | felöltöztette a cseheket és meghagyás szerint kitelepíté õket
3881 II | oláhjaink?~A megszólított mélyen meghajlott.~- A felséged iránti hódolattól
3882 VI | fölséged - felelte õszintén.~S meghajolt féltérdével, kecsesen, kacérkodón.~-
3883 V | alatt a három parazolos inas meghajtotta magát és eltûnt.~Az egyik
3884 V | apró kardok az oldalukon. Meghajtották magukat - de micsoda gyönyörûség
3885 VI | járult vele, hogy megkínálja, meghajtván féltérdét mindannyiszor.~
3886 V | mit ér az? Ha a leányzó meghal és más leányzó veszi föl
3887 VII | Elmondom neki az üzenetet, meghallgatta komolyan, átadom neki a
3888 VII | Csitt! Ne kiabáljatok, mert meghallják odaát. De ideje már visszatérni
3889 XII | ha lázas, hogy mielõtt meghalna, lásson még valamit.~Eleinte
3890 VI | a rendeletet: »Ha pedig meghalnék, a két doktorom velem temettessék
3891 IX | volna. »Jaj, végem van, meghalok.« Gergely Anna ájultan rogyott
3892 I | telhetetlenek, mert bizony megharagítjátok õnagyságát és visszavonja,
3893 XII | jött el. Dóczy külön is meghítta egy alkalommal. »Majd, majd.«
3894 VIII | jött nyomban, de mennyire meghökkent, a Vuca után a sietõ fényes
3895 IV | városban. Hogy azt mondják, a megholt arisztokrácia tartja ott
3896 IV | javából, egy, kettõ, három!~Meghozta a bort és csodálkozva törülgeti
3897 I | minden keresztény tornyában meghúzzák a harangokat, amint azt
3898 VIII | igazi eredeti kölyök.~Vuca megigazította a selyem pestimánt a derekán,
3899 IV | Bivalyt meglegyintette a szél.~Megijedtek erre Korjákék: »No, ez megint
3900 III | már tárgyalásokat kellett megindítani. A vajda látatlanban három
3901 IX | megnézem az otthon maradtakat, megítélendõ, hogy egy fészekbõl vannak-e
3902 XI | Anna szeme megcsillant, megittasodott a vére, megbizsergett ettõl
3903 VI | fõkóstolómester kivett egy csipetnyit, megízlelte, csemcsegett egy kicsit (
3904 I | mint Bánffy Pál mondá: »megjárnák ínség idején.«~Az egyik,
3905 II | Álmatlan éjszakáin gyakran megjelent elõtte a nagybátyja, megsoványodva,
3906 III | Várják be a királyt, míg megjön.~Aminthogy nem is lehetett
3907 IV | végig a városon a hír, hogy megjöttek a szelistyei asszonyok,
3908 XII | hogy mikoron király úr megjövend vadászni, mindeneket szépeknek
3909 X | azok, akik sokat akarnak megkaparítani.~- Kegyelem, fölséges uram,
3910 X | az arany kulacsot, most megkapja hozzá az ezüst kardot is.~
3911 V | fejem?~Gergely Anna beült; õ megkapta otthon az öreg góbétól a
3912 IX | szívélyes búcsút vett tõlük, s megkérdezte, nem lennének-e vendégei
3913 VII | lábak közt az asztal alatt megkeresse a Mujkó sárga csizmás lábait,
3914 VII | szamara, a két szénaköteg közt megkergül a habozásban. Ezalatt azonban
3915 V | nagyorrú legényke ment, újra megkerítve kis buzogányát, melyet magasra
3916 IV | anyjával együtt és újból megkérte a Vuca kezét.~- Nem adhatom -
3917 IV | kiáltással: »Ezt a szemtelenséget megkeserüli Korják!« össze nem rogy
3918 VI | annak jeléül, hogy az ebéd megkezdõdött.~- Õfelsége most ül az asztalhoz -
3919 VI | királyhoz járult vele, hogy megkínálja, meghajtván féltérdét mindannyiszor.~
3920 XII | tenni, de a végén legalább megkönnyebbedve mondhatta a szebeni gróf:~-
3921 III | kalap eltitkol. Az orton megkötési módja mindig jelentett valamit,
3922 I | valamely kis faluban, ha mélán megkondul délben a nagy harang, hogy
3923 X | nézve.~Makucsek Vince nagyon megkonfundálódott. Ez bizony nehéz téma.~-
3924 II | Szilágyi nimbusza szörnyûképp megkopott volt már. Hiszen természetes
3925 XII | munkát a feleségeikkel, megkorholta az asszonyokat, ha a napon
3926 VIII | fordulnak majd elõleges megkóstolás végett.~Schramm Mária gyönge,
3927 XII | Kulacs«-ban? De már azt megkóstoljuk. Tódul a vendég, mint a
3928 VI | gonosz vagy, király - most meglakolsz« mire megfordult a kép,
3929 VIII | selyemfátyol ortont, úgy, hogy meglazult és hátul lecsúszott, amint
3930 IV | odaát, a fekete Bivalyt meglegyintette a szél.~Megijedtek erre
3931 VIII | volnál közöttük - így aztán, meglehet, minden jóra fog kiütni.«
3932 XII | pofa?~Bokros teendõkkel és meglehetõs hatáskörrel járó hivatal
3933 IV | akinek az üzlete szintén meglehetősen ment azelőtt, mindeneket
3934 VI | én, hogy királynak csak meglenni nehéz, a többi aztán könnyen
3935 VII | fantáziájukban a kocsis meglepetését, lelke tusakodását, ki,
3936 X | indoklásul.~- Hát jól van, Mujkó, meglesz az is, de mármost siess
3937 IV | alatt kelt ki a földbõl, meglombosodott, kirügyezett és virágozni
3938 VIII | észrevett, csak nem bírta megmagyarázni.~A királyra nézett, annak
3939 IV | megcsikordultak:~- Ami belõle megmarad, ugye?~A prefektus vállat
3940 IV | jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Ünnepélyesen megígérte
3941 XII | annak a vérében egy kicsit megmelegítsék fázó tagjaikat. Meg is tették
3942 VII | Parancsolja, fölséged, megmelegíttetni?~- Hagyd a pokolba. Vigyétek
3943 XII | egyszóval méretlen húst. Megmért húst nem evett a Bakonyban
3944 VI | Azt csak az apám tudná megmondani.~- De csak nem vagy menyecske
3945 IV | vasban, a király elé, majd megmondom neki, az »igazságosnak«,
3946 IX | Szily nyalka huszárjai. Ha megmosakodnának, jó gúnyát kapnának és a
3947 IV | vannak szállva. Egyszerre megmozdult egész Buda. No, már azokat
3948 IX | magam megyek Szelistyére, és megnézem az otthon maradtakat, megítélendõ,
3949 XII | semmi az, majd eljön máskor! Megnézi a paradicsomkertjét. Mert
3950 XII | gróf átvette a levelet, megnézte a pecsétjét és megemelte
3951 II | nagybátyja, megsoványodva, megnövesztett szakállal, szemrehányó tekintettel.
3952 VIII | Rostó uram rozsdás hangja is megnyikordult.~- Hunyd be a szemedet és
3953 II | a homlokára.) Szeretnéd megnyugtatni a lelkiismeretedet, s arra
3954 III | lett volna a szúnyogot is megnyúzni. Már pedig nem csekély értékemelkedés
3955 VI | A király értesülvén neje megöletésérõl, felette siránkozék, hogy
3956 XII | jobbágy-hajtót szabad legyen megöletniök, hogy annak a vérében egy
3957 IV | színe elõtt Várpalotán.~Megörült Rostó a parancsnak. Ohó!
3958 VI | kétszer, de ezer közül is megösmerném.~- Vajon? - szólt kétkedõ
3959 III | lenni. Hiszen a probléma megoldásának a módja egészen világos.
3960 IX | amelyben sántikál kend, megoldáshoz jutott. Az udvaron háromszáz
3961 XI | kitépem, a többit aztán megolvassuk, és ahány szál lesz, annyiszor
3962 XII | fehérségének és üdeségének megõrzésére, mindenféle coctumokat és
3963 I | szétszéledtek a hajtók, és megpihentek a felriasztott vadállatok
3964 V | fogja kinyitni, de az előbb megpróbálandó, hogyan kell. Az apródok
3965 XI | haját a király nyakáról, megrázta a fején, hogy beborította
3966 VI | jegyzé meg Korják, kedélyesen megrázva a finom, kicsiny kezet.~
3967 VIII | rivalgása hangzott, s egyszerre megremegett a föld, mint mikor hadi
3968 IV | eljövendõ!~Korják uram szinte megrémült. Mi történt az õ vendéglõjével?
3969 VI | fénybõl, melytõl az állatok is megreszketnek.~- Úgy segéljen, nem merek
3970 XI | fájt az én kezemnek az õ megriadt kis szívének lüktetõ dobogása.
3971 II | Xantippék közé dobják a megrokkant katonát? Vagy küldjem letelepíteni
3972 VI | ne sajnálná a jó bor ízét megrontani.~Az ebéd voltaképpen feszes
3973 II | Általában komoly emberek is megrótták Prónay uramat, hogy nem
3974 VI | rajta, s midõn egy csatában megsebesíté egy szaracén nyíl, és a
3975 IX | elõtte és bocsánatot kért, ha megsértette volna.~- Keljen föl, öreg,
3976 IV | százesztendõs Kulifintyó megsimogatta a világraszóló nagy szakállát
3977 II | megjelent elõtte a nagybátyja, megsoványodva, megnövesztett szakállal,
3978 X | kívánják, hogy ezeket is megsüssük és megegyük? Beállított
3979 XI | Mikor megnyílt az ajtó, megsuhogott a takaros rása szoknya,
3980 VI | dörmögte Rostó uram és megszégyenülve húzta be a fejét a dókájába.)~-
3981 XII | Hát úgy is történt. A megszeppent Dóczy tisztességesen felöltöztette
3982 I | amit ígért.~Az asszonyok megszeppentek egy kicsit s utoljára is
3983 III | pártos urakat megtörte, megszeppenve borultak a lábaihoz. Ohó,
3984 X | derék ember, Korják, én megszerettem becsületességét, nyíltságát,
3985 III | a Vucát nem könnyû volt megszerezni a szelistyei lakosnak, mert
3986 II | hisz azok onnan okvetlenül megszökdösnek.~- Fölséged okoskodása bölcs
3987 VIII | vízzel megtöltve, csupa megszokásból, ma is rendes helyére tettek,
3988 IX | megszorongatá a vezérek kezeit.~- Megszolgáljuk kegyelmeteknek jó szívvel,
3989 IX | kötöttünk. Két tallért adtál, én megszolgáltam: itt a mátkád. Én se vethetek
3990 VI | királynak csak az felelhet, akit megszólít.~(Hm - dörmögte Rostó uram
3991 VI | igazította, milyen nyelven kell megszólítani. Denique a királysághoz
3992 II | szászaink és derék oláhjaink?~A megszólított mélyen meghajlott.~- A felséged
3993 V | tolakodhassék.~A nagyorrú totum fac megszólította:~- Talán maga is be akar
3994 IX | s kétszer-háromszor is megszorította a kezeiket.~- Isten hozta
3995 IX | kielégítette ez a szám, újból megszorongatá a vezérek kezeit.~- Megszolgáljuk
3996 VII | hasonlóképpen a fõkóstoló is kezdte megtagadni az engedelmességet s olaszul
3997 II | is, mint a tût, míg végre megtalálták a gazdasági udvaron, az
3998 VIII | az igaz, hanem azt majd megtanácskozzuk közösen. Ülj le ide a párnára
3999 VII | szemtelenkedni nem. Egy kicsit megtáncoltatjuk õket, s ezzel punktum. Ugye,
4000 IV | hogy unalmában õ maga is megtanult hegedülni.~Elbocsátotta
4001 VII | pedig az arany edénybe és megtartja az arany edényt a jó borral.~
4002 VII | kancsóba, a cserépben lévõ bort megtartotta, az aranyban levõ bort,
4003 VI | fogolyszállítmány Szelistyén fog megtelepíttetni. És most elbocsátunk isten
4004 VI | gondját. A kerek asztal van megterítve.~ ~
4005 VI | koldul õkelme. »Csak azért is megteszem, amit kíván, hogy örökös
|