1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
4506 X | sem, csak a gulyás, aki az ökröket, csak a kanász, aki a malacokat
4507 X | a király gulyása néhány ökröt kergetett be a katonaság
4508 XII | még Pobjebrád király se ölelt soha olyant.~Megürült ugyan
4509 IX | egymáshoz kötözve. Nagy, öles termetû emberek voltak ezek
4510 III | és hangulatot a mai nõi öltözék is kifejez. De az orton
4511 XII | uraság nevében az asszonyok öltözködésére, a nõi arcbõr fehérségének
4512 V | hamar! Az egyiknek még öltözni kell, a másiknak el kell
4513 III | Hanem ez egyszer hiába öltöztek ki a mi asszonyaink. Öreg
4514 IX | viszonzásul a gondozásért önként ád.~- Én hiszem, hogy beválnak -
4515 I | s hogy egy akó török vér öntődjék, egy fél akó keresztény
4516 VIII | tett bögrébõl langyos vizet öntött.~Gergely Anna a kis cserépbögréhez
4517 VI | tévedésbõl nem a vizes kancsóból öntözte meg, hanem a terpentinesbõl.
4518 VIII | szólta el magát valahogy öntudatlanul, alkalmasint hangosan gondolkozván:~-
4519 I | anyaföldnek.~Szilágyi egy kis önvizsgálat után némi etyepetyét vélt
4520 VI | Szentföldön, aki állítólag az ördöggel állt szövetségben. A király
4521 IV | istentõl való, ez csak az ördögtõl lehet. Ha tízfelé szakad,
4522 VI | elhurcoltassék. Vagy pedig igaz a kép ördöngössége, és akkor a tanácsosaimat
4523 VIII | Tegye kelmed bolonddá az öregapját, de nem engem. Úgy nem király
4524 XII | be éjszakára.~A palotai öregasszonyok, kik messzebb és alaposabban
4525 X | szüle, annyian?~- A palotai öregbíró rendelt ki bennünket, hogy
4526 XII | Szelistye van a világon… Öregedett, más dolgokon járt az esze,
4527 X | Mégis csak szörnyûség az öregeket fárasztani, mikor mi is
4528 VI | Rostó uramhoz. - Mondhatom, öregem, hogy Szelistye nem vallott
4529 IV | rivalizálás, úgyszólván örök háború dúlt a »Kelempász
4530 IV | rugó. A léhák istene. Az örökkévaló isten. Zeusz alatt, Jupiter
4531 VI | megteszem, amit kíván, hogy örökös szepegésben tarthassam.«~
4532 I | aki mint szebeni gróf is örökösen az ő szolgálatában szorgoskodék,
4533 V | régi kastély tehát eltűnt örökre, bár azt mondják, hogy a
4534 III | is háltak egy sátorban. Öröm volt még akkor utazgatni.
4535 XII | beleszõni abba panaszukat, örömüket. Sok volt a sorsukban, ami
4536 I | férfira van szükségetek?~Örvendezõ zsivajban törtek ki erre
4537 VI | király jóságos hangon. - Ösmerjük behatóan kívánságtokat és
4538 IV | kezeit - mit csináljon vele. Ösmerte az oláh vért, milyen konok.
4539 VIII | személyzetbõl volt az arisztokrácia összeállítva, vadászokból, solymárokból,
4540 VIII | szavait, hátat fordított az összeboronált párnak és a fõkóstolójával
4541 I | ezer embert, Mihály!«, s ő összeboronálta az ezeret. »Még ezeret,
4542 I | Az asszonyok fölkeltek, összebújtak, mint a libák, s maguk közt
4543 II | kitört nagy mohón, a kezeit összecsapva:~- Jaj, felséges uram, micsoda
4544 XI | hogy a két kar hirtelen összecsukódjék a hajlékony, ringó dereka
4545 I | s ő a fiúgyerekeket is összefogdostatta, hogy elmehessen az új ezer.
4546 V | szerint, amint a szoknyáit összefogná a fürhécen való átlépés
4547 I | köles.~A kormányzó mellén összefont karokkal türelmesen hallgatta,
4548 VIII | barátai közt, karjait mellén összefonva.~Mátyás gyorsan megértette,
4549 XII | Sok volt a sorsukban, ami összefûzte õket. Együtt jöttek Erdélybõl,
4550 VIII | alattvalóimból, akik e teremben összegyûlvék.~A királynak ez a kijelentése
4551 VIII | derekán, mert az ülésben összegyûrõdött, fölkelt, mint egy iskolás
4552 XII | az egyetlenegy pontjára összehalmozott tündérekkel. Ilyen jó szél
4553 XII | ifjak növekedtek… Ezek aztán összeházasodtak, menyecskék lettek. Új tavaszból
4554 VI | rezidencia bal tornyán, mely összehívta a vendégeket az ebédlõbe;
4555 IV | már minden asztalt, széket összehordtak a környékbeli szomszédoktól
4556 X | hisz, ugye?~- A gügyû is összehoz házasságokat, de a gügyûnek
4557 II | elgondolkozott és a homlokán összejött a történelmi nevezetességû
4558 VII | gyõztes pedig még egyszer összekapaszkodik, amivel aztán simán és lovagiasan
4559 IV | pirosat.~A két menyecske összenézett, gúnyosan elbiggyesztve
4560 X | esküvõ. Az emberek megint összenéztek és hamiskásan hunyorgattak
4561 V | selyem-köntösökben. Egy-egy pávatollból összerakott legyezõ volt mindeniknek
4562 VIII | akart, amidõn egyszerre összerezzent: künn a várpalota kapuja
4563 IV | aztán, mint a gyerek, megint összeseperte a színes kavicsait, hogy
4564 VII | habozásban. Ezalatt azonban összesúgtak a király háta mögött, hogy
4565 II | Legjobban teszi fölséged, ha összeszedi az országból a vak embereket
4566 VI | No persze, hogy aztán összeszedték sütnivalójukat a gyógyításnál.
4567 VIII | Mujkót, hogy minden erejét összeszedve, tisztességgel oldja meg
4568 II | beszélj!~- Harmatból, virágból összeszõtt tündérek. Egész Buda kiszaladt
4569 IV | királynak?~Erre aztán úgy összevesztek, hogy Rostó uram ki akarta
4570 II | mint a mi kobakjainkban összevéve.~- És mikor érkeznének meg
4571 II | is, különös tehetségek és ösztönök vannak elrejtve. Igen, igen,
4572 VIII | visszatérése mégis arra ösztönözte Mujkót, hogy minden erejét
4573 VI | észrevette ezt a zöldes fényt s ösztönszerûleg elkapta a tekintetét. Volt
4574 III | mélyebben van elásva, mintha öt század feledékenysége takarná.
4575 II | férne. Ritka holló a finom ötlet még a versaillesi udvarnál
4576 VII | lássuk, kinek van valami jó ötlete.~- Vojkffy köztünk a legjobb
4577 II | csak a különbözõ tervek és ötletek, hogyan kellene a koronát
4578 II | viseltek. A finoman hegyezett ötletkék még ott szunnyadtak ama
4579 IX | csendes puritán legény-udvar ötlött szembe.~A király egy félóráig
4580 I | Nagyszeben, jb. helyben «.~Ötödfél-száz évvel előbb, Szilágyi Mihály
4581 V | Hátha ennek a vesszőnek az ötszázadik apja termette azokat a suhogókat,
4582 VI | Hát még a mente-csat, az öv, mind végigrakva szikrázó
4583 VI | porfir-márványból faragott pad övezte a falakat, melyre arannyal
4584 IX | õsemberek, némelyiknek szinte övig ért a bozontos szakálla.
4585 IV | szünetje, folyton-folyvást özönlöttek be a vendégek, egy-egy fõúri
4586 XII | az a szokás, hogy a szép özvegyasszonyok, ha tehették, Szelistyére
4587 IV | egy-egy rózsát nyújtott a két özvegynek, a Vucának pedig kettõt,
4588 III | orton; hozományt jelzett az özvegynél, ha csipkével volt körülszegve.
4589 IV | mennek kérni az asszonyok õfelségéhez, hát itt vagyok én egynek.
4590 XI | fogulva; de mit beszélek őfelségéről, nem a király volt ő most,
4591 X | azt az egy kegyet kérte õfelségétõl, hogy miután most egész
4592 III | nincs is eltemetve, itt õgyeleg, de csak a negyedik rend
4593 I | pendeles fiú.~- Hány férfit óhajtanátok tehát?~A küldöttséget vezetõ
4594 IX | udvarba Szily hadnagy. Külön óhajtok velök beszélni.~Alighogy
4595 IX | másszor kopp. Szomorú élet ez. Õhozzájuk képest még az üldözött farkas
4596 IX | László és Czudar uraimék õkegyelmeik megverték Svehla vezért,
4597 X | fõzzünk ma a vitézeknek.~Be okosan tette! Asszony fõztje mégis
4598 II | megszökdösnek.~- Fölséged okoskodása bölcs és tökéletes - felelte
4599 VII | derültség lett ennek az okoskodásnak a honoráriuma, míg a király
4600 XI | föl ijedten.~- No, csak ne okoskodj. Hiszen látod, hogy a jövõdrõl
4601 IV | szép szavakkal:~- No, ne okoskodjál… ne kunkogj, szívecském,
4602 VIII | látása nekünk gyönyörûséget okozott. Fogadjanak el tõlünk egy-egy
4603 I | semmiséget.~- Kelj föl, oktalan asszonyi állat! És egy mukkot
4604 X | Igen, ha a király nem okvetetlenkedik.«~»Ha nem lenne irigy.«~»
4605 II | betömhesse. Az embereinknek okvetlen mutatniok kell valamit,
4606 II | vannak hû szászaink és derék oláhjaink?~A megszólított mélyen meghajlott.~-
4607 XII | Magyarországból, Moldvából, Oláhországból. Tele volt Szelistye kérõkkel
4608 III | akár a vasvarjú szárnyának. Olajbarna arcbõrén rózsák nyíltak,
4609 VI | orléansi földben, lombos olajfák árnyékában, illetlen módon
4610 VI | szobákban lakkos vászonból, olajos papírokból vagy festett
4611 II | a gazdasági udvaron, az ólaknál, ahol állítólag a disznók
4612 VII | megtagadni az engedelmességet s olaszul fenyegette a királyt: »Megállj,
4613 I | horpadásig, a Negoi hegy északi oldalán.~Volt ott vadászat mindenféle:
4614 VI | Korják a dolog kényesebb oldalával, s kikotorászván két tallért
4615 IV | híres zsiványok.~A túlsó oldalon, messze, messze, ahova a
4616 XII | Marosig, a Tiszáig, amarról az oldalról az Oltig és az Olton túl
4617 X | s társzekerek hordták az oldalszalonnákat és másféle elemózsiát.~Este
4618 II | dolgok, mert csak az egyik oldalukat nézhetitek. Ha azt mondják:
4619 VIII | összeszedve, tisztességgel oldja meg feladatát.~Intett a
4620 V | egyébiránt, hogy azokról a nagy oligarchákról, akik Mátyás előtt és Mátyás
4621 VII | neveztetett így. Az ablakok ólomkarikákba elhelyezett, vékonyan csiszolt
4622 XI | olyan személyt hajlandó oltárhoz vinni, akinek a ládájából
4623 X | a pap még ott maradt az oltárnál, s minden szem az ajtóra
4624 XII | amarról az oldalról az Oltig és az Olton túl is, hogy
4625 XII | oldalról az Oltig és az Olton túl is, hogy van egy falu,
4626 III | annyi, hogy »itt vagyok, olvadok«. Aztán jött a színek szerinti
4627 XII | múltakba, azt állítják:~- Itt olvasgatta meg Mátyás király a szép
4628 II | is valami titkos bánatot olvasott az édesanyja szemében.~A
4629 III | fejét, s dohogott valami olyanfélét, hogy a királynak mindig
4630 VII | legközelebb, de mégse rajta, csak olyanformán, hogy te balra keresed,
4631 IV | otthon unalmukban, például olyankor, ha vendégük nincs? Azonfelül
4632 XII | hogy csak a királyok mernek olyanokról álmodni. Pásztorok epedõ
4633 XII | Pobjebrád király se ölelt soha olyant.~Megürült ugyan a ládafia,
4634 VII | használom követnek; mert az olyantól mindenki tartózkodik és
4635 V | megfutamította). Mátyásra már csak olyasmi emlékeztet itt, ha valami
4636 III | adták Rostóék két kézzel.~Omne trinum perfectum. Harmadiknak
4637 II | Nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.
4638 I | évvel előbb, Szilágyi Mihály őnagyságának gubernátorsága idején még
4639 I | mert bizony megharagítjátok õnagyságát és visszavonja, amit ígért.~
4640 II | egyéb hasznos embernek, de õneki a léhaság tetszett jobban.
4641 IX | is tekintetes úr. Nyilván õnekik is kapóra jön a fölséged
4642 XII | kellett - a köszvény volt.~ ~.oOo.~ ~ ~
4643 VI | félrecsúszott mente lánca. Az opálok, smaragdok, rubinok gazdag,
4644 V | Amott áll, ni, két lándzsás őr. Nyilván ott a kapu is.~-
4645 V | amint a kocsi odaért, a két õr leeresztette a lándzsáját.~
4646 III | elbûvölõn.~Rostó uram egy latin orációba kezdett, de mindjárt a harmadik
4647 I | tiszteletére, minthogy suae aetatis oraculum fuit. Úgy is, mint az ifjú
4648 IV | és lapdázik vele vagy egy órahosszat. Ez a megboldogult szerb
4649 VIII | méh döngése lenne:~- Három órai meggondolási idõt kérek
4650 V | színekbe öltözve. S az mind õrájuk látszott várni. Igazán olyan
4651 I | hogy azóta déli tizenkét órakor a világ minden keresztény
4652 IV | feleségtelen állapot, ha csak órákra terjedő is, jólesett ezekben
4653 VI | floskulusok, similék és egyéb orátori figurák és ékességek helyett
4654 IV | csiklandozni és pirosítani az orcáikat.~- Kikiriki! - tréfálkozott
4655 V | híres szelistyei asszonyok orcáit.~Megindult a menet. Jaj,
4656 X | végbement, újra fölbúgott az orgona, de a pap még ott maradt
4657 I | vagy érmet, vagy valami óriás kukoricacsövet, amely a
4658 XII | zergékre, Szelistye egy óriási kigyomláláson és beültetésen
4659 XII | pulchritudinis«, »a szépség õrizõje«, aki felügyelt az uraság
4660 XII | azelõtt pedig az embereket õrizték az erdõtül - azt beszélik
4661 VI | szép királyné a jó puha orléansi földben, lombos olajfák
4662 XII | király, amint ott ült nagy, oroszlánfejes karszékében, hiábavaló szófecsérlés
4663 I | tömérdek kiontott vérből, mely oroszlánrészben a magyaroké volt, nem háromlott
4664 X | melyiknek volt nagyobb orra?~- A gulyásnak.~- No, akkor
4665 XII | ki, mert elfagyhatna az orruk, hogy ne viseljenek tág
4666 XII | piszmogott velük. Ha béke volt az országban, õk voltak az ellenségei,
4667 II | fölséged, ha összeszedi az országból a vak embereket és azokat
4668 III | palatinushoz. Irdatlan nagy úr ám Országh Mihály uram. Jó egy óra
4669 II | tudósait és a nagyképû országnagyokat. Maga Szilágyi hozta ezt
4670 X | tehetném! Kinevezném egész országomat. De bolondnak is csak azt
4671 II | Elkezdte mesélni a legfrissebb országos és udvari híreket, egyszerre
4672 X | nemes ember, szolgálja az országot és a királyt, ha szükség
4673 V | rurákba, a serpenyőkbe, őrt állítottak a toronyba, aki
4674 VIII | köpenyegje.~Lehajlott az ortonért (ah, hunyjátok be a szemeiteket,
4675 III | turbánná, úgy a fejkendõ is ortonná vált, ha már a fej benne
4676 XII | mert most már az erdõt õrzik az emberektõl, azelõtt pedig
4677 V | szegény Pogra Andrásról őrzötte meg a krónika, hogy egy
4678 I | magyarok lelke sír elesett ősapákért?~Bizonyára mondom, nem sok
4679 III | egészen tiszta tudomásunk van őseinknek arról a viseletéről, amit
4680 IX | voltak szõrrel nõve, mint az õsemberek, némelyiknek szinte övig
4681 XII | Mátyás idejében még az õserdõ képét nyújtotta, átgázolhatatlan
4682 I | fejjel, földből kiásott őskori edényt vagy érmet, vagy
4683 III | nem kérdezett semmit se. Ostoba kis golyhó volt. Csak nevetgélni
4684 II | asszonyokban, még az úgynevezett ostobákban is, különös tehetségek és
4685 I | minden lélekre egyet.~- Ostobaság! - pattant fel az udvarbíró. -
4686 IV | libériájában, s szólítgatta gyakran ostorával a lovakat.~A vászonnépek
4687 V | szokatlan látványtól. Az ostorhegyes fölágaskodott és nyerített.
4688 IX(12) | ágyúja, mely később Bécs ostrománál játszott nagy szerepet.~
4689 IX | viszontagságos csatározásokról és ostromokról, a ravasz Svehla vakmerõ
4690 IV | Kelempász madar«-at valóságosan ostromolják a vendégek.~Mire a szelistyeiek
4691 XII | hajadonokkal, mondván, hogy õszig mindeniknek õ maga (a szebeni
4692 IV | mákom« a romlatlan gyermek õszinteségével odalépegetett Korjákhoz,
4693 IX | valók. Tudatom veled, hogy õszkor, vadászatnak idején magam
4694 V | kastély ívei alá értek. Az oszlopok alatt a három parazolos
4695 XII | asszony kiült ilyenkor az oszlopos teraszra, hallgatni az erdõ
4696 VII | másik amúgy, két táborra oszoltak, csak a furfangos Guthy
4697 VI | messzirõl, mintha parancsokat osztogatna az uralkodó, a nagyorrú
4698 IV | kiütött szemét, nevezvén őt háromszemű Wolfgangnak.~
4699 III | megállottak; ahol méz van, ottan mindjárt vannak legyek is.~
4700 II | néhány maga korú fõúrral, otthagyva olasz mestereit, tudósait
4701 I | forrásos legelőkre szelíd őzikék járnak inni. A lombos erdőkben
4702 XII | jövendõk homályában…~Nálunk is packázott a királlyal, jogokat csikart
4703 VI | porfir-márványból faragott pad övezte a falakat, melyre
4704 VI | is kemény volt.~Ezeken a padokon üldögéltek egy csoportban
4705 VIII | a márványkövekkel rakott padozathoz.~Aztán fölkelt, két-három
4706 VII | mondom én, hogy egy kis pajkoskodás mindjárt nagy bûn. Ritkán
4707 II | Itt aztán ittak, ettek, pajkoskodtak, birkóztak, labdáztak, hancúroztak
4708 II | király, ide bújt el bizalmas pajtásaival, a Czobor-fiúkkal, a fiatal
4709 VII | helyette. - Aztán hozzátette, a pajtásokhoz fordulva: - Három dolog
4710 VI | mint egy, a csínyekben pákosztás bohó fiú. Pedig mit ér az
4711 VI | Majd kendnek is kerítek egy palack bort.~S azzal sietett az
4712 V | elöl-hátul fölemelték a palankin rúdját, és vinni kezdték
4713 V | huszár várt három zöld selyem palankinnal.~- Hát mármost ide be kell
4714 VI | alak volt, bíboros hermelin palástjában, arannyal hímzett fehér
4715 VI | latin beszédet, amelybe a palatinusnál belesült. Ott az ötödik
4716 X | folyó ügyek intézéséhez.~A palatinustól gyorsfutár érkezett, mely
4717 V | megfenyegette a szakácsát: »palotai pálca, nincsen száma«, amiért
4718 XI | a székálló legény, Gábor Palkó nevû, Málnási Jánosné asszonyomtól
4719 II | fiatal Kanizsayval, Guthy Pállal, Rozgonyi Gergellyel, szóval
4720 XII | is megvan a jus gladiim (pallos-jogom). A kutyák nyalják föl a
4721 IV | negyedszer is suhintott a pallosával, odarohant hozzá s úgy teremtette
4722 IX | Valvasorinak, hogy vigye be a palotába és hagyja kicsit pihenni.
4723 II | az Erzsébet nagyasszony palotahölgyeinek pipiskedõ járását, szájmozgását,
4724 V | sincs többé.~Mátyás mulató palotája denique eltűnt, a gyűrűt
4725 VI | futkosok ide-oda a saját palotámban, mint egy, a csínyekben
4726 XII | Pogra megint visszajött Palotára, amit Korjákék eltitkolnak,
4727 II | Erzsébetnek volt a legkedvesebb palotás hölgye. Az nagy casust csinált
4728 IV | lepedõkben járják a csárdást és a palotást, hogy csak úgy csörömpölnek
4729 X | stílusáról nevezetes Magyar Pált, parancsolá neki, hogy egy
4730 XI | bajusztalan ajkáról, mint színes pamut a gombolyagról, fejtőztek
4731 X | Délben nagy fejfájásról panaszkodék és le se ment az ebédlõbe,
4732 I | Hát persze, hogy nem panaszkodhatol, te lurkó.~Az urak mindnyájan
4733 I | kegyelmes uram, de én mégse panaszkodom.~- Vagyis bõvelkedsz az
4734 XII | zúgását, s beleszõni abba panaszukat, örömüket. Sok volt a sorsukban,
4735 III | vászonnépséggel, s ahhoz nem húzott se páncélinget, se gyémántforgós csalmát,
4736 II | azokhoz a nehéz csizmákhoz, páncélokhoz és sisakokhoz valók, melyeket
4737 V | étel meg ne romoljék, ki ne pangjon, hogy minden a maga idején
4738 VI | vagy menyecske már te is?~- Pántlika lóg a haján, fölséges uram -
4739 VI | taktus szerint, miközben a pántlikás varkocsa sziszegve csapkolódott
4740 IV | üzletet, mindenféle csipkét, pántlikát vásárolt Vucának, de annak
4741 III | tudjuk őket, mint gálában, a papagáj összes színeiben, paszomántos
4742 I | sok vér kellett akkor a pápának. Ugyanis őszentsége szította
4743 IV | revolúció híre, amikor a pápát ünnepélyesen letették Szent
4744 VI | lakkos vászonból, olajos papírokból vagy festett selyemfátyolból
4745 III | lélek, de csak egy test, a papok szerint két test, de egy
4746 III | szemérmetesen a szebeni szász papot, hogy a király összes portékái
4747 VIII | marhákon, a sótartókon és paprika-tartókon, melyek tömör arany szobrokat
4748 X | hadd kerüljön õ maga is a papucsod alá. Én ez esetben várpalotai
4749 III | gyolcs csepeszben, csoszogó papucsokban, csörömpölõ kulcsokkal a
4750 VII | FEJEZET~A KEREK ASZTAL PARABOLÁI~Egyenként surrantak el az
4751 V | vagy mit is beszélek - a paradicsom-kert közepén. Mert a várkastély
4752 XII | elnevezték Szelistyét »a király paradicsomkertjének«.~De a király esztendõre
4753 XII | is feledkezett már az õ paradicsomkertjérõl, pedig az most már magától
4754 XII | eljön máskor! Megnézi a paradicsomkertjét. Mert hamar híre ment a
4755 VIII | lila gõzökkel az ételek párájából és az emberi lélegzetekbõl,
4756 VI | mikor a szõlõnedv színes párákká, tarka gondolatokká válik
4757 X | teljesült a Palóczy uram napi parancsa, hogy pihenjen meg itt a
4758 IV | Várpalotán.~Megörült Rostó a parancsnak. Ohó! Hát már tudja a király,
4759 X | esketni a kápolnában.~- Parancsolatjára, fölség.~Most a budai korcsmároshoz
4760 II | fõurak, nekünk a szolgák nem parancsolhatnák meg, hogy illedelmesen viseljük
4761 II | lesznek a fõurak, mi rájuk parancsoljuk a jó magaviseletet. Ez az
4762 XI | szépasszonyka, no, ülj le hát, ha parancsolom, és ne haragudj rám, hogy
4763 VI | mégis csak meghalt, és amit parancsolt, megtörtént, nyugszik a
4764 X | ügyeket intézte el, de azalatt parancsolta, hogy küldjenek el a palotai
4765 II | napra. Add ki, Rozgonyi, a parancsot, hogy csatlós induljon a
4766 IV | elszalasztani. Igaz, hogy csak paraszt, de rang ide, rang oda,
4767 III | grófné, a kántorné és a parasztasszony. Csak a megkötés változott.~
4768 III | néha bekukkantott a falusi parasztházakba is, egy kicsit legyeskedni
4769 XI | õszintén, szabadon. Mintha csak parasztlegény volnék, aki a kútnál megfog
4770 XII | fölfegyverzett, vérszomjas parasztsereg élén fog megérkezni a kastélyok
4771 I | mindnyájan mosolyogtak s parázna szemekkel nézegették az
4772 V | juthatott volna egy negyedik parazol. Azzal már nem menne tönkre
4773 V | álljanak a lépcsőkhöz, a parazol-tartók az első udvarnál lesznek,
4774 V | nyalka legények voltak a parazol-vivõk, s ugyancsak hamisak is
4775 V | bízni, Czoborra asszonyt…~A parazol-vivõket nyúlánk apródok helyettesítették
4776 V | Az oszlopok alatt a három parazolos inas meghajtotta magát és
4777 II(2) | A kappan régi neve - paripa-tik - paripatyúk.~
4778 III | látatlanban három nemes paripát követelt a kecskepásztorért
4779 II | megbízásából, ilyen címmel: »A paripatik2 útja Erdélybe«. Ez a nyomorult
4780 II(2) | régi neve - paripa-tik - paripatyúk.~
4781 V | én semmit.~Az ernyõ-tartó párja odahajolt hozzá:~- Vigyázz,
4782 VIII | fordított az összeboronált párnak és a fõkóstolójával kezdett
4783 VI | falakat, melyre arannyal szõtt párnákat raktak, mert a kõ Mátyás
4784 X | egy apród hozta számára párnán a Mujkó csörgõ-sapkáját,
4785 VIII | megtanácskozzuk közösen. Ülj le ide a párnára addig!~Most a kis Vucát
4786 IV | frissen készített ételek párologtak.~És a vendégek mégis egyre
4787 VII | nagy belsõ tulajdonokkal párosulva, drága kincs a diplomáciában.~-
4788 X | Igenis, fölség.~- Ezt a derék párt meg fogja esketni a kápolnában.~-
4789 VII | anyja tudvalevõleg nagy partit keresett számára Lengyelországban,
4790 IV | hajtattak el, szép szõke patak partján, melyet fûzfabokrok szegtek
4791 IV | szerencse, hogy ha egyszer pártolni kezd valakit, hát még a
4792 III | a Fridrikkel szövetkező pártos urakat megtörte, megszeppenve
4793 II | élcelõdésre.~Kelemen diák paskvillus verseket írt, persze az
4794 III | papagáj összes színeiben, paszomántos bársony vagy brokátselyem
4795 II | kis dévánkodás e gyermeteg pásztornép egyszerû leányaival fölvidítana
4796 IV | hajtattak el, szép szõke patak partján, melyet fûzfabokrok
4797 IV | piros-zsinóros kék dolmányban.)~A patakban, mely elszaladt, meg visszafordult,
4798 IV | uram, és bizonyára nagy patália támad vala, ha éppen abban
4799 I | reggel misét hallgatott páter Ambrosiustól, azután kérelmezőket
4800 II | furmányos szekeresek, lovat patkoltató utasok, levelekkel szertejáró
4801 I | pirospozsgás arcú asszony, tele pattanásokkal a homlokán.~- Oh, jó uram,
4802 III | akik abban kényeskedtek, páváskodtak valaha, ma már csak növény
4803 V | mindeniknek a kezében. Száz pávaszem és két apródszem nézte most
4804 V | selyem-köntösökben. Egy-egy pávatollból összerakott legyezõ volt
4805 VII | mögötti tisztásra, s ott a pázsiton birokra kelünk ember ember
4806 I | szakácsok, kukták és mindenféle pecsenyeforgatók új ebéd fõzéséhez láttak.
4807 VII | szakállas asszony.9~Hozták a pecsenyéket, a halakat, a fölséges nyárson
4808 VIII | magyarok még kézzel ettek, a pecsenyés tálból a kacsacombot a kezével
4809 IV | kopogtatja az asztalt a pecsétes gyûrûjével, kiáltozván: »
4810 VII | az eszméjéhez, s leejtvén pecsétgyűrűjét, szántszándékkal lekuporodott,
4811 XII | a fövegét, mert a király pecsétje az.~Aztán feltörte, elolvasta,
4812 XII | átvette a levelet, megnézte a pecsétjét és megemelte a fövegét,
4813 VIII | belõle (jó világ járhatott a pecséttisztítókra). Mátyás azonban fölötte
4814 I | Isten titkai. Hiszen, hogy példát mondjak, már maga ez az
4815 VII | neki, hogy ez a két kancsó példázza a helyzetet Palotán. Mondd
4816 IV | ott ázott egy vékony nyakú pelikános kancsóban három pünkösdi
4817 V | magasba, mint valami könnyû pelyhet.~- Jaj istenem, valahogy
4818 I | a harangozó és egynéhány pendeles fiú.~- Hány férfit óhajtanátok
4819 IV | vendéglõs!« A sarkantyúik pengnek, a kardjaik csörömpölnek,
4820 II | Maga a király már pünkösd péntekén kijött Mujkó nevû bolondjával,
4821 XII | hogy szinte fölveti õket a pénz. De hogyisne, mikor a király
4822 XII | látnánk, azt földekkel és pénzáldozatokkal és mindenféle praktikákkal
4823 VIII | mutatta Vucának a király pénzét.~- Ehol van ni, lelkem,
4824 III | a helyen, ahol a mostani pénzügyminisztérium van, de még a Mátyás-templom
4825 X | valami. Álljon csak meg egy percre.~A pap megállt a küszöbön.~-
4826 IX | essent -~Si non - capitis perderis.~Jó reggelt, Dóczy!~Itt
4827 III | két kézzel.~Omne trinum perfectum. Harmadiknak most már egy
4828 XI | nyelve úgy forgott, úgy pergett (a téma is nagyon érdekes
4829 VIII | már az öreg uzsonna idejét pergették.~- Térjünk át most a férj-választásra!~
4830 V | csillogott a kopják hegye a perzselõ verõfényen.~Az asszonyok
4831 IV | ünnepélyesen letették Szent Péter trónjáról a budai polgárok
4832 III | József, de szép volt! Piros pettyes, kék falú rokolyájában,
4833 IV | Boszorkányos Varga János (vígan petyegette az ujjait), ez nagy dolog.
4834 VIII | kip-kop, ropogtak-kopogtak a picinyke bocskorkái a köveken, a
4835 V | egy szót se szóltak, csak pihegtek a kezeik közt, mint a madárkák
4836 X | uram napi parancsa, hogy pihenjen meg itt a tábor. No iszen,
4837 IX | palotába és hagyja kicsit pihenni. De a legjobban elrémült
4838 III | birizgálva az ambíciója, hogy nem pihent addig, míg Gergely Annát
4839 VII | Mujkónak) mozdulatlanul pihentek két kis fekete cipőcske
4840 IX | ütjük föl a sátorokat, ott pihenünk hajnalig, és ott étkezünk
4841 II | udvaroncok kihasználták pikáns trics-tracsra és éretlen
4842 III | főurak se ültek örökké a piktor előtt, se nem lépegettek
4843 VI | nem akar megfordulni.~E pillanatban a hermelinpalástos király
4844 VI | és csillagokkal, abból a pillanatból véve föl, mikor Mátyás a
4845 II | elhatározni. De ez csak pillanatokig tartott nála.~- Az érsekek -
4846 X | Megnyílt az éléstár és a pince, s az esti szürkületnél
4847 IV | bukkant ki izzadó üstökével, a pincébe szaladt le nagy robogással
4848 IV | bor se fogyott ki a Korják pincéjébõl, de már minden asztalt,
4849 IX | ülhetjük vidám lakomával. Pincemester uram, guríttasson fel néhány
4850 I | asztalt terítõ lakájok, pincemesterek futkároztak ide-oda. A cigányok
4851 I | kívánságát, egy kacskaringós F-et pingálván ki elõbb kezdõbetûnek a
4852 IV | magát Rostó, rávett egy pipereboltost, hogy nyissa ki az üzletet,
4853 IV | apródok a palotából, vén piperkõcök, kövér, nagy tokájú háziurak
4854 II | nagyasszony palotahölgyeinek pipiskedõ járását, szájmozgását, de
4855 IV | a strucctollas kalapban, piros-zsinóros kék dolmányban.)~A patakban,
4856 IV | kettõt, egy fehéret és egy pirosat.~A két menyecske összenézett,
4857 IV | napsugár kezdte csiklandozni és pirosítani az orcáikat.~- Kikiriki! -
4858 III | mely a társzekér alján piroslott borjúbõrös külsejével. Abban
4859 I | önkéntelenül egy merész tekintetû, pirospozsgás arcú asszony, tele pattanásokkal
4860 V | szájában, ámultak, bámultak, pirultak, azt se tudva, hova nézzenek,
4861 III | lábakkal, kezekkel, mint a piskóta, és olyan üde, édes arccal,
4862 XII | De most még csak a király piszmogott velük. Ha béke volt az országban,
4863 I | diák. Fölséges, vaddal és pisztránggal teli vidék volt. A vaddisznók
4864 III | mindig egy helyen áll a pitvarbeli padkán.~- Ejnye, fikom-adta!
4865 V | kapálják, vagy ha egy régi pityke csillan meg. Hátha a szép
4866 IV | leányszoknyák, kis fiúkalapok és pitykés mellénykék külön-külön csomócskákba
4867 II | voltak annak idején. Bánffy pláne egész õszintén megmondta:~-
4868 X | hogy küldjenek el a palotai plébánosért, s jelentse a kamarás, ha
4869 X | király utána kiáltott a plébánosnak:~- Csak várjon ott a kápolnában,
4870 VI | az asztal alatt ellenben plebejus módra nyomkodja a menyecske
4871 II | magukat. Nem lesz belõle pletyka Budán. Ha pedig mi mégis
4872 XII | asszonyom ezenkívül is sok pletykát tudott, mert Bolondóczy
4873 XII | az »aranyos« Prágában még Pobjebrád király se ölelt soha olyant.~
4874 VIII | emberi lélegzetekbõl, a híres Pobjebrád-féle óra homokszemei pedig már
4875 XII | emiatt eljöhetne. Majd megint Pobjebráddal tûzött össze - s csak nem
4876 X | íme, holmi közemberekre pocsékol el ilyen szépségeket.«~»
4877 VIII | asszony fölkelt, mint egy pörgettyû, s körülhordozva csillámló
4878 III | legfecsegõbb. A renaissance minden poézise benned van, te irigy kendõcske,
4879 XI | Az asszonyka olyan buta pofácskát tudott erre vágni, mint
4880 VII | hogy becsapja. Én a buta pofáknak adok elõnyt. A buta pofa
4881 IV | odarohant hozzá s úgy teremtette pofon, hogy annak az egyik szeme
4882 VII | megengedi a csókot - de a pofont, amit ezért kaphattok, Mujkó
4883 XII | cívisek még jobban dicsérik Pográt: »Der Mordskerl kocht immer
4884 VIII | elhagynók az asztalt, ezt a poharat ürítem a szép vendégeinkre,
4885 IV | besnyõi klastromban, mint egy pók.~Miután hasztalan imádkozott
4886 IV | fõúri kompánia, majd néhány polgár, pajkos, vidám apródok a
4887 IV | vendégük nincs? Azonfelül a polgári kimenő és a feleségtelen
4888 IV | Szóval a vendéglő magoknak a polgároknak kellett.~De egy elég lett
4889 IV | mesés gazdagságot hozott. A polgárság fölkapta a »Fekete bivaly«-
4890 II | egy fûszál se rezgett a politika mezején. Nem is volt más
4891 III | Nagy fény és kápráztató pompa vonult be vele; mindenki
4892 V | minden volt itt! Az ezeregyéj pompája, ragyogása. A virágpadok
4893 IX | lesz soha többé. A vakító pompájú zászlósurak kiki a maga
4894 II | tréfákkal mulattatta urát. Pompásan tudta utánozni a távoli
4895 V | holló, mely a homlokzaton pompázott, elevenen röpdös fölötte.
4896 VIII | részeket. A villát csak a Pón túl ösmerik - írja Galeotto.
4897 II | tréfásan -, csak a kiindulási pont hibás, mert a szelistyei
4898 XII | a Bakonyerdõ egyik szép pontján romokat lát az utas. Ritka
4899 XII | földkerekségnek erre az egyetlenegy pontjára összehalmozott tündérekkel.
4900 XII | békeföltételeit részletezi.~A sok pontozat közt egy ilyet talált Mátyás:~
4901 IV | többé egymáshoz) a következõ pontozatokban:~Vuca elmegy a király elé
4902 IX | odavetvén magát a király elé a porba, megtört hangon esengett
4903 VI | az ablakok.~Körös-körül porfir-márványból faragott pad övezte a falakat,
4904 III | papot, hogy a király összes portékái közül melyik a legtöbbet
4905 IV | kereskedõk árulták gyönyörû portékáikat; mindamellett folyton jöttek
4906 III | húsz évvel!« ~Kedves hiú portékák voltak, meg kell adni; a
4907 I | drótja, se méhköpűje, s postakürtje. Hanem azért mindezekből
4908 X | meggyõzõdését, oláh nyelven.~- Nu pot crede ca e rege. (Nem tudom
4909 I | késõbben? Mert ekkora nagy potentátnak több ebédet fõztek ebben
4910 XII | õfelsége, a palatinus egy praeliminárét terjesztett eléje, mely
4911 VII | ezzel is kevesebb lesz a praetendens.~- No, az igaz. Hát akkor
4912 XII | hogy otthon, az »aranyos« Prágában még Pobjebrád király se
4913 XII | pénzáldozatokkal és mindenféle praktikákkal elcsereberéljük szelistyei
4914 III | végig, hogy õ a szebeni gróf prefektusa, s minthogy a király mustrát
4915 III | Dóczy azt parancsolá a prefektusának, Rostó Mihály uramnak:~-
4916 IX | volt, hogy a szebeni gróf prefektusát legott keressék meg és küldjék
4917 III | férkõzni a bizalmához különféle pretextusok alatt.~Nem csuda, ha Dóczynak
4918 IV | határozatnak, de ez már az ő privát dolga, arról a budai polgárok
4919 XII | Boilant grófoknak azt a privilégiumot adta, miszerint téli vadászatokon,
4920 III | is.~Egyik-másik beszédbe próbált ereszkedni, de milyen szemtelenek
4921 III | szelistyeieknek lenni. Hiszen a probléma megoldásának a módja egészen
4922 I | õnagysága most az általa produkált terményeket méltóztatik
4923 II | föl a fejére. Az efféle produkcióktól persze felette el voltak
4924 IX | ad reliquas aspiciendas proficiscemur judicando an missas easque
4925 II | dévánkodások elmérgesítették Prónayné asszonyomat szül. Gálfy
4926 I | szégyenlõsen a szemeit, amint a protokollum fölé hajolva, szokás szerint
4927 V | Hátha a szép Gergely Anna pruszlikjáról való? Az elhagyatott kert
4928 VI | István.~- Meg lehet ezen pukkadni.~- Nagyon is túloz - vélte
4929 IX | admitto; feminae a te missae pulchrae insignesque sunt, sed non
4930 XII | Szelistyére, mint »Custos pulchritudinis«, »a szépség õrizõje«, aki
4931 VII | megtáncoltatjuk õket, s ezzel punktum. Ugye, Lancelot? Te gyanúsan
4932 IX | csak az egyszerû, csendes puritán legény-udvar ötlött szembe.~
4933 I | rohantak az elõre elhelyezett puskaporos mozsaraikhoz, mert mikor
4934 I | nem állott az uralkodás a puszta unalmas névaláírásokból;
4935 XI | hogyan gondoskodjam felõled.~Rábeszélõ szóval megint csak arra
4936 II | A király az igazi rab, rabja annak a tudatnak, hogy õ
4937 VII | vásárhoz vevõ kell és eladó, a rabláshoz csak rabló. Az asszonyok
4938 IV | Segítség! Vizet! Vizet!~Ráborult az urára, megfogta a fejét,
4939 VIII | tied - mondá. - És most már rád kerül a sor, kicsike!~Ah,
4940 II | persze felette el voltak ragadtatva az urak.~- No, bolond -
4941 VII | oldalajtón, csak az irigy Báthory ragaszkodott az eszméjéhez, s leejtvén
4942 VIII | a lelógó csepesze fodrát rágicsálta zavarában.~- Halljuk, halljuk! -
4943 IX | közember fekete kenyeren rágódik. Itt a palota alatt, a község
4944 V | itt! Az ezeregyéj pompája, ragyogása. A virágpadok mellett színes
4945 VIII | vetvén a hermelinpalástos, ragyogó ruházatú lovagra, a maga
4946 VI | dolmányán nagy rubin-gombok ragyogtak, a sárgás csizmák rózsái
4947 VIII | de mindegy; Mujkó király ráhagyta kegyteljesen:~- Ezennel
4948 VII | lesz diplomata - cáfolt rájok a király (s Vojkffynak elborult
4949 VI | aztán magában -, mert nincs rajtam a ruhám, elhitetem magammal,
4950 XI | ortont a fejérõl.~Bizony rajtaveszett világverõ Mátyás szeme azon
4951 IX | A ruha cafatokban lógott rajtuk, mint a koldusokon. Úgyhogy
4952 VIII | italoktól, mint a megfõtt rák, szólta el magát valahogy
4953 VIII | csapódott a márványkövekkel rakott padozathoz.~Aztán fölkelt,
4954 VI | arannyal szõtt párnákat raktak, mert a kõ Mátyás idejében
4955 II | történelmi nevezetességû három ránc.~- Hát az nem oly könnyû
4956 I | Szilágyi ősz elején, s onnan rándulgatott ki zergevadászatra a közeli
4957 XI | eltalálta a hangot.~Aztán egy rántással lehúzta az ortont a fejérõl.~
4958 VIII | szereprõl és tréfáról, idegesen rántotta meg az egyik »fõúr« rozsdavörös
4959 I | azután mégis megunta, és ráparancsolt az udvarbíróra:~- Ugyan
4960 VI | a karzaton a muzsikusok rárántottak egy víg nótára, nem állhatta
4961 XII | ez, amellett, hogy igazi raritás, mert se elõtte, se utána
4962 XI | ajtó, megsuhogott a takaros rása szoknya, s vele üde szellő
4963 IV | fátát nálunknál.«~Rostó uram rátámadt féltréfásan:~- Hallja kend,
4964 VIII | balszögletének tartott. Minden szem rátapadt a hajlékony, kevély termetére,
4965 VIII | toppant s kicsike kezét rátette annak karjára.~- Én ezt
4966 VII | bögrét, nem mert egészen ráugrani, nehogy földöntse.~- Nem
4967 IV | Estefelé fogta magát Rostó, rávett egy pipereboltost, hogy
4968 III | addig, míg Gergely Annát is rávette a budai útra, tyúkkal és
4969 I | vidék és hadd érezze meg rázkódással az anyaföld is, hogy õnagysága
4970 VII | kedves vagy!~Mátyás a fejét rázta.~- Ohó, barátom, nem oda
4971 X | minden dobbanása a királyé - rebegé Várpalotai Korják uram.~-
4972 III | szelistyei asszony. Est modus in rebus.~Csakhamar ki is vetõdött
4973 VI | finom, kicsiny kezet.~Már régebben megkondult volt a harang
4974 III | éjjeli állomást, amikor aztán reggelre kelve fölbontják a nagy
4975 IX | non - capitis perderis.~Jó reggelt, Dóczy!~Itt küldöm a férfiakat;
4976 II | másfél is, és még minden a régiben volt, mikor a király a Drágffy
4977 VIII | feleséghez juthat sub auspiciis regis.~A király most a szász menyecskéhez
4978 VI | még jobban is - felelte rejtelmesen Korják. - Mert nem igaz
4979 V | szellõt csalva ki a fülledt, rekkenõ hõségbõl. De jó, de édes!
4980 IX | Szelistye venatum autumnale ad reliquas aspiciendas proficiscemur
4981 X | fölséged parancsolja - felelte remegõ hangon.~Erre intett õfelsége,
4982 VII | egyike azoknak a híres remekeknek, melyeket Majom Benedek
4983 XII | Történt, hogy egy-egy ájtatos remete épített itt magának házikót.
4984 XII | magának házikót. Mikor még a remeteség nyugalmas, jó foglalkozás
4985 III | bírom õt helyettesíteni. Úgy rémlik nekem, hogy ez is azokhoz
4986 VIII | királyra nézett, annak az arcán rémület cikázott, kapkodott a fejével,
4987 V | Egyébiránt folytonosan rémületben tartotta a Vuca pajkos magaviselete,
4988 VIII | halotti sápadtság borítá el a rémülettõl, s lábujjhegyre állván,
4989 IV | verejtékkel. Némely babonás ember rémülten futott el onnan s még víziói
4990 III | ruhadarabok közt a legfecsegõbb. A renaissance minden poézise benned van,
4991 VI | két esze van. Hát jól van, rendben van idáig - de még a leányt
4992 V | mármost ide be kell ülni - rendelé a nagyorrú.~- Ebbe a házikóba? -
4993 VIII | ünnepélyesen neked adom és rendelem, hogy huszonnégy óra alatt
4994 X | szelistyei szász asszony - rendelkezék õfelsége.~Schramm Máriának
4995 IV | tudja, hogyan fog veletek rendelkezni.~- Nem megyek a királyhoz -
4996 I | ilyenkor bent a fogarasi várban rendezett nagy ünnepélyeket a vajda
4997 VIII | huszonnégy óra alatt annak rendje és módja szerint az egyházi
4998 I | mint zászlós uradalmat, rendszerint hűbérül adták királyaink
4999 VIII | ajándékot.~A szász menyecske restelkedett, a lelógó csepesze fodrát
5000 III | mégpedig a csalma hátulsó részébe szúrva. Egy kis szelíd talpnyalás
5001 V | forróságot az arcokból, részegedj meg a rózsáktól, lengesd
5002 VIII | harapdálta le róla az ízes részeket. A villát csak a Pón túl
5003 IX | elrémült Korják uram, lassú reszketegség fogta el inait, mikor egy
5004 IV | helyiség, s a vendéglõsné reszketõ kezével kirakta tallérokban,
5005 IV | csontjaik.~Különbözõ borzalmas részletek keringtek errõl a városban.
5006 XI | menyecske belemélyedt a részletekbe, hogy mit üzent neki a székálló
5007 XII | szultán békeföltételeit részletezi.~A sok pontozat közt egy
|