1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5008 VI | te azonban, mint király, részt veszesz szolgáid mulatságán
5009 X | mégis jobb, régen volt benne részük. Bíró uram azonban, ellenkezõleg,
5010 IV | szegtek be. Köröskörül a rétek tele fehér marmanccsal.
5011 XII | mezõkön, gereblyéznek a réteken, hogy csak a királyok mernek
5012 III | változtatni, de a véghetetlen rétségek füve mindig csak az marad,
5013 IV | selyemszövet látszott kiterítve a rétségeken. Rostó uram mondta: Az a
5014 X | zömök fiatalemberke« olyan retteneteset az õ Korjákjának, amitõl
5015 XI | A király nevetett és a rettentõ nagy hajkévét a saját nyaka
5016 XI | neked adja.~Elgondolkodott révedezve, látszott, hogy képzelete
5017 IV | Rostó urammal, hogy azon a réven beszélgethessenek egy kicsit
5018 III | asszonyok bohókás kívánsága révén egypár-száz férfijobbágyhoz
5019 VI | Annál föltûnõbb volt e nagy reverencia mellett, hogy messze a terem
5020 IV | és hagyományokban a nagy revolúció híre, amikor a pápát ünnepélyesen
5021 X | belül áthat a muskátli- és a rezedaillat a menyecskék mellére szúrt
5022 V | rózsáktól, lengesd meg, rezgesd meg a csitri hajszálakat,
5023 II | csendes volt, egy fûszál se rezgett a politika mezején. Nem
5024 VI | megkondult volt a harang a rezidencia bal tornyán, mely összehívta
5025 III | fekete, lengyeles szabású, rézsút hasított köntös fedte a
5026 VI | mellette állt az ember, akkor rezzent össze.~- Mit akar, földi?~-
5027 II | kancáján késõ este.~Nagy riadással fogadták:~- Honnan jössz?
5028 X | duhajkodás, evés, ivás, rikoltozás, éneklés, villongás, birokrakelés,
5029 XI | összecsukódjék a hajlékony, ringó dereka körül.~ ~
5030 V | kis Vuca jött, kényesen, riszálósan, mint otthon a kecskék után.
5031 VI | színüvegbõl, ami akkor nagy ritkaság volt. Itt is csak ennek
5032 I | nem egyebet, mint valami ritkaságot: bárányt két fejjel, földből
5033 IX | behallatszott a meg-megújuló rivalgás: »Slava Mathias kralu!«~-
5034 VIII | kapuja elõtt hadi kürtök rivalgása hangzott, s egyszerre megremegett
5035 IV | bírt ki. Minélfogva nagy rivalizálás, úgyszólván örök háború
5036 I | mukkot se szólj többet - rivallt rá Marjunkára az udvarbíró,
5037 XII | akárhányszor - és oh, istenem, Robespierre, Marat, Danton még milyen
5038 IV | pincébe szaladt le nagy robogással a grádicsokon, az egyik
5039 VII | Az evés voltaképpen csak robot, útcsinálás, hogy a bor
5040 II | ahol állítólag a disznók röfögését figyelte, mert ilyenfélékbõl
5041 V | homlokzaton pompázott, elevenen röpdös fölötte. Sok egyéb is megváltozott.
5042 V | bájos arcokat… Dülöngélt, röpködött, csendergett a legyezõ,
5043 XII | estenden egypár denevér röpül be az ivóba a kinyitott
5044 VIII | lebilincselhetõ. Egy légy röpülését meg lehetett volna hallani,
5045 I | Adj hangot, Dóczy!~Dóczy röstelkezve fordult volt az ablak felé,
5046 I | hogy tálalhatnak, és kezdé rövidre fogni a fennforgó kérdést.~-
5047 XI | Ezt ni. Ez van vagy másfél rõfös. Jaj, jaj! Fáj. Mindjárt
5048 IV | megkeserüli Korják!« össze nem rogy az asztal alá.~- Jaj! -
5049 IX | meghalok.« Gergely Anna ájultan rogyott volna össze, ha a doktor
5050 IV | hall az étkezõterembõl. Rohan ki, hogy talán a kutya döntött
5051 IV | a szóra rögtön a sarokba rohanni seprõért, és bizonyosan
5052 I | tûzmesterek pedig a kapukhoz rohantak az elõre elhelyezett puskaporos
5053 III | kék falú rokolyájában, rojtos, suhogó kötényében, melynek
5054 III | Piros pettyes, kék falú rokolyájában, rojtos, suhogó kötényében,
5055 XII | tartásba vagy kosztra, vagy rokonhoz.~Hej, dehogy is fogynak!
5056 XII | lát az utas. Ritka pedig a rom az erdõk vén királyában.
5057 V | különös vegyüléke a gótikus és román stílnek, de ezzel már régen
5058 IV | kosarat!~De az »édes mákom« a romlatlan gyermek õszinteségével odalépegetett
5059 XII | Bakony épületei. Az említett romok azonban egy úri háztartásra
5060 XII | Bakonyerdõ egyik szép pontján romokat lát az utas. Ritka pedig
5061 V | Hogy pedig az étel meg ne romoljék, ki ne pangjon, hogy minden
5062 XII | erdõtül - azt beszélik a romról:~- Ez volt a Mátyás király
5063 IX | Hát kelj fel, jó ember, ne rontsd ok nélkül a nadrágodat!~
5064 III | anyóka tipegett-tapogott elõ, ropogós gyolcs csepeszben, csoszogó
5065 VIII | ajtónak, kip-kop, kip-kop, ropogtak-kopogtak a picinyke bocskorkái a
5066 V | közeledett bizonytalan, roskatag léptekkel, lehorgasztott
5067 XII | félelem, és villámcsapásnál is rosszabb a fenyegetõ felleg. Nosza,
5068 V | gyõzött neki eleget integetni rosszallást a bozontos szemöldeivel,
5069 IV | meg tudja akadályozni a rosszat.)~Így aztán hajnalban csakugyan
5070 IV | ember, nem gondol semmi rosszra).~Azonban Korják is velök
5071 II | kormányzónál, de a szelistyei pópa rosszul járt közbe az Úristennél,
5072 II | emlékezõtehetsége sem jobb a rostánál: a kis magok átesnek rajta,
5073 III | leányáért. Meg is adták Rostóék két kézzel.~Omne trinum
5074 IV | egyszer felkereste délután Rostóékat a szobáikban, ezúttal az
5075 VI | fõasztalnokmester, aki e szavakat intézé Rostóhoz és az asszonyokhoz:~- Õfelsége
5076 IX | Corvinus«, majd fölpillantván Rostóra, aki halálsápadtan állt,
5077 IX | mondá a király elfordulva Rostótól, s diktálni kezdte a következõket:~-
5078 XII | Nosza, neki kell látni Rostóval, minden sáfárjaival és tisztjeivel,
5079 V | várnának Palotán. Volt ott a rotyogó tepsikben és fazekakban
5080 IV | háromszemû Wolfgang, ki éppen rovásokat keresgélt az asztalfiókban,
5081 XI | mert nehéz. Gyönyörködöm a rózsában, mert édes és könnyű, de
5082 VI | ragyogtak, a sárgás csizmák rózsái helyett smaragdból formált
5083 III | szárnyának. Olajbarna arcbõrén rózsák nyíltak, mint ahogy a vérbélû
5084 I | és se a darazsaknak, se a rózsáknak nincs semmi bajuk.~- Asszonyok,
5085 V | arcokból, részegedj meg a rózsáktól, lengesd meg, rezgesd meg
5086 VI | hanem a terpentinesbõl. A rózsának nem lett semmi baja, nem
5087 VI | korcsmáros. - Egy hónapos rózsánk volt a minap az ablakban,
5088 XII | fejlõdött. Szebbnél-szebb rózsaszálak, bimbók nyíltak benne. A
5089 VIII | lett újra.~A Rostó uram rozsdás hangja is megnyikordult.~-
5090 VIII | rántotta meg az egyik »fõúr« rozsdavörös mentéjét, nevezetesen Jobbaházy
5091 VIII | mikor lágy szellõ átsuhan a rozsok fölött. Aztán még a lélegzetöket
5092 VI | hímzett fehér dolmányán nagy rubin-gombok ragyogtak, a sárgás csizmák
5093 VI | lánca. Az opálok, smaragdok, rubinok gazdag, kápráztató színpompában
5094 V | elöl-hátul fölemelték a palankin rúdját, és vinni kezdték a magasba,
5095 IV | Hiába, a divat! Ez a nagy rugó. A léhák istene. Az örökkévaló
5096 IV | öltöztetni, mindeniket abba a ruhába, amelyikbe kell. Nem tudom
5097 VII | hogy a bolond jár királyi ruhában, a mázos cserépkancsó a
5098 IV | fürödtek, lubickoltak; a ruhácskáik, kis leányszoknyák, kis
5099 III | orton, orton! Te minden ruhadarabok közt a legfecsegõbb. A renaissance
5100 VIII | azonban fölötte kímélte ruháit, és igen tisztán tudott
5101 II | õk nem lesznek jók a ti ruháitokban. A születés elõkelõsége
5102 VI | tükrében, kopottas, egyszerû ruhájában, szinte tombolt a lelke:
5103 I | össze a gubernátor uram ruháját? Keljetek fel és mondjátok
5104 III | szemvakító nagy kincsek. Az új ruhák, amiket az utolsó reggel
5105 III | várost lát, hogy szép új ruhákat kap, és csengõs lovakon,
5106 VI | magában -, mert nincs rajtam a ruhám, elhitetem magammal, hogy
5107 II | volnátok fõuraknak a mostani ruhátokban is, de õk nem lesznek jók
5108 VIII | hermelinpalástos, ragyogó ruházatú lovagra, a maga egyszerû
5109 V | tétessék a kasztrólokba, a rurákba, a serpenyőkbe, őrt állítottak
5110 II | hadi érdemek jutalma, hogy rút boszorkányok és Xantippék
5111 XII | kell látni Rostóval, minden sáfárjaival és tisztjeivel, s fölverni,
5112 XII | Michael Rostó nevû aggastyán sáfárjára.~- Ím, halljad, te vén salabakter,
5113 VIII | vadászokból, solymárokból, sáfárokból és a kutyafalka gondozóiból.
5114 X | Vétek az Isten ellen. Mintha sáfránnyal etetné valaki a tulkokat.«~»
5115 VIII | sültet lében tálaltak föl, a sáfrányos folyadék végigcsurgott az
5116 VI | a fõasztalnokmester, egy sáfrányszín atillás, õsz hajú ember,
5117 III | valaki, úgy látszott, mintha sajátságos kék zománca lenne, akár
5118 VI | öreg.~Az asszonyok láttára sajátszerű hullámzás, mozgás támadt,
5119 VI | gonosztevõ akadjon, aki ne sajnálná a jó bor ízét megrontani.~
5120 II | de puha szíve, csakhamar sajnálni kezdte az esetet. Álmatlan
5121 XII | sáfárjára.~- Ím, halljad, te vén salabakter, ki engem átkozott tanácsaiddal,
5122 IV(8) | Lásd Salamon Ferenc: Budapest története.~
5123 V | a sok karika, csörgő és sallang zörgése, suhogása miatt
5124 XII | mint ezekre most. Még a sánta cseh is olyan feleséghez
5125 IX | komédiákat; az ügy, amelyben sántikál kend, megoldáshoz jutott.
5126 XII | ki tõle, nyomta, kínozta, sanyargatta a népet az oligarchia -
5127 III | vagy nem?~Mire lekapta a sapkáját és bekiáltott lelkendezve:~-
5128 VI | aztán kijelenté:~- Habet saporem.~Akkor újra visszavitte
5129 VI | rubin-gombok ragyogtak, a sárgás csizmák rózsái helyett smaragdból
5130 XII | szél se fújt még e hitvány sárgolyóbison csehekre, mint ezekre most.
5131 XII | hogy »válasszon«.~Innen sarjadzott ki aztán az a szokás, hogy
5132 IV | nyílt az ajtó, csikorgott a sarkában, nem volt annak szünetje,
5133 V | mindent, a kapu megcsikordult sarkaiban, s két szárnya kitárult
5134 VI | volt az, mintha az ég négy sarkán egyszerre villámlanék.~Aztán
5135 V | itt, ha valami csat vagy sarkantyúdarab kifordul a földből, mikor
5136 IV | vendéglõs! vendéglõs!« A sarkantyúik pengnek, a kardjaik csörömpölnek,
5137 VI | fölséges uram!~A király sarkon fordult, ahogy szokás a
5138 IV | rest erre a szóra rögtön a sarokba rohanni seprõért, és bizonyosan
5139 II | Rozgonyi Gergely, csinos, sasorrú legényke.~- Hohó! Megállj
5140 III | asszonnyal. A társzekéren volt sátor, kondérok, üstök, ágynemûek,
5141 III | mellett. Együtt is háltak egy sátorban. Öröm volt még akkor utazgatni.
5142 XI | eltakarva, mintha valami fekete sátorból beszélne, így szólt:~- Kezdje
5143 IX | község balszélén ütjük föl a sátorokat, ott pihenünk hajnalig,
5144 X | szemök, észrevévén, hogy a sátorra föl van írva krétával a
5145 X | Alabárdos õrök, akik a sátort strázsálták, esküdöztek,
5146 X | katonaságtól.) A fehérlõ sátrak szanaszét, a kigyúlt tábori
5147 X | reggel, induláskor, mikor a sátrat fölszedték, nyílott ki a
5148 IX | barátjaihoz fordult, akik savanyú arcot vágtak ehhez a kijelentéshez.)
5149 VII | elégedetlen hangok is vegyültek.~- Sebaj, urak - csitítgatá õket
5150 IX | ápolni - mondá a király.~- A sebesülteket széthagytuk, fölséges uram,
5151 IX | pulchrae insignesque sunt, sed non Szelistyeienses esse
5152 IV | szomszédasszonynak kellett segédkezni a fõzésnél), még egyszer
5153 X | választanál magadnak, abban talán segíthetnélek. Szólj hát, nézz a szemembe.~-
5154 IV | Jaj, meghalt, meghalt. - Segítség! Vizet! Vizet!~Ráborult
5155 I | azért őket a török ellen segítsék. Általában egészen más volt
5156 IX | mint a koldusokon. Úgyhogy sehogy se lett volna ajánlatos
5157 VII | földöntse.~- Nem boldog a magyar sehol sem, fölséges uram.~- Ugyan
5158 V | helyettesítették arannyal áttört fehér selyem-köntösökben. Egy-egy pávatollból összerakott
5159 VIII | följebb-följebb nyomogatta fején a selyemfátyol ortont, úgy, hogy meglazult
5160 VI | papírokból vagy festett selyemfátyolból voltak az ablakok.~Körös-körül
5161 IV | a szem már alig ér, kék selyemszövet látszott kiterítve a rétségeken.
5162 IV | borocska mellett lehet, olyan semleges helyen, ahol az ember egy
5163 V | nemcsak a népnek nem maradt semmije, de a szegény Dobzse László
5164 I | fölszántatlan hevernek, s nekem semminemû jövedelmem nincs azokból.
5165 XI | fogságban, se nem kényszerítlek semmire, de ha már a többi társnõdrõl
5166 XI | Ilyen fontos föladatot senkire se bízhat a király. Ez biz
5167 II | kormányzó kezében, akár seprõ, egyképpen szeretnék kiütni.
5168 IV | rögtön a sarokba rohanni seprõért, és bizonyosan elnáspángolja
5169 IV | szívettépõn és kiejtette a seprõt. - Jaj, meghalt, meghalt. -
5170 XI | földet kapsz tõlem a kövér, sepsi fennsíkon, amit ti »szép
5171 XI | képzelete ott jár valahol Sepsi-székben, ahol a hegység alföldnek
5172 III | is mozgásba jött, s olyan sercegés lett negyedóra múlva, hogy
5173 X | csak bámészkodnak. Az ökrök sercegnek a tûzön, s a szél viszi
5174 I | benne vannak azonfelül a serdületlen leánygyermekek és az elaggott
5175 I | Hunyadi János õnagysága seregei számára, úgyhogy a földek
5176 VI | aranybulla alapján, valamely sérelem miatt, egy megbõszült köznemes
5177 II | Fölséges seregély úr, ha serio erkölcsösnek tetszik lenni,
5178 V | kasztrólokba, a rurákba, a serpenyőkbe, őrt állítottak a toronyba,
5179 VIII | Benedek viceõrnagy uramét.~- Siessen kegyelmed a kapu elé és
5180 VIII | meghökkent, a Vuca után a sietõ fényes urakat szemlélve.~-
5181 IX | akit legjobban szeretett, sietve távozott a palota felé,
5182 VII | elõnyt. A buta pofa fél siker. Azzal mindenki gyanútlanul,
5183 XII | lázasan, egész nyáron át, és sikerült. Mire a vadász-évad bekövetkezett
5184 IV | Korják! Ide, ide, vendéglõs! Siket kend, vagy mi?~És mindenki
5185 I | lombos erdőkben ott röpköd a siketfajd és a császármadár, s fölöttük
5186 XI | mutatja.~- Jaj, mindjárt sikítok, felséges uram - kiáltott
5187 V | kis mókus, és csak akkor sikított föl, mikor a huszárok elöl-hátul
5188 XI | s álmatagon, szomorún siklott szeme végig a királyon.~-
5189 VII | összekapaszkodik, amivel aztán simán és lovagiasan van elintézve
5190 VI | derék öreg, ki floskulusok, similék és egyéb orátori figurák
5191 IV | még egy darabig, de azután simogatni kezdte azt a holló haját
5192 IX | színes álmokat…~Mire Czudar Simon és Palóczy László nehéz
5193 I | hogy abból a magyarok lelke sír elesett ősapákért?~Bizonyára
5194 VI | neje megöletésérõl, felette siránkozék, hogy nejének egyetlen képe
5195 XI | Mindjárt a kezére ütök…~Sírásra illegette a száját, de mikor
5196 VIII | kiálták innen-onnan, és síri csönd lett újra.~A Rostó
5197 VI | kollégák is jól jártak: királyi sírokban feküsznek.~Ezalatt a fõpohárnokmester
5198 IV | se nem ivott, csak egyre sírt. Estefelé fogta magát Rostó,
5199 II | csizmákhoz, páncélokhoz és sisakokhoz valók, melyeket akkor viseltek.
5200 IV | ezekre a szavakra, mint a skarlát-posztó, s azzal az üvöltõ kiáltással: »
5201 IX | meg-megújuló rivalgás: »Slava Mathias kralu!«~- Most pedig
5202 VI | sárgás csizmák rózsái helyett smaragdból formált lóhere-levelek.
5203 VI | mente lánca. Az opálok, smaragdok, rubinok gazdag, kápráztató
5204 III | szólt volna õsz bajszát sodorgatva:~- Jaj, lelkem, lelkem,
5205 X | Kétségkívül szép látvány. Még így, sötétben talán szebb. (Ámbár az asszonyok
5206 IV | csakugyan gyönyörû erdõ sötétedett a távolban! Rostó uram magyarázta:
5207 III | morit-szoknyát6 kapott, sötétkék kacabajkát, ezüst csatokkal,
5208 III | sötétzöldek, ha más néz azokba, sötétkékek.~Rostó Mihály uramnak annyira
5209 III | szemeket: ha õ néz velük, sötétzöldek, ha más néz azokba, sötétkékek.~
5210 VI | uram jó jelnek vett.~- Nem sokból áll az egész, és lássa,
5211 II | kalász, sok vész el abból is, soknak pedig magja sincs. Ha okos
5212 VIII | összeállítva, vadászokból, solymárokból, sáfárokból és a kutyafalka
5213 IV | jöttek. Ni, most is egy solymászatról jövõ fényes társaság tér
5214 IV | Hiszen megérdemelném, hogy sonica fölakasszanak.~Hanem hasztalan
5215 VI | ebbe a libériába?~- Egy kis sora van annak. Mert az igazság
5216 VIII | intermezzót, s ugyanolyan sorban, mint elõbb, fölszólítá
5217 V | háttérben kopjás testõrök álltak sorfalat, villogott, csillogott a
5218 X | Vucával, már akkorra ott állt, sorját várva Mujkó is Schramm Máriával.~
5219 XII | panaszukat, örömüket. Sok volt a sorsukban, ami összefûzte õket. Együtt
5220 VIII | egyéb drágalátos marhákon, a sótartókon és paprika-tartókon, melyek
5221 III | míg a hétköznapi viselet stagnált századokon át. A hopmesterek
5222 II | vidáman - nagyon óvatos stiliszták, Mujkó barátom. Azt találná
5223 V | vegyüléke a gótikus és román stílnek, de ezzel már régen elbánt
5224 X | beszólítván egyik íródiákját, a stílusáról nevezetes Magyar Pált, parancsolá
5225 III(4) | Strassburg Pál svéd követ jelentése
5226 X | Alabárdos õrök, akik a sátort strázsálták, esküdöztek, mint a vöröshagyma,
5227 IV | Egész csinos kocsis volt a strucctollas kalapban, piros-zsinóros
5228 III | tudná. Így például most a structollak helyett a darutoll jött
5229 I | elmászkáltak az urak egész a Strungu dracului-ig, a borzalmas
5230 I | Szilágyi tiszteletére, minthogy suae aetatis oraculum fuit. Úgy
5231 VIII | ember szép feleséghez juthat sub auspiciis regis.~A király
5232 X | máglyák, melyeken az ökrök sülnek, amint egy-egy nagy darabot
5233 XII | asszonyokat, ha a napon el hagyták sülni a képüket:~- Azt gondolod,
5234 VII | halakat, a fölséges nyárson sülteket, s feledve lett a hideg
5235 I | kondult a harang s lázas sürgés-forgás támadt az egész várban.
5236 I | mégsem állapodtatok meg? - sürgeté õket Sándor Benedek uram. -
5237 II | Balázs uram a szebeni ispán sürgetõ kérelmét is hozzácsatolta
5238 VI | terhes a levegõ, s száz lakáj sürgött-forgott az asztal körül.~A nagyorrú
5239 X | Nyalka huszárokat, akik ott sürögnek a tulok holtteste körül,
5240 IX | szakácsok, kukták fõzzenek, süssenek derék vitézeink számára.
5241 III | pecsenyét eszik és cukros süteményeket az úton. Hát mi jó is lehetne
5242 VI | hogy aztán összeszedték sütnivalójukat a gyógyításnál. De végre
5243 I | harmatképû Balthazár diák sütötte le szégyenlõsen a szemeit,
5244 XII | tûznek a helye. Zsiványok sütöttek birkát vagy tinót, egyszóval
5245 VIII | senki többé!~Hatalmasan süvített ez a szó a levegõben. A
5246 VII | bocsátották be a nap izzó sugarait csak szelídítve.~Pompás
5247 X | néztek össze, s nem gyõztek sugdosni: »Ez mind a miénk lehetett
5248 X | de a gügyûnek is az Isten súgja a szándékait.~- Hát mikor
5249 II | helyeselték, s egymásnak súgták nagy titokban - még akkoriban
5250 IV | mikor a hóhér negyedszer is suhintott a pallosával, odarohant
5251 V | csörgő és sallang zörgése, suhogása miatt nem lehetett a szíveik
5252 XII | ablakokon át s verdesi nagy suhogással a gerendákat.~A Korjákék?
5253 III | falú rokolyájában, rojtos, suhogó kötényében, melynek a fele
5254 V | ötszázadik apja termette azokat a suhogókat, amikkel Mátyás megfenyegette
5255 II | nem tudom, miért. De nagy súlyt nem fektetett rá, mert megengedte,
5256 IX | missae pulchrae insignesque sunt, sed non Szelistyeienses
5257 I | Foeminae Szelistyeenses supplicant viros a rege.« (A szelistyei
5258 VII | ASZTAL PARABOLÁI~Egyenként surrantak el az oldalajtón, csak az
5259 XII | dúvad is nehezen mozgott a sûrû bozótokban, ki talált volna
5260 III | Csak a gálaruha változott sűrűn az egyes királyok alatt,
5261 III | zsongás-bongás hangzott, és sûrûn voltak láthatók emberfejek,
5262 IX | uram elvonult a kertbe a sûrûségbe, mint a beteg szamár, a
5263 XII | szépség volt, hallhatta a suttogást a háta mögött:~- Ez még
5264 III(4) | Strassburg Pál svéd követ jelentése erdélyi
5265 II | seregély a rigótól kérdezné: szabad-e tiltott szõlõt kóstolni?~
5266 VI | falusiakon kívül? Bizonyára szabadabb volnék bíbor dolmányomban,
5267 VI | csatangolási vágy; ki a levegõre, a szabadba… Nagy, kerek arcán a megelégedés
5268 XII | elszaladt a láncáról, mert szabaddá kellett tenni, de a végén
5269 VI | De jó, de pompás ez a kis szabadság! Mintha szárnya volna az
5270 III | kék vagy fekete, lengyeles szabású, rézsút hasított köntös
5271 II | megengedte, hogy azt egy jó szabó betömhesse. Az embereinknek
5272 III | valamit, ami a szívednek, szádnak tetszik«, aziránt kérdezte
5273 VI | illat helyett kellemetlen szaga lett ezentúl. Utoljára kihajítottam
5274 X | disgratia. Még éji álmuk is szaggatott volt e különös mellõzés
5275 III | mellé, a finom illatokat szagolni.~ ~
5276 V | mint a madárkák a macskák szájában, ámultak, bámultak, pirultak,
5277 IV | gúnyosan elbiggyesztve a szájaikat, mintha mondanák: »No, nézd,
5278 IV | fáradságosan gyûjtöttem.~Ámde a szájára csapott, tudatára botolván
5279 II | palotahölgyeinek pipiskedõ járását, szájmozgását, de mégis a legjobban imitálta
5280 X | mint legenda szállt szájról szájra, hogy ott volt a táborban,
5281 X | csak mint legenda szállt szájról szájra, hogy ott volt a
5282 II | Beszéld meg a többit a szakáccsal, Kanizsay! De ezen a lakomán,
5283 X | fõsáfárom és veletek megy a szakács is. (Intett a kezével.)
5284 VI | nyilvánvaló, hogy a Szilágyi szakácsáról jutott eszébe) - hát mi
5285 X | egy egész esztendõre a szakácsomat. Esküvõ után befogat számotokra
5286 XII | zsivány Vucától, hogy a Pogra szakácsot kérte el ajándékba a királyunktól!~
5287 IX | valójuk az aranykulacsról, a szakácsról és sok mindenfélérõl. Ah,
5288 IV | ördögtõl lehet. Ha tízfelé szakad, se gyõzte volna hordani
5289 II | jött nagy ugrándozva egy szakajtóval a fején, mely minduntalan
5290 II | megsoványodva, megnövesztett szakállal, szemrehányó tekintettel.
5291 VII | kiengesztelt barát és a szakállas asszony.9~Hozták a pecsenyéket,
5292 IV | megsimogatta a világraszóló nagy szakállát és így felelt:~- Te ne beszélj
5293 III | görnyedt, õsz hajú, fehér szakállú öreg urat, láthatólag meglepte
5294 IX | derék vitézeink! Most pedig szakasszuk végét a maskarás tréfának.
5295 III | kevély volt arra, hogy õ szakértõ az asszonyokban, s csakugyan
5296 X | miután most egész múltjával szakítani akar, vegye le róla az eddigi
5297 IV | éppen abban a percben be nem szakítja az ajtót a Verona szolgáló
5298 XI | aztán megolvassuk, és ahány szál lesz, annyiszor vesszük
5299 V | toronyőr.~Nagy nyüzsgés-mozgás, szaladgálás támadt az egész palotában.~-
5300 XII | kúria udvarán már akkor ott szaladgált, ott játszadozott egy szöszke
5301 IV | végigszenvedett évek óta, s legott szalasztá a Verona szolgálóját a »
5302 XI | karjához mérte hozzá a kitépett szálat, önkéntelenül odaszaladt
5303 XI | keríteni, ha minden egyes szálát egymás mellé illeszted mértéknek.~
5304 X | vérmes ember, a vér a fejébe száll és megüthetné a guta, hagyjon
5305 III | Rostó uram tehát egyelõre szállás után látott, jól ismervén
5306 IV | kérte, hogy ide, hozzánk szálljanak. Látod, mégis csak jó az,
5307 V | is, szelistyei asszonyok! Szálljatok immár le, ha úgy tetszik.~
5308 III | és hegedült.~- No, hova szálljunk, kis csirkék?~- Szebb a
5309 I | egyetlenegy mondása járt szállóige gyanánt, hogy: »Az igazság
5310 IV | Kelempász madár«-nál vannak szállva. Egyszerre megmozdult egész
5311 IX | láthatólag kielégítette ez a szám, újból megszorongatá a vezérek
5312 V | palotai pálca, nincsen száma«, amiért az máj nélkül tálalta
5313 VII | tusakodását, ki, mint a Buridán szamara, a két szénaköteg közt megkergül
5314 XI | az én hajamat egyenként számba veszi?~- Ilyen fontos föladatot
5315 III | még a birtok nem aszerint számított: hány hold, hanem hány lélek.
5316 VIII | terjedelmû a fölséged ülõhelyétõl számítva köröskörül.~Egy lélek se
5317 I | láthatatlan jókról persze nem számolhatok be, mert azok az Isten titkai.
5318 X | szakácsomat. Esküvõ után befogat számotokra a fõsáfárom és veletek megy
5319 XII | bõven földeket és alkotván számukra Szily István közbenjöttével
5320 X | katonaságtól.) A fehérlõ sátrak szanaszét, a kigyúlt tábori tüzek
5321 IX | beszédet és magyarázd meg atyai szándékaimat irányukban.~A király már
5322 X | gügyûnek is az Isten súgja a szándékait.~- Hát mikor a király parancsol
5323 X | ennek dacára is megmaradt szándékánál, megcsókolta a király köntöse
5324 VIII | szöget ütött fejükbe, mert szándékosan csupa nõtelen személyzetbõl
5325 XI | csodálkozás.~- Fölséged szánná magát erre? Oh, de jó ember!~
5326 II | elpusztultak a férfiak, a földek szántatlanul, terméketlenül hevernek,
5327 II | belõlük egy kis mustrát.~*~Szántó-vetõ ember abroszából sok mag
5328 I | jártak le a hegyekről a szántóföldekre, valóságos halmokat ejthettek
5329 VII | leejtvén pecsétgyűrűjét, szántszándékkal lekuporodott, hogy fölvegye
5330 IV | Beszélték, hogy a megboldogult Szapolyainé asszonyom minden éjjel egy
5331 I | Keljetek fel és mondjátok meg szaporán, hány férfi kell, aztán
5332 VI | csatában megsebesíté egy szaracén nyíl, és a király is odaugratott
5333 XII | szélére juttattál, hogy te ezt szárazon el nem viszed. Hanem, ha
5334 II | elõkelõsége és az alacsony származás közt bizonyára van valami
5335 III | lenézték a Hunyadi-családból származó királyt és ezt nem is titkolták,
5336 I | mondom, nem sok látható jó származott ezekből a harcokból. A láthatatlan
5337 VI | kitárultak a belső ajtó szárnyai, s szemkápráztató környezetben
5338 III | zománca lenne, akár a vasvarjú szárnyának. Olajbarna arcbõrén rózsák
5339 XII | Korják uram kénytelen még egy szárnyat építtetni az idén a »Kulacs«-
5340 III | és olyan termet, mint a szarvasé. Dóczy házat és három telket
5341 II | beszélj nekünk! Hogy vannak hû szászaink és derék oláhjaink?~A megszólított
5342 IX | kabadiont és húzza le a szattyán csizmákat. Rostó Mihály
5343 III | kackiásan, ingerkedõn, sárga szattyáncsizma illett ehhez, a fejére pedig
5344 VIII | folyam, Duna, Tisza, Dráva, Száva, mind egy-egy leány képében,
5345 XI | fejtőztek le lázas izzó szavak.~- Látod, hogy milyen vagy! -
5346 IV | kérlelgette, csitítgatta szép szavakkal:~- No, ne okoskodjál… ne
5347 VI | fölemelkedett és elkezdte szavalni azt a bizonyos latin beszédet,
5348 X | vágatok le helyette, királyi szavamat adom rá.~Bánffy elmosolyodott.~-
5349 I | vidéket nézné, de a kormányzó szavára elõállott.~- Ami az igazat
5350 III | mélyebben van elásva, mintha öt század feledékenysége takarná.
5351 XII | grófok lomtárba dobták a múlt században.)~A két asszony kiült ilyenkor
5352 IV | jólesett ezekben a sötét századokban is.~Aztán ezek az akkori
5353 III | hétköznapi viselet stagnált századokon át. A hopmesterek nem tartották
5354 V | várták, semmit se tudott a századokra kiható szégyenéről, mert
5355 VI | nem csalják meg mindennap százszor?~- Megcsalják? A királyt?
5356 XII | gyûjtõ milyen kellemetlen szcénákon ment még keresztül.~Mikor
5357 VI | szinte kár. Állva sokkal szebbek a délceg termetükkel. Asszonyt
5358 II | fölséged, ha kisülne rám, hogy szebbeket is láttam valaha.~- Mennydörgettét!
5359 IV | No, nézd, ez a mamlasz szebbnek találja a fátát nálunknál.«~
5360 XII | már magától is fejlõdött. Szebbnél-szebb rózsaszálak, bimbók nyíltak
5361 I | Szelistyéről: »Szelistye, Szeben megyében, szelistyei járás,
5362 IX | akik még ez órában indulnak Szebenbe, illetve Szelistyére. Kendnek
5363 II | járni, de tüstént. Hadd szedelõzzék föl Prónay Balázs uram,
5364 VI | királyhoz, ki most már bátran szedett ki abból, amennyit akart.~
5365 VIII | a trónus ingását. Annyit szedtek be a jóból, hogy nemcsak
5366 V | Jaj, ne is kérdezzen… Úgy szédül velem a világ a melegtõl.~-
5367 V | verve. (Ugyan mit véthettek szegények?) Hát még az a sok ember!
5368 I | félretették vagy kiosztották a szegényeknek, s a szakácsok, kukták és
5369 VIII | szerény, de ugyan eltalálta szegényke. Maga Mátyás is mosolygott,
5370 VIII | választásra.~Vuca némán szegezte le szemeit, olyan fehér
5371 II | hogy a királynak kedvét szegte ebben az ügyben, s bár Prónay
5372 IV | partján, melyet fûzfabokrok szegtek be. Köröskörül a rétek tele
5373 V | tudott a századokra kiható szégyenéről, mert az elkedvetlenítette
5374 X | visszaemlékeztetné a bolondra.~- Miért szégyenled foglalkozásodat? - feddé
5375 VI | Szilágyi Mihály szakácsa olyan szégyenletesen lefõzött, mirõl gúnyversek
5376 II | ilyenbe ugrik bele.~- Hogy nem szégyenli - mondták nagy nevetgélések
5377 VI | hogy Szelistye nem vallott szégyent. Van-e még több ilyen odahaza?~-
5378 XI | és õ mit üzent vissza a székállónak, azalatt a király keze odatévedt
5379 VI | Ezt már nem tette ki annyi szekatúrának, sõt egyenesen kijelentette:
5380 IV | tessék az üres asztalokat és székeket kölcsön adni, mert a vendégeink
5381 XII | a név.~Mikor már Bécsben székelt õfelsége, a palatinus egy
5382 V | ha a szelistyei asszonyok szekere föltűnik a láthatáron.~Bizony
5383 II | amint hírül hozzák furmányos szekeresek, lovat patkoltató utasok,
5384 V | buzogányt tartott a kezében, a szekérhez lépett s tisztességtudóan
5385 VII | leányt.~Báthory fölugrott a székérõl.~- A leányt? Két tallérért?
5386 IX | csak Vuca ült fel az üres szekérre, mint valami Korják-féle
5387 IV | feleségül.~Vuca fölugrott a székrõl, ki akart szaladni, de azért
5388 III | hátul lógtak le a kendõ szélei). Egyebet jelentett, ha
5389 III | bánatos özvegy (körülcsavarta széleivel a nyakát), és másképp a
5390 X | helyre tánc kerekedik a széleken, hogy még a csillagok is
5391 V | bordázatát, hogy a napsugarak szelídebben érjék a híres szelistyei
5392 VII | a nap izzó sugarait csak szelídítve.~Pompás hűs helyiség volt
5393 I | más calamussal:~»Foeminae Szelistyeenses supplicant viros a rege.« (
5394 III | Mert nem kell okvetlenül szelistyeieknek lenni. Hiszen a probléma
5395 IX | insignesque sunt, sed non Szelistyeienses esse narrantur. Doceo te,
5396 VI | mindenekelõtt ígérd meg Szelistyének a férfiakat. Aztán menjetek
5397 II | bolondjai se mondtak annyi szellemességet, ami tíz lapon el ne férne.
5398 XI | rása szoknya, s vele üde szellő lopózott be, felvillanyozva
5399 V | csendergett a legyezõ, hûs szellõt csalva ki a fülledt, rekkenõ
5400 II | szokásba. Juventus ventus: hadd szellõzze ki a fejét a sok tudományoktól
5401 XII | asszonyokat széthordták a szélrózsa minden irányába, míg ellenben
5402 II | bánatot olvasott az édesanyja szemében.~A sors úgy akarta, hogy
5403 VIII | megnyikordult.~- Hunyd be a szemedet és mondd ki; ne félj, nem
5404 IX | mátkád. Én se vethetek a szemedre semmit, te se az enyimre.
5405 IV | és a közvélemény a két szeméhez titulusul odaragasztotta
5406 VI | Úgy segéljen, nem merek a szemeibe nézni, úgy szúrnak, mint
5407 IV | szépségednek, vörösek lesznek a szemeid. Legyen eszed, Vucácskám.
5408 IV | kis csirke!~Kinyitották a szemeiket egy-egy mosollyal, s kidörzsölték
5409 VI | homlokát s villám cikázott át a szemein. Korják észrevette ezt a
5410 VIII | ortonért (ah, hunyjátok be a szemeiteket, akik nem akartok elkárhozni),
5411 VI | valami ezekben az átható szemekben, ha haragot lövelltek, abból
5412 XII | maga (a szebeni gróf) kerít szemeknek ékes fehérszemélyt.~Nagy
5413 IV | az imént szállt ide három személy egy öreg úrral - felelte
5414 IV | keresztény isten sincs három személyben - a negyedik a divat.~Bár
5415 XI | s a székálló csak olyan személyt hajlandó oltárhoz vinni,
5416 II | Báthory?~- Szúrassa ki a szememet fölséged, ha kisülne rám,
5417 IV | fáklya, szemeit lesütötte szemérmesen.~- Mit beszélsz, beste lélek? -
5418 XII | kóválygott héja módra e körül…~Szemesé a világ. Aki csak legény
5419 V | Felhasználták a rövid utat, nemcsak szemhizlalásra, pajkos beszélgetésre is.~-
5420 VII | mikor Vojkffy intett a szemhunyorításával, hogy hát isten neki, õ
5421 VI | a belső ajtó szárnyai, s szemkápráztató környezetben látható lett
5422 II | elöntötték a könnyek.~Mátyás szemlátomást ellágyult.~- De jó kegyelmednek,
5423 VIII | után a sietõ fényes urakat szemlélve.~- Jaj, szívem, talán kergetnek? -
5424 II | közt bizonyára van valami szemmel észrevehetõ különbség, tátongó
5425 X | fölszedték, nyílott ki a szemök, észrevévén, hogy a sátorra
5426 V | integetni rosszallást a bozontos szemöldeivel, ha hátra fordult. Csakhogy
5427 IX | fogta el inait, mikor egy szempillanat alatt mindent megértett,
5428 IV | Luca napján éppen abban a szempillanatban született, mikor az esthajnali
5429 XI | asszony elmosolyodva és egy szempillanatra elfeledve, hogy a királlyal
5430 XII | kezdte a szépség emelésének szempontjából.~De mit ér mindez, mikor
5431 II | Úgyhogy Erzsébet nagyasszony szemrehányást tett a királynak, hogy milyen
5432 II | megnövesztett szakállal, szemrehányó tekintettel. És nappal is
5433 XI | hogy milyen vagy! - szóla szemrehányón. - Mint egyszerű legény
5434 II | mert hitemre mondom, nem szemrevalók.~Mindez csak ébren tartotta
5435 III | próbált ereszkedni, de milyen szemtelenek ezek a városi urak!~- Mit
5436 VII | eszeveszetteknek nem. Mulatni lehet, de szemtelenkedni nem. Egy kicsit megtáncoltatjuk
5437 VIII | szavait, fölötte csodálkozék a szemtelenségen (különben is foga volt már
5438 IV | üvöltõ kiáltással: »Ezt a szemtelenséget megkeserüli Korják!« össze
5439 II | ritkán dicsérték a nagyokat szemtõl szembe -:~- Több esze van
5440 IV | korcsmárosa volt a »három szemű« Wolfgang, aki a Hunyadi
5441 V | harmatos arcokon az õ selyma szemük.~Felhasználták a rövid utat,
5442 III | külsejével. Abban voltak a szemvakító nagy kincsek. Az új ruhák,
5443 VII | a Buridán szamara, a két szénaköteg közt megkergül a habozásban.
5444 III | csendesebb hely - vélte a szende Schramm Mária.~- Hm - felelte
5445 VI | festõ is künn harcolt a Szentföldön, aki állítólag az ördöggel
5446 III | negyedóra múlva, hogy a Szentgyörgyiék és Garáék kutyái mind odagyûltek
5447 VI | úgy néztek rájuk, mint a szentképekre szokás.~Annál föltûnõbb
5448 II | intézkedett benne, s én szentnek kívánom tekinteni, amit
5449 XI | engedte.~- Ülj le inkább ide, szépasszonyka, no, ülj le hát, ha parancsolom,
5450 VI | amit kíván, hogy örökös szepegésben tarthassam.«~A nagy ebédlõ
5451 IV | minden kevélység nélkül.~- Szépek-e nagyon?~- Nem igen néztem,
5452 XII | tavaszból új bimbók fakadtak, szépekbõl újra szépek… és szállt,
5453 V | még sohase láttak ilyen szépet és különöset. (Hiszen otthon
5454 IV | szívecském, mert árt a szépségednek, vörösek lesznek a szemeid.
5455 II | felséges uram, micsoda szépséges három nõt küldött föl mustrának
5456 I | közeli havasokra, melyeknek szépségét ékes latin nyelven följegyzé
5457 II | majd teszen tanúságot a szépségükrõl…~- No, azt csak mégse mondta -
5458 IV | órahosszat. Ez a megboldogult szerb vajda, Brankovics lelke,
5459 X | mozgolódásokról adott hírt, Szerbiában. A palatinus szükségesnek
5460 IV | Vuca és a vendéglõs közti szerelem csodálatos módon fejlõdött,
5461 IV | ért semmit. Az egész város szerelmes maradt a »Fekete bivaly«-
5462 VIII | Korják átfogta a Vuca nyakát szerelmesen.~- És senki sem veheti el
5463 IX | IX. FEJEZET~A ZSEBRÁKOK~Szerencsére senkit se érdekelt ez a
5464 XI | mosolygással -, de ki lesz az a szerencsétlen ember, aki az én hajamat
5465 VII | észre sem veszi fölényes szerepében, hogy már a bõre le van
5466 IX(12) | ostrománál játszott nagy szerepet.~
5467 V | jönnek!~Kiki tudja a maga szerepét. Hamar, hamar! Az egyiknek
5468 VIII | Mátyás elfeledkezve minden szereprõl és tréfáról, idegesen rántotta
5469 XI | tudom szeretni, akit pedig szeretek, attól én nem félek.~- Tehát
5470 X | és ne térdepelj le, nem szeretem a térdeplõ asszonyokat.
5471 II | Szemöldjeit felhúzta a homlokára.) Szeretnéd megnyugtatni a lelkiismeretedet,
5472 XII | volt, az is onnan akart szeretõt.~Szelistye in floribus.
5473 XI | belenyugszik a király. Sohasem szerettem, gyermekkoromban sem, a
5474 IV | korcsmárosa legott sietett bandát szerezni, mely minden délután muzsikáljon.~
5475 VI | apám egy dalmát zárdából szerezte), a kép úgy maradt, ahogy
5476 III | Málnáson, Háromszéken. Ezt szerezze meg kend a kollekcióba,
5477 III | olvadok«. Aztán jött a színek szerinti beszéd: piros orton, kék
5478 V | ég közepén jár.~A lovak szerszámai, a sok karika, csörgő és
5479 VIII | módja szerint az egyházi szertartás is megtörténjék.~Korják
5480 II | patkoltató utasok, levelekkel szertejáró csatlósok a Szilágyi becsukatását,
5481 IV | építsen. Nagy mulatságot szerzett ez neki, ki a hosszú úton
5482 III | jobbágya, s a leány már el volt szerzõdve a következõ mindszentektõl
5483 VI | szolgáid mulatságán fejedelmi szeszélybõl.~- S az ajándékok?~- Hát
5484 IX | király.~- A sebesülteket széthagytuk, fölséges uram, különbözõ
5485 XII | keresztül. A csúnya asszonyokat széthordták a szélrózsa minden irányába,
5486 VIII | szomszédnõm!~Gergely Anna szétnézett a hosszú, széles asztal
5487 XII | viseljenek tág csizmát, mert szétnõ benne a lábuk. Ha pedig
5488 IX | végleg intézkedem.~Mint a szétpattant buborék, nyomtalanul eltûnt
5489 X | uram az asszonynéppel), szétrúgják annak még a gyökereit is,
5490 I | elnémultak a vadászkürtök, szétszéledtek a hajtók, és megpihentek
5491 IV | Hogy én a kollekciómat szétszórjam, amit olyan fáradságosan
5492 X | szívben, és jön a király, szétválasztja a két szívet, hogyan lehet
5493 XII | félt a szebeni gróf, hogy szétviszik a szépségeket és vége lesz;
5494 VI | kék égboltot ábrázolta, a szférákkal és csillagokkal, abból a
5495 V | mintha igaz volnál, és szídd ki a fölösleges forróságot
5496 I | Mert akkor is mindenki szidta az államot és most is csak
5497 III | karmazsin bõrbõl, melynek a szíjai egész a térdéig kígyóztak
5498 IX | alakokkal, akik láncokkal, szíjakkal voltak egymáshoz kötözve.
5499 II | belõle a sok elmésség és a szikra, mint a Vezuvból a láva.
5500 I | apród lépett be jelenteni Szilágyinak, hogy az ebéd elkészült,
5501 VII | főuraknak. Nagy jövőt jelentett, színarany karaktert, ha valakiről
5502 III | gálában, a papagáj összes színeiben, paszomántos bársony vagy
5503 III | olvadok«. Aztán jött a színek szerinti beszéd: piros orton,
5504 V | szolgasereg, mindenféle színekbe öltözve. S az mind õrájuk
5505 VII | csalódom.~Még soká nevetgéltek, színezgették fantáziájukban a kocsis
5506 VI | Hát jó van, legyen úgy, színleg elhiszi a király - de olyan
5507 XI | változtatni.~- Hát jól van - mondá színlelt közömbösséggel -, ha így
|