1064-betut | beult-egyeb | egyed-falan | falat-gonos | gotik-ifiur | ifjak-keves | kezde-lecsi | lecsu-megte | megti-okors | okrok-reszl | reszt-szinl | szinp-tudd | tudha-visel | vissz-zugot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5508 III | hitet szórtak el az írók, a színpadok és a régi festők a hajdani
5509 VI | rubinok gazdag, kápráztató színpompában tündököltek a mentéken,
5510 VI | Hát még az ablakok! Tiszta színüvegbõl, ami akkor nagy ritkaság
5511 VII | tokajitól. Mert nagy úr a szív az emberben, nagy úr az
5512 II | illetlenséget elkövetni: tehát nem szivároghat ki az a hír, hogy az urak
5513 X | szerelmet, az kikél két szívben, és jön a király, szétválasztja
5514 II | át tudja vezetni a maga szívébõl a keservet a másik asszony
5515 IV | lehetett volna hallani a szívecskéje dobbanását, ha Rostó uram
5516 IV | okoskodjál… ne kunkogj, szívecském, mert árt a szépségednek,
5517 XI | királyod elõtt nyisd ki a szívedet egészen.~Erre aztán elmondta
5518 III | lányom, valamit, ami a szívednek, szádnak tetszik«, aziránt
5519 V | suhogása miatt nem lehetett a szíveik hangos dobogását hallani,
5520 X | szerelmet az Isten ülteti a szívekbe, s õ az égben lakozik.~-
5521 IX | ezzel véget ért, a király szívélyes búcsút vett tõlük, s megkérdezte,
5522 IV | szemével fog ítélni, én most a szívemmel is látok.~Vuca arca kigyúlt,
5523 X | szükség lesz rá, karddal is.~- Szívemnek minden dobbanása a királyé -
5524 XI | kezemnek az õ megriadt kis szívének lüktetõ dobogása. Téged
5525 I | mélyen gondolkoznék, aztán a szívére tette kezét s így felelt:~-
5526 VI | az erdélyi kocsis. Egy szívességre kérném, mert látom, hogy
5527 IV | Jaj! - kiáltá a Bivalyné szívettépõn és kiejtette a seprõt. -
5528 VI | az erõtõl, tele tüdõvel szívta be a fenyõk illatát a kertben.
5529 IV | kezdett.~Az öreg Rostó jó szívû ember volt, dúlt-fúlt még
5530 VIII | kiknek boldogulását atyai szívünkön viseljük, azokét is, akik
5531 V | Csönd honolt fönn a királyi szoba táján, mint a templomban
5532 IV | akarta dobni Korjákot a szobából, Korják pedig Rostót a vendéglõbõl,
5533 IV | felkereste délután Rostóékat a szobáikban, ezúttal az anyjával együtt
5534 IV | asszonyokkal.~A legszebb szobáit nyitotta ki nekik, aztán
5535 XI | ezalatt a király kihallgató szobájában.~Őfelsége maga is el volt
5536 VI | üvegbõl az ablakai, a többi szobákban lakkos vászonból, olajos
5537 VIII | szokták, ha nagy úrral esik szóbeszédjük, s ígyen szólt egyenesen
5538 IX | elszánt arcvonásaikat, hiszen szoborhoz lehetne mintának venni némelyiket.~
5539 VIII | paprika-tartókon, melyek tömör arany szobrokat képeztek, a négy folyam,
5540 VIII | asztaltársaságra és nagy szöget ütött fejükbe, mert szándékosan
5541 VIII | mialatt kis kezével befogta a »szörnyû ember« fölségsértõ száját,
5542 XI | korona szemben a másikkal. Szörnyûképpen megfogyott a távolság.~-
5543 X | érezték magukat. Mégis csak szörnyûség az öregeket fárasztani,
5544 XII | szaladgált, ott játszadozott egy szöszke hajú, tömzsi gyerek, aki
5545 III(6) | Morit: fekete szövet neve Mátyás alatt, melybe
5546 III | dorniki vagy tournai-i szövet-e? Ez jelenti, ki milyen módú.
5547 III | dereka körül finom lenge szövetbõl való pestimánt csavart.
5548 III | elfogatta s a Fridrikkel szövetkező pártos urakat megtörte,
5549 VI | állítólag az ördöggel állt szövetségben. A király értesülvén neje
5550 I | egy-egy vidám epizód tarkán szövődik a komor, kellemetlen dolgok
5551 XII | oroszlánfejes karszékében, hiábavaló szófecsérlés helyett egyszerûen a lábaira
5552 II | Maga Szilágyi hozta ezt így szokásba. Juventus ventus: hadd szellõzze
5553 X | hagyjon békét holmi udvari szokásoknak.~- Igenis, fölség.~- Ezt
5554 V | lovak is megtorpantak a szokatlan látványtól. Az ostorhegyes
5555 V | szokása szerint, amint a szoknyáit összefogná a fürhécen való
5556 IV | kocsmárosné.~- Ejnye, milliom szoknyaránc! - dühösködött Rostó uram,
5557 VIII | nagy ünnepélyeknél a fején szokott viselni.~- Én? - kérdé Mujkó
5558 II | a király kíváncsiságát a szokottnál is élénkebben felköltötte
5559 XI | Látod, hogy milyen vagy! - szóla szemrehányón. - Mint egyszerű
5560 VI | nehány dologtalan, bámészkodó szolga közé elegyedve.~Az asztal
5561 X | hogyan van az, hogy az Isten szolgái ilyenkor mégis a királynak
5562 VI | mint király, részt veszesz szolgáid mulatságán fejedelmi szeszélybõl.~-
5563 X | hárman beléptek. Az egyház szolgája a földig hajolt, emezek
5564 II | nagy átalakítás kell, a szolgákat voltaképpen díszruhába kellene
5565 I | szebeni gróf is örökösen az ő szolgálatában szorgoskodék, katonákat
5566 IX | Lásson most már mindenitek a szolgálatához. A szakácsok, kukták fõzzenek,
5567 VIII | de a terem is felmondta a szolgálatot, elkezdett velük forogni.~
5568 X | kend most már nemes ember, szolgálja az országot és a királyt,
5569 IV | legott szalasztá a Verona szolgálóját a »Fekete bivaly«-néhoz,
5570 IV | grádicsokon, az egyik vén szolgálót befogta a vendégek kiszolgálására,
5571 III | minthogy fiatalabb éveiben itt szolgált Baumkirchner Andrásnál,
5572 V | a sok ember! Tarkabarka szolgasereg, mindenféle színekbe öltözve.
5573 VI | csak egy is meg merte volna szólítani az asszonyokat, úgy néztek
5574 IV | a Dóczy libériájában, s szólítgatta gyakran ostorával a lovakat.~
5575 VIII | addig!~Most a kis Vucát szólította föl Mujkó választásra.~Vuca
5576 II | indítványozta Drágffy Barnabás.~- Szólítsak egyet? - kapott mohón az
5577 X | a tréfás hangba, elõször szólítva titulusán az új nemest -
5578 VIII | kezével Mujkónak, hogy ne szóljon:~- Eligazítottam én már
5579 II | érsek nem abnormitás. De mit szóljunk egy óvatos bolondhoz, aminõ
5580 IX | mutatkoznunk a vezérek elõtt. Mit szólnának a kemény bajnokok, ha egy
5581 II | kérdezné: szabad-e tiltott szõlõt kóstolni?~A király elmosolyodott,
5582 X | fõpincemesteremmé nevezem ki. No, mit szólsz hozzá, Schramm Mária?~-
5583 VIII | italoktól, mint a megfõtt rák, szólta el magát valahogy öntudatlanul,
5584 II | gondoskodni kell. Jó, hogy szóltál, Vojkffy. Hadd menjen egy
5585 II | fölvidítana bennünket. Mit szóltok hozzá, urak?~A víg legények
5586 VI | alájuk a trágyát. Hát pünkösd szombatján beszállnak ezek az asszonyok
5587 II | bolondjával, a pajtások egy része szombaton délelõtt érkezett, csak
5588 III | korsó, amibõl az ember a szomjúság ellen iszik, mindig egy
5589 XI | hogy kit - s álmatagon, szomorún siklott szeme végig a királyon.~-
5590 X | bizonyosan nem aludt semmit. Szomorúnak, hervadtnak látszott. S
5591 VI | benne ama szegény vidék szomorúsága, árvasága. A gazdátlan földek,
5592 IV | telt meg (úgyhogy három szomszédasszonynak kellett segédkezni a fõzésnél),
5593 X | lehetett itt máskor is, de a szomszédban nem volt máskor király.
5594 VII | elõ már!«~De mindenik a szomszédjában bizakodott, úgyhogy a király
5595 VIII | pedig te válassz, másik szép szomszédnõm!~Gergely Anna szétnézett
5596 IV | összehordtak a környékbeli szomszédoktól és mégse volt elegendõ.~
5597 VI | menjetek ebédelni. Mi majd a szomszédos teremben eszünk és én gyakran
5598 III | hogy nem hitt az egyszerû szónak, kijött személyesen megnézni
5599 VI | teremtettek; szívesen elengedjük szónoklatodat, derék öreg, ki floskulusok,
5600 I | szükségük?~Balthazár diák szorgalmasan utána jegyzé a kérelem extractumának
5601 I | örökösen az ő szolgálatában szorgoskodék, katonákat gyűjtvén és küldözvén
5602 VIII | száját, ajkait a füléhez szorítva súgta neki:~- Térdepeljen
5603 V | kétségkívül elfogta őket a szorongatás érzete. Félelem a nagy bizonytalantól.~-
5604 XII | legényeken, háládatosan szorongatta meg kezeit.~- Derék ember
5605 IX | borotválkoztak éveken át, be voltak szõrrel nõve, mint az õsemberek,
5606 III | A KOLLEKCIÓ~Téves hitet szórtak el az írók, a színpadok
5607 I | akinek hatalma van, az nem szorult rá.«~Nem sokat törte magát
5608 I | Gyurka? Nagyon meg lehetnek szorulva. De hol vagy?! Ne bújj el!
5609 VII(10) | ha valaki nagy terveket szőtt jelentéktelen dolgokra,
5610 VI | falakat, melyre arannyal szõtt párnákat raktak, mert a
5611 X | országot és a királyt, ha szükség lesz rá, karddal is.~- Szívemnek
5612 VII | fejemre most milyen nagy szükségem van.« Így szólt és a tokaji
5613 X | Szerbiában. A palatinus szükségesnek tartaná, hogy õfelsége nyomban
5614 I | kérdezteti, hogy hány férfira van szükségetek?~Örvendezõ zsivajban törtek
5615 I | mosolyogva -, hány emberre van szükségük?~Balthazár diák szorgalmasan
5616 X | öregasszony.~- Mit keresnek itt, szüle, annyian?~- A palotai öregbíró
5617 XII | bakfisokat pedig maguk a szüleik adták oda Szelistyére tartásba
5618 II | jók a ti ruháitokban. A születés elõkelõsége és az alacsony
5619 VI | apró gyerekek, mert nem születnek. Egy falu, ahol sohase hall
5620 X | meg tehát, hogy bolondnak születni szomorú dolog, de bolond
5621 I | azoknak előbb meg kellene születniök, ennélfogva tehát…~Szilágyi
5622 IV | sarkában, nem volt annak szünetje, folyton-folyvást özönlöttek
5623 XI | király arca kigyulladt, szürke kékes szemei lázas fényben
5624 X | éléstár és a pince, s az esti szürkületnél hordót hordó után gurítottak
5625 III | bársonyból; a maihoz hasonló szűk magyar nadrág egészíté ki
5626 X | békéltetõ követet küldjön a szultánhoz - »mert elõbb még Fridrikkel
5627 IV | A vászonnépek bágyadtan szundikáltak, csak egyes zökkenõnél nyíltak
5628 II | hegyezett ötletkék még ott szunnyadtak ama kövek alatt, amelyekbõl
5629 III | haszonért képes lett volna a szúnyogot is megnyúzni. Már pedig
5630 II | Nem tréfálsz, Báthory?~- Szúrassa ki a szememet fölséged,
5631 VI | merek a szemeibe nézni, úgy szúrnak, mint a csalán.~- Nagyon
5632 V | házánál karókra szokták szúrni a fejeket. Így van a mesékben.~
5633 X | rezedaillat a menyecskék mellére szúrt bokrétákból, amibõl világosan
5634 X | engedelmeskednek?~Makucsek Vince nagyot szusszantott, mint egy beteg medve, aztán
5635 X | kövér ember volt és úgy szuszogott, mint egy duda. A harmadik
5636 III | a kis templomokban még a Szûz Mária is megbarnult.~Hát
5637 IV | nagy tokájú háziurak a Tabánból, köztük nem egy a »Fekete
5638 VIII | egy-két dénárt, s melyet a táblalakájok langyos vízzel megtöltve,
5639 V | odább van már (a favágók tábora megfutamította). Mátyásra
5640 X | hordó után gurítottak a táborba, s társzekerek hordták az
5641 X | darabot világítanak meg a táborból. Nyalka huszárokat, akik
5642 VII | érvelt, a másik amúgy, két táborra oszoltak, csak a furfangos
5643 X | legénységgel és hallgatták a tábortüzeknél a sok mindenféle kalandot,
5644 III | kelme határozta: a gyolcs, a tafota vagy a fátyolselyem, mely
5645 XII | orruk, hogy ne viseljenek tág csizmát, mert szétnõ benne
5646 VI | asszonyok a vendéglõmbe. Mi tagadás benne, vén szamár létemre
5647 VI | között; nem ötödik kerék.~- Tagadhatatlan, van itt a házban egy kis
5648 III | talpán, Rostó uram!~Nagy, tagbaszakadt menyecske, hatalmas csípõkkel
5649 IV | ígéret, a kis fruska nem tágított, se nem evett, se nem ivott,
5650 XII | kicsit megmelegítsék fázó tagjaikat. Meg is tették a nemes grófok
5651 III | azelõtt mókus urat a kalimpáló taglejtései miatt.~- Hm - felelte Rostó
5652 III | lovaknak pedig istállót és takarmányt. Kapunk-e vagy nem?~Mire
5653 III | öt század feledékenysége takarná. Az orton nem volt más voltaképpen,
5654 XI | megnyílt az ajtó, megsuhogott a takaros rása szoknya, s vele üde
5655 II | asszonyok éppenséggel nem takarosak. Hja, akkor ez nagyon nehéz.
5656 XII | mindeneket szépeknek és takarosaknak ítéljen, mely miatt nagy
5657 III | aranyos sárga haját csepesz7 takarta el féloldalt, mely az arcot
5658 XI | Mátyás érezte most, hogy itt taktikát kell változtatni.~- Hát
5659 VI | egyre ne billegesse magát a taktus szerint, miközben a pántlikás
5660 IV | öreg Korjákné átjárhatott a tálakkal, melyeken fölséges, frissen
5661 VIII | drágaságain, az ezüst, arany tálakon s egyéb drágalátos marhákon,
5662 VI | ezüst virágtartóktól és tálaktól. Elöl a király ült, mellette
5663 I | helyesnek találta az idõpontot a tálaláshoz, még egyet kondult a harang
5664 III | lábikráin. Meg lehetett abba a találgatásba bolondulni, hogy melyik
5665 VII | emlékül.~Nosza, nekiestek a találgatásnak. Egy kard a királytól, nagy
5666 I | intett az apródnak, hogy tálalhatnak, és kezdé rövidre fogni
5667 IV | nézd, ez a mamlasz szebbnek találja a fátát nálunknál.«~Rostó
5668 II | hangulatban az egyik teremben találkozik Dóczy Györggyel, a szebeni
5669 II | stiliszták, Mujkó barátom. Azt találná felelni érsek úr is, amit
5670 IX | ha egy maskara királyt találnának itt? Vesd le hát a hermelin-köpönyeget,
5671 II | mégis egy kicsit fesztelenül találnánk mulatni, az akkor a szolgák
5672 V | száma«, amiért az máj nélkül tálalta föl a csukát - mert hát
5673 VIII | pedig minden sültet lében tálaltak föl, a sáfrányos folyadék
5674 II | leszünk a szolgák, akik tálalunk nekik. Értesz engem, Báthory?~-
5675 VII | tokaji bort átöntötte egy tálba, az arany kancsó borát beleöntötte
5676 VIII | kézzel ettek, a pecsenyés tálból a kacsacombot a kezével
5677 VII | nyikorog, pedig látod, még a taligának is két kereke van. Igaz
5678 VII | elmondják neki Budán, írja meg õ taljánsága az utókornak, hanem mégis
5679 VI | nálam akarja hagyni a két tallérját, én elvállalom, hogy vigyázok
5680 IV | reszketõ kezével kirakta tallérokban, aranyakban az asztalra
5681 III | kollekcióba, ha ember kend a talpán, Rostó uram!~Nagy, tagbaszakadt
5682 I | kinevezett szebeni ispán, ki talpig feketében állt ott a főurak
5683 III | részébe szúrva. Egy kis szelíd talpnyalás az egész. A megboldogult
5684 IV | és bizonyára nagy patália támad vala, ha éppen abban a percben
5685 II | helyeselnék akkor is, ha veszély támadna nyomukban, hát még ha csak
5686 IV | el onnan s még víziói is támadtak.~- A »Kelempász madár«-ban
5687 XII(13) | Kászoni Tamás írott krónikája.~
5688 XII | nem bírta nélkülözni mint támaszait.~Békében-háborúban mindig
5689 III | többé. Az ortont csak õk támaszthatnák föl, pedig az orton nincs
5690 V | tartom magamat.~- Ösmeri tán a királyt?~- Nem én. Sohase
5691 VIII | eszébe jutott az öreg góbé tanácsa: »minthogy a nagy urak mindenben
5692 XII | salabakter, ki engem átkozott tanácsaiddal, majdan fecsegéseiddel a
5693 IV | hazafelé ebbe a hókusz-pókusz tanácsba, míg végre otthon az édesanyja
5694 IV | hármat vitt Kulifintyónak a tanácsért, de lórul szó se volt. Hacsak
5695 I | mint a libák, s maguk közt tanácskozának, eleinte csak susogva, de
5696 III | indultak volna, nagyapjával tanácskozott, hogy miképpen viselkedjék
5697 IV | krónikák szerint, s okos tanácsokat tudott adni fejedelmeknek,
5698 III | tartozik.~- Hát mármost mit tanácsol, kegyelmes uram?~- Várják
5699 III | is látta õket, mert azt tanácsolta neki Rostó:~- Ne nézze meg
5700 III | el a királynak. Fogadja tanácsom.~A szép teremtések maguk
5701 VI | ördöngössége, és akkor a tanácsosaimat kellene minduntalan kidobálni
5702 VI | képet, egyenesen a belsõ tanácsterembe.~Mire elmosolyodott a nagyorrú
5703 VI | mondja, hogy a kép az Endre tanácstermében volt fölakasztva valamikor (
5704 X | fricskázza a csizma hegyét táncközben. Ugyancsak furcsán teljesült
5705 IV | fejét hóna alatt tartva a táncosok közt lejt Hunyadi László
5706 X | boldogságtól és örömtõl, hogyan tántorogtak ki. De amint az ajtó bezáródott,
5707 VI | asszonyoknak! Zavarodottan, tántorogva lépegetett előre az öreg.~
5708 VI | ha megtudja, hogy idegen tanú van jelen.~- Ej, iszen nem
5709 VI | halk figyelmeztetéssel:~- Tanulja meg kend a mórest. A királynak
5710 III | Íróink, tudósaink, akik tanulmányokat tettek e téren, folyton
5711 II | ha õ látta, majd teszen tanúságot a szépségükrõl…~- No, azt
5712 VII | veszedelembe.~Nagy kedélyesen és tapintatosan kezdte kerülgetni, mint
5713 IV | kenyere, amelyből sokáig táplálkoztak. Még élt az emlékezetekben
5714 I | hímzett elejű ingvállakban, tarajos főkötőkben, amelyekről üveggyöngyök
5715 II | hazakeríteni a némettõl. De ez a tárgy is elkopott már, megmondta
5716 VII | mindenki gyanútlanul, szívesen tárgyal, s észre sem veszi fölényes
5717 III | udvarába. Emiatt most már tárgyalásokat kellett megindítani. A vajda
5718 II | hetekig, sõt hónapokig tárgyalják egymás közt a nagy eseményt.~-
5719 VII | mond: »Tessék a férjekkel tárgyalni a továbbiakra nézve.«~A
5720 II | idehozatala képezi a megfontolás tárgyát.~A bolond vigyorgott (látszott,
5721 I | névaláírásokból; egy-egy vidám epizód tarkán szövődik a komor, kellemetlen
5722 IV | kapós ember lesz az holnap a társaságokban, akirõl elmondhatják: »Tegnap
5723 XI | semmire, de ha már a többi társnõdrõl gondoskodtam, miért ne tegyek
5724 III | fölbontják a nagy ládát, mely a társzekér alján piroslott borjúbõrös
5725 X | gurítottak a táborba, s társzekerek hordták az oldalszalonnákat
5726 III | és egy fõzõ asszonnyal. A társzekéren volt sátor, kondérok, üstök,
5727 III | indultak meg vígan, egy társzekérrel mögöttük, tele eleséggel
5728 XI | viszont a Nemere tengernek tart, mert oda jár szilaj kedvében
5729 XI | gondol még ki? És hát soká tartana az?~- Hja bizony, lelkem,
5730 X | A palatinus szükségesnek tartaná, hogy õfelsége nyomban békéltetõ
5731 IV | Kelempász madár«-ban bált tartanak a lelkek, hat cigány muzsikál
5732 XII | szüleik adták oda Szelistyére tartásba vagy kosztra, vagy rokonhoz.~
5733 VI | hogy örökös szepegésben tarthassam.«~A nagy ebédlõ tündéri
5734 IX | látszik, nagyszabású beszédet tarthatott Vojkffy a zsebrákoknak,
5735 XI | lüktetõ dobogása. Téged se tartlak én fogságban, se nem kényszerítlek
5736 V | bajod? - kérdezte az ernyõ tartója.~- Jaj, úgy félek, hogy
5737 V | jöttem én. Hát ahhoz is tartom magamat.~- Ösmeri tán a
5738 VII | mert az olyantól mindenki tartózkodik és fél, hogy becsapja. Én
5739 IX | beszélsz csehül, mint én, tarts nekik egy kis beszédet és
5740 X | emezek meg térdre estek.~- Tartsa egyenesen a fejét, atyám,
5741 IV | hogy a fejét hóna alatt tartva a táncosok közt lejt Hunyadi
5742 VI | körülállókhoz: »Nyissátok ki a táskámat és adjátok a benne levõ
5743 II | szemmel észrevehetõ különbség, tátongó hézag. Isten meghagyta azt,
5744 I | zergék a Jezere Griszovi tavában, meg a többi tengerszemekben;
5745 XII | összeházasodtak, menyecskék lettek. Új tavaszból új bimbók fakadtak, szépekbõl
5746 I | annyi lakosa, se vasútja, se távíró drótja, se méhköpűje, s
5747 IV | gyönyörû erdõ sötétedett a távolban! Rostó uram magyarázta:
5748 II | Pompásan tudta utánozni a távoli kutyaugatást, a macskák
5749 II | történt velök?~- Fölséged távollétében a palatinus uram beszélt
5750 XI | Szörnyûképpen megfogyott a távolság.~- Van is, nincs is? Hogy
5751 IX | legjobban szeretett, sietve távozott a palota felé, de kisvártatva
5752 VIII | ezekbõl, nyugodtan végezte a teendõit, az ámuló és elérzékenyült
5753 XII | a tied az a pofa?~Bokros teendõkkel és meglehetõs hatáskörrel
5754 X | Azért hívattalak be, hogy teérted is szeretnék valamit tenni.
5755 XI | szívének lüktetõ dobogása. Téged se tartlak én fogságban,
5756 X | meg csak, tetszett neked a tegnapi király?~Mária hallgatott.~-
5757 XI | föl Mátyás. - No, most már tégy valamit a király kedvére
5758 VIII | kitört belõle az indulat.~- Tegye kelmed bolonddá az öregapját,
5759 VIII | kegyelmed a kapu elé és tegyen azonnal jelentést, miféle
5760 VI | menyecske.~- Ebéd után aztán mit tegyünk?~- Természetesen elvonultok
5761 V | föl Vuca.~- Azt már nem tehetik - hetvenkedett Rostó uram -,
5762 IV | arról a budai polgárok nem tehetnek; azért, hogy a pápa makacs,
5763 X | azért? Mit gondolsz? Bárcsak tehetném! Kinevezném egész országomat.
5764 II | úgynevezett ostobákban is, különös tehetségek és ösztönök vannak elrejtve.
5765 XII | szép özvegyasszonyok, ha tehették, Szelistyére költöztek lakni
5766 III | is jó pünkösdi mulatság, tejben-vajban fürösztik, sõt bizonyosan
5767 VII | kerülgetni, mint a macska a tejes bögrét, nem mert egészen
5768 VII | már minden állami rend és tekintély, különösen a funkcionáriusok
5769 II | benne, s én szentnek kívánom tekinteni, amit rendelt.~- Úgy? -
5770 IX | még az üldözött farkas is tekintetes úr. Nyilván õnekik is kapóra
5771 VI | a zsiványt, milyen epedõ tekintetet vet a szász menyecskére.~-
5772 VI | ösztönszerûleg elkapta a tekintetét. Volt valami ezekben az
5773 I | önkéntelenül egy merész tekintetû, pirospozsgás arcú asszony,
5774 V | várat építtetek oda a jövõ télen.~- És én leszek benne a
5775 IV | bejöttek, hogy az ebédhez telepedjenek, már akkorra úgy megtelt
5776 II | mondják: Szelistyére férfiakat telepítenek, hogy a földnek termése
5777 IX | éppen ennyi fejre nézve. Egy telepítésrõl van szó, Erdélynek egyik
5778 IX | gondoskodol róla, hogy Szelistyére telepíttessenek olyan módozatok mellett,
5779 X | másik apród pedig színig teletöltötte körmöci aranyakkal.~- Hogy
5780 I | Istenre is! Ne legyetek olyan telhetetlenek, mert bizony megharagítjátok
5781 VI | egyébiránt elég mulatsága telhetett a nézegetésben. Istenem,
5782 I | vaddal és pisztránggal teli vidék volt. A vaddisznók
5783 IV | szemek, hol a kék szemek, de teljesen csak akkor ébredtek föl,
5784 I | uram õnagysága kegyelmesen teljesíti kívánságtokat, szelistyei
5785 X | táncközben. Ugyancsak furcsán teljesült a Palóczy uram napi parancsa,
5786 III | de még a Mátyás-templom telkének is egy része a »Kelempász
5787 III | szarvasé. Dóczy házat és három telket ajándékozott neki Szelistyén,
5788 IV | vendéglõje ma is tömérdek néppel telt meg (úgyhogy három szomszédasszonynak
5789 IV | gondolatait egy méla nótába temette, midõn az öreg Rostó jött
5790 VI | meghalnék, a két doktorom velem temettessék el elevenen.« No persze,
5791 III | maga helye. Ezekben a kis templomokban még a Szûz Mária is megbarnult.~
5792 V | van a világon, még talán tengeri herkentyű is.~Hogy pedig
5793 XI | rajta, akit viszont a Nemere tengernek tart, mert oda jár szilaj
5794 I | Griszovi tavában, meg a többi tengerszemekben; változatosság okáért ilyenkor
5795 XII | még Szelistyén is számot tenne!~Máskor meg talán ilyesmit
5796 III | akadozva elmondta az egész tényállást elejétõl végig, hogy õ a
5797 IV | a kis kezét annak a nagy tenyerébe, miközben behunyta a szemeit,
5798 VI | táján, a napi élet körül tenyésznek. Az ördög hordja alájuk
5799 XI | Kezdje meg fölséged mindjárt. Tépje ki mértékül a leghosszabbat.
5800 V | Palotán. Volt ott a rotyogó tepsikben és fazekakban minden, ami
5801 IV | solymászatról jövõ fényes társaság tér be. Maga Losonczy és Drágffy
5802 XII | kiült ilyenkor az oszlopos teraszra, hallgatni az erdõ zúgását,
5803 VI | kardját keresztbe fektetve a térdein. A többi nagyurak födetlen
5804 VI | termetükkel. Asszonyt elcsúfít a térdelés. Mintha a tulipán éppen
5805 IV | akinek a fehér szakálla a térdén alul ért a krónikák szerint,
5806 X | utolérhetetlen modorával - és ne térdepelj le, nem szeretem a térdeplõ
5807 VIII | füléhez szorítva súgta neki:~- Térdepeljen le kend, mert még elveszít
5808 X | térdepelj le, nem szeretem a térdeplõ asszonyokat. Azért hívattalak
5809 VII | Herkópáternek se hajt már térdet, mert nyilallást érez a
5810 XII | lábaira mutatott, melyek egész térdig kendõkbe voltak csavarva.~-
5811 X | kanásza egy csapat malacot terelt oda.~- Õfelsége küldi egy
5812 VI | minduntalan kidobálni a terembõl, amiért nem akarnak igazat
5813 VIII | az istállókkal együtt a teremhez tartozik, tehát választhatod
5814 II | hozzon, hanem hogy katonái is teremjenek.~- És mit akarsz ebbõl kihozni? -
5815 IV | vele. Az aztán a helyes teremtés. Az is, amit látsz rajta,
5816 IV | pallosával, odarohant hozzá s úgy teremtette pofon, hogy annak az egyik
5817 VI | amit a folytonos háborúk teremtettek; szívesen elengedjük szónoklatodat,
5818 III | akik tanulmányokat tettek e téren, folyton csak a gálaruhákat
5819 II | rigótól kérdezze, de ne terheltessék a csõszhöz fordulni. Kérdezze
5820 VI | Virágok illatától volt terhes a levegõ, s száz lakáj sürgött-forgott
5821 VIII | helyére tettek, a király terítéke mellé, holott nem a rendes
5822 I | várban. Komornyikok, asztalt terítõ lakájok, pincemesterek futkároztak
5823 VI | a földszintre, ahol már terítve volt a nagy ebédlõ-teremben,
5824 VIII | ebédlõ-terem ötezer négyszögöl terjedelmû a fölséged ülõhelyétõl számítva
5825 IV | állapot, ha csak órákra terjedő is, jólesett ezekben a sötét
5826 XII | palatinus egy praeliminárét terjesztett eléje, mely a török szultán
5827 VIII | uzsonna idejét pergették.~- Térjünk át most a férj-választásra!~
5828 VI | köznemes rohant föl a király termébe meztelen karddal: »Te vak
5829 VI | a képet akaszd föl belsõ termedbe, ahol az embereket fogadod,
5830 II | fölemelve fejét, elvonult termeibe.~Annyit mégis elért, hogy
5831 II | a földek szántatlanul, terméketlenül hevernek, hát munkaerõt
5832 VIII | csodálkozás moraja zúgott végig a termen. Ez megint egy meglepetés!
5833 I | most az általa produkált terményeket méltóztatik kegyesen magához
5834 II | telepítenek, hogy a földnek termése legyen, akkor az elõttetek
5835 III | alakjában, s megint ad a természet a tetejökbe rózsát, virágpártát,
5836 II | megkopott volt már. Hiszen természetes is. Akár lapát van a kormányzó
5837 VIII | rátapadt a hajlékony, kevély termetére, fölhevülve a nagy melegtõl,
5838 I | amely a határban csodára termett, szóval valami kedveskedő
5839 V | vesszőnek az ötszázadik apja termette azokat a suhogókat, amikkel
5840 I | szálas, csontos oláh legények termettek vala. Hunyadi Jánosnak csak
5841 III | hatalmas csípõkkel és olyan termettel, mint a Fridrik császár
5842 IX | egymáshoz kötözve. Nagy, öles termetû emberek voltak ezek a »zsebrákok«,
5843 IX | fölséged a vállaikat, a termetüket, a bátor elszánt arcvonásaikat,
5844 VI | sokkal szebbek a délceg termetükkel. Asszonyt elcsúfít a térdelés.
5845 VI | kancsóból öntözte meg, hanem a terpentinesbõl. A rózsának nem lett semmi
5846 V | a mostani kormos kastély terpeszkedik, hatalmas bejáróval, imponáló
5847 VIII | terem ötezer négyszögöl területû.~Mátyás Vucához lopózott
5848 III | mint egy-egy medve.~S ezzel térült, fordult, mint a karika,
5849 IX | is kapóra jön a fölséged terve, a tûzhely-alapítás. Az
5850 VII | áldásai közt fejtheted ki tervedet, kedves Vojkffy, de elõre
5851 XII | trécseltek a királyról, a terveirõl, az odajáró urakról. Egyik
5852 XI | viszontagságait és jövendõ terveit.~A menyecske nyelve úgy
5853 II | diskurálási téma, csak a különbözõ tervek és ötletek, hogyan kellene
5854 VII(10) | szavajárása, ha valaki nagy terveket szőtt jelentéktelen dolgokra,
5855 VI | bizsergését az erekben, zömök testalkata duzzadott az erõtõl, tele
5856 III | hasított köntös fedte a felső testet némi kevés zsinórral. Ezt »
5857 VI | szögletében négy királyi testőr állt kivont karddal. A négy
5858 IV | elszalasztá a Fazekas utcába a testvérbátyjáért, aki ott mészárszéket tartott,
5859 VI | szikrázó tüzű drágakövekkel. Testvérek közt megért vagy tíz falut
5860 II | hogy elég, ha õ látta, majd teszen tanúságot a szépségükrõl…~-
5861 III | megint ad a természet a tetejökbe rózsát, virágpártát, vagy
5862 V | hogy minden a maga idején tétessék a kasztrólokba, a rurákba,
5863 VIII | férj-választásra!~Az érdeklõdés tetõpontra hágott. Lassú, alig észrevehetõ
5864 IV | egyszerre kiolvadtak volna.~- Tetszel nekem - mondta bátran -,
5865 III | homlok szabadon maradt, az a tetszeni vágyás, ha az orton hanyagul
5866 XII | megmelegítsék fázó tagjaikat. Meg is tették a nemes grófok akárhányszor -
5867 VI | cserépben, hát a szegény anyám tévedésbõl nem a vizes kancsóból öntözte
5868 VI | Valóban királyi nõm az, de mit tevél, szegény Drumont, hogy háttal
5869 III | III. FEJEZET~A KOLLEKCIÓ~Téves hitet szórtak el az írók,
5870 III(6) | neve Mátyás alatt, melybe teveszőr is volt vegyítve.~
5871 VI | leány olyan bátor, mint egy tigriskölyök.~- Sokkal szebb a székely
5872 X | a vonalat, még ha talán tilos is, s olyan helyre tánc
5873 II | rigótól kérdezné: szabad-e tiltott szõlõt kóstolni?~A király
5874 II | az elõdje egykor: Nolite timere bonum est si omnes consentiunt
5875 XII | Zsiványok sütöttek birkát vagy tinót, egyszóval méretlen húst.
5876 I | kis üvegbõl, melyben piros tinta volt, a többi betût aztán
5877 I | betût aztán csak a fekete tintájú kalamárisból írta hozzá,
5878 III | kiáltására egy öreg anyóka tipegett-tapogott elõ, ropogós gyolcs csepeszben,
5879 VIII | képeztek, a négy folyam, Duna, Tisza, Dráva, Száva, mind egy-egy
5880 XII | szállt a hír a Marosig, a Tiszáig, amarról az oldalról az
5881 VII | mégis csak fontosabb volna tisztába jönni »a mi saját külön
5882 VI | nevetve -, mert oda csak a tisztakezûek jutnak el.~Most Vucához
5883 VIII | kímélte ruháit, és igen tisztán tudott enni, ujjaira minden
5884 VII | cserépfilagória mögötti tisztásra, s ott a pázsiton birokra
5885 IV | törülgeti szemeit, a két nyalka tisztbõl vagy nyolc lett azóta.~Azok
5886 X | De jelentette azt maga tisztelendõ Makucsek Vince plébános
5887 VII | lábait, melyek azonban (tisztelet, becsület Mujkónak) mozdulatlanul
5888 I | ünnepélyeket a vajda Szilágyi tiszteletére, minthogy suae aetatis oraculum
5889 VI | szólott ünnepélyesen:~- Tiszteletreméltó öreg és ti, szelistyei asszonyok!
5890 VI | Ezalatt a fõurak némán, tiszteletteljesen álltak egy csoportban, mintha
5891 VI | kard egyszerre mozdult meg tisztelgésre; olyan volt az, mintha az
5892 VI | az ifiúrral, vagy minek tiszteljem?~- Jól mondta, barátom.
5893 IV | a következõ üzenettel:~- Tisztelteti az ifiasszony az ifiasszonyt
5894 XII | történt. A megszeppent Dóczy tisztességesen felöltöztette a cseheket
5895 VII | a nagy jövőt, se a nagy tisztességet, hanem azon zsörtölődtek,
5896 VIII | minden erejét összeszedve, tisztességgel oldja meg feladatát.~Intett
5897 V | kezében, a szekérhez lépett s tisztességtudóan megemelinté a fövegét Rostó
5898 V | fiatal fickó, valami udvari tisztféle, aki kis ezüst buzogányt
5899 XII | Rostóval, minden sáfárjaival és tisztjeivel, s fölverni, kikutatni egész
5900 VI | kegyelmedet egy kanál levesre, titeket is, szelistyei asszonyok!~
5901 IX | a hadiéletnek az az egy titka, hogy a vezér ne egyen libapecsenyét,
5902 I | számolhatok be, mert azok az Isten titkai. Hiszen, hogy példát mondjak,
5903 VII | cserépkancsót tokaji borral, add át titkolózva, hogy az az ember küldi,
5904 III | származó királyt és ezt nem is titkolták, de amióta az a nagybátyját
5905 VIII | akarhat a leány. Intett titkon a szemével Mujkónak, hogy
5906 II | tekintettel. És nappal is valami titkos bánatot olvasott az édesanyja
5907 V | falatka írás se szól, az mind titok, a diszkréció lapulevele
5908 II | s egymásnak súgták nagy titokban - még akkoriban igen ritkán
5909 XI | Még ezeknek a fönséges titokzatos elemeknek is vannak csalódásaik.~-
5910 II | hogy éppen e miatt lett a titulusa: Igazságos Mátyás.~Mert
5911 X | hangba, elõször szólítva titulusán az új nemest - hagyjon némely
5912 IV | közvélemény a két szeméhez titulusul odaragasztotta a hóhér kiütött
5913 I | Dóczy öcsénk jobbágyai.~Vagy tíz-tizenkét oláh asszony lépegetett
5914 X | megelégszik a dézsmálással, a tizedekkel. Te pedig - fordult most
5915 I | csak az, hogy azóta déli tizenkét órakor a világ minden keresztény
5916 X | elmosolyodott.~- De abból a tízezerbõl, fölség, egy sem illik úgy
5917 X | Ne félj semmit, Pista, tízezeret vágatok le helyette, királyi
5918 IV | csak az ördögtõl lehet. Ha tízfelé szakad, se gyõzte volna
5919 VI | S mikor meglátta magát a tó tükrében, kopottas, egyszerû
5920 XII | De már azt megkóstoljuk. Tódul a vendég, mint a légy a
5921 III | mérnek, mert különben nem tódulna oda a sok vendég.~- Ah,
5922 I | Szerette használni a fejedelmi többest.) És ugyan kérdezze meg -
5923 IX | pokolba! Ti is vetkõzzetek le, többiek, elégedjetek meg azzal,
5924 IX | étkezünk a bográcsokból a többiekkel.~- Ha már így van - szólt
5925 XII | asszonyai, ahonnan a háremét tölthetné, frissíthetné.~A király
5926 VI | a fõpohárnokmester egyre töltögette a király billikomát. Ezt
5927 VI | ürmöst vagy tokaji aszút töltött, a másik, aki legyezgette.~
5928 VII | szomjas lehet. Ugyancsak tölts meg egy mázos cserépkancsót
5929 VII | almáriumból egy arany kulacsot, töltsd meg színig közönséges borral,
5930 X | háttérben a muníciós szekerek tömege feketedik, s a tömérdek
5931 VIII | paprika-tartókon, melyek tömör arany szobrokat képeztek,
5932 XII | játszadozott egy szöszke hajú, tömzsi gyerek, aki egy napon lármázó,
5933 V | parazol. Azzal már nem menne tönkre a király… Egyébiránt folytonosan
5934 IV | prefektus kétségbeesetten tördelte a kezeit - mit csináljon
5935 VII | Jele, hogy egy asszony se törik el, ha az ember az ujjával
5936 VI | tulipán éppen a harangjában törne ketté.~- Keljetek föl -
5937 XII | király mégse jött…~Egyszer a törökkel volt elfoglalva, máskor
5938 XII | is a kétségbeesés dühével tört rá ama nyavalyás Michael
5939 I | nem szorult rá.«~Nem sokat törte magát utána, az igaz, de
5940 I | szükségetek?~Örvendezõ zsivajban törtek ki erre s odarohantak a
5941 II | csereberék gyakran esnek a történelemben. A nagy királynak ez volt
5942 II | és a homlokán összejött a történelmi nevezetességû három ránc.~-
5943 IV(8) | Salamon Ferenc: Budapest története.~
5944 IX | Ah, János, János, milyen történetek ezek! Mintha nem is valóság
5945 I | amit most elbeszélek, se történhetett volna meg e harcok nélkül.~
5946 VI | történik vele.~- Ej, ugyan mi történhetnék? Hiszen nem eszik meg.~-
5947 VII | Intézkedtem Mujkónál, hogy így történjék, és ha tetszik, Báthory
5948 IV | Meghozta a bort és csodálkozva törülgeti szemeit, a két nyalka tisztbõl
5949 II | közt. - Egy ember, aki már törülközõkendõvel fésülködik.3~Kanizsay azt
5950 IX | útközben, nagyon meg vannak törve, s megunták az efféle kenyeret.
5951 XII | szépségeket és vége lesz; szigorú törvényeket akart hozni a »kivitel«
5952 VII | hát meg is kapják. De ezek törvényes férjek lesznek. Intézkedtem
5953 IV | nem egy a »Fekete bivaly« törzsvendége. Micsoda isten csodája lészen
5954 XI | le kellene minden hajamat tövébõl vágatni.~A király vállat
5955 IV | lerakva a parton, bokrok tövén; a mamájok künn várta a
5956 VII | annyi lelke, hogy elálljon a tokajitól. Mert nagy úr a szív az
5957 IV | piperkõcök, kövér, nagy tokájú háziurak a Tabánból, köztük
5958 V | ugrott egyszerre, hogy elõre tolakodhassék.~A nagyorrú totum fac megszólította:~-
5959 VI | mintsem könnyen megválhatna tõled az ember?~- Tudom bizony,
5960 VII | állíttatik, méltó lesz a Galeotto tollára, majd elmondják neki Budán,
5961 I | hatalmas kacaja szakítá félbe a tolmácsolást.~- Oh, no! Ej, no. Hát persze. (
5962 I | Ugyan állítsa meg kend és tolmácsolja, mit hoztak?~Akkoriban még
5963 I | promisit.«~Az udvarbíró pedig tolmácsolta a fehérnépnek:~- Gubernátor
5964 IV | fognak vacsorálni. Egész este tolongott ott a sokaság, nyüzsgött-rezsgett
5965 IX | a mögötte álló Vojkffyt tolta elõre.~- Te jobban beszélsz
5966 VIII | gyönyörûséget okozott. Fogadjanak el tõlünk egy-egy csekély ajándékot
5967 VI | egyszerû ruhájában, szinte tombolt a lelke: De jó, de pompás
5968 V | hogy amennyit az ernyõ tompított a napsugarak falánk csipkedésén,
5969 VIII | határozott lépéssel Mátyás elé toppant s kicsike kezét rátette
5970 VIII | lesz?~- Ej, mi lenne? - torkolta le a mellette ülõ fõkóstoló -
5971 V | imponáló boltíveivel és kevély tornyaival. Az épület más volt Mátyás
5972 VI | harang a rezidencia bal tornyán, mely összehívta a vendégeket
5973 VIII | is érezte már a fellegek tornyosulását, a trónus ingását. Annyit
5974 VI | mint ahogy szelistyei az a torony vagy ez az ugrókút. Az egyik
5975 V | serpenyőkbe, őrt állítottak a toronyba, aki híradással legyen,
5976 V | lett, mikor végre tülkölt a toronyőr.~Nagy nyüzsgés-mozgás, szaladgálás
5977 VII | elõtt kijelentette, persze tótul, hogy õ a Herkópáternek
5978 V | tolakodhassék.~A nagyorrú totum fac megszólította:~- Talán
5979 IV | öreg Korják anyó is ott totyogott-tityegett a vendégek közt, de az asszony
5980 III | csemelet, fusztán, dorniki vagy tournai-i szövet-e? Ez jelenti, ki
5981 VII | helyzetet Palotán. Mondd meg továbbá, kóstolja meg a kétféle
5982 XI | csak úgy gépileg motyogta a további kérdéseit.~- Talán otthon
5983 VII | a férjekkel tárgyalni a továbbiakra nézve.«~A király felelni
5984 VI | Az ördög hordja alájuk a trágyát. Hát pünkösd szombatján
5985 II | Istenemre mondom, egy kis trécselés, egy kis dévánkodás e gyermeteg
5986 II | és többnyire kétes értékû tréfákkal mulattatta urát. Pompásan
5987 IV | orcáikat.~- Kikiriki! - tréfálkozott velök Rostó uram, a fülükbe
5988 II | Igazán olyan szépek? Nem tréfálsz, Báthory?~- Szúrassa ki
5989 VIII | elfeledkezve minden szereprõl és tréfáról, idegesen rántotta meg az
5990 II | a szebeni ispán szintén tréfásan -, csak a kiindulási pont
5991 X | imposztor, de az utolsó tréfát én csinálom veled«, s beszólítván
5992 II | udvaroncok kihasználták pikáns trics-tracsra és éretlen élcelõdésre.~
5993 III | Rostóék két kézzel.~Omne trinum perfectum. Harmadiknak most
5994 VI | födetlen fővel álltak a trón körül félkaréjban.~Ah, sok
5995 V | a közepén az aranyozott trónszék. Ott fogadja a király a
5996 VI | király alakja, aki aranyozott trónszékben ült, kócsagtollas bíbor
5997 VIII | fellegek tornyosulását, a trónus ingását. Annyit szedtek
5998 VI | a király pedig beült a trónusba s így szólott ünnepélyesen:~-
5999 I | járás, 3750 lakos, 1064 ház, tsz. Nagyszeben, jb. helyben «.~
6000 VI | lehunyva.~- Szász vagy? - tudakolá a király is németül.~- Igen.~-
6001 IV | szelistyei asszonyok után tudakozódik.~- Itt vagyok - kiáltá harsányan
6002 VIII | cselédség közül. - Addig tudakozódni fog.~- Te következel most,
6003 IV | Ámde a szájára csapott, tudatára botolván annak, hogy nem
6004 II | igazi rab, rabja annak a tudatnak, hogy õ király. Õ nem lehet
6005 IX | nem Szelistyérõl valók. Tudatom veled, hogy õszkor, vadászatnak
6006 X | a király új hivatalát is tudatta, majd kibújt a bõrébõl elragadtatásában,
6007 X | nevezhetem ki, aki nem bolond. Tudd meg tehát, hogy bolondnak
|