bold = Main text
     Fejezet                                               grey = Comment text

6512 IV      |               alkalmat, hogy fizessen, hogy visszaadja, amit a megaláztatás kálváriáján
6513 XI      |                     menyecskét.~A hajkorona visszaadta a bátorságát. Az egyik korona
6514 VII     |           cserépkancsóba, a tál borát pedig visszacsurgatta az arany kancsóba, a cserépben
6515 X       |                    mely ez embereket mindig visszaemlékeztetné a bolondra.~- Miért szégyenled
6516 IX      |                 élesen.~Majd sebesen loholt visszafelé Jobbaházy Benedek.~- No,
6517 VIII    |                választom.~Az elszörnyûködés visszafojtott nesze volt érezhetõ, nem
6518 VIII    |                 Aztán még a lélegzetöket is visszafojtották, csak az öreg Rostó, aki
6519 V       |        Közben-közben a buzogányos vezetõ is visszafordul, s Gergely Annával kezd
6520 IV      |                 ünnepélyesen Korják -, hogy visszahozza õt nekem?~- Jó - hörögte
6521 VIII    |           lecsúszott, amint odakapott, hogy visszahúzza, kioldózott a kötés és lehullt
6522 XII     |                múlva, az igaz, Pogra megint visszajött Palotára, amit Korjákék
6523 IV      |           visszavonta a kezét.~- Úgy, ahogy visszakapom.~Erre meg Korják kapta vissza
6524 X       |                      és még abban az órában visszalovagolt Budára, hogy a készülõdésekhez
6525 IX      |                     hol a munkás kéz hiánya visszás állapotokat teremtett.~-
6526 VIII    |                     király és az igazi urak visszatérése mégis arra ösztönözte Mujkót,
6527 VIII    |                    várta az elmaradhatatlan visszatorlást, de még jobban csodálkozott
6528 VI      |                   Habet saporem.~Akkor újra visszavitte maga az illetõ zászlósúr
6529 I       |               megharagítjátok õnagyságát és visszavonja, amit ígért.~Az asszonyok
6530 IV      |                   Úgy, ahogy elvitte.~Rostó visszavonta a kezét.~- Úgy, ahogy visszakapom.~
6531 IV      |                  szelistyeiek tíz óra táján visszavonultak fáradtan lepihenni, azért
6532 V       |            mentek-mendegéltek a folyosón, a visszhangos, zig-zugos boltívek alatt
6533 IX      |                  László nehéz lépései alatt visszhangot adtak a komor falak, már
6534 XII     |                 hogy te ezt szárazon el nem viszed. Hanem, ha az én fejem legurul,
6535 VIII    |                 fölségedet, én ezt a bögrét viszem emlékül, ha nem volna akaratja
6536 X       |                 sercegnek a tûzön, s a szél viszi a pompás pecsenyeszagot
6537 III     |                     neki, hogy a király elé viszik, hogy sok vidéket, sok várost
6538 XI      |              hallgatta édesdeden a székálló viszontagságait és jövendõ terveit.~A menyecske
6539 IX      |                    állva tettek jelentést a viszontagságos csatározásokról és ostromokról,
6540 X       |     Konstantinápolyba?~- Nagyon feszültek a viszonyok - felelte Bánffy -, féltem
6541 VI      |                     õfelsége volnék, Budára vitetném ezt a képet, egyenesen a
6542 II      |                 teszi), azután megszólalt a Vitéz érsek kenetes hangján, ami
6543 X       |                     amikor majd jóllaknak a vitézek, átlépik a vonalat, még
6544 X       |             bennünket, hogy mi fõzzünk ma a vitézeknek.~Be okosan tette! Asszony
6545 X       |                    uram.~- No, no, nemzetes vitézlõ uram - csapott át Mátyás
6546 IV      |            Kulifintyó? Bárányt ugyan hármat vitt Kulifintyónak a tanácsért,
6547 VI      |                     tõlük, akik az ebédlõbe vitték.~Minden fogásnál fölállt
6548 IX      |               foglyot hoznak magukkal. Erre vivén útjuk, hódolatukat akarják
6549 IV      |                      a jószívû Verona pedig vízért futott, elkezdték locsolni,
6550 IV      |                     a Balaton. Ott laknak a vízi tündérek.~De az is szép
6551 IV      |              rémülten futott el onnan s még víziói is támadtak.~- A »Kelempász
6552 XII     |                    szép székely asszonyhoz »vizitákba« járt vasárnaponként Bolondóczyné
6553 X       |                       Megindult erre a nagy vizsgálat. Mi történt, hogy történt?
6554 VIII    |                    elméjében, újra meg újra vizsgálná az asztalon lévõ billikomokat
6555 VIII    |               melyet a táblalakájok langyos vízzel megtöltve, csupa megszokásból,
6556 VIII    |                     csak az öreg Rostó, aki vörös volt az italoktól, mint
6557 IV      |                    mert árt a szépségednek, vörösek lesznek a szemeid. Legyen
6558 X       |             strázsálták, esküdöztek, mint a vöröshagyma, hogy képtelenség az egész,
6559 IV      |                    az asztalfiókban, el nem vörösödik a dühtõl ezekre a szavakra,
6560 VII     |                   unisono. - Beszéljen õ.~- Vojkffyból nem lesz diplomata - cáfolt
6561 IX      |           lehessenek.~Mátyás a mögötte álló Vojkffyt tolta elõre.~- Te jobban
6562 VII     |                   van elrejtve.~- Eddig már volnánk - mosolygott Mátyás -, hanem
6563 II      |                    azért, mert ti talán jók volnátok fõuraknak a mostani ruhátokban
6564 IV      |                    látsz. Értesz engem? Ott voltam, mikor vetkõzött. No, ugye
6565 IV      |                     ez is csak az elõkelõbb voltát nevelte a Bivalynak.~Megpróbált
6566 X       |              jóllaknak a vitézek, átlépik a vonalat, még ha talán tilos is,
6567 VI      |               maradt, sohase láthatja többé vonásait. Drumont lovag így szólt
6568 IV      |               értette, mert lószõrbõl van a vonó és birkabélbõl a húr. Hát
6569 IV      |                    mikor a hegedû húrjait a vonóval húzogatják.~Bizony igaz
6570 III     |                    fölvesznek, hogy azokban vonulhassanak föl Budavárba. Igazi mesterek
6571 III     |                    fény és kápráztató pompa vonult be vele; mindenki igyekezett
6572 IV      |                    a szemeid. Legyen eszed, Vucácskám. Holnap ilyenkor, nem bánom,
6573 VI      |                 gondolatban: »Az én szegény Vucám is ott ül köztük.«~- Igen -
6574 XII     |                     volt az attól a zsivány Vucától, hogy a Pogra szakácsot
6575 X       |                     kis kápolnában Korjákot Vucával, már akkorra ott állt, sorját
6576 XII     |                palotai kastélyban, mígnem a Waldstein grófok lomtárba dobták a
6577 IV      |                  gutaütés érte a háromszemû Wolfgangot.~Verona hazament fontoskodó
6578 X       |                                             X. FEJEZET~KÉT ESKÜVŐ EGYSZERRE~
6579 II      |                    hogy rút boszorkányok és Xantippék közé dobják a megrokkant
6580 XI      |                                             XI. FEJEZET~A SZÉKELY ASSZONY
6581 XII     |                                             XII. FEJEZET~A KIRÁLY PARADICSOMKERTJE~
6582 VII     |                   arany edényt a jó borral.~Zajos derültség lett ennek az
6583 VI      |                    idegent látva Izraelben, zajt csapnának, hanem ha nálam
6584 VI      |                  valamikor (apám egy dalmát zárdából szerezte), a kép úgy maradt,
6585 X       |                  aminõt a Czudar és Palóczy zászlóaljai nyújtottak.~Tábor hiszen
6586 I       |                      Fogarast ugyanis, mint zászlós uradalmat, rendszerint hűbérül
6587 VI      |                  visszavitte maga az illetõ zászlósúr a tálat a királyhoz, ki
6588 IX      |                     többé. A vakító pompájú zászlósurak kiki a maga lakásán hajigálja
6589 IX      |                    teremben.~Leírhatatlan a zavar és mozgás, ami erre keletkezett.
6590 VIII    |                  csepesze fodrát rágicsálta zavarában.~- Halljuk, halljuk! - kiálták
6591 VIII    |              elveszít mindkettõnket.~Korják zavarba jött, fejet csóvált, gyanúsan
6592 VI      |                    hát még az asszonyoknak! Zavarodottan, tántorogva lépegetett előre
6593 X       |                     meg volt kis fejecskéje zavarodva a sok átélt komédiától,
6594 IV      |                  akkorra úgy megtelt minden zegzug, hogy alig maradt annyi
6595 VI      |                   finoman a nagyorrú zöldes zekéjének zsebébe.~A nagyorrú elmosolyodott
6596 VI      |                    megbotránkoztató, mert a zene elnyomta a diskurzust.~-
6597 XII     |               nõttek ezalatt, szép, nyúlánk zerge-kisasszonyok lettek, de a király nem
6598 XII     |                    bekövetkezett a fogarasi zergékre, Szelistye egy óriási kigyomláláson
6599 I       |                     s onnan rándulgatott ki zergevadászatra a közeli havasokra, melyeknek
6600 IV      |                istene. Az örökkévaló isten. Zeusz alatt, Jupiter alatt, Jehova
6601 V       |                    folyosón, a visszhangos, zig-zugos boltívek alatt a második
6602 IV      |                    szundikáltak, csak egyes zökkenõnél nyíltak ki hol a fekete
6603 V       |                   karika, csörgő és sallang zörgése, suhogása miatt nem lehetett
6604 IV      |                  lábatlankodott, midõn nagy zörgést-csörgést hall az étkezõterembõl.
6605 X       |                    õ Korjákjának, amitõl az zokogni kezd, különben is meg volt
6606 III     |             látszott, mintha sajátságos kék zománca lenne, akár a vasvarjú szárnyának.
6607 I       |                     oláh szó, mint a lyukas zsákból a köles.~A kormányzó mellén
6608 VI      |                   nagyorrú zöldes zekéjének zsebébe.~A nagyorrú elmosolyodott
6609 XII     |             csapatja által kísért háromszáz zsebrákkal, a szebeni gróf végignézvén
6610 IX      |               beszédet tarthatott Vojkffy a zsebrákoknak, akik szörnyûképp lelkesedhettek,
6611 VIII    |                  ellenkezõje, valami nehéz, zsibbasztó, kínos csönd - amit Anna
6612 V       |                   emeletre.~A lépcsõnél hat zsinóros huszár várt három zöld selyem
6613 III     |                     felső testet némi kevés zsinórral. Ezt »kabadion«-nak hívták
6614 I       |                  van szükségetek?~Örvendezõ zsivajban törtek ki erre s odarohantak
6615 VI      |                        Nézzétek, nézzétek a zsiványt, milyen epedõ tekintetet
6616 VII     |                    tisztességet, hanem azon zsörtölődtek, hogy a leves hideg. Különösen
6617 II      |              harcképtelenné vált katonákat, zsoldosokat. De hát az legyen-e a hadi
6618 III     |                   kinyitott ablakon át nagy zsongás-bongás hangzott, és sûrûn voltak
6619 X       |                     unatkozó fiatal urakkal zsúfolásig megtelt kis kápolnában Korjákot
6620 XII     |                 teraszra, hallgatni az erdõ zúgását, s beleszõni abba panaszukat,
6621 VIII    |                 ellen.~A csodálkozás moraja zúgott végig a termen. Ez megint