Rész, Fejezet
1 1, 1| után, hogy a csöpp leányzó (Veronka a keresztneve) soros legyen
2 1, 3| kötözgette le, melyben a kis Veronka ült és a lúd. A lovak, a
3 1, 3| senki se értesítette, a kis Veronka még nem volt akkor a világon,
4 1, 4| sorba odajáruljanak a csepp Veronka elé, simogassák, becézgessék,
5 1, 4| hogy miképpen került a kis Veronka kosara fölé. De ez elég
6 1, 4| templom elé. A nevelõnõ (mert Veronka mellett kalapban járó nevelõnõt
7 3, 4| az eszünk hozzá. Oh, oh, Veronka kisasszony, milyen véletlen,
8 3, 4| találja meg a fülbevalóját.~Veronka odanézett lopva a leghíresebb
9 3, 4| Mravucsán bácsi! - kiáltott fel Veronka és kigyulladt az arca a
10 3, 4| szerencsétlenség történt?~Veronka akart felelni, de a bõbeszédû
11 3, 4| mi kocsink volt - mondá Veronka -, a téglaégetõnél megbokrosodtak
12 3, 4| világból megpillantott, a Veronka rendetlenségbe esett frizurája
13 3, 4| bezárultak a szempillái.~Veronka ijedten kapott a hajához,
14 3, 4| pedig majd szerzünk kölcsön.~Veronka háta megborzongott, megrázta
15 3, 4| kisasszonyt a glogovai parókiáig.~Veronka hálásan nézett Mravucsánra,
16 3, 4| Glogovára.~- Oda megy? - kérdé Veronka meglepetve.~- Igen.~Ránézett
17 3, 4| szándékozom. Hát velem jönnek?~Veronka vidáman bólintott a fejével,
18 3, 4| a madame! - szeppent meg Veronka. - El is felejtettem, hogy
19 3, 4| Hát tessék vele beszélni!~Veronka újból odaguggolt a díványhoz,
20 3, 4| kártyán, míg végre megfordult Veronka.~- Köszönettel fogadjuk
21 3, 4| lámpások vannak a kocsimon.~Veronka habozott, hol ide, hol oda
22 3, 4| asszonyság nem tud tótul - mondá Veronka -, se magyarul.~- Szent
23 3, 4| levelét Glogovára, hogy jön, s Veronka maga akart érte menni a
24 3, 4| csodálkozék az elöl menõ Veronka, aki Gyurival beszélgetve
25 4, 1| maguk módja szerint. A szép Veronka nemegyszer mosolyodott el
26 4, 1| százegyedszer adott fel Veronka kisasszonynak, lehúzván (
27 4, 1| természetesen elpirult. Veronka ellenben ártatlan arccal
28 4, 1| fel intõ jelül a poharat.~Veronka elgondolkozott egy darabig,
29 4, 1| akkor egy pillanatra, ha Veronka veti rá a magáét.~Halkan
30 4, 1| a szó. Hogy mit szokott Veronka csinálni napközben? Hát
31 4, 1| kérdés: mit olvas, hol sétál? Veronka elmondja a könyveket. Azokat
32 4, 1| ügyvéd, unalmas-e nagyon?~Veronka csodálkozva emeli rá sötétkék
33 4, 1| a maga tenyere? Mutassa!~Veronka kitette tenyerét az abroszra.
34 4, 1| és kigombolta a kabátját, Veronka pedig visszatért a lepkéihez.~-
35 4, 1| azért, hogy bajuszuk van…~Veronka durcásan fordította el a
36 4, 1| megázni.« Éljen sokáig Bélyi Veronka kisasszony!~Veronka piros
37 4, 1| Bélyi Veronka kisasszony!~Veronka piros lett, mint a bíbor,
38 4, 1| csintalankodék a menyecske. - Veronka magával viszi a férjéhez.
39 4, 1| holtuk után az esernyõjével.~Veronka, kinek Mravucsánné mutogatta
40 4, 1| mosolygott.~- Nos - kérdé Veronka -, ön, látom, nem is hiszi?~-
41 4, 1| bizonyos esernyõ, kisasszony?~Veronka elbiggyesztette ajkait,
42 4, 1| hiszek, csak ne féljen tõlem.~Veronka ajka körül mosoly suhant
43 4, 1| meddig alusznak a szentek.~Veronka visszafordult a pitvarból,
44 4, 1| elátkozott királyfi lenne.~Veronka ijedten kapott a széteresztett
45 4, 1| De mikor lát - felelte Veronka szorongva.~Eloltotta most
46 4, 1| egyet ugrott és ott volt a Veronka ágyán; a vánkosa közepén.
47 4, 1| iszen nem jó közel jönni. Veronka se volt rest, egy ügyes
48 4, 2| bennök semmi természetes. Veronka kivétel. Veronka helyes
49 4, 2| természetes. Veronka kivétel. Veronka helyes kis bakfis. És mintha
50 4, 2| nevetgéléssel fogadták. Veronka felkiáltott pajkosan:~-
51 4, 2| Mindnyájan kezet fogtak Gyurival, Veronka is felállt, és csintalanul
52 4, 2| Kosarat kapott? - kérdé Veronka, elõretolva a kíváncsi fejecskéjét,
53 4, 2| személye a személyének - szólt Veronka átcsapva a mesei stílusba. -
54 4, 2| históriáját, aki miatt nem mert a Veronka este levetkõzni.~Gyuri elképzelte
55 4, 2| édelgett rajta a lelke, Veronka irult-pirult, Mravucsán
56 4, 2| ugyan, néni - szabadkozott Veronka -, hiszen ebédre hazaérünk.~-
57 4, 2| térdei máris odasúrlódtak a Veronka lábacskáihoz… Nem tudom
58 4, 2| vöröset, igazi sercikát, a Veronka egye meg.~Erre aztán csakugyan
59 5, 1| közül kikandikáló kápolna. Veronka megmagyarázta: ott ütöttek
60 5, 1| gonosz ember! - feddte meg Veronka.~A Liskovina széles, hosszú
61 5, 1| korcsma elõtt etetni kellett; Veronka azt ajánlotta, hogy nézzék
62 5, 1| korában eltûnt otthonról.~Veronka a leányka iránt érdeklõdött.~-
63 5, 1| fintorgatta: »milyen dohszag!« Veronka pedig lelkesült az emlékeken,
64 5, 1| a szegfûért, kisasszony.~Veronka hátratette a kezét és hûvösen
65 5, 1| csúszott alá az út porába.~Veronka szánakozva nézett a virág
66 5, 1| Kosarat kaptam volna.~Veronka hátravetette a fejét, a
67 5, 1| gyík derekát a fejétõl.~Veronka hátrafordult, meglátta és
68 5, 1| le, egyszer csak lehajolt Veronka a fejecskéjével, mintha
69 5, 1| fölemelte, hogy visszaadja - Veronka a kezével intett, hogy csak
70 5, 1| Bjela-Voda - magyarázza Veronka Kriszbaynénak. - A glogovai
71 5, 1| víz terem.«~De már erre Veronka is nevetni kezdett, nemcsak
72 5, 1| maradjak? - panaszkodott Veronka tréfásan.~Kézzel-lábbal
73 5, 1| kocsi eltûnt elõle, csak a Veronka ernyõje piroslott távolról,
74 5, 1| keresztül visz Glogovára? Veronka (úgy hívják, kérem a húgomat)
75 5, 1| úgy akarja.~Ekkorra már Veronka is felösmerte bátyját, leugrott
76 5, 1| elbeszélsz egymásután.~De Veronka egyszerre akart mindent
77 5, 1| Lehetetlen - hüledezett Veronka, félszemmel Gyurit fürkészve. (
78 5, 1| odaadtalak? Mi? Felelj hát, Veronka!~Gyuri is hozzálépett, csendes,
79 5, 1| bátortalan hangon kérte:~- Veronka kisasszony, esedezem, csak
80 5, 2| nem, hiszen mellette ül Veronka, és hátul tisztelendõ Bélyi
81 5, 2| még nem tudta, van-e Bélyi Veronka a világon. Furcsa! S utána
82 5, 2| milyennek is nézett ki a világ Veronka nélkül? Megfoghatatlan,
83 5, 2| Itthon vagyunk - mondja Veronka.~- Merre van a parókia?~-
84 5, 2| gazdája.~- Ah, úgy! A magáé Veronka?~Némán, szégyenlõsen bólintott
85 5, 2| Legyen csak a bácsié. Ugye, Veronka?~Majd újra hátrafordult
86 5, 2| elgondolkozott a pap is, Veronka is, hogy észre sem vették
87 5, 2| mert mind éhen halunk.~Veronka gyanút fogott az Adameczné
88 5, 2| is, csak a pap örült meg. Veronka inkább megijedt tõle. Mintha
89 5, 2| volt hozzá.~- Ez az a kis Veronka?~- Ez bizony - mondá Gyuri
90 5, 2| tapogatózásképpen.~- El.~Veronka megkönnyebbült lélegzetet
91 5, 2| a gyûrû odaadása után). Veronka a világot érezte süllyedni
92 5, 2| emelkedett fel helyérõl, Veronka mellõl, akinek kezei izgatottan
93 5, 2| éléskamrát a másikból. ~Veronka csak azt érezte most, hogy
94 5, 2| kezdte: Szaladj, hamar, Veronka, az éléskamrába, ott majd
95 5, 2| fülecskéd a vékony falhoz.~Veronka pedig nem kérette magát,
96 5, 2| mert gyöngédtelenség lenne Veronka iránt; azt hinné, hogy csak
97 5, 2| ujjára talál mágnásokat.~Veronka szédült. Elképzelte, hogy
98 5, 2| szereted-e a leányt?~Szegény Veronka úgy reszketett a búvóhelyén,
99 5, 2| ijedtségnek egy hangja van. Veronka a szívébe tört tövissel
100 5, 2| akarna elsütni.~- De hátha Veronka nélkül is hozzájuthatsz
101 5, 2| most a kérdést.~- De hátha Veronka által se juthatsz örökségedhez?~-
102 5, 3| csak észrevette, hogy hát a Veronka hol van.~- Éppen azt akartam
103 5, 3| Hát nem látja, hogy a Veronka elveszett?~- Mit törõdöl
104 5, 3| is fölösleges. Mert maga Veronka is mindjárt elõjön. Hej,
105 5, 3| tompán.~- Ne ijedjen meg, Veronka. Sehol sincs tûz. Gyámatyám
106 5, 3| erdõbe akarna visszamenni.~- Veronka, az isten szerelméért… ne
107 5, 3| hozzáugrott, megragadta a kezét. Veronka mindenáron ki akarta rántani,
108 5, 3| Még csak néhány szó, és Veronka mindent tudott, mindent
109 5, 3| esernyõ nélkül is szeretem.~Veronka leoldotta a piros kendõjét,
110 5, 3| báránykörmös sallangja.~Veronka már akkor kétségbe volt
111 5, 3| másnap már ott fénylett a Veronka ujján. A gavallér Gongoly
|