Rész, Fejezet
1 1, 1| tanítóné halt meg Halápon.~Mikor tanító hal is meg, szomjasan
2 1, 1| maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem
3 1, 1| volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. (Istenem,
4 1, 1| utálatos egy fészek. ~Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette
5 1, 1| által. Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet,
6 1, 1| körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult,
7 1, 2| a szegény tótocskákat«.~Mikor ott voltam, éppen a pap
8 1, 3| messze menni folyamnévért, mikor itt a határon keresztül
9 1, 3| sovány állapotban volt, mikor az új pap megérkezett, s
10 1, 3| az új pap megérkezett, s mikor az egyházfi megmutogatta
11 1, 3| igyekezett különválasztani, s mikor már szinte sikerült egyet-egyet
12 1, 4| a világon vagyok többé, mikor egyszerre valamely emberlakta
13 1, 4| felhõ jõ, vihar keletkezik. Mikor kilépett a templomajtón,
14 1, 4| Kvapka Pál azt mondja, hogy mikor a vihar kitörésekor a felhõk
15 1, 4| gurult. Hát még Urszinyi, mikor estefelé átjött látogatóba,
16 1, 4| csûrt, padlást, pincét, mikor aztán este Lehota mellett
17 1, 4| amit a torban bevettek, mikor már ismét új sírt kellett
18 1, 4| settenkedett Gongolyné körül, mikor az még helyes menyecske
19 1, 4| vasárnaponkint délután, mikor az emberek ráérnek összevissza
20 2, 1| ítéljék meg a cselekedeteit.~Mikor hazajött Pestrõl (ahol a
21 2, 1| szájából kivenni a kenyeret, mikor õneki kalácsa van. Ami kis
22 2, 1| Bámult a szép asszony, mikor vánkosain hánykolódott azzal
23 2, 1| nem tudva mihez kezdjen, mikor a szabadságharc kiütött.~
24 2, 1| szokott esténkint dalolni, mikor az edényeket elmosogatta:~
25 2, 1| neki?~Sõt még aznap délben, mikor a klárist megkapta, azt
26 2, 1| múlva éledtek fel ismét, mikor azok, akik a komor Gregorics-házba
27 2, 2| szamár.~Magát a kis Gyurit, mikor megjött a latin iskolák
28 2, 2| esernyõ után úszni.~- De mikor arra való a tyúk, hogy oktassa
29 2, 2| volt öröme Gregoricsnak, mikor újra kezében tarthatta kedvenc
30 2, 3| múlva nyert jelentõségében, mikor már senki sem emlékezett
31 2, 3| senki sem emlékezett rá, mikor már Gyuri is elfelejtette,
32 2, 3| János urat. Nagyon víg volt, mikor a közjegyzõ jött, még nevetett
33 2, 3| hiszen mindjárt azon kezdi, mikor a világra kerül.~- És addig
34 2, 3| felakasztva a falon.) Fújjon bele, mikor a fiú megérkezik, hogy azzal
35 2, 3| a Gregorics apja vette, mikor egy Szentiványit licitáltak
36 2, 3| ment, csak éjjel ért oda, mikor már Boldizsár és Gáspár
37 2, 3| Panyókiné vigyorgott gúnyosan, mikor a kilenc asszony neve elhangzott.~-
38 2, 4| kell, együtt járt az úrral, mikor a cseh birtokaira utazott.~
39 2, 4| fölfelé a harmadik emeletre, mikor megtalálta. Gregoricsnak
40 2, 4| volt.~- Nem látta senki, mikor az udvaron keresztülvitték?~-
41 2, 4| benne a Libanon cédrusait, s mikor a kis tagot megszerezte,
42 2, 4| testvére, a Gáspár.~Mint mikor taglóval homlokon ütik az
43 2, 4| akkor dobják a törköly közé, mikor már semmi nedv nincs bennök,
44 2, 4| hogy akkor hajítsák el, mikor még magoktól csepegnek? ~
45 2, 4| le Gáspár ötvenkettõvel, mikor egyszerre meglepõ fordulat
46 2, 4| úr nagyot csodálkozott, mikor a rá következõ napon benyitott
47 2, 4| mely csak akkor ért véget, mikor már mindegy volt, hogy ki
48 3, 1| Gyurinak esze ágában se volt. Mikor egyszer a Krikovszky-mama
49 3, 1| olyasféle kérdést tett, hogy mikor olvassuk már nevét a hymenhírek
50 3, 1| Hiszen te milliomos vagy.« Mikor a nyomorult öt- és tízforintos
51 3, 1| bolondulni. Meglehet, rajta ülsz, mikor fáradtan leheveredel valahova,
52 3, 1| melegszenek a tenyeredtõl, mikor a kezedet megtámasztod valamiben,
53 3, 1| már. Ki-kivallogatja, hogy mikor a jó Gregorics Pál haldoklott,
54 3, 1| toppant a tiszai jelenet, mikor az ernyõ leesett a csónakról
55 3, 1| esernyõje volt a kezében, mikor legutoljára láttam. Hallod-e,
56 3, 2| kényeztették Rozáli ifiasszonyt, s mikor néhány évre az ideköltözése
57 3, 3| abból az idõbõl vannak, mikor még a férjem élt, aki értett
58 3, 3| már akkor is öreg voltam, mikor õ fiatal volt. No, hát csak
59 3, 3| errõl az esernyõrõl. Mert mikor a szegény Jónásom elveszett,
60 3, 3| mert ezt a pecsétnyomót, mikor a Garamból kifogták, megtaláltuk
61 3, 3| szélén lakó csõszhez - de az, mikor meglátta, hogy zsidó, kikergette.
62 3, 4| Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki. Nem tudta
63 3, 4| tegyen, mit mondjon most, mikor egyszerre benyitott az ajtón
64 3, 4| kezébõl kiesett a gyeplõ, és mikor utána próbált hajolni, maga
65 3, 4| pedig nem tudom, hogyan és mikor mehetünk.~- No bizony -
66 3, 4| tapsolni fog örömében -, mikor a madame egyszerre megmozdult
67 3, 4| egy fán. Majd meglátják, mikor az erdõn keresztülmennek.~
68 3, 4| Katonadolog az egész. Hát mikor én egyszer feldõltem, pedig
69 3, 4| Kriszbay jajgatott, nyögött, mikor a ruhadarabokat újra ráerõszakolták,
70 3, 4| közhasznú intézményt, s mikor egyszer a megyei fõmérnök,
71 3, 4| sovány? Hogyne volna sovány, mikor nem adok neki zabot. Hogy
72 4, 1| találta a szomszédjait, kivált mikor azt is megtudta, hogy tiszteletes
73 4, 1| jele, hogy haragszik.~- De mikor azt szeretem a legjobban.~-
74 4, 1| kezdõdése is, ott voltam, mikor szabták. Valami különös
75 4, 1| vágányából kizökkenteni, mikor az õ új ruhájáról beszélhetett.~-
76 4, 1| Ott könnyen ér léghuzam, mikor az ajtót nyitják. No, mit
77 4, 1| lepkefogás. Olyan lehet az, mint mikor a férfiak a vadat ûzik.~-
78 4, 1| levelekre. Ó, istenem, istenem, mikor lesz már egészen okos az
79 4, 1| lett, mint a bíbor, kivált mikor a vendégek felugráltak és
80 4, 1| Hát az úgy történt, hogy mikor a szép szomszédnéja kicsiny
81 4, 1| indítványozá széles kedvében (mikor egy nagy zsinórt behúzott),
82 4, 1| jó ártatlan állat.~- De mikor lát - felelte Veronka szorongva.~
83 4, 1| adok én neked nézdelõdni, mikor a lányok vetkõznek. Tudod-e,
84 4, 2| milyen réges-régen volt, mikor még a Münczné padlásán kereste
85 4, 2| magam, ne mellõzd az éjt, mikor a kivezetõ utat keresed.~
86 4, 2| szokni az ilyesmihez! Hát mikor ura lesz, szívecském? Az
87 5, 1| sóhajtott a korcsmáros.~- Hát mikor történt az eltûnése?~- Úgy
88 5, 1| félig hallhatóan: »Hóhér«!~Mikor azonban leért a dombról
89 5, 1| beragyogta.~Meg volt lepetve, mikor egy finoman öltözött fiatal
90 5, 2| menyasszony lett.« Szent isten, mikor, hol? Hát most a fa alatt.~
91 5, 2| volt. A hajdani világban, mikor még nem épült volt fel az
92 5, 2| valami zörgés utána, mint mikor bútort feldöntenek.~Az elnök
93 5, 2| azon a napon a fiatal pap, mikor Veronkát, mint anyátlan
94 5, 2| Miklósné vette az Istennek - mikor az Isten az urát magához
95 5, 2| ott kujtorog a célnál, és mikor odaérne, gonosz vigyorgással
96 5, 2| templom hahotázni látszott.~Mikor aztán kiértek a templomból,
97 5, 2| elõtte volt…~- Mit bánom én, mikor volt!~Adameczné nyugodtan
98 5, 3| jók azok a földi javak.~Mikor az embernek meghal a kedvenc
99 5, 3| balról madame Kriszbay mellé, mikor egyszerre csak észrevette,
100 5, 3| az elnök úr csípõsen -, mikor gyújthatta meg Ámor ezt
101 5, 3| halkan, csöndesen, mint mikor egy legyecske döng. Szegény
|