Rész, Fejezet
1 1, 1| talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a
2 1, 1| vigyék el a gyereket is, a pap bátyjának Glogovára. Arra
3 1, 2| Mikor ott voltam, éppen a pap halt meg, annak a hagyatékát
4 1, 2| tüszõt:~- Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája.
5 1, 3| AZ ÚJ PAP GLOGOVÁN~Az új tisztelendõ
6 1, 3| valami almázia volna.~Az új pap holmija kevésbõl állott;
7 1, 3| dolgot, s inkább a fiatal pap rovására vágták:~- Ej, no!
8 1, 3| düledezõ parókiát - az elõbbi pap rokonai minden holmit elvittek,
9 1, 3| állapotban volt, mikor az új pap megérkezett, s mikor az
10 1, 3| ólakat.~A szegény fiatal pap elmosolyodott.~- És ez mind
11 1, 3| magamnak - mondá a fiatal pap, s lehajolt és megveregette
12 1, 3| Istenem, milyen fiatal és már pap«. A férfiak egészen közel
13 1, 3| Egyszóval tetszett az új pap mindenkinek, nyájasan, szépen
14 1, 3| mennyi a »zlevka«.1~A fiatal pap mind szomorúbb, szomorúbb
15 1, 3| Hogy-hogy? - kérdé a pap megütközve.~- Egy része
16 1, 3| vonunk meg a papunktól!~A pap arcán valami örömféle kezdett
17 1, 3| Értem - sóhajtott fel a pap -, ebben a felében van a
18 1, 3| az ablakot kívülrõl. ~A pap felriadt, összerezzent,
19 1, 3| tisztelendõ úr, hoztam valamit.~A pap sietve rángatta fel ruháit.
20 1, 3| görcsöt csináltam rajta.~A pap egy-két lépést tett elõre
21 1, 3| kosarat az eszterhaj alá.~A pap le volt sújtva, érzéketlenül,
22 1, 3| hangokat kapkodta János pap, Billeghi Máté uram megorrolta
23 1, 3| úr! Gyí, Sármány!~János pap még mindig nem válaszolt,
24 1, 3| húgocskája aludt. A fiatal pap még nem is ösmerte, sohasem
25 1, 3| meszelte a belsejét.~János pap nem ment az oltárhoz, mert
26 1, 4| Jézus elé térdepelt le a pap. A Jézushoz fordult - a
27 1, 4| éppúgy, mint most ez a pap, hogy a szívemet mi nyomja.~-
28 1, 4| gondolatokat terjeszté eléje János pap. - Anyám meghalt, kis húgomat
29 1, 4| divatja szerint.~A fiatal pap hálás szemeket vetett az
30 1, 4| nagy szerencse - mormogta a pap -, hogy ez a gyermek át
31 1, 4| csodás hír a faluban, hogy a pap kis húgocskájának egy vászonsátrat
32 1, 4| finomabb elemózsiát. János pap ámult-bámult, amint egyre
33 1, 4| lábacskáját is megcsókolta.~A pap gyakorta elfordult, hogy
34 1, 4| bizony kellene - szólt a pap elgondolkozva -, de szegény
35 1, 4| Igen, igen - ötölt-hatolt a pap -, de honnan vegyem én a
36 1, 4| magammal az edényeimet is.~A pap egyre nagyobb bámulatba
37 1, 4| estefelé átjött látogatóba, s a pap elbeszélte neki a mai nap
38 1, 4| megbabonáztad ezeket az embereket.~A pap csak csendesen mosolygott,
39 1, 4| elhozatta, hadd sirassa két pap, a koporsót Besztercérõl
40 1, 4| amint már éppen megindult a pap teljes ornátusban a minisztránsokkal
41 1, 4| esernyõ!~- Ej no - mondá a pap türelmetlenül -, azt a nagy
42 1, 4| kisebb, mint a Gongolyék.~Két pap legyen a temetésen, négy
43 1, 4| többi meg a többi.~János pap megelégedetten bólintgatott
44 1, 4| kérdezte Srankóné.~János pap kiszámította krétával, hogy
45 1, 4| fölött. Gyönyörû volt az.~A pap meg nem állhatta, hogy el
46 1, 4| odatette finom szerénységgel a pap asztalára.~- Ezzel még megtoldom,
47 1, 4| elhozza az esernyõt, hogy a pap húgocskája meg ne ázzék.
48 1, 4| hömpölygetve a glogovai pap alakját és a kis húgáét. (
49 1, 4| helyezze el.~Mire János pap nyomban visszafelelt, hogy
50 1, 4| nevelõnõt tartott idõvel János pap) teleültette a pap udvarát
51 1, 4| János pap) teleültette a pap udvarát georginákkal és
52 2, 4| Így hítták a megboldogult pap kúriáját, amelyet Gregorics
53 2, 4| Wibra Gyurinak vett meg a pap özvegyétõl. A megboldogult
54 3, 3| szenátor úr.~- A glogovai pap lovai - jegyzé meg Mravucsán. -
55 3, 4| Ugyan kié?~- A glogovai pap húgáé.~Gyuri úr gúnyosan
56 3, 4| lógott le.~Ez hát a glogovai pap húga! Hihetetlen! Talán
57 3, 4| kétségbe lesz esve.~- A pap?~- Igen, a pap. Õ nagyon
58 3, 4| esve.~- A pap?~- Igen, a pap. Õ nagyon szeret engem,
59 4, 1| madame Kriszbayt úgyis a pap tartja szóval, felkiált,
60 4, 1| Testvérbátyja, a glogovai pap, bent imádkozott a templomban.
61 4, 1| egy halotté.~- Gazdag a pap? - kérdé halkan, kísértetiesen
62 4, 1| azokat mind a glogovai pap gyóntatja halálos ágyukon
63 4, 2| eljöttem az esernyõmért«? A pap bizonyosan kineveti, mert
64 4, 2| elemezni, mit tesz erre a pap.~Vagy hiszi a szent legendát
65 4, 2| enyém, ideadná-e? Hiszen a pap is csak ember! Pereljem
66 5, 1| húzzuk fölfelé!~Úgy tett a pap, ahogy Gyuri mondta: megfogózkodván
67 5, 1| igaz, hogy lassan mentek; a pap a ballábát nem bírta jól
68 5, 1| szerette volna fordítani a pap bús hangulatát.~- Ej, majd
69 5, 1| jöttem volna e helyre.~A pap elérzékenyülve emelte tekintetét
70 5, 1| engem boldoggá tenne.~A pap mohón odanyújtotta mind
71 5, 1| Amott áll ni, a kocsim!~A pap odanézett, egy piros napernyõ
72 5, 1| Veronkája - javította ki magát a pap jóságos hangon -, ha õ is
73 5, 1| Kriszbayt is elhoztam. ~A pap megölelte. Örült, hogy az
74 5, 2| választottunk! (Látszik, hogy a pap elmaradása élénk feltûnést
75 5, 2| van hozzá - tette hozzá a pap nemes dicsekvéssel.~Gyuri
76 5, 2| mondaton úgy elgondolkozott a pap is, Veronka is, hogy észre
77 5, 2| kedves ember volt is, csak a pap örült meg. Veronka inkább
78 5, 2| az abc-ét). Már az elõbbi pap kettéválasztotta a pajtányi
79 5, 2| köznevetség tárgya lenne a pap.~- Mit törõdsz te a pappal?~-
80 5, 2| nagy templomkulccsal, s a pap - elöl menve - végigvezette
81 5, 2| imádkozott azon a napon a fiatal pap, mikor Veronkát, mint anyátlan
82 5, 2| reménységgel.~- Nemigen - felelte a pap -, közönséges fapálcika
83 5, 2| kiértek a templomból, s a pap bevitte a kulcsot, Sztolarik
84 5, 3| Én azt hittem - szólt a pap -, hogy önnel volt. ~- Van
85 5, 3| mulatság - fortyant fel a pap, és maga szaladt ki, szétriasztván
86 5, 3| aludt el - jegyzé meg a pap -, vagy talán (habozott
87 5, 3| Volt vagy kettõ - felelte a pap.~A visszás feleletek mutatták
88 5, 3| veréblépés ide Beszterce.~A pap kapva-kapott az alkalmon,
89 5, 3| ment is a Gyuri, végig a pap kertjén, letért a Magát
|