Rész, Fejezet
1 1, 2| gyümölcsfák megteszik a magokét. Mintha összebeszélnének: »Tápláljuk
2 1, 3| Bimbó teje. Az fölséges, mintha valami almázia volna.~Az
3 1, 3| Jankónak, te-nek, magyarul? Mintha a pajtások valamelyike volna,
4 1, 3| A liba úgy vigyázott rá, mintha valami pesztonka lenne,
5 1, 3| földre szegezve. Úgy érezte, mintha szaladna a föld a házakkal,
6 1, 3| Ukrica-erdõ fenyvesei zúgtak, mintha valami csodálatos, szívet
7 1, 4| pléhre festett Istenfiú mintha hallgatná az ima szavait,
8 1, 4| verõdtek és õrajta rezegtek, mintha az õ arcának a megnyilatkozásai
9 1, 4| megnyilatkozásai volnának, mintha õ mosolyogna sok szenvedései
10 1, 4| kerekre, hogy úgy nézett ki, mintha száz denevérszárny volna
11 1, 4| menyecske volt. Most aztán, mintha összebeszéltek volna, együtt
12 1, 4| dõl a pénz meg az ajándék, mintha zsákból öntenék.~Eleintén
13 1, 4| egyszerû, rongyos esernyõbül, mintha a mesebeli bárányka volna,
14 2, 1| egyenesítette ki magát, mintha bagoly mímelné a pávát.~-
15 2, 1| olyan bárgyú arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni.
16 2, 1| elkezdte a kezével simogatni, mintha csak a gégének különös alkotása
17 2, 2| fogadok, és úgy veszem, mintha már elvesztettem volna.~
18 2, 2| ravaszkás, jelentõségteljes, mintha befelé, a saját lelkének
19 2, 3| megsimogatva a kezével, mintha enyhülést szerezne neki.~-
20 2, 3| halántékain, úgy látszott, mintha jólesne neki, hogy a feje
21 2, 3| Semmit se hallottál?… Pszt! Mintha tülkölne a Matykó…~- Nem
22 2, 3| idétlen, érthetetlen hang, mintha azt kiáltaná fuldokolva: »
23 2, 4| emberek laknak. Csakugyan, mintha már láttam volna az uraságát
24 2, 4| az õ káprázó szemeiben, s mintha közbe-közbe kukorékolna
25 3, 1| teszek többé, úgy veszem, mintha álmodtam volna.«~De lehet-e
26 3, 1| megcsendültek és kongtak-bongtak, mintha most frissen jönnének a
27 3, 1| Gyakran megfordult nálam, mintha most is látnám kopasz fejével,
28 3, 3| Jónás az utolsó útjára. Mintha most is elõttem állna. Azt
29 3, 4| hadd higgyék a szenátorok, mintha valami roppant sürgõs és
30 3, 4| Úgy tûnt fel Gyurinak, mintha egy meghajlott liliom egyenesednék
31 3, 4| mosoly hasadt ki ajkszélein (mintha tavaszi napfény sütne be
32 3, 4| ujja közé fogva himbálni, mintha valami láthatatlan piciny
33 3, 4| gyámoltalanul, szótlan, mintha várna valamit. Talán azt,
34 3, 4| a vállait, a mellkasát - mintha csakugyan az lenne most
35 3, 4| Herkópáternek se nõ meg, mintha mondaná: »Nem vagyok én
36 4, 1| annyira tetszett a madame-nak, mintha vajba fürösztenék a lelkét.~
37 4, 1| macska bernyákol keservesen, mintha mondaná: »Adjatok nekem
38 4, 1| A bakfisnak is bezzeg, mintha a nyelvét vágták volna fel,
39 4, 1| érdeklõdéssel hallgatja, mintha egy püspök beszélne, a világért
40 4, 1| volna Glogova unalmas? (Mintha azt kérdezné valami tudatlan
41 4, 1| volt, de olyan finom fehér, mintha valami rózsából lenne lehasítva
42 4, 1| kigyúlt arcához tapasztva. Mintha csak azért rántotta volna
43 4, 1| úgy nézem a szárnyaikat, mintha megannyi mintázott szövet
44 4, 1| zsörtölõdék nagy fejcsóválással -, mintha tizenöt krajcáros márkát
45 4, 1| egy õsz ember termett ott, mintha csak a mennybõl pottyant
46 4, 1| tekintetét körüljártatva tétován, mintha nem lenne teljes eszénél. -
47 4, 1| elbiggyesztette ajkait, mintha nem tartaná érdemesnek ebben
48 4, 1| színehagyott piros kelme, mintha ezer esztendõs lenne, folt
49 4, 1| görbítve hófehér nyakát, mintha el volna törve.~- Amint
50 4, 1| rokolyácska kezdett alácsúszni - mintha a rózsabimbóról lehasadozik
51 4, 1| kíváncsian, érdeklõdéssel, mintha egy macskává elátkozott
52 4, 1| székekbõl s e barikád mögött, mintha a várában lenne, amelybe
53 4, 2| benyomás. Néhány óra alatt, mintha néhány esztendõt élt volna
54 4, 2| Veronka helyes kis bakfis. És mintha rokonszenvezne is vele egy
55 4, 2| udvaron egy kakas kukorékolt, mintha mondaná: »Jól jár az órája,
56 4, 2| Gyuri, de ebben a percben mintha valami erõszakos kéz megragadta
57 4, 2| eszembe juthatott volna.~…Ej, mintha bizony magától nem jutott
58 4, 2| nem végzõdõ zöld testével, mintha csendesen lélegzene.~ ~
59 5, 1| közé. Olyan volt rajta, mintha ott nõtt volna.~Egy szót
60 5, 1| Veronka a fejecskéjével, mintha meg akarná keresni a kasban,
61 5, 1| elvétve egy-egy vén fa, mintha valami elszaladt erdõ itt
62 5, 1| segélykiáltás rekedten, tompán, mintha a föld alól jönne. Most
63 5, 1| az arc.~Összerázkódott, mintha álmot látna, azután felkiáltott,
64 5, 1| kérdés fölött; elhallgatott, mintha egy pergõ rokka kerekébe
65 5, 1| Veronika lehajtotta fejét, mintha a nyakánál letört volna,
66 5, 2| meghízott: olyan potrohja van, mintha tíz évig ült volna vasban.7
67 5, 2| Mihályék régi fundusán), fehér, mintha cukorból lenne kifaragva;
68 5, 2| Veronka inkább megijedt tõle. Mintha hideg, fagyasztó légáram
69 5, 2| Gondolom, éléskamra.~- Mintha sikoltott volna ott valaki.~-
70 5, 2| szemeit mereven szegezte rá: mintha valami nagy argumentumot
71 5, 2| falak, s a tömjén szaga még, mintha el nem illant volna vasárnap
72 5, 2| vizsgálta meg az ernyõ nyelét, mintha gyönyörködnék a mûvészi
73 5, 3| Minden úgy folyt tovább, mintha Adameczné el sem égette
74 5, 3| hagyjon el.~Megfordult, mintha újra az erdõbe akarna visszamenni.~-
|