Rész, Fejezet

 1  1,  1|               alkalmon Nagy Mihály.~- No, ha oda viszik a gabonájukat,
 2  1,  3|            pap rovására vágták:~- Ej, no! Elég jó az. Ezt a holmit
 3  1,  3|          kutya, név szerint Visztula (no, ugyan kár volt olyan messze
 4  1,  3|                 Hát mennyi a stóla?~- No, az bizony elég nagy - felelte
 5  1,  3|              De négy-öt mégis akad.~- No, az kevés. Hát haláleset
 6  1,  3|               jön róluk a bíróhoz. ~- No, ez ugyan rossz kilátás,
 7  1,  4|       bámészan tekintettek a papra.~- No, ez nagy szerencse - mormogta
 8  1,  4|              az Isten fizet meg érte? No, János, ilyen csoda még
 9  1,  4|              a hírért, a kántorhoz:~- No, kántor uram - mondá -,
10  1,  4|                mi az az esernyõ!~- Ej no - mondá a pap türelmetlenül -,
11  1,  4|            hunyorgatott Srankónéra:~- No, afelõl nyugton alhatunk,
12  2,  1|              a veres ember egy se jó. No, hát majd bebizonyítja Gregorics
13  2,  1|           vagy a megyéjét az eszével.~No iszen, csak az kellett Gregorics
14  2,  1|       királyának az királynõje lenni? No, ugyan senki sem!… Szent
15  2,  1|         Bizony isten, nem eszlek meg. No megállj, Ancsura, majd megbánod.~
16  2,  1|            Pálnak viszonya van vele. »No lám, a vén kecske házi sót
17  2,  2|             tüneteket állapított meg.~No iszen, éppen ez kellett
18  2,  2|        flegmával vette mindezeket. ~- No, hát mi légyen ez? Csak
19  2,  2|              az is rongyos, foltos.~- No, hát akkor nem is úgy volt
20  2,  3|        lehetett a sürgönyt feladni.~- No, semmi az, majd feladjuk
21  2,  3|               igaz-e, hogy nagyon jó? No, igyék még az útra, Sztolarik
22  2,  3|        asszony neve elhangzott.~- Ah, no! De különös… de különös!~
23  2,  4|              s tanúskodhatik rá.~- Ej no - mondá Gáspár úr vidáman -,
24  2,  4|          kivágtad magadat a hínárból. No, igyál még ebbõl a bikavérbõl
25  2,  4|             Nekem jó?~- Magának jó.~- No, ha nekem jó, este is jó
26  2,  4| Besztercebányáról való vagyok.~- Úgy, no. Ott derék emberek laknak.
27  2,  4|               hol is hagytuk el? Izé, no. Azt mondta az imént, hogy
28  2,  4|            azok nem olyan kedvesek.~- No, mi az, Prepelicza? - kérdé
29  2,  4|         Prepelicza elnevette magát.~- No, no! Hát már ne is szóljon
30  2,  4|     Prepelicza elnevette magát.~- No, no! Hát már ne is szóljon a
31  2,  4|            még ki sem fújva magát. ~- No, az éppen elkel a háznál.~-
32  2,  4|            megboldogult Pál kincseit. No már bizony, százszor okosabb
33  2,  4|               Gáspárhoz:~- Nem bánom, no, tartsa meg a Libanont negyvenért.
34  3,  2|       liceum-kerítéseken keresztül:~- No, ha már ez se város, koma,
35  3,  3|          finom úri bricska roncsait. »No, abból se lesz többé kocsi«,
36  3,  3|               Münczné jött zavarba.~- No persze. Oh, oh! Ez az én
37  3,  3|          voltam, mikor õ fiatal volt. No, hát csak tessék azokat
38  3,  3|           felborzolt õsz haját elöl.) No, hát csak menjen fel, lelkem.~
39  3,  4|         lélekszakadtából kezdi verni.~No, ugyan mi nevezetes történhetett?
40  3,  4|              menyecskék és leányok.~- No, én ugyan vissza nem adnám,
41  3,  4|           megelégedéstõl sugárzott.~- No, ez már becsület, uram.
42  3,  4|          biggyesztette el a száját.~- No, no, ne okoskodjék, csak
43  3,  4|      biggyesztette el a száját.~- No, no, ne okoskodjék, csak jöjjön
44  3,  4|          Wibra, a híres fiatal Wibra? No, ez derék! Ki hitte volna?
45  3,  4|          ócska holmit ok nélkül. - Ej no, az Isten hajította ide,
46  3,  4|     szégyenkezéstõl, mint a fáklya.~- No, no - kérlelte Mravucsán -,
47  3,  4| szégyenkezéstõl, mint a fáklya.~- No, no - kérlelte Mravucsán -,
48  3,  4|           hogyan és mikor mehetünk.~- No bizony - szólt közbe biztatólag
49  3,  4|         bennünket, hogy vizünk nincs. No jó, befogom hát a szelet,
50  3,  4|          állatot forogni a levegõben. No hát, megijedtek és megbolondultak.
51  3,  4|            szegény madame Kriszbay…~- No, csak az volna szép - szörnyülködött
52  3,  4|               kedves fõtisztelendõm: »No, ugyan komisz ember a Mravucsán
53  3,  4|          ereszti a kedves kincsemet.« No, csak az volna szép, inkább
54  3,  4|               Ehol ni, beteljesedett. No, csak tessék lelkem összeszedni,
55  3,  4|              hogy megütötte a vállát. No, van énnekem olyan füvem,
56  3,  4|           asztalnál, hogyan kínáljam? No, ez szép mulatság lesz!
57  4,  1|         locs-pocs nem jó a gyomorban. No, mi az, Wladin? Úgy iszol,
58  4,  1|               mikor az ajtót nyitják. No, mit vágsz olyan dacos,
59  4,  1|               ha ilyet mond.~- Üssön, no. Itt a kezem.~- Majd, ha
60  4,  1|               ügyvéd türelmetlenül.~- No, az érdekes, hogy maga semmit
61  4,  1|            vele parasztosan Gyurit.~- No, megálljon!~Gyuri szeme
62  4,  1|              villogtak a homályban.~- No, megállj, kíváncsi cudar,
63  4,  1|          kip-kop, a másik is koppant.~No bizony, imponált is a macskának
64  4,  2|              friss ember! Jó reggelt. No, mit néz reám olyan nagyon?~-
65  4,  2|             De hát maga hogy aludott?~No, csak ezt kellett említeni:
66  4,  2|           hogy kiszakadt a ráncaiból.~No, lett ebbõl nagy eset! Hamar
67  5,  2|               a kisasszony! Láttátok? No, Adameczné (szólt önmagához),
68  5,  2|          ajándékozta az ócska nyelet. No, mondok, ez éppen jó lesz
69  5,  3|              A konyhában se látták.~- No, ez szép mulatság - fortyant
70  5,  3|           lihegve érkezõ sokaságot.~- No, látod, most már csak a
71  5,  3|             jól összeszidta Veronkát. No, te rossz jószág, hát illik
72  5,  3|               volt esve a gyûrûért.~- No, no - szólt a glogovai nábob,
73  5,  3|           volt esve a gyûrûért.~- No, no - szólt a glogovai nábob,