bold = Main text
     Rész, Fejezet                                      grey = Comment text

   1  1,  1   |                a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem maradt
   2  1,  1   |               akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény
   3  1,  1   |              volt annak.) A kis poronty az apja halála után született,
   4  1,  1   |                 volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy
   5  1,  1   |            éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az
   6  1,  1   |                az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon
   7  1,  1   |            Glogovára. Arra esik valahol az a Glogova.~- Dehogy esik
   8  1,  1   |           kitérõ és nagy alkalmatlanság az úton, de meg kellett lenni.
   9  1,  1   |             Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár.
  10  1,  1   |          pogácsát, marcifánkot sütöttek az árva kis jószágnak az útra
  11  1,  1   |          sütöttek az árva kis jószágnak az útra a borzasztó idegen
  12  1,  2   |            benne. Sovány, kietlen vidék az, kopár hegyek között fekszik
  13  1,  2   |               és Selmecbánya között, de az se érinti Glogovát. Ötszáz
  14  1,  2   |             ezeket is úgy kell kicsalni az anyaföldtõl úgyszólván erõszakkal. ~
  15  1,  2   |                 árvalányhaj) teng, mint az elaggott anyóka állán õsz
  16  1,  2   |             hamarább kiélte magát. Lent az aranykalászos rónaság csak
  17  1,  2   |              elõttem van a kis tót falu az 1873. év óta (amikor benne
  18  1,  2   |                A falubeliek megsiratták az öreg papot.~- Jó ember volt -
  19  1,  2   |                 nem tudott gazdálkodni. Az igaz, hogy nem is igen volt
  20  1,  2   |                mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki
  21  1,  2   |             befog, átmentünk egy percre az iskolát megnézni -, mert
  22  1,  2   |              ütött-kopott házacska volt az iskola, természetesen zsúppal
  23  1,  2   |            fedve - zsindelyig csak maga az Isten vitte fel Glogován;
  24  1,  2   |            Isten vitte fel Glogován; de az õ háza is csak szerény volt,
  25  1,  2   |       helyettesítette idelent.~A tanító az udvaron várt bennünket.
  26  1,  2   |          Egyszerre rokonszenvet költött az emberben.~Bevezetett a gyerekekhez,
  27  1,  2   |               Bevezetett a gyerekekhez, az iskolás lányok ültek balról,
  28  1,  2   |               voltak nehezek, hogy hány az Isten, miképpen híják ezt
  29  1,  2   |               Isten, miképpen híják ezt az országot s több ilyenek -
  30  1,  2   |        hajadonfõvel kísért ki bennünket az udvarra.~- Csinos gyerekek -
  31  1,  2   |             kedélyesen -, de honnan van az, domine fráter, hogy mind
  32  1,  2   |          egészséges, piros képét.~- Hát az onnan van, tekintetes uram,
  33  1,  2   |            tekintetes uram, mert nyáron az összes glogovai férfinép
  34  1,  2   |           glogovai férfinép elszéled le az alvidékre mezei munkákra,
  35  1,  2   |            vagyok itt egész õszig, mint az ujjam. (Csintalan mosoly
  36  1,  2   |             Csintalan mosoly jelent meg az ajkai körül.) Méltóztatik
  37  1,  3   |                                         AZ ÚJ PAP GLOGOVÁN~Az új tisztelendõ
  38  1,  3   |                      AZ ÚJ PAP GLOGOVÁN~Az új tisztelendõ úr beköltözött.
  39  1,  3   |              Útközben meg is fejte õket az egyházfi, Szlávik Péter,
  40  1,  3   |                    kivált a Bimbó teje. Az fölséges, mintha valami
  41  1,  3   |            mintha valami almázia volna.~Az új pap holmija kevésbõl
  42  1,  3   |               festetlen deszkaláda volt az egész, egy csomag ágynemû,
  43  1,  3   |               vágták:~- Ej, no! Elég jó az. Ezt a holmit bizony egy
  44  1,  3   |              csak a düledezõ parókiát - az elõbbi pap rokonai minden
  45  1,  3   |        kifolyólag déltájban sorba járta az egész házsort, bepislantván
  46  1,  3   |      tisztelendõ úr fogyasztja el elõle az ennivalót. Úgy ám, de õ
  47  1,  3   |           sovány állapotban volt, mikor az új pap megérkezett, s mikor
  48  1,  3   |                pap megérkezett, s mikor az egyházfi megmutogatta neki
  49  1,  3   |                labodával benõtt kertet, az üres istállót és ólakat.~
  50  1,  3   |             elmosolyodott.~- És ez mind az enyém?~- Mind, mind, amit
  51  1,  3   |                 azt mondják, hogy hátha az égbõl nézi az öreg tisztelendõ,
  52  1,  3   |                hogy hátha az égbõl nézi az öreg tisztelendõ, s kísérteni
  53  1,  3   |             könyörgõ szemekkel látszott az új papra nézni. Lehet, hogy
  54  1,  3   |          teremtmény a közelemben.~- Hát az bizony jó lesz - humorizált
  55  1,  3   |             bizony jó lesz - humorizált az egyházfi. (Mert nagy élvezet
  56  1,  3   |          parasztnak pappal évelõdni.) - Az embernek kezdeni kell valahol.
  57  1,  3   |              Úgy is lehetne, hogy elõbb az õrizni valót szerzi meg,
  58  1,  3   |                valót szerzi meg, azután az õrzõt. De így is jó az,
  59  1,  3   |           azután az õrzõt. De így is jó az, tisztelendõ úr.~Mosolygott,
  60  1,  3   |            leány. Maga is belátta, hogy az öreg Visztulára nem vár
  61  1,  3   |               többen-többen gyülekeztek az udvarra, menyecskék, akik
  62  1,  3   |                 és kezet fogtak vele:~- Az isten hozta! Itt jó dolga
  63  1,  3   |                Holtig itt lehet nálunk!~Az idõsebb asszonyok egyike
  64  1,  3   |              szülte.~Egyszóval tetszett az új pap mindenkinek, nyájasan,
  65  1,  3   |           nyájasan, szépen beszélgetett az idõsebb emberekkel egy kicsikét,
  66  1,  3   |             tanítónál volt lakása addig az ideig, míg valami állapotba
  67  1,  3   |             faluban?~- Nem sok híja van az ötszáznak.~- Mit fizetnek
  68  1,  3   |               Hát mennyi a stóla?~- No, az bizony elég nagy - felelte
  69  1,  3   |                 György -, temetés után, az a halottól függ, az esküvõ
  70  1,  3   |               után, az a halottól függ, az esküvõ díja pedig olyan,
  71  1,  3   |             díja pedig olyan, amicsodás az összekötendõ pár (mert ilyenkor
  72  1,  3   |                  mert ilyenkor gavallér az ember), hanem a keresztlevél
  73  1,  3   |       kivételéért egy pengõ forint jár… Az már valami.~- És mennyi
  74  1,  3   |            esküvés van évenkint?~- Hja, az a krumpli mennyiségétõl
  75  1,  3   |               négy-öt mégis akad.~- No, az kevés. Hát haláleset mennyi
  76  1,  3   |            haláleset mennyi van?~- Hja, az a krumplitermés minõségétõl
  77  1,  3   |         évenkint egy-egy lefûrészelt fa az erdõben. Vagy szerencsétlenség
  78  1,  3   |           halálesetek száma.~- Csakhogy az nem a papé mind! - mondá
  79  1,  3   |              Klincsok György hátrahúzta az elõtérbõl Szlávik Pétert
  80  1,  3   |                Pétert s maga állott oda az Isten szolgája elé.~- Föld?
  81  1,  3   |             Mert tetszik tudni, úgy van az, hogy a glogovai határ még
  82  1,  3   |                 a község ládája és vele az összeírás. Mindenkié annyi
  83  1,  3   |        leöblítette õket egy imádsággal. Az imádság volt a domíniuma,
  84  1,  3   |           káplán tudja, hogy mit jelent az. Szerencsére a szomszéd
  85  1,  3   |             mondta Urszinyi. - Hja, biz az nem a nyitrai püspökség,
  86  1,  3   |                még rosszabb helyen volt az oroszlánokkal. Ezek végre
  87  1,  3   |              tisztelendõ nevetve.~- Még az is van, de neked nincsen
  88  1,  3   |                  Micsoda boldogság volt az, a saját házában járni-kelni,
  89  1,  3   |                 amelyeknek tollúját még az édesanyja fosztotta. Úgy
  90  1,  3   |             amikor megzörögtette valaki az ablakot kívülrõl. ~A pap
  91  1,  3   |                  összerezzent, s kezdte az édes álmot kitörülgetni
  92  1,  3   |               már, a nap besütött.~- Mi az? - kiáltá.~- Nyisd ki az
  93  1,  3   |                az? - kiáltá.~- Nyisd ki az ajtót, Jankó!~Jankó! Ki
  94  1,  3   |         valamelyike volna, akiktõl csak az imént vált meg az álomban.~
  95  1,  3   |          akiktõl csak az imént vált meg az álomban.~Kiugrott az ágyból
  96  1,  3   |                meg az álomban.~Kiugrott az ágyból hirtelen, és az ablakhoz
  97  1,  3   |         Kiugrott az ágyból hirtelen, és az ablakhoz szaladt:~- Ki van
  98  1,  3   |                pitvarajtót, és kilépett az eresz alá:~- Itt vagyok,
  99  1,  3   |                nem volt ott, hanem künn az úton állott, a zsákokkal
 100  1,  3   |                lettél. De elcsodálkozna az anyád, ha élne. Az ördög
 101  1,  3   |        elcsodálkozna az anyád, ha élne. Az ördög vigye el ezt a kötelet,
 102  1,  3   |            szájacskájára, mint a mézre.~Az õszi nap elaggott fénye
 103  1,  3   |                 beragyogta a kosarat és az alvó gyermeket. Máté gazda
 104  1,  3   |            szemeit a papra, várta, hogy az szóljon valamit.~- Meghalt? -
 105  1,  3   |               nagy sokára. - Lehetetlen az. Nem éreztem meg.~A homlokához
 106  1,  3   |                 õfelsége magához vette, az õ trónusához szólította.
 107  1,  3   |         trónusához szólította. Nem hagy az itt egyikünket se. Ej ni,
 108  1,  3   |             rusnya békák, hogy ráléptem az egyikre!~A paplak labodával,
 109  1,  3   |         óvatosan leeresztette a kosarat az eszterhaj alá.~A pap le
 110  1,  3   |              ide, akár oda. A háttérbõl az Ukrica-erdõ fenyvesei zúgtak,
 111  1,  3   |                 szövõdnék a zúgás közé, az édesanyja hangjához hasonló.
 112  1,  3   |               csitt, csitt! Ni, most is az anyai hang szólt ki az erdõbõl:
 113  1,  3   |               is az anyai hang szólt ki az erdõbõl: Neveld a gyermeket,
 114  1,  3   |             bosszúsan, és megsuhintotta az ostorát. - Az Isten áldja
 115  1,  3   |             megsuhintotta az ostorát. - Az Isten áldja meg, tisztelendõ
 116  1,  3   |               uram, mert dombnak megyen az út, lassú haragos mormogással,
 117  1,  3   |                 nyugtatványozza magának az elvégzett kötelességét,
 118  1,  3   |    barangolásból. Mert messze barangolt az anyja után. Elsõ dolga volt
 119  1,  3   |           fölkeresni, vele töltötte azt az idõt még egyszer, amit már
 120  1,  3   |               töltötte képzeletében azt az idõt is - amitõl a távolság
 121  1,  3   |               imádkozva, és amire akkor az anyja gondolt, ami mondanivalója
 122  1,  3   |                 a szélnek odaadta, szél az erdõ által kikiabáltatta:
 123  1,  3   |                  nagyobb erõk.~Jánosnak az volt az elsõ ösztöne, utána
 124  1,  3   |          nagyobb erõk.~Jánosnak az volt az elsõ ösztöne, utána futni
 125  1,  3   |               meg, beszéljen el mindent az anyjáról, amit tud, hogy
 126  1,  3   |                kosarat pillantotta meg, az lekötötte a figyelmét.~A
 127  1,  3   |                tovább nézte, kezdett ez az arc nõni, változni, s vibráló
 128  1,  3   |             vonásról-vonásra elõpattant az anyai arc. Szent Isten,
 129  1,  3   |             Csak egy fél percig tartott az egész. Újra a kicsi gyermek
 130  1,  3   |                meg és a tanácstalanság, az imádságra gondolt; most
 131  1,  3   |            imádkozni. Éppen nyitva volt az Isten háza, két öreg anyóka
 132  1,  3   |            belsejét.~János pap nem ment az oltárhoz, mert éppen ott
 133  1,  4   |                                         AZ ESERNYŐ ÉS SZENT PÉTER~Igen,
 134  1,  4   |              Jézushoz.~Milyen szerencse az emberiségre ez a Jézus,
 135  1,  4   |              emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki ember volt. Az
 136  1,  4   |               az isten, aki ember volt. Az Istenrõl nem tudom, milyen,
 137  1,  4   |                  hogy gondolkozott, még az arcát is ösmerem. Nem az
 138  1,  4   |                az arcát is ösmerem. Nem az tölti el lelkemet megnyugvással,
 139  1,  4   |    megnyugvással, hogy õ uram nekem, de az, hogy ismerõsöm.~Kétezer
 140  1,  4   |                 összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekbõl és az
 141  1,  4   |                 Az akkori emberekbõl és az utánok valókból is por lett,
 142  1,  4   |             tudja Isten, mi lett, de õ, az én ismerõsöm, mindig élt,
 143  1,  4   |          országokba, idegen népek közé, az arcok mások, az állatok
 144  1,  4   |             népek közé, az arcok mások, az állatok is mások, a füvek
 145  1,  4   |                mások, a füvek is mások, az ég is más, minden más, már
 146  1,  4   |               sebektõl vérzõ pléhember, az én ismerõsöm.~Ah, itt van
 147  1,  4   |            kimeríthetlen bõségszarudból az eszközöket, hogy õt táplálhassam,
 148  1,  4   |               Istenfiú mintha hallgatná az ima szavait, az árnyék és
 149  1,  4   |               hallgatná az ima szavait, az árnyék és a fénysávok, amik
 150  1,  4   |             árnyék és a fénysávok, amik az ablakokból, a falakból õreá
 151  1,  4   |                 õrajta rezegtek, mintha az õ arcának a megnyilatkozásai
 152  1,  4   |             meleg után hirtelen beborul az ég, fekete felhõ jõ, vihar
 153  1,  4   |               barmok bõgve szaladgálnak az utcákon.~Jánost a rémület
 154  1,  4   |                 A gyermeket ott hagytam az eszterhaj alatt. Jaj, annak
 155  1,  4   |               Jaj, annak vége van!~Mint az õrült rohant a lakóháza
 156  1,  4   |                 a kosárban ült és a lúd az udvarban szaladgált, s az
 157  1,  4   |               az udvarban szaladgált, s az esõ zuhogott egyre, zuhogott
 158  1,  4   |                zuhogott egyre, zuhogott az eszterhaj alá is, patakban
 159  1,  4   |               is, patakban folyt ott is az esõvíz, de a gyermek szárazon
 160  1,  4   |                Folt hátán folt volt már az esernyõn, az alján is alig
 161  1,  4   |              folt volt már az esernyõn, az alján is alig lehetett felismerni
 162  1,  4   |                alig lehetett felismerni az apró virágos csíkot, mely
 163  1,  4   |               pap hálás szemeket vetett az égre, s fölkapván a gyermeket
 164  1,  4   |                összecsókolta és bevitte az esernyõ alatt a szegényes
 165  1,  4   |            honnan kerülhetett föléje ez az esernyõ? Megfoghatatlan!
 166  1,  4   |              parasztok barázdákat ástak az udvarokon, hogy azokon a
 167  1,  4   |        tudtukkal senki sem fordult meg.~Az öreg Adamecz Mátyásné, ki
 168  1,  4   |             éppen akkor ereszkedett alá az égbõl. Kõvé változzon át
 169  1,  4   |          eresztette le azt a szerszámot az árva védelmére.~Ostoba fecsegés
 170  1,  4   |              védelmére.~Ostoba fecsegés az Adamacznéé! Adameczné szeret
 171  1,  4   |                menny, hallotta énekelni az angyalok seregét, s látta
 172  1,  4   |               processziós népség között az õ harmadéve elhalt unokája,
 173  1,  4   |                 nem látta-e azokat fent az égben? Hát az én lányomat?
 174  1,  4   |               azokat fent az égben? Hát az én lányomat? Hát az én apuskámat?
 175  1,  4   |                 Hát az én lányomat? Hát az én apuskámat? Hát az én
 176  1,  4   |                Hát az én apuskámat? Hát az én szegény uramat?~Hitték,
 177  1,  4   |               más anya szült. Mivelhogy az Istenben boldogult apjával,
 178  1,  4   |             újba tegyék át, s megnézvén az öreget, csodálkozva látták,
 179  1,  4   |                a tehénpásztor.~Hát hogy az öreg Flinta most az égben
 180  1,  4   |                hogy az öreg Flinta most az égben van, az annyi, mint
 181  1,  4   |               Flinta most az égben van, az annyi, mint kétszer kettõ,
 182  1,  4   |                 nyitva hagyja némelykor az ajtót egy kis bekukkanásra
 183  1,  4   |              ajtót egy kis bekukkanásra az õ Agnisa leányának…~Igaz
 184  1,  4   |       zsidóforma alakot látott cammogni az úton a parókia irányában,
 185  1,  4   |                  s annak a kezében volt az a piros, óriás vászontányér,
 186  1,  4   |                Akármi legyek - mondotta az egyházfi (õ látta így, kalap
 187  1,  4   |         beszabadult, fel akarta öklelni az öreg zsidót, mire az a botjával
 188  1,  4   |            öklelni az öreg zsidót, mire az a botjával megütötte, s
 189  1,  4   |            szolgálóját, hogy merre visz az út Lehotádra. Az Erzsi leány
 190  1,  4   |             merre visz az út Lehotádra. Az Erzsi leány megmondta neki,
 191  1,  4   |                 Maradt is annyi krónika az itt viselt dolgairól, hogy
 192  1,  4   |                 vászonsátrat küldött le az Úr a nagy felhõszakadás
 193  1,  4   |                hogy meg ne ázzék. Magát az öreg Szent Pétert szalasztotta
 194  1,  4   |            Szent Pétert szalasztotta le az árvák és gyámoltalanok gondviselõje.~
 195  1,  4   |                 gyõzte a tisztelendõ úr az ajtót nyitogatni, napközben
 196  1,  4   |          lisztünk bizony nem mundliszt, az a zsivány molnár megégette
 197  1,  4   |           Mennyire félreismertem ezeket az embereket. A kerek világon
 198  1,  4   |                nem sokba nézte eddigelé az új tisztelendõt, s aki azon
 199  1,  4   |                s aki azon a réven, hogy az apja szakálla kinõtt a holta
 200  1,  4   |                   joggal vélt avatkozni az egyház dolgaiba.~- Tisztelendõ
 201  1,  4   |             gondviselõné kellene.~- Hát az bizony kellene - szólt a
 202  1,  4   |             elgondolkozva -, de szegény az eklézsia.~- Szegény az ördög -
 203  1,  4   |          szegény az eklézsia.~- Szegény az ördög - pattant fel Adameczné -,
 204  1,  4   |                a haját befonni. S aztán az enni kér napközben is, a
 205  1,  4   |                atyuskám. Azt én mondom, az öreg Adameczné. A harangozó
 206  1,  4   |               takarítson, de mit értene az a mamlasz egy gyerekhez.~-
 207  1,  4   |                nem vagyok én itt? Engem az Isten is papszakácsnénak
 208  1,  4   |                  édes lelkem; énrám meg az Istenre. Majd megfizeti
 209  1,  4   |              Majd megfizeti õ azt nekem az atyuska helyett. Még az
 210  1,  4   |                 az atyuska helyett. Még az este beállok a szolgálatba
 211  1,  4   |          szolgálatba s elhozom magammal az edényeimet is.~A pap egyre
 212  1,  4   |              neki a mai nap történetét, az Adameczné ajánlatánál összecsapta
 213  1,  4   |                 összecsapta a kezeit:~- Az Adameczné? Az az öreg boszorkány?
 214  1,  4   |                 kezeit:~- Az Adameczné? Az az öreg boszorkány? Fizetés
 215  1,  4   |              kezeit:~- Az Adameczné? Az az öreg boszorkány? Fizetés
 216  1,  4   |               Fizetés nélkül? Hogy majd az Isten fizet meg érte? No,
 217  1,  4   |               ember készfizetõ kezesnek az Istent fogadta volna el.
 218  1,  4   |            valóban megbabonáztad ezeket az embereket.~A pap csak csendesen
 219  1,  4   |         sejtette a változások forrását. Az ima, melyet a Jézushoz intézett
 220  1,  4   |                  Valóban csoda történt!~Az esernyõrõl forgalomba jött
 221  1,  4   |            értette, miképpen került oda az esernyõ, egy percig csudálkozott
 222  1,  4   |                  s lóháton nyargalt ide az egyik híradással Gongoly
 223  1,  4   |      izgatottságot keltett a községben. Az emberek csoportosan gyülekeztek
 224  1,  4   |                egyes porták elé:~- Hja, az Isten bír a gazdagokkal
 225  1,  4   |              mondá -, most szedje össze az eszét. Kövér halott van.
 226  1,  4   |              elvitték Kopanyicára, hogy az asztalos befesse feketére,
 227  1,  4   |                 kend hamar, és hozza el az esernyõt, az almárium mellé
 228  1,  4   |                és hozza el az esernyõt, az almárium mellé van támasztva!~
 229  1,  4   |           tisztelendõre. Tudta is õ, mi az az esernyõ!~- Ej no - mondá
 230  1,  4   |        tisztelendõre. Tudta is õ, mi az az esernyõ!~- Ej no - mondá
 231  1,  4   |              alá, míg kisvártatva hozta az esernyõt a gyorslábú Kvapka,
 232  1,  4   |              anélkül, hogy ázott volna, az esõszemek haragosan cuppogtak-kopogtak
 233  1,  4   |                 A temetésen is mindenki az esernyõt bámulta. Errõl
 234  1,  4   |               Errõl suttogtak egymással az asszonyok és a férfiak.~-
 235  1,  4   |     settenkedett Gongolyné körül, mikor az még helyes menyecske volt.
 236  1,  4   |                Szinte így várta már ezt az ember. Azelõtt is, beszélték,
 237  1,  4   |              csak elõbukkant Srankó, és az is eltûnt a rozsokba. Ó,
 238  1,  4   |              eltûnt a rozsokba. Ó, azok az istentelen rozsok! Olyan
 239  1,  4   |              temetés után való reggelen az ágyban, úgy látszik, a halál »
 240  1,  4   |                meglesz.~- És mibe kerül az egész? - kérdezte Srankóné.~
 241  1,  4   |              feje fölött. Gyönyörû volt az.~A pap meg nem állhatta,
 242  1,  4   |                nevesse magát. ~- Hiszen az lehetetlen! Oh, oh!~Srankóné
 243  1,  4   |                 Miért volna lehetetlen? Az én pénzem is csak olyan,
 244  1,  4   |             édes Srankóné, hiszen akkor az esõ esett; holnap pedig
 245  1,  4   |               tisztelendõ.~- Hogy akkor az esõ esett? Hát annál inkább
 246  1,  4   |                boldogultam. Nem volt ám az érdemetlenebb ember, mint
 247  1,  4   |        Gongolyné. Bíróviselt ember volt az én uram, az anyaszentegyházra
 248  1,  4   |       Bíróviselt ember volt az én uram, az anyaszentegyházra is áldozott,
 249  1,  4   |               azokat a tarka gyertyákat az oltárra Besztercebányáról,
 250  1,  4   |             fehér oltárterítõt pediglen az õ testvérhúga slingelte.
 251  1,  4   |              meg õ azt a szégyent, hogy az Isten szolgája megvonja
 252  1,  4   |                ami a holtnak jár, s ami az élõnek is jól esik. Mit
 253  1,  4   |                eltakarítást se adta meg az urának, belökette a gödörbe,
 254  1,  4   |                addig-addig morzsolgatta az ujjaival annak egyik csücskét,
 255  1,  4   |                 ember volt. Nem igaz ám az a sok pletyka, amit róla
 256  1,  4   |                 igaz volna is, akkor ez az igazság éppen a Gongolynét
 257  1,  4   |              Isten nyugosztalja. Ha hát az egyiknél ott volt a szent
 258  1,  4   |         másiknál is. Vagy már haragszik az Istenke eddig is s akkor
 259  1,  4   |         beszélni. Hagyjanak nekem békét az efféle babonákkal! Az egész
 260  1,  4   |             békét az efféle babonákkal! Az egész kívánságuk egyszerûen
 261  1,  4   |     beleegyezett, hogy Srankó Jánost is az esernyõ alatt fogja temetni,
 262  1,  4   |               nem viszi a gazdája. Mert az tény, hogy valaki itt hagyta,
 263  1,  4   |      megfordulni a planétánkon.~Valóban az esernyõért senki sem jelentkezett,
 264  1,  4   |            tisztelendõ úr mégis kinyitá az esernyõt a koporsónál s
 265  1,  4   |                 esernyõt a koporsónál s az alatt menve, kísérte a beszentelt
 266  1,  4   |             hogy a kovácsmûhely tájékán az egyik Magát megbotlott egy
 267  1,  4   |               és leesett, mire megijedt az utána ballagó Lajkó Pál,
 268  1,  4   |            sebesen, s ágyat vetvén egy, az udvaron talált, vasalás
 269  1,  4   |                 kocsira, oda tették fel az Isten különös csodatétele
 270  1,  4   |         eseménytõl kezdõdik voltaképpen az esernyõ legendája, mely
 271  1,  4   |            keresztül a fenyves erdõkön, az égnek meredõ sziklákon,
 272  1,  4   |                 egy mélyedést találtak, az a Szent Péter lába nyoma
 273  1,  4   |         Glogován járt. Mégis nagy dolog az, atyafiak!~S magát az esernyõt
 274  1,  4   |             dolog az, atyafiak!~S magát az esernyõt a miszticizmus
 275  1,  4   |              látni vélik, amint elhozza az esernyõt, hogy a pap húgocskája
 276  1,  4   |               Vajon hogy ereszkedett le az öreg az égbõl? Bizonyosan
 277  1,  4   |             hogy ereszkedett le az öreg az égbõl? Bizonyosan ráült
 278  1,  4   |        Bizonyosan ráült valami felhõre, az lehozta szépen s valamelyik
 279  1,  4   |               letette.~Aztán elbeszélik az esernyõ csodás erejét, hogy
 280  1,  4   |                 Hej, milyen legény lesz az, aki azt majd egyszer feleségül
 281  1,  4   |              borítsa a beteg fölé, amíg az gyón. Lehetetlen az, hogy
 282  1,  4   |                amíg az gyón. Lehetetlen az, hogy ne használjon, vagy
 283  1,  4   |             használjon, vagy meggyógyul az ilyen beteg, vagy ha meg
 284  1,  4   |            glogovai parókiára, hogy ott az esernyõ alatt még egyszer
 285  1,  4   |       kapcsolják a kezöket. És ez aztán az igazi. Kvapka harangozó
 286  1,  4   |              vászongombát, amiért aztán az õ tüszõjébe is csordul néhány
 287  1,  4   |                 csak úgy dõl a pénz meg az ajándék, mintha zsákból
 288  1,  4   |            eredetû lehet. Nem egyenesen az õ imádságára lõn-e odateremtve
 289  1,  4   |             Pénz, jólét, gazdagság árad az egyszerû, rongyos esernyõbül,
 290  1,  4   |          aranyok potyognak a gyapjából.~Az esernyõ híre a magas körökig
 291  1,  4   |                maga elé idézvén a papot az esernyõvel egyetemben, miután
 292  1,  4   |              jelentette, hogy õ is hisz az esernyõben.~Néhány hét múlva
 293  1,  4   |             adott ki János papnak, hogy az ereklyét ne magánál tartsa
 294  1,  4   |              nyomban visszafelelt, hogy az említett esernyõ voltaképpen
 295  1,  4   |            nemcsak a papnak vált javára az esernyõ, ki csakhamar igavonó
 296  1,  4   |            többnyire vén grófnék), hogy az esernyõ alá állva, egy imádságot
 297  1,  4   |                kivévén Adamecznét, mert az még csúnyább lett azóta),
 298  1,  4   |           vasárnaponkint délután, mikor az emberek ráérnek összevissza
 299  2,  1   |               boszorkány.~Gregorics Pál az apja halála után született,
 300  2,  1   |         Gregorics Pál; nagyobb baj volt az a többi élõ Gregoricsnak,
 301  2,  1   |              hogy egyáltalán született, az örökség most már többfelé
 302  2,  1   |           maradt, ebben nem osztakoztak az elsõ feleségtõl származó
 303  2,  1   |                pedig ez volt a sok, bár az apja után maradt örökrész
 304  2,  1   |            éppen jelentéktelennek, mert az öreg Gregorics jócskán gyûjtött
 305  2,  1   |         ellenben még nem voltak. Ma már az akkori borkereskedõi kellékekbõl
 306  2,  1   |           hiányzik, hanem a Garam vize, az még megvan.~Gregorics Pálnak
 307  2,  1   |               adott a természet, amivel az a megkülönböztetés jár az
 308  2,  1   |               az a megkülönböztetés jár az emberi szájakon, hogy a
 309  2,  1   |            abban állott, hogy szeressék az emberek.~És õ jó is volt,
 310  2,  1   |               mindig úgy igazította fel az emberek eszét, hogy azok
 311  2,  1   |                 szivart szí. Uramisten! Az öreg szárított krumplileveleket
 312  2,  1   |               két krajcáros szivarokra.~Az embereknek ez se tetszett.~-
 313  2,  1   |               Nagyobb kutya lesz ez még az apjánál is. Pfuj, de utálatos
 314  2,  1   |                  Hallatlan szemtelenség az, hogy egy Gregorics rá mer
 315  2,  1   |                a szegény Gregorics Pál, az mind ellene fordult. Ha
 316  2,  1   |                a várostól, ezt örökölte az anyja után, máskor elrándult
 317  2,  1   |               egy bérháza volt, szintén az anyja után, abból állott
 318  2,  1   |                anyja után, abból állott az egész foglalkozása, ami
 319  2,  1   |          heteken át. Minek él a világon az ilyen here?~Gregorics Pálnak
 320  2,  1   |                 jutott, s belátta, hogy az embereknek igazuk van, az
 321  2,  1   |               az embereknek igazuk van, az életet nem szabad áthenyélni.
 322  2,  1   |                 városát vagy a megyéjét az eszével.~No iszen, csak
 323  2,  1   |                 eszével.~No iszen, csak az kellett Gregorics Pálnak.
 324  2,  1   |           partit, szívesen fogadták, de az intrikus féltestvérei, akik
 325  2,  1   |       egymásután, hogy elhíresült róluk az egész országrészben. Késõbb
 326  2,  1   |               akar a kosarak királyának az királynõje lenni? No, ugyan
 327  2,  1   |              Egy szó mint száz, ezeknek az ábrándos bakfiseknek nem
 328  2,  1   |              nem egy ugrás a vénlányok; az két ugrás: közbül a menyecskék
 329  2,  1   |         menyecskék vannak. A vénleányok az utolsó stáció.~A bakfisek
 330  2,  1   |            Ápolni fogom.~És mélyen alul az agy fenekén, ahol azok a
 331  2,  1   |          bakfisek, ti még nem ösmeritek az életet: a hosszú szoknyát
 332  2,  1   |                 szoknyát már rátok adta az édes mama, de az eszetek
 333  2,  1   |             rátok adta az édes mama, de az eszetek még rövid maradt.
 334  2,  1   |               de kénytelen vagyok, hogy az olvasó elõtt megindokoljam,
 335  2,  1   |                menyecskéknek udvarolni, az egy reális mérték. A bakfisek
 336  2,  1   |      megmutatják, mennyit ér egy férfi. Az a helyes súly, amennyit
 337  2,  1   |            menyecskéknél sem. Mindenütt az asszony adott ki rajta,
 338  2,  1   |                rajta, nem a férj, pedig az ember egyenesen a férjekre
 339  2,  1   |                 tudott keresztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan
 340  2,  1   |             mert örökké járt-kelt, mint az Orbán lelke. Kevesen sejtették,
 341  2,  1   |             vörös esernyõs emberke maga az ördög, de a jó ördögök családjából.~
 342  2,  1   |             szereplésre, se házasságra. Az történt vele is, ami az
 343  2,  1   |                 Az történt vele is, ami az agglegényekkel rendesen,
 344  2,  1   |                ez a bölcsesség. Ez volt az õ teóriája is már.~Egy asszony
 345  2,  1   |             arra kell, hogy kiszolgálja az embert, egy pedig arra kell,
 346  2,  1   |                arra kell, hogy szeresse az ember. Ez tehát összesen
 347  2,  1   |                 hatalmas erdõk szálfái; az arca elég takaros, de azonfelül
 348  2,  1   |                esténkint dalolni, mikor az edényeket elmosogatta:~Tutaj
 349  2,  1   |             behízelgő hangja volt, hogy az úr behívatta egyszer a szobájába,
 350  2,  1   |               ilyenben.~- Tetszik nekem az éneklésed, Anka. Csinos
 351  2,  1   |     viszontagságait:~Tudod-e rózsám, mi az én ágyam?~Jéghideg kövön
 352  2,  1   |               kövön terített köpeny,~Ez az én ágyam.~Így alszom én.
 353  2,  1   |                 Mindezt csendesen tűrte az Anka, hanem amint aztán,
 354  2,  1   |                okoskodott, felugrott és az ajtónak tartott.~- Ne fuss
 355  2,  1   |             utána, s hiába ismételgette az ajtónál:~- Nem eszlek meg.
 356  2,  1   |                lépni a szolgálatból, de az úr kiengesztelte egy aranygyûrûvel
 357  2,  1   |                 tetszett a dicséret meg az aranygyûrû, és megmaradt.~-
 358  2,  1   |                   De aztán megtartsa ám az ígéretét a tekintetes úr,
 359  2,  1   |          legyeskedik, hát megrúgom.~Biz az, mi tûrés, tagadás, megint
 360  2,  1   |             Ancsura ki se kötötte többé az incselkedések beszüntetését.
 361  2,  1   |              beszüntetését. Elég gazdag az úr, mit takarékoskodjék
 362  2,  1   |            diplomatikus kérdést intézte az öreg szatócsnéhoz, özvegy
 363  2,  1   |                 asszonyka, fáj-e nagyon az ember füle, ha kifúrják?~
 364  2,  1   |               és nagymérgesen csapta be az ajtót, hogy egy negyedóráig
 365  2,  1   |                Miért is ne akart volna? Az õ fülét is csak az az Úristen
 366  2,  1   |               volna? Az õ fülét is csak az az Úristen teremtette, amelyik
 367  2,  1   |            volna? Az õ fülét is csak az az Úristen teremtette, amelyik
 368  2,  1   |          okvetetlenkedjék. Hiszen lehet az ilyet siettetni. Minden
 369  2,  1   |               kapcsos pruszlikot, amely az idomokat összehúzza, eltakarja,
 370  2,  1   |               és ravasz lehetett kémnek az egész orosz és osztrák ármádiával
 371  2,  1   |            valóban néhány hét múlva már az egész város pletykázta a
 372  2,  1   |                 történt soha a világon!~Az idegenek vállat vontak (
 373  2,  1   |       csitítgatták a rokonokat:~- Semmi az. Szinte természetes. Hiszen
 374  2,  1   |             megállapítani nem lehet, de az tény, hogy a hírek szép
 375  2,  1   |                 Kié ez a fiú? Mit keres az itt? Hogy került a Gregorics-udvarba?
 376  2,  1   |                 s melyet sohase tett le az elõszobában, ha látogatást
 377  2,  1   |      figyelmeztették: »Tegye le, bácsi, az esernyõjét.«~- Nem, nem -
 378  2,  1   |                  miért ragaszkodott úgy az esernyõjéhez. Megfoghatatlan
 379  2,  1   |            esernyõjéhez. Megfoghatatlan az! Ej, hátha ereklye? - Valaki
 380  2,  1   |                honvéd volt), hogy ebben az ócska esernyõben hordozgatta
 381  2,  1   |        jegyzékeket annak idejében, mert az esernyõ nyele üres egy helyen.
 382  2,  1   |                üres egy helyen. Hát biz az igaz is lehet.~A többi Gregoricsnak,
 383  2,  1   |                 többi Gregoricsnak, kik az örökséget várták, szemet
 384  2,  2   |               Hol vette ezt a mellkast? Az ördögbe, hol vehette?~Neki,
 385  2,  2   |          ugyancsak talentumos fiú volt; az öreg nyugalmazott professzor,
 386  2,  2   |               naponkint órát adott neki az elemi tanulmányokban, lelkesedéssel
 387  2,  2   |                szivarjaiból kínálta meg az öreg professzort, aki igen
 388  2,  2   |              velük, Gregorics úr - mint az állami pénzverõ. Hallotta
 389  2,  2   |                a rézkrajcárokba. Hát ez az. Hiszen ért engem, Gregorics
 390  2,  2   |                ért engem, Gregorics úr? Az én szellememet néhány generáción
 391  2,  2   |           céljából, egyre jósolgatták: »Az lesz a vége, hogy elveszi
 392  2,  2   |              Kupeczky is azt beszélte: »Az lesz a vége. Ki fogad velem,
 393  2,  2   |              vége. Ki fogad velem, hogy az lesz?«~Az is lett volna;
 394  2,  2   |             fogad velem, hogy az lesz?«~Az is lett volna; Gregorics
 395  2,  2   |               Pál maga is erre gondolt, az lett volna - valljuk meg -
 396  2,  2   |               korrekt mert volna lenni.~Az események logikus folyása
 397  2,  2   |             különös körülmény vágódott. Az egyik az, hogy Wibra Anna
 398  2,  2   |            körülmény vágódott. Az egyik az, hogy Wibra Anna leesett
 399  2,  2   |               meredt gyér vörös hajával az öreg Gregorics, látta a
 400  2,  2   |                 halálos szenvedését, és az õ vézna teste is érezte
 401  2,  2   |            Megragadta a doktor kezét:~- Az én fiam õ. Hallja-e, az
 402  2,  2   |                 Az én fiam õ. Hallja-e, az én fiam. Egy szakajtó aranyat
 403  2,  2   |              aranyat adok, ha megmenti.~Az orvos meg is mentette, meg
 404  2,  2   |             ettem, apabácsika. (Ez volt az új cím. Az »apát« fölvette,
 405  2,  2   |         apabácsika. (Ez volt az új cím. Az »apát« fölvette, de a régi »
 406  2,  2   |                  Hát akkor mit ehetett? Az anyja is váltig találgatta.
 407  2,  2   |             találgatta. Talán ez, talán az? - Meglehet, az ecet volt
 408  2,  2   |               ez, talán az? - Meglehet, az ecet volt megromolva az
 409  2,  2   |                 az ecet volt megromolva az ételben. (Mit is fõztünk
 410  2,  2   |          fõztünk csak azon a napon?) De az se lehetetlen, hogy a rézedény
 411  2,  2   |             gondolt. Azoknak a keze ez. Az örökségért kinyújtott kéz
 412  2,  2   |               és a vagyont.~- Nem, nem. Az életébe kerülhetne, megölnék,
 413  2,  2   |                kerülhetne, megölnék, ha az útjukba állítanám. Tehát
 414  2,  2   |            állítanám. Tehát nem állítom az útjukba.~Reszketett a gyerekért,
 415  2,  2   |                 és ne szeresse többé.~- Az csak afféle tréfa volt -
 416  2,  2   |                 erre a szóra a könnyek.~Az öreg Gregorics reszketett,
 417  2,  2   |      unokaöcsöknek is egyre küldözgette az ajándékokat, úgyhogy a Gregoricsok,
 418  2,  2   |              adta magát, merészebb volt az ördögnél, s ha megszállotta
 419  2,  2   |                   Újra látogatni kezdte az asszonyokat, akiknek hasztalanul
 420  2,  2   |       Bizonyosan a cseh birtokaira ment az öreg«.~Ezekrõl a cseh birtokokról
 421  2,  2   |                 a veséjét gyógyítgatta. Az egész csehországi birtok
 422  2,  2   |           fiának. Egy bankutalvány lesz az öröksége, egy darabka papiros,
 423  2,  2   |                ahol a Gyuri tanulgatott az õ öreg mentorával.~Ezek
 424  2,  2   |                 mentorával.~Ezek voltak az õ boldog hetei, az egyedüli
 425  2,  2   |               voltak az õ boldog hetei, az egyedüli verõfény életében,
 426  2,  2   |                 diák lett, elsõ eminens az osztályban, s jellemre,
 427  2,  2   |    magaviseletre is kiváló társai közt.~Az öreg hetekig ott maradt
 428  2,  2   |             ilyenkor csak a fiúnak élt. Az utolsó leckeóra után ott
 429  2,  2   |             leckeóra után ott várta már az iskola kapujában, s a fiú
 430  2,  2   |               nebulók, kikrõl azt hinné az ember, hogy az eszük a pige-játékon
 431  2,  2   |                azt hinné az ember, hogy az eszük a pige-játékon és
 432  2,  2   |              miatt. Azt beszélték, hogy az maga a pokolbeli sátán,
 433  2,  2   |            képzeltek, olyanformát, mint az Aladdin lámpájáé lehetett.
 434  2,  2   |                melyet gyakran szavaltak az elsõ eminens bosszantására
 435  2,  2   |              elsõ eminens bosszantására az irigyei. De meg is kapta
 436  2,  2   |               tette osztálytársai elõtt az »apabácsit«, s egy nap maga
 437  2,  2   |            apabácsika, egy új esernyõt.~Az öregúr furfangosan mosolygott:~-
 438  2,  2   |                 Talán nem tetszik neked az esernyõm, te mizi-mázi?~-
 439  2,  2   |             mizi-mázi?~- Kinevetik érte az apabácsikát, higgye meg.
 440  2,  2   |              hogy némelykor arany lehet az is, ami nem fénylik. Majd
 441  2,  2   |           piszkálta a csillámló fövenyt az esernyõ nyelével, s aztán
 442  2,  2   |          hozzátette: »Ha majd tied lesz az ernyõ.«~Gyuri egy kedveskedõ
 443  2,  2   |              csintalanul kacagott. Mire az öreg is nevetni kezdett,
 444  2,  2   |          szõrszálból álló bajszát. Volt az õ nevetésében valami ravaszkás,
 445  2,  2   |               egyszer majd hozzád kerül az esernyõ, és jó lesz a felhõk,
 446  2,  2   |         makacsság! Gondolta Gyuri. Ezek az öregurak úgy ragaszkodnak
 447  2,  2   |               abbahagyta a kísérleteket az esernyõ ellen. Egy nap a »
 448  2,  2   |                a szegedi öreg halászok. Az ifjabbja már nem tud deákul.
 449  2,  2   |                nem tud deákul. Pedig ez az egyetlen étel, aminek a
 450  2,  2   |              colorem et odorem« (Megvan az íze, színe és illata).~Hát
 451  2,  2   |               nekiment és félrebillent. Az éppen felállni akaró Gregorics
 452  2,  2   |        csónakban, s ijedtében kiejtette az esernyõjét, úgyhogy az egyenesen
 453  2,  2   |        kiejtette az esernyõjét, úgyhogy az egyenesen a vízbe pottyant,
 454  2,  2   |           egyenesen a vízbe pottyant, s az ár szépen csendesen vinni
 455  2,  2   |            Gregorics felkiáltott: »Jaj, az esernyõm!« Arcán síri sápadtság
 456  2,  2   |                A két evezõs mosolygott, az öreg Ördög Márton fitymálva
 457  2,  2   |                 nemzetes uram. Nem volt az már való, csak a búzaembernek
 458  2,  2   |                hörögte kétségbeesetten.~Az evezõsök összenéztek, a
 459  2,  2   |            lehúzni:~- Igazán nem tréfál az úr?~- Itt a száz forint -
 460  2,  2   |                fordult.~- Nem bolond ez az úr? - kérdezte a maga lassú
 461  2,  2   |               lassú tempójában, mialatt az esernyõ csendesen ringott
 462  2,  2   |          Gregorics különös ragaszkodása az esernyõhöz. - Nem éri meg,
 463  2,  2   |          Börcsök Jancsinak:~- Nem hamis az a bankó, nemzetes uram?~-
 464  2,  2   |                 fürge béka, s elkezdett az esernyõ után úszni; Ördög
 465  2,  2   |                légyen ez? Csak nem akar az úr megfojtani? Eressze el
 466  2,  2   |                    Hagyja hát a legényt az esernyõ után úszni.~- De
 467  2,  2   |               itt a sebje, utol nem éri az esernyõt, de minek is, mert
 468  2,  2   |               túl a nagy ólmos hálót, s az úrnak az esernyõje beleszalad
 469  2,  2   |                 ólmos hálót, s az úrnak az esernyõje beleszalad egész
 470  2,  2   |              ahogy a vén halász mondta, az esernyõ belekerült a hálóba,
 471  2,  2   |                 csakugyan utol nem érte az esernyõt, még tetejébe megajándékozta
 472  2,  2   |            vénember száz forintot adott az esernyõ kihúzásáért. Ilyen
 473  2,  2   |         réges-régen. Találgatták szerte az irigy »fisérek« meg a piaci
 474  2,  2   |            kofák.~- Talán aranyból volt az esernyõ nyele?~- Volt ördögöt.
 475  2,  2   |           világon. Piros kanavász volt, az is rongyos, foltos.~- No,
 476  2,  2   |               hát akkor nem is úgy volt az.~- Pedig biz az úgy volt.~
 477  2,  2   |                úgy volt az.~- Pedig biz az úgy volt.~Maga Kupeczky
 478  2,  2   |                 Fogadni mernék rá, hogy az öregnek a kobakjában eltört
 479  2,  2   |             tudja, milyen emlékek kötik az esernyõjéhez?~
 480  2,  3   |                 PÁL HALÁLA ÉS HAGYATÉKA~Az eset egyébiránt csak késõbb,
 481  2,  3   |            juthatott többé eszébe, mert az öreg mentort arra a villámként
 482  2,  3   |                 én tartottam a lelkemet az õ kedvért, de mostan kieresztem.
 483  2,  3   |        megnyerte volna a fogadást, mert az öregre csakugyan olyan leverõleg
 484  2,  3   |                 soha többé nem kelt fel az ágyból. A temetésre hazautazott
 485  2,  3   |           zöldcsütörtökön történt, hogy az öreg úgy déltájban gyomorgörcsökrõl
 486  2,  3   |            szólott:~- Add ide, Ancsura, az esernyõmet, tedd ide a fejem
 487  2,  3   |            vásárra. Eljöttek a bátyáim, az unokaöcséim, és alkudtak
 488  2,  3   |               Jaj, még most is fáj tõle az oldalon. Érzem, Ancsura,
 489  2,  3   |             higgye meg, hogy ostobaság. Az álom nem az égbõl jön, hanem
 490  2,  3   |             hogy ostobaság. Az álom nem az égbõl jön, hanem a gyomorból.~-
 491  2,  3   |            annyi idõm van, Ancsura, míg az a kötõféket elhozza. Ne
 492  2,  3   |          vigasztalj engem, nem szeretem az üres fecsegéseket, hanem
 493  2,  3   |                 Anyád.«~- Azonnal vigye az inas a sürgönyt!~Nyugtalan
 494  2,  3   |           sürgönyt!~Nyugtalan volt, míg az inas haza nem jött. Háromszor
 495  2,  3   |           sürgönyt feladni.~- No, semmi az, majd feladjuk reggel. Az
 496  2,  3   |               az, majd feladjuk reggel. Az úr úgyis csak képzelõdik,
 497  2,  3   |               lesz.~Csendesen aludta át az éjet, reggelre fölkelt,
 498  2,  3   |   csetlett-botlott, délután bezárkózott az írószobájába, megivott egy
 499  2,  3   |                  Nem fáj-e valamije? ~- Az oldalom fáj, az a hely fáj,
 500  2,  3   |            valamije? ~- Az oldalom fáj, az a hely fáj, ahol a kaszás