Rész, Fejezet
1 1, 1| Aztán meg nem is illett, Isten bûneül ne vegye.~Hiszen
2 1, 1| bekövetkezett halála által. Isten bölcs végzése, mikor életet
3 1, 1| királyokra és hercegekre.~Isten õ szent felsége mindenesetre
4 1, 2| zsindelyig csak maga az Isten vitte fel Glogován; de az
5 1, 2| voltak nehezek, hogy hány az Isten, miképpen híják ezt az országot
6 1, 3| kezet fogtak vele:~- Az isten hozta! Itt jó dolga lesz.~
7 1, 3| Pétert s maga állott oda az Isten szolgája elé.~- Föld? Hogy
8 1, 3| hozzátette jóakaratúlag: - Isten õfelsége magához vette,
9 1, 3| megsuhintotta az ostorát. - Az Isten áldja meg, tisztelendõ úr!
10 1, 3| elõpattant az anyai arc. Szent Isten, milyen csoda ez, milyen
11 1, 3| imádkozni. Éppen nyitva volt az Isten háza, két öreg anyóka meszelte
12 1, 4| emberiségre ez a Jézus, ez az isten, aki ember volt. Az Istenrõl
13 1, 4| porból fû lett, a fûbõl tudja Isten, mi lett, de õ, az én ismerõsöm,
14 1, 4| processzióval járulának Isten õ szent felsége elé, ki
15 1, 4| vagyok én itt? Engem az Isten is papszakácsnénak teremtett,
16 1, 4| Fizetés nélkül? Hogy majd az Isten fizet meg érte? No, János,
17 1, 4| egyes porták elé:~- Hja, az Isten bír a gazdagokkal is!~Klincsok
18 1, 4| azt a szégyent, hogy az Isten szolgája megvonja azt a
19 1, 4| éppen a Gongolynét sújtaná - Isten nyugosztalja. Ha hát az
20 1, 4| melyen a koporsó nyugodott. Isten akarata úgy rendelé, hogy
21 1, 4| kocsira, oda tették fel az Isten különös csodatétele által
22 2, 1| Nem eszlek meg. Bizony isten, nem eszlek meg. No megállj,
23 2, 3| is helyes.~- Méltányos.~- Isten neki.~- Jól tette.~Csak
24 2, 4| ujjongott örömében:~- Az Isten ujja, testvér! Most már
25 2, 4| Matykó vállat vont:~- Azt az Isten tudja.~- És te nem láttad
26 2, 4| kétszáz forint. Pedig az Isten egyformáknak teremtett bennünket.
27 2, 4| ötvenest és mindent elmondok.~- Isten neki! Megvan az alku.~Prepelicza
28 2, 4| Boldizsár. És még tudja Isten, hol fognak az eszeveszett
29 3, 1| fiatal prókátor, akinek az Isten fölviszi a dolgát.~Gyurinak
30 3, 1| van teneked elég kincsed, Isten tudja, mennyi kincsed. Hagyott
31 3, 1| is odakérte magához. A jó Isten tudja, miért vigyázott rá
32 3, 1| azt más is, nemcsak a jó Isten.)~Legtöbbet értek özvegy
33 3, 3| nincsen semmi tetszetõsebb az Isten elõtt, mint egy jó fiú,
34 3, 3| Fogja ezt a szívességéért. Isten áldja meg.~Elrohant, mint
35 3, 4| érje a büntetés. Micsoda Isten lenne az!~Mravucsán föllélegzett
36 3, 4| össze a kezecskéit.~- Szent isten, milyen szerencse! Hisz
37 3, 4| holmit ok nélkül. - Ej no, az Isten hajította ide, mert éppen
38 3, 4| javasolta Mravucsán. - Úgy ni! Isten úgy segéljen, szebb így.
39 3, 4| miért nem szólt elõbb, az isten szerelméért?~- Mert nem
40 3, 4| vagyok, de a vesémet, biz isten, azóta is mindig érzem.
41 3, 4| se magyarul.~- Szent isten! - csapta össze kezeit Mravucsánné. -
42 3, 4| hozta az ájuláshoz.~- Szent Isten! - nyögte elhaló hangon -
43 4, 1| fölemelt poharát önmagára: »Az isten éltesse feleségem urát«;
44 4, 1| Ezer dib-dábság merül fel. Isten ments azt nyomtatásba szedni.
45 4, 1| szivárvány. Elég, elég, az isten szerelméért!~Szegény Wladimir!
46 4, 1| hinné az ember, hogy tudja isten, milyen fõbenjáró dologról,
47 4, 1| ártatlanság bárányára, kiért Isten csodát mûvelt, mondván a
48 4, 1| csak a mennybõl pottyant isten küldöttje lenne, egy esernyõt
49 4, 2| a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít?
50 4, 2| esztendõt élt volna át. Szent isten, milyen réges-régen volt,
51 4, 2| Gondviselésszerûen bukkant rá. Az isten egy angyalra bízta.~Itt
52 5, 1| meghömpölygött, míg lezuhant, isten tudja, mit gondolt magában,
53 5, 1| illendõ szót kereste, de az isten úgy akarta, hogy egy nagy
54 5, 1| tántorodott hátra. Szent Isten: a glogovai plébános! Nem
55 5, 2| menyasszony lett.« Szent isten, mikor, hol? Hát most a
56 5, 2| a tisztelendõ úr. Bizony isten, tüzet se gyújtottam ma.
57 5, 2| Hát nógasd!~- Hja, az Isten nem teremtett sarkantyút
58 5, 2| vette az Istennek - mikor az Isten az urát magához vette; kéz
59 5, 2| térjen már a dologra, az isten szerelméért!~- Ott tartok
60 5, 2| gondolatra, hogy a kis Matykóból isten katonája lehetett volna,
61 5, 3| visszamenni.~- Veronka, az isten szerelméért… ne kínozzon.
62 5, 3| bonyodalom háttere.~- Szent isten, maga kihallgatott bennünket.~-
63 5, 3| elégette Adameczné!~- Az isten áldja meg érte, hogy azt
64 5, 3| elnök, az alispán, és tudja isten, kik még. Kopanyicáról eljöttek
|