Rész, Fejezet

 1  1,  3|         és azt mondták: »Istenem, milyen fiatal és már pap«. A férfiak
 2  1,  3|        járni-kelni, rakosgatni, s milyen édes álom esett tulajdon
 3  1,  3|           anyai arc. Szent Isten, milyen csoda ez, milyen káprázat
 4  1,  3|           Isten, milyen csoda ez, milyen káprázat ez! Csak egy fél
 5  1,  4|          mi urunkhoz, a Jézushoz.~Milyen szerencse az emberiségre
 6  1,  4|            Az Istenrõl nem tudom, milyen, a Jézusról tudom. A Jézus
 7  1,  4|           a földön egy ismerõsöm, milyen világokat összekapcsoló
 8  1,  4|    alakját és a kis húgáét. (Hej, milyen legény lesz az, aki azt
 9  2,  1|        Egy borkereskedõnek a fia! Milyen század ez, Istenem uram!
10  2,  1|     köhinteni, mint egy oroszlán. Milyen század! Milyen csodálatos
11  2,  1|          oroszlán. Milyen század! Milyen csodálatos egy század!~Akármibe
12  2,  1|          a szegény Gregorics Pál! Milyen szerencsétlenség! Hiába
13  2,  1|      ember ez a Gregorics Pál, de milyen gazdag, és végre is õ a
14  2,  1|      háromszor is felkiáltott: ~- Milyen gégéd van, Wibra Anna, milyen
15  2,  1|     Milyen gégéd van, Wibra Anna, milyen csodálatos gégéd van!~Aztán
16  2,  2|        lesz a felhõk, esõk ellen.~Milyen makacsság! Gondolta Gyuri.
17  2,  2|     mentegette Gyuri. - Ki tudja, milyen emlékek kötik az esernyõjéhez?~
18  2,  3|      küldte el a fiúnak? Istenem, milyen nehezen várja.~Nem merte
19  2,  3|   kétségbeesetten ordított fel:~- Milyen csapás, milyen csapás, hogy
20  2,  3|    ordított fel:~- Milyen csapás, milyen csapás, hogy nyáron kellett
21  2,  3|      világban imádkozni? Istenem, milyen csapás! Az a két tolvaj
22  2,  4|         almákat, el sem gondolná, milyen áron. De hogy jut önnek
23  3,  1|       pénz hozza az asszonyt!~Ah, milyen asszonyt akarhat ez! Valami
24  3,  1|        sohasem találod meg. Pedig milyen úr tudnál lenni! Mennyit
25  3,  1|           beszélni.~- Teringette, milyen idõk voltak azok! - szólt
26  3,  3|           hasonlít hozzá és mégis milyen csinos. Nagyon ösmertem,
27  3,  3|  szemvillanattal észrevette most, milyen finom ruhában van.~- Meg
28  3,  4|         fel voltak villanyozva.~- Milyen agyvelõ - rikkantott fel
29  3,  4|       térdelõ helyzetébõl.~Ah, de milyen gyönyörûséges sugár alak
30  3,  4|        kezecskéit.~- Szent isten, milyen szerencse! Hisz éppen doktorra
31  3,  4|           oh, Veronka kisasszony, milyen véletlen, hogy éppen a leghíresebb
32  3,  4|        ügyvédre, csak most látta, milyen csinos, milyen uras, szíve
33  3,  4|        most látta, milyen csinos, milyen uras, szíve ijedten kezdett
34  3,  4|           ezektõl a lovaktól. Oh, milyen rettenetesek voltak! Ha
35  3,  4|       léha irányban ágaznak ki, s milyen messzirõl levezethetõ csatornákon
36  3,  4|          a mi vendégeink lesznek. Milyen szerencse! De tudtam, megéreztem.
37  3,  4|        Majd meglássa, asszonyság, milyen szép ágyat bontok magának
38  3,  4|            nyögte elhaló hangon - milyen országba jutottam!~Hanem
39  3,  4|           sóhajtá újra és újra -, milyen tartományba jutottam!~ ~
40  4,  1|          hogy semmibõl se eszik: »Milyen gyalázat ez nekem«, óbégatott,
41  4,  1|          ember, hogy tudja isten, milyen fõbenjáró dologról, pedig
42  4,  1|           Glogován erdõ?~- De még milyen erdõ van.~- Szokott-e maga
43  4,  1| gyönyörûen felöltözött asszonyok. Milyen ízléses összekeverése a
44  4,  1|           kap, vagy mit tudom én, milyen baja eshetik, ha csoda nem
45  4,  1|          a titokzatosság füstjét, milyen furcsa, igénytelen valóság
46  4,  2|        élt volna át. Szent isten, milyen réges-régen volt, mikor
47  4,  2|           ösztönszerû taglejtést (milyen édes gyûjtemény volt ez),
48  4,  2|       utalványt kiveszi szépen, s milyen bizonyítékkal álljak én
49  4,  2|      átcsapva a mesei stílusba. - Milyen kár, hogy most már nem tudhatjuk.~-
50  5,  1|       Ezen töprengett egész úton. Milyen jó volna egy kis romantika (
51  5,  1|   Kriszbay az orrát fintorgatta: »milyen dohszag!« Veronka pedig
52  5,  1|             Oh, szegény Wibra úr, milyen szerencsétlen! (s hamiskásan
53  5,  1|         Gyuri, amint szagolgatta. Milyen csodálatos, édes illata
54  5,  1|          Mitõl lehet? A hajtól. S milyen illata lehet magának a hajnak
55  5,  1|          bajáról nem tud semmit. (Milyen derék ember ez a Wibra,
56  5,  2|         Hej, ha tudnád, kisleány, milyen gazdag úrnak adod a kezedet!~
57  5,  2|   stációval. Aztán a templomra is milyen szép sugár tornyot húztak
58  5,  2|          a kis szíve, elgondolva, milyen veszélyben forgott testvére.~
59  5,  2|        bankutalvány, nagy vagyon. Milyen vagyon? De egyet érteni
60  5,  2|     idõbarnította padok közt.~Oh, milyen szépek ezek a szegényes