Rész, Fejezet
1 1, 2| glogovai férfinép elszéled le az alvidékre mezei munkákra,
2 1, 3| mellett s a kosarat kötözgette le, melyben a kis Veronka ült
3 1, 3| Fecske, bágyadtan eresztették le fejüket. A Sármány szeretett
4 1, 3| húgocskáját. Hová tegyem le?~S ezzel leemelte a kosarat,
5 1, 3| sütkérezni.~- Hova tegyem le a gyereket? - ismétli Billeghi
6 1, 3| az eszterhaj alá.~A pap le volt sújtva, érzéketlenül,
7 1, 3| pléhbõl, elõtte térdepelt le.~
8 1, 4| Igen, a Jézus elé térdepelt le a pap. A Jézushoz fordult -
9 1, 4| gondolatot, Jézus! S hajítsd le kimeríthetlen bõségszarudból
10 1, 4| hegyekrõl szilajan nyargalnak le a vízzel megtelt patakok,
11 1, 4| Szûz Mária maga eresztette le azt a szerszámot az árva
12 1, 4| egy vászonsátrat küldött le az Úr a nagy felhõszakadás
13 1, 4| Szent Pétert szalasztotta le az árvák és gyámoltalanok
14 1, 4| Vajon hogy ereszkedett le az öreg az égbõl? Bizonyosan
15 2, 1| volt, s melyet sohase tett le az elõszobában, ha látogatást
16 2, 1| figyelmeztették: »Tegye le, bácsi, az esernyõjét.«~-
17 2, 3| rozsdás kulcsot akasztott le a szögrõl, aztán elöl eresztvén
18 2, 3| tudjam.~Hát biz a szarvat is le kellett venni és kivinni,
19 2, 4| penicillusommal vakarom le.~A fõlevéltárnok s egyszersmind
20 2, 4| csak olyan fáról szedegetik le, ugye, amelyiknek levele,
21 2, 4| Gregorics-testvérek mégse mondtak le ennek a lehetõségérõl, s
22 2, 4| a modern élet. Étlapján le volt festve egy kövér úriember,
23 2, 4| beszélgetni akar.~- Maga jöjjön le, mert sürgõs a dolog.~-
24 2, 4| Ne okoskodjék! Jöjjön le rögtön, Prepelicza. Nem
25 2, 4| olyan erõteljesen vágta le az asztalra, hogy a talpa
26 2, 4| helyes.~Szinte kõ esett le a szívérõl, hogy csak ötven-ötven
27 2, 4| gondolaton, miképp fõzi le Boldizsárt és Panyókinét.~
28 2, 4| lehetett, otthon termett, és le se szállott a háza elõtt,
29 2, 4| ötvenezer forintját hogy üti le Gáspár ötvenkettõvel, mikor
30 3, 1| kacskaringós betûk: »Csapd le a tollat, Wibra Gyurit,
31 3, 1| a végrendeletét diktálta le a Gyuri tolla alá, miközben
32 3, 3| s egy fiatal úr ugrott le a kocsiról - aki, mint már
33 3, 3| lesz.~Móric ijedten kapta le sipkáját. Ötven forint egy
34 3, 4| ingerkedő csipkekocka fityeg le, sugár termetű leányzók,
35 3, 4| ha meg akarod találni, de le a földre - figyelmezteté
36 3, 4| alá, hol bõrvedrek lógtak le a boltozatról imponálón,
37 3, 4| Ohó, hó! Nem harapják le az orrát!«~A fiatal leány,
38 3, 4| mit csináljak?~- Eressze le a másik fonatot is - javasolta
39 3, 4| körül kezdõdék, s egész le, az ezervirágú fodros szoknyácska
40 3, 4| szoknyácska aljáig lógott le.~Ez hát a glogovai pap húga!
41 3, 4| támaszkodjék, úgy vezette le valahogy nagy kínnal a lépcsõkön.~
42 4, 1| egy csúf fintorral tette le a villáját:~- Mon Dieu,
43 4, 1| bábusgatta egész este.~- Vakard le a kövéret a libacombról,
44 4, 1| kutyahalált, mibõl Mravucsán vonja le a morált legelõbb.~- Az
45 4, 1| erõs szivar, Wladin! Tedd le már! Néhány szippantás is
46 4, 1| beszélne, a világért sem venné le róla a szemét, csupán akkor
47 4, 1| fel:~- Most már én teszem le a garast!~- Wladin, ne beszélj! -
48 4, 1| kezet csókolni, némelyik le is térdelt elõtte, a vallásos
49 4, 1| szívérõl mázsás teher esik le, gyöngyözõ homlokát megtörülte
50 4, 1| Klempa szakállát pecsételjék le az asztalhoz. Fölséges lesz,
51 4, 2| madzagra akasztva lógott le a nyakáról.~»Ön Wibra úr?« -
52 4, 2| az engem illet. Mert én le se feküdtem, egész reggelig
53 5, 1| félreintette a kapust.~- Szakítsa le nekem a rózsát.~- Ah, uram,
54 5, 1| valami gombostûje esett le, egyszer csak lehajolt Veronka
55 5, 1| egyre gurult ezalatt, hol le, hol fel a Brána-hegy alatt.
56 5, 1| kibugyogó források folynak le barázdás sárga hátán a Kvetyina-rétre,
57 5, 1| Vigyázzon! Egypár almát dobok le addig is, míg valamit kifõzök.~
58 5, 1| rákiabált Jánosra:~- Szedd le gyorsan a hámot a lovakról,
59 5, 1| illõ módon. De hogy rójam le hálámat önnel szemben? Tudom,
|