Rész, Fejezet
1 1, 1| plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy
2 1, 1| kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy
3 1, 2| Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki
4 1, 3| ilyenkor gavallér az ember), hanem a keresztlevél kivételéért
5 1, 3| már akkor nem volt ott, hanem künn az úton állott, a zsákokkal
6 1, 3| pepecselt a két anyóka, hanem mindjárt kívül, a szenteltvíztartó
7 1, 4| összevissza nem ér öt garast.~Hanem a mai nap eseményei mindezzel
8 1, 4| kívánságuk egyszerûen nevetséges.~Hanem a két asszonyt ugyancsak
9 1, 4| nemcsak a temetésekre viszik, hanem gyóntatni is nehéz, reménytelen
10 1, 4| magánál tartsa ezentúl, hanem a sanctuariumban, a templom
11 1, 4| építtetett, fogatot tartott, hanem Glogova községét is emelte.
12 2, 1| embernek predesztinálva), hanem fölnevekedett, nagykorú
13 2, 1| kellékekbõl sok hiányzik, hanem a Garam vize, az még megvan.~
14 2, 1| bizonyítani, hogy õ nem knikker«.~Hanem erre azután össze is bújtak
15 2, 1| csalfa vesszõparipán nyargal, hanem a menyecskék, akik a tudás
16 2, 1| csendesen tűrte az Anka, hanem amint aztán, véletlenül-e,
17 2, 1| idomokat összehúzza, eltakarja, hanem úgy põrén járt-kelt, férfiszemeknek
18 2, 1| látogatást tett valahol, hanem magával vitte, és a kezében
19 2, 2| nem a doktor választotta, hanem Gregorics fonatta külön
20 2, 2| birtokaira utazgathatott tehát, hanem azokba a városokba, ahol
21 2, 2| változtatta azóta néhány ízben. Hanem egy epizód a Gyuri fejébe
22 2, 3| Itt volt, elment, punktum. Hanem Gregorics Pál ezt a dolgot
23 2, 3| Az álom nem az égbõl jön, hanem a gyomorból.~- Nem, nem -
24 2, 3| szeretem az üres fecsegéseket, hanem adj hamar tintát, papirost,
25 2, 3| képzelõdik, nem lesz semmi baja, hanem annyira ideges, hogy nem
26 2, 3| az úton jusson a borhoz. Hanem igaz-e, hogy nagyon jó?
27 2, 3| nyögött, nem szuszogott, hanem figyelt, föl-fölemelve fejét
28 2, 3| Ancsura!~Azután hozzátette:~- Hanem a fiúcskáé, az olyan puha
29 2, 3| a gonosz rokonság miatt, hanem csak úgy hátul ódalgott
30 2, 4| kiszáradt fákon ott hagyják. Hanem igenis, a férjeket sértette
31 2, 4| forintot adjak és ne követ, hanem egy meleg cipót tegyek a
32 2, 4| se szállott a háza elõtt, hanem Sztolarikhoz hajtatott egyenest,
33 2, 4| roppant eszû ember volt!~Hanem a vagyona hová lett, azt
34 3, 1| Müncz-fiúkról semmit sem hallottam, hanem tudod mit, eredj el Bábaszékre,
35 3, 2| magisztrátus nem zsidót szerzett, hanem zsidó asszonyt, mert mégiscsak
36 3, 3| bántam is én az esernyõt, hanem apámat. A »Kvet« hegységben
37 3, 4| figyelmezteté a negyedik.~Hanem biz azt a sors úgy rendezé,
38 3, 4| semmit, nem írni semmit, hanem elvonszolni nagy titokban
39 3, 4| nem olyan doktor vagyok, hanem csak ügyvéd.~A bakfis elszontyolodott
40 3, 4| két hét múlva is megérzi. Hanem szó, ami szó - mondá jelentõségteljes
41 3, 4| milyen országba jutottam!~Hanem Mravucsánné, amilyen szelíd
42 4, 1| katlan az vagy vasas láda. Hanem messze vidékrõl odajárnak
43 4, 1| odanyomta az asztalhoz. Hanem iszen lesz ebbõl nagy parádé!~
44 4, 1| ágyán; a vánkosa közepén. Hanem iszen nem jó közel jönni.
45 4, 2| a Mravucsánné ételeitõl, hanem a lelke, agyveleje telt
46 4, 2| kicsiny satnya kalászaikat, hanem álltak veszteg a perzselõ
47 5, 1| cserépben kell tartani), hanem a lelkéből lelkedzett saját
48 5, 1| rebegte, de nem szólt többet, hanem csak ment, ment csendesen
49 5, 1| nézett a rettenetes Góliátra, hanem elfordította tõle a fejét,
50 5, 1| Glogova, a völgy mélyében. Hanem aztán ez a legkutyább út,
51 5, 2| mégis jobb el nem ájulni, hanem elég a lelki megbotránkozás.~
52 5, 2| Borbála, egy kis zsemlyét. Hanem az a fiatalúr csinos ám,
53 5, 2| lova volt a tót legénynek, hanem az idõnek volt nagyon gyors
54 5, 2| törvényszéki elnök, Sztolarik úr.~Hanem biz õneki, akármilyen nagy
55 5, 2| sem vagyok kenyérbélbõl. Hanem az a kérdés, megkérted volna-e,
56 5, 3| VISZIK A KIS VERONKÁT~Hanem iszen hiába vigasztalta
57 5, 3| hogy most és így múlt ki, hanem azért még soha egy könnyet
58 5, 3| kalap sem volt a fején, hanem egy kis piros kendõ pongyolán
59 5, 3| ne az én szegény ujjamat, hanem az esernyõt… mert az esernyõt
|